Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-25 / 71. szám

Éljen a magyar szabadság és függetlenség születésének nagy napja, április 4!

Elvetették a tavaszi búzát a Cukorgyári Célgazdaságban

A Kaposvári Cukorgyár Célgazdaságából Szabados Dezső főagronó- mus jelenti: 79 hold tavaszi búza vetését csütörtökön délután befejezték. Az eredmény a Cserepesi-forigád jó

munkájának, Marosi János traktoros brigádvezető jó szervezésének köszönhető. A 79 hold búza vetését kiváló minőségben 125 százalékos teljesítménnyel végezték el.

Dicséret illeti

Nagy József mernyei gazdát

A tavaszi napsütésben a memyei határ földjei is megszikkadtak. Várták is már régóta ezt a pillanatot a község dolgozó parasztjai, hogy hozzáfoghassanak a vetéshez. Nagy József 7 holdas gazda az elsők között ment a határba fogassal, vetőmaggal megrakott szekéren. Első dolga az egy hold tavaszi búza elvetése volt. Szerdán földbe is tette a tavaszi kenyérgabonát, csütörtökön pedig a tavaszi árpa vetéséhez fogott hozzá. Nagy József az ősszel megfelelő nagyságú területen vetett búzát. A télen elhatározta, hogy takarmánygabona helyett kenyérgabonát ad be az államnak. Ezért most önként vállalta, hogy 1 hold tavaszi búzát is termel. Nagy József több gabona termelésével járul házzá dolgozó népünk nagyobb darab fcenyere biztosításához. Dicséret illeti szorgalmas munkáját.

Hathónapi börtönre büntették a vetéstervet nem teljesítő gazdát

Kovács József 18 holdas csurgó- nagymartoni gazda a múlt év őszén kenyérgabonavet ési kötelezettségét nem teljesítette. Kevesebbet vetett el, mint amennyit földjéhez viszonyítva a törvény előír. A községi tanács ezért felszólította, hogy hiányzó kenyérgabonavetéstervét tavaszi búzával pótolja. Kovács József a többszöri felszólításra sem vetette el a tavaszi búzát, emiatt a tervgazdálkodást veszélyeztető bűn- cselekmény alapján a Csurgói Járás- bíróság 6 hónapi börtönnel büntette. Kovács József már több esetben állt a bíróság előtt. Lopás miatt 3 hónapi felfüggesztett börtönre volt ítélve, most ezt is le kell töltenie.

: Megérkezett a gólya

■ s ott keringett hosszú időn át

■ csütörtökön reggel lassan, mél- | tóságteljesen a kaposvári vásár- > tér lelett. Az éltető tavaszi nap : e reggelen különösképpen be■ aranyozta a várost. A munkába

■ sietők vagy az iskolába igyekvő

■ fiatalok derűsek, jókedvűek vol• tok — örültek a szép tavaszi i reggelnek.

I — Nini! Megérkezett a gólya! [ — hangzott fel itt is, ott is fel- \ nőttek és gyermekek szájából

• egyaránt, amikor észrevették a i levegőben úszó gólyamadarat. ; Legtöbbjük egy fél percre meg : is állt. Úgy köszöntötték a nap■ sugártól meg-megcsillanó tollú l vándormadarunkat, amely ismét

• hazaérkezett, hogy elfoglalja l fészkét valamely ház kéményén

• vagy egy száraz fa tetején,

■ A madár mintha csak fogadta

■ volna az üdvözléseket. Megle- I begtette szárnyait, mintegy visz- ' szaintegetve az őt szemlélők- i nek. Egy darabig még ismerke■ dett a környezettel, aztán tovább

• repült a cseri rét irányába, ahol ! jóízű békacsemegét remélt.

: Akik láttuk a gólyát, örömmel

i köszöntöttük. Egyszerű fehér- ; fekete tollazata pompás képet

■ nyújtott a tavaszi napsütésben. I Köszöntöttük érkezését, artj,i azt : jelenti, hogy most már végérvé- i nyesen itt van a tavasz...

: — ks —

Néhány szó a kaposvári piac vámszedőirfil

A hetipiac! napokon a háziasszonyok nagyrésze a korareggeli érákban igyekszik elvégezni piaci bevásárlását. Az utóbbi időben a vásárló háziasszonyok mind gyakrabban botránkoztak meg egyes piaci árusok, az úgynevezett kofák tűrhetetlen magatartása miatt. Ezek a kalmár-szellemű emberek ia korareggeli órákban megkörnyékezik az őstermelőket. Felajánlják »előnyös« üzletüket, hogy ők egy tételben megvásárolják a diót, mákot, almát, tojást, baromfit, vagy amit az eladó a piacon éppen értékesíteni akar. Az alku rendszerint létrejön. A piaci, árus ezután vagy eltűnik árujával, vagy pedig :pár órával később isimét megjelenik a piacon, s ekkor már ő uralja a hetipiac tekintélyes részét és természetesen ő diktálja a szabadpiaci árakat is.

Rendelet szabályozza a piaci árusok működését. Ez kimondja, hogy e kereskedők csak 10 óra után vásárolhatnak a piacon. Kaposvárott azonban az árusok ezt semmibe sem veszik. Könnyen tehetik. A Kaposvári Városi Tanács kereskedelmi csoportjának egyetlen tagja egyedül nem tudja felvenni a harcot eredményesen ellenük, ha helyenként le is leplez egy-egy esetet. Illetékes szerveink adjanak segítséget'a kereskedelmi csoport ellenőrző munkájához hogy a kaposvári piacon szűnjön meg végre e vámszedők káros tevékenysége.

Az Egyesült Államok akadályozza az osztrák kérdés rendezését

Berlin (TASZSZ). A Berliner Zeitung »Az Egyesült Államok szabotálja az osztrák kéndós rendezését« címmel ADN-jelentést közöl, amelyben egyebek közt ez áll: Hiteit érdemlő forrásból származó értesülés szerint Thompson, az Egyesült Államok ausztriai főbiztosa március elején utasításokat kapott az amerikai külügynrűnisztériiumitól az osztrák kérdésiben.

Thompsont utasították, eszközölje ki, hogy az osztrák kormány térjen ki az államszerződéssel kapcsolatos közvetlen szovjet—'osztrák tárgyalások elől és halassza el a végleges választ a szovjet javaslatokra sírra az időpontra, címűkor a Francia Köztársasági Tanács ratifikálja a párizsi egyezményeket. Az amerikai külügyminisztérium megbízta Thampsonit, hogy az Ausztriában állomásozó amerikai megszálló csapatok parancsnokával együtt teremtse meg a feltételeket az amerikai, angol és francia övezetinek a párizsi egyezmények hatálybalépése utáni összeolvasztására.

Az amerikai külügyminisztérium leszögezte Thompsonmiak adott utasításában, hogy Ausztria nyugati övezeteinek egyesítése a legfontosabb feltétel ahhoz, hogy Nyugat- Ausatriát az Atlanti Tömb tagjává és olyan alpesi híddá tegyék, amely összeköttetést teremt a Német Szövetségi Köztársaság és Olaszország között.

Az amerikai külügyminisztérium -megbízásából Thompson föbbízben találkozott az osztrák kormány vezető tényezőivel. A megbeszéléseiken követelte, hogy -az osztrák kcnmány- férifjiiak ne adjanak határozott választ az új szovjet javaslatokra.

Eisenhower sajtóértekezlete

Washington -(MTI). Mint az Associated Press amerikai sajtóügynökség jelenti, Eisenhower elnök szerdán sajtóértekezletet tartott. Az amerikai elnök főiként a tárgya Sások kérdésével fogiaökozott és úgy igyekezett feltüntetni magát, mint min» denrendű, akár a »’legmagasabb szín» vcmalú« tanácskozások hívét. Mindamellett most is megismételte azt a már teljesen elcsépelt érvet, hogy a tárgyalások előtt ratifikálná kell a párizsi egyezményeket.

fiisénhower röviden érintette a

tajvani kérdést és eközben hangoztatta, hogy Nagy-Britaninia, aimeJiy diplomáciai kapcsolatot fant fenn a Kínai Népköztársaság kormányával, amikor tárgyal Pekinggel, »mindig az Egyesült Államok szempontjait képviseli.«

Szóbakerült végezetül az atom- és hidrogénbamba felhasználásának kérdése is és Eisenhower e fegyverek alkalmazása mellett foglalt állást, mondván, hogy »érteQmeitilenség lenne nem felhasználni q nagy ncfo- banóerőt.. .«

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS *

Nyolc év a propagandamunkában

A JÓ PROPAGANDAMUNKA

alapja a propagandista te’Jtíésmere- tes felkészülése. Erről beszélgettünk Bálint András elvtárssial, a nemes- vádi községi pártvezetőség titkárával aki ezt a sajiát tapasztalata alapján áJMtja, hiszen cfctJatássial, propagandamunkával úgyszólván a felsza- badiuliás óta foglalkozik. Az elsők között volt községében, aki szükségét érezte a tanulásnak. Kezdetben csak saját szorgalomból, hamarosan azonban szervezett formában tanulta a; marxizmus—leniiinizmus klasszikusainak .tanításait a párt politikájáról, a párt -szerepéről, feliadáltaiinól.

Nyolc évvel ezelőtt nagy megtiszteltetés érte: az aiapszenve-zet tagságának javaslatára a iénási pártbizottság propagandamunkával1 bízita meg. Tapaisztailatilamisága következtében kezdetiben sak hibát követett eb az általa vezetett szemináriumok, tanfolyamok működésében még sok -kí- yárrfvaló vetít, db érezte a felelősséget munkája iránt. Értékelte, hogy rá a párt. 10—20 kommunista, pár- it'cinkívüli dolgozó nevelését bízta és ő ezeknek az embereknek politikai fejlődéséért, világnézetük szilárdságáért felefjősségigel tartozik a pártnak. Hogy évről év-re eredményesebb legyen a pártototatás Nemesvidemi, -nem sajnálta a fáradságot: ha félórányi idleje akadt, máris a könyveket bújta. Rövid idő aillatt tekintélyes (könyvtárra tett szert, fizetésének jelentékeny részét könyvekre költötte.

NEHÉZ MEGTUDNI Bálint -András -munkájáról ennyit, ha tőile kérdezzük. A járási pártbizottságon azonban nem fukarkodnak a dicsérettel, ha róla van szó. Elmondják az elvtáramak, hegy a-z ő politikai Iskolája a legjobbak között van a járásban, hogy ismene-tllein náluk a -hiányzás, a lemorzsoliádás és a -hallgatók igen jó felkészültségrőt -tesznek tanúságot a foglalkozásokon.,

Mi a »titka« a jó eredményeknek? Énre Bálint elvtárs ad választ. Azzal kezdi, hogy miután a hivatalos idő lejárt — mert ő a község positiaimes» t-ere — és rimes különösebb elfoglaltsága mint pártti'tkármiak, olvasni szokott. Az már gyakorlat kérdése, hogy mindég olyan műveket válasz- szón maigának, amire a közel lövőben a pántékfeiiésban szüksége lesz. A (közelmúltban például, miéről,t a III pártkongresszus anyagának tanul-1 máinyozásában az államigazgatás és a tanácsok feladatai című részhez értek vo’taa, Bálint elvtárs a Propagandistának efchéz a tóméhoz kapcsolódó cikkeit, a Tájékoztató a 'tanácstagok munkájához című brosúrát és -az állandó-bizottság feladataié .ismertető füzeteket tanulmányozta. Ezekből a szám-ára eddig ismeretilen és fontos problémákról jegyzetet készített magárnak. És miután ez előző témából megtartotta a szemináriumot. hozzákezdett az aliapos felfcé- szü’éshez. Bálint elvtársinak, mint ez egységes falusi pártszervezet titkárának, nem okozott különösebb nehézséget a -helyi példák 'bedolgozása az anyagba. De hogy semmi félreértés ne történjék, elment a 'tanácshoz és még egyszer megkérdezte: hogy is áll a végrehajtóbizottság és az Alkotmány TSZ kapcsdlaita, tesz-e válamit az államdó-toracttság. A gyakorlati példák ismertetése sokat segített a hajl’.igaitókmak, egyrészt az anyag megértésiéhez, másrészt a hallgatók között lévő tanácstitkár elvtársinak a tanács munkájában lévő hibák kijavításához.

EZ AZONBAN MÉG nem teljes magyarázat aurai, hogy a hallgatók csak az iskolavezető aliapos -felkészülése miatt járnak-e o’y -szomgalmasan a foglalkozásokra, s készülnek fel maguk is a legjobb tudásuk szerint. Báli mit, elvtárs elmoso'yodik a számára marónak tetsző kérdésen és kacsát tréfásam mondja, hogy tulajdonképpen két szemináriumot vezet. Egyik az, amelyiken az előadást is tartja, a másik a »pót« szeminárium, ahol előadás után, vagy ha úgy szükséges, a megtartott szeminárium után még egyszer elmagyarázza az anyagot. Nemesviden ugyanis többen vannak olyan párttagok és pártanká- vülá-ek, akik szívesen tanulmányozzák a IH. pártkongresszus anyagát, ha nehezen is birkÓEnak meg vele. Bálint elvtárs bátorította őket. így lett 19 jelentkező az ősszel s íigy maradtak is tizenkilencen-.

Már annyira ismerik egymás gondolatait, hegy ha nehezebb részhez énnek, nem is kéül szólniuk a gyengébbeknek, Bálint elvtárs a- foglalkozás után nem veszd a kabátját és indul haza, hanem megvárja, míg a cigaretták csonkig égnek és maga kezdi a magyarázatot. Észre sem veszik sokszor, az este 10 órájából éjfél, néha fél- 2 is lesz, s ők még mindig együtt vannak. A »pqte-sze- minárium másik része vasárnapomként vagy más hétköznapi estén a postamester lakásán, hivatalában zajlik le, amikor az 'alkoitmánybeláek, meg egyénileg dolgozó kommunisták füzettel, ceruzával kopognak be hozzá és a következő hét szemináriumára 'közösen készülnek fel.

Nem álszerénység az, ahogy Bálint András elvtérs kisebbítem! akarja propagandista munkája eredményeit, ő így szokta meg a felkészülést, -a segítségnyújtásit. Búcsúzóul még azt is elárulja, hogy nem restellt ©'menni a tanítóhoz sem és egy-két, alapvető pedagógiai módszerben tanácsot kérni. Mert úgy számol: ha évente 15—20 embert indít el a párt politikájának megismerésében, mér közel kétszáz azoknak a száma a faluban, akik a tanultak alapján kötelezőnek tartják a törvényeket, támogatják a párt poldtdiká- ját. Nyolc éve propagandista, nem fáradt bele és a következő kétszáz embert még többre akarja tanítaná.

ELISMERÉS ÉS KÖSZÖNET Bálint Andrásnak példamutató oktató munkájáért!

SOMOGYI PÁL:

EGY BECSÜLETES EMBER

(A Somogyi Néplap felszabadulási cikkpályázatára érkezett írásmű.)

A VAROSVÉGI »Hangya« gyár- ■Ó* telep piszkos udvarán a sarat fagy markolta össze, üveges, éles ráncokba, iA sárgás-fakó épületek peremén ott fénylett a kora reggeli ólmos eső. Nyirkos decemberi délután volt, az eget hóterhes, nehéz felhők takarták.

A baromfifeldolgozó teremből vontatott munkazaj hallatszott, de a téglaalakú tojásfeldolgozóban már napok óta szokatlan kínos csend uralkodott. Messziről egyre élénkülő ágyúdörgés hallatszott. A munkaterem előtt a fegyveres német őr megállt, riadtan hallgatózott, aztán fejét kelletlenül ingatva tovább lépdelt. A németeket idegesítette a közeledő ágyúszó, a telep magyar munkásait ellenben láthatólag megnyugtatta az ágyúzás, időnként össze- összesandítottak, szemükben és arcúkon öröm rejtőzött. A párás ég alatt német repülőgépek húztak a front felé. A város felől sápadt, ijedt ábrázatú asszonyok, gyerekek, idősebb férfiak siettek városvégi lakásaikra. Ezek azt beszélték, hogy a városban több helyen ágyúgolyók csaptak be. Az üzemben néhány munkásasszony abbahagyta a munkát és gyermekeiket emlegetve izgatottan kisiettek a kapun, rohantak a város felé. Nagy cuppanással

ágyúgolyó csapódott le a telep mögötti rétre, nyomában csillogó sáv: víz és sár szökkent fel a magasba.

Autó robogott be a gyár udvarára. Nagy hangos beszéddel német tisztek ugráltak le róla.

— Azonnal ide a vezetőt vagy a pénztárnokot! — rendelkezett egyik idősebb tiszt. — Az üzem pénzkészletét visszük...

Kerekes István üzemvezető az udvaron áthaladva hallotta ezeket a szavakat. Az üzem pénzét ő kezelte, mert az igazgató, valami Baranyay Vidor nevű úr öt nappal ezelőtt nyugatra menekült.

— Hé, ember! — kiáltott rá az egyik tiszt. — Hol itt a vezető, vagy hol a pénztár, vagy? ...

If EREKES ISTVÁN becsületes hazáját szerető, egyszerű ember volt. Erről a köpcös, almakerek arcú, kevésszavú emberről csak a legközelebbi szaktársai: Balázs János és Gelencsér Ferenc tudták, hogy mennyire gyűlöli a fasisztákat. Balázzsal és Gelencsérrel együtt tették használhatatlanná a nagy kazánt. Ök rejtették el »jobb időkre« a tojásüzem gépalkatrészeit. Mint a szeme fényét, úgy rejtegette, őrizte Kerekes már napok óta az üzem pénzét. — Nagyon jól jön ez majd... — mondogatta önmagának. Es most itt vannak ezek az SS-tisztek, követelik a pénzt.

Kerekes István villámgyorsan határozott: — A pénzt nem adom. A

pénzre igen nagy szükség lesz. Es már válaszolt is a tiszteknek.

— Fáradjanak az urak az üzem túlsó felébe, ott van a pénztár, és ott ül a pénztáros is.

— Úgy! — mosolygott a tiszt, tetszett neki Kerekes német beszéde. Felszálltak az autóra, hogy az üzem túlsó felére hajtsanak. Ez idő alatt Kerekes besietett irodájába, elővette és a kabátja alá rejtette a kis vaskazettát a 70 000 pengővel. ~ Aztán óvatosan kiosont az irodából, át az udvaron, ki a kapun, a vasúti töltésig vissza se nézett. Most hallotta, hogy ok üzem udvarán pattogó német káromkodások hangzanak és futkosás, zaj hallatszott. Kerekes futásnak eredt, átrohant az országúton, be a rétre. A rét jeges, síkos volt, térdre esett, kezéből kirepült a vaskazetta. Utána nyúlt, felvette. Zihált, fújt a melle, a szíve meg úgy kalapált, hogy szinte fájt. Ismét visszanézett: a vasúti sínek közt most feltűnt egy katona, élesen szemlélve a tájat, mint a vadorzó, fegyverét lövésre készen tartva. Ezt követte még egy és még egy. Kerekes mélyen meghajolva futott tovább. Lövések dörrentek. Elvágódott, szinte belelapult, belebújt a jeges rétbe ... Az édesapja jutott eszébe, aki 1919-ben a forradalom bukása után épp így menekült üldözői, a Horthy-tisztek elől. István akkor iskolásgyerek volt és a padlás-lyukból nézte végig apja üldözését. Minden lövésnél, melyet apjára leadtak, aki á kertek alatt menekült, éles szívszúrást érzett,,.. Boldogan sóhajtott fel, amílcor apjának mégis sikerült eltűnnie üldözői elől. Ekkor ott a padlás-lyuknál gyermekésszel, könnybelábadt szemekkel, szívében fájó nyilalással megfogadta, hogy ő is olyan akar lenni, olyan lesz, mint apja.

Az öreg Kerekes András a falu kovácsa volt, megbecsült ember. Jóságáért szerették a szegények, azért is választották meg a forradalom alatt tanácselnöknek.

'T' ALÁN PÁR PERCIG tartott, míg mindez átvülant Kerekes István agyán és ez idő alatt elhalkult a puskaropogás. De az ágyúdörgés egyre közeledett. Kerekes most mint a gyík kúszott tovább. Elérte a Kápos-folyó partját, fel- lélegzett, visszanézett. Üldözőit nem látta, de a fegyverek ismét megszólaltak. Kerekes a fűzfák földig érő lombjai között bujkálva loholt tovább. Tisztásra ért.

Z-i-i! Z-i-i! — fütyültek a golyók a füle melleit. Hirtelen belevetette magát az árakba. Jobbkezében a vaskazettát szorította, baljával a fűbe markolt. A folyó parija meredek és síkos volt, csúszott. A füvek, sások feltépték ujjait, körmeit. Feljaj- dult. sziszegett, csúszott. Lábai jeges vizet értek, már a combját, ágyékát marta a víz. A megáradt folyó sodorta alóla a lábait. Sikoltani szeretett volna, segítségért kiáltani, de nem lehetett. Fájdalmában összeharapta ajkait. Egy elszánt mozdulattal megfordult, a vaskazettát jobbkezével magasra emelte, baljával úszott, úszott, törte az éles jégpántot. A túlsó part nem volt oly meredek, kimászott. Hangos zihálását visszafojtva hallgatózott. Lövéseket nem hallott, tovább kúszott, be egy

kertbe. Azon túl már nem messze voltak a házak, az utca, az ő lakása.

Fog vacogva, sárosán, csuromvizesen, teljesen kimerülve esett be az ajtón. A felesége sietett elébe. A fiatal asszony az ijedségtől halálsápad- tan kérdezte férjét:

— Mi van, István* — Majd fel- nyalábolta. Gyorsan lehúzta róla vizes gönceit.

— Az ágyba, az ágyba gyorsan — mondta az asszony.

— Ruhát adjál, szárazát — válaszolta Kerekes. Sietve átöltözött, ásót kerített és kiosont a kertbe. Egy félreeső helyen gödröt ásott, belehelyezte és eltemette a vaskazettát. Aztán egy távolabbi sűrű bozótokkal benőtt helyen meghúzódott. Várt. Várta üldözőit, a németeket. Ráesteledett. Nem jött senki.

A sötétség beálltával az utcai zaj elült, az ágyúdörgés is elnémult.

Kerekes István reggel a vastag dunna alatt dideregve, lázasan ébredt fel.

— Drágám, mi van?! — kérdezte feleségét. Az asszony örömre derült arccal válaszolta.

— Elmentek. Most már nyugodtan pihenhetsz. Szabadok vagyunk, itt vannak az oroszok.

Kerekes elfelejtve lázát, fáradságot, didergést, kiugrott az ágyból, átölelte asszonyát és akkora csókot cuppantott annak pirosas arcára, mint valaha boldog vőlegény korában.

C ZABADOK VAGYUNK! — ^ tört ki belőle az öröm. — Megvan a pénz, megmentettük. Van mivel beindítani az üzemet.