Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-14 / 87. szám

2 SOMOGYI iS ÉP LAV Csütörtök, 1955. április 14. Nem lehet egyszerre baráti jobbot nyújtani és öklöt rázni! A l’Humanité vezércikke Faure amerikai hetilapnak adott nyilatkozatáról Párizs (MTI). A l/'Humanáté ve­zércikkében. Pierre Courtade Edgar Faure miniszterelnök az U. S. News and World Report című amerikai hetilap részére adott nyilatkozatával foglalkozik. Megállapítja: a minisz- tenrelnök akkor, amikor négyhatalmi értekezlet lehetőségét csittilogitatja meg a német egység kérdésében a párizsi szerződések ratifikálása után, miközben már folynék a Wehrmacht felfegyverzése, Mendes-Framce csa- Sárd jellegű érvelését ismétli csak meg. Mindenesetre — folytatja Pierre Courtade — a hazugságot csupán magasabb fokra emelik, mert Memdes-France csak azt mond­ta, hogy a ratifikáció még nem al­kalmazás, Edgar Faure viszont most hangsúlyozottan azt jelenti ki, hogy a Wehrmacht toborzása még nem a Wehrmacht stib. Mindez azonban — szerintük — nem akadályozza meg Németország újraegyesítésének kér - dóséban a Szovjetunióval tartandó tárgyalásokat. Courtade ezután rámutat: az a tény, hogy a francia kormány ilyen meddő érvek hangoztatására kény­szerül, hogy szükségesnek tartja mindezekben a kérdésekben a LONDON (TASZSZ) Az angol sajtó nagy fi­gyelmet szentel az osztrák kormány- küldöttség moszkvai útjának, és en­nek kapcsán megvitatja az .osztrák államszerződés megkötésének távla­tait. Néhány angol lap nem leplezi afe­letti elégedetlenségét, hogy az oszt­rák kormányküldöttség moszkvai, utazása kedvező távlatokat nyitott az osztrák kérdés rendezésére. »Molotov úr kiásta az antikvá­riumból a penészes osztrák állam- szerződést« — jegyzi meg ingerülten a Manchester Guardian című lap. »•Kétségtelen — írja a Yorkshire Post — Bécsben egyes személyek úgy vélik, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma nincs megelé­gedve Raab , doktor utazásával«, ugyanakkor, a lap megjegyzi, hogy szükséges Ausztria »semlegesítése«. »Ha Ausztria jelenlegi rendszerét meg kell változtatni — írja a York­shire Post — egyetlen lehetséges ki­út csak a semlegesítés lehet. Felme­rülhet még a felfegyverzés eszméje. De mint Ausztriából közlik, a lakos­ság határozottan állást foglal ez el­len. Másrészt a semlegesítés meg­szabadítja az országot a súlyos meg­szállási kiadásoktól«. washingtoni kormánytól kissé eltérő álláspontot elfoglalni, hogy általános­ságban mozgó • kijelentéseket tesz négyhatalmi értekezletről s még na­gyobb általánosságban mozgó kije­lentéseket a népi Kína elismerése érdekében kifejtendő erőfeszítések­ről: mindez csak azt bizonyítja, hegy a francia közvélemény nyomása hatékonyan mutatkezik. A londoni és a párizsi szerződések alkalmazása, NyugatóNémetarszág felfegyverzése esetén Franciaország nem játszihatja Európában a függet­len nagyhatalom szerepét. Helyét Adenauerék töltik majd 'be. Ez a fő óhajuk a washingtoni politikusok­nak, 'akik mindent elkövetnek majd, hogy megadják szövetségesüknek a leglényegesebb eszközöket akaratá­nak a többiekre való ráenőszakoiásá- hoz. Ilyen körülmények között Né­metország egyesítésének kérdésében négyhatalmi értekezléitrőli beszélni aranyit jelent, mint a szavakkal ját­szani. Nem lehet igazi négyhatalmi ér­tekezletet tartani e kérdésről1, csak abban az esetben, ha Fkanciaország valóban a negyedik nagyhatalom, Franciaország ,pedig nem lehet más­ként az, mint a függetlenségének vdsszahódításáért folytatott szívós harc árán. Ebből a szempontból vi­BÉCS (TASZSZ) Az osztrák lapok ápri­lis 12-i számukban az osztrák kor­mányküldöttség moszkvai tartózko­dására összpontosítják figyelmüket. A Welt am Montag rámutat, hogy a küldöttség fogadtatására a repülő­téren megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, A. L Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának el­nökhelyettese és A. A. Gromiko kül­ügyminiszterhelyettes. A Bild-Telegraf kiemeli, hogy a Nyugat Raab és a küldöttség moszk­vai útját »tartózkodó derűlátással« fogadja, s hogy a szovjet jegyzék nyugati visszhangja »várakozó, de nem barátságos álláspontról tanús­kodik«. A Salzburger Nachrichten a kö­vetkező címmel számol be az oszt­rák kormányküldöttség útjáról: »Raab kancellárt iiagy pompával fo­gadták Moszkvában«. A lap teljes egészében közölte azt a beszédet, amelyet Raab kancellár a moszkvai repülőtéren mondott. Az Abend a következő vastagbetűs címfelirattal közli a küldöttség Moszkvába érkezéséről szóló hírt: »Ma kezdődnek a tárgyalások«. A lap szintén közli Raab kancellár be­szédét. szőrűt még semmi sem viisszavonha- tatilain, semmi sem végleges, ha né­pünk továbbra is nemet mond, ha előkészíti az igazi nemzetközi tár­gyalás útját, amely tárgyalást a Szovjetunió sohasem fogja megta­gadni. A Szovjetunió kész minden olyan javaslat elfogadására, bárhonnan jöjjön is, bármilyen kicsiny le­gyen is a jelentősége, amely a német militarizmus újjáélesztését fékezné. Képtelenség viszont azt gondoi’rai, hogy a Szovjetunió hajlandó tár­gyalni a némát müitartzmus fenye­getésére, vagy akkor, ha befejezett tények elé állítják. Nem lehet egy­szerre két széken ülni. amint ezt.a Pravda írja, nem lehet egyszerre baráti jobbot nyújtani és öklöt ráz­ni, hideget és meleget fújni és Edgár Faure ezt hamarosan tapasztalj a majd. Választani keli egyfelől Aden- aueréknak, Mamteuffeléiknak • és a többi náci tábornokoknak, másfelől azoknak ia sztálingrádi szövetsége­seknek a barátsága között, akik az európai biztonság szolgálatában áll­nak. A többi csak puszta 'amerikai fecsegés — fejezi 'be cikkét Pierre Courtade. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK BÉCS (MTI) A húsvéti ünnepek alatt tartotta országos kongresszusát Becs­ben a Szabad Osztrák Ifjúság. A kongresszus 500 részvevője felhívást intézett az osztrák fiatalsághoz. »Mindannyian békéiben akarunk élni, nem akarunk háborút viselni és idegen földön meghatni, mint az 1914-es és az 1939-es fiatalság« — hangzik a felhívásban. — Ha az osztrák ifjúság élni akar, harcolnia kell Ausztria függetlenségéért. Párt- korüátokkal és véleménykülönbségek­kel nem törődve egyesüljetek a lét- fontosságú jogokért, a szabadságért, a békéért, a nyomor és a gond elle­ni harcra! DZSAKARTA (TASZSZ) Szurakarta vámsában egy tömeggyűlésen 'beszédet mondott Szukaimo indonéziai köztársasági el­nök. Kijelentette, hogy az ázsiai és 'afrikai országok küszöbönálló bandungi értekezletén a béke fenn­tartása szempontjából inagyjedentősé- gű kérdéseket váltatnak majd meg. Szukamo hozzátette, 'hogy »az atomenergiát konstruktív célokra kall felhasználni, pusztító erő helyett olyan erővé kell változtam, amely áldásos lesz az emberiségre.« A külföldi sajtó as osstrák kormányküldöttség moszkvai útjáról PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Számadás az oktatási év eredményeiről Az 1954/55-ös oktatási év 'befejező propagandisták felelősségét ás, mi­szakaszához értünk. Bátran mond- vei tanulásuk során nekik is sok, hatjuk, hagy párttagjaink és a pár- I kevésbé ismert kérdést kellett meg- tonkívüliak jóval nagyobb érdeklő- magyarázniuk a 'hallgatóknak, dést talnúsítiotitak már s)i oktatási | A pártoiktatási év még nem feje- év megkezdése előtt ezévi oktatásunk ződött be és a hátralévő napokban iránt, mint a megelőző években. j az a faladat, hogy 'biztosítsuk a si- Kaposvár városban közel 2 ezer keres befejezést. Az ünnepélyes zá- párttagcit, tagjelöltet és pártonkívüli ró ugyanis számadás lesz arról, hogy párttagjaink eleget tettek-e a szervezeti szabályzatban rájuk rótt dolgozót vontunk 'be a pártektatás- ba, ezenkívül többen résztveszmek magasabb oktatásban: a magyar párttörfénet, filozófia, politikai gaz­daságtan tanulmányozásában. A számszerű eredmények mellett a pártoktatásii év jelentőségét különö­sen aláhúzza a tananyagok fontossá­ga. A pártoktatás minden részvevője feldolgozta a III. pártkongresszus határozatát és a KV március 2—4-i határozatát. A III. pártkongresszus határozatá­nak alapos ismerete nyomán min­denki számára érthetővé válik pár­tunknak a szocializmus építése köz­ben folytatott harca. Ennek alapos megértése nélkül nem tudnánk azo­kat a feladatokat megoldaná, melye­ket a III. kongresszus az elkövet­kező években minden kommunista feladatává tesz. A megvalósítás tel­jes sikeréért vívott harc csak akkor vezet eredményre, ha e határozatot alaposan ismerjük. Éppen ezért az 1954/55-ös pártektatásí év a párt- kongresszus 'anyaga tanulmányozásá­nak éve volt. Propagandistáink büszkék lehet­nek arra, hogy e fontos határoza­tok megértetésének élharcosává jelölte őket a párt, hogy nagyabb részük lehet nagyszerű eredményeink kivívásában, mint ed­dig. A propagandistáknak és a poli­tikai iskolák hallgatóinak ebben az oktatási évben lehetőségük nyűt ar­ra, hogy olyan fontos kérdéseikkel is­merkedjenek meg, mint a marxist- ta—leninista államelmélet, inéin de­mokratikus országunk fejlődésének problémái, a hazánkban végbement demokratikus és szocialista forrada­lom kérdései stb. Mindez növelte a kötelességüknek, megfelelően gyara- pították-e marxista—leninista tudá­sukat. Az oktatási év sikeres 'befe­jezése végül azt ás jelenti, hogy ve­le egyidejűleg elkezdjük az új pártoktatási év előkészítését, hogy már most biztosítsunk a politikai iskolákra jólműködő propagandistákat, akik pedig nem végeztek kielégítő propagandamunkát, magfelelő elv­társakkal cseréljük ki. A pártszer­vezetek feladata, hogy már most ki­válogassák, kiket javasolhatnak az új oktatási évben, magasabb oktatá­si formáira és készül enek fel a fia­tal' vagy eddig oktatásiban, részt nem vevő elvtáirsak bevonására. Pártbizottságunknak és pártszerve­zeteinknek nem szabad lebecsülniük ezt a munkát és arra várni, hogy majd minden magától megy. Felelősségteljes munkát kíván a lö­vő évi pórtektatás előkészítése min­den pártszervezet kommunistáitól. A feladat sikeres megoldása nagy­mértékben függ a propagandisták munkájától ás, attól, hogy hogyan készítik fel a hallgatókat az évzá­róra, s egyben az tyj oktatási évre is. Pártszervezeteinknek,, propagandise táimtanak nem szabad megfeledkezni­ük arról, hogy az oktatási cv befe­jezése újabb jelentős állomás a párt­tagságunk öntudatának emeléséért folytatott harobaint Ezért végezzék pártszervezeteink úgy a munkát, hogy az 1954/55-ös pártoktatásii év a szocializmus építésének, a béke megvédésének újabb erőforrása le­gyen. H „Constellation“ utasszállító repülőgép szerencsétlenségéről NEW YORK (TASZSZ) Az United Press hír- ügynökség jelentése szerint kedden Hongkongban, olyan hírek terjedtek el, hegy az indiai repülőtársaság tu­lajdonában volt »Ccmstellaficn« re­pülőgép, amelyen a Kínai Népköz- társaság nyolc állampolgára utazott a Bandumgban hamarosan megnyíló ázsiai-afijkai értekezletre, bűnös me­rénylet miatt járt szerencsétlenül. A »Constellation« — fűzd hozzá a tudósító — április 10-én érkezett Hongkongba, 24 óra hosszat időzött a repülőtéren' és ez idő alatt megron­gálhatták a repülőgép valamely ré­szét.« WASHINGTON (TASZSZ) Az újabb jelentések szerint tovább keresik az indiai légi- társaság Borneo közelében lezuhant »Coinsteliliaticin« nevű utasszállító repülőgépének szerencsétlenül járt utasait. Mimit a washingtoni rádió jelenti, eddig már öt emberit sikerült megmenteni azok közül, akik a re­pülőgépen tartózkodtak. „SOHA NÉ BESZÉLJ RÓLA, DE SOHA EL NE FELEDD!“ 'JTíz éve, hogy a háború végefelé a buchenwaldi haláltábor kény- szer munkával agyongyötört, éhezéstől vánszorogni is alig tudó lakói a kommunisták földalatti szervezkedése nyomán felszabadultak s visszanyerték az életet. Fegyvert ragadtak a náci fasiszták által ember­számba sem vett páriák és az amerikai csapatok megérkezése előtt fel­szabadították magukat. | Ezen az évfordulón szerte a világon, lengyelek, oroszok, angolok, magyarok százezrei emlékeznek könnyes gyűlölettel mindarra a borza­lomra, melyben legkedvesebbjük: férj, apa, fiú lelte a halálát, szerzett egész életére szörnyűséges emléket. Somogybán is vannak kommunisták és nem kommunisták, akik megjárták a fasiszták készítette buchen­waldi poklot és emlékeznek. Emlékeznek és emlékeikkel intő ' jelként szólnak, hogy soha többé vissza ne jöhessen Buchenwald és a többi koncentrációs tábor borzalma. | A kommunistáknak köszönhetem. hogy megmenekültem Gyenes Zoltán elvtárs, a kaposvá­ri Május 1 utcai általános iskola ta­nára, aki szintén a megmenekültek között volt azon az emlékezetes áp­rilis 11-én, Hugó Viktor idézetével kezdi emlékezését: »Soha ne be­szélj róla, de soha el ne feledd!« Ezt véste a francia nép a strassbur- gi szabadságszoborra az 1870-es né­met pusztítás és Elszász elvétele után. De vajon felejthetik-e az em­berek azt a mérhetetlen szenvedést, kínt és megaláztatást, amit a német militarizmus, a német csizma tapo­sása számukra jelentett? ... Buchenwald! Sokszor 120 ezer em­bert is magábazáró haláltábor, ahol a foglyok csonttá, bőrré soványodva, a krematórium, szomszédságában lé­vő Appel-Platzon sorakoztak, hogy számbavételük után álomra hajtsák fejüket, várják a felébredést vagy az esetleges másnapi halált. Nincs az az emberi fantázia, mely felülmúlná azt a leleményességet, mellyel a barbár SS-gépezet pusztí­totta, megsemmisítette a tábor la­kóit. Kőbánya, hajnaltól szürkületig tartó robot a 20—25 fokos hidegben, német vadászebekkel, úgynevezett SS-kutyákkal való szétlépetés, tar- kónlövés, szikláról ledobás, karóval, puskatussal való agyonverés pusztí­totta a szerencsétlen táborlakókat, akiknek megsemmisítése szinte idő­höz kötötten, mintegy matematikai pontossággal előre ki volt számítva, előre el volt tervezve. Álomszerű volt itt a reménykedés, hogy valaha is megszabadulunk e pokoliból. Sok­szor ámulatba ejtett, hogy társaink, a kommunista politikai foglyok oly erős meggyőződéssel vázolták előt­tünk a felszabadulást hozó háború végét. »Még hat hét, még húsz, még hat nap és szabadok leszünk, csak legyetek türelemmel«. S ahogy közeledtek a felszabadító csapatok, megkezdődött a tábor ki­ürítése. 51 'ezer embert vezényeltek a weimari erdő felé, ahol a terv sze­rint az utolsó szálig kiirtották volna bennünket. A földalatti szervezke­dés — amely mint meigtudtuk, ki­tartó, szívós munkával ellenállt és fegyvereket gyűjtött —, megtagadta a tábor teljes kiürítését. 21 ezren maradtunk a táborban. Elhurcolt társaink közül sokezernek már csak a holttestét találták meg azr erdő­ben, utakon, árkokban. Német spe­cialitással — tankóniőtték. Az élet- benmaradottak közül nagyon sokan megőrültek a kiállott szenvedések­től, az izgalmaktól. Két órával a tá­bor felszabadítása előtt parancs ér­kezett, hogy egy szálig le kell gyil­kolni a foglyokat. Miután az SS-ek elmenekültek a táborból, ezt a ren­delkezést már a legidősebb fogoly­parancsnok vette kézhez. Thälmann... Sokszor hallottam fogolytársaim szájából e nevet. Mi­kor megkérdeztem, ki ő, nem vála­szoltak, csak mosolyogtak. Akkor ér­tettem meg e név bűvös erejét, amellyel a csüggedőket új hitre élesztették, amikor megtudtam, hogy Thäbnannt, a német kommunisták hős vezéralakját odaérkezésünk előtt ebben a táborban ölték meg. 1945. április 11! Remegve vártuk, vajon megérjük-e a szabadságot? Visszatérhetünk-e hazánkba? S a néma szorongást egyik percről a má­sikra sírás, nevetés, üdvrivalgás vál­totta fel. Megérkeztek a felszabadító csapatok. Mikor odavánszorogtunk a barakk ablakához, fogolytársak tö­megét láttuk, akik vörös és fehér zászlók kötegeit Vitték sietve maguk­kal. Minden barakkra tűztek egyet- egyet belőle. Felfegyverzett fogolytársaink, a kommunisták vitték a hírt a bete­geknek: »Bajtársak, szabadok va­gyunk! A .kommunisták megakadá­lyozták, hogy mindenkit elvigyanak. 21 ezren maradtunk életben. Soha se felejtsétek el, hogy elvtársaink kö­zül hányat kivégeztek és hányezren adták életüket az emberiség szabad­ságáért !« Nem. akik életben maradtunk a buchenwaldi tábor lakói közül, soha sem feledjük el szenvedéseinket és soha sem feledkezünk meg arról, hogy kik azok, akik újra el akarják pusztítani a békét, a szabadságot. Tudjuk, hogy kik harcolnak bűnös »Mi, a buchenwaldi antifasiszták összegyűltünk, hogy tisztelegjünk a náci bestiák és cinkosaik által meg­gyilkolt 51 ezer fogolytársunk) előtt... Megesküszünk itt, a fasiszta bor­zalmak helyén: csak akkor hagyunk fenn a harccal, ha a legutolsó bű­nös is a népek bírái előtt áll. A mi jelszavunk: kiirtani a ná­cizmust gyökerestül. A mi célunk: felépíteni a békés szabadság új világát. Esküszünk!-« Könnyel a szememben és egy új élettel, magzatommal a szívem alatt olvasom e sorokat. Könnyel a szememben és gyűlölet­tel a szívemben idézem vissza a múltat. Emlékezem . .. ... Ő is ott van az 51 ezer kö­zött. Neki is ég az örökmécses az Appel-Platzon, neki, aki inam láthat­ja gyermekei boldogságát, szabad életünket, amelyért harcolt, ame­lyért életét adta, Ö, aki annyira sze­retett ó'ind -— az édesapám. Köznapi, szürke ember volt. Nem volit rajta semmi különös;. Ilyent ez­rével látunk dolgozni az üzemek­ben. Munkás, aki küzd a mindenna­pi kenyérért. Robotol, tűr abban a reményben, hogy gyermekeiinfefc jobb lesz az élete, mint az övé. Én mégis óriásnak, hősnek láttam. Tanító sza­vait örökre szívembe .véstem, pedig terveik ellen és soha sem felejtke­zünk el arról, hogy a kommunisták­nak köszönhetjük életünket, meg­menekülésünket. akkor még nem tudtam, mi az, ami hősi benne, má az, ami erőt ad neki. Ma már tudom. A párt, a munkás- szolidaritás volt az, amely ama kész­tette, hogy harcoljon az ellenállási mozgalomban, hogy el tudja viselni az üldöztetést, szenvedéseket, hogy életét áldozza a mi szabad, boldog életünkért, össeeszorul a szívem, va­lahányszor arra gondolok, hogyajn kínozhatták, mi mindenen kellett halálaiig keresztülmennie. S ma ökölig szorul a kezem, ha arra gondolok, hogy az imperialistáik 10 évvel a buchenwaldi haJáttábar felszabadítás a után szabadonengedik a koncentrációs táborok .gyilkosait, s fegyvert, adnak kezükbe. Azoknak a véres kezébe, akik elvették az apá­mat, s most gyermekem apja ellen törnek. De él a buchenwaldi eskü. Szavai erősen visszhangzanak az egész világon. »A mi jelszavunk: kiirtani a ná­cizmust gyökerestül. A mi célunk: felépíteni a békés szabadság új világát«. Nem engedjük meg egy újabb há­ború kiroblbamtását. Minden erőnk­kel megvédjük napsugaras, Iboldog életünket. Minden erőnkkel megaka­dályozzuk Buchenwald, Auschwitz borzalmainak visszatérését! Emlékezzél... Emlékezzél a háborúra, hogy meg tudd védeni a békét. r El a buchenwaldi eskü Török Józsefné elvtáreno, akinek édesapját a buchenwaldi haláltáborban ölték meg, így emlékezik:

Next

/
Thumbnails
Contents