Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

Munkások, munkásnők! Fejlesszétek az ipart, szocialista építésünk, jólétünk, függetlenségünk alapját! Hl TÖRTÉNT A KÜLPOLITIKÁBAN? PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS # Titkos egyezmény az osztrák belügyminisztérium és a bonni iiadügyminisztérium között. — I.emomd-e Chur­chill? _ Franciaország népe tiltakozik a párizsi szerződés ratifikálása ellen. — Tovább tart a vihar a jaltai j egyzőkönyv közzététele körül. RÓMA (ADN). Az Avanti című lap egyik ciíbkéfbein Itefeplezi: A Btenk-hivatal (tóitokban előkészületeket tesz, hogy a jövőbeli (nyugatnémet Wehinmadhf keretén belül iniéháiray külön csapatot is szervezzem,, aimetynak (tagijai osztrák .áliiaimpo’gárck lien mének. Ezek az élő-készületeik, amelyeket az osztrák beilügymiiirűsztóriumm-al egyetértésiben tettek meg, -ampa szo1- gáUinaJc, hogy megteremtsék az esztrálk hadsereg létrehozásának a ÉeSítételeüt — írja a továbbiakban a lap. A Bl'ank-'hiiviaitiaíl az osztrák ibelügymmiLsztériumtál nem hivata­los úton olyan mévsordkait kapott, amelyek a náci Wehrmacht Ausztriá­ban élő vioM (tagjainak címeit ds (tar­talmazzák. Ezekre a címeikre a Mank-ihivatail kérdőinket küldött. A llap a továbbiakban hírt ad arra', hogy az osztrák (belügyminisztérium és ,a bonni tényleges hadügyminisz­térium között titkos egyezményt kö­töttek, amely szerint a párizsá egyez­mények ratifikáttiása -után a Blank- hivaitalniak jogában áll, hogy az osztrák ffliatiaflök között toborozzon a nyugatnémet Wehrmacht számára. VARSÓ (PAP) A lodzi vajdasági bíróság most mondott ítéletet a »Jehova ta­núi« társaság illegális vezetőinek perében, akik ellen az volt a vád, hogy szoros luipcsolatban állottak a vallási szekta külföldi központjaival, elsősorban az Egyesült Államokban lévő központtal, Lengyelországgal szemben ellenséges módon visszaél­tek a vallás- és lelkiismereti sza­badsággal, a Lengyel Népköztársa­ság gyalázásával és a harmadik vi­lágháború hirdetésével igyekeztek felforgató tevékenységet szervezni és arra akarták rábírni a lakossá­got, hogy ne teljesítse állampolgári kötelességeit, például ne tegyen ele­get katonai kötelezettségeinek. A bí­róság Jan Lőrék, Wladyslavo Szklarzwicz és Tadeusz Chodara vádlottakra egyenként 12 évi, Mie- czyslaw Cyranskira 8 évi, Stanislaiv Nabialczykra. 6 évi börtönbüntetést szabott ki. MOSZKVA (TASZSZ). A Szovjetunió Vörös- kereszt és Vörös Félhold Társaságai Szövetségének V égrehaj tóbizottság a nyilatkozatban tiltakozott amiatt, hogy a NATO tanácsa megbízta az Északatlanti Szövetség katonai pa­rancsnokságát, dolgozza ki az atom- és hidrogénfegyver és egyéb tömeg­pusztító fegyverek alkalmazásának tervét. ! -PÁRIZS (MTI). Franciaországban a német felfegyverzés ellenzői hatalmas erő­feszítéseket tesznek, hogy a szenáto­rok tudomására hozzák a francia nép akaratát. Kedden az ország kü­lönböző vidékeiről sok autóbusz szállította Párizsba a városok, gyá­rak, üzemek, hivatalok és a fronthar­cosok kü’döttségeit A küldöttségek a vita során felkeresik majd a köz- társasági tanács pártcsoportjait. Szerdán este tömeggyűlés lesz a pá­rizsi Téli Sportcsarnokban a párizsi szerződések ratifikálása ellen. A szerződések elleni mozgalom igen nagy hullámokat ver. Az utolsó je­lentések szerint Drome megye Saint- Paul járásának tíz polgármestere kö­zül kilenc táviratban szólította fel a megye két szenátorát, ne írja alá a párizsi szerződéseket. Hasonló fel­hívást intézett Rhone megye 384 megyei, illetve községi tanácsosa a megye szenátoraihoz. A tiltakozást elsőnek Vionnoy lyoni helyettes pol­gármester írta alá. A két és fél­millió tagot számláló volt francia frontharcosok szövetsége kinyilvání­totta, hogy ellenzi a német m lita- rizmus feltámasztását, s hangsúlyoz­ta azt a véleményét, hogy a nem­zetközi problémákat ne felfegyver­zéssel, hanem leszereléssel és tár­gyalások útján oldják meg. LONDON (MTI). A Reuter hírügynökség (közli, hegy Sfhimwelil murukáspáirtí képviselő az eusólház kedtíá ülésén megkérdezte Churdháíllit, «-lesz-e még alkaímoa mine szít:erek -kinevezésére és hogy valóban lemondani készül.« Churchill kitérően válaszolt a hozzá intézett kérdésire, megjegyezve, hogy «Shimwall urat igazam nem kellene megtévesztenie a lapok fecsegésé­nek.-« Angolt' paffí.iaimeati körökben to­vábbra is hiteM adnak azoknak a hí­reknek, .amelyek szerint Churchill lemondása néhány héten -belüli vár­ható. A Reuter-jelenités egyébként han-goabatja, hogy »minid konzerva­tív, mind munkáspárti részein egyre nagyobb tarét hódít az a meggyőző­dés, hogy Churchill -vá-rbartó vissza­vonulása mini-SBtertánsainak erős nyomására lenne visszavezethető.-« Ezt a véleményt sajtókörökben, is osztják. VARSÓ (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldöttsége kedden Var­sóból hazarepült a Szovjetunióba. A varsói központi repülőtéren számos lengyel politikai és közéleti szemé­lyiség, valamint a lengyel főváros dolgozóinak képviselői jelentek meg a küldöttség búcsúztatására. A. P. Volkov, a küldöttség vezetője be­szédet mondott. A küldöttség még kedden hazaérkezett Moszkvába. LONDON (MTI). Az angol alsóháziban ismét több kérdést intézteik Ghurchitlhez a jaltai iratok közzétételértől. OhurcMffi többi között kijelentette: az Egyesült Äilatock kormánya a múlt nyáron közölte ez angol kül- ügymmisztériummal, hogy közzé alkarja tenni a máltai, jaltai -ás potsdami konferenciák iratait. Edrn — folytatta Churchill —- teljes jóvá­hagyásommal azt válastóllta, hogy általános okokból rcsszaljuk fontos n/eímzletközi meabasizéBásieikire vonat­kozó okiratok közzétételét röviddel az események -után. 1955. január 12- én -Edéin azt mondta D-uffiesnak, hegy ha nem is javasatj-a a közzététel tervének elejtését, de azt tartja, a nyilváeosisáigira hozat,al jei.fenreg a -leg­nagyobb méntékbem nem kívánatos. Március 12-én közötte velünk az Egyesült Államok kormánya, hogy elhatározta, nem teszi közzé -az Ira­tokat. Március 15-én közötte velünk: nem -állhat többé ellenit a közzété­telinek és 24 óra múlva ez tényleg meg is -történt. Most -azt fontoljuk meg, fcözzétagyük-e sarát jeíenitése- imikerb a jaltai konferencia teljes- ülé­seiről és a -külügyminiszterek talál­kozóiról, -amelyek bizonyos pontok­ban eltérnek az amerikai jetenté- isaktől. EGYIPTOM A NEGEV-SIVATAGOT KÖVETELI (MTI). A Reuter hírügynökség je­lentése szerint Szala-h Szaliam őr­nagy, egyiptomi propaganda-ügyi miniszter vasárnap kairói újságírók előtt kijelentette, hogy -az Izrael dé­li részén lévő Neigev-swatagot »a nyugati védelem és az arab egys-ég érdekében« át kellene adni Jordániá­inak. Ez megszakítás niélkülíi száraz­földi útvonallal kötné össze az arab országokat egy 50 mérföldes (80 fem«es-) egyiptomi—jerdamai közös határon ált. Az izraeli külügyminisztérium szó­vivője az angol rádió jelentése sae- rimit efJU-taisiíteitta az egyiptomi pro- pag-anidiaiüigyi miniszter javaslatéit. A szóvivő ihamigoiztetta, hogy »Izraeli ál­lam iteirütet-ónielk egyetlen- -része -sem szolgálhat csereeszközül politikai vagy katonai jellegű elrendezés fce- rettéban.« Hol akkor a hiba? A Kaposvári járási Tanács pártszervezetének munkájáról Huszonöt perce tartott már -a be­számoló. Kovács ' elvtánsnak, a Ka­posvári. Járási Tanács pérlalapszer- vezebe (titkárának hangja elálmosító mon-otens ággal suhant éli a lassan már közömbösen magukba merült emberek füle melleit. Már a tizien- hanmadiik gépelt oldalit rakta le ma­ga elé a -titkár, de úgy látszik, annyi­ra foefegaibalyodoft a niemzetközi helyzet ismertetésébe, hogy nem tu-, dotlt kikászálódni belőle. A tizenötödik cítíalnál végne bel- ipottitikaii eseménnyel kezdett foglal­kozni a pártszervezet titkára. El­ejtett agy-két szót a magyar—szov­jet barátság hónapja ünnepségeiről, de -aztán isméi -a foékeharc, az atom­háború -kérdéséiről beszélt. Már csak két papírlap vcüit a ke­zében. S e taggyűlés részvevői, azt -ta­lálgatták, vajon e kút gépeit oldalon maradt-e hely, hogy -a járási ter-ács kemmuni-etéitnak munkájával, az alap szervezet -ételével ás fogllafkozz-oa. Maradt. Amikor -már az utolsó pa­pírlap sorait olvasla, hintefcm, mini­déin átmenet nélkül megállapította, hogy a járási pártbizotteág nem ad -segítséget az aíapszer-vezeitmiak. »Igen, -hiszen a nagyaktívaüíéxe, -ahol a Központi Vezetőség nagyje­lentőségű haitározatát vitatták meg, a pártszervezet vezetőségéből egyet­len egyet sem hívtak meg. Kérdem én, hol akkor a hiba? .. .« —- fejezte be a beszámolót -sokak nagy meg­könnyebbülésére a járási -tanács pánttitkána. Valóban, érdemes elgondolk-ozn-i ezen -az egyetlen mondatom: »Hall akkor -a -hiba?« Hol a hiba, hegy a járási tanács alapszervezetének taggyűlése elé egy ilyen beszámoló kerülhet, hol a hiba, hogy a párttitkár a Sza­bad Népből kimásolt nemzetközi szemlével traktálja a párttagokat s közben egy szót sem ejt a Köz­ponti Vezetőség határozatáról, a járási tanács kommunistáinak feladatáról e határozat végrehaj­tásában. — Nem beszélhetek a taggyűlésen a kommunisták munkájáról — mondja a titkár —, mert a taggyű­lés nem termelési értekezlet. — A Központi Vezetőség határo­zatáról megemlékeztem, igaz, csak egy mondatban, de már úgyis olvas­ták és ismerik. — A vezetőség is segített a be­számoló elkészítésében, tehát helye­. selték ezt a beszámolót — folytatja érvei felsorolását Kovács elvtárs. Hctt akkor "a -hiba? . . . amikor a járási (tanács pártszervezetének veze­tősége egyetlen memdafban elégnek tartja megemlíteni a Központi Ve­zetőség haitározaitéit, almikor -nem láitrj-áik, mi- a feüadiaiuk e határozat után s nem is beszétmelk errő-1. Hal akkor a hiba? -Könnyű megad­ni ró a választ. A hiba a járási tanács lanyha, tes-pedt párt-életében, a vezetőség közömbösségében rejlik. Mintha a Központit Vezetőség hatá­rozata nem ériin.ttné a járási tanács kommunistáit. Mintha nem forduld máinak elő móljuk is rn-ap minit hefly- telien mieghiyitváinul-ásak még a pánt- -tagökiniál is. Mintha -nem náluk, a mezőgazdasági osztályán -hangzctitak vcína el -azok a -szavak, amelyek helytelenítették, h-cgy a termelőszö­vetkezetek megerősítésére -az oszrtály- róttí ás t-öibben falura mentek. Mlmttha rnem az ő liberalizmusuk gátolná nem egyszer a begyűjtési tervek tel­jesítését, am-ikor azon vcitartlkoziniak, hagy ©melkedieititee ia dolgozó parasz­tok étetszrániVcmiaíia vagy nem, -s így sorolni lehetne mínd-azt, -amivel a taggyűlési beszámolónak foglalkoznia keltett volna, s -amelyekre választ, cáfolatot adni csak -a Központi Ve­zetőség haitőnozafániak ailiapos ismere­tében tudniámiafc. Ajniriak a határozat­nak ismeretében, amelyről a párt-, sz-ervez-eí vezetősége máris megfeHed- keziett. S fel-adataikról szóljunk? Vajon nem az ő feladatuk lenne har­colni a járásban elszemtelenedő kulákok ellen, a beadási, adófize­tési kötelezettségeket nemteljesí­tők ellen? Nem az ő feladatuk talán erélyesebben fellépni a spekulációs törekvésekkel szem­ben? Nem az ő fetodaibuk segíteni a 'ter­melőszövetkezetek megerősítését, amelyeket legtöbbször a járási (ta­nács dolgozói -bizony inkább élkeirül- nek? S Kovács ©Ivt-árs egy ilyen beszá­moló után az-t kérdi, hal -a hiba ... Nem egyedüli eset a Kaposvári Já­rási Tanács pórtisze-rvezeltéinek ites- pedtsége, (közömbössége — síik hiva­tali póntszervezeit munkája sdkélye- sectett el- -az utóbbi időben éppen- a njeimjtörődöim.ség, a -közömbösség mi­att. A jóir-ásá tanács kommunistáin a sor: adjanak váláséit Kovács elvitárs -kérdésére, m-ut-assák -meg -őík, hol- a hiba, de úgy, hogy a pártszervezet vezetősége a niemzetközi eseménye­ken kívül végre a -mag-uk területén tévő feliadatokat is é-sz-revegye. RÉVÉSZ LAJOS: * • d Legnehezebb óráim 1945. március 30 A buclienwaldi halál-tábor SS vezetőjét, Martin Sommert, aki­nek kezéhez száz és száz ártatlan ember vére tapad, most a nyu­gatnémet hatóságok szabadon engedték. (Újsághír.) Még alig -tíz éve, hogy szenvedő részesei voltunk a fasiszta hóhérok átkos kegyetlenségeinek, még mind­nyájunk emlékezetében elevenen él­nek a haláltáborokba induló meg­kínzott ártatlan ezrek jajkiáltásai, a bombák robbanása és máris ilyen hír döbbenti meg ismét az emberek millióit. Martin Sommer szabadon- bocsátása intő jel mindnyájunk szá­mára. Ez a rövid hír azt jelenti, hogy az imperialisták semmitől sem riad­nak vissza az új háborúra való fel­készülésük során. Ahelyett, hogy el­pusztították volna Martin Sommert és a többi embergyilkost, most sza­badon engedik, hogy újabb ártatlan ezrek meggyilkolását készítsék elő. Hogy milyen »munkát« végzett Martin Sommer és a többi SS-fene- vad, arról szól Révész Lajos elvtárs alábbi, a Somogyi Néplap felsza­badulási cikkpályázatára beküldött írása. Révész elvtárs maga is szen­vedő részese volt a hitler-fasiszták kegyetlenkedéseinek, s csak a vé­letlen és a szovjet' csapatok gyors megérkezése szabadította meg a biz­tos haláltól. Olvassuk — emlékezzünk! «- * # Ágyban, súlyos betegen feküdni lehet kínos, de megnyugvást hoz a halál! Vesztőhelyre menni, ha­lálra