Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-14 / 87. szám
2 SOMOGYI iS ÉP LAV Csütörtök, 1955. április 14. Nem lehet egyszerre baráti jobbot nyújtani és öklöt rázni! A l’Humanité vezércikke Faure amerikai hetilapnak adott nyilatkozatáról Párizs (MTI). A l/'Humanáté vezércikkében. Pierre Courtade Edgar Faure miniszterelnök az U. S. News and World Report című amerikai hetilap részére adott nyilatkozatával foglalkozik. Megállapítja: a minisz- tenrelnök akkor, amikor négyhatalmi értekezlet lehetőségét csittilogitatja meg a német egység kérdésében a párizsi szerződések ratifikálása után, miközben már folynék a Wehrmacht felfegyverzése, Mendes-Framce csa- Sárd jellegű érvelését ismétli csak meg. Mindenesetre — folytatja Pierre Courtade — a hazugságot csupán magasabb fokra emelik, mert Memdes-France csak azt mondta, hogy a ratifikáció még nem alkalmazás, Edgar Faure viszont most hangsúlyozottan azt jelenti ki, hogy a Wehrmacht toborzása még nem a Wehrmacht stib. Mindez azonban — szerintük — nem akadályozza meg Németország újraegyesítésének kér - dóséban a Szovjetunióval tartandó tárgyalásokat. Courtade ezután rámutat: az a tény, hogy a francia kormány ilyen meddő érvek hangoztatására kényszerül, hogy szükségesnek tartja mindezekben a kérdésekben a LONDON (TASZSZ) Az angol sajtó nagy figyelmet szentel az osztrák kormány- küldöttség moszkvai útjának, és ennek kapcsán megvitatja az .osztrák államszerződés megkötésének távlatait. Néhány angol lap nem leplezi afeletti elégedetlenségét, hogy az osztrák kormányküldöttség moszkvai, utazása kedvező távlatokat nyitott az osztrák kérdés rendezésére. »Molotov úr kiásta az antikváriumból a penészes osztrák állam- szerződést« — jegyzi meg ingerülten a Manchester Guardian című lap. »•Kétségtelen — írja a Yorkshire Post — Bécsben egyes személyek úgy vélik, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma nincs megelégedve Raab , doktor utazásával«, ugyanakkor, a lap megjegyzi, hogy szükséges Ausztria »semlegesítése«. »Ha Ausztria jelenlegi rendszerét meg kell változtatni — írja a Yorkshire Post — egyetlen lehetséges kiút csak a semlegesítés lehet. Felmerülhet még a felfegyverzés eszméje. De mint Ausztriából közlik, a lakosság határozottan állást foglal ez ellen. Másrészt a semlegesítés megszabadítja az országot a súlyos megszállási kiadásoktól«. washingtoni kormánytól kissé eltérő álláspontot elfoglalni, hogy általánosságban mozgó • kijelentéseket tesz négyhatalmi értekezletről s még nagyobb általánosságban mozgó kijelentéseket a népi Kína elismerése érdekében kifejtendő erőfeszítésekről: mindez csak azt bizonyítja, hegy a francia közvélemény nyomása hatékonyan mutatkezik. A londoni és a párizsi szerződések alkalmazása, NyugatóNémetarszág felfegyverzése esetén Franciaország nem játszihatja Európában a független nagyhatalom szerepét. Helyét Adenauerék töltik majd 'be. Ez a fő óhajuk a washingtoni politikusoknak, 'akik mindent elkövetnek majd, hogy megadják szövetségesüknek a leglényegesebb eszközöket akaratának a többiekre való ráenőszakoiásá- hoz. Ilyen körülmények között Németország egyesítésének kérdésében négyhatalmi értekezléitrőli beszélni aranyit jelent, mint a szavakkal játszani. Nem lehet igazi négyhatalmi értekezletet tartani e kérdésről1, csak abban az esetben, ha Fkanciaország valóban a negyedik nagyhatalom, Franciaország ,pedig nem lehet másként az, mint a függetlenségének vdsszahódításáért folytatott szívós harc árán. Ebből a szempontból viBÉCS (TASZSZ) Az osztrák lapok április 12-i számukban az osztrák kormányküldöttség moszkvai tartózkodására összpontosítják figyelmüket. A Welt am Montag rámutat, hogy a küldöttség fogadtatására a repülőtéren megjelent V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, A. L Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és A. A. Gromiko külügyminiszterhelyettes. A Bild-Telegraf kiemeli, hogy a Nyugat Raab és a küldöttség moszkvai útját »tartózkodó derűlátással« fogadja, s hogy a szovjet jegyzék nyugati visszhangja »várakozó, de nem barátságos álláspontról tanúskodik«. A Salzburger Nachrichten a következő címmel számol be az osztrák kormányküldöttség útjáról: »Raab kancellárt iiagy pompával fogadták Moszkvában«. A lap teljes egészében közölte azt a beszédet, amelyet Raab kancellár a moszkvai repülőtéren mondott. Az Abend a következő vastagbetűs címfelirattal közli a küldöttség Moszkvába érkezéséről szóló hírt: »Ma kezdődnek a tárgyalások«. A lap szintén közli Raab kancellár beszédét. szőrűt még semmi sem viisszavonha- tatilain, semmi sem végleges, ha népünk továbbra is nemet mond, ha előkészíti az igazi nemzetközi tárgyalás útját, amely tárgyalást a Szovjetunió sohasem fogja megtagadni. A Szovjetunió kész minden olyan javaslat elfogadására, bárhonnan jöjjön is, bármilyen kicsiny legyen is a jelentősége, amely a német militarizmus újjáélesztését fékezné. Képtelenség viszont azt gondoi’rai, hogy a Szovjetunió hajlandó tárgyalni a némát müitartzmus fenyegetésére, vagy akkor, ha befejezett tények elé állítják. Nem lehet egyszerre két széken ülni. amint ezt.a Pravda írja, nem lehet egyszerre baráti jobbot nyújtani és öklöt rázni, hideget és meleget fújni és Edgár Faure ezt hamarosan tapasztalj a majd. Választani keli egyfelől Aden- aueréknak, Mamteuffeléiknak • és a többi náci tábornokoknak, másfelől azoknak ia sztálingrádi szövetségeseknek a barátsága között, akik az európai biztonság szolgálatában állnak. A többi csak puszta 'amerikai fecsegés — fejezi 'be cikkét Pierre Courtade. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK BÉCS (MTI) A húsvéti ünnepek alatt tartotta országos kongresszusát Becsben a Szabad Osztrák Ifjúság. A kongresszus 500 részvevője felhívást intézett az osztrák fiatalsághoz. »Mindannyian békéiben akarunk élni, nem akarunk háborút viselni és idegen földön meghatni, mint az 1914-es és az 1939-es fiatalság« — hangzik a felhívásban. — Ha az osztrák ifjúság élni akar, harcolnia kell Ausztria függetlenségéért. Párt- korüátokkal és véleménykülönbségekkel nem törődve egyesüljetek a lét- fontosságú jogokért, a szabadságért, a békéért, a nyomor és a gond elleni harcra! DZSAKARTA (TASZSZ) Szurakarta vámsában egy tömeggyűlésen 'beszédet mondott Szukaimo indonéziai köztársasági elnök. Kijelentette, hogy az ázsiai és 'afrikai országok küszöbönálló bandungi értekezletén a béke fenntartása szempontjából inagyjedentősé- gű kérdéseket váltatnak majd meg. Szukamo hozzátette, 'hogy »az atomenergiát konstruktív célokra kall felhasználni, pusztító erő helyett olyan erővé kell változtam, amely áldásos lesz az emberiségre.« A külföldi sajtó as osstrák kormányküldöttség moszkvai útjáról PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Számadás az oktatási év eredményeiről Az 1954/55-ös oktatási év 'befejező propagandisták felelősségét ás, miszakaszához értünk. Bátran mond- vei tanulásuk során nekik is sok, hatjuk, hagy párttagjaink és a pár- I kevésbé ismert kérdést kellett meg- tonkívüliak jóval nagyobb érdeklő- magyarázniuk a 'hallgatóknak, dést talnúsítiotitak már s)i oktatási | A pártoiktatási év még nem feje- év megkezdése előtt ezévi oktatásunk ződött be és a hátralévő napokban iránt, mint a megelőző években. j az a faladat, hogy 'biztosítsuk a si- Kaposvár városban közel 2 ezer keres befejezést. Az ünnepélyes zá- párttagcit, tagjelöltet és pártonkívüli ró ugyanis számadás lesz arról, hogy párttagjaink eleget tettek-e a szervezeti szabályzatban rájuk rótt dolgozót vontunk 'be a pártektatás- ba, ezenkívül többen résztveszmek magasabb oktatásban: a magyar párttörfénet, filozófia, politikai gazdaságtan tanulmányozásában. A számszerű eredmények mellett a pártoktatásii év jelentőségét különösen aláhúzza a tananyagok fontossága. A pártoktatás minden részvevője feldolgozta a III. pártkongresszus határozatát és a KV március 2—4-i határozatát. A III. pártkongresszus határozatának alapos ismerete nyomán mindenki számára érthetővé válik pártunknak a szocializmus építése közben folytatott harca. Ennek alapos megértése nélkül nem tudnánk azokat a feladatokat megoldaná, melyeket a III. kongresszus az elkövetkező években minden kommunista feladatává tesz. A megvalósítás teljes sikeréért vívott harc csak akkor vezet eredményre, ha e határozatot alaposan ismerjük. Éppen ezért az 1954/55-ös pártektatásí év a párt- kongresszus 'anyaga tanulmányozásának éve volt. Propagandistáink büszkék lehetnek arra, hogy e fontos határozatok megértetésének élharcosává jelölte őket a párt, hogy nagyabb részük lehet nagyszerű eredményeink kivívásában, mint eddig. A propagandistáknak és a politikai iskolák hallgatóinak ebben az oktatási évben lehetőségük nyűt arra, hogy olyan fontos kérdéseikkel ismerkedjenek meg, mint a marxist- ta—leninista államelmélet, inéin demokratikus országunk fejlődésének problémái, a hazánkban végbement demokratikus és szocialista forradalom kérdései stb. Mindez növelte a kötelességüknek, megfelelően gyara- pították-e marxista—leninista tudásukat. Az oktatási év sikeres 'befejezése végül azt ás jelenti, hogy vele egyidejűleg elkezdjük az új pártoktatási év előkészítését, hogy már most biztosítsunk a politikai iskolákra jólműködő propagandistákat, akik pedig nem végeztek kielégítő propagandamunkát, magfelelő elvtársakkal cseréljük ki. A pártszervezetek feladata, hogy már most kiválogassák, kiket javasolhatnak az új oktatási évben, magasabb oktatási formáira és készül enek fel a fiatal' vagy eddig oktatásiban, részt nem vevő elvtáirsak bevonására. Pártbizottságunknak és pártszervezeteinknek nem szabad lebecsülniük ezt a munkát és arra várni, hogy majd minden magától megy. Felelősségteljes munkát kíván a lövő évi pórtektatás előkészítése minden pártszervezet kommunistáitól. A feladat sikeres megoldása nagymértékben függ a propagandisták munkájától ás, attól, hogy hogyan készítik fel a hallgatókat az évzáróra, s egyben az tyj oktatási évre is. Pártszervezeteinknek,, propagandise táimtanak nem szabad megfeledkezniük arról, hogy az oktatási cv befejezése újabb jelentős állomás a párttagságunk öntudatának emeléséért folytatott harobaint Ezért végezzék pártszervezeteink úgy a munkát, hogy az 1954/55-ös pártoktatásii év a szocializmus építésének, a béke megvédésének újabb erőforrása legyen. H „Constellation“ utasszállító repülőgép szerencsétlenségéről NEW YORK (TASZSZ) Az United Press hír- ügynökség jelentése szerint kedden Hongkongban, olyan hírek terjedtek el, hegy az indiai repülőtársaság tulajdonában volt »Ccmstellaficn« repülőgép, amelyen a Kínai Népköz- társaság nyolc állampolgára utazott a Bandumgban hamarosan megnyíló ázsiai-afijkai értekezletre, bűnös merénylet miatt járt szerencsétlenül. A »Constellation« — fűzd hozzá a tudósító — április 10-én érkezett Hongkongba, 24 óra hosszat időzött a repülőtéren' és ez idő alatt megrongálhatták a repülőgép valamely részét.« WASHINGTON (TASZSZ) Az újabb jelentések szerint tovább keresik az indiai légi- társaság Borneo közelében lezuhant »Coinsteliliaticin« nevű utasszállító repülőgépének szerencsétlenül járt utasait. Mimit a washingtoni rádió jelenti, eddig már öt emberit sikerült megmenteni azok közül, akik a repülőgépen tartózkodtak. „SOHA NÉ BESZÉLJ RÓLA, DE SOHA EL NE FELEDD!“ 'JTíz éve, hogy a háború végefelé a buchenwaldi haláltábor kény- szer munkával agyongyötört, éhezéstől vánszorogni is alig tudó lakói a kommunisták földalatti szervezkedése nyomán felszabadultak s visszanyerték az életet. Fegyvert ragadtak a náci fasiszták által emberszámba sem vett páriák és az amerikai csapatok megérkezése előtt felszabadították magukat. | Ezen az évfordulón szerte a világon, lengyelek, oroszok, angolok, magyarok százezrei emlékeznek könnyes gyűlölettel mindarra a borzalomra, melyben legkedvesebbjük: férj, apa, fiú lelte a halálát, szerzett egész életére szörnyűséges emléket. Somogybán is vannak kommunisták és nem kommunisták, akik megjárták a fasiszták készítette buchenwaldi poklot és emlékeznek. Emlékeznek és emlékeikkel intő ' jelként szólnak, hogy soha többé vissza ne jöhessen Buchenwald és a többi koncentrációs tábor borzalma. | A kommunistáknak köszönhetem. hogy megmenekültem Gyenes Zoltán elvtárs, a kaposvári Május 1 utcai általános iskola tanára, aki szintén a megmenekültek között volt azon az emlékezetes április 11-én, Hugó Viktor idézetével kezdi emlékezését: »Soha ne beszélj róla, de soha el ne feledd!« Ezt véste a francia nép a strassbur- gi szabadságszoborra az 1870-es német pusztítás és Elszász elvétele után. De vajon felejthetik-e az emberek azt a mérhetetlen szenvedést, kínt és megaláztatást, amit a német militarizmus, a német csizma taposása számukra jelentett? ... Buchenwald! Sokszor 120 ezer embert is magábazáró haláltábor, ahol a foglyok csonttá, bőrré soványodva, a krematórium, szomszédságában lévő Appel-Platzon sorakoztak, hogy számbavételük után álomra hajtsák fejüket, várják a felébredést vagy az esetleges másnapi halált. Nincs az az emberi fantázia, mely felülmúlná azt a leleményességet, mellyel a barbár SS-gépezet pusztította, megsemmisítette a tábor lakóit. Kőbánya, hajnaltól szürkületig tartó robot a 20—25 fokos hidegben, német vadászebekkel, úgynevezett SS-kutyákkal való szétlépetés, tar- kónlövés, szikláról ledobás, karóval, puskatussal való agyonverés pusztította a szerencsétlen táborlakókat, akiknek megsemmisítése szinte időhöz kötötten, mintegy matematikai pontossággal előre ki volt számítva, előre el volt tervezve. Álomszerű volt itt a reménykedés, hogy valaha is megszabadulunk e pokoliból. Sokszor ámulatba ejtett, hogy társaink, a kommunista politikai foglyok oly erős meggyőződéssel vázolták előttünk a felszabadulást hozó háború végét. »Még hat hét, még húsz, még hat nap és szabadok leszünk, csak legyetek türelemmel«. S ahogy közeledtek a felszabadító csapatok, megkezdődött a tábor kiürítése. 51 'ezer embert vezényeltek a weimari erdő felé, ahol a terv szerint az utolsó szálig kiirtották volna bennünket. A földalatti szervezkedés — amely mint meigtudtuk, kitartó, szívós munkával ellenállt és fegyvereket gyűjtött —, megtagadta a tábor teljes kiürítését. 21 ezren maradtunk a táborban. Elhurcolt társaink közül sokezernek már csak a holttestét találták meg azr erdőben, utakon, árkokban. Német specialitással — tankóniőtték. Az élet- benmaradottak közül nagyon sokan megőrültek a kiállott szenvedésektől, az izgalmaktól. Két órával a tábor felszabadítása előtt parancs érkezett, hogy egy szálig le kell gyilkolni a foglyokat. Miután az SS-ek elmenekültek a táborból, ezt a rendelkezést már a legidősebb fogolyparancsnok vette kézhez. Thälmann... Sokszor hallottam fogolytársaim szájából e nevet. Mikor megkérdeztem, ki ő, nem válaszoltak, csak mosolyogtak. Akkor értettem meg e név bűvös erejét, amellyel a csüggedőket új hitre élesztették, amikor megtudtam, hogy Thäbnannt, a német kommunisták hős vezéralakját odaérkezésünk előtt ebben a táborban ölték meg. 1945. április 11! Remegve vártuk, vajon megérjük-e a szabadságot? Visszatérhetünk-e hazánkba? S a néma szorongást egyik percről a másikra sírás, nevetés, üdvrivalgás váltotta fel. Megérkeztek a felszabadító csapatok. Mikor odavánszorogtunk a barakk ablakához, fogolytársak tömegét láttuk, akik vörös és fehér zászlók kötegeit Vitték sietve magukkal. Minden barakkra tűztek egyet- egyet belőle. Felfegyverzett fogolytársaink, a kommunisták vitték a hírt a betegeknek: »Bajtársak, szabadok vagyunk! A .kommunisták megakadályozták, hogy mindenkit elvigyanak. 21 ezren maradtunk életben. Soha se felejtsétek el, hogy elvtársaink közül hányat kivégeztek és hányezren adták életüket az emberiség szabadságáért !« Nem. akik életben maradtunk a buchenwaldi tábor lakói közül, soha sem feledjük el szenvedéseinket és soha sem feledkezünk meg arról, hogy kik azok, akik újra el akarják pusztítani a békét, a szabadságot. Tudjuk, hogy kik harcolnak bűnös »Mi, a buchenwaldi antifasiszták összegyűltünk, hogy tisztelegjünk a náci bestiák és cinkosaik által meggyilkolt 51 ezer fogolytársunk) előtt... Megesküszünk itt, a fasiszta borzalmak helyén: csak akkor hagyunk fenn a harccal, ha a legutolsó bűnös is a népek bírái előtt áll. A mi jelszavunk: kiirtani a nácizmust gyökerestül. A mi célunk: felépíteni a békés szabadság új világát. Esküszünk!-« Könnyel a szememben és egy új élettel, magzatommal a szívem alatt olvasom e sorokat. Könnyel a szememben és gyűlölettel a szívemben idézem vissza a múltat. Emlékezem . .. ... Ő is ott van az 51 ezer között. Neki is ég az örökmécses az Appel-Platzon, neki, aki inam láthatja gyermekei boldogságát, szabad életünket, amelyért harcolt, amelyért életét adta, Ö, aki annyira szeretett ó'ind -— az édesapám. Köznapi, szürke ember volt. Nem volit rajta semmi különös;. Ilyent ezrével látunk dolgozni az üzemekben. Munkás, aki küzd a mindennapi kenyérért. Robotol, tűr abban a reményben, hogy gyermekeiinfefc jobb lesz az élete, mint az övé. Én mégis óriásnak, hősnek láttam. Tanító szavait örökre szívembe .véstem, pedig terveik ellen és soha sem felejtkezünk el arról, hogy a kommunistáknak köszönhetjük életünket, megmenekülésünket. akkor még nem tudtam, mi az, ami hősi benne, má az, ami erőt ad neki. Ma már tudom. A párt, a munkás- szolidaritás volt az, amely ama késztette, hogy harcoljon az ellenállási mozgalomban, hogy el tudja viselni az üldöztetést, szenvedéseket, hogy életét áldozza a mi szabad, boldog életünkért, össeeszorul a szívem, valahányszor arra gondolok, hogyajn kínozhatták, mi mindenen kellett halálaiig keresztülmennie. S ma ökölig szorul a kezem, ha arra gondolok, hogy az imperialistáik 10 évvel a buchenwaldi haJáttábar felszabadítás a után szabadonengedik a koncentrációs táborok .gyilkosait, s fegyvert, adnak kezükbe. Azoknak a véres kezébe, akik elvették az apámat, s most gyermekem apja ellen törnek. De él a buchenwaldi eskü. Szavai erősen visszhangzanak az egész világon. »A mi jelszavunk: kiirtani a nácizmust gyökerestül. A mi célunk: felépíteni a békés szabadság új világát«. Nem engedjük meg egy újabb háború kiroblbamtását. Minden erőnkkel megvédjük napsugaras, Iboldog életünket. Minden erőnkkel megakadályozzuk Buchenwald, Auschwitz borzalmainak visszatérését! Emlékezzél... Emlékezzél a háborúra, hogy meg tudd védeni a békét. r El a buchenwaldi eskü Török Józsefné elvtáreno, akinek édesapját a buchenwaldi haláltáborban ölték meg, így emlékezik:
