Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

Testvéri üdvözlet a szocializmust építő é* a békéért küzdő népi demokratik us országok dolgozóinak! A nyugatnemei ifjúság a Wehrmacht ellen A New York Times Magazin című hetilap terjedelmes cikkben számolt be a nyugatnémet ifjúság hangulatáról. A cikket Lasky, a »Ford alapítvány« pénzén NVúgat- Berlinben megjelenő Der Monat cí­mű folyóirat szerkesztője írta. A cikkíró a tényekből és saját ta­pasztalataiból kiindulva azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy a nyu­gatnémet fiatalok nem akarnak beállni ágyútölteléknek. Ez persze megzavarja azok ter­veit, akik a nyugatnémet hadosz­tályokat fel akarják használni az amerikai imperialisták kalandjai­ban. Laskyt kétségbe ejti, hogy »a vezényszóra vigyázbaálló, s ha megszólították, hajlongó, sar­kantyúpengető, szerény fiatal né­met kiveszőiéiben lévő típus.« Egy közvéleménykutatás adatai szerint a nyugatnémet fiatalság 70 százaléka ellenzi egységes állami ifjúsági szervezet létrehozását és katonai típusú ifjúsági formaruha használatának bevezetését. A meg­kérdezetlek 42 százaléka kijelen­tette, hogy csak akkor hajlandó beállni katonának, ha szükség lesz a haza védelmére, 28 százaléka pe­dig általánosságban tiltakozott a katonai szolgálat ellen. Easky sze­rint ez elárulja, hogy »a romanti- cizmas forrásai kiapadtak, s az if­júságnak nincsenek többé bálvá­nyai, illetőleg nem óhajtja, hogy sorsa fölött rendelkezzenek.« Csat­lakozik valamiféle »hagyomány­tisztelő német« véleményéhez, aki panaszkodik, hogy Nyugat-Német- országnak most van »a legrokkan­tabb fiatal nemzedéke«. Az amerikai dollárokon megjelenő nyugat-berlini folyóirat szerkesz­tője a »hagyományt i s z t el ő« hitle­ristával együtt megrágalmazza a német ifjúságot. A nyugatnémet if­júság undora a katonáskodástól, az agresszív Wehrmachttól — nem »a korai rokkantság«, hanem a jó­zan ész jele. Egészséges gondolko­dásra vall, ha ez az ifjú nemze­dék nem óhajt ellenkezés nélkül a vágóhídra menni! Hl TÖRTÉNT Á KÜLPOLITIKÁBAN? Churchill alsóházi beszéde és az angol közvélemény. — Felháborodás Franciaországban az angol—amerikai nyomás miatt. — Miért nem adnak üzemanyagot az „Áruba“ finn tartályhajónak az angol ki­kötőkben? (MTI). Az Abend leleplezéseket kö­zöl az osztrák kormány és a NATO- parancsin.ckság illegális kapcsolatáról. A nyugat-ausztriai »Fekete Bundes- heer« (szövetségi haderő) és a NATO-parancsnokság összekötő állo­mása egy salzburgi villában székek A titkos hivatal éten Zdenko von Baumgarter, a német Wehrmacht volt vezérkari alezredese ált. A hiva- taftnak kirendeltsége van Innsbruck­ban. Figyelemreméltó, hagy Gruiber cü 1 ügy miniszter Paumvarten «.''.ezre­dest már 1945-ben kinevezte a kül­ügyminisztérium innsbrucki kiiren- deCtségónek vezetőjévé. LONDON (MTI) Az angol külügyminiszté­rium közli: Men angol külügyminiszter influ­enzája miatt elhalasztotta törökor­szági látogatását. Szerdán repült volna Ankarába. Eden reméli, hogy értre az utazásra a nyár elején ke­rülhet sor. * * * LONDON (TASZSZ) A konzervatív párthoz közelálló lapok Churchill parlamen­ti felszólalásával foglalkozva jgye­it eznek elsimítani a nyilvánvaló el­lentmondást ,az angol miniszterel­nöknek a Szovjetunióval folytatandó tárgyalásokra irányuló törekvéséről tett kijelentései és a beszédében em­lített tények között. A Daily Herald című munkáspárti lap szerkesztősé­gi cikkében rámutat, hogy Churchill beszéde új akadályokat gördít a nemzetközi tárgyalások útjába. A cikk rámutat, hogy V. M. Molotov kedvező választ adott Churchill tár­gyalási javaslatára, de a tárgyalá­sokra nem került sor, mert Churchill visszavonta szavát. »Kénytelenek vagyunk megkérdezni — folytatja a lap — miért talál ki Churchill aka­dályokat? Ha valóban törekszik a tárgyalásokra, miért okoz saját ma­ga nehézségeket?« * * * PÁRIZS (TASZSZ) A párizsi egyezmények ratifikálása érdekében Franciaor­szágra gyakorolt angol—amerikai nyomás mély felháborodást keltett a francia közvélemény széles rétegei­ben. A francia sajtó további meg­jegyzéseket fűz ahhoz a levélhez, amelyet január 12-én Churchill in­tézett Mendes-Francehoz és amely — mint ismeretes — azt a fenyegetést tartalmazta, hogy »Franciaország helyét« a jövendő nemzetközi tár­gyalásokon esetleg más ország fog­lalja majd el, ha Franciaország nem ratifikálja a párizsi egyezményeket. »Ennek a politikának régóta meg­vannak a hívei, nemcsak a Penta­gonban. hanem Londonban is« — írja a Monde. A lap hangsúlyozza, hogy Churchill hű maradt régi áb­j ránd.jához, melynek alapján »angol ; —amerikai direktóriumot« kíván a nyugati országok fölött. * * * NEW YORK (TASZSZ) Mint az United Press ranguni tudósítója jelenti, a burmai j hadsereg parancsnoksága közölte, 'hogy a burmai csapatok több hely­ségből kiverték a burmai—thaiföldi határ vidékén garázdálkodó csang- kajsekista bandákat. A Burma te- jrüíetén garázdálkodó csangkajsekis- ta csapatok elleni hadműveletekben a burmai hadsereg légi- és tüzérsé­gi eg3rségei is részt vesznek. « » * LONDON (TASZSZ) Mint már jelentettük, Anglia csatlakozott az Egyesült Ál­lamok kormányának ahhoz a szán­dékához, hogy nyomást gyakorol Finnországra amiatt, mert az »Áru­ba« finn íartályhajó szállítmányokat vitt a Kínai Népköztársaságnak. Mint a londoni rádió jelenti, az an­gol külügyminisztérium szóvivője kedden kijelentette, hogy Anglia hel­sinki képviselője »kapcsolatot tart fenn« a finn külügyminisztérium­mal. Az »Áruba« tartályhajó kérdé­sével kapcsolatban az angol külügy­minisztérium szóvivője kijelentette, hogy az angol kikötőben nem adnak majd üzemanyagot a tartályhajónak. * * * NEW YORK A washingtoni rádió jelentése sze­rint McClellan, a végrehajtó szerveik működését ettlleniőrző szenátusi vizs­gáló albizottság elnöke kíijetentette, intézkedéseket tesznek, hogy meg­akadályozzák az »Áruba« finn tar­tályhajó Indiába érkezését, ment a hajó üzemanyagot szélűit a Kínai Népköztársaságnak. * * * Leningrád (TASZSZ). Alekszij- nek, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának meghívására már­cius 14-én Leningrádba érkezett a finn pravoszláv egyház képvise­lőinek egy csoportja. A finn pra­voszláv egyház képviselői három napot töltenek Leningrádban. AZ IGAZ SZÓ LEBÍRUA TA TLANEREJÉVEL Kommunisták, népnevelők, a dolgasá tömegek hősé! A Lengyel—Magyar Műszaki Tudományos Együttműködési Bizottság ülésszakán Aliig több jnint ©gy hét óta városcn és falun egyaránt a legtöbb szó a Központi Vezetőség március 4-á foa- fórozatárcft esek. Véget válni a laza­ságoknak, következetesen érvényt szerezni pártunk 1953. júniusi és kongresszusi útmutatásának, olcsóbb és több termék előállításává'!., az ál- iaimjpcOgá.ri fegye’em megszilárdításá­val megvetni a népjólét fokozatos emelésének biztos és tartós alapját — egyszóval!: híven a párt helyes po­litikájához, ikáméletflenül lemyesve an­nak mindenféle amitimarxista vad­hajtásait, határozottabban dolgozni a szocialista Magyarország építésén — a pártnak ez a szava öirtöibt testet a márciusi határaza.ban. S mivel deflgozó népünk legfőbb vágyai vöt, logsajdtalbb érdiekéivel egybeesnek a párthatározat célkitűzései', érthető, hogy kommunistáink, becsületes doS1- gozáintk osztatlan örömmel és lelke­sedéssel üdvözölték a párt ú’imuitatá- sát, s legjobb tudásukkal! hozzáfog­tak amaik valéraváKósához. Kitartó felvilágosító munkára, A KOMMUNISTÁK ŐSZINTE, IGAZ SZAVÁRA VAN SZÜKSÉG, hogy minden becsületes dolgozót fel­sorakoztassunk a péri határozatáért odaadással küzdők százezres táborá­ba megyénkben. Különösem fokozni ke!! az egyénileg dclsgozó panaszétik körében a pártpolitikai munkát, ami­re Rákosi elvtárs is felhívta figyel­münket a megyei pórt aktívám. Egyes helyeken ugyanis az ta­pasztalható, hogy elferdítik, félremagyarázzák a párt márciusi határozatát és helytelen követ­keztetéseket vonnak le belőle. Nagyszakácsiban pl. az egyéni gaz­dák egy csoportja a minap airról be­szélt a szövetkezeti boltiban, hogy most. »hekényszeirítik őket a termelő­szövetkezetbe.« Pártunk határozata világosan értésünkre adja: kényszer­ről, erőszakról szó sincs. Mi a dolgo­zó parasztságot a meggyőzés -és meg­győződés alapján, az önkéntesség el­vének szigorú betartásával akarjuk a jobb életet jé,értő útra, a szövetke­zés útjára vezetni. Az eLmúüit másfél esztendiő mulasztásait pótoljuk be ak­kor, amikor napról napra megmond­juk az egyéni gazdáknak: saját érde­kükben, jobb boldogulásuk érdekében lépjenek be a meglévő termelő­szövetkezetekbe, vagy alakítsa­nak új tsz-eket. Büszkén, igazunk tud'aitában mutat­juk az egyéni gazdáiknak — a nagy­szakácsiaknak ís — a mi erős, jól jövedelmező tsz-emket —* utánit ami­lyen pL a sóvolyi Szabadság TSZ is —, amelyek vonzóak és kívánatosak mindem egyénileg dolgozó panaszt számára. Látogassák meg hát a stza- kácsiak a sávoly.i szövetkezeteit, néz- ; zenek ott jól körül és gcindlalkodja- nak a látottakon... ZÚZZAK SZÉT KOMMUNISTÁINK A KÁROS NÉZETEKET! A Lengyel-—Magyar Műszaki Tu- [dományos Együttműködési Bizottság .március 4—14-e között tartotta ao- ronilévő ülésszakát Budapestien, A ba- |ráti légkörben lefolyt .tárgyálásckan hozott határozatok értelmében a Lengyel Népköztársaság lehetővé te­szi a magyar szakemberek famul-l mányútját, ültetve műszaki dokumen­tációkat ad át a Magyar Népköztár­saságnak, többek közök a kohászait, szénbányászat, mezőgazdaság és élel­miszeripar területén. A. Magyar Nép­köztársaság többek közölt gépipari, i vegyipari és könnyűipari tapasztala­itok átadásával nyújt segítségeit a , Lengyel Népköztársaságnak. Az át- j vett tapasztalatok hozzájárümiak ! mindkét ország népgazdaságának I erősödéséhez. Kommunistáinknak gyorsan és ha­tározottan fel keli tépniük az olyan káros nézeteikkel szemben ds, ami­lyent pl. Semogysémsombam Csík Jó­zsef elvtárs, a tanácstitkár terjeszt. Csík elvtárs arról beszél, hogy a ha­tározat után »a parasztságra nagyobb terheket ró államunk«. Nyíltan és világosan meg kell mondanunk an­nak, aki a párt helyes határozatait igyekszik kiforgatni, hegy a márciusi határozat az 1953. jú­niusi és kongresszusi határozato­kat erősíti meg, s azok mindenféle eltorzítástól men­tes megvalósítását tesz: kötelessé­günkké. A KV március 4-d határozata leszögezte: egy jottányit sem térünk el a júniusa útitól — de azt sem tűr­jük, hogy bárki is eltorzítsa a most megjelent központi vezetőségi hatá­rozatot. A Központi Vezetőség már­cius 4-én kimondta a párt szavát, s ezzel véget vetett minden kétkedés­nek és bizonytalankodásnak utunk irányát Etetőén, A megyei pártgktíva a múlt szombaton megvitatta, miit kell nekünk, somegyiaknak tennünk a határozat valáraváltásóért. Adjuk hát ki a jelszót: »Kommunisták, népnevelők, a dolgozó tömegek közé!« Az igaz szó lefoídhiaitatljain erőjével mozgósítsuk .tettekre megyénk dol­gozó népét! Elodázták a Scelbs-korsndny válságéi (MTI). A Keresztény ' Demokrata Párt Országos Tanácsa hétfőn befe­jezte munkáját. A hétfői ülésen ha­tározatot hoztak, amely teljes bizsC- mait ad a kcirmánynek, raeméesátt a mezőgazdasági szerződések reformjá­ról már 195045011 élfcgadotí Sogmi- féle törvényjavaslat eCutasítását és nem tűz ki határidőt a koalíciós pár­tok közötti eJHemféteik megtárgyalásá­ra. A határozat ezzel lehetővé teszi, hogy Scelba március végén Wash­ingtonba utazzék, a kormány vál­ságát pedig — legalább its a keresz­tény-demokraták szerint — kér-há- rom hónappal elodázza. Az uLolsó éjszaka írta: Barky Éva Mc fost benne vagyok a kutyaszo­rítóban — tér vissza előbbi gondolataihoz. — Hogyan is volt? Amikor a csúfos műszermentő ku­darc után az igazgató visszajött, be­nézett a kórházba, s bejelentette, hogy kiköltözik balatoni villájába. Akkor összevesztek: — Kolléga úr! — ordította az igazgató — ön adminisztráció nélkül dolgozik? Ö kimerültén a munkától, köny- nyen lobbant: — Álljon ide a helyembe — rá- gott vissza — t végezzen napi har­minc műtétet, lásson el több mint százhetven fekvő beteget. Legyen talpon éjjel-nappal, azonkívül ad­minisztráljon. Ha ön megcsinálja, én is megpróbálom utána csinálni! De addig hagyjon békén! — Kérem! — üvöltött az igazgató. — Csak ne olyan nagy hangon! Egyelőre még én vagyok a kórház vezetője. Ön számolni fog az el­használt kötszerekkel, gyógyszerek­kel s az eltűnt holmival! Sokba fog ez kerülni! Mádi doktor teljesen kivetkőzött magából: — Hát ön mikor fog elszámolni a kórház berendezésével?... Haj­landó átvenni tőlem a munkát? Nem?... Hát akkor itt most én va­gyok a felelős! — verte igazgatója előtt az asztalt. — Szégyen, gyalá­zat! Az egyik nyugatra menekül. .4 másik balatoni villájába! A harma­dik beteget tettetve nyög az ágyban! A két itthonmaradt öreg körorvos, én az egyedüli kórházi orvos, látjuk cl az ötvenezres várost! ön nem fog a balatoni villába menekülni! ön ittmarad a kórházban! ön sebész, ön segíteni fog! Parancsolom! — Parancsolja??? Mi jogon?? — kérdezte ájult döbbenéssel az igaz­gató. — Az orvosi etika jogán, ami ön előtt ismeretlen! Az igazgató nem válaszolt, csak gyűlölettől égő pillantást vetett rá. Azután kiment a szobából, azóta nem is látta ... JÉfi lesz velem? — tűnődik ré- mülten az orvos. Tudja, ha visszajönnek, számára nincs kegyelem. De ugyanakkor bi­zonytalan érzésekkel néz az oroszok elé is. Azt se tudja, mi a kommu­nizmus, Izmit hallott róla, félelem­mel tölti el. Ö is szereti a pénzt, ő is örül, ha akad privát betege, ő is szeretne egy kis telket egy kis há­zacskával a Balaton partján. Az asz- szony terhes, jó lenne egy kicsit gyűjteni, hogy ne legyen olyan kí­nos-keserves a gyerek útja, mint az övé volt a diplomáig, s még azután is... Kell a pénz, de nem emberi életeken, nem az orvosi lelkiismere- tev átgázolva. Neki nem kell a po­litika, neki nem kell a háború, ö szülész, őt hagyják békén dolgoz­ni... Ezért gyűlöli a fasisztákat, akik lángralobbantották a világot... Valami csendes ropogás üti meg fülét, füstszag csapja meg orrát, s mintha vöröses fény húzódna a kapu alá. Feláll. Óvatosan kinyitja a ka­put. s kidugja a fejét. A harcizaj el­csendesedett, de itt is, ott is láng­nyelvek csapnak az ég felé. Óvatosan megindul. Minden nesz­re, minden pattogásra földhöz csap­ja magát. Hosszú, sovány alakjával szinte belefúródik, a járda aszfaltjá­ba. Az utca kihalt, mintha az egész városban teremtett lélek sem élne. Végre hazaérkezik. Benyit a ka­pun, s zsebében kotorászva keresi a lakáskulcsot. Felesleges. Az ajtó tárva-nyitva áll. A tűz fénye ele­gendő világítást nyújt ahhoz, hogy földbegyökerezzék a lába. A lakás kiraboltan, összetört bútorokkal, iszonyú rombolás képét nyújtja. Most. a pusztulás láttán nem is az utóbbi évek jobb keresetéből köny- vyebben vásárolt szép bútorok fáj­nak. Fszre sem veszi az összetört könyvszekrényt, a bevert zongorát, de keserves sóhajjal vesz fel egy kis összetaposott szénrajzot, amelyre gyakorló orvos korában teljes két hónapig spórolt. A régi kis bécsi kancsó — Pesten vette nászútjukon feleségének — összetörve hever a zongora alatt. A gyújtásnak felaprí­tott berakott kis asztal, saját keze munkája, másfél évig készítette sza­badidejében. Ez lett. hát a kétszoba- hallos otthonból. Erre mondta hát édesanyja azt, amikor egy eszten­dővel ezelőtt meglátogatta: — De szípen laktok, ídes fi jam1 — s alig mert a szőnyegre lépni. Könyvei széjjelszórva, összetépve bevernek. A hall asztalán fekszik egyik kötete, kedvence: La Fontaine versei. Valami zsírosat ettek rajta. S a francia költő versein egy le­szakadt katonai gomb hever, ame­lyen széttárt szárnnyal terpeszkedik egy sas. Két ujjal, mint valami undorító hüllőt, úgy fogja meg, s hajítja tá­vol a kedves darabtól. Azután óva­tosan megiörli s a zsebébe süllyesz­ti. Nem késlekedik tovább. Üveg­cserepeken, csikorgó romokon ke­resztül bemegy az éléskamrába. Az ennivalót már régen behordták a kórház közös konyhájára. Itt ugyan már nem volt mit keresni, de azért itt is szörnyű a kosz, piszok, van­dalizmus. összesen három ép üve­get talál, mind magához veszi, s vissza sem néz a lakásra, elindul. int döbbenten látja, milyen gyorsan terjed a tűz. A már­ciusi szél játékosan felkapja az égő szikrákat, hogy egy-két utcával ar­rébb dobja le. A református temp­lom kakasa alatt leégett a torony. Az éber állat pirosán izzik a sötét égbolt alatt, de nem bírja tovább a pusztító elemmel a harcot, izzó ív­ben zuhan a bombaszaggatott útra. Ott távol szép barokk épület lángol, a város fürdője. Ég a gimnázium, égnek a családi házak, az otthonok. Eg a város. Iszonyú elkeseredés fog-< ja. el. Bár távolról újult erővel kez­dődik a harc, nem is gondol vele. Nem vágódik a földre, hosszú, egye­nes alakját még jobban kihúzza: — Itt is egy emberi test, ezt is fogja a golyó! Lőjetek bele! — áf- kbzódik elkeseredetten. — Itt is van még egy kis vér, ez is piros ... me­leg! Ez miért nem kell? Ezt a kabá­tot, ezt a köpenyt, ezt a húst is égetné a tűz! Gyújtsuk fel hát! — Szemébe égő könnyek tódulnak, s tehetetlen dühében, elkeseredésében sírva fakad. Siratja a várost, az évezredes múl­tú magyar várost, siratja otthonát, amit filléreit összerakva becsületes munkával szerzett. Siratja az el­pusztult otthonokat, az egész orszá­got, a lángoló világot. Siratja kollé­gáit, akik eltűntek, meghaltak a fronton, régi betegeit, rokonait, is­merőseit. Siratja a pici gyermekeket, akiket ő segített a világra, s akik közül jónéhány különböző sérülé­sek, rosszultápláltság következtében szerzett betegségek miatt a karjában halt meg. Megy, fut, vadul rohan a kórház felé, s úgy érzi, semmi értelme éle­tének. Legszívesebben végezne ma­gával, feleségével, jövendő gyerme­kével, betegeivel, mindenkivel... nem ... semmi értelme az életnek ... Amint belép a kórházba, s végig­halad a folyosón, amint az egyetlen gyertya világában is látja a rásze- geződő bizakodó tekinteteket, keser­vesen sóhajt, összeszorítja száját és belép a műtőbe, ahol felesége s a két ápolónő halálfáradtan, az érte való ' izgalomtól reszketve várnaki Minden elkeseredését, minden dühét rájuk önti: — Mi ez itt? Szemétgödör? — üvölti magánkívül. — Több mint egy órát oda voltam! Miért nem csi­náltatok rendet? Miért nem mostá­tok le a falat? A bútorokat? Itt a vatta helye?! — ordít, míg ügyetlen férfikézzel kapkodva próbál rendet teremteni és még jobban széjjelszór mindent. — Már takarítani is ne­kem kell? Ez műtő! Tessék tudo­másul venni! Az asszonyok riadtan kapkod- na!'. Újult erővel nekilátnak. Lemosásról szó sem lehet, Örülnek, ha naponta egyszer tudnak alaposan takarítani. A vízvezeték nem műkö­dik, takarékoskodni kell. Megköny- nyebbiilnek, amikor a felhevült em­ber kirohan a betegek közé, s pár perc■ múlva már hallják megnyug­tató, meleg hangját. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents