Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

).• cHtfr(L(LL&m SOMOGYI RÜGYEK Kedves Olvasóink ! ár 'hány hét óta vasárnapi | s/ánainkban ezen a helyen mindig mi't -at' ták a Somogyi rügyeket, m< e fiatal, leendő költőinek szn «/próbálgatásait. Volt közöttük Kit é gyengébb próbálkozás is, de egészen iók is akadtak közöttük. Bennünket 'az a cél vezetett ezek kö''t*éfc -n, hogy helyet, teret ad- jui < e megnyilatkozásoknak a nyil- váncisiág elé lépésre, mivel me­gyénkben nincs folyóirat és más le­hetőség erre. Most elhatároztuk, hogy az eddigi íi'. n őnti egy-egy vers közlése he­lyt to vasárnaponként bemutatjuk Ke olvasóinknak azokat az ifjú I költő növendékeket, akik a legtöb­bet ígérnek. Elmondatjuk velük rö­viden életüket, s jól sikerült ver­seikből közlünk egy csokorra valót. Lehet, hogy a versek közül nem mindegyik tisztán csengő, lehet, hogy egyik-másik formában vagy sorban más, nagy 'költők hangját véljük fel­fedezni, de ezen ne ütközzünk meg: a fiatalság joga ez. Ha igazi tehet­ség lakozik írójukban, úgyis leküz- dik ezeket s megtalálják egyéni hangjukat. Olvasóink fogadják sze­retettel az első próbálkozásokat s ez az ifjú költőket buzdítsa még jobb versek írására, még nagyobb sikerek elérésére. S. MEGGYESI JENŐ Verem miatt Somogymeggyesen kellett születnem húsz év s néhány nai ml ezelőtt. Parasztszülők gyermeke vagyok. Tizenöt évig hűséges lak , iltam szülőfalumnak, ahol Móricz (első értékes olvasmányom) Viil’as Misijét sajnálva s mégis irigyelve, 9—10 éves koromban meg­írt:' m első verseimet (Pacsirtaszó, A kapa mellett, Gyermekkönnyem, stb ■. Az említett könyv után lettem szenvedélyes olvasó. Mindegy volt nek^m i könyv címe, írója, olvastam szobában, fészerben, szénapadlá- ■o)L k' óbb a mezőn is — munkaközben — szüleim nem kevés bősz- szar kodására. Otthon végeztem el az általános iskola 8 osztályát. Taní- u miat s :erettem, s szorgalmamért ők is engem. Különösen L. Béla ta­rnó bácsi foglalkozott velem előszeretettel. Lassan elkívánkoztam hazulról. Világot akartam látni. Sajnos, nem :e)u,!. n középiskolába: szüléimét lebeszélték irigy és maradi embe- ck. búi ösztöndíjas tanuló lettem volna. Egy évvel később mégis kire­pül ’m szárnyára vett az élet szele, s ez sok helyre elvitt. Komlón két, s különböző időtartalommal: kis faluk, kis és nagyobb váro­sok ‘ak, mint én őket figyelő, kutató szememmel. Mindenütt az iro­dai, volt megértő jóbarátom. vUenleg Nagyatádon dolgozom a járási kultúrházban. A népműve- •, íi h •-át nagyon szeretem, legközelebb áll hozzám. Valamikor tanító, tan. akartam lenni s ezután: figyelő, tanítóember az emberek között. ■Az piát a többi művészettel együtt — hatalmas eszköznek tar­om Unber jobb jövője szolgálatában. Petőfi, Arany, Ady legkedve­sebb n tereim. Az új, fiatal költők közül Csoóri és Fodor András áll- nok Ik hozzám, bár a többi költőket is szeretettel olvasom. y± , vagyarázni nem tudom, mi késztet versírásra, de azt tudom. Ti, •ai'liók érzéseit élem át: örömükben, bánatukban egyaránt. Cso­dálom. zeretem, hősnek tartom a hétköznapok megértő, dolgos embe­reit. Az viszel hazámat fegyverrel vigyázó katona leszek. Addig kisebb költeményekben új, szép életünkről beszélek, s javítgatom eddigi ver- rí. : Undig jó kenyér akarok lenni, tápláló, üdítő s éltető falat az iro- dalai,, lövészet zsúfolt s mégis szegény asztalán, szeretve és dicsérve az életet. t AZ ORVOSTUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Durcás kislány Ha azt mondom, fehér a hó, feketének mondja ő, még aHg tizenhat éves, máris látni rajta: nő. Mindig tagad, jól áll neki, csak ne engem bántana, majd bizonygat, amíg végül őneki lesz igaza. így történt a múlt héten is: színjátszásra kértem én, amelyben ő menyasszony lesz, én meg persze vőlegény. Felkacagott: hát még mit nem, menyasszony a színpadon? — abból ugyan semmi sem lesz, bármennyire akarom. Hát persze, hogy összevesztünk; dacol, szót’an, rám se néz, de a harcot fel nem adom. bár tartani már nehéz. Mégis én mondom ki végül, fehér-e vagy fekete; durcás kislány, beküljünk ki! — vár menyasszony szerepe. Az ifjúságról Mint bimbó a rózsafán Álmodik fényt, szépet, Fiatalság tavaszán Álmodás az élet. Sejtelmesen álmodunk Illatozó nyárról, Erőtől duzzadt karunk Gyümölcsös fájáról. Észrevétlen kinyílunk S valóság az élet, Munkálkodó illatunk Táplál örök-szépet. Az ifjúság szép virág Életünk kertjében. Benne bízik a világ Eveknek ezrében, Minden virág: ifjú, lány, Akkor igaz érték, Hogyha szálló illatán Megtör a keménység. Mint bimbó a rózsafán. Pattant rügy az ágon, Olyan szép az ifjúság Vi embert formálón. A vérátömlesztés jelentősége a ■ A korszerű gyógyászat, de külö- ként halálra ítélt beteg nyerte nősen a sebészet, ma már elkép­zelhetetlen vérátömlesztés nélkül. Manapság számos olyan műtétet végzünk, me'yékhez vérátömlesz­tés nélkül hozzá sem foghatnánk. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a heveny vérveszteségek, sé­rülések és az életveszélyes heveny megbetegedések kezdésében a vér­átömlesztés »elsősegélyt« je'ent. A vérátömlesztés nagy je'cntőségét valójában csak az tudja értéke'ni, aki ismerte a mú't viszrnyokat, is­meri a jelenlegieket és Iá'ja a kü­lönbséget a niai és a régebbi idő között, amikor transfuzió nem vagy csak elvétve állt rendelke­zésre. A Vérellátó Állomás kiváló mun­kájának köszönhető, hogy kórhá­zunkban korlátlanul áll rendelke­zésre vér a gyógyííó osztályok számára Ezért ma már mód van arra, hogy nemcsak azok a bete­gek részesülnek a vér gyógyító ha­tásában, akiknél ez az élet köz- vet'en megmentését jelenti, hanem számos esetben rendszereden adunk vérátömlesztéseket kisebb adagokban a legyengült, vérsze­gény, elhúzódó gyógyulásra ítélt betegeknek, eleknek felerősödése s így gyógyulása lényegesen gyorsab­ban következik be, mint egyéb­ként. Vér szükséges ahhoz is, hogy az elhanyagolt, vérszegény és le­gyengült szervezetű, daganatos vagy más természetű betegeket mű­tétre előkészítsék és lehetővé te­gyük, hogy műtétre már fc’crősö- dött állapotban kerüljön a beteg. Nines he'y mindama javallatok felsorolásának, amelyek a'anián ma a sebészetben vérátömlesztése­ket alkalmazunk, de hogy mennyi­re fontos és valóban nélkülözhe­tetlen gyógyszerünk a vér, arra rámutat az a tény, hogy egyedül a sebészeti osztály 1954-ben 530 liter vért» illetve vérsavót öm­lesztett át. Ki tudná hamarjában felsorolni, hogy ezzel hány. egyéb­tússzá életét és hány beteg szen­vedésének napjait sikerült lerö­vidíteni! Érdemes az alábbi ese­teket megemlíteni: Kalcta István 41 éves beteget háborús sérülésből eredő bélel­záródással szállították be a sebé­szeti osztályra. Előzőleg már e be­tegsége miatt öt alkalommal ope­rálták kü'önböző intézetekben. Teljesen reménytelen áliapo'át a hatodik műtét után — amelyre csak úgy kerülhetett ser, hogy vért kapott előtte és alatta — az tette még kétségesebbé, hogy ez­után még négyszer kellett kü'ön­féle szövődmények miatt operálni. Hónapok teltek el eza'att és abban, hogy Ka'ota István életben ma­radt, a megismételt műtéteket le­romlott állapotában kibírta és hogy most már állandóan erősödve a gyógyulás útián van, legnagyobb része a vérátömlesztésnek van, s bátran mondhatjuk, hogy életét el­sősorban annak a 27 liter vérnek köszönheti, melyet betegsége ide- ja a'att összesen kapott. Terlaky József o'y szerencsétle­nül zuhant le kerékpáriáról, hogy a máia háta'más darabon bere­pedt. Belső elvérzés, fertőzés, máj­elhalás. sárgaság stb., műid olyan következményei e sérü'ésnek, me­lyek könnyen végzetesek lehetnek, s ezeknek megelőzésében, illetve gyógyításában ta'án a vérátömlesz­tés a legfontosabb eszköz. A máj- repedés a hasűri sérü'ések egyik legsúlyosabb fa-'táia s az ilyen bal­esetet szenvedettek 50 százaléka elpusztul elvérzés vagy egyéb szövődmények következtében Ter­laky József betegségének tartama alatt 17.5 liter vért kapott, a szö­vődményeket kiállította és a teljes gyógyulás útján van. Bárány János kutasi traktorost gépén érte a ba'eset és májrepedés* szenvedett Súlyos vérzés, vérvesz­teség, a máiseb fertőzése, bashár- tvaJob. a födök gennyes gymlladá­sebészetben sa hónapokig állandó életveszélyt jelentettek számára. Betegsége ide­je alatt összesen 11,5 liier vért ka­pott, s a legsúlyosabb szövődmé­nyeket is átvészelte és ma már szintén a gyógyulás útján van. Ezek a kiragadott esetek azt akarják megvilágítani, hogy — amint általában a köztudatban él — nemcsak a heveny vérvesztesé­gek és sérülések kezelésében nél­külözhetetlen a vér, hanem sok más esetben is. A vér vagy életet ment közvetlenül, •vagy a szerve­zetnek olyan segítséget nyújt, ami szükséges a betegség kritikus áEapotának átvészelésére. A szülé­szet, belgyógyászat és gyermekgyó­gyászat ma már ugyancsak nem nélkülözheti a legfontosabb gyógy­szerek egyikét, a vért. A penicillin és a többi ant'bioticumok hatal­mas haladást jelentettek az orvos- tudományban, de hiába öli meg a kórokozókat a penicillin vagy a streptomycin, ha a szervezet ellen- állóképessége nem elégséges ah­hoz az időhöz, amíg egy tüdő- gyulladás, amíg egy hashártya- gyulladás e gyógyszerektől meg­gyógyul. Nem lehet tehát összeha­sonlítani a vért egyéb gyógysze­rekkel. Ott, ahol a vér nem az életmentést .ielenti, ott kiegészíti az egyéb gyógyszereket és nélkü- lözhetet'en támogatást nyújt a szervezetnek. Ehhez természetesen véradókra is szükség van A megye lakossá­ga már megmutat a és folyamato­san hitet tesspí amellett, hogy meg­érti ezt és megérti, hogy legne­mesebb tett az, amikor embertár­saink gyógyulása érdekében ön­zetlen áldozatot hozunk A vér­adás nem ártalmas, kórházunk és megyénk több orvosa is rendszeres véradó Az orvostudomány, de kü­lönösképpen a sebészet további fej­lődésének. s 'gy etryre több és több beteg meetneníésének né'külözhe- teden teltétele a vértransfuzl*. Dr. Kelemen Bődre SZIGLIGETI EDE 141 ÉVVEL EZELŐTT: 1814. már­cius 18-átn született Nagyváradon. Eredeti neve: Sza'Jhmáry József. Ap­ja ügyvéd voíit. A középiskola elvég­zése után mérnöknek készül, azon­ban megkedveli a színészi pályát — akárcsak nagy kentársaí: Petőfi és Arany — bedép egy társulatiba. Apja — korának szeleméhez híven — csak komédiást 'lát benne, s nagy haragjában kitagadja fiát, megtilt­ja neki még nevének használatát is. A kitagadott komédiás fiú ekkor ve­szi fel a Szigligeti Ede nevet, mely- tyal országos hírre tett szert. 1837- től a Nemzeti Színház tagja, majd később igazgatója lett, Nem volt jó színész, annál inkább híres voíit, minit jó színdarabíiró. Több mint száz színművet írt. 1878-ban halt meg: 64 éves korában. SZIGLIGETI EDE a magyar nép­színmű megteremtője voíit. Első nép­színműve: A szökött katona (1843) hatalmas sikert aratott. A Csikós cí­mű darabban' bűnügyi történetet mond el» szembeállítja az úri, osz­tályt a jobbágysággal. Szigligeti az urak elbizakodottsága, embert ellen­sége, erkölcstelensége ellen, a becsü­letes, értelmes nép rneUebt fogSial állást. LEGSIKERÜLTEBB VIGJÁTÉKA a Liliomfi. Ebben a magyar vándor­színészet XIX. századi hőskorát mu­tatja be. A szabadságharc bukása uitán ha­nyatlás álfl. be Szigligeti művészeté­ben. Nópsz,ínművei elszakadnak a í.iársada’mi valóságtól és elterelik a figyelmet a falu igazi problémáiról. Drámái is a formalizmus stíluséban készülnek. E korból azonban említés­re méltó A sztrájk című műve (1871), melynek kozponltjában a mumkáskér- dés áll. Ez az .első magyar dráma, mely a proletárok tőkések etilem har­cát viszi színpadra. Szigligeti azon­ban a munkásokban még nem látta meg a jövőt formáló erőt. SZABADSÁGHARC ELŐTT írt népszínművei ma is értékek. Legje­lentősebb művét, a Liliicmfiiit most vélték fűimre, s moziban is láthatja a kaposvári és vidéki közönség. CfÁíllL&S cAdűU 1867—1945 'V'lZ EVVEL EZELŐTT, 1945. március 17-én húnyta örök álomra szemét Fényes Adolf, a ma­gyar képzőművészet egyik kiváló festőegyénisége. A szegény emberek festőjének — ahogy kortársai ne­vezték — mély humanizmusa hatja át egész életművét, példát mutatva az eljövendő festőnemzedékeknek is a haladás gondolata melletti harcos állásfoglalásra, az igaz emberi ma­gatartásra. Jól ismerte az emberi­ség szenvedését, a kizsákmányoltak nyomorúságát, de tragikus erejű megnyilatkozásai mellett a bizako­dás, a bátorítás is helyet kap művé­szetében. Műveivel arra tanít ben­nünket, hogy ütünk sokkal embe­ribb, nagyszerűbb kor felé vezet. Kecskeméten született 1867-ben. Bár rajzkészségét hamar felismerték, mégis nehezen szánta rá magát, hogy képzőművészeti pályára lép­jen. Középiskoláinak befejezése után jogásznak készült, de végül is Szé­kely "Bertalan — a kiváló magyar történelmi festő — vezetése alatt álló Országos Mintarajz-iskolában kötött ki. A szigorú akadémikus módszerek nem tudták megmozgatni festői tehetségét és növendéktársai közül is sokan tehetségtelennek tar­tották. 1887-ben kétévi hiábavaló próbálkozás után Weimarba ment továbbtanulni, ahol a XVII. századi holland festészet megismerése, de •különösen a kiváló francia Courbet és a német Leibl erőteljes realista •művei lendítették előre művészi fej­lődésében. Háromévi weimari tartózkodás után a híres Julien Akadémiára iratkozott be Párizsban, amely szin­te a fiatal magyar festőnemzedék Mekkáiénak számított, ebhen az idő­ben. Csak 1894-ben költözött haza Pestre, ahol még négy éven át Ben­czúr GvuJa, a legünnepeltebb ma­gyar festőmester iskolájában műkö­dött, de már maga is elismert mű­vésznek számított. 'JT'ZEKBEN AZ ÉVEKBEN ké- . szült a feudális Magyaror­szág ezeréves fennállásának megün­neplésére. Az uralkodóosztály nagy­szabású ünnepségekkel, a »dicső múlt« harsonázásával igyekezett el­leplezni a kiáltó társadalmi igazsá­got, a munkásosztály és szegénypa­rasztság kíméletlen kifosztottsáaát. kulturális elmaradottságát. Szellem) életünk legiobbjai előtt — így a mű­vészet előtt is — világosan bonta­kozott ki a feladat: megmutatni a társadalom igazi arcát, népünk se­beit. Egyre több képet festettek a társadalom kizsákmányoltságáról, a szegény emberekről, ami a tárlatok úri közönségéből megdöbbenést, a hivatalos sajtóorgánumok részéről Dedig heves ellenkezést és szidalma­zást váltott ki. A sajtó a művészet öncélúsága, a l’art pour l’art fel­fogás mellett tört lándzsát: a haladó festette híres »Szegény Ember élete« című képsorozatát (Szegény ember, Az öreg paraszt, Miért élünk, Az öz­vegy, Napszámos stb.), melyben a nyomorban élő szegény parasztok és munkások helyzetét és magatartá­sát nagy lélekábrázoló készséggel, komor színskálával tökéletesen ki­fejezte. ESŐSORBAN nem mint mű- ■®-i vész festettem a képeket, hanem mint ember. A szociális szempont jobban érdekelt a művé­szinél, arra gondoltam, ha a tárlatok szépen élő, gondatlan látogatói elé tárom ezt a szomorú világot, talán sokak lelkiismeretét felrázom. Csa­lódtam. Képeim, mint az emberi nyomorúság dekorációi hatottak, műértők, közüietek is szívesen vá­sárolták. Aztán minden maradt a régiben« — jelentette ki a művész. Mégis el kellett ismerni tudását és kitüntetésekben is részesült. 1895- ben a Műcsarnok társulati díját, majd 1901-ben a Lipótvárosi Kaszi­nó díját adományozták neki. Több gyűjteményes kiállítást is rendezett 1912 és 1927 között az Ernszt Mú­zeumban, de igazi célját nem érte el. Művészete a többnyire elmarasz­taló kritikák ellenére is sok kiváló barátot szerzett számára, így Ju­hász Gyulát is, aki így írt róla: »Nagyszerű szeme van ennek a mű­vésznek, de a szíve is helyén van neki, mert mintha mind e színek, árnyalatok és ellentétek felolvadná­nak valamiben: az ember szerete- tében... Fényes Adolf képei nem­csak »nyomorképek«, de igaz em­beri tettek«. A félreértettség kérdése azonban — nem is beszélve festő-barátai be­folyásáról — egyre inkább az im­presszionizmus — a pillanatnyi szín- é'ménvek. hangulatok művészete — felé vitték, eltérítve eredeti és meg­rázó erejű tematikájától. A patinás múltú:’ szolnoki művésztelepen töl­tött években kiszínesedik palettája. A komor, barnás-vöröses tónusokat ragyogó napsütötte színesség váltja fel. Témája a kisvárosi csendes, gir- be-görbe utcák, falusi csendéletek. Az első világháború okozta ször­nyű pusztítás, maid a fehérterror kegyetlenségei súlyosan hatottak ér­zékeny lelkületűre. A mesék világá­ba menekül. Történelmi események, legendák, majd bibliai események jelennek meg kisméretű vásznain, melyeken az ember és környezete már csak dekoratív jelenség és meg­szakad a való élettel az a kapcsolat, melyet oly éles kritikus szemével korábban föltárt. A fasiszták 77 éves korában hur­colták gettóba, ahol szervezete na­gyon legyengült, melynek következ­tében a felszabadulás után rövid idő múlva meghalt. gondolkodású festőket szocialista festőknek nevezte és azt állította, hogy ezek a festőik az új téma fel­vetésével és pozitív állásfoglalásuk­kal tehetségük fo; igyekeznek leplezni. Ez a súlyos vád ^rhO^enyes Adol­fot is. aki 1897—i<$)4 között ffieg­TtmüVÉSZETÉBEN azt az utat járta, melyet egy emberöltő­vel korábban Munkácsy taposott. A »Szegény Ember élete« című képso­rozata a magyar kritikai realizmus legnagyszerűbb alkotásai közé tar­tozik. Buisz György.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents