Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-25 / 71. szám

Éljen április 4 — hazánk felszabadulásának 10. évfordulója A tanácsok mellett működő állandóbizottságok munkájából j KAPOSVÁRI VÁROSI TANÁCS A pénzügyi állandó-bizottság elfogadta a nyíregyháziak versenyfelhívását. A Városi Tanács pénzügyi állandó-bizottságának '.március havi ülése arról tanácskozott, mit kell ten­niük ahhoz, hogy Kaposvár város adófizetői pontosan eleget tegyenek kötelezettségüknek. Elhatározták, hogy fokozzák a népnevelőmunkát, de ott, ahol szükséges, •a törvény szigorával lépnek fel. A bizottság elfogadta a nyíregyháziak versenyfelhívását az első negyedévi adóbevételi terv 105 százalékos teljesítésére, azzal megtoldva, hogy április 4-ig 108 százalékra teljesítik. A pénzügyi állandó-bizottság megalakította a takaré­kossági szakbizottságot és a város részt vesz az or­szágos készpénztakarékossági versenyben. MEGYEI TANÁCS Az egészségügyi és szociálpolitókai állandó-ibizcttság az 1955. évi beruházási terveket vitatta meg. A Megyei Tanács egészségügyi és szociálpolitikai állandó-bizottsága a napokban tartotta rendes ülését. Az elmúlt időszak munkáját ismertető beszámoló után az állandó-bizottság résztvevői megvitatták a megyei egészségügyi osztály 1954. évi beruházásának ismer­tetését és javaslatokat tettek az 1955. évi beruházások végrehajtására. Majd a gondozásügyi albizottság beszá­molója hangzott el a szociálpolitikai munkáról és fel­adatokról.. Számos felszólaló olyan javaslatot tett, amely még jobban elősegíti a megye dolgozóinak egészségügyi és szociálpolitikai ellátását. ASSZONYOKNAK r <5 e s a n y a, Már vetni kellene a cukorrépát, de még a szerződési tervet sem teljesítettük Nélkülözhetetlen fogyasztási cikk a cukor. Azt természetesnek vesszük, hogy legyen a boltban, hogy ételein­ket ízesíthessük, vagy gyermekeink­nek cukorkát tudjunk vásárolni. Egyes községekben azonban mind­erre nem gond rínak, mert a terve­zett mennyiségű cukorrépát még nem szerződték le a dolgozó parasztok. Megyénk egy járása kivételével sehol sem teljesítették a szerződési tervet. Pedig már vetni kellene a cukorré­pát, nincs idő a várakozásra. A cu- korrénatermelés kifizetődő, fontos fogyasztási cikk, minden dolgozó pa­raszt érdeke, hogy földterületéhez mérten szerződjön cukorrépaterme­lésre. Községi tanácsaink is fordít­sanak nagyobb gondot erre a mun­kára. A cukorrépaszerződtetés állása megyénkben: Járás: Százalék: 1. siófoki 102,5 2. falú 94,1 3. barcsi 93,7 4. nagyatádi 91 5. marcali 90,8 6. fomyódi 89 7. csurgói 87,2 8. kaposvári 80,5 Azt szeretnénk, ha a barcsi járás vezetői nevét is az elsők között olvasnánk Zanati József vb-elnök elvtárs Bolháról levelet írt szerkesztősé­günknek: »Nagyon szégyenkezünk amiatt, hogy járásunk vezetőinek ne­vét az utolsó helyen olvassuk. Bolhó község ugyan teljesítette első ne­gyedévi adóbevételi tervét, március 19-én már 102 százalék volt, s ezt olyan példamutató dolgozó parasztoknak köszönhettük, mint Spolár Mihály, Szegény Imre, Szigecsán József, Vidák Márton, Gadánecz László. De voltak és vannak nálunk is olyanok, akik azt várják, hogy a tanács a törvény szigorával lépjen fel velük szemben. Ilyenek: Sigecsán Sándor, Gadánecz Imre, Berkics György VH., Jáger Tamás, Kolics Ta­más, akiknek pedig éppen olyan lehetőségük van kötelezettségük tel­jesítésére, mint az élenjáró gazdáknak« — írja levelében Zanati elv- társ. S a levél arról is tanúskodik, hogy Bolhán jó a kapcsolat a községi tanács dolgozói és a területi pártszervezet között. »Ahhoz, hogy községünkben az adóbegyűjtési tervet 102 százalékra, hogy tojásból 190, tejből 90, baromfiból 207, hízottsertésből 71, vágó­marhából 133 százalékra teljesítettük a begyűjtési tervet, sok segítsé­get adott a községi pártszervezet. És dicséretet érdemel Kertész János vb-titkár is, aki fáradságot nem ismerve dolgozott a terv teljesítéséért. Eredményeinkkel azonban nem vagyunk megelégedve — írja a továb­biakban. — Különösen az bánt bennünket, hogy járásunk a szégyen- teljes utolsó helyen van. A járás vezetői neve után ott érezzük a mien­ket is. Ezért a Somogyi Néplapon keresztül kérjük a barcsi járás köz­ségi pártszervezeteit, tanácsait, fogjanak hozzá keményebben a mun­kához, s érjük el, hogy a barcsi járás végre elhagyja a szégyenteljes utolsó helyet és a járás vezető elvtársainak nevét az elsők között ol­vashassuk-«. '< ki napi munkád után repeső szívvel térsz haza békés otthonodba, hogy mire az óra hetet üt, dúsan terített asztalhoz ültesd kedveseidet.., Anya, ki féltő büszkeséggel öleled át magasranőtt, délceg katonafiad... Anyácska, ki dúdolva ringatod édes álomba csöpp gyermeked — emlé­kezz ... Nagy évforduló közeledik! Emlékezz és soha ne feledd: hány drága szív ontotta vérét a te mai csendes, békés estédért... a e boldogságodért. S miközben irt rgsimogatod kicsi Jutkád vagy Marikád baját — hall­gasd a költő: Alexej Szurkov szavát ... Tányáról mesél! Játuja Búcsúzik a tűznél: -— Útra kelek, mert itt az idő már. Ég veletek! Fölismeritek Tányát, mikor ég a tábori tűz, vagy pirkad az ég. Leszáll a novemberi éjszaka, hol kis Tánya megy útján s egyre dalol: «■Kiűzzük a rablót! Rajta! Tovább! Miénk a dicsőség, hős katonák!« Megcsillan a hó, vad fénye veres. Köröskörül ellenség szeme les. Szélnél sebesebben lebben a lány, könnyű hó porzik a lépte nyomán. Itt fordul az út, a faluba vezet, Tányára lecsapnak a durva kezek, és zúzza a puskatus, égeti láng, mezítláb botlik a hóban a lány. Hurcolják kínra, de hallgat a rab. Hiába a kínzás, néma marad. Kötél tekerődzik a torka körül, mint kígyó, marja, szorosan feszül. S már hangját hordja a szél meg a köd, hű társaihoz, a halála előtt: — A népért halni se fáj, katonák! Jön Sztálin! Előre, nyugatra tovább! Friss hant körül illan a szél s odalenn a sírban a bátor Tánya pihen. Ifjan s ragyogón, mint hajnali pír, meghalt a hazáért, őrzi e sir. S tör küzdve nyugatra a hősi serege a lány dala fűti a fegyvereket: »Kiűzzük a rablót! Rajta! Tovább! Miénk a dicsőség, hős katonák!« Édesanyák! Emlékezzetek 1945-re!... Ugye, azóta gyönyörű, nagysze­rű volt már idáig is az út! Az orvosnő tanácsa Tornástássuk kisgyermekünket A nágoesi Petőfi TSZ őrzi a Somogyi Néplap vándorzászlajáí Nemrég alakult meg Ná- igocson az állattenyésztési szakkör, amely azt a célt tűzte ki, hogy Nágocsot ál­lattenyésztő községgé ala­kítják. Ezt elsősorban a ter­melőszövetkezetek állatállo­mányának fejlesztésével -akarják elérni, de ugyan­akkor nagy gondot fordíta­nak az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztok állat­állományának fejlesztésére is. A szakkör tagjai, köztük kiváló szakemberek, agro- nómusok azt is elhatároz­nák, hogy mind a tsz-ben, mind az egyénileg gazdál­kodóknál ellenőrzik a he­lyes trágyakezelést. Mint már annakidején megírtuk, szerkesztőségünk zászlót adott Nágocs legjobb állat- tenyésztőjének, amelyet most a Petőfi TSZ őriz, az­zal, hogy 6 hónap eltelté­vel annak az állattenyésztő­nek adja, aki a legjobb munkát végzi. Képünkön az állatte­nyésztési szakkör tagjai vi­dám poharazgatás közben adták át a zászlót a Petőfi TSZ-nek. A FEL SZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Kaluber Imre elvtárs helytállására is számítunk 24-én már 98,6 százalékra áll­nak negyedéves tervük megvaló­sításával a Kaposvári Nagyma­lom dolgozói. Mint mondják: úgy igyekeznek, hogy háromhavi ter­vüket már e hét szombatjára be­fejezzék. Legtöbben a teljesítmény emelésére tettek vállalást, de azért nem feledkeztek meg a ta­karékosság növeléséről, az ön­költség csökkentéséről sem. A karbantartók például 4900 forintot takarítottak meg azzal, hogy a ja­vítási munkákhoz nem új anya­got, hanem régit, valamint hulla­dékot használtak fel. Az őrlő-üzem dolgozói a negyedév első felében például 3500 forint megtakarítást értek el azzal, hogy a kötelező karbantartást áramszünet idején végezték el. A Nagymalom munkásai tehát becsületbeli ügyüknek tekintik a versenyt, a jó munkát. Nem így Kaluber Imre segédmunkás, aki legutóbb is négy napot hiányzott igazolatlanul. Kaluber elvtárs fiatal ember, diszista, s mint ilyennek, a leg­jobbak, a példamutatók között kellene haladnia, Ö azonban megfeledkezik erről. Nemcsak feletteseit, munkatársait vezette félre magatartásával, ha­nem szüleit is. Mikor a vállalat beteglátogatója kiment Kaluber Imréékhez, a fiatalembert nem ta­lálta otthon, ugyanakkor kiderült, hogy szülei azt hitték, fiúk ren­desen dolgozik a munkahelyén, s most is ott van. Nagy szégyen ez egy diszistára, egy ereje teljében lévő fiatalemberre, akinek helyt­állására pedig nemcsak idős szü­lei, hanem munkatársai, vezetői, pártunk s az egész dolgozó nép is számít. Kaluber elvtársnak egy­szer már lehetőséget adtak ha­sonló módon elkövetett hibája ki­javítására, s elbocsátása után visszavették, cootxxxxxxxxxxxxx»oooooooooooooooooooocxx»ocxxxxx> Győzelmi jelentés TÚLTELJESÍTETTE 8 I. NEGYEDÉVI TERVET g A BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT A rendszeres napi, dekád- és havi túlteljesítés nyomán a Ba­romfifeldolgozó Vállalat már március 19-ével teljesítette ne­gyedéves tervét. Azóta két vagon tojást dolgoztak fel exportra, baromfiból 50 mázsával szintén túlteljesítették exporttervüket. ^c<xxx)ooococoo<x»oooooooootxxxxxoocKX»»ooooooooó mert bíztak őszinte javulni aka­rásában, azonban most ismét visszaélt a beléje helyezett bizalommal. Milyen örömmel írnánk e sorok helyett azt, hogy: «-Kaluber Imre DISZ-fiatal kitűnő tervteljesítésé­vel a Nagymalom legjobb ifjú­munkásának bizonyul, aki kedves, segítőkész magatartásáért, szor­galmáért, igazmondásáért és ta- nulniVágyásáért megérdemli, hogy minden somogyi fiatal példaké­pének tekintse«. Milyen boldogan olvasná e so­rokat munkában, az érte való küzdésben megöregedett édesapja, s mindenki, aki szereti őt! De nem írhatjuk ezt. Kaluber elvtárs nem törődik azzal, hogy a munkakerülés, a hanyagság, a hazudozás milyen útra vezet. Megérdemli tehát a büntetést, melyet a vállalat vezetősége ki­szab rá, megérdemli a szégyent, mely ezzel éri. De diszista társai és idősebb elvtársai segítségével próbáljon meg megváltozni, s nagyszerű, történelmet formáló napjaink, alkotó munkánk hősé­vé, példaképévé válni. Olyan if­júvá, akire nemcsak szülei néz­nek büszkén, hanem az egész ha­za'! Minden anyáinak tudnia ikei.il, hogy gyermekünk testi fejlődését hatható­san segíti az ésszerű, rendszeres tor­na. A testedzésit sohasem Sehet elég korán kezdeni. Már csecsemő karunk­ban tornáztassuk a kicsiket, amiinit pedig elértik a ké't-hónom évei, még élvezetesebbé és kedveltebbé tehet­jük mindennapi 'testgyakorlatukat. A kisgyermek tárnáját tanácsos já­tékos farméiban mesével, magyaráza­tokkal összekötni, hogy ez a gyer­mek érdeklődését felkeltse és ébren tartsa. Ilyen gyakorlatok lehetnek a következők: 1. gyakorlat: A fa. Fej mellé emelt karokkal a törzset jcfab- ra-balra ’hajlítaná. 2. A bekor. Fej 'mellett .tartott karokkal! mélyen ©lő­re hajolni és fefemeKkedim többször egymás után, 3. A béka. Lábujjbe­gyein leguggolni, tenyereket a földre támasztani és utána ugrani 4. Ha­lacska. Hasraáteküdiná a félidőn, ka­rok fej mellett, Lendülieíitéii agy-idő­ben egyszerre kar- és’ lábemelés. 5. Rák. Hasrafeküdmá, kanokat fej mellől íörzsemeléssefl. oldalira, vinni és isimét előre hozná. 6. Gólya. A ka­róik fej mellett, a kisgyermek lélb- ujjlhegyre áll, s álHiaindóan felfelé nyújtózva, apró lépésekkel, 'feszes térdekkel előre megy. Mint említettük, a gyaflooifaokat torna-mese keretében használjuk fel. Pl.: Egyszer vcíit ©gy nagy tó, mely­nek partján ’bokrok) és .fák állottak. A tóban boldogan éldegélt egy zöld kis béka meg egy aramyhalaeska. De egy napon hírül hozták, hogy a hosszúlábú gólya nemsokára a tó partjára érkezik é;s megeszi a békáit meg a hafjacskáit. Nagy veit az ijede­lem, de senki sem tudott jó 'taná­csot adni. Végre az okos, öreg rák, a patakibeli szabómester vállalta magá­ra a dolog eMmtézését. Amikor a gó­lya megérkezett, akkorát csípett a hosszú halász lábéiba, hogy az foeilie- peíve elröpült, s úgy elszégyelte ma­gát, hogy soha többé nem merészke­dett a tópartra. Természetesen ezt a. mesét ás lehet hcaszalbbam és színesebben elmonda­ni, több gyakorlattal megtoldani, s mese közben eljátszafnii a gyermek­kel. A fémára tulajdonképpen! legal­kalmasabb a reggel, de ha ez bár­milyen clknál fogva megoldhatat­lan, nyugodtan lehet délután vagy este tartani a «í«maórát.« JÓ TUDNI... . .. hogyan mossuk a csipkét. Lan­gyos szappanos vízbe csak ujjarák-i kall nyomkodjuk ez anyagot. A csip- j két nem szabad csavarná. Kéit-há- romszor váltjuk a vizet, majd kiöblít­jük. Az utolsó öblítővízbe kevés denaturált szeszt öntünk, ettél a csip­ke, gyorsabban szárad. A langyos öb­lítővízbe néhány kávéskanál porcuk­rot teszünk, csipkénk ettől vissza­kapja eredetá tartásét. Nem túl erő­sen kifeszítve szárítjuk, miután tiszta j deszkán gombostűikké! húzzuk ki eredeti alakjára. Egyenletes lesz a csipke alakja, ha előbb ritkán, majd sűrűn tűzzük ki gombostűvel, Szá­radás után két tiszta ruha között a színéről -vasaljuk, a vasalót azon­ban ne helyezzük teljes súllyal rá, csak könnyedén ’mozgassuk rajta rldé-oda. .. .hogy a selyemharisnyák sar­ka sokkal tovább hibátlan marad, ha az első mosás után szintén mosott és színiben megfellelő vékony füMiré- teget dolgozunk a ibaMelére. Egé­szen apró és tág öltésekkel vamjuk. ... hogy mittesszeres pattanásos arcbőrnek a krémek nem használ­nak. A Zsíros bőrt szárítani kell. Leghelyesebb naponta kétszer fonró- vizes közönséges háziszaippaninal megmosni, utána alkoholos arcvízzel áttönö-'ini. A zsíros ’bőrűek nyáron napozzanak sokat. MIT SÜSSÜNK? Vaníliáskifli. Hozzávalók: 2dib tojás, 18 dkg liszt, 7 dJkig váj, 5 dkg cukor, 2 csomag vaniiliás- ouker és csepp rium. A lisztet, vajat, cukrot, káis vaniliáscuk- roit, csepp rumot és kiét db főtt, szitán áttört to­jássárgájáit ösz- szegyúrjuik. Egy sütőpliéhire fehér papirost .teszünk és csUliagcsőveü, zacskó mé!teüü>, ujjunk segítségével kifli-alakokat nyemiumk ki a papiros­ra. Közepes nagyságú sütőben, kisüt­jük és ha kihűlnek, van Llliáscukcmail meghintjük. \

Next

/
Thumbnails
Contents