Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-29 / 74. szám
Dicsőség a magyar munkásosztálynak, dolgozó népünk vezető erejének! Szégyenteljes határozat, amelybe a francia nép sohasem törődik bele Zsukov és Rasszagvin cikke a Pravdában Moszkva (TASZSZ). A Pravda hétfői száma .közli párizsi tudósítóinak, Zsukovnak és Rasszagyinnak a cikkét »Szégyenteljes határozat, amelybe a francia nép sohasem törődik bele« címmel. Ezekben a napokban — írják a tudósítók — á Köztársasági Tanács tagjainak többségére lidércnyomásként nehezedett a Franciaország címére intézett amerikai—angol zsarolás és fenyegetőzés. Az utolsó percig sem szűnt a Franciaországra gyakorolt amerikai nyomás. Pinay francia külügyminiszter március 25-i beszéde bebizonyította, hogy a francia kormánykörök inkább térdet hajtanak a dollár előtt, mintsem megvédjék Franciaország igazi nemzeti érdekeit. A Köztársaság Tanács többsége végül is megszavazta a párizsi egyezményeket és így a francia köztársasági elnök megkapta a jogot a párizsi egyezmények ratifikálására. — Párizsi politikai körökben azonban kiemelik azt a tényt, hogy a Köztársaság Tanács tagjainak több mint egyharmada minden kockázatot vállalva nem volt liajlandó alávetni magát a külföldi parancsnak és a végsőkig bátran harcolt Franciaország nemzeti érdekeiért. — A párizsi egyezmény támogatóinak sikerült ugyan kicsikarni a párizsi egj’ezmények formális jóváhágyását, mégis súlyos erkölcsi-politikai vereséget szenvedtek. Nem tudták ugyanis érvekkel alátámasztani népallenes politikájukat és ezért különböző csalafinta fogásokhoz voltak kénytelenek folyamodni; hogy keresztülhajszolják a Washington által követelt döntést. Amikor a szavazás eredményét bejelentették, az ülésteremben halálos csend uralkodott. A Köztársasági Tanács tagjai lassan elhagyták az üléstermet. A párizsi egyezmények támogatói sápadtan, lesütött szemmel távoztak. Tudatában vannak annak, hogy holnap az ország számon- kéri tőlük cselekedetüket és arcképük megjelenik majd a városi és falusi házak falain ezzel a megbélyegző felirattal: »Ezek szavaztak a hitleri Wehrmacht talpraállítása mellett«. Ezzel szemben a Köztársasági Tanácsnak azok a tagjai, akik minden nyomás és zsarolás ellenére a végsőkig hívek maradtak hazájuk érdekeihez. emelt fővel hagyták el az üléstermet, abban a meggyőződésben hogy igazságos ügyet védelmeztek, és azzal a szilárd elhatározással, hogy tovább folytatják a harcot. A párizsi egyezmények elleni harc tovább folyik — írják befejezésül a tudósítók. Most a köztársasági elnök kerül az elé a választás elé, hogy aláírja vagy elutasítja a párizsi egyezményeket. Bármilyen döntésre jut is a köztársasági elnök, egy dolog világos: a francia nép nem egyezik bele és nem is fog solia beleegyezni Nyugat-Németország felfegyverzésébe. »Az erőviszonyok népünkön belül ma korántsem olyanok, mint München idején« — jelentette ki Maurice Thorez, a Pravda tudósítóival folytatott beszélgetése során. Az a hír. hogy a Köztársasági Tanács többsége meghátrált a külföldi nyomás és zsarolás előtt és megszavazta a párizsi egyezményeket, újabb még nagyobb erőkifejtésre ösztönzi a nemzeti függetlenségért, a háborús gyújtogatok tervei ellen harcoló hazafias erőket. Az osztrák kérdésben tett szovjet javaslat a nemzetközi élet jelentős eseménye Az Ausztriának adott szovjet válasz külföldi visszhangja Moszkva (TASZSZ). Külföldön élénk visszhangot keltett a Szovjetunió külügyminisztériumának V. M Molotov és N. Bisohoff moszkvai osztrák nagykövet osztrák államszerződés kérdésében történt találkozásáról kiadott nyilatkozata, valamint V. M. Molotovnak az a kijelentése, hogy a szovjet kormány üdvözölné Raab osztrák kancellár és más osztrák megbízottak Moszkvába ér kezesét. Több külföldi lap úgy értékeli a Szovjetunió kormányának álláspontját és az osztrák kérdésben tett új javaslatát, mint annak tanúbizonyságát, hogy a Szovjetunió igyekszik elősegíteni a nemzetközi feszültség enyhítését, a vitás problémák békés és igazságos megoldását. A sajtókommentárok megjegyzik, hogy a Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének és annak, hogy ne halogassák tovább az osztrák államszerződés megkötését. »Molotov szovjet külügyminiszter — írja Derek Marks, a Daily Express című angel lap szemleírója — fontos lépést tett az osztrák államszerződés megkötése felé.« Jacques Mauriac, az AFP szemleírója az osztrák kérdésben tett szovjet javaslatot »a nemzetközi élet jelentős eseményei« közé sorolja. Különösen nagy érdeklődést tanúsítottak természetesen a legutóbbi szovjet—osztrák tárgyalások iránt az osztrák közvélemény széles körei. A Szovjetunió külügyminisztériumának az osztrák államszerződésről megjelent közleménye a különböző irányzatú osztrák lapok figyelmének középpontjában áll. Az osztrák lapok nagybetűs címmel részletesen ismertették ezt a közleményt, különösen hangsúlyozzák a lapok a szovjet kormánynak azt a kijelentését, hogy a szovjet kormány üdvözölné, ha Raab kancellár, valamint Ausztria más olyan képviselői, akiket a/ osztrák kormány e célból Moszkvába kívánna küldeni, a legközelebbi jövőben Moszkvába érkeznének. Valamennyi osztrák lap első oldalán közli, hogy Raab kancellár, Schaerf alkancellár, Figl külügyminiszter és Kresky államtitkár március 28-án tanácskozott az osztrák nagykövetekkel. Március 29-én minisztertanács lesz. Akkor tárgyalják meg a szovjet kormánynak az osztrák kérdésben előterjesztett javaslatát. Az osztrák kormánypártok sajtója hangsúlyozza, hogy Raab kancellár elfogadja a szovjet kormány meghívását. A Neue Tageszeitung című bécsi lap a többi között ezt írja: »Osztrák kormánykörökben örömmel fogadják, hogy Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere meghívta Raab kancellárt Moszkvába. A nyugati fővárosok nem titkolják aggodalmukat. Ezzel szemben Becsben feltétlen haladásnak tekintik az események fejlődését, Úgy vélik, hogy a kancellár a belső tanácskozások befejezése után a szovjet nagykövettel beszéli majd meg a moszkvai utazás fontos részleteit«. A nyugati hatalmak hivatalos körei még nem közölték álláspontjukat, de sajtójelentések alapján ítélve ezekben az országokban bizonyos köröket aggaszt az, hogy Bécsben kedvező visszhangot keltettek a szovjet javaslatok, valamint Raab várható moszkvai útja, továbbá az, hogy ezzel kapcsolatban kedvező kilátások nyílnak az osztrák kérdés igazságos megoldására. Megjegyzendő, hogy Thompson az Egyesült Államok ausztriai főbiztosa az utóbbi napokban tárgyalt az osztrák kormány vezető személyiségeivel. Igyekezett arra buzdítani őket, hogy találjanak módot Moszkvával folytatott tárgyalások elhúzására. Az ilyenfajta próbálkozások azonban, amelyek meg akarják gátolni az osztrák kérdés rendezésére irányuló új lépések sikerét és előre is hibásaknak igyekeznek azokat feltüntetni, az összes békeszerető de mokratikus körökben felháborodást keltenek. Ezek a körök üdvözölnek minden olyan lépést, amely a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdulására vezet. PÁRT ÉS PÁRT ÉPÍT ÉS & NEM EGYSZERŰ TAGGYŰLÉS ... FELNEK AZ IGAZSÁGTÓL SZENTA KÖZSÉGBEN nagy eseményre készülnek. A párttiiltk'ár, Kertész Károly elvtórs hal vtt, hol ott bukkan elő, gyors léptekkel rója az utcákat, beszól egy-egy házihoz, majd mosolygó arccal, megeiéged»teem távozik. Ma este községi pártvezető- séget választanak a faiu kommunistái. Minden párttagnak küldtek meghívót, de Kertész elivtáms személyesen is felkeresi őket, hogy mindenká ott (legyen a taggyűlésein'. Fekete Sándor élvtárs a ház előtti kentet gereblyézi. — Még ezt a kis darabot befejezem, aztán megyek én is — mondja Kertész elvtársnak. Horváth Klára tsnitónő virágvázákat mosogat az udvaron. Virág még nincsen, ezért, fenyőgallyakka! díszíti a piros drapériával ‘borított él- nötoi asztalt... Lassan besötétedik, s a tanácsház előtt már gyiitókezrek az elvtársik. Bent kiigyúl a ilérripa, Kertész elv- társ még egyszer átnézi a beszámolót, aztán .behívja a gyülekezőket. MEGKEZDŐDIK A TAGGYŰLÉS. Kertész elvtáns beszámriiójia alatt figyeljük az arcokat. A kommunisták nagy érdeklődéssé! hallgatják a beszámolót. Valamennyien tudják, hogy nem egyszerű taggyűlés részvevői. Tudják, hogy községük pártszervezetének éle téről van. szó, s ‘arcuk aszerint, hogy a 'beszámoló eredményeket vagy hibákat sorol fel, lesz derűssé. mosolygóssá, avagy mélyen barázdált gondolkodóvá, föprengővé. Kertész elvtárs a Központi Vezetőség márciusi határozat áléi beszél, a tsz-ek fejlesztéséről, újak alakításáról). Amikor énről szól, -bizony ‘töprengő, gondolkozó. e.gy kicsit szégyenlős arcokat látunk magiunk előtt. — Sok jó példát láttunk és mi mégis idegenkedtünk a .termelőszövetkezetitől — mondja Kertész elv- táms. — Igen, nekünk három termélő- cscporturk veit — emlékezik később egy nagybajuszai, bonostásiarcú elv- itárs —, de feloszlásukhoz mi, kommunisták is hozzásegítettünk, hisz mi magunk voltunk az elsők, ak.ilk a’éínt.uk a kilépési nyilatkozatot. Ha akkor erős ebbek lettünk vei na .. . S ez a -téma több elvtórsat is megszólaltat. Az egyik így mantegetőd- zik: — Tudjátok, hogy rossz,- homokos földjeink vannak, nem lehet itt tsz-t alakítani. De a másik meggyőző érvekkel vág vissza: — A burgonya, kukorica viszont jobban -megterem, mint -bárhol! — És ha állattenyésztéssel foglaiV koznánk? Az biztosan kifizető len» ne... ! — Ne felejtsétek el, hogy a régi tsz-ek a rossz vezetőik miatt nem á Síiták meg helyüket! örömmel hallgatjuk a vitát. Igaz, Szenta községben -eddig csak a ta- nácsd'nök írta a’á a -belépési nyilatkozatot, de a váltóból), a let kés adósból úgy érezzük, hogy hamarosan lesz termelőszövetkezet ebben a községben is ... Kertész elvtárs részletesen ‘beszélt a mai vezetőságváliasztásról, s ehhez a témához még több kommunista szólt hozzá. Előjöttek a régi, többéves hibák, a községi és erdésze i pártszervezet közti ellentetek. Minden párttag önömmel vette tudomásul, hogy végre megszűnik ez az áldiatülam állapot. — Teljesen szétaprózódott az erőnk, 'akadályoztuk egymás mainkáját — mondja Balázs élvtárs — itt az ideje, hogy összefogjamk! — S meggyőző szava:: magával ragadták a -többi kommunistát áis. — Emlékezzetek csak rá, amikor népnevelőmunkára hívott a párt, a mi szervezetünk tagjai azt mondták, hogy »majd ha az erdészetiek jönnek, mi is megyünk« — s a vége az lett, hogy mindannyian otthon maradtunk — mondja Szoiliár elvtárs. Mások a kulit úrmunkáróili beszéltek és -arról, hogy amikor valami nagy ünnep volt, az erdészet elvitte a kuhúrcsopoirtcit vidékre, s a faluban nem volt semmi műsor. Ez is a két szervezet közti összhang hiányának köszönhető. ÉS A FALU KOMMUNISTÁI tovább vitatkoznak. Egyre jobb a -hangulat, egyre többen emelik magasba a kezüket, hogy szót kérjenek. Az asszonyok is türelmesen, figyelemmel hallgatják őket. Sok szó esik az oktatásról; a tavasai munkákról, a pártépítés elhanyagolásáról, s a hibák feltárása után megfogadják a község -kommunistái, hogy az új vezetőség segítségével megjavítják a pártmoxnikát. A vitát félbe kell szakítani. A második napirendi pent, a vezetőség- választás hosszú időt vesz igénybe, s már elmúlt tíz óra. A titkár elmondja a választás módját, aztán a jelölő- bizottság elnöke javaslatot tesz. A párttagok nem szavazzák meg gondolkodás nélkül a jelölteket. Néhány pillanatig csend van, aztán egyszerre kilenc kéz emelkedik a magasba, hegy úiaibb javaslatot tegyenek. A választás lebonyolításában egy kicsit bizonytalankodnak. Az elnökség ' és maga a titkár elvtárs sincs egészen tisztáiban a választás rendjével. Hiányzik a jó és pontos előkészület, s ebben nagy része van a járási bizottságnak, ahonnét senki sem jött el, hogy tanácsaival, tapasztalataival segítse a -gyűlés lebonyolítását. De hamarosan rendfoejön mondén, s a párttagok egyenként szavaznak a szomszéd helyiségben. A többiek pedig izgatottan vitatkoznak, beszélgetnek: vajon ki lesz a vezetőség tagja és milyen változást hoz ez a falu, -az ő életükben? S amikor a sízaviazátszedő-foizottiság elnöke feli- oüvassa az eredményt, megelégedett mosollyal, hosszantartó, ütemes taps- < sail köszöntik a megválasztott vezetőség tagjait, A TAGGYŰLÉS VÉGET ÉR. Már negyed tizenkettő. A faiu kommunistái kissé fáradtan, de mégis jókedvűen indulnak hazafelé ... Jávori Béla Az Országos Béketanács közleménye az aláírásgyűjtésről Az Associated Press hírügynökség március 2-án Washingtonból a következőket jelentette: »Az Egyesült Államok postaügyi minisztériuma nem kézbesíti tovább a Pravdát és az Izvesztyiját a szovjet lapok legtöbb amerikai előfizetőjének. A posta dolgozói az igazságügyminisztérium javaslatával egyetértve elkobozta* és megsemmisítették e két szovjet lap példányait... Az igazságügyminisztérium közölte a postaügyi minisztériummal, hogy annak általánosságban joga van megtagadni olyan sajtótermékek kézbesítését, amelyek meg nem engedett külföldi politikai propagandát tartalmaznak-«. Ugyancsak ebből a közleményből ítélve az amerikai posta vezetői energikusan gyakorolni kezdik ezt a »jogukat« és a Pravda és Izvesztyija példányainak elkobzása és megsemmisítése csak kezdete »programjuknak«, amely a Szovjetunióban és más országokban megjelenő összes »nem kívánatos« lapok, folyóiratok és könyvek megsemmisítését tűzte ki célul. A washingtoni hatóságoknak ez a nem is takargatott, cinikus programja zavarba hozta még a sokat próbált amerikai politikusokat és újságírókat is, köztük a New York Timesnek, az amerikai monopóliumok szócsövének szerkesztőit. A New York Times szerkesztői a fejüket fogták: a washingtoni hatóságok új akciója a legtájékozatlanabb embereket is meggyőzi arról, hogy valójában Washington emel »vasfüggönyt« az országok és népek közé, hogy az Egyesült Államok vezetői mindent megtesznek, nehogy az amerikai nép megtudja az igazságot más országokról, főleg a Szovjetunióról. Az ehhez az esethez fűzött kommentárok közül is sok akarva-aka- ratlamul elárulta, hogy Washington úgy fél ettől az igazságtól, mint a tűztől. A New York Times március 4-i számának szerkesztőségi cikke szerint »az amerikaiakat hosszú éveken át « arra szoktattál?:, hogy »szemére vessék a Szovjetuniónak a vasfüggönyt«. Most pedig gyakorlatilag az derül kd, hogy a »vasfüggönyt« (amelyről egyébként maga a New York Times is éppen eleget szónokolt) korántsem a Szovjetunió emeli, hanem az Egyesült Államok amelynek vezetői pedig egyre hangoztatják a »tájékoztatás szabadságát«, a »szólásszabadságot« és az egyéb szabadságjogokat... Még nyíltabban írt erről ugyancsak a New York Timesben George Kennan. az ismert amerikai diplomata, akire pedig senki sem foghatja rá, hogy szovjet-barát. »Körülbelül 27 éven át kísértem figyelemmel a Pravdát és az Izvesztyiját — írja Kennan. — Véleményem szerint semmi sem segíti elő annyira a szovjet valóság helyes megismerését, mint az, ha az érdekelt amerikaiak alaposan megismerkednek ezekkel a lapokkal«. Kennan e szavaival közvetve beismeri, hogy az amerikai sajtó torz ferde képet ad a szovjet valóságról. Neki magának természetesen ez fáj a legkevésbé. Sokkal inkább aggasztja az, ami szerinte kiváltotta az amerikai olvasók eltiltását a szovjet sajtótermékektől. Kennan ezt írja: az Egyesült Államok kormányának vezetői szerint úgy látszik, »annyira nem meggyőző politikai filozófiánk, annyira nem áll ki mellette senki..., másfelől pedig ellenfeleink nézetei oly nagy hatást gyakorolnak, annyira logikusak és annyira meggyőzőek, hogy embereinket korlátokkal kell körülzárnunk, nehogy érintkezésbe jussanak a kommunista gondolkozással«. Kennan kérdő formába öltözteti az amerikai politika helyzetéről alkotott ítéletét: »Tényleg akadnáftak kormányunkban olyan emberek akik? .:. « Ez a kérdő forma azonban csak átlátszó lepel, amelyen át- dereng, hogy az Egyesült Államok vezetőkörei többek között éppen saját politikai »filozófiájuk«, a más országok és népek iránti ellenséges érzület és gyűlölet filozófiája miatt félnek az igazságtól. Országszerte tovább folyik a tiltakozó aláírásgyűjtés az atomháború és a nyugatnémet felfegyverzés ellen. Az aláírások száma 1955. március 26-én 4 987 400 volt. A békebizottságok, a békemozgalmi aktivisták a IV. magyar békekongresszus adta újult erővel folytassák a tiltakozó aláírások gyűjtését. Jussanak el minden otthonba, s türelmes, meggyőző szóval gyűjtBécs (MTI). Schaerf osztrák alkancellár az Osztrák Szocialista Párt vasárnap megtartott étó konferenciáján nyilatkozott az osztrák kérdésről tervbevett négyhatalmi konferencia gondolatáról. Schaerf úgy vélekedett, hogy »jó dolog a Szovjetunióval tárgyalni Ausztria jövőjéről«, majd hozzátette: »kíváA Kaposvári Textilművek tegnap délután 4 órakor befejezte negyedéves tervét. A negyedév végéig még hátralévő időben az üzem annyi fonalat tud gyártani, melyből 151 ezer férfiinget lehet készíteni. Hogy a negyedéves tervet több mint három nappal előbb befejezhették, köszönhető az olyan kiváló fonónőknek, mint a gyűrűsfonóban Horváth Erzsébet. Kulcsár Ferencné, Kovács sék az aláírások újabb mülióit. Mindenütt mondják el: miért van szükség a jelenlegi nemzetközi helyzetben minden ember nyílt kiállására, száz- és százmilliók egységes fellépésére. A tiltakozó aláírásokat pecsételjék meg a mindennapi munkában elért új sikerek; a'béke magyar harcosainak béketettei is tükrözzék népünk elszánt békeakaratát. r.atos. hogy a négy szövetségessel folytatott tanácskozásokon garantálják Ausztria jövőjét«. Az alkancellár ezután annak a nézetének adott kifejezést, hogy az ilyen tárgyalásokon rendezni kell az Ausztriában található német javak kérdéseit. Katalin, akiknek átlagos teljesítménye meghaladta a 111 százalékot vagy a lánccsévélőben Kende Piroska, Csepei Erzsébet és az előfonóban Varga Mária. Az adminisztratív dolgozók közül Bilcz Sándor. Závorszki Lajos, a műszakiak közül Kocsis Ernő és Porte’lla Béla kártoló műhelyfőnök szorgalma, tudása járult hozzá ehhez az eredményhez. Schaerf osztrák alkancellár nyilatkozata LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT
