Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-23 / 69. szám

Forró üdvözlet az imperialista országok és gyarmatok békéért, szabadságért küzdő népeinek ! Bomlásban az olasz kormánykoalíció Róma (MTI). Az Olasz Köztársa­sági Párt Országos Tanácsa három­napos ülés után úgy határozott, (hogy oam tartja Eiéhetségesnek a kormány­ban részvevő pártok további együtt­működését, elveti a földbérleti szer­ződések kérdésében a miniszterta­nács áttol elfogadott kompromisszu­mot és a koriméonyad szemben .nem vállai többé' koalíciós kötóiazeititsége- ket. Az Olasz Szocialista Demokrata Párt balszámya kétszáz megyei kül­dött részvételével Bolognában szin­tén értekezletet tartott és úigy dön­tött , hogy kéri a párt kilépését a (kor­mánykoalícióból, vailaimimt azt, hogy rendkívüli pártkongresszust hívja­nak össze a Sanagat-féle vezető cso­port politikájának felülvizsgálására. Mindez arra vezet, hogy a Scelba—Saragat-kormány már két hónap óta húzódó válsága még tovább súlyosbodik. Scelba mimsziterei’.nük ugyanakkor nem szándékozik lemondani ameri­kai útjáról, csütörtökön indul Wash­ingtonba:. Scelba útját még a polgári sajtó sem helyesli, tekintettel ,a kormány igen bizonytalan helyzetére. Sceíba amerikai útja az olasz kő- olajkérdés szempontjából különösen kényes.. A kommunistáik és a szo­cialisták, valamint bizonyos .értelem­ben a iközitársiaságpártiiak és a szo­ciáldemokraták d:s azon a vélemé­nyein vannak, hogy az olasz kőolaj- termelés 'teljes etanőrzéséit az áCP.Eim- ra kell bízni és korlátozni keil az olasz és a külföldi magántőke befo­lyását a termelésinek ezan a • fontos területén. Az olasz képviseíűháznak még Sceíba washingtoni útjúniaik meg­kezdése előtt meg kellene vitatnia a kommu­nistáknak és a szocialistáknak azt a sürgős indítványát, hogy a kormány Amerikában ne vállal­jon olyan kötelezettséget, amely sérti az olasz állam teljes, ren­delkezési jogát és halaimét, az olasz föld kincseinek kitermelése és felhasználása terén és arándáddiig ne adjon a magántőkének semmiféle koncessziót, amíg a psirlau. ment niem fogadta el az egész kér­dést szabályozó új törvényt. Manteuffelt kifütyülték Stuttgartban (MTI) A DRA jelentése szerint Hasso von Manteuffel háborús bű­nös, szövetségi gyűlési FDP-képvi- selő hétfőn Stuttgartban gyér hall­gatóság előtt egy FDP-gyűlésen a párizsi szerződések ratifikálása utá­ni időszerű kérdésekről beszélt. A gyűlés résztvevői állandó közbekiál­tásokkal és füttykoncerttel zavarták Manteuffel beszédét. Különösen a német védelmi hozzájárulás és a polgári légvédelem szükségességéről szóló fejtegetéseit kísérte tartós nem­tetszés. A íközbekiáltóikat nem nyug­tatták meg Manteuffeínek azok a ki­jelentései, amelyek .szerint a felfegy­verzés ütemét teljesen a parlament határozza ‘ meg és hogy az első né­met katona nem vonul be 1957 lelőtt A gyűlést végül is több bűzbomba bevetésével teljesen szétzavarták. Amerikai manőverek a koreai fegyverszünet megbontására (MTI) Az AFP tudósítója a brit kormányhoz közelálló körökből szár­mazó forrásokra hivatkozva azt ír­ja, hogy- az Egyesült Államok kez­deményezésére tárgyalások indultak Washingtonban, a koreai háborúban >-az ENSZ zászlaja alatt« részt vett 16 ország között. A tanácskozáson azt az amerikai javaslatot vitatják meg, hogy "helyezzék hatályon kívül a ko­reai fegyverszüneti megállapo­dás bizonyos pontjait.« Főként arról van szó, .hogy korlát­lanul lehessen hadianyagokat szállí­tani Dél-Korea területére. Nehru elítéli az amerikai tervet Az AFP Uj-Delhiből származó je­lentése szerint az indiai parlament egyik képviselője a koreai fegyver- szünet felbontását célzó amerikai manőverekkel kapcsolatban kérdés­sel fordult Nehru miniszterelnök­höz, vajon terjesztettek-e az indiai kormány elé olyan javaslatot, hogy szüntessék meg a koreai fegyverszü­I nett bizottságot. Nehru írásban vála­szolt a kérdésre: »Jóllehet az indiai kormány nincs közvetlenül érdekel­ve ebben a bizottságban — írja —, a jelenlegi helyzetben úgy vélem. nem volna kívánatos az egyetlen koreai semleges szerv megszün­tetése. Ezt a szervet csak a két parancs­nokság beleegyezésével lehetne meg­szüntetni«. A Magyar Dolgozók Pártja járási bizottságai titkárainak országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége március 25—26-ra összehívta a járási pártbizottságok titkárainak országos tanácskozását. A tanácskozás március 25-én reg­gel fél 9 órakor kezdődik az Or­szágház kongresszusi termében. Előadó: Ács Lajos elvtárs, a Ma­gyar Dolgozók Pártja Politikai Bi­zottságának tagja. Somogy ifjúsága mindent megtesz a Központi Vezetőség határozatainak megvalósításáért Felszólalások a DISZ megyei küldöttértekezletén A DISZ megyei kiüMötitértekezileit Burgonyatermelési ankét lesz Kaposvárott ■Megyénk a bur.gicmyaitermelésibéin országosan a második helyen áll. A minőségi burgonyatermelés fokozása érdekében azonban még sok tenniva­lóink van. Ezért a Földművelésügyi Minisztérium és a Megyei Tanács VB Mezőgazdaságii Igazgatósága március 26-án réggé' 9 órai kezdettel a Megyei Tanács nagyié,nmében bur- gonyatermel'ésfi ankétet, ültetve tájér- tekezletet tant, amelyen résztvesznek Somogy megye, Győr, Veszprém és Vas megye élenjáró termelőszövetke­zeti és egyénileg gazdálkodó burgo­nyát emelői. A tapasztalláitcsere-é,nte- kezlet. előadója a Keszthelyi Kísérle­ti Intézet munkatársa, Nyéki Jenő tudományos kutató Elesz. Állattenyésztési tapasztalatcsere-értekezlet a ráksi Uj Élet TSZ-ben A TörzsállattenyésKtő Állomás, a Megyei Tanács te.rmelőszövetlkezaliií osztálya és a TTIT Agrártudományi Szakosztálya március 26-án a ráksi Uj Élet TSZ-iben állattenyésztési ta­pasztalatcsere-értekezletet tant. Az értekezlet alkalmával Kertész Fe­renc, az Állattenyésztési Kutató In­tézet sertéstenyésztési. osztályának vezetője tant előadást a sertéste­nyésztés időszerű kérdéseiről. Az ér­tekezletre szeretette! várja a terme- íőszövetkezeti tagokat és egyénileg dolgozó parasztokat a rendezőség. A kukoricaterület tíz százalékán vetnek az idén fajtaheterózis kukoricavetőmagot A Szovjetunióban már régóta .jó eredménnyel termesztik a fajtahete- rózis kukoricát. A tapasztalatok fel­használásával 1951-ben nálunk is megindult a termesztés. Lényege, hogy két különböző fajtájú kukorica keresztezésével olyan vetőmagot ál­lítanak elő, amely a következő év­ben elvetve nagyobb termést hoz, mint bármelyik szülőfajta. Nálunk is többszáz kukoricafajtából válogatták ki az alkalmas fajtákat. Gyakorlat­ban leginkább az a keresztezés vált be. amelynél az egyik szülő a »mind­szenti fehér« fajta. A fajtaheterózis kukorica Magyar- országon ■ többéves átlagban 15—20 százalékkal hozott nagyobb termést a rendes kukoricánál. Az eredmé­nyek alapján az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mindinkább áttérnek az így nemesített növény termelésére. Az idén már az összes kukoricaterület tíz százalékán vet­nek heteróziskukorica vetőmagot, s ebből annyi vetőmag lesz,, (hogy jö­vőre már az összes kukoricaterület mintegy 30 százalékán lehet majd fajtaheterózis kukoricavetőmagot vetni. második napján Kóczán Magda elv­társi".®, az ért éhezőét éneke felolvas­ta megyénk fiataljainak üdvözlő táv­iratait, majd meginyiticltta a vitáit a Megyebizot'tság beszámolója felett. Én is a helyes útra lépek Korcsma Rózsa Ikadarkúti DISZ- fiaitail a tenmeilőszöve'ttoezet mozga­lom fejlesztéséről beszélt. A párt határozata és a ibizottséig beszámolója után tisztán látom — mondotta —, hogy legfőbb feilaida- tuink a itisz-imazgalem fejlesztése. Kö­telességemnek érzem, hogy én is e helyes útra Jepjeik, s itt a küldöttér­tekezlet előtt megígérem, hegy a 'ta­nácskozásit követő napon belépek a kadarkút i Szabadság TSZ-be. Ké­rem az elvtársaiktat, hogy csatlakozza­nak hozzám. — Az értekezlet rész­vevői hcssizamiíjsintó, lelkes tapssal jutalmazták Korcsma ellvtáirsinő él- h átárazás át. A legifjabbak üdvözlete A tanácskozás egyik legszebb, leg- megbatábib eseménye az úttörőik üd­vözlésié volt. Ütemes dobpergés köz­iben húsz izgalomtól kipirult aircú úttörő pajtás vonult végig a termeire majd felsorakoztak az elnökség asz­tala ellőtt és Molnár Mária lépett az emelvényre, hogy üdvözölje a küldöt­tekéit. Somogy megye úttörői nevében sok-sok szeretettel köszöntünk ben­neteket a mai -tanácskozás alkalmá­ból). ígérjük, úgy fogunk élni és dol­gozni, hogy pántunk, dolgozó népünk büszkén teikimlthessen ránk, a legif­jabb nemzedékre. — Kóczáin etvtárs- nő válasza után v.irágcsckirokat nyúj­tottak át az elnökség tagjainak. Ezután Brukker Antal elvtiárs, a Textiilművelk mérnöke, Kovács Lász­ló, a Tapsonyi Gépállomás DISZ- itiitlkára, Kerényi József elvtárs, a Tanítóképző diákotthonénak igazga­tója és Farkas Ferenc elvtárs, a ka­posvári járás DISZ Bizottságának tit­kára szólalt fel. Harcoljunk a nacionalizmus és a sovinizmus ellen! Majd Molnár János elvtárs. a DISZ Központi Vezetőségének titká­ra szólalt fel. Hozzászóílájsáinaik beve­zető részében a 19-es somogyi kom­munisták példáját idézte és megálter pítetta, hegy megyénk fiiatailljaii az arató-, cséplő-, srllózó- és itralkitcros- versanyefcben is bebizonyították, hogy követni akarják elődeik példá­ját. Ezután az if júság" nevelésével kapcsolatiban a következőket mon­dotta:' Az utóbbi időben egyre jobban el­burjánzott ifjúságunk körében a nacionalizmus és sovinizmus szefile- me. Fiatal.janink nem ismerik el más országok kultúr-, spent- ‘és egyéb eredményeit, is itt nagy fel­adat vár a DISZ-vezetőkire. Mimde- nekeSőtit fel kell1, számolnunk azt a gőgöt, mely különösen a spontered- ■mények terén mutatkozik meg és meg ikef.l teremtenünk ifjúságunkban a helyes iintennacianialista szellemet. Tanácsaink segítik az ifjúságot — az ifjúság is segítse tanácsainkat Ezután László István e'ivtars, a Megyei Tanács elnöke üdvözölte az értekezletet. — A DlSZ-szervezetek rnánideinütt igénylik és jogosan a ta­nácsok segítségét — mondotta töb­bek között, •— De hozzá kell ten­nem, hegy mi is számítunk ,a fiata­lok kezdeményezéseire, munkájára. Fogjanak össze fiataljaink és sagít- S'enek a , tanácsnak abban, hogy a község minél eíicibb teljesítse ,adó- és beadási kötelezettségét. Járjanak élen a tavaszi munkákra való mozgósításban, s akkor én a Megyei Tanács nevében megígérhetem, hogy a tanácsok .résziéről a llehető legtöbb segítséget nyújtunk ifjúsági szerveze­teinknek. Kocsis Piroska elv társnő, a Tabi Járási Pártbizottság titkára, vala­mint számos üzemi, és termelőszö­vetkezeti fiatal! felszólalása után Tóth István elvitárs, a Megyei Pánt- végrehajtóbizoittság első titkára szólt a fiatalokhoz. Felszólalásában -rámutatott az if­júsági mozgalom eredményeire, majd utat mutatott megyénk ifjúságának a további munkához, melyben a párt­szervezeteik segítségének szükségessé­gét hangsúlyozta. Hrabovszki elivtáirs zárszava után került sor a megyei vál.aszijmáiny tagjainak és a II. kongresszus kül­dötteinek megválasztására. A fcül-" döttértekeziet táviratot küldött Rá­kosi elvársnalk és a DISZ Központi Vezetőségének, melyben kifejezésre juttatta elszánt .akaratát: Somogy megye ifjúsága egy emberiként áll ikii .a pán* politikája mellett és mindent megtesz a Központi Vezetőség már­cius 4-ti határozaténak végrehajtásá­ért. A kétnapos DISZ-éntekezlet véget érit. A küldöttek lelkes hangulatban énekelték el a DlVSZ-dndulót, majd nészítvettek a Megyeibizottság klub- helyiségé'ben rendezett baráti talál­kozón. London (TASZSZ). Az angol Mun­káspárt helyi szervezetei egyre ha­tározottabban lépnek fel a párt jobb­oldali vezetőinek ténykedései ellen, amelyekkel ezek a nyugatnémet fel­fegyverzésre és az atomfegyverkezé­si versenyre irányuló kormánypoli­tikát támogatják. A Daily Worker közli, hogy egész Angliában mozga­lom bontakozik ki Bevan mellett. SÁRGA REGÉNYT OLVAS írta: Csákvári János FELESÉGEM (A Somogyi Néplap felsza­badulási ciki: pályázat ára ér­kezett írás.) • * * ÜGY VAGYOK AZOK KÖZÜL, akik sosem felejtik a múltat. Visszanézve még sokszor látom ma­gam, a proletárfiút, amint megbabo­názva hallgatom a zongorák, a rá­diók hangját a tompafényű, tüllfüg- gönyös ablakok alatt, fejemet a csil­lagok jelé 'fordítva. (Mint minden gyerek, akit sorsa elzárt a csillogó világtól, a kényelemtől, a civilizáció és technika áldásaitól, szomjas vol­tam és vágytam arra, ami nekünk nem volt és azt hittem, hogy soha nem is lehet. Szerettem volna sokat tudni, szép zenét hallgatni, hegedül­ni tanulni, sok könyvet olvasni, színházba járni, egyszóval mindent magamba szívni, amiért élni érde­mes és embernek lenni jó. Sokszor elgondolkoztam azon, vajon lesz-e nekem valamikor könyvtáram, rá­dióm, elmehetek-e a színházba majd, ha felnövök és lesznek-e emberek, akik az igazi életre tanítanák? Hamar megkaptam a kegyetlen és önző világ válaszát, úgy, ahogy a többiek az évszázadok során. Es ha­mar megtanultam, hogy fogcsikor­gatva. leszegett fejjel és kitartóan harcolni kell a mindennapiért, a csa­ládért, önmagamért. Körülöttem az elesett, a tudatlan, az elkeseredett és elfásult, de összetartó és arany­szívű prolelárcsaládok, munkások és munkásnők, a háború vasmarka, a gyűlölet rothadt fasiszta légköre, a gazdagok pompás élete és bennem a kétségek, a reménytelenség és re­mény, a küzdeniakarás és lemon­dás érzései. Hol a helyem és mit kell tennem., hogy ne ilyen világban éljek — ezt nem tudtam. Sem én, sem sokan mások. Ezt kevesen tud­ták. Mi őrlődtünk, máról holnapra éltünk,' dolgoztunk és reményked­tünk, hogy majd másként is lehet. Húszéves voltam •a felszabadulás idején. Ma harminc vagyok. »Az emberélet útjának felénél« minden teljesült, amire vágytam. Születés­napomon tortát sütött a feleségem, finom bort ittunk a boldogságunk­ra, üdvözlőlapokat kaptam otthonról a családtagjainktól és gratulációkat elvtársaimtól. Az esti csendben vé­gignéztem otthonunkon. A sarokban halkra csavarva szólt a rádió, egy egész szekrény tele könyvekkel, az asztalon• előttem egyetemi tanköny­veim. Feleségem napi munkája után elnyújtózik az ágyon, felkattintja az ernyős, finomfényű éjjeli lámpát. Kezében kisalakú sárga regény, Ka­rinthy Frigyes Omnibusza. Nézem őt, amint el-elmosolyodik vagy fel­kacag, aztán együtt nevetünk, mert pihenőnek felolvas néha nekem is belőle. Elnézem őt, a sárga regényt, amely felüdíti és eszembe jut a múlt, a régi sárga regények, amelye­ket még az én nemzedékem olvasott, amelyeken igen sokan felnevelőd­tek. Micsoda két világ! Az olcsó szemét és az olcsó, de igazi kultúra — és mindkettő a nép számára. És most úgy érzem, nem tehetek mást, mint sorsomon — egy mun­kásfiatal sorsán — bizonyítani a kultúra változását, köszönetképpen szocialista hazámnak és a Szovjet­uniónak. Hadd legyen életünk tiz éve tanúságtétele győzelmeinknek. * * * Fii MÉG NEM LÁTTAM kö- nyörögni fiatalembereket munkáért, fiatal házasokat a »köp­ködőn«, idős embereket zokogni a főnök előtt, szegényparasztokat ku­koricát lopni és csendőrök által el­vitetni, kubikosokat vándorolni és hétszámra a bográcsban maguk áL tál készített krumplin és káposztán élni. Akkor még szinte érezni lehe­tett a derekak roppanását, az embe­ri büszkeségről és méltóságról való önkéntes lemondást. Csoda-e, hogy abban a nyomdában, ahol dolgoztunk és könyveket szedtünk, nem volt könyvtár a mi számunkra? Es micsoda kerülővel jutottak el néhányan az igazi műveltség, az iga­zi kultúra felismeréséig! A könyves­boltokban, az újságárusoknál a ponyva, a sárga regények, a tarka regények, a detektív regények fog­lalták el a polcokat. Még a katolikus könyvkiadó is »Uj Elet« című pony­vát gyártott. »Kisszakaszért« jártam moziba, ahol a »King Kong«, a »Pa­noptikum-«, a »Drakula«, a Tom Mix, a sheriffek rém- és hőstettei lepték el a vásznakat. A színházak túlnyo­mó részében a revük, a szerelmi há­romszögek, üres társadalmi drámák voltak a kasszasikerek. Akkor nem volt helye a magyar történelem drá­máinak a színpadon, mert a »mi tör­ténelmünk szegény« — mondották. Sohasem felejtem el azt a vasár­nap délutánt, amikor József Attila verseivel megismerkedtem. »Adj em­berséget az embernek«, »Föl a szí­vekkel az üzemek fölé«, »Dagassz gázlángnál kenyeret« — ezek a so­rok hogy csengtek visszhangot a szí­vemben. Megkaptam a választ, ki­mondták előttem az igazságot és én megértettem. De hány ember jutott el József Attiláig? És hány fiatal számára tet­ték lehetővé, hogy megismerje a valóságot, a kultúrát, az igazságot? Hát hogyan is éltünk mi, fiatalok? A napi robot után elleptük a tere­ket, folytak a kártyacsaták, egész vasárnap délelőttöket elbiliárdoz- tunk. Az volt a legjobb táncos, aki a legfeltűnőbben, legfigurásabban táncolt. A lányok »Garbo«-frizurát, »Karádi«-frizurát csináltattak, ma- niküröztettek, vörösre mázolták a szájukat, hogy valahogy feltűnővé válhassanak. Es úgy, ahogy én, so­hase jutottak el a színházig, az Ope­raházig, a Bánk bánig. Milyen nagy dolog volt, hogy Heritesz Ferivel kí­vülről betanultuk a Cyrano néhány szakaszát és a munkapad mellett hangosan mondtuk egymásnak: »Mely nagy orr, nemes, bátor, szelle­mes emberre vall, olyanra, mint magam,«. Es milyen nagyszerű volt, mikor Nagy Győző elfütyülte a »Tol­vaj szarka« nyitányt és Rossinit be­mutatta. De hány ilyen barát, tanító volt köztünk, munkásfiatalok kö­zött? Bizony nagyon kevés. És a tudás? A polgári után nem telt több iskolára szüleimnek. Visz- szagondolva a tanulóbarátokra, el­gondolkodtam sokszor, hogy keve­sebb érdemmel és kevesebb érdek­lődéssel gimnáziumba, egyetemre ke­rültek. De nem hagytam én se abba. Magánúton, egyetlen tanár segítsége nélkül átrágtam magam a latinon, a matematikán és különbözetit és vizs­gát tettem a gimnázium IV.—V. osz­tályából. Igaz, hogy ez négy év^ vett igénybe. Sokszor, emlékszem, a sportpályán játék közben is a tanu­lásra gondoltam. A tudásért nagy árat kellett fizetni nekünk. En fia­tal éveim szabadidejét adtam oda. töltöttem a könyvek mellett. A mun­kaidő után estig folyt a tanulás. Nem bántam meg, igaz, de néha olyan jó lett volna barátkozni, szó­rakozni a többiekkel, egyszóval fia­talnak lenni. Fel kellett szedni a morzsákat, el kellett lopni a tudást mindenkitől. Es mindenki másképp magyarázott mindent. Az iskolák anyagából jó­formán alig használhattunk az éle­tünkben. Kérdéseinkre választ nem kaptunk. Mi is a világ? Mi a cé­lunk? — ki tudott erre felelni. Egy­szer egy író ismerősöm az élet ér­telmét . így magyarázta: »Örülj, ha nézed, hogy zöld a fű, vagy aszfal­tozzák az utat és gőzölög a henger­lés nyomán a föld«. Ez a polgárság sosem adott volna nekünk, munkásoknak politikai jo­gokat. ha nem kényszerítik őket. El se képzelték uralmuk megváltozá­sát. »Elégedj meg azzal, hogy apád még paraszt volt, s te a városba jöt­tél, munkás lehettél. Ez a történel­mi fejlődés rendje, ne akarj többet« — mondta egy kispolgári ismerősöm. Nyaranta láttam, a falut is. A ro­konok földjein a nagy családok már nem tudtak megélni. Az urasági napszám mellett dolgozták meg a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents