Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-09 / 57. szám
t _ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!. Somogyi Néplap A tóiéért harcoló asszonyok, leányok egységes és lelkes serege — legyőzhetetlen erő Mi történt a,z NB II-ben? A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xii. evlo.yam, 57. szám. AKA 50 FILLER Szerda, 1955. március 9. A IHagyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a politikai helyzetről és a párt feladatairól (A határozatot a Központi Vezetőség egyhangúlag fogadta ed) I. Hazáink felszabariíitásánialk 10. év- . fordulóján dolgozó népünk mól táti tekint vissza jogos büszkeséggel ez eltelt tíz év auaitii kivívott hart, almas, történiefimi jelentőségű sikereire. Ez idő aüiaíit a munkásosztály, pártiunk vezetésével, meghódította a hatiaiimat, s szövetségben a dolgozó parasztsággal, 'kéz a kézben a néphez hű értelmiséggel, megkezdte a seociailiizrnus alapjainak lerakását hazánkban. A hároméves iteirv idején, de különösen az ötéves tervidőszak alatt népünk nagy sikereket ért ed a szocialista iparosításban, a nehézipar — s annak szíve, a gépipar — fejlesztésében. A dolgozó parasztság egyrésze rálépett a felemelkedést jelentő nagyüzemi szocialista gazdálkodás útjára Az elmúlt tíz év alatt gyökeresen megváltoztak dolgozó népünk anyagi, kulturális, szociális viszonyai, pártunk helyes politikájának végrehajtása, a dolgozó nép s mindenekelőtt a munkásosztály -önfeláldozó munkája révén. Az elmúlt tíz évben a dolgozó népnek a szocializmus építésében elért sikerei igazolják pártunk poliiltiikájá- nalk helyességét. Pártunk a szocializmus felépítéséért vívott harcában hibákat iis iefköveitett, 1951-től kezdve a szocialista iparnak tehetős ág ainkét, gazdasági adottságainkat meghaladó ütemű fejlesztéseire vett irányt, a termelőszövetkezetek fejlesztésében nem volt elég tekintettel — egyes esetekben — az önkéntesség elvére, s nem fordította a szükséges figyelmeit az) egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termelési tartalékainak mozgósá'.éséra. 1953 júniusában pántunk Közpcintli Vezetősége megvizsgálta országunk helyzetét, s bátor bírálattal, és önfoínálattal a szocializmus építésében elkövetett hibákat feltárta, s kidolgozta a hibák kiküszöbölésére szolgáló intézkedéseket, , A Központi Vezetőség 1953. júniusi határozatai teljesen helyeseknek 'bizonyultak. De e helyes határozatok végrehajtásáéit; vívott eredményes harc mellett, a végrehajtásban hibák és fogyatékosságok is voltak, sőt a határozatokat egyeseik opportunista, anitimiárxisfia módion eltorzították, ami káros jobboddal! 'hibákhoz, jobboldali elhajláshoz vezetett. Ennek következtében népi demokráciánk gazdasági és politikai helyzetében néhány nyugtalanító jelenség mutatkozik. 1954-ben az ipart termelés egyes területein elért eredmények ellenére is, 'alapjában véve egyhelyben topog (a minisztériumi ipar termelése 1954-ben 0,3 százalékkal emelkedett, a nehéziparé 3,1 százalékkal csökkent), a munka termelékenysége a legtöbb iparágban csökkent és a termékek önköltsége növekedett, a! munkafegyelem meglazult, a mezőgazdaság árutermelése 1954-ben kedvezőtlenül alakúit. Bár a növénytermelés és állattenyésztés egyes ágazataiban jelentős eredmények születtek, az elmúlt évbein kevesebb kenyér- gabona termett, minit 1953-ban, Nem növekedett a szairvasmarhaáltomány. A mezőgazdaság begyűjtési tervét a döntő cikkekben nem 'teljesítette, holott erre megvolt és megvan minden reális tehetősége. Mindez kihatott a nemzeti jövedelem alakulására is, c/neiy 1953-noz képest csökkent. A Magyar Dolgozóik Pártija Központi Vezetősége megállapítja, hogy népgazdaságunk helyzetének ilyen alakulása következtében a dolgozók megnövefcedett életszínvonala (1954- foen az egy keresőre eső reálbér 3 5 százalékkal, a parasztság reáliöve- .del-me pedig még nagyobb mértékben növekedett) nem a termelés állandó növekedésének — a munka termelékenysége emelkedésének és az önköltség csökkenésének szilárd alapján, hanem főképpen az állami tartalékok felélésén és a beruházásokra fordított eszközök csökkentésién nyugszik. Az életszínvonal emelkedése nem nyugszik tartós, szilárd alapekon, mivel országúink gazdasági erői az utóbbi időben nem fejlődtek kielégítőéin, A népgazdaságunk helyzetében megmutatkozó komoly nehézségek oka mindenekelőtt abban keresendő, hogy az utóbibi időben, 1953. júniusa óta, olyan jobboltiafji, antimarxista, pártelíienes, opportunista nézetek terjedtek el a pártban, az államapparátusban, s más területeken, amelyeknek hatására iparunk fejlődése megtorpant, csökkent a szocialista felhalmozás, rcm'ott az áíüami és az állampolgári fegyelem. A Központi Vezetőség megállapítja, hogy az 1953. júniusi központi vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek vdlitak, s azok ma is változatlanul érvényesek, s a III. pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának rna is alapját képezik. Ezen határozatok szentemében pártunk változatlanul fő céikitűzésének tartja dolgozó népünk jólétének következetes emelését, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobb mérvű kielégítését, a szocialista, bővített újratermelés és a munka tenmelié- kemyséigének növekedése alapján. Pártunk e fő célkitűzése mindenekelőtt a nehézipar, az egész szocialista ipar s a mezőgazdaság fejlesztése álapján biztosítható. Pártunk tovább folytatja a mezőgazdaság szocialista átépítésének, a termelőszövetkezet fejOteiszlésének politikáját, az önkéntesség alapján. Emelteti továbbra is biztosítja az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság támogatásét, az anyagi érdekeltség elveinek érvényesítését, hegy növelhessék termelésüket és mindenekelőtt nagyobb árutermelést érjenek el, Válltozafíiqpu! érvényesek a kollektív vezetés megteremtése érdekében, s a kommunista bírálat, ónbírálat, valamint az állami törvénye&ség biztosítására hozott határozatok. II. A Magyar Dolgozók Pártja Központi .Vezetősége megállapítja, hogy pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jetten/’.egi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi főakadlályát. Ezért, a pánt főfeladata e káros jobboldali nézetek ideológiai szétzúzása, ezek teljes elszigetelése, mert csak ez teszi lehetővé, hogy pártunk helyes irányvonala politikai, gazdaságii, kulturális és társadalmi életünk minden területién teljes mértékben érvényesüljön, állandóan erősödjön a munkásosztály és a parasztság szövetsége a munkásosztály vezetése mellett. E káros jobboldali nézetek a következőkben mutatkoznak meg: Mindenekelőtt a szocialista iparosítás helyes politikájának elferdítésében. Pártunk 1953. júniusi határom zatai, a III. pártkongresszus határozata s más fontos párthatározatok világosan leszögezik, hogy a szocializmus építésének fő eszköze a szocialista iparosítás, hogy a termelő- eszközök termelésének elsődlegességét biztosítani kell. Pártunk 1953. júniusi határozata alapján szükségessé vált népgazdaságunk erőinek és eszközeinek átcsoportosítása, hogy helyreállítsuk népgazdaságunkban az arányosságot. Ez azt jelentette, hogyha mezőgazdaság elmaradottságát meg kell szüntetni, hogy biztosítani kell mező- gazdaságunk gyorsabb fejlesztését, korszerű színvonalra való emelését, növelni kell a mezőgazdasági termelést és ezen belül különösen a mezőgazdaság árutermelését. Az átcsoportosítás továbbá azt célozta, hogy növelni kell a könnyűipar és az élelmiszeripar termelését, a közszükségleti cikkek gyártását. Pártunk immár közel két éve dolgozik a júniusi határozatok végrehajtásán és ezen a téren komoly eredményeket ért el, amit a kiskereskedelem növekvő áruforgalma, valamint népünk életszínvonalának emelkedése bizonyít. 1953. júniusa előtt a túlságosan györsütemű iparosítás, a mezőgazdaság elmaradása akadályozta népgazdaságunk helyes fejlődését, ma azonban egész népgazdaságunk egészséges előrehaladását, a szocializmus sikeres építését, népünk jóléte következetes emelésének szilárd, tartós alapokra való helyezését iparunk termelésének pangása, a nehézipari termelés visszaesése fenyegeti. Az utóbbi időkben mind erőteljesebben, a párt helyes politikai vonalától eltérő, jobboldali, opportunista elhajlás bontakozott ki a szocialista iparosítás kérdésében. E jobboldali, antimarxista elhajlás e területen elsősorban a következőkben mutatkozik meg: a szocialista iparosítás meghiúsítására vonatkozó törekvések jelentkeztek és olyan nézetek kezdtek terjedni, melyek tagadták a nehézipar állandó fejlesztésének szükségességét. Ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő jobboldali, opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végső soron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása tehetetlenné tenné a mezőgazdaság s a könnyűipar fejlesztését, s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezetne. Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlődjék, gépekre, mind korszerűbb technikára van szükség. Csakis a gépesítés útján biztosítható a mezőgazdaság szocialista átépítése és a mezőgazdaság terméshozamának növelése. De a könnyűipar fejlesztése sem képzelhető el a nehézipar, a gépipar állandó növekedése nélkül. A fogyasztási iparnak is állandóan szüksége van mind korszerűbb gépekbe, ez pedig a gépipar, a nehézipar nélkül nem képzelhető el. A nehézipar fejlesztése elten fellépő és jelentőségét lebecsülő jobboldali álláspont ezért ellentétben áll a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség alapvető érdekeivel. Ér- vényrejuttatása megakadályozná népgazdaságunk korszerű fejlődését és lehetetlenné tenné dolgozó népünk életszínvonalának következetes emelését. Mindazok, akik a nehézipar fej-s lesztése elsődlegességének lenini— sztálini elvéről lemondanak, helyességét tagadják — a munkásosztály vezetőszerepe tagadásának útjára térnek. Tudvalévő, hogy a munkás- osztály politikai vezetőszerepe nő és erősödik az ipar, a nehézipar fejlődésével. Mindazok, akik a nehézipar állandó fejlesztése elten foglalnak állást — akarva, nem akarva — lényegében aláássák a népgazdaság továbbfejlődését és épülő szocialista hazánk védelmi képességét, veszélyeztetik népünk kivívott szabadságát. A párt politikájával nemcsak azt kell biztosítani, hogy következetesen javuljon népünk élete, hanem nem kevésbé azt is, hogy népünk szebb, boldogabb életét minden külső és belső veszély elten megvedjük. Ezért szükséges. hogy pártunk és kormányunk, figyelembe véve az élesedő nemzetközi helyzetet, nagyobb gondot fordítson a haza védelmére, ez pedig a nehézipar állandó fejlesztése nélkül szinte elképzelhetetlen! A szocialista iparosítással kapcsolatos jobboldali nézetek nemcsak abban jutnak kifejezésre, hogy hirdetőik elvetik a nehézipar fejlesztésének elsődlegességét, hanem abban is, 'hogy lebecsülik a termelés, a termelékenység állandó növekedésének, valamint az önköltség állandó csökkentésének szerepét és jelentőségét, ez veszedelmes demagógia, a nép megtévesztése. »A munka termelékenysége — mutatott rá Lenin — ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából«. (Lenin Művei 29. kötet, 435. oldal.) Leninnek ezt az alapvető tanítását szem elől tévesztve, Nagy Imre elvtárs gyakorta elkövette azt a hibát, hogy elfeledkezett erről a szocializmus győzelme szempontjából legfontosabb és legfőbb dologról, a munkatermelékenység rendszeres emelésének szükségességéről, ami nélkül az ország nem tudja megerősíteni és fellendíteni gazdaságát, ami nélkül a dolgozók életszínvonalának felemeléséről tett összes ígéretek megalapozatlanok és üresek, s a dolgozók félrevezetését jelentik. E jobboldali nézetek vallói emlegetik az élet- színvonal állandó maximális emelését, de semmit sem tesznek a. termelékenység eme'ése, az önköltség csökkentése érdekében, sőt burkolt formában ellene lépnek fel. Ha nem érvényesül a szocialista iparosítás politikája, ha nem fejlődik a nehézipar, nem érvényesül a termelőeszközök termelésének elsődlegessége és ha évről évre állandóan nem emelkedik a munka termelékenysége és nem csökken a termékek önköltsége, akkor tartós, állandó életszínvonal emelkedésről még csak beszélni ■sem lehet. Az életszínvonal emeléséről beszélni, de ugyanakkor annak gazdasági feltételei biztosításával nem törődni. valójában olcsó demagógia, a nép félrevezetése! A növekvő jólét a bővített újratermelésből és annak révén a szocialista felhalmozódásból fakad. A szocialista felhalmozást a termelékenység növekedése, az önköltség csökkentése teszi lehetővé. A párt helyes politikája biztosítja hazánk gazdasági megerősödését és népünk jólétének állandó növelését, ezzel szemben a párt vonalától eltérő jobboldali politika érvényesülése aláásná hazánk megerősödését és végső következményként népünket mind alacsonyabb életszínvonalra szorítaná vissza. A Központi Vezetőség ezért a leghatározottabban elítéli és visszauta- sítia pártunk szocialista iparosítási politikájának e jobboldali, antimarxista eltorzítását. IIT. Különösen nagy kárt okoztak azok a marxizmus—leninizmustól idegen, jobboldali nézetek, amelyek pártunk parasztpolitikájának fő kérdéseiben jelentkeztek. Pártunkban egyesek helytelenül értelmezik a munkás-paraszt szövetség kérdését, elfeledkeznek arról, hogy ez olyan osztályszövetség, amelynek célja a szocialista társadalom felépítése és a kizsákmányolás teljes megszüntetése. Olyan szövetség ez, amelyet a munkásosztály vezet. Egyesek a faluban végzett munkájukban nem támaszkodnak a szegényparasztságra, nem harcolnak a kulák elten, megfeledkeznek a munkásosztály vezető szerepéről és a munkás-paraszt szövetség céljáról: g szocializmus építéséről és a kizsákmányolás elleni harcról. A munkás- osztály és a dolgozó parasztság szövetségének ilyenfajta értelmezése megfosztaná e szövetséget osztály- harcos tartalmától és gyakorlatilag csak a kulákságnak használna. Pártunk Központi ‘Vezetősége leszögezi, hogy a munkásosztály és a dolgozó parasztság közötti szövetség további megszilárdítását egyik legfontosabb feladatának tartja. E feladatot — és ezzel a középparaszt megnyerését — azonban csak a szegényparasztságra támaszkodva és a kulákiság ellen harcolva,, a munkás- osztály vezetése alatt tehet megoldani. Ezen elvektől való legkisebb eltérés is gyengíti népi demokráciánk alapját, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségét. Újra feléledtek, sőt. egyes elméleti folyóiratainkban kinyomtatásra .is kerültek a marxizmus által már régen szétzúzott olyan kispolgári elr méletek is, amelyek szerint az egyszerű árutermelő paraszti gazdaságokra, a népi demokrácia viszonyai között, a bővített újratermelés a jellemző. E hamis tételből — és ehhez hasonlókból — kiindulva egyesek tagadni kezdték a mezőgazdaság szocialista átszervezésének parancsoló szükségszerűségét, s ezen a címen a termelőszövetkezeti mozgalom el- gáncsolására vettek irányt. Az ilyenféle nézeteknek nagy szerepük van abban, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk az elmúlt évben számszerűleg nem nőtt, sőt valamelyest csökkent, jóllehet a termelőszövetkezetek jelentős részében a tagok életmódja ma már jobb. mint az egyénileg gazdálkodó középparasztoké. Azok, akik azt hirdetik, hogy egyéni gazdálkodás mellett a szegény- és középparasztok zöme magas jólétet éíhet el és hogy a sok százezer egyéni parasztgazdaságból álló mezőgazdaságunk a termelőszövetkezetek fejlesztése nélkül is virágzóvá és élenjáróvá tehet, becsapják a dolgozó parasztságot. A dolgozó parasztságnak — mind a szegény-, mind a középparasztoknak — igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejtett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki észszerűen a fejlett mezőgazdasági gépek, csak itt alkalmazhatók tömeges méretekben a mező- gazdasági tudomány legújabb vívmányai, mindaz, ami megkönnyíti a dolgozó parasztság munkáját. Pártunk Központi Vezetősége világosan látja azokat a tehetőségeket, amelyek az egyéni parasztgazdaságok termelésének fejlesztésében rejlenek. Ezért ezek felhasználásának elősegítését fontos feladatának tekinti. Ismerve azonban a kisüzemi parasztgazdaságok fejlődésének korlátáit, szükségesnek tartja, hogy az önkéntesség lenini elvét betartva, párt- és állami szerveink sokoldalú politikai, gazdasági és szervező munkát végezzenek a termelőszövetkezeti mozgalom megerősítése és kiszélesítése érdekében. A meglévő termelőszövetkezeteik termelési színvonalának szakadatlan növelése mellett elsősorban felvilágosító munkával biztosítani kell azt, hogy mᣠebben az évben megszűnjék a termelőszövetkezeti mozgalom egyhelyben topogása; meginduljanak a belépések és a régi termelőszövetkezetek mellett újak is alakuljanak. A kisparaszti gazdaság bővített újratermeléséről szóló helytelen nézetek nemcsak arra alkalmasak, hogy lassítsák a mezőgazdaság szocialista átszervezését, hanem, arra is, hogy megbontsák a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok barátságát. El kell érni, hogy a termelőszövetkezeti tagokban az egyénileg gazdálkodó dolgozó párasatok a szebb és jobb paraszti élet úttörőit lássák. A termelőszövetkezeti tagoknak és az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak össze kell fogniuk azért is, mert közös az ellenségük: a kulákság és a falu egyéb kizsákmányolói, akiknek gazdasága és politikai befolyása sokkal kisebb ugyan, mint volt a felszabadulás előtt, de az utóbbi időben spekulációs tehetőségeik és ezzel együtt bátorságuk is újra megnőtt. Közrejátszott ebben az is, hogy ugyanazok, akik nyakra-főre dicsőítették az egyéni paraszti gazdaságot, megfeledkeztek a kulákságról, szem elől tévesztették azt, hogy a kulá- kok és egyéb falusi kizsákmányolok a szegény- és középparasztok rovására újra gazdagodni kezdenek. Nálunk is érvényesül az a lenini tanítás, amely szerint a kisüzemi gazdaság napról napra szüli a kapitalizmust, azaz lehetőséget ad arra, hogy kulákok és egyéb falusi spekulánsok kizsákmányolják a dolgozó parasztokat, sőt arra is, hogy a régi kizsákmányolok mellett új kapitalisták is nőjenek. E lenini tanításokkal szemben új erőre kapott az a régi, megcáfold: állítás,, amely szertant nemcsak a ter- melőszöveitkezeitii, hanem az egyéni parasztgazdaság is a szocializmus felé fejlődik, a »maga módján« ez utóbbi is a szocializmust építi Pártunk Központi Vezetőségének az a véleménye, hogy az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot!# előtt nemcsak az egyéni paraszti gazdasá(Folytatás a 2. oldalon.)
