Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-29 / 74. szám

Éljen a magyar dolgozó nép, a hatalom birtokos a Előre a felszabadulási verseny sikeréért! Hogy minél előbb eljusson faltainkba a villanyfény ... A felszabadulási versenyben a Dél- ' dunántúli Áramszolgáltató Vállalat­nál is kimagasló eredmények szület­nek. Arra törekednek, hogy ez idő alatt minél több községet kapcsolja­nak be az áramszolgáltatásba. A vil­lany fényt, kultúrát visz a falvak­ba. Ezért dolgoznak oly szorgalma­san az Áramszolgáltató munkásai. Elsőként az üzem gépkocsivezetője, Salétros László elvtárs munkájáról kell dicsérőleg megemlékezni. Salét­ros László az üzemzavarok gyors •elhárítása érdekében saját műhely­ben javította a gépkocsit, ezzel 10 ■ezer forintot, valamint sok időt ta­karított meg. Kovács Ferenc csoport- vezető és csoportjának tagjai szintén • elismerést érdemelnek. Ök Kaposvár területén végeznek felújítási mun­kát, és átlagos teljesítményük meg­haladja a 160 százalékot. Április 4 tiszteletére tett vállalásaikat a ha­táridő előtt 10 nappal teljesítették. Az építési osztály dolgozói közül Pálfi Zoltán brigádja ér el kitűnő eredményt. Ordacsehi község villa­mosítása során átlagos teljesítmé­nyük 162 százalék volt. Jól dolgozik a Moór-brigád Homokszentgyörgyön, Illa István csoportja Karádon, va­lamint Varga Jánosé Andocson. A fiatalok is eredményesen vesznek részt a felszabadulási munkaver­senyben. A legjobbak között szere­pel Bene Jenő ifjúmunkás 173 és Vanesula Károly 170 százalékával. A kaposvári húsipari dolgosók megfogadták: legyőzik a pécsieket A Délsomogyi Húsipari Vállalat dolgozói április 4 tiszteletére tett vál­lalásaikhoz híven negyedéves tervüket határidő előtt befejezték. Már­cius 5-ig 100 százalékra eleget tettek első negyedéves kötelezettségüknek. .A felszabadulási verseny lendülete azóta még jobban fokozódott. Ter­vüket eddig 970 mázsa termékkel teljesítették túl. Eredményeiket a fel­szabadulási héten még tovább akarják növelni, mert a Pécsi Húsipari Vállalattal vannak versenyben és e nemes vetélkedésből győztesként .akarnak kikerülni. Javulóban a Finommechanikai V. munkája A. Somogy megyei Finommechani- novics Imre csiszoló munkája is. kai és Gépjavító Vállalat március Az írógép-részleg munkája ellen 26-án befejezte negyedéves tervét. Asem merül fel már annyi kifogás, vállalat egyes részlegei jóval lOOmint a múltban, s ez elsősorban Fe- ■ százalék fölött teljesítették negyed-hér Lajos műszerésznek köszönhető, j •éves tervüket. A tekercselő-részleg A mérleg-részleg dolgozói közül a í például 129,8 százalékot ért el. Elis-két Gertner — apa és fia — tűnt ki mérés illeti a nikkelező-részleget is,lelkiismeretességével. A magas tel- j amely sokat javított munkája minő-jesítmény mellett kifogástalan mi- ‘ ségén. A közönség megelégedésétnőség jellemzi munkájukat. A Gert­mut at ja. hogy nap mint nap többner Lajos keze alól kikerülő mun- megrendeléssel látják el a részleget, kát a gépállomások és állami gazda- D cséré'.reméltó Falusi János és Stri- Rágok csak dicsérni tudják. Rendezzük adótartozásunkat! Kaposvár kultúréletének fejlődésére tanúskodott a városi kultúrverseny Ahogy közeledik április 4-e. úgy •élénkül falvóinkban is a fe1 szabadu­lási versenylendület: igyekeznek dolgozó parasztjaink, hogy adott sza­vukhoz híven, rendezzék pónzadó "tartozásukat, illetve teljesítsék vál­lalásukat. E1;-mérésre méltó ered­ményt értek r], s már a múlt héten túlteljesítették első negyedévi adó­fizetési kötelezettségüket: Község: Tanácselnök: Bedegkér Csizmadia Gábor Gadánv Nyúl János Kunt elep Teller Ferenc Zamárdi Győrvári Vilmos Vannak azonban olvan községek is, amelyek lemaradtak az adóterv teljesítésével. Ezek miatt kell szé­gyenkezniük járásainknak s a me­gyének: Tanácselnök: Holczbauer Ferenc Feppenheimer J. Kátai András Község: Szorosad Jákó Potonv Ez utóbbi községek úgy ünnepel­hetik méltóan a felszabadulás nap­ját. ha becsülettel rendezik adóssá­gukat. Dicsőségtábla Kössöntjük... ... a Vas- és Fémipari Kombi­hát egy-egy üzemrészének leg­jobb dolgozóját, aki a felsza­badulási verseny során az élre küzdötte magát: az öntödéből AMBRUS VIKTORT, akinek át­lagos teljesítménye maghalad] a a 300 százalékot; a forgácsolóból NÉMETH LÁSZLÓT, akii a fel- szabadulási műszak alatt áitiiago- sarn 250 százalékot teljesített.; a lakatosműhelyből DAUSEK GÉ­ZÁT magas teljesátményszázaJé- káért, selejtmentes munkájáért. ... DOMA JÁNOS és VATULIK PÉTER asztalos-brigádját a Fa^ ipari Vállalattól. Mindkét brigád jó miinőségi munkával teljesítet­te április 4 tiszteletére tett vál­lalását. ... a Marcali Erdőgazdaság dol­gozóját, SZERENCSÉS IMRÉT, •aki fakitermelő munkacsapatá­val vállaltai, hegy április 4-ig 110 száziaí.élkira teljesíti fakitermelési tervéit. Felajáníásulkat túlteljesít­ve, 117 százalékos teljesítményt értek el a csapat tagjai. ... a somi Béke TSZ tagjait, akik az állampolgári, fegyelem betartásában példát mutatnak az egyéni dolgozó parasztciknak. A termelőszövetkezet tagjai vál­lalták, hegy április 4-ig teljesítik egész évi vágó­marha- és tojásfbeatíásiukat. Állták szavukat. s már március 15-én teljesítették be­adásukat, sőt félévi ibarcmfiibe- adásuknak is eleget tettek. ... Balatonszcmes község dolgo­zó parasztjait és begyűjtési dol­gozóit, akik vállalták, hogy már­cius 25-ig teljesítik első negyed­évi beadásukat és adótervüket, ígéretüket megtartották: mind­egyik cikiMólesógbőí határidőre teljesítetek a kötelezőt, adóju- is rendezték. A Kaposvári Városi Tanács már­cius 27-én rendezte meg a városi kultúrversienyit a színházban, illetve a postla kultúrtermében. A verse­nyen 1B kultúrcscport vett részt. A NÉPI TÁNC-, ZENE- ÉS ÉNEKVERSENY a színházban került megrendezésre. Különösen kiemelkedett az Arany utcai Téglagyár támccsoportja. A -Trencséni csalogató«-! és a »Fomó- játék«-ot mutatták be. A csoport méltán jutott tovább a megyei dön­tőbe, valóban a legseínivcnalasabb, legkidolgozottabb volt mindkét tánc. Hasonlóan színvonalasan szerepelt a B. M. Megyei Főosztályának népi tánccsoportija is. A »Hármasugrós« leánytáncot mutatták be. A tánco­sok alapos tudásról, tettek tanúságot. Mindkét csoport munkáján látszik, hogy szakszerű, jó irányítás mellett tartják próbáikat. Sikeresen szere­peit a Kiskereskedelmi Vélialat és a Vasipari Kombinát egyesített tánc- csoportija is, s méltán kerültek be harmadikként a megyei döntőbe. A MÁV táncegyüttese sokat fejlődött, de még gyakorlottabb, pontosabb munkát kell végezniük. A szentjaka- bi csoport ugyancsak fejlődésről ta­núskodik. A ZENEI VERSENY ; során a Városi Tanács népi zenekara | aratott legnagyobb sikert. Alapos, ’ kidolgozott művészi számaikkal! meg­érdemelten jutottak tovább a megyei döntőbe. A közönség örömmel üdvö­zölte a Texitiflművek énekkarának és zenekarának szereplését. Somogyi j népdalaik sikert aratták, szükséges azonban a zenekar bővítése. Szerep» • lésük azt bizonyította, hogy a Tex- tilművekiben is eredményes kulitúr­[ élet kezd kibontakozni. Újszerűén, hatott a Vasipari Kombinát száj­harmonika-együttesének fellépése, mely ugyancsak továbbjutott a me­gyei döntőbe. Az együttes tagjai szép munkát végezitek. A versenyben, SZÓLÓSZAMOK is szerepeltek. Műdig Erzsébet, a B. M. Somogy megyei Főosztálya kultórcsoportjániafc énekesnője mél­tán jutott tovább a megyei döntőbe. Gazdag, színárnyalatokkal telített hangja megérdemelt sikert aratott. Ugyancsak továbbjutott Bicaó Juli- • anna, a szentjakabi kultúrosoport énekese; természetes, tiszta hangja a megyei döntőben is megállja he­lyét. Horváth János, a Vasipari Kombinát dolgozója gitárjátékával szintén eljutott a megyei döntőibe. A SZINJÁTSZÓCSOPORTOK bemutatójára a posta kultúrtermé­ben került sor. Kiemelkedett az ÉDOSZ központi kultúrbáza szín­játszóinak előadása, akik Baráth Endre: »-Lángoló mécsesek« című re­gényének »Amnesztia« című színpadi változatát