Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-23 / 69. szám
ÉLJEN A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG! Teremtsenek végre rendet a Megyei Tanács pártszervezeteiben »A Megyei Tanács hat pártszervezetében még a mai napig sem vitatták meg a Központi Vezet 'ég márciusi határozatát«. (Párthír.) — Hogyan lehetséges ez? — teheti fel bárki a kérdést. Pe- •dig ismerték a határozatot, hisz a sajtó is közölte. Úgy gondolják talán a Megyei Tanács kommunistái, hogy ez elégséges? Nem, nem lehet elég, mert már annak szellemében kell dolgozniuk, irányítani, mozgósítani az alsóbb szerveket. Aktív pártmunkáról azonban a Megyei Tanácson nem beszélhetünk. S ennek van egy különös oka. A Megyei Tanácson van egy »csúcs-pártvezetőség«, ennek egy »csúcs-titkára« Almási János elvtárs személyében. Ez a »csúcs-vezetőség« irányítja a Megyei Tanács hat pártszervezetét. Hogy a Szervezeti Szabályzat melyik pontja alapján, arra sem ők, sem a Városi Pártbizottság nem tud választ adni. így aztán a Városi Pártbizottság bízik a »csúcs-vezetőségben«, a hat pártszervezet vezetősége szintén a »csúcs-vezetőségtől« várja az irányítást. Hogy a pártvezetősé- gek nem kapnak segítséget, nem ellenőrzik tevékenységüket, az nyilvánvaló a Megyei Tanácson. Ebből fakad, hogy nincs rendszeres pártélet, s rpég a legelemibb pártkötelességgel, a progresszív tagdíjfizetéssel is baj van. Úgy gondoljuk, ideje lesz, ha a Városi Pártbizottság rendet í teremt a Megyei Tanács pártszervezeteiben, de a város többi [ hivatali pártszervezetében is. I □OOOOOOOOrXXÍOOOOOO(> /J».MCOOCXXXXX»OOOCOOCOOOOCCXX)COOaDOOOOCXX»OOOOOCXXMOOOOCOOOOOOQOOCCOCOOGCtOTa ; Dolgozó parasztok, kövessétek példájukat PAPAI JÁNOS ÉS FELESÉGE !9 holdon gazdálkodik Mike községben. Szorgalmas munkájuk mellett [közösen .gondoskodnak állam iránti ‘kötelezettségük teljesítéséről is. Az íalső félévi tojás- és baro-mfibeadá :3Uikat már teljesítették és április :4-ig a hízottsertés- és vágómarha- beadásukat is rendezni akarják. „S párt bízhat bennünk, a párt számíthat ránk.. — CIKKÜNK NYOMÁN — Lapunk tegnapi, március 22-i számában cikk jelent meg »A földművesszövetkezetek kommunistáinak felelősségéről« címmel. A cikk élesen birálta a MÉSZÖV, a földművesszövetkezetek kommunistáit és személy szerint Brachna János elvtársat, a MÉSZÖV megyei elnökét, a járási szövetkezeti központok vezetőit, a falusi szövetkezetek kommunistáit, dolgozóit. Cikkünkre Brachna János elvtárs az alábbiakat válaszolta: »A megjelent cikkel egyetértek. A bírálat jogos volt, a cikkben felvetett hiba alapjában véve igaz. A hibát kijavítjuk, munkánkat tervszerűbbé, előrelátóvá tesz- szük. Március 24-től április 2-ig tojás- és baromfibegyűjtési deká- dot tartunk és minden erőt mozgósítunk a jó eredmény elérése érdekében. Erre biztosíték az, hogy földművesszövetkezeti vonalon dolgozó elvtársaink, kommunistáink — bár most komoly mulasztást követtek el — tanultak a bírálatból és felelősséget éreznek a határozatok, elsősorban a párt- határozatok végrehajtásáért, a munka jobb megszervezéséért, a begyűjtési tervek teljesítéséért. A párt bízhat bennünk, a párt számíthat ránk ... BRACHNA JÁNOS MÉSZÖV ig. elnök«. A nép lelkiismeretesebb A KV márciusi határozatával és a többi párthatározattal nem elég csali egyetérteni, hanem tettekkel, mindennapi aprómunkával kell járni a határozat útját. Falun különösen fontos a beadás teljesítésének szorgalmazása és a szocialista mezőgazdaság építése, szívós, kitartó szervező és vezető munkával. Am egyes községi vezetők úgy tesznek, mintha nem értenék feladatukat a párthatározat végrehajtásában. Vasárnap Somogyjídon is begyűjtési napot kellett volna tartani, s felkeresni és buzdítani azokat a gazdákat, akik az államnak járó rész bizalma munkára kötelez beadását eddig halogatták. A helyi földművesszövetkezet ügyvezetője azonban így vélekedik a begyűjtésről: »Mit érdekel engem a tojásbeadás. Majd ha véget ér az igazgató- sági ülés, akkor lesz gondom a beadásra.« Az üzemágfelelős is megelégedett azzal, hegy dobszóval értesítették a gazdákat a begyűjtési napról, s önámítőan úgy érezte, nincs semmi más tennivalója a. begyűjtés sikerének biztosításában. Somogyjádon, de egyebütt is nagyobb felelősségre, lelkiismeretesebb munkára kötelezi a községi vezetőket a dolgozó nép bizalma... II csurgói járás adófizetői becsülettel valóraváltották ígéretüket A csurgói járás pénzügyi dolgozói még a felszabadulási verseny kezdetén felvilágosító szóval számos 'községben versenyt szerveztek a gazdák között, hogy határidő előtt rendezzék adófizetési kötelezettségüket. A járásban 345 dolgozó paraszt vállalta április 4 tiszteletére, hogy határidő előtt befizeti első negyedévi adóját. Az adott szót tett követte. A járás dolgozó parasztjai a vállalt március 25-e helyett már március 19-re 100 százalékra befizették első negyedévi adótartozásukat. A csurgói jáirás dolgozó parasztjai és pénzügyi dolgozói példája követésreméltu egész megyénkben. Ngvracsics László ell. csop. vezető. fl barcsi járás hátráltatja megyénket az adózási terv teljesítésében Dicséret illeti az adófizetésben: Község: Tanácselnök: Sérsekszölilős Ferenczi József Fonyód Kiss Ferenc Siófok Szabó Béla Szentbalázs Sárdi József Az adófizetésben lemaradt: Község: Tanácselnök: Rinyaújnép Németh Ferenc Gadács Tamásfalvi József Táska Kovács János A járások sorrendje az adófizetési versenyben: Járás: Pénzügyi o. v.: csurgói Szolga András siófoki Horváth József nagyatádi Fodor Gyula fonyódi T antes János kaposvári Szentes József tabi Vörös Lajos marcali Harmath Mihály barcsi Vincze Géza Építőipari vállalataink karolják fel a Takács-brigád versenyfelhívását Megyénk építőipari dolgozói lelkesen csatlakoztak a felszabadulási munkaversenyhez. Á munkások, a műszaki dolgozók iparágiunk szifeite valamennyi szakmájában megértették, hogy felszabadulásunk 10. évfordulóját legméltóbban úgy ünnepelhetjük meg, ha a tervet határidőre teljesítik, túlteljesítik. A felszabadulási munkaverseny egyik nagy eredménye, hogy javult az együttműködés a munkavezetők, a szakszervezeti bizalmiak és brigádvezetők között. Több munkahelyünkön, mint pl. a Kaposvári Tanítóképzőnél vagy a Hűtőház-építkezésen — ahol Bóna, illetve Tóth munkavezető elvtársak vannak — különösen jó ez a kapcsolat. Ha az építkezés menetével valami hiba van, rög|tön megbeszélik a bizalmiakkal és brigád- vezetőkkel, s együttesen mozgósítják a dolgozókat a hibák kiküszöbölésére. Mind több azoknak a kőműves-, ács- és segédmunkás-brigádoknak a száma, amelyek a felszabadulásunk ünnepének tiszteletére tett versenyvállalásokat teljesítve, már május 1 méltó megünneplésére teltek felajánlást. Ilyen kezdeményezése volt Takács J ózsef kőműves-brigád j áníak, amely a Somogy megyei Építőipari Vállalat siófoki bányász- üdülő építkezésén dolgozik. A Takács-brigád versenyre hívta a miegye összes kőműves-brigádjait, a „Somogy megye legjobb kőműves-brigádja“ cím megszerzéséért. Üzemi bizottságainknak fel kell karolniuk a Takács-brigád felhívását. Ismertessék részletesen a felhívást a brigádokkal. A Takács- brigád versenyfelhívása még •nagyobb feladat elé állítja a munkahelyek és vállalatok vezetőit, mert ahhoz, hogy a brigádok között megindulhasson a verseny, a munka jobb megszervezése szükséges. A munkavezetőknek előre kell tudniuk, mit mikor s hogyan akarnak elkészíteni. Fontos feltétel a munkautalványck előre való kiadása, az anyag időbeni biztosítása. Gondot kell fordítani a kézi és egyéb szerszámok karbantartására is. Az üzemi bizottságoknak meg kell ismertetniük a brigádok tagjaival, hogy mennyire összefügg saját jólétük azzal, ha fegyelmezetten, példamutatóan dolgoznak. ' A felszabadulási munkaversenyben több munkahelyen hiba volt a versenynyilvánosság körül. A vállalások teljesítését sok esetben nem ellenőrzik, nem értékelik rendszeresen. Nem tudják a dolgozók, hol teljesítették tervüket, hol van lemaradás a vállalások közül. A felszabadulási munkaverseny hátralévő szakaszában üzemi bizottságainknak változtatniuk kell ezen a helyzeten. El kell érnünk, hogy a dolgozók teljesítményét szinte naponként tudjuk népszerűsíteni. A „Szakma legjobbjai“ címért folyó versenyt szakszervezetünk területi bizottsága havonként értékeli és ezt a versenyben lévő összes brigádokkal rendszeresen tudatja. Varga György, Újabb kiemelkedő eredmények a Texfilművekben A gyűrűsfonóban Kiss Mihály- né 113,7 százalékot, Bán Teréz 113,7, Horváth Margit 113,6. Horváth Erzsi 113,7 százalékot ért el a .legutóbbi napoikban. A lánccsévélőben a 128 százalékot teljesítő Csepeli Erzsébet, a 123 százalékot teljesítő Dezső Éva' és a 122 százalékos eredménnyel, dolgozó Kende Piroska bizonyult a legjobbnak. 1 Az előfonóban Bállá Lajosné, valamint Kiss Mária mutatnak példát 125%-os teljesítménnyel. A felszabadulási műszak elmúlt hetében 106,2 százalékos volt az üzemátlag. A tervenfelüli gyártmányokból 14 000 férfiinget lehetne készíteni. A Textilművek dolgozói ennyivel adtak többet népgazdaságunknak a felszabadulási műszak első hetében. földjüket. Az egyoldalú táplálkozás korán sorvasztotta az asszonyokat. A forró nyárban a déli ebéd nyár- sonsült szalonna volt. Az almáriumokban, sublótban hiába kerestem könyveket, csak »Friss Ujság«-re- gényt, »Színházi Élet«-et találtam, a gazdálkodásról semmit. Itt minden gazdasági ismeret az ősök tapasztalataiból fakadt. Gazdasági iskolát csak egy kulák fia végzett, az is nagybirtokosnál hasznosította képesítését. Villany, rádió nem volt. a szekrényekben egy ünneplő lógott, meg kívül a konyhában egy munkaruha. A gyerekek kora tavasztól késő őszig mezítláb jártak. A fiatalok egyetlen szórakozása a mozi, a tánc, télen a műkedvelő, a barátkozás. Az idősebbek vasárnap délután az utcán pipáztak, kártyáztak, az asz- szonyok egy-két órára kiültek a kis- padra — aztán kezdődött minden elölről. Vagy harcolsz, vagy megadod magad, ez volt ennek a világnak a logikája. És a legtöbben megadták magukat. Éltek máról holnapra, félve a munkátlanságtól, a téltől, a háziúrtól. Mi lett volna belőlem, ha minden a régiben marad? Visszanézek Nagy Győző keserű vonásaira és magamra ismerek. Sok mindent megtanult, olvasott, tömte magába az ismer ételiét. De nem volt kinek elmondani, miért tanulni. Minden, amit felhalmozott, bennemaradt, belesavanyo- dott. Szívtam én is magamba az ismereteket, mintha tudnám miért. Most vidám vagyok, de a legszomorúbb ember lehetett volna belőlem, ha... “ V V * i fey ÉRT ENGEM a felsza- badulás. Életem nagyobbik felét a kapitalizmusban, s csak egy- harmadát a mi korunkban éltem. Mégis e tíz év mozdított ki engem, az országot és a népet a mozdulatlanságból és adott új irányt nekünk. Ez évek alatt, s ez évek tényeiért lettem a párt egyszerű harcosa. Igaz, vargabetűvel érkeztem idáig, de. éppen a párt segítségével jutottam. ide. A kultúra forradalma nem puszta szó, hanem valóság. A munkásosztály és a parasztság a szocialista kultúrán nevelkedik, s ez képessé teszi őt a vezetésre, az élet céljának, a közösségi érzés fontosságának felismerésére. Hadd mutassam be ezt is. Az élmények és a tények alakítottak tovább. 1946-ban esti gimnáziumban folytattam tanulmányaimat és két év alatt leérettségiztem, öcsém szakérettségit tett, jelenleg a bölcsészkaron utolsó éves egyetemista. Kiváló képességei szép reményekre jogosítják a családot. Három kistestvérem felsőtagozatú általános iskolába jár, ahol a gimnáziumi színvonalnak megfelelő anyagot tanulnak. Ha tovább akarnának tanulni, annak semmi akadálya nem lenne. Egyik vidéki fiatal rokonunk az egyetem után minisztériumban dolgozik. A proliházban hárman járnak esti egyetemre és én magam is és többezren a munkásosztályból most pótolhatjuk a technikumon, az egyetemen mindazt, amit a burzsoázia elzárt előlünk. És hogy nevelnek minket az új könyvek és filmek? Makarenko olvasásakor úgy éreztem, hogy ez a szomorkás, szeretőszívű ember engem is új emberré kovácsolt. Sohasem felejthetem el a »Berlin eleste« című film utolsó jelenetét, amint Sztálin elvtárs megérkezik a berlini repülőtérre. Egyszerre dobbant szívem a lelkesedő, rohanó szovjet katonákkal, s egyszerre telt meg örömmel e szavak hajlatán: » ... és most menjetek, éljetek békében és boldogan. A háborúnak vége, miénk a győzelem«. Hogy átalakult az üzemünk is! Munkások lettek a vezetők és nemcsak könyvtár, hanem kultúrcsoport, orvosi szoba, fürdő, klubszoba i$ létesült. Iskoláim után kultúrfelelős lettem. Milyen büszke voltam, hogy nekem van a legtöbb aktívám, hogy eljátszhattuk Gorkijtól az »Éjjeli me- nedékhely«-et, hogy sorra járhattuk a többi üzemet, mert a jó csoport híre messze jár, mert a. munkásosztály szereti a kultúrát. A hadsereg Harcosaként sem állt meg a kultúrmunkám. Hamarosan énekkar, színjátszócsoport és a falu leányaival közös tánccsoport alakult. Végigjártuk a falvakat, vidám ismerősökké váltunk a lakossággal. Ismertettük velük a mi kultúránkat, hoztuk közelebb hozzájuk a párt szavát. A laktanyában még sportoltunk is, sportpályákat építettünk, egyszóval vidám életet éltünk. Csoda lenne, ha ennyi tény után nem lettem volna kitartó és fáradhatatlan harcosa pártunknak, segítője a szocialista nevelésért folyó harcban. S ezután már csak egy lépés volt a párttitkárság, majd leszerelésem után az üzemi bizottsági elnökség és nemrégen ért az a megtiszteltetés, hogy falura kerültem. Nem kivételes eset az enyém, ma a családok tízezrei mondhatnának el hasonlókat. Az én nemzedékem frissebb, érdeklődőbb, műveltebb, mint valaha valamely nemzedék is volt. És összehasonlíthatatlanul többet tett saját maga és az egész nép üdvéért, mint elődei. Hány baráttal találkozom ma és gratulálok kinevezéséért, előléptetéséért, kitüntetéséért vagy jó tanulmányi eredményéért. Csak közülünk, munkások közül hányán vannak vezet öfvnkcióban az ország minden területén. Az egész nép gerince kiegyenese-, dett. Néha megilletődök egy-egy értekezleten. A valaha oly hallgatag, kevésbeszédű, elkeseredett munkás vagy paraszt ma milyen okosan, mennyi bölcsességgel és milyen hosz- szan mondja el véleményét és küzd a hibák ellen. A »grundok« lassan kihalnak. Nem azért, mintha nem volna romantikája. hanem, mert mindenki megtalálja máshol az időtöltését. Tavasztól késő őszig az úttörők és a kirándulók, a fürdőzők ezrei hagyják el a városokat, télen tele vannak a színházak, mozik, a táncoshely, minden üzemben megszólalnak az énekkarok, megrendezik a hagyományos bálokat. Mindenütt ott a rádió, még ha vezetékes is az. Jól ismerem a könyvkiadás helyzetét: azelőtt egy-egy szép- irodalmi könyvet 1500—2000 példányban nyomattak, ma nem ritka a 10 000—20 000 példányos kiadás. És ma majd minden házba bekopogtat reggel a postás, hozza az újságokat, folyóiratokat. Megváltozott a kis falu is. A nagykocsma helyén kultúrház áll. Ki- gyúlt a villany és új házak állnak sorban a falu végén. A szekrényekben több ruha lóg, a leányok csinosan öltözködnek. Sportpályát épitet- ' tek a fiataloknak, mellette ott van a röplabda-pálya, a kultúrházban pedig a ping-pongasztalok. Időnként ellátogat a Faluszínház és olyankor még a pótszékek is elkelnek. Télen az idősebbeknek folyik a gazdasági szaktanfolyam és a kultúrház programja szerint rendszeres szakköri foglalkozás. Mi is a mi világunk rendje? Harcolj a közösségért, akkor magadért is harcolsz, felelős vagy másokért és azok érted is — én így fogalmaznám, meg. Mert a közösség hozta létre végered,menyben a mi új világunkat. az szüntette meg a félelmet, az emel téged törekvésednek megfelelő magaslatra, az nevel az egész világ dolgozó népei iránti szolidaritásra. Ott voltam a Világifjúsági Találkozón. ott voltam a Béke-Világtanács ülésének záróünnepélyén, s az idegen szavak, a különböző színű zászlók erdejében megértettem a történelem szavát, melyre pártunk tanított ... Hl # * | JGYE, NEM HARAGSZOL, kis '-J feleségem, hogy terólad szól a cím és mégis az életünkről írtam? De megértheted, hogy a kezedben lévő olcsó, de klasszikus mű úgy tükrözi vissza a mi életünk változását, mint egy csepp víz a tengert. Rossz volt a mi életünk és én nem felejtem a. múltat. A Szovjetunió és a párt adott új életet nekünk és ezt sem felejtem. A mi kettőnk sorsa is egy csepp népünk tengeréből, amely példázza a nép felemelkedését. Lehet-e más kötelességünk, mint e nagy évfordulón emlékezni és emlékeztetni?
