Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-19 / 66. szám

Uj *ú ­VILÁG PROLET AKJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap M indem erőt békénk, szabadságunk, függetlenségünk megvédésére! Vesszenek az imperiaiisía háborús gyújtogatok! A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 66. szám. AHA 50 FILLER Szombat, 1955. március 19­AKIK A FELEMELKEDÉS ÚTJÁT VÁLASZTOTTÁK Gyorsítsuk meg a tavaszi búzavetümagcserét! Rohamosan közeledik az idő, amikor teljes erővel neki lehet látni a tavaszi szántás-vetésnek. Ennek el­lenére megyénkben nem h-aiad kielégítő módon a ta­vaszi 'búzavetőmagcsere, pedig mihelyt megszikkadnak a földek, a tsz-ek, az egyénileg dolgozó parasztok első legfontosabb teendője a tavaszi búza elvetése lesz. A csurgói járásban a csérévé tőmagnak még a felét sem osztották ki. De a többi járás is súlyosan lemaradt. Országos viszonylatban 80 százalékos teljesítéssel a nyolcadik helyen állunk a vetőmagcserében. Baranya megye több mint 90 százalékos tervteljesítésével az első helyre került. A tavaszi búzavetőmagcserében a járások sorrend­je a következő: Járás: Százalék 1. siófoki 89,3 2. tabi 86,7 3. kaposvári 86,4 4. nagyatádi 80,2 5. barcsi 78,— 6. marcali ,74,6 7. fonyódi 70,7 8. csurgói 49.6 Hogy állnak gépállomásaink a szerződéskötéssel? Megyénk gépállomásai közül március 15-ig mind­össze 3 gépállomás teljesítette szerződéskötési tervét. A Karádi, a Tabi, a Marcali Gépállomás Vezetői és dolgozói lelkesen küzdöttek szerződéskötési tervük teljesítéséért. Legnagyobb a lemaradás a Segesdi, a Kaposvári és a Nagybajomi Gépállomáson, ahol alig 50 százalékon felül teljesítették szerződéskötési tervü­ket. Mire várnak e gépállomások vezetői? Csakhamar megkezdődnek a tavaszi munkák, akkor akarnak szer­ződést köttetni a dolgozó parasztokkal? Sürgősen szá­molják fel ezt a ráérős hangulatot, mert ha most nem biztosítják a területet a traktoristáknak, akkor nyáron nem tudnak dolgozni, tervüket nem tudják teljesíteni. Teljes készültségben a fonói traktorosok A Fonói Gépállomás traktoristái kivonultak erő- és munkagépeikkel a földekre. Nagy izgalommal vár­ják azt a pillanatot, amikor megindulhatnak gépeik­kel, s barázdát hasíthatnak a termelőszövetkezetek tábláin, az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok földjein. Már a szerelő-műhelyeket is kivontatták a ■brigád-központokba. A nagyberki brigádközpont első­rendű hegesztőfelszerelést kapott, ez lehetővé teszi majd a gyors javításokat, olyanokat is, amelyeket ez­előtt csak a központi műhelyben tudtak elvégezni. így a géphibából eredő kieséseket a legminimálisabbra csökkentik. Minden traktoros kész ütemtervvel hagyta el a gépállomás központját: mindannyian tudják, hogy milyen területen dolgoznak, mikor milyen munkát kell végezni. A brigádok területét szerződésben bizto­sították. A BARCSI JÁRÁSBAN EGYRE TÖBBEN LÉPNEK BE A TSZ-BE A luílaiak dolgozó népünk jobb ellátásáért Szinte napok alatt akadt gazdája Lullán a 2t mázsa tavaszi búzavetőmagnak, amelyet jól előké­szített talajba akarnak elvetni a község dolgozó pa­rasztjai, hogy népünk asztalára nagyobb darab és fehérebb kenyér kerüljön. 18 holdon termelnek ta­vaszi búzát a község határában az idén. Báránj István dolgozó parasztnak megvan ugyan a kellc gabonavetése, de ezt keveselli, ezért még vet fé. hold tavaszi búzát is. Tóth István 14 holdas gaz­dának már nem jutott vetőmag az állami készlet­ből, mivel azonban tavaly is termelt tavaszi búzát így megvan a 600 négyszögölnyi terület bevetésé­hez szükséges vetőmagja. Szívesen szerződtek dohány- és cukorrépater­melésre is Lullán. Tavaly 19 gazda termelt dohányl 13 holdon, amiből szép jövedelmet kaptak. Ezérl ebben az évben az Uj Élet TSZ és 36 dolgozó pa­raszt 27 hold dohány termelésére szerződött le Pápes István tanácstag és Ilon Jenő párosverseny- re keltek egymással: 13 mázsás holdankénti do­hánytermést akarnak elérni. Cukorrépát tavalj termeltek először a lullai határban, sikerrel. Aj idén aztán 1000 négyszögöllel nagyobb területrí szerződtek, mint amennyi a község vetéstervéber szerepel. Csiszér Ferenc és Földesi Konrád voltai a cukorrépatermelés meghonosítói a községben, : ők az idén is elsőkként kötöttek szerződést. Példá­juk nyomán Herencsár János, Gősi József és1 még többen mások is szerződtek cukorrépatermelésre. MUNKÁBAN a nágocsi ÁLLATTENYÉSZTÉSI SZAKKÖR Múlt hónap 20-án alakult meg Nágocson me ; gyénk első állattenyésztési szakköre. Alig egy hó- : napos működésük alatt máris szép eredményeke l értek el a szakkör tagjai. A községet felosztottál 5 négy körzetre, mindegyik körzetért egy-egy jó ál- » lattenyésztö gazda a felelős. Ezek máris megkezd­■ ték a körzetükhöz tartozó gazdáknál az állató! ■ összeírását, azt, hegy az állatok milyen fajták : törzskönyvezésre aíkalmasak-e és ha nem, ki akar : ják-e cserélni fajállatokra, összeírták azt is, hogj j ki mennyi magyar sárga naposcsibét akar vásá • rolni, mivel a falu baromfiállományát kicserélil ■ magyar sárga fajtára és már meg is rendelték i • csirkéket a keltetőállomáson. Intézkedéseket tettel ■ a sertés- és szarvasmarhaállomány kicserélésére is : A gazdák nagy érdeklődéssel figyelik a szakkö: : munkáját és szinte napról napra szaporodik a ta 5 gok száma. A barcsi járás tsz-einek jó példája és a felvilágosító szó nyomán napról napra növekszik a termelőszövetkezeti tagok száma. István- diban a Petőfi TSZ-be 21 tag kérte felvételét és a községben 8—10 család új tsz-t is akar alakítani. Óaranyban mindhárom tsz-be, a Petőfibe, az Árpádba és a Győzelembe több új tag kérte felvételét. 16 taggal szaporodott a három tsz tagjainak száma. A tótújfalui Ha­tárőr TSZ-be is három dolgozó paraszt kérte felvételét. A járás tsz-ei örömmel fogadják azokat a tsz-tagokat, akik 53-ban kiléptek és kérik visszavételüket. A járás kommunistái most azért küzdenek, hogy április 4-ét, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját új tsz-ek megalakításával köszöntsék. A tsz-tagok növekvő jóléte Andocson is új tagokat hódit a közösbe Egy évvel ezelőtt még csak terv volt a sertésfiaztató a gombate­nyészet, a halastó, a cementcserépkészítés, Ma már államunk segít­ségével mindez valósággá vált az andccsi Sztálin TSZ-ben. Felépült a 20 férőhelyes sertésfiaztató, villany nyomja a vizet a vízvezetékekbe, villany hajtja a szecskavágót, darálót. A 600 négyzetméter gomba- tenyészet 120 000 forint jövedelmei biztosít, a halastóból 5 mázsa iva­dék jutott eladásra, 40 hízó gömbölyödik a szerződéses szállításra. Mindez jólétet, soha nem remélt jövedelmet jelent a tsz tagjainak. S a tsz nem zárkózik el az egyénileg dolgozó parasztoktól, hanem egy farsangi ünnepséget rendezett, ahova meghívott vagy 80 dolgozó parasztot. Azóta hét taggal szaporodott a Sztálin TSZ tagsága. Most azt tartják a Sztálin TSZ tagjai, hogy az egész faluval megismer­tetik eredményeiket, hogy minél több egyéni gazda közibük álljon. Ezért hívtak meg több egyéni gazdát a legutóbbi párttaggyűlésre is. A Haris- és Szakál-család tagjait visszahúzza szívük a szorosadi szövetkezetbe Mégis csak jobb lesz a közösben, mint újra egyénileg dolgozni — ez a tudat erősödött meg Szakái István elvtársban és Haris József­ben, akik tavaly ősszel kiléptek a szorosadi Uj Életből. Látják, hogy szépen építkezik a szövetkezet, s jól felkészültek a tagok a tavaszi munkára: ezért hát visszavágynak -mindketten családostól a közösbe. Am a tsz-tagok nem hív iák őket, pedig tavaly is mindegyikük több mint 300 munkaegységet teljesített. Nem volt mást tenniük, csütörtökön begyalogoltak Tabra, hogy tanácsot kérjenek a járás vezetőitől. — Mondják el őszintén a szö- veiíkezetbeliefcnek, hogy az ősszel el ham árkod ták a dolgot, s ígérjék meg, hogy a jövőben is becsülettel dolgoznak és kérjék felvételü­ket — hangzott a helyes útmutatás. Még aznap este megígérték Knébel és Ürge e'vtársak — akik a szövetkezet tagjai —, hogy a legközelebbi közgyűlésen szót emel­nek Harisék és Szakái elvtársék visszavétele dolgában. Türelmetle­nül várja mindkét család ezt a közgyűlést, mert amint kinyílik az idő, már a közösben akarnak munkához látni. A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁSRÓL 1 írta: Losonczi Pál, a Szocialista Munka Hőse, a barcsi Vörös Csillag TSZ elnöke Az utóbbi időben országszer­te, így megyénkben is mind több szó esik a termelőszö­vetkezeti gazdálkodásról. Számos egyéni gazda van, aki látja a ter­melőszövetkezet eredményeit, de még várakozó álláspontot foglal el a belépést illetően. Vannak, aki­ket a környékükön, vagy éppen a falujukban működő gyengébb szövetkezet eredményei tartanak vissza a belépéstől s ezért azt mondják: »jó a szövetkezeti gaz­dálkodás elvben, de a gyakorlat­ban igen nehéz, vagy egyáltalán nem is lehet megvalósítani«. Per­sze ezek nem látják, hogy a mi megyénkben is szép számmal van­nak jól működő termelőszövetke­zetek, melyek magasabb termés- eredményeik folytán jóval maga­sabb jövedelmet tudnak biztosíta­ni tagjaiknak, mint az egyeni kis- parcellás gazdaságok. Az a hiba, hogy ezeknek a szövetkezeteknek az eredményeit, az eredmények elérésének módját nem ismertet­jük kellően. Keveset beszélünk arról, hogyan kell a közös munkál helyesen megszervezni, a jövedel­met igazságosan elosztani. Nem vitatjuk meg eléggé mindazokat a kérdéseket, amelyek előbbre vi­szik, vagy éppen hátráltatják a. szövetkezet eredményes munká­ját. Sokan csodának tartják, hogy vannak jó szövetkezetek: különle­ges adottságokról, valami másfaj­ta emerekről beszélnek ilyenkor. Elmondják azt is, hogy az ő fa­lujukban nem lehet jó szövetke­zetét létrehozni, mert ott nincs egyetértés és a sok megnemértés- nek csak a kárát látnák, ha szö­vetkezetbe tömörülnének. Már régóta foglalkoztatott az a gondolat, hogyan tudnék segíteni a. már meglévő termelőszövetke­zeteknek, hogy eredményesebb munkát végezzenek és végezhes­senek majd akkor, amikor már területük többezer holdat tesz ki. Végül is arra az elhatározásra ju­tottam, hogy mint megyénk egyik legöregebb tsz-ének hetedik éves elnöke, a Somogyi Néplap hasáb­jain fejtem ki álláspontomat és mondom el tapasztalataimat, ame­lyek szövetkezetünkben jól be­váltak. Persze szívesen venném, ha vita bontakozna ki írásom nyo­mán és elmondanák mások is a szövetkezeti gazdálkodásban szer­zett tapasztalataikat. JPzekben a napokban van tíz éve, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány kiadta az emlé­kezetes 600-as rendeletét a föld­reformról. E rendelet folytán ju­tottak ősi jussukhoz, a földhöz az addig nincstelen földmunkások, volt gazdasági cselédek — a tör­pebirtokosok, szegényparasztok pedig az addig meglévő párholdas földjüket egészítették ki. Uj hon­foglalás volt ez az esemény, mert végre birtokába vette az ország­nak a földjét az addig kisemmi­zett »hárommillió koldus«. So­mogybán is több mint ötvenezren kaptak a földreform során föl­det. Azt már sokszor elmondták eddig, hogy milyen szorgalommal és élniakarással, sokszor vetőmag és igaerő hiányában, a legnagyobb erőfeszítések árán látott hozzá a falu dolgozó népe a mezőgazdasá­gi termelés beindításához, az or­szág lakosságának élelmiszerekkel való ellátásához. Szorgalmas parasztságunk mun­kája folytán, alig pár év kellett csak hozzá, hogy a fasiszták által kirabolt mezőgazdaságunk nagy­jából helyrejöjjön. Azért mon­dom, hogy nagyjából, mert 1948 aratása előtt még komoly kenyér­probléma volt falun is. Legtöbb faluban nem lehetett kenyeret kapni, és ami volt, annak is a minősége rossz volt. Ez nem a rossz termésnek volt a következ­ménye, hanem nagyrészt annak, hogy az állam nem rendelkezett olyan készletekkel, amelyekkel az ellátatlan lakosságot ki tudta vol­na elégíteni. Egyes spekulánsok, akik a háború és az azt követő konjunkturális időkben össze­szedték magukat, nagyobb meny- nyiségű élelmiszert halmoztak fel', hogy zl ''art keltsenek a lakosság ellátásában. Azt hiszem, sokan emlékeznek arra is, hogyan lep­ték el a városokat a kupecek és pár év leforgása alatt milyen ha­talmas vagyonra tettek szert egyesek. Ugyanígy a falu kulákjai is sokkal előbb lábraálltak, mint a dolgozó parasztság zöme, nem is beszélve az újonnan földhöz jut- tatottakról, akiket habár az ál­lam különböző módon segített (vetőmag, szántás-kölcsön, a jut­tatott föld és a felszerelés törlesz­tésének felfüggesztése), mégis na­gyon sok esetben kénytelenek vol­tak a kulákokhoz fordulni külön­böző segítségért. Ha a fordulat éve be nem következik, amikoris a munkásosztály vette kezébe szi­lárdan az államhatalmat, akkor már újra lennének földbirtokosok és természetesen cselédek is. Nemcsak az újgazdák jutottak volna újra cselédsorba, hanem nagyon sok régi kis- és középpa­raszt is. Ebben sokan -»*• különö­sen az új gazdák közül — vitába szálltak velem, de én azt hiszem, hogy a régi dolgozó parasztok em­lékeznek a harmincas évekre, amikor évente ezerszámra árve­rezték el a kis- és középparasztok vagyonát és egyik napról a má­sikra váltak nincstelenekké a ki­sebb birtokosok. Ez így van még ma is a kapitalista országokban, ahol az állam nem a dolgozók ér­dekeit védi, hanem a kizsákmá­nyolókét. Márpedig a mi állam- hatalmunk, mely a munkások és dolgozó parasztok szövetségére épült fel, célul tűzte ki, hogy meg­szünteti a kizsákmányolást nem­csak a városban, hanem a falun is. Olyan mezőgazdasági termelési formát kellett keresni, mely biz­tosítja a mezőgazdaság elmara­dottságának a felszámolásáig a falu jólétének növekedését, a dol­gozó parasztság nyugodt és biz­tos megélhetését. Jobbén példát mutatott ne­künk a Szovjetunió pa­rasztsága, mely már az Októberi Forradalomtól kezdődően, de dön­tően az 1929-es évben lépett a felemelkedéshez vezető kolhoz rendszer útjára. De hivatkozhat nánk itt magyar példákra is Hamburger Jenő a Proletár 192C szeptember 16-i számában a kö vetkezőket írja a Tanácsköztársa ság Somogy megyéjéről: »A dik tatúra egyik legerősebb, legkemé nyebb vármegyéje Somogy. Ipar munkássága nem nagy, de a leg lendületesebb, legnagyobb tömegi harcos földmunkássága van. Má a Károlyi-időkben elzavarják a fő ispánt és a direktórium veszi ke zébe az egész vármegyét. Néháni ember, alig tizenöt, pár hét alat szocializálja az egész vármegye nagybirtokait, nemcsak jogilag nemcsak névlegesen, hanem tény legesen a proletariátus köztulaj donába veszi a termelőszövetke zeteket, a diktatúra alatt kímélet lenül elzavarja a földbirtokoso kát... « Százharmincöt termelő szövetkezet 160 ezer kh-on mű ködött már akkor megyénkben aminek minden termése az ot dolgozók tulajdonát képezte. Mivel megyénkben, mint a dik tatúra egyik legöregebb várme gyéjében a Tanácsköztársaság bu kása után legnagyobb volt a tér ror, lehet, hogy talán ezért indul meg nálunk lassabban a több megyéhez viszonyítva a termelő szövetkezetek fejlesztése 1948-bai Rákosi Mátyás elvtárs kecskémét beszéde után. De már így is az el ső gazdasági év végére 1949-bei tizenhét termelőszövetkezet mű ködött megyénkben és ezek kö zött volt a mi szövetkezetünk, < barcsi Vörös Csillag is, mely 194> őszén kilenc családdal 130 kh-ot alakult. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents