Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-10 / 58. szám

1 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955. március 10. A Szovjetunió külügyminisztériumának közleménye Moszkva (TASZSZ). Az Egyesült Államok ikülügy minős ztórium'a febru­ár 24-én közölte a Szovjetunió waiähtogtoni nagykövetségével1, hegy nem hosszabbíthatja meg Borisz ér­sekinek, az eresz pravoszláv egyház amerikai exardhájéniak és Siiákinmiek, az exanoha -tíitkáirátniak itartózkodlásá engedélyét az Egyesült ÁRamolkban. és hogy ez a döntés végleges. Az amerikai küTjügymirásztérium hatá­rozatának egyetmein okát sem nevezte meg. Az amerikai küliügymiiniiiszitérium- mak ez az eljárása az 1933. novem­ber 18-1 Litvinov-Roosevelt egyez­mény közvetítem megsértését jefemti. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió az emülített egyezmény értelmében kötieilezeittiséget váltott arra, hogy országa területén, bizto­sítja á másik fél állampolgárai! ré­szére a lelki szükségletek kielégítésé­nek jogát a rnásúk fél áltompoligársá- gávall rendleükező lelkészeik, léteid 'Pásztorok, rabbik, vagy egyéb egy­házi funkcionáriusok által. A Szovjetunió küfiügymánteztériu- ma azzal az említett eljárással kap­csolatban, melyet az amerikai krülL üigymmiisz tórium Borisz érsekkel, az amerikai orosz pravoszláv egyház exarchájávail és Siskáin nevű titká­rával szemben alkalmazott, tehetöt- tennek tartja. Bisseniötte -amerikai lelkész további tartózkodását a Szóv­RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK PÁRIZS (MTI). Kedden ismét öt merény­letet követtek el Casslbtonoábain. A merényleteknek két (hallott és három sebesült áldozata vám. A kormány nagyarányú megerősítéseket küldött a helyszínre, többek között két zászlóalj csendőrt. A kaihataíliom razziái során TaíiüaJlat környékén 18 tenicniijstáiniak minősített imarclkkóit tartóztattak te. LONDON (MTI). Az Associated Press ameri­kai hírügynökség jelenti: a (brit Ikiül- ügymrjniiszitériium keddien közölte, hogy Hattojama japán miiinisztenel- mök és Edéin brit külügyminiszter között »szívélyes üdtvöztetváltás« történt. Az amerikai hírügynökség értesülése szerint Ed.-en és Halfaj ama jeitunióiban« A Japán Jobboldali Szocialista Párt elveti az amerikabarát politikát Peking (Uj-Kíma). Ä Japán Jobb­oldali Szocialista Párt Központi Vég- rehajtóbizottsiága elhatározta, hegy »szemmel tairtja majd a Hatojama- kenmányt, nehogy az amerikabarát politikát folytasson«. A központi végrehajitJÖbizotitság március 6-d értekezletén határozat­ban foglalt állást az amerikabarát politika felszámolása és a független, békés külpolitikai megvalósítása mel­lett. ! A párt vezetői leszögezték, hogy vissza kell utasítani mindem olyan amerikai (kísérletet, amelynek célja .Japán újrafelfegyverzése és bevemá- | sa a tervezett, északlketetázsitaii ka­tonai szövetségbe. Elhatározták azt isi, hogy. sürgetni fogják a japán kormányt, létesítsen normális kapcsolatokat*» a Szovjet­unióval és a nép1! Kínával. • • Ünnepi gyűlés Moszkvában a nemzetközi nőnap alkalmából Moszkva (TASZSZ). Március 8-án a Szovjetunió Állami Nagyszínházá­ban a nemzetközi nőnap alkalmából ünnepi gyűlést tartottak Moszkva párt-, szovjet- ,és itársiadia'.mi szer­vezetei. A teremben összegyűltek az élen­járó , muinkásnők, tudósok, orvosok, tanítók, állami és közéleti személyi­ségeik, főiskolai hallgatók. A gyűlés elnökségében helyet fog­lalt N. A. Bulganyim, N. Sz. Hrus­csov, L. M. Kagamcvács, G. M. Ma­lenkov, A. I. Mikoj-an, V. M. Molo­tov, M. G. Pervuhiin, M. Z. Szafau- axw, K. J. Varosliilöv, P. N. Poszpje- tov, M. A. Szuszliov, továbbá az or­szág neves asszonyai. Az ünnepi ülést J. A. Fumceva, az SZKP Moszkvai Városi Bizottságé­nak titkára nyitotta meg. A gyűlést a főváros úttörőinek kül­döttségé is üdvözölte. Az est végén naigy ünnepi hangverseny volt. A Szovjetunió kormánya elismeri a változatlan hágai konvenciókat1 és nyilatkozatokat Moszkva (TASZSZ). Németalföld nagykövetsége kormányának, mint az 1899. és 1907. évi hágai konven­ciók Üstéteményesének megbízásából felkérte a Szovjetunió külügyminisz­tériumát, közölje, hogy a Szovjet Szoaiaíista Köztársaságok Szövetsé­gének kormánya kötelezőnek tekin­ti-e magára nézve az 1899. és 1907. évi hágai konvenciókat, amelyeket Oroszország ratifikált. Ez év március 7-én a Szovjetunió küJlügyanáinisztóriuma Németalföld nagykövetségének küldött válasz- jegyzékében közölte, hogy: »A Szov­jet Szocialista Köztársaságdk Szövef- sógéhidk kormánya elismeri 'az Orosz­ország áltai ratifikált 1899. és 1907. évi hágai konvenciókat és nyTatíko- zatekat, amennyiben ezek a konven­ciók és ínyiKaíJkoziatak nem eTtemitáte- siefc iaz ENSZ alapokmányával és amennyiJban azokat nem változtatták meg, vagy nem pótcliták olyan ké­sőbbi nemzetközi megálöapodások, amelyekben a Szovjetunió részt vett. ezzel! a gesztussal folytatni igyek­szik az angol—japán kapcsolatok megjavítására megkezdett kampányt, amelyet még Josziidia indítotit el mi- niszíenelnöfcsége időjén, múlt évi Ion-' doni látogatásával. PÁRIZS i(MTI). Az AFP száigont jelenitósé- ből kitűnik, hagy -a Ngo Dinh Diem kormánynak komoly gondot cfcoz Közép-Vietnamiban a délviötlnamd katonák tömeges éitófflásal a vietnami néphadsereg cildialára. A kormány el­rendelte, hogy két zászlóalját ren­deljenek ki az »átszökési mozgalom« felszámolás ára. BELGRAD (TASZSZ). Szöuli jetetmtés széránt március 5-én két ameofikaii katona rálőtt egy csoport délkoireaiira. A cso­port az amerikai kőolajvezeték mel­lett haladt el. öten — három nő és két férfii — meghaltak. NEW YORK (TASZSZ). Tajpeni jétemités sze­rint az EgyasiEt Allíamolk március 7-én 22 pairtiraszállító bárkát adóit át Csang Kaj^eknelk. A tojván! ame­rikai nagykövetség tanácsosa ezze’ kapcsolatban kijelentette, hegy Csang Kaj-sek »egyre növekvő mennyiségben« kap majd az Egye­sült Államototól új technikai felsze- írelJést. BELGRAD j(MTI). A Tamjug jugoszláv hírt szolgálati ircdia jelenteste szerint Jo- szip B.roz Tito köztársasági elnök Vladimir Popoviiescít nevezte ki Jugo­szlávia rend kívüli és meghatalmazott1 nagykövetévé a Kínai Néipfcöztársa-1 ságiba. Viladimir Popovics eddig a! Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés küi’jpoliitükaí taizcttságáiniak elnöke, (korábban pedig washingtoni nagy­követ volt. A kollektív szerződésekről Megyénk ipari, mezőgazdasági üze­mei és kereskedelmi vállalatai másít kötik, vagy részben már meg öis kö­tötték az 1955—56. évi' koltefctív szerződésüket. A moist folyó saarző- désikötések azt bizonyítják, hogy mind a párt, mind a gazdasági és szakszervezeti vezetők, s a dolgozóik hagy többsége f©Kiismerte a kollek­tív szerződés mozgósító és szervező erejét. A kollektív szerződés fontos esz­köz arra, hogy segítségével a dolgozókat bevonjuk a termelés felelős vezetésébe, de igen nagy szerepe van a munkához való új szocialista viszony, a fejlett ál­lampolgári öntudat kialakításá­ban is. A most kötendő kcűtekitív szerző­déseknek vissza kettl tükrözni pári- tumk III. kongresszusán elénk tűzött fefJaidatakait és figyelembe kell ven­nünk, hogy a cél: a munka termelékenysé­gének emelése, az önköltség je­lentős csökkentése, a termékek minőségének javítása és az exporttervek maradéktalan tel­jesítése. Hogy az 1955—56. évii kollelktív szerződések mennyire (segítik ettő a fenti fontos párthatározat megvaló­sítását egy-egy üzemen és vállalaton belül, az nagymértékben függ attól, hagy a vállaltotok igazgatói és üzemi bizottságai mennyire veszik figye­lembe az üzem termelósd adottságait, a dolgozók javaslatait. Annál a váh- Maltmál, ahol a vezető elvtársak a szerződés eükészítését tehernek és fe­leslegesnek tartják, ott nem segítik elő a tervek tefljesítés'ét, a dolgozók sem érzik sajátjuknak és elveszti mozgósító, szervező erejét, A So- mogytamócai Állami Gazdaság igaz- getója egyedül állította össze a kcü- Kaktív szerződést, a tahi földműves- szövetkezetnél szintén a vezető ettiv- társak szövagezték ez;t mag. Hogy milyen jetemltőségeit tulajdonítottak maki, az abból' is látható, hogy az egész szerződés csupán egy gépelt lapból ólÍ. A ikcffiektív szerződés tekintélyé­nek, becsületéniek nemcsak azzal le­het ártaná, hogy a vezető tílvtársak a dolgozók meghallgatása nélkül készí­tik el, hanem azzal is, hagy olyan vállalásokat' tesznek, melyek nem tartailmiaznak konkrét feladatokat, vagy nem habnak ösztönzőleg egy- egy feladlait sikeres megvalósítására. Minden üzemi (bizottság és sz. b- eijnöfc, a szakszervezet központjából vagy a szakszervezet tierülteltli bizott­ságától megkiapta a (kellő útmutatást és segítséget ia koltefctív szerződések megkötéséhez. Ahol ezt a segítséget igénybe is vették, ott megnőtt a dolgozók aktivitása, felelősségérzete és ja­vaslataikkal komoly mértékben járultak hozzá a szerződéskötés­hez. Több vállalatnál és .gazdaságnál — például a Kaposvári. Cukorgyárban, a (Nagybartáili Állami Gazdiaiságbain és a Termónyfcrgá’mi VáOfltafatoál — az üzemi bizottság elnöke, az üzemi pántszerveik és az igazgaitóelivtiársiak közös munkájának eredményeként a koftektív szerződések valóban kétol­dalú kötelezettségvá’lialássá váltak. A kollektív szerződések megköté­sé, törvéniybeikitatésia csak a munka kezdetét jeleníti. A munka dandárja e szerződésék végrehajjtásájval kez­dődik. A tavalyi hibákon okulva az üzemi bizottságok és az igazgató elv­itársak ns rejtsék a fiókok mélyére a ’kcltektív szerződéséket, hanem sűrűén ellenőrizzék, hagy hogyan hafjrtjiák azt végre. Üzemi bizottságaink vonják be a dolgozók minél nagyobb tömegét a kétoldalú kötelezettségvállalá­sok ellenőrzésébe, mert ettől függ, hogy a kollektív szerződés betölti-e a feladatát. A Kaposvári Textilművek vezetői a múlt éviben felismerték a kollektív szerződés jelentőségét és az eűtenőr- zés fontosságát. Törekeditek a. váíl- liálés'dk maradéktalan teljesítésére, s ellenőrizték is azokat. S ez niem kis­mértékben járult hozzá, hogy 1954. negyedik negyedévi munkájuk aiecl- ményekénrt elnyerték az élüzem-cí- met. A koltefctív szerződés kötésénél és a végrehajtás során a pártszerveze­tek, a gazdasági vezetők és az üzemi bizottságok a dolgozók mind na­gyobb méretű bevonásával töreked­jenek arra, hogy a kollektív szerző­dés valóban .az üzem alkotmánya le­gyein, fejezze (ki pártiunk és kormá­nyunk gondoskodását a dolgozó em­berről. Körtés Gábor SZMT-slnök. MEGYÉNK TÍZ ÉVE Szabadságunk ragyogó alkotása, a Kaposvári Textilművek írta: Bencze József A Somogyi Néplap Szerkesztősége az elmúlt évben felszabadulá­sunk 10. évfordulójának méltó megünneplésére pályázatot hirdetett olyan cikkek, elbeszélések, versek, leírások stb. megírására, melyek híven tükrözik a félszabadulás tényét, az elmúlt 10 év hatalmas eredményeit, valamint napjaink megváltozott szép életét. A pályázat második fordulójának határideje még csak március 15-én jár. le — ezért az értékelési : sem ejtettük, meg —, azonban máris sole pályamű érkezett be, melyek között sok az értékes alkotás. Éppen ezért, az anyagtorlódás elkerülése végett, már most megkezd­jük a legjobbak publikálását, az alábbi írással. Ezt követik majd a többiek is. ^ prilis 4-e a szabadságában bol- 'dog Magyarország nemzeti ünnepe. Ezen a napon talán jobban, mint máskor, emlékünkbe idézünk olyan eseményeiket, melyek éppen április 4-ének, szabadságunk szüle­tésének köszönhetik létüket, A somogyi ember a megye fel- szabadulás utáni tíz éve alatt ha­talmas méretű változásoknak volt tanúja, tevékeny résztvevője. Szá­momra az elmúlt tíz év emlékei kö­zül az a legkedvesebb, amely össze­függ azzal a jelentőségében nagy eseménnyel, mellyel megtettük a megye iparosításának első lépését, s ezzel megyénk fejlődését és főleg városunk képének átformálását kezdtük meg. Városunk a felszabadulás előtti időben nem volt ipari város. Régi üzemei közül a Cukorgyár csak idő­szakonként vonzott magához egy- egy feldolgozási kampányra több­száz munkást, az év nagy részében azonban csak kevesen dolgoztak a Cukorgyárban. A Vasgyárat a fel- szabadulás előtt régen leállították a »városatyák«, nehogy szerveződni kezdjenek a vasmunkások, nehogy a kenyérért és jogért vívott közös harcban magára találjon a vasmun­kás az építőmunkással, nehogy ez a magára találás megbontsa a város »idillikus« rendjét. Nekik »virágos« Kaposvár kellett, ahol nem füstöl­nek gyárkémények, ahol biztonság­ban érezhették magukat a megye, a város akkori urai. jpelszabadult népünk- hatalmas arányú gazdasági fejlődését az országépítő első ötéves terv in­dította meg. A háborúból felépült romos ország helyén a magára ta­lált nép valósította már meg elkép­zeléseit, formálta át országunk ké­pét. Az ötéves terv beindulásának első éveiben bejártam csaknem a?, ország minden részét és bárhol is voltam: Miskolcon vagy Szegeden, Debrecenben vagy Szombathelyen, Tatabányán vagy Pécs környékén, mindenütt hatalmas arányú építke­zés nyomát láthattam. Emlékezetem­ben van az a budapesti kiállítás, amelyen bemutatták ötéves' tervünk jelentős alkotásait és ezen a kiállí­táson tálálikoztam először azzal a mo­dellel, amely fölé ez volt odaírva: »Kaposvári Pamutfonoda, 53 000 orsó. Épül az első ötéves terv keretében«. Amikor ezt láttam, úgy éreztem, hogy ez az ipari üzem, melyet né­pünk, pártunk célkitűzéseinek vég­rehajtásaképpen az egyik mezőgaz­dasági jellegű vidékre irányoz elő, változást jelent a somogyi ember életében, átformálja városunk, me­gyénk arculatát. A gyár megalakulása, beindítása óta dolgozom Kaposvárott a Textil­művekben. Ha most az üzem műkö­désének negyedik évében belelapo­zok néha azokba a levelekbe, doku­mentumokba, amelyek e gyáróriás létrehozása körülményeinek leírását őrzik, szinte kirajzolódnak előttem az elmúlt négy év kemény, küzdel­mes napjai. Kirajzolódik előttem a 21 holdas jutái úti szántó területén felépült hatalmas gyárépület és elém villannak olyan emlékek, melyek ebben a gyárban dolgozók munká­jával vannak kapcsolatban. 1 950. augusztus 1-én az Orszá­gos Tervhivatal egyik tanács­kozó helyiségében ki tudja hányán ülték körül azt az asztalt, amelynél megszületett a Kaposvári Textilmű­veket létrehozó okmány, mondhat­nánk, a gyár alapítólevele. Rövid az a két sor, amely kimondja, hogy a felépítendő gyár megnevezése: »Pa­mutfonoda«, telepítési helye: »Ka­posvár, Somogy megye«, de azt hi­szem, mindnyájan csak azt kíván­hatjuk, hogy sok ilyen két sor szü­lessen még az Országos Tervhiva­talban, szűkebb hazánkra, Somogy- országra vonatkozóan, mert ezek a sorok újabb és újabb üzemek, szo­ciális és kulturális beruházások vég­rehajtását jelentik számunkra. A lé­tesítményi okirat alapján megmoz­dult ipartervező, apparátusunk. Ki tudná megmondani, hány tervező mérnök fogott hozzá ennek az új­szerű gyárnak megtervezéséhez, hány gondolat, elképzelés fonódott össze, hogy megvalósuljon a nagy mű. Amíg a budapesti tervező irodák­ban lázasan . folyik a munka, s mindjobban kialakulnak az egyes gyárrészlegék rajzai, addig a Ka­posvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke itthon kapcso­lódik be a nagyarányú munkába, amit bizonyít egy levél a gyár tör­ténetéből. '»Kaposváron a Papsára dűlőben, a jutái út mentén tervezett or­szágos jelentőségű 53 000 orsós pamutfonoda telepítésével egyetér­tek. A gyártelep elhelyezését a vá­ros fejlődése szempontjából elő­nyösnek tartom annál is inkább, mert a jelzett elhelyezés lehetővé teszi a gyár további bővítését, szö­vőüzemmel való kiegészítését. A város domborzati viszonyai olya­nok, hogy a vasútvonal közelében és a már kialakult városias terü­let környékén nincs is olyan te­rületrész, amely annyira alkalmas volna az ipari övezet kialakításá­ra, mint a jutái úti terület. A mun­kaerőgazdálkodási szervek a mun­kaerő biztosítását folyamatba tet­ték-« . ,— idézi a végrehajtó bizottság le­vele, amelyet a budapesti tervező szerveknek küldött meg. Az orszá­gos cél így vált tehát városunk, me­gyénk céljává. M últak a hónapok és 1951. ápri­lis 30-án kezdetleges emel­vény épült a jutái úti szántó egyik részén, ahol a város és a megye ve­zetőivel együtt megjelent a könnyű­ipari miniszter elvtárs és egy ked­ves, őszhajú, idősebb szovjet elvtárs is,' Szergej Ivanovics Altuchov fő­mérnök. A könnyűipari miniszter el­helyezte a felépítendő gyár alapkö­vét. Bárki is járt ezidőtájban a ju­tái út mentén, napról napra észre­vehette azt a változást, amely már a kitűzött cél megvalósítását jelentet­te. A villamos távvezeték, amelyből kapta az építkezés az energiát, amelyből ma a több mint 600 vil­lanymotor táplálkozik, szinte behá­lózta az egész 21 holdat. Közben a városban felállított toborzóirodában sorra jelentkeztek a fiatal városi és falusi leányok, hogy felkeressék az ország valamelyik textilüzemét a fo­nószakma elsajátítására. Ezek közül a fiatal dolgozók közül ma is sokan dolgoznak nálunk. Többen közülük kiváló eredményeket érnek el a munkában és kiemelkednek fegyel­mezett magatartásukkal-, példamutató munkateljesítményeikkel. ÍZ’ őzben egyre érkeznek az épí- tőanyaggal megrakott vasúti kocsik. A Szovjetunióból még a nyár folyamán befutnak az első gépszál­lítmányok, amelyek hozzák a szov­jet ipar remek alkotásait, az épülő új gyár egész gépi berendezését. Csaknem 1000—1100 ember dolgozik ebben az időben az építkezésen, hogy minél előbb felépüljön a gyári (Folytatjuk.) _

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents