Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-13 / 61. szám
s SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. március 13. Somogy megye kommnnistáinak aktívaniéie (Folytatás az 1. oldalról.) Fel kell teninii. a kérdést: vajon lehetné az éfetsza'nvomiail ádOainidö emelkedésből beszélni, ha nem teremtettük vctaa meg ‘ amiraalk efefeülbétélét, ha nem építettük volna lel' Koirűöt, Imolát, a Sztólinvánosi Acélműveiket, képünk büszkeségeit, menyeikkel munkásosztályunk, dolgozó parasztságunk eggyéfonrt és méltán tekint magáénak? Mindazok tehát, akik ellene vannak a szocialista iparosításnak, azon túl, hogy népünk állandóan növekvő életszínvonala ellen törnek, a népgazdaság további fejlődését, szocialista hazánk védelmi képességét ássák alá, szabadságunk és függetlenségünk megvédése ellen, a párt, az állam, a munkások és a dolgozó parasztok ellen vannak. Elvtársak! ..Ha valahol tudják, mi, Somogy megyeiek tudjuk, mit jelent az iparosítás. Megyénk szegényparasztsága és kisparasztsága a felszabadulás előtti időben sokat szenvedett a ku- lákuzsorától. A megfelelő ,. munkaeszközök hiányában, egy-egy darab kenyérért,. néhány köcsög tejért napokat, heteket dolgozott a kuláknak. A szegényparasztság helyzetén a párt politikájának megfelelően létrehozott gépállomások sokat könnyítettek. Gépállomásainkon azonban most sem találhatók megfelelő mennyiségben különösen a termelő- szövetkezetek gazdálkodásához -elengedhetetlenül szükséges munkagépek. Lehetne-e fejlett, gépeket, eszközöket gyártó ipar nélkül a parasztság élete megkönnyítéséről, a gépállomások fejlesztéséről, következésképpen a terméshozamok tartós növeléséről, termelőszövetkezetekről, a szocializmus építéséről beszélni? Nem, nem lehetne! Ahhoz, hogy a dolgozók életszínvonalát tartósan tudjuk növelni, több gépet, több traktort, több szerszámot, több kisgépet, több olyan munkaeszközt kell gyártani, ami a dolgozók életszínvonala tartós emelkedésének elengedhetetlen feltétele. A megye kereskedelmi szervei, de sok esetben parasztok is felkeresnek bennünket, hogy nem lehet kapni elegendő motorkerékpárt. Több község küldött- ségileg kereste fel a Megyei Pártbizottságot, s kérték a villany bevezetését. Jelenleg megyénkben ha volna, azonnal el tudnánk adni 400 db motorkerékpárt és 150Ó db rádiót. Elvtársak! Azzal mindenki tisztában van és tudja, hogy mindezek nem az akácfán teremnek meg, hanem mindezek előteremtéséhez, ahhoz, hogy minden községben kigyúljon a villany, ahhoz, hogy az igényeket ki tudjuk elégíteni motorkerékpárból, ahhoz, hogy a falu népe művelődni tudjon, elsősorban szocialista ipar szükséges, fejlett nehéziparral keli rendelkeznie az országnak. A termelőszövetkezeteknek, állami gazdaságoknak, ahhoz, hogy mind gazdaságosabban tudjanak dolgozni, gépekre, gépekre és mégegyszer gépekre van szükségük! De az egyénileg dolgozó parasztoknak is mind több munkaeszközre van szükségük, hogy jobban tudják, megművelni földjüket és így többet tudjanak termelni: A Politikai Bizottság beszámolójában Rákosi elvtárs feltette a kérdést: »... hova vezet az ilyen vonal, melynek eredményeképpen nehéziparunk tavaly tényleg csökkent? A szocializmus felé? A népi demokrácia alapjainak erősítéséhez? Nem! Ellenkezőleg! Gyöngíti a szocializmus építését, az ellenség malmára hajtja a vizet és minden eddigi eredményünket kockára teszi, ha gyökeresen le nem számolunk vele! Mindazok, akik a nehézipar fejlesztése elsődlegességének lenini—sztálini elvéről lemondanak, helyességét tagadják,, a munkásosztály vezető szerepe tagadása útjára térnek«. Tudvalévő ugyanis, hogy a munkásosztály politikai vezető szerepe nő és erősödik, az ipar, a nehézipar fejlődésével. Az ellenkező nézeteket valló emberek azon túl, hogy a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét elvetik, beszélnek ugyan a dolgozó parasztok életszínvonala emelésének szükségességéről, de nem tesznek semmit a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése ügyében. Mert milyen jólét az, amely a tartalékok felélésére és csak a meglévő kapacitásokra és technikai berendezésekre van alapozva? Milyen jólét az, amely nem veszi figyelembe népünk számbeli gyarapodását, igényei növekedését? Az ilyen nézetek leszerelik a kommunistákat, a munkásosztály harcát a tervek teljesítéséért, az életszínvonal fő eszközeinek megvalósításáért. Mi a helyzet e tekintetben nálunk? Liberális, lagymatag, puha vezetés ipari üzemeinkben Helyiipari üzemeink jelentős részénél az. egy munkás által előállított termelési érték, egy-egy napot véve alapul, csökkent. Kirívó példája ennek a Finommechanikai Vállalat, ahöl 1954. októberében, 1953. októberéhez viszonyítva, mintegy 11,5 százalékkal csökkent az egy munkásra eső termelékenység. Az egy főre eső 26 munkanap helyett az üzemben csak 22 napot dolgoztai? lei érni egy hónap alatt 42 ezer forint termelési érték kiesését jelenti. A Megyei Tanács ipari osztálya, mint felügyeleti szerv, a termelékenység visszaesésének okát az időközben kiadott helytelen rendelkezésben látja. Nem abban, hogy az üzemben a vállalatvezető, Szilágyi Árpád — akit azóta leváltottunk — elhanyagolta áz üzem vezetését, nem követelte meg a munkafegyelem betartását. A Tanácsi Bánya-, és Építőanyagipari Egyesülésnél az önköltség emelkedését nagyban befolyásolta a tönkrement nyerstégla, ami a vállalatnak 95 ezer forint veszteséget okozott és az önköltség 7,6 százalékos emelkedését jelentette. A Marcali Téglagyárnál 1954-ben több mint 43 ezer forint jogtalan bér kifizetése történt. Meg lehetne kérdezni, hogy hol voltak ezekben az üzemekben a pártszervezetek, a. DISZ-szervezetek. a kommunisták? Hol maradt a kommunista példamutatás és helytállás, amely annyiszor már átsegített bennünket egy-egy nehézségen? Hogyan tűrhették, hogy így alakuljon az önköltség, hogy essen a munka termelékenysége? Azért történhetett így — bár erre bennünket a Központi Vezetőség nem egyszer figyelmeztetett — mert gazdasági vezetőinkre, nem egy helyen pártszervezeteinkre is átragadt a liberális, lagymatag, puha vezetés. Úgy gondolták elvtársaimk ezekben az üzemekben, hogy akkor járnak el helyesen a júniusi határozat szellemében, ha elnézik a lazaságot, ha nem lépnek fel határozottan a bércsalók, a' norinalazítók, a tervfegyelem megszegőivel szemben. Engedték, ’ hogy sokszor a szemünk láttára lopják az állam vagyonát, a nép vagyonát, a sajátunkat. Az ilyen népszerűséget hajhászó igazgatók — igaz, meg kell mondani — csak a lógósok szemében népszerűek. De nem népszerűek a becsületes munkások szemében, akik maguk is mind jobban, erőteljesebben követelik, hogy gazdaságvezetőink végre lépjenek fel határozottan a munkafegyelem megbontóival szemben, vagyis teremtsünk rendet a portánkon (Taps.) Innen szólítunk fel minden ipari munkást, kommunista gazdasági vezetőt, az .iparban dolgozó összes kommunistákat, a dolgozók meggyőzésével, a hibák elleni erélyes fellépéssel tegyenek rendet az állami vagyon védelme, a munkafegyelem megszilárdítása, á selejt csökkentése területén, tegyenek meg mindent a munka termelékenysége növelése, az önköltség csökkentése érdekében. Megyénk iparában a mind szélesebben kibontakozó felszabadulási verseny eredményeképpen, a kommunisták példamutatásával, munkásaink áldozatkész, odaadó munkájával megvan a biztosítéka annak, hogy 1955-ben már a Központi Vezetőség határozatának megfelelően emelkedjék a termelékenység és csökkenjen az önköltség. Úgy dolgozzanak, mint 1955 első havában, amikor a havi tervet 114 százalékra teljesítették. Ezért őszinte elismerés és köszönet megyénk derék munkásainak, az üzemekben dolgozó kommunistáknak és az üzemek vezetőinek. A jobboldali nézetek eltorzították pártunk parasztpolitikáját Tisztelt Nagyaktíva! Kedves Elvtársak! A Központi Vezetőség határozata megállapítja: »-Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus—leniniz- mustól idegen jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek«. A jobboldali nézetek a mi megyénkben is több elvtárs fejében és gyakorlati munkájában igen elterjedtek. . Miben mutatkoznak ezek meg? Megyénk falusi pártszervezetei, egyes járási pártfunkcionáriusok, de különösen a járási és községi tanácsok vezetői elhanyagolták a szegényparasztsággal való foglalkozást, nem törődtek a termelőszövetkezeti tagság nevelésével, elkerülték a termelőszövetkezeteket. Az utóbbi időben széles körben tapasztalható volt, hogy tanácsi vezetők nem látogatták a termelőszövetkezeti közgyűléseket sem. A kaposvári járási tanácselnök, Suri elvtárs nemrégen a járási pártbizottság első titkárát, Kovács elvtársat arra figyelmeztette: népszerűségét veszélyezteti, a tanáccsal való közvetlen kapcsolatát gyengíti azzal, ha továbbra is határozottan megköveteli a termelőszövetkezetekkel kapcsolatos gyakorlati feladatok végrehajtását. A megyében az utóbbi időben fokozódott a spekuláció, amely a szegényparasztság nyílt vagy burkolt kizsákmányolását eredményezte. Több kulák vagy jómódú paraszt van, akik pl. a gépállomásokkal szerződést kötöttek azért, hogy a fogat nélküli szegényparasztok földeit — a gépállomásnak kifizetett 104 forintos díj helyett 3—400 forintért, vagy ennek megfelelő 8—10 gyalogún oszámért szántják. Özvegy Nyári Józsefné hedrehelyi kulák 5 hold megművelésére kötött szerződést a Lacii Gépállomással. Ö ugyanakkor fogatával Póré Zsigmond 6 holdas fogatnélküli gazdánál? dolgozik. A kulákok több helyen bélbe adják a földjüket. Nem egy helyen az államnak, vagy a termelőszövetkezetnek előzőleg felajánlott földjüket most mint tartalékterületet művelik és így kibújnak az állam iránti kötelezettség teljesítése alól. Elővették igazi énjüket. Fuvaroznak, ku- peckednek. A pártellenes, jobboldali, opportunista jelenségek velejárói, hogy a funkcio-nánúsok, kommunisták egyrésze nem harcol kielégítően a kulákok ellen. A megye több községében a kulák- listával együtt szinte máról«holnap- ra eltűntek a kulákok is. A több mint 2 ezer kulák közül ma úgymond 65 »nagygazdát« tartanak csak nyilván. Andocson pl. ebben az évben az adóhátralékok miatt egy transzferálás volt, az is egy 8—10 holdas középparasztnál. De a két hátralékos kulákot a tanácselnök és a párttitkár szerint azért nem számoltatták el, mert nekik csak 10—12 hold földjük van már. A párt parasztpolitikájának jobboldali eltorzítását mutatja, hogy a zselickisfaludi párttitkár, Pellérdi Imre elvtárs, azon a címen, hogy annakidején egy-két középparasztot jogtalanul kuláknak nyilvánítottak, most követelte, hogy a falu mind a 18 kulákját mentesítsék a kulákság alól. A községi pártszervezet Pellérdi elvtárs javaslatára olyan határozatot hozott, hogy »követeli« a 18 kulák középparaszttá nyilvánítását és hozzátette, hogy ha ehhez a járási párt-végrehajtóbizottság nem járul hozzá, ők nem tudják biztosítani, hogy Zselickisfaludon rendben menjenek a dolgok. A párt parasztpolitikáját eltorzító jobboldali, opportunista álláspont a megye vezető szerveinél is megmutatkozott. Főleg abban, hogy keveset beszéltünk és még kevesebbet tettünk annak érdekében, hogy a munkás-paraszt szövetségből következően a dolgozó parasztok is teljesítsék kötelezettségüket az állam iránt. A Megyei Pártbizottság lapja, a Somogyi Néplap 1955. január 29-i számában a politikai iskolák anyagához írt egy cikket. A címe: »A munkás-paraszt szövetségről«. Ebben a cikkben a többi között ilyen kitételek hangzanak el: »Munkásosztályunknak fokoznia kell a dolgozó parasztságnak adott termelési segítséget, hogy a falvak népe még többet termelhessen«. A cikken végigvonul a párt politikájának bírálata, hogy a munkásosztálynak még miben kell segíteni a parasztságot, de arról, hogy a parasztoknak kötelezettségei van na!: a munkásosztállyal, az állammal szemben, a cikkben egy szót sem írnak. »A munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztályharcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna«. Pártunk Központi Vezetőségének határozata leszögezi, hogy a munkás- osztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását a párt egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva cs a kulákság ellen harcolva, a munkásosztály vezetése alatt lehet megoldani. Ezektől az elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Elvtársak! Meg kell mondani őszintén, az utóbbi időben megyénkben is nem egy esetben pártfunkcionáriusok, községi párt- vagy tanácsvezetők szívesen elhallgatták a munkásosztály vezető szerepét a munkás-paraszt szövetségen belül. Keveset beszéltünk a munkásosztályról mint a dolgozó parasztság vezetőjéről. Dicső munkásosztályunk hősies harcait nem lehet dolgozó parasztságunkkal elfeledtetni. A mi megyénk dolgozó parasztsága is tudja, mit köszönhet a munkásosztálynak. Elismeri az állam vezető erejének, bízik benne. Nem felejtették el a Somogy megyei parasztok sem, hogy a munkásosztály volt aZ, amely nagy áldozattal kiharcolta a dicsőséges Tanácsköztársaságot és fegyverrel a kezében, vérét áldozva védte a fiatal proletárdiktatúrát. A munkásosztály volt az, amely már 1919-ben bebizonyította, hogy egyedül ő képes az ország vezetésére, a hatalom birtoklására. A mi nagyszerű munkásosztályunk volt az, amely 1945—46—47«ben megvédte a dolgozó parasztokat a földbirtokosok, a tőkések ellen. Budapesten és más városokban is »földet vissza nem adunk« jelszóval. állt ki pártunk vezetésével a dolgozó parasztság ősi jussa, a föld védelmében. (Taps.) Éppen ezért minden kommunistának az a kötelessége, hogy a következő időben elmélyítse a munkások és a dolgozó parasztok szövetségét, népi demokráciánk szilárd alapját. A Központi Vezetőség határozata megállapítja, hogy az utóbbi időben az egyéni parasztgazdaságoknak nyújtott fokozottabb támogatás mellett a termelőszövetkezetek megszilárdításával, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésével nem foglalkoztunk kielégítően. A mi megyénkben is a párt- és ta- nácsfunkciönáriusok egyrésze, különösen a múlt évben szívesebben foglalkoztak az egyéni parasztoknak nyújtott kedvezmények propagálásával, mint a termelőszövetkezetek megszilárdításával, továbbfejlesztésével. Elhallgattuk pártunk erre vonatkozó — különösen a III. kongresszus — helyes határozatait. A Központi Vezetőség határozata hangsúlyozza, hogy a párt látja az egyéni parasztgazdaságok termelése fokozásában rejlő lehetőségeket. Ezek felhasználásának elősegítése fontos feladat. Ismerve azonban, hogy a kisüzemi gazdálkodásnak korlátái vannak, ezért párt-, tanács- és gazdasági szerveinknek úgy kell dolgozniuk — feltétlenül szem előtt tartva pártunk tanítását az önkéntességről —, hogy már ebben az évben megszűnjön az egyhelyben to- pogás, erőteljes fejlődésnek induljon a termelőszövetkezeti mozgalom. Legyen a falusi pártmunka egyik fokmérője a termelőszövetkezetek megszilárdítása, a meglévő jólműködő termelőszövetkezetek fejlesztése és új termelőszövetkezetek alakítása. (Taps.) Ki kell hangsúlyozni, mi senkit nem akarunk a termelőszövetkezetekbe kényszeríteni, hogy mi a szigorú önkéntesség alapján akarjuk a szövetkezeti mozgalmat továbbfejleszteni úgy, hogy az egyénileg dolgozó parasztok saját meggyőződésükből lépjenek be oda. Ehhez pedig elsősorban az szükséges, hogy meglévő termelőszövetkezeteink jobban dolgozzanak, példamutatóak legyenek a termelésben, az állam iránti kötelezettség teljesítésében. Az szükséges, hogy jobban szervezzék meg a munkát, javítani kell szövetkezeteinkben a vezetés színvonalát. Minden lehetőség felhasználásával meg kell teremteni a nagyobb jövedelem elérésének feltételeit. Termelőszövetkezeteink ne legyenek szűkkeblűek azokhoz, akik 1953 őszén, vagy esetleg azóta kiléptek. Ezek a dolgozó parasztok sokszor megbánták tettüket, szeretnének visszamenni a szövetkezetekbe. Nyissák ki szövetkezeteink a dolgozó parasztok előtt kapuikat, szakítsanak az úgynevezett sértődöttséggel, menjenek a dolgozó parasztok közé, fogadják örömmel, szívesen a visszalépőket, az új tagokat. A párt parasztpolitikájának jobboldali eltorzításából fakad a másik hiba, hogy egyesek helytelenül foglalnak állást a begyűjtés kérdéseiben. Ebben a jobboldali álláspontban és a kulákok aknamunkájában van az oka annak, hogy a párt és a kormány által 1954-ben helyesen csökkentett begyűjtési tervünket nem teljesítettük. Elnéztük, hogy megyénkben lazuljon az állampolgári fegyelem. Népszerűtlennek, a parasztok zaklatásának tekintették begyűjtő szerveink és pártszervezeteink egyrésze is a begyűjtési tervek teljesítésének megkövetelését, Csak erre lehet visszavezetni, hogy a barcsi és a nagyatádi járások adósak maradtak a begyűjtési tervek teljesítése során az államnak. A barcsi járásban a hízottsertésbegyűj- tés 1954. évi tervét 93, a tejét 49, a nagyatádi járásban a hízottsertes! tervet 76, a tejbegyűjtési tervet 51 százalékra teljesítették. Nem ritka az olyan község, mint Segesd, ahol a múlt évben a 14 begyűjtési cikkből tizet 70 százalék alatt teljesítettek. Most pedig Gyulai János tanácselnök és Kovács Vendel begyűjtési megbízott 179 termelő részére több mint 14 vagonnak megfelelő kedvezményt kért. Ha a segesdi tanácsvezetők adakozó »jószívére« hallgatnánk, azt jelentené, hogy Segesden minden ötödik családot szociális kedvezményben kellene részesíteni. A falusi pártszervezetekben, de különösen a tanácsok vezető szerveiben eluralkodott jobboldali, az állam érdekeit szem elől tévesztő nézetek miatt a megye az elmúlt évben 27 ezer kát. hold őszi kenyérgabona- vetéssel adós maradt az államnak. A Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatóságának vezetője, Sási János elvtárs, a tervosztály mezőgazdasági előadója, Vargh - Károly —- mindketten országgyűlési képviselők is — a nagymérvű hiánnyal szemben mégis csak 3600 kát. hold tavaszi búzát akartak a megyében el vettetni. Ugyanakkor a Földművelésügyi Minisztériummal való összeköttetésükre hivatkozva, a Megyei Pártvégrehajtóbizottság ülésén — a végrehajtó bizottság minden tagja jelenlétében — el tudták érni, hogy a Megyei Párt-VB is hozzájáruljon olyan kérelemhez — bár erre a Központi Vezetőségnek helyes határozata van —, hogy kérjük 1955. évre a kenyérgabonavetési tervek csökkentését, mintegy 20 ezer holddal. Miért történhetett ez meg? Azért, mert a Somogymegyei Párt- végreh ajtóbizottság eltűrte, száj táti módon elnézte, hogy pártszervezeteink és tanácsszerveink nem gondoskodtak maradéktalanul a határozat végrehajtásáról, a kenyérgabona elvetéséről. Ezért történhetett .meg, hogy a parasztok — köztük párttagjaink egyrésze is — nem vetették el maradéktalanul a szükséges őszi gabonát. Ebből mi, a Somogymegyei Pártbizottságon dolgozó kommunisták levontuk a tanulságokat. Úgy gondolom, hogy a megye minden kommunistája szintén tanult ezekből. Rajta leszünk, hogy a jövőben hasonló eset ne ismétlődjön meg. Teljes erőnkkel azon kell lenni, hogy pótoljuk a mulasztást, ha az idő engedi, vessük el a tavaszi búzát. Az utóbbi másfél évben igazságügyi szerveink munkájában is tapasztalhatók voltak kispolgári, liberális nézetek, nem egy esetben az ügyészség, rendőri szerveink és a bíróság a vádlott érdekében második védőügyvédként szerepelt. Az ügyészség jogtalanul az osztályidegeinek érdekében emelt óvást. A bíróságok 1954 első hónapjaiban 35 olyan perrel foglalkoztak, amelyeket nagyrészt alaptalanul indítottak magánosok, főleg kulákok a termelő- szövetkezetek ellen. A megye ügyészségi, bírósági szervei sok esetben munkájukban szem elől tévesztették az osztályszempontokat. (Folytatás a 3. oldalon.)