felkészülni, ártatlanul — mikor keserves szenvedések után percek választanak csak el a haláltól — borzalmas! A golyó­szóró előtt állni már nem meg­nyugvás, hanem idegnélküli ösz- szeroppanás!... * * # IJ ÚSZÓN EGYEN feküdtünk be- tegen a 184. számú balfi paj­tánkban nyomorultul, rongyokban, férgesen. Már csak egy remény tar­tott bennünket életben. Nagycenken vannak a felszabadító csapatok! Reggel — talán fél 7-kor — egy SS-csendőr ront be hozzánk. — Heraus!... los!... Három percet adott, hogy felöl- tözködjünk. Mily kevés volt ez ah­hoz, i hogy mi: beteg, tehetetlen, ki­éhezett emberek felöltözzünk! Beleléptem bakancsomba, ruhám gombolatlanul. A tábori csendőr a pajta elé állított bennünket — én az első sor szélsője voltam. Megszá­molt bennünket és vészes vezény­szavak után megindultunk. Mellettem Győrvári mérnök ba­rátom halad ... Panaszkodik, hogy sietségében egy másik nadrágot hú­zott magára és nadrágjában maradt tárcája, családja fényképei, kevés kis elrejtett pénze. Megnyugtattam: nem lesz szükségünk már többé tár­cára! Még tudtam gondolkozni és végzetünket láttam. Győrvári barátom — vallásos ka­tolikus — imát mormolt. Hangtala­nul meneteltünk. Az utcán már so­rokban álltak más betegpajta ron- evos alakjai. Felzárkóztunk az utol­só sorokhoz. Körülöttünk fiatal SS- legények, falubeliek, kiváncsiak. Fertőrákos felé meneteltünk. Az utolsó ház után -balra fordultunk a domboldalra vezető úton. Itt már gyorsabb menetet parancsoltak, mű­ködött a puskatus is. Két teherautó, mely hóhérainkat várta, állt itt, mellette mentünk el. Durva kiabá­lás, ütés. lövés hangja . .. egy baj­társam csak eddig jutott. . . Keresz­tül léptem hulláján, nem gondolkoz­tam. Felsorakoztattak egy tankárok mellett, mely koporsó alakú volt, alul keskeny és három méter mély. Sokan életükért könyörögtek az SS- parancsnoknál, aki durván verte vissza az okmányokat szorongató, esdeklő toajtársaimat. D ELEPARANCSOLTAK az árokba. Aki nem ment. bele­rúgták. Lecsúsztam, szembenéztem velük. Az egyik gyilkos, pipával a szájában, már tüzelt. Elfordultam, a szemben lévő partra roskadtam. Ta­lán fél perc telt el... halálhörgés, jajgatás, kiabálás, kaján -nevetés és mellettem jobbszomszédom fej lövést kap, agyveleje a jobb fülemhez vá­gódik, feje fejem mellé hanyatlik. Vére váliam alatt folyik le, rövid hör.gése iszonyattal tölt el. Még eg'.v pillanat... baloldali bajtársam feje is reám hanyatlik, vére kabátom uj­jába folyt bele. Egy újabb pillanat és ... — hátamba kaptam egy lö­vést. Nem vesztettem el eszmélete­met, éreztem, hogy sebem nem ha­lálos. Még várni kell a halálra. A géppisztolysorozatok, hörgések zaja mintha csendesebb volna. Hal­lom, hogy a hörgőkhöz, a még moz­gókhoz -szálad a gyilkos, egy soro­zat ... s ezután még kisebb a zaj Mozdulatlanul maradtam, most már élni akartam, megmenekülni! Kis idő múlva 20—25 SS-legény elment, hallottam távozásukat a ropogó ka­vicson. Síri csend lett... A nao szépen sütött már, mikor a két autó távozásának zaját hallot­tam. Reménykedtem, gondolkoztam, hátsebem nem éreztem, csak a vért. hogy folydogál lefelé lábszáramon. I szomszédom hullája alatt sajgott. Távolból még egy-egy lépést hal­lok. Közelednek, németül beszélnek. Falubeli kiváncsiak, vagy katonák? Hallom, ahogy fejem felett távolod­nak. Megnyugszom, várom az estél! sötétséget. Talán más élő is akad. talán megmenekülhetek! . .. JZŐZBEN ÉGETŐ FAJDALOM tölt el. a mozdulatlanság lel­ki és testi kínjai. Egy-egy rög fut le a napsütötte árokpartról. Betemet­nek? ... Lapátolnak talán már a sor végéin?... Borzasztó!... Leírhatat­lan szenvedés!... Fejem felett légiharcok, bízom, hogy a front már közel van. Lassan telnek a nagyon nehéz órák. Délután van már, teljes a csend. Fülem érzékeny, bár sebesü­lésem, mozdulatlanságom irtózatos kínokat okoz. Óvatosságom azonban legyőzi a fájdalmakat. Most már ágyú- és aknatüzelést, sőt pusfcagolyóbecsapódásokat . hal­lok. Talán -már közel vannak a fel­szabadító szovjet csapatok? Bízom! Jobbkezemet arcom alatt, nagy ba­kancsomban ujjaimat mozgatni me­rem. Bízom a fülemben, érzékeny már, nem csal! Csak harci zajt hal­tok. ember nem közeleg. Erőm kevés már, de meg akarok menekülni! ... Magyar szót hallok. Egy még élő sebesült jelentkezne. Távol van tő­iéin ... Én óvatosságból nem vála­szotok. Erősebb leszek! Már ketten vagyunk élők! — Csak a sötétség jöiiön már és ketten majd csak pró­bálunk valamit! Már vagy 10 órája fekszem moz­dulatlanul. Fájdalmam irtózatos. Ha kinyújtózkodhatnék — úgy érzem — egyszerre rendbe jövök. De nem. még nem le!%t. Talpn öt óra, orosz hangot hallok távol Jőlem! Felülök, egy kiáltás. Két baj társam vére már kezdett ar­comon kihűlni. Jobboldalon a véres fej arcomba ragadt,, balkezem bal­M'ÉGMENEKÜLTÜNK! — Ki ■Tto éi? — magyar hang. Felné­zek. fiatal, géppisztolyos orosz kato­nát látok, halálsápadt-an nyújtja le géppisztolyának szíját. Egy élőt fel­húz a partra. Minden erőmet megfeszítettem. Négykézláb kezdtem mászni balfelé, talán húsz hullán is keresztül. Nem láttam, kik voltak, de éreztem ke­zem. térdem alatt a puha testeket. Agyonroncsolt testek, eltorzult hul­lák voltak. Másztam, megmenekül­tem. Most már ész nélkül vonszol­tam magamat, míg egy lan-kás rész­hez nem jutottam. Ott már alig volt erőm, jobbkarom megsebesülésemtől tehetetlenül lógott, ballábam moz­dulatlanságomban megbénult, fejem a kimerültségtől, éhségtől és örömtől szédült. Balkézzel felhúzózkodtam az árok partjára. Ott megpihentem. Á szovjet katona távolabb segí­tette ki az árokból a még élőket. Hozzám még nem ért oda. Egy man­dulafa alá kúsztam, végső megfe­szítéssel belekapaszkodtam, lábra álltam. Fáradtságom elmúlt. Élek ... élek!... Sebesülten is, de élek!.,. /Z1LENC ÉLŐ és megsebesült társammal, a fiatal orosz .ka­tonával lefelé mentünk a Golgotá­ról... Vánszorogtunk lefelé. Az első ház­nál a szovjet katonák bort adtak. Erőre kaptunk és mentünik tovább egy láger felé. Ott megetetitek bennünket és mi­vel a nagy harcok miatt bekötözni nem tudtak, továbbvánszorogtunk. A szovjet tisztektől kapott kocka­cukor tartotta bennem az életet- Húsvéthétfőn gyalogosan jutottam a kapuvári kórházhoz, ahol bekötöz­ték három napja vérző sebemet. Nem vehettek fel, súlyosabbak is voltak. Hat nap után érkeztem Cell- dömölkre. Ott éltem — az ismerős orvosok nem ismertek fel, megőszül­tem, csont és bőr voltam. Tf'GY SZÁZHETVENHAT férfi és két nő bajtársam hullája maradt ebben a sírban Balfon. Ez megmenekülésem története ...

Next

/
Thumbnails
Contents