Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-02 / 51. szám

í SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. martiUk &. A szórj et kormány válaszjegyzéke Anglia kormányának Moszkva (TASZSZ). Minit sajtó- jelentések közölték, a szovjet kor­mány 1954. december 20-án jegyzé­ket küldött Anglia kormányának. Ebben rámutatott arra, az a tény, bogy az angol kormány aláírta a pá­rizsi egyezményeket, összeegyeztet­hetetlen az 1942. évi angol—szovjet, háború utáni együttműködési és köl­csönös segélynyújtási szerződéssel. Az angol kormány 1955. január 26-i válaszjegyzékében igazolni igye­kezve eljárását, kijelenti, hogy to­vábbra is az általa választott utat szándékozik követni. A Szovjetunió külügyminisztériu­ma erről a kérdésről február 28-án megküldte Anglia moszkvai nagykö­vetségének a szovjet kormány vá- laszjegyzékét. A válaszjegyzék töb­bek közölt a következőket tartalmaz­za: »Anglia kormánya azzal érvel vá­laszjegyzékében, hogy Anglia részvé­tele a párizsi egyezményekben állí­tólag nem mond ellent az angol— szovjet szerződésben vállalt kötele­zettségeinek. Kijelenti továbbá, hogy az újrafelfegyverzett Nyugat-Német- ország részvételével Nyugat-Európá- ban létesülő szemlátomást egyes be­számításának politikáját folytató an­gol kormány az Egyesült Államok és Franciaország kormányával együtt hozzálátott ahhoz, hogy előkészítse Nyugat-Németország újrafeMegyveri zését és bevonását a Szovjetunió, va­lamint más békeszerető európai ál­lamok letten irányuló katonai cso­portosulásokba. E politika egyik lé­pése volt a párizsi egyezményeknek 1954. október 23-án történt aláírása. A párizsi egyezmények ugyanis elő­írják a nyugatnémet hadsereg meg­teremtését, élén hitlerista táborno­kokkal és tisztekkel. E hadseregnek minden fegyverfajtát rendelkezésre bocsátanak, beleértve az atom-, a vegyi és a baktériumfegyvert is. Tel­jesen nyilvánvaló, hogy a német revamsiszták felfegyverzése és bevo­nása az agresszív északatlanti tömb­be, valamint az újonnan létesített nyugat-európai katonai szövetségbe, nem a béke megszilárdítását, hanem egy újabb háború előkészítését szol­gálja. A szovjet kormány 1954. december 20-4 jegyzékében megállapította, hogy a párizsi egyezmények — ame­lyeknek megvalósításában csak egyes államok újabb háborús készülődése­keszerető államok ellen irányuló ál- ; két folytató agresszív körei érdekel- lamszövctkezés állítólag a béke és az tek — összeegyeztethetelenek az an- európai biztonság megszilárdítását goi—szovjet szerződéssel, szolgálja majd. Ezzel egyidejűleg | Anglia kormánya ennek ellenére Anglia kormánya azt állítja: nem továbbra is igyekszik kivívni a pári- tartozík felelősséggel Németország ; zsi egyezmények mielőbbi életbelép- szétszakítottságáért, azért, hogy teíését, figyelmen kívül hagyva az mindezideig lehetetlennek bizonyult angol—szovjet szerződést. 1 Mindez alapot -találni az együttműködésre a ' azt bizonyítja, hogy Anglia kormá- szovjet kormánnyal. jnya most nem tekinti magát érde­A szovjet kormány nem érthet keltnek e szerződés érvényének fenn- egyet Anglia kormányának ilyen ál- tartásában. A szovjet kormány a ki­irtásaival. A tények arról tanúskodnak, hogy j Anglia kormánya a háború befejezé­se után az angol—szovjet szerződés­ben foglalt kötelezettségek megsérté­sének útjára lépett. Anglia kormánya nem volt hajlan­dó együttműködni a szovjet kor­mánnyal abban, hogy Németország fejezettekkel kapcsolatban teljes mértékben megerősíti a december 20-i jegyzékben kifejezett álláspont­ját és ismét szükségesnek tartja ki­jelenteni, hogy a párizsi egyezmé­nyek ratifikálásának aktusa az 1942. május 26-án megkötött szovjet—an­gol háború utáni szövetségi, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtá­egységét békeszerető és demokra ... , , si szerződés érvénytelenítéséhez ve­tíkus alapokon állítsák helyre. Ehe- | zct lyett az Egyesült Államokkal és, _ ,. . „j. .... , . Ebből az is következik, hogy az Eranciaorszaggal együtt áttért a ne- | met kérdésben kifejtett külön akciók a-ngol szovjet szerződés érvénytele- politikájára. Ez a politika végül is öltéséért az egész felelősség Anglia nyugati és keleti részre szakította kormányára hárul. Németországot. A Németország szét- * Moszkva, 1955. február 28.« „Újabb háborúban nem számíthatnak ránk“ — jelentette ki az egykori Wehrmacht egyik tisztje Párizs (MTI). Michel Gordey, a France Soir munkatársa hosszú hónapokat töltött Nyugat-Német­országban, hogy kifürkéssze: mi­ként vélekedik a német nép a fel­állítandó Wehrmachtról. A fran-. cia újságíró számos különböző kö­rülmények között élő, különböző életkorú férfival és nővel beszél­getett az új raf elf egy vérzésről és »közvéleménykutatásáról« terje­delmes cikkben számolt be a France Soir hasábjain. A németek szembenállását a Wehrmacht újrafelállításával Gor­dey a többi között az egykori hit­leri hadsereg egyik tartalékos szá­zadosának megnyilatkozásával jel­lemezte. Az illető annakidején a legmagasabb katonai kitünteté­sekben részesült. A volt tiszt a következőket mondotta a France Soir munkatársának: »A háború okozta nyomokat semmi sem tudja kiölni belőlünk. E borzalmas évek lidércnyomás­ként szinte minden héten vissza­térnek ... A múlt... Úgy emléke­zem vissza rá, mintha tegnap tör­tént volna. Már most előre tudom, hogy borzalmas lenne, ha egy nap újra a csatatéren találnám ma­gam, szemben az oroszokkal. Va­lószínűleg ordítva menekülnék, eldobva fegyvereimet. Generá­ciónk hatévi háborút vészelt át. Nem vagyunk jók ágyútöltelék­nek. Nem számíthatnának ránk egy újabb háború esetén«. Nagyon fontos tényezőként emeli ki a France Soir munkatár­sa a német remilitarizálással szem­beni népi mozgalmat. A volt katonatisztek érzelmeit Gordey így ítéli meg: »A hivatá­sos katonatisztek körében valósá­gos kisebbségi komplexum van a szovjet hadsereggel kapcsolatban. A múlt háborúnak ezek a szakér­tői tisztában vannak azzal, hogy nemcsak emberanyagban, hanem katonai művészetben is felsőbb­rendű ellenféltől szenvedtek ve­reséget«. Magyar—szovjet diákhefet rendeztek a kaposvári középiskolákban A Táncsics Mihály Fiúgimnázium tanulói magas­színvonalú szakköri foglalkozásokat tartottak A múlt héten magyar—szovjet diákhetet tartottak a Táncsics Mi­hály Fiúgitmnázium tanulói. A diákhetet február 19-én szalag­avató bálon nyitották meg. A kö­vetkező egy hét minden reggelén szovjet zeneszerzők műveit ját­szották az iskola rádióján, melyet a tanulók a termekbe szerelt hangszórókon hallgathattak. A szakkörök ünnepi üléseket tartottak, melyeken foglalkoztak a magyar—szovjet barátság jelentő­ségével, A történelmi szakkörön a ma­gyar-orosz kapcsolatokról és a magyar függetlenségi harcokról beszélgettek a diákok dr. Páti Ferenc szakkörvezető tanár veze­tésével. A biológiai szakkör tagjai Ti- mirjazev életéről és munkásságá­ról beszélgettek dr. Erdődi Sándor tanár irányításával. Eresei Jakab tanár, a matema­tikai szakkör vezetője, Bolyai és Lobacsevszki munkásságáról be­szélt, utána a diákok alapvető feladatok megoldásával foglalkoz­tak. Az orosz szakkör teljes orosz nyelvű ülést tartott, melyen még a bemondó is orosz nyelven be­szélt. A műsor szervezője és be­tanítója H. Kovács Zoltán szak­körvezető tanár volt. Kluge Gyu­la elsőosztályos tanuló jelenetet írt orosz nyelven, melyet az első osztályosok adtak elő. Ilkei máso­dik osztályos tanuló orosz nyelven írt versét szavalta el. Csinádi és Lieber György Lermontov és Ny^kraszov verseiből fordítottak és azt adták elő. A szakkör tagjai kiállítást rendeztek szovjet képes­levelezőlapokból és bélyegekből. Az irodalmi szakkör szombaton Boross Dezső tanár vezetésével tartott ünnepi ülést. Puskin életé­vel foglalkoztak, s a szakkör tag­jai Puskin-verseket szavaltak és részleteket adtak elő az Anyegin­ből. Valamennyi szakköri ülést ének és zeneszámokkal tették szí­nessé. ,' A műsor közel száz tanulót moz­gatott meg. A lelkesedést nagy­mértékben növelte, hogy az iskola a kiváló teljesítményt nyújtó diá­kokat könyvjutalomban részesítet­te. Ünnepségek a Leánygimnáziumban Ugyancsak ünnepséget rendez­tek a Munkácsy Mihály Leány- gimnázium tanulói is február 24- én délután 3 órakor. A magyar és orosz szakkör összevont ülés ke­retében tartott ünnepséget. A magyar—szovjet diákhét kereté­ben megemlékeztek a szovjet ka­tonák hősiességéről. Különös súlyt adott az ünnepségnek, hogy előző nap volt a Szovjet Hadsereg meg­alakulásának 37. évfordulója. A műsor keretében verseket ad­tak elő magyar és orosz nyelven. Zelk Zoltán »Egy vörös katona sírjánál« című versét magyarul Endrődi Éva, orosz nyelven pe­dig Somogyi Erzsébet mondta el. Illyés Gyula »Megy az eke« cí­mű versét orosz műfordításban Birkás Vera szavalta. Az elsőosz­tályosok énekkara magyar és szovjet népdalokat énekelt. Az ün­nepélynek komoly, emelkedett hangulatot Varga Éva IV. osztá­lyos tanuló beszéde adott,' aki Il­lés Béla »Fegyvert s vitézt ének­lek« című regénye alapján emlé­kezett meg a szovjet katonák hő­siességéről. A gimnázium tanulói között szavaló, kiejtési, az osztályok kö­zött pedig orosz nyelvű faliújság verseny folyik. A győzteseket a DISZ-szervezet jutalmazza. Az el­ső helyezett 100 forintot, a máso­dik, harmadik helyezett pedig ér­tékes könyvjutalmat kap. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS 4 barcsi járás pártpolitikai munkájáról A mezőgazdaság fellendítésének ügye a szocializmus építésének kulcs­kérdése. Ezért egész párttagságunk, különösen a falusi pártszervezeteink legfőbb feladata: harcba vezetni a falu népét a mezőgazdasági terme­lés növeléséért, a mezőgazdaság szo­cialista átszervezéséért. Nézzük meg, mit tettele eddig és mit kell tenniük e feladatok megoldásáért a barcsi já­rás kommunistáinak. Kezdeti eredmények Az 1953-as év második felében élénk felvilágosító munka bontako­zott ki a falvakban. Elvtársaink ház- ról-házra járva magyarázták a párt új határozatait, lelkesítették a dol­gozó parasztokat a föld jobb meg­művelésére. Ennek eredményeként az elmíUt évben nem maradt talpa­latnyi műveletlen föld sem a járás­ban: az egyik legnagyobb községben. Babócsán is szinte pár nap alatt akadt gazdája a csaknem két és fél­száz hold tartalékterületnek. Bővült a járás gépállomásainak gépparkja, több mezőgazdasági kisgépe't, fel­szerelést. műtrágyát kapott a falu, mint a megelőző évek bármelyiké­ben. Az állam sokoldalú támogatásá­val a járás 37 tsz-e jelentősen erő­södött a múlt gazdasági évben, s így nőtt a tsz-mozgalom tekintélye a dolgozó parasztok szemében. Ezért vannak napról napra újabb és újabb belépések, s ezért foglalkoztatja ép­pen napjainkban olyan nagyon a la- di gazdák egy részét a tsz-alakítás gondolata. Több figyelmet a traktorosok javaslataira Ezek azonban csak kezdeti ered­mények. Sokkal előbbre juthatott volna a járás a mezőgazdaság és a tsz-ek fejlesztésében, ha a falusi pártalapszervezetek területük mun­kájának teljesértékű irányítójává, szervezőjévé váltak volna. A lema­radás nagyrészt abból adódott, hogy a pártszervezetek a mezőgazdasági határozat végrehajtásának szorgal­mazását feladataik közül egynek, nem pedig egyik legfontosabbnak te­kintik. Az elmúlt héten tartották február havi taggyűlésüket a járás pártszer­vezetei. A taggyűléseken — kevés jó példától eltekintve — szót sem ej­tettek arról, mi a kommunisták fel­adata most és a tavaszi munkák idején. A Darányi Gépállomás párt­tagjai hogyan akarják betölteni sze­repüket a tsz-ek és egyéni gazdák megsegítésében, amikor nem beszél­tek pl. a tsz-ek terveiről, s a szer­ződéskötésekről. Súlyos fogyatékos­sága taggyűlésüknek az is, hogy az új gépállomási díjtételek jelentősé­gét egy szóval sem említették meg. Abban is mulasztást követett el a pártvezetőség, elsősorban Magyar Ferenc elvtárs, a párttitkár, hogy nem határozták meg: a tavaszi kam­pány beindításakor a pártszervezet is költözzön ki a szántóföldekre. Bár hangzottak el a taggyűlésen értékes javaslatok, de határozatot a helyes kezdeményezések megvalósí­tására nem hoztak. Ilyen helyes ja­vaslata volt pl. Egri elvtársnak, aki arról beszélt: módot kellene találnia a pártszervezetnek arra, hogy a ta­pasztaltabbak segítsék a fiatal trak­torosakat. Hozzátartozik ez a prob­léma a kommunisták feladataihoz? Világos, hogy igen. Ezért több fi­gyelmet érdemelne az ilyen javas­lat. De az is előbbre vinné a gépál­lomás munkáját, ha a pártszervezet megszüntetné a gyakori munkaerő­vándorlást. Megemlítették ugyan, hogy jók a gépek, de arról megfeledkeztek, hogy a gépekkel emberek dolgoznak. Em­berek, akiknek öntudatán, ügyszere­tetén áll vagy bukik a mezőgazdasá­gi határozat ügye. Szükséges lett volna tehát a taggyűlésen az embe­rek, főleg a traktorosok nevelésével foglalkozni? Vigyáznak tsz-iik országos híréré a barcsi Vörös Csillag kommunistái A járás tsz-tagjai sokkal inkább napirenden tartják a mezőgazdasági határozatot, mint a gépállomásiak. Erről tanúskodik a legtöbb tsz ter­melési terve, amelyet megvitattak a tagok, s észrevételeikkel, javasla­taikkal segítették a vezetőséget a terv elkészítésében. A patosfai Tö­rekvő TSZ tagjai pl. a kommunis­ták javaslatára — nagyon helyesen — nemcsak a munkaegységekre jutó osztalékot tekintik magukénak, ha­nem elsősorban a közös vagyonukat. Ezért úgy tervezik, hogy ebben az évben is jelentős összeget fordítanak beruházásra, s csak a fölösleget osztják szét a tagok között. Az elkészített terv azonban nem minden. Azt a tagoknak kell meg­valósítaniuk a kommunisták veze­tésével. Számos termelőszövetkezet párttagsága érzi is a terv valóravál- tásáért a felelősséget. A barcsi Vörös Csillag TSZ kom­munistái pl. keményen bírálták a vezetőség taggyűlési beszámolóját, mivel abban nem hallottak semmit a munkaszervezésről — ami pedig a terv megvalósításának fontos alap­ja. Különösen a kommunista asszo­nyok szálltait síkra amellett: a ve­zetőség hasson oda, hogy minden munkaképes családtag vegyen részt a közös munkában. Az egyéni pa­rasztcsaládok sem egy ember mun­kájából élnek, s tsz-ben is el kell érni, hogy Angyal Mártonék, Nagy Gyuláék és Bódisék mindnyájan dol­gozzanak a tsz földjein. Berkics Mi­hály elvtárs, a párttitkár helyesen mondta: ebben az évben a gépek fo­kozottabban segítenek a kapálásban, .5 megvan minden reményük arra, hogy az idén jóval gazdagabbak j lesznek, mint tavaly. A Vörös Csil­lag kommunistáinak becsületére vá­lik, hogy tsz-iik országos hírnevéhez méltóan indulnak neki a mezőgaz­dasági határozat végrehajtása máso­dik évének. A községek egyéni gazdáinak ter­meléséért a falusi pártszervezetek a felelősek. Ám egyes területi alap­szervezetek nem váltak a mezőgaz­dasági határozat megvalósításának élharcosaivá. A kommunistáknak az a feladatuk, hogy ismertessék a dol­gozó parasztokkal azokat a lehető­ségeket, amelyek felhasználásával fejleszthetik gazdaságukat. Nem így tesz azonban Nemes János elvtárs Somogyaracson, aki a pártvezetőség ülésén — elferdítve a tavaszi búza vetéséről szóló határozatot, ellenez­te a tavaszi búza vetését. Az sem rendjénvaló, hogy Tóth Sándor elv­társ, darányi párttitkár egyáltalán nem ismeri községe szerződéses nö­vénytermelési tervét. Hogyan tudna így eredményesen mozgósítani ez a pártszervezet pl. a cukorrépa terme­lésére? A ladi községi pártszerve­zetnek is' jobban kellene törődnie a szegényparasztok problémájával. Nem elegendő csupán megállapítani, hogy 70 gazdának nincs fogata, 25 pedig tehénfogatlal szánt. A pártta­gok helyesen tennék, ha népszerűsí­tenék a gépi munkát, meggyőznék a gazdákat a gépi szántás előnyéről. A termelés szorgalmazása a begyűjtést is elősegíti A barcsi járás lemaradt a beadás­ban. A taggyűlések ezért foglalkoztak az állampolgári kötelezettségek tel­jesítésével. Lakócsán pl. megállapí­tották a kommunisták, hogy £ falu csaknem 300 ezer forint értékű tej­jel tartozik. Megvitatták ugyan az alacsony lej,hozam okát, de a követ­keztetéssel nem jutottak tovább. Ar­ról beszéltek ugyanis, hogy a pillan­gósok termelését elhanyagolják La­kócsán. De nem keresték a kivezető utat: azt kellene tenniük, hogy a csak papíron lévő termelési bizott­ságot életre keltsék a kommunisták, s a mezőgazdasági határozat útmu­tatása alapján megtalálják a módját pl. a takarmánytermelés növelésé­nek. A szakszerű gazdálkodás maga­sabb termést hoz, a több termésből pedig könnyebb a beadást teljesíte­ni. Kommunistáink tehát, amikor a termelés fokozásában segítik a dol­gozó parasztokat, egyúttal a beadást is megkönnyítik számukra.' A tsz-ek jó példája vonzza az egyéni gazdákat A járás termelőszövetkezetei az elmúlt évben jelentősen szilárdultak, javult a tsz-ekben a munkafegye­lem, nőtt a közös vagyon és a mun­kaegységenként! osztalék. Az orszá­gos hírű barcsi Vörös Csillag mel­lett olyan eddig ismeretlen tsz-ek is híressé váltak a megyében magas osztalékukról, mint a tótújfalui Ha­tárőr, vagy mint a mostoha körül­mények között gazdálkodó aranyos- pusztai Béke TSZ. Nyugodtan állít­hatjuk, hogy a legtöbb tsz tagjai jobban élnek, mint az egyéniek, egyes tsz-ek pedig messze maguk mögött hagyják a középparaszti gaz­daságokat. Mégis a szövetkezetek alig fejlődtek a múlt évben, a tsz- tagság jelentősebb számszerű növe­kedéséről csak ebben az évben be­szélhetünk. Ha az elmúlt évi kilé­pések okát kutatjuk, a legtöbb eset­ben a tsz-ekben találjuk meg a hi­bát. Több kilépett tag elmondja: nem a közös gazdálkodást tartja rossznak, hanem volt szövetkezetét. Lincz Ferenc, a darányi Árpád TSZ tagja volt. Látta, hogy a tagság szét­húz, többen kupeckednek, s elha­nyagolják a közös gazdaságot. Az ő bíráló szava azonban mindig süket fülekre talált. Ezért lépett ki, de maris latolgatja gazdatársaival: jó lenne egy új tsz-t létrehozni. A kas- télyosdombói Felszabadulás tagjai arról beszélnek: sokkal erősebb len­ne tsz-ük, ha a pártvezetősóg élt volna a termelés és vezetés pártel­lenőrzési jogával. Patosfán tavaly : nem fejlődött a tsz, mert a tsz volt, párttitkára. Tamás Ignác és család­ja sértette meg legjobban a munka- fegyelmet. Amióta Tamásék nem dol­goznak a közösben, már 20 új tag lépett be ebbe a tsz-be. Pvz istvándi Petőfi TSZ-ben is a munkakerülők kizárása után indult meg a fejlődés. Nemcsak a tsz-tagok, hanem az egyéniek is élénken figyelik a sző-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents