Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-08 / 107. szám

6 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. május 8. Fekete Márton traktoros 120 százalékra teljesítette tavaszi kampánytervét Kiemelkedő eredményt ért el a Marcali Gépállomás traktoristá­ja, Fekete Márton. Fekete elvtárs, a somogyszentpáli Béke Termelő- szövetkezet tagja 228 normálholdat szántott fel eddig, s ezzel 120 szá­zalékra teljesítette tavaszi tervét. A Somogytarnócai Állami Gaz­daság dolgozói szép eredményeket értek el a tavaszi munkákban. A Lanz- és Zetor-gépekkel dolgozó traktoristák olyan nagyszerű tel­jesítményt mutattak fel, amely valamennyi állami gazdaság trak­toristája előtt példaképül állhat. Sosterics György az elmúlt héten 216 százalékra teljesítette tervét. Németh József G—35-ös traktorá­val 186 százalékot ért el. Dicsére­tet érdemelnek Farkas József, Molnár József, Gyökér György, József István traktorosok is, akik valamennyien 150 százalékon fe­lül teljesítették normájukat. Az állatgondozók is szép ered­ménnyel büszkélkedhetnek. Em- bersics József tehenész 140 száza­lékra teljesítette tervét, Kovács József pedig 120 százalékot ért el. Szorgalmasan dolgoztak a fo­Jobban megy — tartják A pusztakovácsi Dimitrov Ter­melőszövetkezet tagjai két hónap­ja választották meg elnöküknek Puskás József elvtársat. Az új elnök a tagokkal karöltve igen lel­kesen látott munkához. Ennek az egyetértésnek az eredményei már­is megmutatkoznak. A vetési munkákkal végeztek. 5 hold dohánypalánta vár még kiültetésre, a jövő héten ezen is túl lesznek. A növényápolást hétfőn kezdik meg az asszonyok, akik mind­nyájan résztvesznek a közös munkában. Azt tartják: jobban megy 3 munka, ha mindnyájan teszik. A férfiaknak is sok elfoglaltsá­guk van. Két hét múlva üzembe akarják helyezni a fűrésztelepet; annak építésén dolgoznak most. A halastó építésére is szakítanak időt, hogy ezzel is időben elkészül­hessenek. Szép jövedelmet várnak a halászatból. Kiemelkedő teljesítményt ért még el Csuka Vilmos, Berta Ist­ván traktoros is, akik ugyancsak 100 százalékon felül teljesítették tavaszi kampánytervüket. Me­gyénk traktoristái kövessék pél­dájukat. gatosok is: Vránics József, Fili- szár Imre, Farkas László és a gaz­daság többi növénytermelési dol­gozója jó munkájának köszönhető nagyrészben, hogy 395 hold kuko­ricát, 200 hold burgonyát és 200 hold egyéb takarmánynövényt el­vetették. A gazdaság dolgozói fokozzák tovább a május 1-i verseny len­dületét és a növényápolási mun­kákból is vegyék ki ilyen becsü­letesen a részüket. <1 toponári Békegalamb TSZ-ben befelezték a cukorrépasarabolásf A toponári Bákegalamib TSZ-ben karán megindult a növényápolási munka. A növénytermelési brigád tagjai, köztük Gadácsi Mihályné és Kiss Gyulámé gyors és szép munkát végeztek a cukorrépaföldön. Május 6-án estére .befejezték a 10 hold cu­korrépa sarabdását. Állatállományuk igen szépen feljavult ebben az évben. 170 da­rab kislibát vásároltak, amelyből 50-et meghagynak törzsállomány­nak, a többit meghízlalják és el­adják. A juhállomány eddig igen el volt hanyagolva, azt is feljaví­tották és fejlesztik is: a jelenlegi 380 darabot 1000-re növelik. A szarvasmarhaállományban is volt bőven javítanivaló. Szakszerű ta­karmányozással, a fejlett módsze­rek alkalmazásával emelték a fe- jési átlagot és szaporították az ál­lományt is. 10 üszőt vásároltak a meglévők mellé. Az istállókat is korszerűsítik, be­vezetik a kisvasúti vágányt, ame­lyen könnyen ki tudják hordani a trágyát az állatgondozók. A termelőszövetkezetben közös vagyonuk gyarapítása mellett pénzelőleget is osztottak már. 6 forint 99 fillér jutott egy munka­H kaposvári járás tsz-ei példát mutatnak a vetésben és a növényápolásban A kaposvári járás dolgozó pa­rasztjai a jó idő minden percét ki­használva igyekeztek, hogy mi­előbb földbe tehessék a kapások magját. A járás dolgozó paraszt­jainak szorgalmas munkája meg is hozta az eredményt, 23 község­ben befejezték a vetést. A cukor­répa sarabolásával sem késleked­nek a gazdák. Hencse, Jákó, Ma- gyaratád kivételével valamennyi községben hozzákezdtek a nö­vényápoláshoz. Ujvárfalván mára burgonya kapálását is megkezd­ték az egyéni gazdák. A járás termelőszövetkezetei mind a vetésben, mind a növény- ápolásban példát mutatnak. A kadarkúti Szabadság, a ráksi Uj Élet, a répáspusztai Első ötéves Terv TSZ-ben már be is fejezték a sarabolást. Azok a dolgozó pa­rasztok, akik még nem vetették el a kukoricát, burgonyát, igyekez­zenek, mert a magnak már a földben a helye. Vegyenek példát Gadács, Ecseny, Jákó dolgozó pa­rasztjairól, akik időben elvetettek, s így jó termést várhatnak mind burgonyából, mind kukoricából. egységre. Teglovics János 243 munkaegysége után mintegy 1700 forintot kapott. Androvics Lajos 1622. forintot vitt haza. Az asszo­nyok is szorgalmasan dolgoztak. Pozsgai Józsefné 124 és Szabó Ist­vánná 121 munkaegysége után 866, illetve 845 forintot kapott. Igen szépen fellendült és virág­zásnak indult a Dimitrov Terme­lőszövetkezet. Munkájukat igen nagy figyelemmel kísérik az egyé­ni gazdák. Belépő is volt: ebben a hónapban 6 családdal szaporodott a tagság. A tsz tagjai új elnökük veze­tésével nagyszerű eredmények el­érésére képesek. Használják ki a nagyüzemi gazdálkodás biztosítot­ta lehetőségeket, dolgozzanak egyetértésben, szorgalmasan, ak­kor egész biztos, hogy a puszta- kovácsi Dimitrovot hamarosan a marcali járás legjobb tsz-ei között köszönthetjük. Szép eredményekkel büszkélkedhetnek a Somogytarnócai állami Gazdaság dolgozói a munka, ha mindnyájan tesszük a pusztakovácsi Dimitrov TSZ tagjai Jói dolgozik a Legeltetési Bizottság, nem látja el feladatát a Termelési Bizottság Jután A legeltetési bizottságok újjászer­vezése után Jután is hozzálátott az új bizottság a soronlévő feladatok megvalósításához. Csordás Lajos, a Legeltetési Bizottság új elnöke jól irányítja a munkát. A' falu gazdáit felvilágosító szóval mozgósítja, meg­magyarázza nekik, hogy saját érde­kük a legelők megjavítása és rend- bentartása. Eddig mintegy 130 hol­don végeztek gyomirtást, ami a le­gelők jó karbantartásának egyik leg­fontosabb feltétele. E munkában Csonka János (felső) járt az élen, ő végzett legnagyobb területen gyom­irtást. Gondoskodik a bizottság a lege­lők fásításáról is. Eddig 5 ezer da­rab fát ültettek a dolgozó parasztok a legelő egyrészén. Úgy határoztak, hogy minden évben újabb területet fásítanak. A legelők felfrissítéséről sem feledkeztek meg: 20 hold legelőt füvesítettek. Ezt minden évben meg­ismétlik. Az apaállatok az idén a Legelteté­si Bizottság tulajdonába kerülnek, ezért már most gondoskodnak a za­vartalan takarmányellátásról. 20 'hold legelőt törtek fel, amelyen két évig kukoricát, árpát termelnek és a harmadik évben újra füvesítik. A tanács tulajdonában lévő földekbe szintén takarmányt vetették, ez is az apaállatok takarmányozását szol­gálja majd. A legelőn új 'kiutak épí­tését is tervezik az idén, melynek megvalósításával megoldódnak az állatok itatásával kapcsolatos prob­lémák. Kiskövi János elvtárs, a tanács él- röke megelégedéssel beszél a bizott­ság tevékenységéről. örömmel mondja, hogy a legnagyobb össz­hang van a tanács és a Legeltetési Bizottság munkája között. Mindenki felelősséggel dolgozik, hogy biztosít­sák a nyári legeltetés zavartalansá­gát. Hogyan dolgozik a Termelési Bizottság? A Termelési Bizottság elnöke, Si­mon Antal jó gazda hírében áll a fa­luban. Élenjár az adófizetésben, a mezőgazdasági munkák elvégzésé­ben. Van azonban egy — nem is je­lentéktelen — gyengéje: nem szeret gyűléseken résztvenni, nem akarja összehívni a Termelési Bizottság tagjait, mert az a véleménye, hogy nem kell külön gyűlés az ő számuk­ra, hiszen a tanácsülésen megtár­gyalnak mindent. Keveset törődik a falu dolgaival. Nem vett részt a ha- társzemléken sem. Fedig jó lett vol­na, ha ő is kimegy a határba, akkor talán nem lett volna még május 6- án is kint a földön szak Ferenc 1 hold kukoricaszára. A Terme’esi Bizottságnak sokkal jobban be kellene kapcsolódni a köz­ség ügyes-bajos dolgainak intézésé­be. Nem elegendő, hogy csak annak az utcának a problémáit viseli szí­vén a Termelési Bizottság elnöke, amelyikben lakik, törődnie kellene a- község minden egyes dolgozójával. Ez volna egyik feltétele annak, hogy a falu dolgozói jobban megbecsüljék a bizottságot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a Termelési Bizottság megfeleljen hivatásának, annak, hogy eredményesen mozgósítsa és szervezze a dolgozó parasztokat & mezőgazdasági termelés növelésére az állampolgári fegyelem betartásá­ra, egymás segítésére. Taszár meg akarja őrizni elsőségét Batéval szemben Taszár a korareggeli óráktól kezd­ve olyan, mintha kihalt volna. Egy­két öregasszony, öregember, néhány gyerek, akit a faluban látni lehet. A taszári gazdák szorgalmasak, s alig pirkad, máris a határban vannak. Mint mondani szokták: »teljes gőz­zel« folyik a tavaszi munka. E nagy szorgalomnak meg is van az eredménye, mert mire e sorok napvilágot látnak, talán már be is fejezték a kapások vetését. Olyan élenjáró gazdák példája lendíti elő­re a községet, mint Nagy István 7 holdas, Csavari István 14, Hajcsár István 9 és Janki József 7 holdas gazdáé, akik május elsejére minden kapásnövényt elvetettek. A határ­ban most az őszi vetések ápolása folyik. Már végeztek a fejtrágyázás­sal is, megtisztították a gyomtól a vetéseket, s hamarosan megkézdik a cukorrépa sarabolását is. I A jó eredmények »titka«, hogy as Termelési Bizottság, a Mezőgazdasá­gi Állandó-bizottság és a községi ta­nács igen nagy gondot fordít a me­zőgazdasági munkára. És ebben hű­séges segítőtársra leltek a község: DISZ-fiataljaiban, akik népnevelő­munkával, de gyakorlati segítséggel’ is harcolnak azért, hogy megelőzzék versenytársukat, illetve tartsák az: elsőséget Batéval szemben. Lapzártakor érkezett A Csokomyavisontai Gépállomás, jelenti, hogy tavaszi idénytervét —- amely 4900 normálhold volt — teg­nap, május 7-én teljesítette. SZTÁLINGRÁDTÓL—BERLINIG ~\Megénekelte-e már valaki mél- tóképpen a nagy orosz hő­sök dicsőségét? Míg a világ világ, fennen fog ragyogni Alékaszandr Nyevszkij, Kuzma Minyin, Dimitrii Pozsarszkij, Alekszandr Szuvorov és Mihail Kutuzov neve. De jogosan és büszkén sorakoznak, melléjük a Nagy Honvédő Háború hírneves és névtelen hőseireezrei, százezrei, milliói, ök voltak azok, akik dia­dalról diadalra vitték a vörös lobo­gót a Volgától a Spreeig, Sztálin­grádtól Berlinig. ■ Az emlékezés egyszerű, igénytelen soraival mondjunk most köszönetét nekik. Orgonazúgás és áavúk böm- bölése, hullámok morajlása és a fenséges szélvihar zenéje lenne csak méltó az ő dicsőítésükhöz,' de hol az az ember, aki utánozni tudja a pacsirta hajnali énekét? Hol van az a toll és száj, amely illően tud­ná elzengeni a halhatatlan hősök örök dicsőségét? \ naptárak 1942. augusztusát jeleztek. Már korán reggel tikkasztó volt a meleg. Sztálingrád, az óriási város hatvanöt kilométer hosszan és öt kitoíméter szélesen nyúlt el az ősi orosz folyó, a Volga partján. A napsugárban ragyogó huEámok hátán uszályok és gőzö­sök százai füttyeingettck. dudáltak. Ekkor jelentek meg először a vá­ros fölött a német légierő bombázói. A város lángba borult és szüntelenül égett három napig. Az óriási tűzvész húsz kilométerre is ellátszott. Az ol­vadt vas, az elhamvadt fa és az égett téglák szagából csípős, nehéz illat áradt, amely még hónapok múltán is facsarta az emberek orrát. A korona és hamu vastagon ülepedett le a földire, de a legkisebb szellő is új­ra felkapta és felhővé dagasztotta. Uigy látszott, hogy még a föld is ég. Elmúlott huszonegy nap, a fasisz­ták már utat törtek a pályaudvarhoz és a várostól délre elérték a Volgát. Ekkor kezdődött meg tulajdonkép­pen a sztálingrádi csata, amelyhez fogható nem akad még egy a hábo­rúk történetében. Külön harc folyt minden utcáért, minden házért. De Sztálingrád még­sem esett el, mert olyan hősök vé­delmezték, mint Pavlov gárdaőrmes­ter, mint Vaszilij Kocsetkov és baj- társai-. A szovjet csapatok egyik védelmi vonalától kissé beljebb, magános ház állott. Ezt védte néhány katonájával Jakov Pavlov gárdaőrmester. Októ­ber 13-án a fasiszták támadásba len­dültek ellenük. Dörögtek az ágyuk, üszkös törmelékeken keresztül kö­zeledtek a német harckocsik, repülő­gépeik pedig bombazáport zúdítottak az utakra, ahonnan a hős védők se­gítséget kaphattak volna. Megszakadt a telefonösszeköttetés is. F’avlov azonban állandóan lelkesítette baj- társait: — Lőjetek, fiúik! Hadd tudják meg a fasiszták, hogy »kié ez az u’.ca, -kié ez a ház!« A gárdaőrmester jelszava szájról szájra járt: »kié ez az utca, kié ez, a ház.« Három nap és három éjjel folyt a véres harc, a kimerült fa­siszták visszahúzódtak. Pavlov kis csapata két hónapon keresztül véd­te az épületet, amelyet azóta is »Pavlov háza« néven emlegetnek a sztálingrádiak. A harcok rövid szü­neteiben még a -harcosok is így tré­fálkoztak: »A mi Pavlovunknak sa­ját háza van Sztálingrádban, de fasisztákat nem fogad be lakónak.« A város szélén pedig kisebb ma­gaslatot védett tizenhat baj társá­val Vaszilij Kocsetkov alhadnagy. Nehéz puskájuk nem volt, s egy na­pon tizenkét német tank tört rájuk csörömpölve, szüntelenül tüzelve. — Egy lépést sem hátrálunk — fogadták meg egymásnak a gárdis­ták. Néhány perc alatt kilőttek két acélszömyet, de a többi tíz halált árasztva nyomult előre. Az egyik harcos felkapott egy páncéltörő grá­nátot és a lánctalpak alá vetette ma- gát. Az égig szállt a hurrá a katonák ajkáról és lángbaborult a negyedik harckocsi is. Ezután kézigránátok re­pültek az ellenségre, mire hat harc­kocsi visszafordult. De kettő maka­csul kúszott iovább. Ekkor három fiatal katona — Vaszilij Csirkov, Mihail Szityepányenkó és Mihail Suktunov — felemelkedett a föld­ről: gránátot szorítottak mellükre és a szörnyetegek elé vetették magu­kat. így torlaszolták ed a fasiszták útját a magaslat előtt. Eljött a tél, s VolgániúJi pusztá­kon dermesztő szél söpörte a havat. De éjszakánként álcázott teherautók, óriási ágyúk és T—34-esek csőröm-- pöltek a behavazott országutakon Mellettük, köriUöítük végtelen me­netben siettek a csapatok Sztálin­grádtól délre és északra. November 23-án bezárult a gyűrű 330 Oüf* fa­siszta körül, 1943. február 2-án pedig az ellenség utolsó, életben maradt katonája is megadta rpagát. Milliós seregek fordulnak nyugat felé. Megkezdődött a nagy szovjet ország és Európa elnyomott népei­nek felszabadítása. MATROSZOV GÁRDISTA | "I 943. februárja volt. A nolepte tájon, Velikije Lukitól nyu­gatra, fehérköpeayes harcosok gyü­lekeztek. Szemükben lelkesedés, fegyvert szorító kezükben elszántság és gyűlölet izzott. Artyuhov főhad­nagy kis csoportja volt ez, amely azt a feladatot kapta ezredesétől, hogy tisztítsa meg az ellenségtől a Cser- nuski felé vezető utat. Az átmenti magaslatról három fa­siszta géppuska szórta feléjük a ha­lált. Hat géppisziolyos katona in­dult el kúszva a kis íölderődhöz, hogy tüzet nyisson a lőrésre. Néhány perc múlva azonban, mindnyájan a földön feküdtek, ki mozdulatlanul, iki sebesülten. Fiatal, tizenkilenc éves katona fordult ekkor a parancs­nokhoz: — Engedélyt kérek, hogy én me­hessek! Az engedélyt megkapta és Alexandr Matroszov néhány villám­gyors ugrással előre szökkent. Has- ravágódott és a földhöz tapadva kú­szott tovább. Bajtársai lélegzetvisszafojtva fi­gyelték a hős katonát. Már egészen közel ért a földerődhöz, alig húsz méter választotta el tőle. Kézigrá­nátot dobott a lőrésre, majd hosszú géppisztolysorozatot zúdított rá. Az ellenséges -géppuska elhallgatott, de néhány pillanat múlva újra meg­szólalt. Matroszov ekkor talpra ug­rott'és testével fedte el a lőrést. A hősi bátorság láttára még a fasisz­ták is megtorpantak és villanásnyi időre megszűnt géppuskájuk kattogá­sa. Ezt a rövid szünetet használták fel a szovjet katonák: ellenál Ihatat­lan lendülettel' vetették magukat a kis erődre. Azóta szoikás a 254. gárdalövész­ezredfoen, hogy estémként a szolgálat- vezető mindig így kezdi a névsorol­vasást: — Alekszandr Matroszov gárda­harcos, a Szovjetunió hőse! A jobbszárnyon álló katona ün­nepélyesen fel síi: — Matroszov gárdaharcos, a Szov­jetunió hőse, hősi haléit halt a ha­zánk szabadságáért és függertensé- géért vívott harcban!’ A KURSZKI CSATÁBAN | 'T'eljes erővel tombolt a kurszki -*■ csata 1943. júliusában, A nagy orosz síkságot füst- és lámgtenger borította. Úgy mórajlotf a föld, mintha túlvilág! óriások vias­kodnának a mélyben. A sztyeppet át­szelő utak mentén kiégett harckocsiiik százai hevertek, s bedöglött ágyúk' meredtek az ég felé. Egy hónapon keresztül, pillanat­nyi pihenő nélkül támadta a szov­jet vonalakat a fasiszták háromezer harckocsija, tízezer ágyúja és kétezer repülőgépe. Bjelgin százados zászló- aljára egyszerre száz német harc­kocsi támadt. Mögöttük sűrű sorok­ban hömpölygött előre a gyalogság. A zászlóalj minden fegyverét • harcba vetette: dörögitek a nehézpusfcák, robbantak a kézigránátok, pukkan­tak a gyújtópalackók. De úgy lát­szott, hogy a »Tigris«-eket nem lehet megállítani. Átdöcögíek a földhányá­sokon és lehengerelték a lövészárko­kat is. Bjelgin katonái közül azon­ban egyetlen egy sem hátrált meg. Amikor a harckocsik eldübörögtek fejük felett, kiugrottak az árkokból és pontos tüzükkel földre Ikénysze- rítették az ellenséges gyalogságot. Bjelgin zászlóalja egyetlen nap alatt harminckilenc harckocsit sem­misített meg és nyolcszázötven fa­sisztát küldött a halálba.

Next

/
Thumbnails
Contents