Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

Marx, Engels, Lenin, Sztálin zászlaja alatt előre a szocializmus győzelméért! felszabadulási versem hírei 0ccx>>x»00000cxx>000000000000cxx)0000000c00000cxx)00000 Tavaszi szelíd... A Cukorgyár dolgozói felajánlásaik valdraváliásának útján Januárban a Kaposvári Cukongyár- ifoatni is mimkaveroetny dmdíulf felsza­badulásunk ünnepéinek itisatéletére. . A gyárban. üzemrészenként szület­tek felajánlások, majd elkészült az egész gyár vállalása. A verseny megkezdése óta már többször adtunk hint a Cukorgyár kiváló eredményt ©lérő dlolgozóiiróli, akik a felszabadulási verseny során ■az élre küzdöttek lel magukat. Most, .almikor már csak napok választoltnak eä-bemmümket éprffis 4 ünnepétől, ér- •demeis megnézni, hagy milyen ered­mények állnak a papírlapok mögött, mélyekre egy-egy dolgozó, egy-egy brigád, sőt a gyár vállalását felje­gyezték. A vensenyváil'ialíás 'első pontjaként szerepel, hogy kairbamitaritási ütem­tervüket legalább 80 százalékos •terv- szerőséggel teljesítik, a százalékok ■növelésével 9588 munikaóráit kíván­nak magtokarttaná. A felajánl ásók­hoz híven, vaüóban emelkedtek a teljesítmények és a magasabb százalékok nyomán havonta többszáz, többezer mun­kaórát takarított meg a Cukor- * gyár. IPebmártan például 8695 volt- a meg- tekairítoitt munkaórák száma. A kar­bantartási ütemterveit is sikefflülit 82,8 százalékos teljesítéssel zárni a múlt hónapban. Még a vállalás első pont­jában szerepel és az időmegtakarítás­hoz kapcsolódik az, hogy a megta­karított munkaórák at a tervenfelüli karbantartásra és a patronált termelőszövetkezetek megsegítésére fordítják az üzem dolgozói. Két termelőszövetkezetet patronál -a Kaposvári Cukorgyár: a (nagyber­ki Győzőt és a mégocsi •Petőfit. Mind­két tsz-t a tehetőségek szerint segí­teni igyekeznek. Gyenes Károly, ;aiz ■üzem egyik szakmunkása nemrég meglátogatta a nagyberki -tsz-t, mte vei kérték, hogy'segítsék kijavítani a fűkaszálókat. Gyenes elvlárs nem­csak a fűkaszálókat vizsgálta meg, íhiaw nem a vetőgépeket is. Itt a jó idő, munkához lehet látni a földieken, ezért a Cukorgyár dolgozói azen fá­radoznak, hogy a gépeket időre ki­javítsák. A második pontiban vállalt répaszerződési tervet a legutóbbi napok értékelése szerint 90,8 szá­zalékra teljesítették eddig. Ez a munka azonban tovább folyik. A venseinyvállaüás következő pont­ja: A daraibbéres órák arányát az összes ledolgozott munkaórákhoz vi­szonyítva 70,5 százalékra növelik. E versenypert értékelése azt mutatja, hogy e vákailásukmak eleget tettek. A4, és 5. pontiban a fergóeszköz- esökkeintés, az üzamamyagimegtakarí- íás, a használt fám-, fa- és építkezé­si anyagok megtakarítására tettek vállalást a Cukorgyár, dolgozói. A samott-tégla és egyéb megtakarítás nyomán elmandihatják, hegy a tervezett 109 000 forint he­lyett 245 ezret takarítottak meg ezideig. A felszabadulásunk ünnepére tett vállalások között szerepel az is, hogy az előző hónapban elfogadott újítá­sokat a következő hónap végéiig 100 százalékban bevezetik. Itt történt némi mulasztás: január, február hó­napban egy-egy újítást nemi vezettek be. Ezt a jövőben pcficCni kell. A versem,ypcntsok teljesítését sor- ravéve megállapíthatjuk, hagy a ou- körgyári dolgozók, a szakszervezeti vezetők nem végeztek rossz .munkát. Munkájuk eredményeként a cukorgyárak közötti verseny­ben a legutóbbi értékelés szerint a negyedik helyen vannak. Kinek köszönhető mindez? Azok­nak a dolgozóknak, akik szívügyük­nek tekintik a versenyt, akiknek nem mindegy, hogy nevük meHett a versenytáiblán miilyen százalék sze­repel, akik április 4 tiiszteietére tett kötelezettségvállalásuknak eléget tesznek, mint Deák István finomítói lakatos, Szerelmied Ferenc finomítói segédmunkás, Nagy József ömtőlbri)- gádVeSseitő és a többiek. Köszöruhető az olyan üb-tagokni-jk, mint. Vajda Ferenc eilvtáirs, aki gyemig© egészsé­ge ellenére d:s az építkezéseknél a munkaverseny telkes mozgatója. — Ej ... ej ... ezek a mai leá­nyok! — csóválta fejét egy fej­kendős nénike, amint csodálkoz­va, de gyönyörködve is utána bámult a Kossuth téren vonta­tójával keresztülvágtató trakto­rista leánynak. — Úgy ül azon a traktoron, mintha rajta ter­mett volna — osztja meg gon­dolatát a járókelőkhöz fordulva. De nicsak, mások is utána fordulnak. A téren álló többi traktorista szeme felcsillan. A leány szép szőke haja kibomlik a nyakába hulló piros kendő alól, s miközben vidáman him­bálódzik a traktor ülésén, ha­misan kacsint a bámulókra, ka­cérkodik az egész térrel. — Ejnye, kislány, hát hogy gondolod ezt? S mintha csak megértette volna, hogy róla beszélnek, rá­lépett a gázpedálra, s hangos pufogtatással elrobogott... — Mit mondjon az ember? Ilyenek a mai leányok. Megnyer- gelik a traktort. Végigrobognak a városon, huncut mosolyukkal tavaszt varázsolnak az emberek szívébe. Hogy ennek a tavasz az oka? — fogjuk rá. A kék ég, a lágyan simogató szellő biztosan szív- pezsditő. De ... de ... hogy ke­rült az a leány a traktorra? S ha erre feleletet adunk, szabad­ságunk születésnapja közeledté­vel még forróbb lesz szívünk ... — hj — A B É K EMOZG ALOM HÍREI Kongresszusi küldöttbeszámolók községeinkben Vasárnap Memyén, Magyaratádon. Jákóban, Felsőmocsoládon, Attalábam és Mezöcsokonyán a békekongresz- szuson részt vett küldöttek kong­resszusi beszámolót tartottak. Vala­mennyi községben igen nagy szám­mal jelentek meg a dolgozók és ér­deklődéssel hallgatták a küldöttek előadását. A beszámolókon sokan felszólaltak I és egyöntetűen elítélték az imperia­listák háborús készülődését, tiltakoz­tak az atom- és tömegpusztító fegy­verek alkalmazása ellen. A kastélycsdombéi Békebizottság a magyar—szovjet barátság elmélyítéséért A kastélyosdombói Bákebizottság a magyar—szovjet barátsági hónap alkalmából munkatervet dolgozott ki, melynek célja, hogy a falu la­kossága körében még jobban elmé­lyítse a barátság gondolatát. A barátsági hónap megnyitóján Ambrus György mondott ünnepi be­szédet, melyben ismertette a falu dolgozóival a szovjet nép eredmé- nj-eit és azt a segítséget, amelyet a magyar nép kap a hatalmas Szovjet­uniótól. A barátsági hónap szinte vala­mennyi napjára programot dolgoz­tak ki. A községben könyvkiállítást,. rendeznek, könyvankétot tartanak, az úttörőrajok pedig könyvárusítás­ban vesznek részt. Ugyancsak az úttörők leveleiket írnak szovjet pajtásoknak és levelü­kön keresztül kötnek barátságot, le­írják eredményeiket., munkájukat. Március 30-án az úttörők orosz nyelvű szaval óversenyt rendeznek, melyen a legjobb eredményt elért pajtások könjrvjutalomban részesül­nek. A részvevők jó felkészültségéről tanúskodnak az ezüstkalászos tanfolyamok záróvizsgái Megyénkben 20 ezüstkalászos tain- ! folyam működőit 1954. november 15- : tői kezdve, amelynek vezetői kiváló szakemberek. A hallgatók száma 565 volt. Március 15-e után megkezdőditek a tanfolyamok záróvizsgái, ahol a hall- gaitiókmak a mégy ihóniap ettiaíit elsajá­tított növénytermelési, áF.iattemyészté- si, kertészeti és számtani ismeiretek- ; ről keltett beszámolniuk. NAGYBAJOMBAN OOOOOOOOOOOOOOOOCI Állattenyésztési tapaszt al atcs ere-értekezlet a ráksi Uj Élet TSZ-bén •a záróvizsgám 17 hallgató vett részt. ;ooooooooooooooooooooooocoooc?T,.. ° ... , .'Különösen a inovenytermeles kérdé­siéire adtak hibátlan, jó felkészülés­ről tanúskodó választ, a vizsgáztató bizottság teljes elismeréséire. Minidéin felelet bizonysága veit annak, hogy a magybajomi ezüstkalászosok való­ban szívügyüknek tartották a tanu­lást. A ihaíllgatók a vizsga alkalmá­val a többi közt vállafták: A tanács által 'kísérleti célra adott 2 kát. hcfd földön a különböző növények fej­lett agrotechnikáját, a szerves- és A Törzisállattenyéisátő Állomás, a Megyei Tanács Termelőszövetkezeti Osztálya és a TTIT Agrártudományi Szakosztálya március 26-áin a ráksi Uj Élet TSZ-bem állattenyésztési ta- pasztalateseire-éntelkeztetet tart. Az értekezlet alkailmávsil Kertész Fe­renc, az Állattenyésztési Kutató Inté­zet sertést any észtési osztály árnak ve­zetője tart előadást a sertéstanyész- tés időszerű kérdéseiről. Az értekez­letre szeretetten várja a termelőszö­vetkezeti 'tagokat és egyénileg dolgo­zó parasztokat a rendezőség. Az ér- j tekezfet délelőtt 9 órakor kezdődik, á'.Hemámyszemlével. egyénileg dolgozó paraszt nagy tu­dásiről tett tanúságot, amikor kiszá­mította a tejtermeléshez szükséges alap- és atoraktakarmáinyck helyes összetételét és mennyiségét. Pál An­tal elvtárs,, az Alkotmány TSZ nö­vénytermelési birigádvezetője a hete- iózíh-,kukorica előállításáról tartott 'részteleiben, js fciíogáistaliain elő­adást. De a többiek ,is mind jól fe­leltek a feltett kérdésekre. SÁVOLY községben 25-em vizsgáztak te, közü­lük kilencen jelesre feleltek, köztük Kiiispál Gábor, Dobos Sándor, Molnár János is. KAPOSPULÁN 29 hallgató vizsgázott a bizottság előtt. Tekintettel arm, hogy állatte­nyésztő községben1 volt a tanfolyam, ahol a gyakorlati tapasztalat igen sok segítséget nyújtott a hallgatóság­nak, a vizsgáztató bizottság elnöke igen helyesein. — inkább a inövény­műiírágyázás többféle módiját, a mar j termelés* kérdéseket boncolgatta. A befnu- hallgatók ezen a területem is meg­mutatták, hogy vezetőjük nem vég­zett hiábavaló munkát. Dicséret ille­ti valamennyi hallgatót, de különö- is -kitűnő eredménnyel! fejezi. i.-c be a sem Kovács Máté, Bajnóczi János és itanfolyaimot. Czeider József 9 'holdas . Kovács Jenő hallgatókat. gaisatbb terméseredményeket tátják a községben. IGALBAN Széljegyzetek a Nagyatádi Fonalgyár kultúréleféhez A LACSONYNÖVÉSŰ, fekete­/** hajú fiú. Arcáról, nyílt tekin­tetéből becsületesség, őszinteség su­gárzik. Lelkesedő, mindenkit el­árasztó szeretetével és példamuta­tásával jó munkára buzdítja fiatal munkatársait. Nem országoshírű em­ber ő, egyszerű lakatos, a Mélyfúró Vállalat dolgozója. Mégis, ha mun­ka közben látjuk, ha beszélgetünk vele, úgy érezzük, több, mint egy­szerű ember. Guzmics Béla elvtárs azok közé az üzemi DISZ-titkárok közé tartozik, akik sok-sok szeretet­tel és odaadással vezetik az ifjúsági szervezetet. * * * AZ ÜZEM BEJÁRATA ELŐTT fiatal csoport szorgoskodik. ’O is ott van köztük és kedves, köz­vetlen hangon, de pattogó, határo­zott szavakkal irányítja munkájukat. A kapubejárat betonoszlopát tömik. Nem éppen szakmába vágó feladat, de örömmel végzik, hisz ezzel sok pénzt takarítanak meg a vállalatnak. — Nem hagyhatjuk, hogy az üzem fizessen ezért — mondta Guzmics elvtárs a. fiataloknak — magunk is •el tudjuk végezni. — S a diszisták megértették ezt, a munka már be­fejezéshez közeledik. Az udvaron mosolygó arcú fiú szalad keresztül. Guzmics elvtárs utána kiált: — Befestettétek már a ping-pong- asztalt? — Még nem volt rá időnk, talán majd holnap — kapja meg a rövid, választ, de sehogy sem tetszik neki. — Nem várhatunk addig — mondja határozottan — ma este nekiállunk. Majd én is segítek. — S a két DISZ- vezető mosolyogva kezetszorít. Guzmics elvtárs a . néphadsereg katonája volt, múlt év őszén szerelt le. Páncélos volt és DISZ-bizottsági tag. Ott ismerte és szerette meg az ifjúsági munkát s elhatározta, hogy tapasztalatait itthon az üzemben is hasznosítja. Amikor hazajött, határ­talan lelkesedéssel látott munkához. Akkor mindössze nyolc DISZ-tag volt az üzemben, akik zsebükben hordták ugyan a tagsági könyvet, de semmi több nem fűzte őket a szervezethez. Hiányzott a tapasztalt A DlSZ-fííkár vezető, hiányzott a vidám szórako­zás, az ifjúsági élet. * * # r^UZMICS ELV TÁRS értette a *Jr módját, hogyan szerettesse meg a DISZ-t a fiatalokkal. S a fiatalok, csakhamar egyenként üzen­gették neki: — Én is szeretnék DISZ-tag lenni, nem vennétek be közétek? — Nem került nagy megerőltetésébe, s ma már 25 lelkes DISZ-tag dolgozik az üzemben... Fokozott ütemben folyik a bejárat előtti munka. A fiatal DISZ-vezető hirtelen eltűnik a brigádból. Nem tudjuk, hova ment, de a brigád tá­vollétében is dolgozik: Valahonnét előkerül egy diszista, \beáll Guz­mics elvtárs helyére, nehogy lema­radjanak. Pár pillanat múlva meg­szólal a hangszóró: "Köszöntjük az üzem szerelő DISZ-brigádját! További jó munkát, fiúk!■» — és felharsan a zene. Guzmics elvtárs mosolygó arccal szalad le a lépcsőn ... Mindem e van ideje, minden pillanatot kihasznál, hogy lelkesítse, buzdítsa a fiatalo­kat. S ez a szerető gondoskodás jól­esik társainak. Kemény munkát vé­gez, 140—150 százalékot teljesít, de munkája mellett sohasem feledkezik • el a DISZ-ről, vállalt kötelezettsé­géről. Műsoros esteket, közös mo2i\ látogatást, ping-pongversenyeket szervez, s munka után talán el sem lehetne zavarni a diszistákat, olyan jól érzik magukat a csinosan be­rendezett klubhelyiségben. Guzmics elvtárs minden este ott van közöt­tük. Leül a rádió mellé, hallgatja a zenét és gondolkozik. Gondolkozik, hogy hogyan kellene még jobban elősegíteni a termelést, mivel lehet még szebbé tenni a fiatalok életét. * * # T)E A SOK SZÓRAKOZÁS mel- lett nem feledkezik meg a komoly munkáról sem. Amikor már jók összeforrott a kis csapat, bein­dították a Petőfi-iskolát. Kudarcba fulladt. Nem kaptak képzett elő­adót, s a fiatalok sem jöttek el rend­szeresen az oktatásra. De Guzmics elvtársat nem keserítette el a siker­telenség. Tanácsot kért a városi bi­zottságtól és mégegyszer megpróbál­ta. Ezúttal siker koronázta igyeke­zetét. Ma már 14 DISZ-tag tanul a foglalkozásokon és egyre jobbak, egyre tartalmasabbak a taggyűlések is. Három hétig járta a megyét, s a községi szervezetek küldöttválasztó értekezletének előkészítésén dolgo­zott. — Nem szeretem az olyan helyet, ahol minden jól megy — meséli munka után. — Kértem, hogy oda küldjenek, ahol nehéz a munka, ahol harcolni kell a tanács segítsé­géért, az értekezlet sikeréért. És Guzmics elvtárs megállta a helyét. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint az, hogy lelkes, odaadó munkája után a városi választmány tagja lett. A múlt vasárnap ő is ott ült a megye küldöttei között. Kipi­rult arccal, tüzes, lángoló szemek­kel figyelte a vitát, s minden szót, minden mondatot emlékezetébe vé­sett. — Én csak egyszerű DISZ-titkár vagyok — mondta szerényen — nem is tudom, hogyan kerültem ide. De az, hogy a megye ifjúságának egyik képviselőié lehettem, még jobb mun­kára ösztönöz. TDüSZKE ÖRÖM sugárzott e fiatal fiú arcán, inert érezte, hogy az értekezlet tii erőt, új lendü­letet adott munkájához, JÁVORI BÉLA. A nagyatádiak szeretik a kultú­rát, szeretnek művelődni. Gyakran keresik fel őket a Pécsi Nemzeti Színház vagy az Állami Faluszínház társulatai. A Nagyatádi Fonalgyár dolgozói is szívesen látogatják eze­ket a magasabb színvonalú színházi előadásokat. Magában a Fonalgyárban azon­ban nem folyik megfelelő kultúr- munka, keveset törődnek a dolgozók kulturális foglalkoztatásával. Még nem is olyan régen kiváló munkát végző, sok sikert aratott kultúrgár- dájuk volt, de ez már a múlté. Fő­leg színjátszócsoportjuk indult egy év óta hanyatlásnak. Sőt nyugodtan mondhatjuk: állandóan működő színjátszócsoportjuk egyáltalában nincs is. Ha valami ünnepségük van, melyre kultúrműsort kell összeállí­tani, akkor a műsorból vagy ki­hagyják a színjátszókat, vagy egy már régen leadott jelenetet újítanak fel. Gölöncsér elvtársnő, az üb el­nöke szerint ezt azért teszik; mert három műszakban dolgoznak az üzem munkásai és még nem látta mindenki a bemutatandó jelenetet. — Miért nincs színjátszócsoport is a szépen működő tánccsoport és rigmusbrigád mellett? Gölöncsér elvtársnő szerint azért, mert az idősebb korosztály az ott­honi, a családi lekötöttség miatt nem tud részt venni a sok időt lefoglaló , színjátszócsoport próbáin. A fiata­lok? — ők pedig vagy sportolnak, vagy a tánc-, esetleg a rigmusbrigád tagjai. A fiatalok valóban szívesen spor­tolnak, de ha beszélnének velük és ha hívnák őket a csoportba, bizo­nyára mennének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Gál Annuska cso- magolónő kijelentése, aki azt mond­ja, hogy szívesen sportol, de mellet­te a színjátszócsoport munkájában is szívesen részt venne, de eddig még sohasem hívták. A közel 400 dolgozó közül még na­gyon sokam vannak Gál Anna vé­leményén. A Fonalgyár dolgozóinak tudniuk kell, hogy nem elég az, ha a magasabb kultúrigények csak a hivatásos színészek előadásának lá­togatásában nyilvánulnak meg. A gyár kultúrgárdájától is többet és jobbat kell követelniük. Újra a szövetkezetben Váratlanul érte a megtisztelő megbízatás Varga Imre elvtársat, a látrányi Alkotmány TSZ fiatal dolgozóját 1952 nyár elején, ami­kor a község dolgozói tanácsuk elnökévé vá­lasztották. Nehezen vált meg a szövetkezettől, de vál­lalta a megbízást, mert pártunk állította erre a munkaterületre a dolgozók kérésére. Munkáját odaadással, lelkesedéssel végezte, s habár azelőtt soha ilyenfajta munkát nem végzett, minden terü­leten becsülettel meg­állta a helyét. Jó mun­kája jutalmául a Fo­nyód! Járási Tanács 1953-ban személyzeti osztályvezetőnek tette meg. Látrány község dol­gozó népe az új vá­lasztások idején ismét bizalmával tüntette ki Varga elvtársat, s kér­te a járási pártbizott­ságot, a járási taná­csot, hogy elnöküknek jelölhessék. Jelölését mindenütt nagy lelke­sedéssel fogadták, s az alakuló tanácsülésen egyhangúlag elnökké választották. Az új választás után éppen olyan lendülete­sen, igazságosan végez­te munkáját, mint ez­előtt két-három évvel, s éppen úgy nem fe­ledkezett meg a tsz munkájának erősítésé­ről, mint régebben. Be­csülte, tisztelte is érte az Alkotmány Terme­lőszövetkezet egész tag­sága, s mikor Kóródi elvtárs, a régi tsz-el- nök lemondott, a ta­goknak az volt a véle­ményük, hogy Varga elvtársat hívják vissza a tsz-be — elnöknek. Azóta már újból ott dolgozik, s mint elnök, az emberekkel állan­dóan foglalkozva, a szövetkezeti demokrá­ciát mindenkor be­tartva, irányítja szö­vetkezete életét. RÚD A GYULA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents