Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-17 / 64. szám

VILÁG PROLETARJ AI EGYESÜLJETEK! ff AE, «SB* Somogyi Néplap Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának! A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 64. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1955. március 17. TENNIVALÓINK A HEGYEI KOMMUNISTA AKTIVA UTÁN Alig több mint egy hét telt el a Központi Vezetőség március 4-i határozatának megjelenése és öt nap a megyei kommunista aktíva­ülés óta. Ez idő alatt megyénk kommunistáinak ezrei, pártonkí- vüliek nagy serege tanulmányoz­ta a KV március 4-i határozatát, nyilvánította egyetértését a hatá­rozattal és vonta le saját terüle­tére a következtetést. Mert a KV határozata nemcsak a kommunis­ták ügye, hanem az egész magyar nép ügye, népi demokráciánk ügye. A Központi Vezetőség ebben a határozatában minden kérdésre kidolgozta a helyes megoldást s ez iránytűül szolgál mindenkinek, akit a nép bizalma felelős párt­vagy állami funkcióba helyezett. Megyénk kommunistáinak leg­jobbjai — mintegy ezren — i a múlt szombaton kommunista aktivaiué- sen vitatták meg Tóth István elv­társ beszámolója alapján a Köz­ponti Vezetőség határozatát. A kommunisták eddig csak érezték, hogy nincs minden rendben, lát­ták, hogy hibák vannak az üze­mekben, hogy túl drágán és keve­set termelnek, látták, hogy falun meglazult az állami fegyelem és nem vagyunk elég következetesek a falusi osztályellenség, a kulák- ság elleni harcban. Mi is követ­tünk el hibákat a párt parasztpo­litikájának végrehajtásában. Ezek­re a hibákra a Központi Vezetőség határozata hívta fel a figyelmün­ket, pl. arra, hogy keveset törő­dünk a termelőszövetkezetekkel és túlzott mértékben, csak az egyénileg dolgozó parasztok ter­melésének segítésével foglalko­zunk. Éreztük mindazt, de igazán csak a Központi Vezetőség hatá­rozata, majd Tóth István elvtárs beszámolója tette világossá előt­tünk. Mindazok a hibák, melyeket a KV legutóbbi ülése felfedett, a mi megyénk pártpolitikai munká­jára is jellemzőek voltak. Megyénk ipara a múlt évben tervét csak 92,9 százalékra teljesí­tette; baj van az önköltséggel, a munkafegyelemmel. Tóth elvtárs beszámolójában bírálta a Tejipari Egyesülést, hogy 1953-hoz viszo­nyítva 1954-ben emelkedett az ön­költség. Vajon a Tejüzem kommu­nistái mérlegelték-e, hogy mit tudnak és mit kell tenniük az ön­költség további növekedésének megakadályozása érdekében, gon­dolkoztak-e azóta, hogy személyes példamutatásukkal mi módon te­hetnék olcsóbbá a termelést? Ró­na elvtárs, a Kaposvári Textilmű­vek igazgatója, a pártszervezet vezetői már sok, becsülendő ered­ményt értek el az üzem munkájá­nak javításában. De vajon megbe­szélték-e már az üzem kommunis­táival, gazdasági vezetőivel, hogy mi módon akadályozzák meg az ifeazoWlanul mulasztásból eredő jelentős népgazdasági kár megis­métlődését? A Kaposvári Textil­művek nem óriás üzem, mégis a múlt év első negyedében 3,2 mil­lió kárt okoztak népgazdaságunk­nak az igazolatlanul mulasztások liberális kezelésével. S a hibák megtalálhatók a me- zőgazdasáigban is. Állatállomá­nyunk — a sertés kivételével — csökkent. Pártunk kezdeményezé­sére márciusban szarvasmarhate­nyésztési hónapot tartunk. Kom­munistáink feladata, hogy e moz­galomban is élenjárjanak. Lazult az állami fegyelem is. Megyénk csaknem 3500 vagon terménnyel maradt adósa államunknak. 27-«? ezer kát. hold földdel kevesebbet vetettünk be ősziekkel, mint ter­vünk előírta. Ennek pótlása szin­tén a közeli napok feladata. El kell érnünk, hogy a hiányzó földterü­letet az utolsó négyszögölig be­vessük tavaszi búzával. Ennek végrehajtása is ránk vár, kommu­nistákra ! Meg kell szilárdítani az állami fegyelmet. Érvényt kell szerez­nünk a begyűjtési rendeletnek, elsősorban azzal, hogy a kulákok- tól is megköveteljük a beadás tel­jesítését. A szép szó persze náluk nem használ, alkalmazni kell a törvényt, amely nemcsak módot ad, hanem kötelezően előírja az adminisztratív rendszabályokat. Megyénk kommunistái a mun­kájukban elkövetett hibákat vilá­gosan felismerték a KV határoza­ta, a kommunista aktívaülésen el­hangzott beszámoló segítségével. És egymás után jelentkeztek szó­lásra elvtársaink: üzemek kom­munista vezetői, akik érzik felelős­ségüket a tűrhetetlen állapotokért; termelőszövetkezeti, járási párLtit- károk, akik elmondták, milyen hi­bák fordultak elő falusi pártpoli­tikai munkánkban és egyben ígé­retet tettek arra, hogy a Közpon­ti Vezetőség határozatát maradék­talanul végrehajtják. Tennivalóink nagyok. Pártunk előtt, kommunistáink előtt az a feladat áll, hogy az 1953. júniusi határozatot, a III. pártkongnesz- szus határozatának megfelelően, lerakjuk a szocializmus alapjait hazánkban. Ennek megvalósításá­nak előfeltétele, hogy a júniusi és a kongresszusi határozatot elferdí­tés nélkül, következetesen végre­hajtsuk, egy pillanatra se feled­kezzünk meg arról, hogy a szocia­lizmus építése, népünk jóléte és biztonsága mindenekelőtt a terme lés frontján dől el. S e munka szervezőinek, irá­nyítóinak, ellenőrzőinek a kom­munistáknak kell lenniük. Rákosi Mátyás elvtárs a kommunista ak­tívaülésen mondott zárszavában ehhez a munkához felbecsülhetet­len segítséget, útmutatást adott megyénk kommunistáinak. Jóleső érzés volt pártunk vezetőjétől hal­lani a termelőszövetkezeti mozga­lom dicsőséges somogyi múltjáról. A Tanácsköztársaság alatt me gyénk élenhaladt a párt mutatta úton. Az viszont nem vált dicsősé­günkre, hogy ma az országos 17 százalékos átlaggal szemben So­mogybán a földterületnek mind­össze 9,6 százaléka van a termelő- szövetkezetek művelésében. Csak az országos átlag elérése is igen komoly munkát kíván a megye kommunistáitól. Sokkal több se­gítséget kell adnunk a tsz-eknek és sokkal mélyrehatóbb felvilágo­sító munkát kell végeznünk az egyénileg dolgozó parasztok köré­ben, hogy már ebben a gazdasági évben minél többen válasszák a nagyüzemi mezőgazdaság útját. Nem szabad szem elől téveszte­ni kommunistáiriknak, vezetők­nek és egyszerű tagoknak, hogy sokrétű feladatunknak csak úgy tudunk megfelelni, ha sokkal szi­gorúbban, mint eddig, fellépünk minden elvtelenséggel, a párt po­litikáját félremagyarázóval szem­ben és saját magunk jó példáján keresztül is, pillanatnyi szünetet sem tartva, harcolunk a párt mu­tatta úton a szocialista Magyaror­szágért. KÖTELESSÉGÜK PONTOS TELJESÍTÉSÉT VÁRJA AZ ORSZÁG DOLGOZÓ PARASZTJAINKTÓL IS Az ecsenyi Előre TSZ tagjai felkészülve várják a nagy tavaszi munkák megkezdését Ne halogassák tovább a tavaszi búzavetőmag átvételét Ordacsehiben A Minisztertanács határozata alapján az ordacsehi gazdáknak 57 hold tavaszi búzát keil vetniük. A vetőmag meg is érkezett és a ta­nács azonnal megkezdte szétosztá­sát. Értesítették azokat a gazdákat, akikre kötelező a tavaszi búza ve­tése, hogy jöjjenek a vetőmagért. A gazdák egyrésze pontosan meg­jelent és 15 mázsa tavaszi búza­vetőmagot kölcsönbe, 1 mázsa 40 kilót pedig cserébe el is vittek. Több gazda azonban úgy tett, mintha mit sem tudna arról, hogy megkezdték a vetőmagkiosztást, -! pedig a tárnics őket is értesítette. Riba Lajos, Gazdag János, Kővári János pl. a tanács többszöri felszó­lítása ellenére sem hajlandók el­menni a vetőmagért, sőt kijelen­tették, hogy ők nem vetnek tavaszi búzát, pedig Riba Lajos is 1,5 hold­dal kevesebb kenyérgabonát vetett az ősszel. Riba Lajos, Gazdag Já­nos és a többiek talán nem akar­ják, hogy több kenyér jusson ^ vá­rosi dolgozók asztalára? Gondol­kodjanak ezen egy kicsit Riba La- josék és vegyenek példát Lengyel Pálról, aki nemcsak hogy az ősszel is elvetette a kötelezőt, de még 2 hold tavaszi búzát is vet, hogy több gabonát adhasson államunk­nak. A tavaszi búza vetésének ideje közeledik. Mihelyt felszikkad a föld, megkezdődik a vetése. Ne ha­logassák hát Riba Lajosék és a többiek a vetömagátvételt. Tartsák szem előtt, hogy a Minisztertanács határozatának végrehajtása min­denkire egyformán kötelező! Ecsanyből Pintér Ernő elvtárs, az Előre Termelőszövetkezet agronó- musa azt írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében, hogy a tsz tagjai jól felkészülve várják azt a pillana­tot, amikor rámehetnek a földekre es teljes ©nővel' nekiláthatnak a ta­vaszi mezőgazdasági munkáknak. őszi vetéseik nagy részére az el­múlt napokban már kiszórták a mű­trágyát: 152 kát. hold búzára és 33 kát. hold őszi árpára. Az idén 10 kát hold burgonya termelésére kötöttek szerződést a MEZÖKER-rél. Burgo­nyái akijeikre holdamként 150 mázsa iistállótráigyát és 50 kg műtrágyát hordtak ki, így az eredetileg terve­zett 100 mázsa termés helyett hol­danként 160 mázsáira számítanak. Eb­ben az esztendőben túl akarják szárnyalni a holdamként! 200 mázsás cukorréparaűagtermésrfc. Erre a szük­séges előkészületeket már meg is tet­ték. Cukorrépájuk alá 1500 mázsa istáilótrégyát és ugyanennyi műtrá­gyát hordtak ki. A tsz fogaferővei még nem a leg­jobban áll. Éppen ezért a jó gazda előreíáitáisávall, gondosságával a Mer- nyed Gépálljomással idejében leszer­ződték gépi munkára, talaj műve és- re és fuvarozásra is. A hátralévő pár napot, amíg telje­sen megszikkadnak a földek, s al­kalmassá válnak a művelésre, a bri­gádok és mumkaetsapatek megszerve­zésére fordítják. Erre igen nagy szükség van a tsz-foem, annál is in­kább, mivel tavaly a szervezetlenség, sok esetben a kapkodás, a munka­erőik rossz irányítása komoly bonyo­dalmakat, miunkaidőkiesést okozott. Pintér eflivitáirs arról is beszámol, le­velében, hogy a múlt héten több mint 1000 akácfacsemetót ültettek a tsz tagjai. Igaz, hogy Kötcse első a siófoki járásban, de ... A siófoki járás községei között indított felszabadulás i versenyben Kötcse került az első helyre, ezért1 elnyerte a járási pártbizottság ver- senyzászlaiját. Első negyedévi beadásai kötelezettségüket tojósbótt 125, ba­romfiból 230, hízottsemtésből 14#, tejből 04 százalékra teljesítették, adóju­kat 103 százalékra rendezték. A begyűjtési kötelezettség pontos teljesí­tésében Redchert Sándor, Reichert Gáspár és Lukoci János járnak az élén, ők már egész évre letették a gondot az áltat- és áltati-termétobe- adásról. Dicséret illeti Rosta Imre begyűjtési megbízottat és Gyócza Júliámmá adminisztrátort is, akik jó felvilágosító munkát végeztek a dolgozó parasztok között a begyűjtés és adófizetés teljesítése érdekében. Vannak azonban nemtörődöm dolgozó parasztok is Kötésén. Botár Ádámmé még múlt évi baromi ibeadósával is tartozik, Schmidt Istvánná, Mező Sándor ugyancsak adósai államunknak. Az adófizetést különösen Reichert Géza, Tóth Imre és Stark Henrik hanyagolják él, többezer fo­rint adóval tartoznak. Ezek a gazdák vegyenek példát Reichert Sándorról és H. Lukoci Jánosról', akik tudják, hogy első a kötelesség. XXXXXXXXXXXICOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXXX fAséU aűltunk h ehok is leszünk! Március 12-én a Ma­gyar Dolgozók Pártja Somogy megyei nagyak- tíva-ülésén Rákosi elv­társ többek közt be­szélt az 1919-es időkről, amikor megyénk példát mutatott az országnak, amikor a somogyi dol­gozó parasztság legelső volt az országban. Bi­zonyára — mondotta Rákosi elvtárs — a mozgalom régi harcosai emlékeznek még ezekre az időkre. Nem sokan vagyunk már, akik szemtanúi vagy résztvevői voltunk a 19-es harcoknak, de akik vagyunk: emlék­szünk rá és sohasem fe­lejtjük el. * * * 1919. márciusának el­ső hetében történt. La­tinka Sándor elvtárs ve­zetésével a somogyi föld­műves szegények: zsellé­rek, cselédek, kisparasz- tok megyeszérte meg­kezdték a. földfoglalást. Legelőször a »bankosok« Kaposvár körüli 40 ezer holdnyi földjét foglalták el, de olyan hévvel, olyan országra szóló for­radalmi lendülettel, hogy a Károlyi-kormány jónak látta a parasztok megfékezésére leküldeni Kaposvárra a hírhedt »paraszti-minisztert, Nagyatádi Szabó Istvánt. Csípős tavaszi reggel volt, még alig virradt, amikor a város állomása előtti térségen csak úgy özönlött a nép: falvak­ból, pusztákról bejött parasztok, kaposvári proletárok. Lehettek vagy 20 ezren. Ahogy Szabó István kíséretével, egy hosszú bőrkabátos pesti újságíróval és a nagybeszédű Neubauer Icaposvári ügyvéd, kis­gazda képviselővel fel­lépett az emelvényre, égretörő lárma harsant fel, botok, husángok és a frontról hazahozott fegyverek emelkedtek a levegőbe. »Nem adjuk vissza a földet!«, »Jaj annak, aki hozzányúl'.« Zónip Istvánnak, a szo­ciáldemokratapárt egyik vezetőjének nem kis fá­radságába került, míg csendre intette a töme­get. Ez idő alatt Szabó István láthatólag kisebb lett, arca elsápadt, ijed­ten pödörte bajuszát. Aztán olyan szónoklatot tartott, úgy keverte, ka- nyarintotta a beszédet, hogy egyetlen szavával sem ellenezte a földfog­lalást. így a kaposvári nagygyűlés jó hangulat­ban ért véget. A »pa­raszt-miniszter pedig visszautazott Budapest­re, bejelentette urainak, hogy a somogyi parasz­tokkal nem lehet kuko- ricázni... Hetek múltán, pár nappal a diktatúra ki­kiáltása előtt, Latinka elvtárs és a kaposvári munkásság segítségével a somogyi dolgozó pa­rasztok megalakították az első termelőszövetke­zeteket, a világ legelső termelőszövetkezeteit. Ezekről írta annakide­jén Móricz Zsigmond, hogy méltán büszkék le­hetnek nagy cselekede­teikre a somogyi pa­rasztok. Somogy megyé­ben pár hónap alatt több mint 130 termelőszövet­kezet létesült. Megyénk dolgozó pa­rasztsága nemcsak eb­ben volt első, de a Ta­nácsköztársaság szűkös viszonyai között első volt, aki élelmiszerrel sietett a budapesti mun­kások segítségére. Dol­gozó parasztjaink ön­ként ajánlottak fel lisz­tet, búzát, tojást, ser­tést és marhát. Napról napra hatalmas tehervo­natok indultak Kapos­várról Budapestre élel­miszerrel megrakva, hogy enyhítsenek a fő­városi dolgozók nélkülö­zésein. Jól emlékszem, az ál­lomáson hogyan dolgoz­tak az emberek: hord­ták a zsákokat, hajtot­ták a marhát — hiszen édestestvérüknek küld­ték. A felszabadulás után, amikor az emigrációból hazatértem, azt kérdez­tem Sinkovics elvtárstól, hogy állunk most So­mogybán a termelőszö­vetkezetekkel. Sinkovics István akkor országgyű­lési képviselő volt. Fel­ragyogó arccal, büszkén válaszolta: — Nyugodt lehetsz, a somogyi pa­rasztok most is kitettek magukért, az elsők kö­zött vannak az ország­ban. * * * A Központi Vezetőség ez év március 4-i hatá­rozatában olvashatjuk: a jobboldali elhajlás kö­vetkeztében termelőszö­vetkezeti mozgalmunk nem fejlődött a kívánt mértékben. Különösen áll ez megyénkre, mert még az országos átlag­nál is rosszabb a hely­zet. A megyei pártaktí­ván megfogadtuk: a Központi Vezetőség ha­tározatát megértve, Rákosi elvtárs tanácsait és útmutatását követve mindent megteszünk, hogy mielőbb kilábal­junk a bajokból, a hi­bákból. Bízunk abban, hogy a somogyi dolgozó parasztság, a 19-es hő­sök gyermekei és uno­kái nem hoznak szégyent apáikrakövetik a párt szavát, s beállnak a dolgozó parasztság fel- emelkedéséhez vezető egyedül helyes úton ha­ladók napról napra szé­lesedő táborába — a termelőszövetkezeti pa­rasztság egyre népesedő táborába. Mi. somogyi kommu­nisták, úgy dolgozunk, hogy megyénk ismét él­re kerüljön, ismét pél­dát mutasson az ország­nak. Elsők voltunk és elsők is leszünk! SOMOGYI PÁL.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents