Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

A népfront-mozgalom hírei A TABI NÉPFRONTBIZOTTSAG mozgalmat Indított a község szépíté­séire. Elhatározták, hogy a rendezet­len és rossz utakat megjavítják és az üres gyalogjáró melletti helyeket hefásítjálk. A fáikat már meg is ren­delték az erdőgazdaságban, s amikor arra alkalmas idő lesz, megkezdik a csemeték elültetését. A Népfronitbázottság tagjai felke­resték azokat a gazdákat, akik a megrongálódott áltapotlbam lévő ut­cákban laknak és megtárgyalták ve­lük, hogy az utat közösségi munká­val megjavítják. A gazdiák szívesein vállalkoztak e munkáim is. ANDOCS KÖZSÉGBEN a Nép­frontbizottság kezdeményezésére társadalmi munkával a dolgozó parasztok 12 kilométeres szakaszon mélyítették ki a községen átvezető vizesárkot. A vágás eredményeként nagy területek szabadultak meg az árvízveszélytől. * :» * A LÄBODI NÉPFRONT-BIZOTT- BIZOTTSÄG tervfoeveitfe a község kulturális életének fellendítéséit. Kezdeményezésére nemrég idősebb emberekből énekkar alakult, mely a nemzetközi nőnap alkalmával tartott bemutatkozó előadásán igen nagy síként aratott. A TABI JÄRÄS nyolc községé­ben rendezett a Népfront-bizottság március 15-i ünnepséget, melyen megemlékeztek az 1848-as szabad­ságharc eseményeiről. Az előadá­sok után színes kultúrműsorral szórakoztatták a megjelenteket. A% ellenség nem nyugszik ... BF.DEGKÉREN, Ajndocsan és Ná- gocson a tanács és Népfront-bizott­ság mezőgazdasági ankétot rendezett, mélyen a gazdák éőadásdkat hall­gattak és megvitatták, hogy közsé­gükben milyen áila'fájta a legalkal­masabb a tenyésztésre. KAPOSPULÄN a Nénfront- bizottság gazdakört szervezett, me­lyen a gazdák maguk is tartanak előadásokat. Kocsis Káro’y 16 hol­das középparaszt a sertéstenyész­tésről tartott igen tanulságos' elő­adást. Az előadás után 14 sertést törzskönyveztek a községben. Jól felkészültek a fonói dolgozó parasztok Az őszi és téli istáűlótrágyát vala^ mennyien kihordték a földekre. Vetömaigwaikait kitisztították, gondo­san előkészítették. A legtöbb gazdá­nál már a vetőmagvak előcsírázta­tása is megtörtént. Az ódén a fomoi- ak több mint. 100 kát. hoki edőcsiínáz- tatott burgonyát ültetnek. Kovács Gábor és Horváth József (újsori) ddlgozó parasztok már türel- metítenül szemlélik a határt, a dom­bosabb helyeken motzsoEgatiák a földet, nem iahet-e már valamit kezdeni vele. Molnár Imre elvtárs, a községi párttitkár .is gyaikran körül­néz a határiban, nincs-e olyan terü­let, olyan föld, ahol már meg lehet­ne kezdeni a munkákat. Ahogy mondja, most minden perc drága, mivel az időjárás miatt elkéstünk egyes növényeik vetésével. Tavaly ilyenkor bizony a fonói határban már a földben veit a tavasai búza, a tavaszi árpa és a zab nagyrésze. Molnár Lajos dolgozó paraszt a favágLtáiánái sürög-forog: készíti: a nyári tüzelőt. Ö úgy lantja, hegy iga­za van annak a régi közmondásnak: «akinek nyárra nincs készítve elég tüzelője, aprófája, annak abban: az évben nem lesz sok kukoricája« —, ment a kapálásból sok időt el ket’l akikor lopkodni favágásra. Ebben a közmondásban sok igazság van. Iga­za van Molnár gazdának, ilyenkor van a favágás ideje, nem pedig nyá­ron, a nagy munkák idején. Ahol mér máreiiis 15-<*e teljesítették az eleő negyedévi adófizetési tervet A nagyatádi járás pénzügyi osztá­lyáról levél érkezett szerkesztősé­günkbe, amelyben Fodor Gyula elv­társ azt írja, hogy járásukban a fel­szabadulási versenynek újabb győ­zelme született: március 15-én há­rom község teljesítette első negyed­évi adóbevételi tervéit. Dicséreteit ér- démeLiniek a hárem község dolgozó parasztjai és pénzügyi dolgozói, akik lelkesen harcoltak asz. állampolgári fegyelem pontos betartásáért. Elisme­rés illeti a .nagykorpád! tanácstitkárt, Baiaiskó Gyula, a kuntéllepi titkár: Tóth György és a semogyszobi ta­nácstitkár: Fejes József etivitárssk munkáját, akik jó felvilágosító munkájukkal hozzájárultak az adó­bevételi terv teljesítéséhez. A nagy­atádi járás községei példát vehetnek e három község dolgozó paraszti ai- rótt és pénzügyi dolgozóiról. NINCS AZ A NÖVÉNY, amely­nek termelésére nagyobb gondot fordítanak a dolgozó parasztember, mint a kenyérgabonáéra. Micsoda bölcs előrelátással tervezgeti év­ről évre, hogy melyik földbe, mi­lyen talajba tegye a kenyérnek- való magját, mennyi gonddal és milyen felelősséggel készíti el a magágyat, veti el a magot és mennyit aggódik azért, hogy jó idő járjon a gabonára, s bő ter­mést adjanak nyárra kelve a telt kalászok. Érzik dolgozó paraszt­jaink, hogy hazánk iránti egyik legfőbb kötelességük: biztosítani dolgozó népünk kenyerét, meg­termelni a kényeret, amely az életet jelenti számunkra. Ezért nevezte el dolgozó parasztságunk »élet«-nek a búzát. VAN-E ANNÁL látvány, mint ilyenkor tavasszal járni a határt, s megnézni a szé­pén telelt gabonavetéseket? Fa­lusi és városi ember egyaránt nem tud betelni az életet ígérő, az éle­tet magában hordozó zsenge ga­bonanövények szemlélésével. Ki­mondhatatlan, boldog érzés járja át az ember szívetáját, amikor lát­ja, hogy feltartóztathatatlanul elő­tör a kövér földből a kis gabona- csíranövény, az élet csírája. Ám, aki ezekben a napokban megfordul a lullai tanácsházán, s megnézi az ott őrzött, áztatott búzával telt itatóvedret, ez a lát­vány másmilyen érzelmeket kelt benne. A vederből magasra emelked­nek a halvány zöldes csírák. Lát­szik, az edényben lévő csaknem minden búzaszemből egy-egy dús kalász sarjadt volna, s a veder- nyi búzának legalább tízszeresé­vel gazdagab lenne a nyáron az ország. De ez a búza — s ki tudja, ezenkívül még mennyi — nem került a termőföldbe, s nem vált kenyérré a dolgozó nép asztalán. Bűnjel ez a veder és ennek tar­talma. Bűnjel, mely vádol. Vá­dolja Reizinger Mátyás kulákot. —• A dolgozó nép ellensége, ez a lullai kulák nem tagadta meg ön­magát — mond la Sümegi János elvtárs, a községi tanács elnöke — aljas módon megmutatta, hogy ellenünk, a népi demokrácia el­len tör. Vejével, Nagy Imrével — aki az Állatforgalmi Vállalat dol­gozója — és Horváth Jánossal, egy horthysta «vitéz« fiával együtt gálád terveket szőtt a he­lyi tanács, főleg annak elnöke el­len. Nem átallották «díszes galé­riájukba« bevonni a község új pedagógusát, Pasztusics Jánost, aki, mivel nem ismerte őket — mert nem érdeklődött előzetesen a helyi pártszervezetnél és a ta­nácsnál Reizingerék és a többiek iránt — egyideig velük borozga- tott és kártyázgatott. A borospoharak és kártyázóasz­tal mellett aztán «kibújt a szög a zsákból«. A kulák és cimborái azon tanakodtak, hogyan lehetne Sümegi elvtársat eltávolítani fe­lelős posztjáról, ahová a dolgozó nép bizalmából került. Gálád ter­vük elősegítésére kiagyaltak ezer meg egy alaptalan vádat a ta- folyása alól. szívvidítóbb .......... Ám Reizinger Síi nácselnök ellen: pl. amikor megi elvtárs rendes szabadsági töltötte Somogyacsán, azt híres? telték, hogy sikkasztás miatt őri zetbe vették. Szemtelen módon el lentétet akartak szítani a tlnác elnöke és titkára között, hog Ükös Ottó tanácstitkárt is bevon ják a maguk körébe és felhős? nálják az elnök ellen. A párttii kárt, Simon István elvtársat pedi egy mulatság alkalmával, le a'p.r ták, itatni, .hogy őt is «megkapa rinthassák« maguknak. Gaz tér vük azonban nyári ködként szer tefoszlott, mert az új pedagógu: ha késve is, de még nem későr a tanácselnökkel való kapcsolat kiépítése során ráeszmélt, hog nem jó úton járt eddig. így sike rült magát kivonnia a kulák be kulák nem nyu A BŰN NEM MARAD BÜNTETLENÜL A Lengyeltóti Járásbíróság Pettyén István gyugyi lakost 6 éwi börtönre és 500 forint póniz- btüntetésre ítélte, mert a múlt év decemberében Németh Ferenané gyugyi, majd Véber Lajos szöl- lőagyöröka lakostól egy-egy ser­tést vásárolt, az utóbbit Barabás Jenő gyugyi lakos nevére írat­ta és vele vágási engedélyt ké­retett. A sertéseket levágta és búsukat Budapesten értéikesíteto te. Cselekedetével félrevezette a hatóságokat. Barabás Jenő a bűncselekményben való közre­működésért 100 forintot ként. A járásbíróság őt 500 forint pénz­büntetésre ítélte. godott bele terve meghiúsulása ba. Ha a tanácselnök ellen ner sikerült «eredményt« elérni« másképpen igyekezett ártani dől gozó népünknek: búzát etetett ál lataival. S amikor gaztette lelep leződött, így mentegetőzött: «a állatorvos rendelte, hogy búza etessek az egyik üszőmmel«. Ai ez nyilvánvalóan hazug állítás. A ilyen aljasság a kulák igazi arcé mutatja meg. A kulákét, akine legfőbb törekvése, hogy gát? emeljen dolgozó népünk életéne szebbététele, a magyar munkás Ü osztály, dolgozó parasztság és él telmiség életszínvonala emelés útjába. NINCS FELTETTEBB ti mé nyünk, mint a kenyérgabon . A élet magvának megtermelése é ebből a más egyéb terményekké és termékekkel együtt az állam nak járó rész beadása, dóig parasztságunk legfőbb ház kötelessége. Az ország ken;l nek biztosítása tehát hazánál; becsületes emberének 5z­den — PÉKÓ ANTAL 35 HOL­DAS UJVÄRFALVI KULAK több mint 30 ezer forint adóval, 12 mázsa májusi morzsolt ku­koricával és többezer liter tejjel tartozik államunknak. A járás- bíróság előtt, fog felelni mulasz­tásáért. Ezért minden dolgozó — vár1 th meg falusi is — a leghatár. tabban elítéli és megbélyegzi kát, akik kényerünket meg al ják kisebbíteni. Dolgozó népün. igazságérzete megköveteli, hog; nyerje el szigorú büntetését Rei zinger Mátyás kulák. \j^y^rr^yyyyy^^TYir^nr)rKyríOC)CX^CXX>0C<XXXX10000CO0CXXXXXX20CC<)0O0C0C<yy3O0CCC<XKXXXXX^ 'jO^^COOOOOOCXXXXXXXXXXOOCXXiOOOOOOCOOOCXXJOOOOOOOOOOCOOCXXXXXSOOCXXXXJOOCíOOOOOOCOCX üOOOOOCXOFJOOOCOOOOOOOOCXX)CXX»(XXDOOOOOOOOCXXXXX)OOCXXXX)OOOOOOOOOOOOOOOCX>óOOOOOOOOtXX)OOCOC< gZÖLLÖSY LÁSZLÓ kilé­pett az istálló ajtón és na­gyokat szippantott a friss levegő­ből. Gondterhelt arca egy pillanat múlva felvidult. — Jön a tavasz — sóhajtott megelégedéssel. A délutáni napsugaraik fényesen szi­porkáztak. Az udvar sara szikkadt, csak itt-ott csillogott még kisebb víztócsa. Márciusi szél susogtatta az épület végénél sorakozó fenyők szürkészöld ágait. Vígan- csiviteive röpködtek a verebek a szalmakaz­lak körül. A mesgye szélénél fe­hérlett még egy kis vékony hóré- teg, de mellette már buján zöldéit az őszi vetés. Hirtelen felriadt merengéséből s egykettőre újra az istállóban ter­mett. Izgatottan gyűrte fel kabátja ujját. Úgy látta, segítenie kell a tehénnek. . . nagy borjú ígérkezik. Már reggel óta vajúdik szegény ál­lat. —- Hogy hánykódik a szeren­csétlen pára — sajnálkozott magá­ban, s már el is felejtette, hogy mennyire belefáradt ebbe a vára­kozásba. Éppen a jászolhoz akart lépni, hogy rövidebbre kösse a te­hén láncát, amikor nagy hévvel berontott az istállóba a két fejő- lány: Vass Margit és Csikós Rózsa. — Laci bátyám ... brigádvezető elvtársi —' kiabáltak nagy zsivaj­jal.—i Azonnal Pestre kell men­nie ... kitüntetést kap!... — Hallgassatok már — emelte fel hangját a brigádvezetö szigo­rúan. — Még megzavarjátok ezt a szegény jószágot... Két állat életéről van szó, ti meg ricsajoztok! ■ A két lány megszeppent Szőllő­sy elvtárs pedig nem gondolt egyébre, csak hogy baj nélkül vi­lágra jöjjön a kis borjú. A i l/STE, amikor hazafelé tartott , . a pusztán at, azon gondol­kozott, hogy mit is mondtak ezek a fejőlányok. — Pestre kell men­nem? Éppen most, amikor borjaz­nak a tehenek? Talán csak vicce­lődtek. De amint hazaérve meg­látta, hogy ruhája elő van készítve, az ünneplő nadrág élesre vasalva, mellette pedig ott a fehér ingé, — kezdte hinni, hogy valóban Pestre kell mennie. Édesanyja könnybeiábadt szem­mel fogadta a konyhában. — Fiam, Pestre mész... Kossuth díjat kapsz ... de vigyázz ám ma­gadra abban a nagy városban és igyekezz haza — mondta fojtott sírással Szőllősy néni. Nem annyi­ra áz öröm könnyei voltak ezek, hisz ő 78 éves fejjel jóformán nem is tudta felfogni, micsoda nagy ki­tüntetést kap a fia, hanem inkább a fiáért való aggódás csalt szemé­be könnyeket. Mert Szőllősy néni szinte imádja gyerekeit. S hogy a tavalyi mezőgazdasági kiállításon — életében először —• fent járt Pesten, látta, hogy micsoda nagy város az. László pedig közben non; győ­zött betelni a boldogsággal, ami­kor végigolvasta a táviratot. Ilyen nagy elismerésre nem számított munkájáért. Most már kezdte saj­nálni a fejőlányokat, amiért úgy rájuk pirított délután. Hisz azok úgy örültek, hogy brigád vezetőjük Kossuth-díjat kap, mintha ők kapu­fák volna. És nekik is részük van abban, hogy az Első ötéves Terv tehenészetében —. az országban íagy kitünte legalacsonyabb — 1.62 forint.—• költséggel állítanak elő egy-egy li­ter tejet, s hogy egész télen át mindig 11 literen felül van a fejési átlaguk. Ök végzik a napi három­szori fejest, a tőgymasszást, a me­legvizes tőgymosást. S pontosán kezdik a fejest, mindig egyidősen. — No, de majd megbékítem őket, ha haza jövök — gondolta Szőllősy elvtárs. — Édesanyját pe­dig azzal vigasztalta,. hogy nagyon siet haza és a kitüntetéssel járó 20.000 forintból ajándékot vesz neki. — Csak ne költekezz, fiam ... van nekem mindenem, meg aztán nem vagyok én az ajándékhoz szokva ... Siess csak haza — mondta búcsúzáskor Szőllősy néni. * i) * fyjjtG KEDDEN a hajnali gyors Budapest felé röpítette, sok minden megfordult a fejében Szőllősy Lászlónak. Kapott ő már kitüntetést kettőt is, de egyikért ! se kellett Pestre mennie: méghoz­zá az Országházba. A „Kiváló ál­lattenyésztő “-jelvényt, a „Szo­cialista munkáért“ érdemérmet is otthon adták át neki Répáspusz­tán, a tsz-közgyűlésén. És most... az Országházban!... — s ennél a gondolatnál megakadt. Valamikor egy állattenyésztő még a tájékára sem mehetett, nemhogy beenged­ték volna oda. — S hirtelen a múlt emlékei ragadták magiukkaL ... Itt szolgáltak Répáson, az Eszterházy-tártokon. 14 éves volt, amikor be kellett szegődnie a te­henészetbe. Muszáj volt, mert i é s szülei a gyér kommencióból nem győzték a nagy családnak előte­remteni a kenyeret. És ráadásul, sokszor dohos lisztet kaptak. Mert hogy az uraság és a kaposvári MIR-malom gazdái mindig jól megegyeztek a sze,g|ény ember bő­rére. Szőllősy László édesapja egyszer meg is tagadta a rossz liszt átvételét. Másik hetven cse­léd követte példáját. De este, amint az intéző irodájához tar­tottak, Szőllősy bácsi már csak negyedmagával maradt. A többiek meggondolták: hátha kiadják a cselédkönyvet, ha szólni mernek. Szőllősy bácsi három társával ki­állt a többi helyett is. Hiába fe­nyegették a csendőrök is, meg az intéző is, nem tágított. Végül az intéző beadta a derekát. Félt, hogy ha a Szőllősy-családot kiteszi, ak­kor sok olcsó munkaerőt dob el. Hisz a fiatal Laci gyerek is már sokat dolgozott. Hajnali fél 2-től este 10-ig mindennap istállót ta­karított, almot hordott, tisztán- tartotta az állatokat és 18—20 te­henet megfejt este-reggel. Ha' a kimerültségtől a szalmára roskad- va néha elaludt, az intéző nem kí­mélte ,a tenyerét, vagy csizmája orrát... — Csakhogy megváltozott a vi­lág — sóhajtott Szőllősy László, visszatérve ismét a hagy pillanatra gondolt* amikor átnyújtják neki a kitüntetést, s kezetszorítanak vele az ország vezető emberek ... És hasonlóan történt, ahogy elgondolta, csak még melegebb, barátibb hangulatban, mint kép­zelte. S a szíve volt valamivé nyugtalanabb, mint máskor. Ug érezte: nagy hálára kötelezte e magát. # * * £ SUTÖRTÖKÜN, amikor ha za érkezett, úgy körülfogt a puszta népe, mintha nem is a: a Szőllősy László jött volna vissza mint aki elment... És tényleg nem az... mert ebben az ember ben már magasabban lobog a lel kés küzdeniakarás... Több benn a felelősségtudat, a bizakodás, < jövőbe vetett biztos hit, Végtelei boldog, s úgy érzi, hogy még job­ban szereti ezt a pusztát és az it élő embereket, akik tisztelettel él szeretettel övezik őt. Mindez ki- csendült szavaiból, amint a kü konyhában budapesti élményeiről mesélt. Édesanyja gyönyörűséggel leste fia szavait. — Még csak 38 éves és mari: milyen sokra vitte —* gondolt? boldog büszkeséggel az asszony S még többre is viszi ez, amilyer erős akarata van ... — így van ez édesanyám... tu­dósokkal, művészekkel ünnepel­tünk együtt —i mondta Szőllűsj László mélyet lélegezve. A mi­niszter elvtársak velem is éppen olyan kedvesen beszélgettek, akái a többiekkel. Ma érdemes az em­bernek törekedni. Majd hirtelen az órájára pillan­tott s máris indult. — Itt a fejéi ideje — mondta — s becsukta magamögött az ajtót Szülei né­mán néztek utána, míg csak ei nem tűnt az akácsor mellett Hosszú hallgatás után, amikor összenézett a két öreg, mindegyi­kük szemesarka könnyesen csil­logott. .. Szűcs Ferenc.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents