Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-29 / 125. szám

VILÁG PROLE I A K / A l E G V F. S V L J E T l. I \ ! A jó előkészítés fontos feltétele az 1955—56-os pártoktatási év sikerének így élnek a leányotthon lakói Lazaságok, visszaélések, kártevések a Baromfifeldolgozó Vállalatnál A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 125. szám. ÄUA 50 EUJLEK Vasárnap, 1955. május 29. JCöLZÖiltfiik ípltaifia^i d&Lg&z&inkat Gazdag program megyénk fsz-eihen a termelőszövetkezeti napon Legyen az első tsz-nap termelőszövetkezetein!: erősödésének újabb forrása Építőmunkásaink — s velük együtt az egész dol­gozó nép — országszerte ma ünnepük az építők nap­ját. Megyénk építőipari dolgozói is összegyűlnek Ka­posvárott, hogy gondtalan jókedvvel, örömteli vidám­sággal köszöntsék kedves ünnepüket. Az öröm közepette érdemes összevetni boldog je­lenünket a múlttal. Érdemes emlékezetünkbe idézni a múlt rendszer sötét éveit, hogy annál jobban tudjuk becsülni egyre szebben kibontakozó új életünket, hogy annál határozottabban, szilárdabban tudjunk küzdeni - érte. Vajon ünnepelhettek-e építőmunkásaink a múlt­ban is ályen szervezetten, ilyen nyíltan és szabadon? A Horthy-rendszer nehéz éveiben szó sem lehetett er­ről. Annál több embertelen üldöztetésben volt részük mindazoknak, akik szavukat emelték a szörnyű bá­násmód, a vállalkozók, a pallérok és hajcsárok basás- kodása ellen, Mindannyiuk előtt ott lebegett az állandó nélkülözés és a munkanélküliség réme. 1936-ban pél­dául 36 ezer építőmunkásból csak 18 ezer dolgozott, de azokat is állandóan fenyegette az elbocsátás veszélye, a létbizonytálanság. Mindnyájukban ott égett a kér­dés: vajon holnap dolgozhatok-e? 7—8 hónapot dolgoz­tak egy esztendőben még azok is, akiknek munkájuk volt, s elterjedt a szólásmondás, hogy mikor az első fecske megjön, elkezdődik a munka, de amikor a fecs­kék elmennek, már véget is ér. A nő- és ifjúmunká­sok helyzete volt a legrosszabb. Az idősebb munkások keresetének ők csak 50 százalékát kapták, s nem véd­te őket semilyen törvény, semilyen gondoskodás sem. De nem volt jobb helyzetük az idősebb férfiaknak sem, akik ezerszer és ezerszer tették fel maguknak a szomorú kérdést: Mi lesz velem öreg napjaimra? Leg­többször fel sem vették őket dolgozni, hiszen ott volt a munkanélküli ifjak sokezres tömege. Az »Építő Munkás« 1937. évi egyik száma így ír: »Bakó János 65 éves budapesti kőműves öngyilkosságot követett el, megvált életétől, mert egész téli nyomorúságos szállá­sának lakbérét nem tudta kifizetni és az ínségkonyhán «s felmondtak neki, kitiltották. Munkát nem kapott, koldulni nem akart, inkább megvált életétől«. Természetesen az építőmunkások nem nyugodtak bele nyomorúságos életükbe. Harcuk egyre szervezet­tebbé vált, egyre bátrabban álltak ki jogaikért, a jobb bánásmódért, a szociális juttatásokért, és egyre bát­rabban néztek szembe a fokozódó tőkés kizsákmányo­lással. Az építőmunkások élén ott küzdöttek a kommu­nisták, akik közül nem egy példamutató, hős harcost kínoztak halálra csak azért, mert szavát emelte a mun­kások jogainak kiharcolása érdekében. Ilyen volt Ró­zsa Ferenc elvtárs is. Kegyelettel kell megemlékezni e napon mártír­jainkról, azokról, akik életüket áldozták a dolgozó nép felemelkedéséért, jobb életünk kiharcolásáért. A törté­nelem igazsága bebizonyította, hogy harcuk nem volt hiábavaló. Azóta beteljesedtek Ady Endre szavai, me­lyek az építőmunkások ünnepének jelszavává váltak: »Ez az ország a mi országunk, itt most már a mi ke­zünk épít«. Építőmunkásaink egyemberként vettek részt ha­zánk újjáépítésében, a háborús romok eltakarításában, bebizonyították nem egyszer, hogy a magyar haza, a dolgozó nép és nagy pártunk számíthat erejükre, tu­dásukra és áldozatkészségükre. Ezt bizonyítja három­éves 'tervünk, majd az első ötéves terv határidő előtti teljesítése is. Minden szónál ékesebb bizonyítékai en­nek hatalmas létesítményeink, mint Sztálinváros, Ino- ta, Kazincbarcika, Komló; mint nagy gyáraink, köztük büszkeségünk: a Kaposvári Te'xtilművek. Hazánkban megszűnt a munkanélküliség, sőt építő­iparunkban állandó a munkaerőhiány. Megszűnt a lét­bizonytalanság. Pártunk és kormányunk számtalan in­tézkedése törvényben rögzítette az építőipari dolgozók jogait, törvényerejű rendeletekkel biztosítja a távol la­kó dolgozók olcsó étkeztetését, gondoskodik a kényel­mes szálláshelyekről, fürdőkről, öltözőkről, kultúrter­mekről, valamint kulturális és sportolási lehetőségeik­ről. Törvények írják elő a biztonságos munkafeltétele­ket is. Ma, amikor az építők napját hatodszor ünnepel­jük, amikor megyénk építőipari dolgozói egybegyűl­nek, hogy a jól végzett munka tudatával köszöntsék a számukra oly drága ünnepet, nem szabad elfeledkezni arról, hogy míg idáig eljutottak, nem volt könnyű az út. Számtalan akadályt és nehézséget kellett leküzde­niük, de pártunk vezetésével nem rettentek vissza so­hasem a nehézségektől; helytálltak hősiesen. De tudnunk keli azt is, hogy az előttünk álló fel­adatok sem könnyűek. Az építők napját akkor ünne­peljük igazán méltóan, ha erős akarattal megfogad­juk: szoros egységben, tudásunk állandó fejlesztésével, a szocializmus építőihez méltó öntudattal harcolunk továbbra is pártunk márciusi határozatának megvaló­sításáért, terveink valóra váltásáért. Mert ezek bizto­sítják dolgozó népünk — benne az építőipari munká­sok — jobb és szebb életét, hazánk további erősödését és felemelkedését. Megyénk tsz-eí már hetek óta lelkesen készültek május 29-re, az első termelőszövetkezeti nap méltó megünneplésére. E napon csaknem 100 termelőszövetkezet látja vendé­gül a szomszédos tsz-ek dolgozóit, a legjobb egyéni parasztokat és a pat- rcnáiókat, hogy bemutassák azt a hatalmas fejlődést, melyet megala­kulásuk óta elértek. A vendéglátó tsz-ek mindenekelőtt munkasikereikkel köszöntik látoga­tóikat. Az elmúlt hetekben olyan nagy lelkesedéssel dolgoztak, hogy sok helyen már elvégezték az első kapálást és büszkén dicsekedhetnek a növényápolás terén elért eredmé­nyeikkel is. A délelőtt folyamán mindenütt ünnepélyes közgyűléseket tartanak, ahol a termelőszövetkezetek elnökei beszámolnak gazdaságuk fejlődésé­ről. Ezután kerül sor — mint példá­ul Somogy aszalón és Kapolyon is — az új tagok felvételére. A tsz-ek dolgozói feledhetetlenné, élményszerűvé akarják tenni ezt a napot, s ezért vendégeik számára Méltóak as különböző szórakozási lehetőségeket biztosítottak. A kaposvári Szabad­ságzászló TSZ tagjait tegnap este fáklyás (felvonulással köszöntötték a város BISZ-fiataljai. Ma pedig sport- és kultúrműsor szórakoztatja a vendégeket, este pedig tűzijáték teszi még gazdagabbá, hangulatosab­bá a nap eseményeit. Í2 termelőszö­vetkezetben rendeznek könyvkiálh- tást, ahol ismertetik az ünnepély részvevőivel a magyar és szovjet iro­dalom legújabb, legkiemelkedőbb alkotásait. 'Gépállomásain): dolgozói azzal járultak hozzá u termelőszö­vetkezeti nap méltó megünneplésé­hez, hogy a körzetükhöz tartozó va­lamennyi tsz-ben képekből és gra­fikonokból kiállítást rendeztek a tsz fejlődéséről. A földművesszövet­kezetek pedig árubemutatókat tarta­nak. Megyénkben a termelőszövetkeze­ti nap eseményeit a Magyar Híradó és Filmgyár is megörökítő és előre­láthatólag a barcsi Vörös Csillag és a répáspusztai Első Ötéves Terv TSZ-ben készítenek kisfilmet. ünneplésre ARACSI JÓZSEF eivtárs, a gyékényesi Szabad Ifjúság TSZ el­nöke. A Szabad Ifjúság TSZ megyénk egyik »legfiatalabb« szövetke­zete. ugyanis DISZ-fia- talok alakították. Aracsi elvtárs komoly, erélyes vezető, jól összefogja a fiatal tagságot. Alig há­romhónapos működésre tekint vissza a termelő- szövetkezet. máris szép eredményeket értek el, elismeréssel beszélnek jó munkájukról a faluban. WALTER IMRE elvtárs, a ráksi Uj Élet Termelőszövetkezet el­nöke. Walter elvtársat szeretik, becsülik a tsz tagjai, hallgatnak szavá­ra. Erős kézzel vezeti a termelőszövetkezetet. Jó irányító munkája és a tsz-tágok szorgalma nyo_ mán megyénk egyik leg­jobb tsz-ei közé tartozik a ráksi Uj Élet. Eredmé­nyeik ma már országo­san is híresek. KURUCZ MARGIT, a répáspusztai Első öt­éves Terv TSZ 'elkés fia­tal tagja. Kurucz elv- társnő a DlSZ-munka- csapat vezetője. DISZ- t ághoz méltóan példát mutat, élenjár minden munkában. A tsz fiatal­jai szeretik, becsülik, mert munkája mellett a DISZ-szervezetben is jól dolgozik. Kurucz Margit és munkacsapata lelke­sen készült a tsz-mapra, szépítették, csinosították termelőszövetkezetüket. Megyénk ifjúságának kongresszusi küldöttei A DISZ-szervezetei: fiataljainak és vezetőségeinek legjobbjai, kong­resszusi küldötteink már türelmetlenül várják a nagy napot, június 15- ét. Az előkészületek utolsó napjaiban gondos figyelemmel kutatják, vizsgálják a szervezetek életét, munkáját, keresik azokat n pontokat, ahc-1 még javítani kell és maguk is segítenek. Munkájuk nyomán egyre több kívülálló fiatal keresi fel az alapszervezeteket és kéri felvételét. a DISZ-be. Erős szervezeteket, vidám, tartalmas ifjúsági életet teremte­nek meg fiataljaink, s az 5 lelkes előkészületeik, sokoldalú tevékeny­ségük biztosíték arra, hogy legjobbjaink büszke örömmel számolhassa­nak be a kongresszuson megyénk ifjúságának kiemelkedő munkájáról, eredményeiről. KÓCZÁN MAGDA, a Dolgozó Ifjúság Szö­vetsége Scmogy megyei Bizottságának szervező titkára. Többéves párt­munka után, melyet az MDP Központi Vezető­ségének politikai mun­katársaként végzett, 1954 őszén került a Me­TÓTH LÁSZLÓ, a Csokonyavisontai Gép­állomás DISZ-szerveze­tének titkára. Mint ki­helyezett agronómus al­FARKAS FERENC, a kaposvári járás DISZ- bizottságának titkára, öt éve lelkes harcosa az if­júsági mozgalomnak. Az egyéves DISZ-iskola el­végzése után 1954-ben került a bizottság élére, s azóta nagy népszerű­gyei DISZ Bizottsághoz, landóan látogatja az ifjú ségnek örvend a fiatalok Kiváló szervezőképessé- traktorosokat, lelkes között. Farkas elvtárs gevel. odaaao munkája- , , . , val járult hozzá a fiata- munkára buzdítja okét, nem ismer faradságot, s lók életének szebbététe- s a fiatalok kiváló ered- mindent megtesz a DISZ léhez. menyeket, érnek el. munka fellendítéséért. Néhány héttel ezelőtt határozta el a Megyei Ta­nács a Megyei Pártbizottság kezdeményezésére, hogy május utolsó vasárnapja megyei termelőszövetkezeti nap legyen. Öröm dobogtatta meg tsz-tagjaink szívét a hír hallatára, hogy ezentúl új ünnepet jegyezhet be naptárába megyénk lakossága, az év egy napját a tsz-tagok ünnepévé avatjuk. Mennyi harcra, mennyi szilárd hitre volt szükség, míg eljuthattak idáig fsz-eínk! Számban, földterület­ben növekedve, hitben, öntudatban gyarapodva, sike­rekben gazdagodva ülnek ma" a terített asztalhoz tsz- tagjaink. Ünnepük a jó munka eredményét, a jómódú életet. S mint ahogy egy-egy nagy ünnepen minden ember számot vet tetteivel, úgy ez a mai is számadás az eredményekről. Mert van miről beszámolni! Tsz- eink ma már a gyakorlatban igazolják a marxizmus— leninizmus tanításának igazságát, hogy a jómódú pa­raszti életet csakis a kollektív nagyüzemi gazdálkodás útján lehet elérni. Az ünnepség minden tsz-ben a beszámolóval kez­dődik. Munkílscsztályunlk — főleg azok a dolgozók, akik évek óta szerető kezekkel segítik a tsz-eket — ismeri eredményeiket. Egyénileg dolgozó parasztságunk előtt sem ismeretlenek az eredmények, nincsen bezár­va előttük a tsz-ek kapuja. Ez a találkozás azért még­is más, mint az eddigiek. E nagyjelentőségű találkozót lelkes készülődés előzte meg mindkét részről. A vendéglátók csinosítot­ták portájukat, maguk is ezer izgalom közben készüli­tek a vendégek fogadására. Hiszen nemcsak a szerzett munkaegységek után járó részesedés megmutatásával akarnak büszkélkedni, hanem a tömött ruhásszekré­nyek tartalmával, napsugaras életükkel is meg akar­ják ismertetni a vendégeket. Valami olyasféle ez az izgalom, mint akkor, amikor aláírták a belépési nyi­latkozatot. Úgy érzik, ezzel a tsz-ben történő baráti ta­lálkozással ismét hitet tesznek a választott út helyes­sége mellett. S ez már meg is szabja az első megyei tsz-nap feladatát, növeli jelentőségét. Mert túl azon, hogy ün­nep, hogy vidám majális a mai nap, komoly eszmei tartalma is van. Bár hozzátartozik az is az ünnephez, hogy mint például a fonyódi járásban a járás legjobb zenekara ébreszti a teherautóról a falvak lakóit, hogy színpompás kultúrműsort adnak a legjobb kultúrcso- portok, és a vendéglátó házigazdák által tálalt ízletes ebéd is a majális egyik »kelléke« — de ez csak^ az egyik. A tartalom a tsz-tagok és az egyéniek bar&tsá- gávak elmélyítése, a munkás-paraszt szövetség táplá­lása, szilárdítása. S elsősorban ez szülte a sokféle izgalmat házigaz­dában és vendégben egyaránt. Mert mindkét részről tudják, hogy szocialista építésünkben nemcsak az ün­nepi pecsenyével, pohár borral pecsételt barátságra, hanem sokkal mélyebb, elvtársi barátságra van szük­ség. Hogy a munkás, aki eddig is vasárnapját áldozta a tsz gépeinek karbantartására, az adminisztrációs munka segítésére, ezután is szíwel-lélekkel mellette álljon erősödő tsz-einknek és az anyagi segítés mellett ne szűkölködjék az erkölcsi támogatással sem. Ünneplő tsz-tagjainkra pedig az a feladat hárul e napon is, hogy ne csak munka közben, ne csak közgyűlésen,^ tsz- látogatás alkalmával legyenek a fejlettebb gazdálko­dási forma agitátorai, hanem a tsz történetét ismer­tető beszámolóban, állataik, terményeik bemutatása­kor és a fehér abrosszal terített, dúsan megrakott asz­tal mellett is agitátorok legyenek. Mondják el azt is a vendégeknek, hogyan diadalmaskodtak a harcokban,^és mondják el azt is, milyen terveket szőttek a jövőre. Egyénileg dolgozó parasztjaink éber szemmel figyelik a tsz-ek munkáját. Vigyék még közelebb őket a nagy­üzemi gazdálkodás gondolatához. Eredményezze az első megyei tsz-nap tsz-eink számszerű növekedését, hogy a látogatás nyomán minél több egyénileg dol­gozó paraszt válassza a nagyüzemi gazdálkodást. Köszöntjük az első megyei termelőszövetkezeti nap alkalmából tsz-tagjainkat, az állattenyésztőket, a növénytermesztőket, akik eddig is becsületes munkával harcoltak a közös vagyon növekedéséért, pártunk me­zőgazdaságfejlesztési határozatának végrehajtásáért. Köszöntjük a brigádvezetőket, akik termelőmunkájuk mellett szervezői a munkának, lelkesítői brigáduknak. Köszöntjük az elnököket, a könyvelőket, akik jól irá­nyítják és rendben tartják szerteágazó, sok munkát, felelősséget kívánó gazdaságukat. Elismerés, köszönet minden tsz-tagnak a jó munkáért, s azért az igyeke­zetért, melyet most a növényápolásban kifejtenek a tsz felvirágoztatásáért, népünk jólétének fokozásáért. Elismerés a családtagoknak, bátor asszonyaiknak, akik a háztartás, a gyermeknevelés mellett a férfiakkal egysorban, velük egyenértékű munkát végeznek a tsz földjein. Azzal az óhajjal kívánunk jó szórakozást a rnai napra, hogy legyen gyümölcsöző az e napon elmélyülő barátság házigazda és vendég között, és szolgálja a munkás-paraszt szövetség további erősödését, a tsz-ek és az egyénileg dolgozó parasztok szoros barátságát, a nagyüzemi gazdálkodás további növekedését!

Next

/
Thumbnails
Contents