adták elő. Ugyancsak megérdemelt sikert aratott a Nyom­daipari Vállalat színjátszócsioportja; Nóti Károly »Nyúl« című egyfelvo- násos vígjátékának bemutatásával kerültek tovább a megyei döntőbe. A Vasipari Kombinát a »Mentőan- gyal« című egyfelvonásost mutatta be sikeresen. Az ezévi városi kultúrverseny azt bizonyítja, hogy Kaposvár kultúréle- ite sokat fejlődött. Tartalmasabbá vált a kultúrcsoportok munkája és elsődleges érdem, hogy műsoraik magyrészót a megye igazdag népi ha­gyományaiból merítették és előadá­saikat szocialista tartalommal töl­tötték meg. Megalakult a Magyar Történelmi Társulat Somogy megyei Csoportja Március 27-én délelőtt 10 órai kez­dettel Kaposvárott az Áll. Zeneisko­la Bartók-termében a Magyar Tör­ténelmi Társulat Déldunántúli Cso­portja tartott ülést. Ruzsás elvtárs megnyitó szavai után Szabó Gyula elvtárs tartott előadást: »Latinca Sándor, a szegény proletárság egy igaz védője« címmel. Szabó elvtárs értékes előadásában a somogyi szegénység évszázados I harcaival, megmozdulásaival foglal­kozott. Majd a nagy somegvi kom­munista — Latinka Sándor — élet- történetét ismertette. Klein Jánosné elvtársnő, a Törté­nettudományi Intézet munkatársa korreferátumában a somogyi fehér- terror:sták vérengzéseiről beszélt. Az előadás után az újonnan alakult cso­portok vezetőségét választotta meg a tagság. A Somogy megyei Történelmi Tár­sulat alelnőkévé Kanyar József elv­társat választották, Szabó Gyula elv- társat a titkári. Szekeres Károly elvtársat pedig a titkárhelyettesi teendők ellátásával bízta meg a tag­ság. EMLÉKEZEM... írta: Bodó Imre •(Bodó Imre elvtárs az alábbi cikket a Somogyi Néplap fel- szabadulási pályázatára küldte be.) JYfEHÉZ ÍRNI annak, aki nem a ■L ’ toll embere .. . Különösen nehéz akkor, amikor az *embert sodró áradatként rohanják meg az emlékek ... Emlékek 1944— 45-ből. Abból az időből, mikor a magyarok új történelmét, a magyar munkásosztály arany lapjait kezdték ami... A világmindenség apró parányok- ból épül fel — ugyanígy a szabad­ság kivívásáért és megtartásáért fo­lyó harc is sok-sok parány egységes <összefogásával történik. Ezek okos, erős, minden akadályt legyőző irá­nyítása tette lehetővé, hogy ma már nemcsak álmodozunk a szabadság­ról, hanem benne is élünk. 1944—45-re, e nagy történelmi idő­re emlékezem... a mi munkás élni- akardsunkra! Mily felemelő volt az a hatalmas erő, m,ely akkor robbant ki, mikor a dicső szovjet katonák szabadságot hoztak számunkra! Mennyi hősi tett .született azokban a napokban! * * * 7 0 HÓNAPOS katonáskodás után, 1944. novembér 24-én tértem haza Siófokra, mint az ott állomásozó tábori kórház lábadozó betege. Alaposan össze voltam törve, de már a gyógyulás útján jártam. Egészségem helyreállítását az 505-ös hadikórház Petrovics nevű főorvo­sának köszönhetem, lelki gyógyulá­somat pedig az a biztos tudat segí­tette elő, hogy közeledik már a há­ború vége és nemsokára véget ér minden szenvedés, minden megpró­báltatás. Amint járni tudtam, na­ponként sétáltam be az üzembe, ahol akkor még nagy volt az elkeseredés és a bizonytalanság. December 2-án megszólított a művezetőm: — Na, gépész úr, maga hová orientálódik? Kurtán feleltem: — En? Ide a családomhoz. Egy tapodtat sem megyek! Nekem elég volt a háborúból!... — Na, gondolja meg. Ha akar, együtt jöhet velünk Balatonfüredre, mert holnap áttelepülünk. Hozhatja a családját is — tette még hozzá, az­tán elfordult. Másnap el is mentek, de én és még jópár kollégám itt maradtunk. T\ ECEMBER 3-AN, nem sokkal 10 óra után láttuk meg az el­ső szovjet katonát. Pincénkben kö­szöntött ránk, ahol sokadmagunkkal meghúzódtunk. A következő regge­len pedig már a felszabadító Szov­jet Hadseregnek dolgoztunk öröm­mel, nagy-nagy kedvvel, amiért vég­re megropogtathutjuk izmainkat, ka­lapácsot foghatunk: s a friss, közeli tavaszt ígérő levegőn végre munká­hoz láthatunk. Egy alkalommal összejöttünk mi, itthonmaradt hajós-dolgozók a tele­pen s kezdtük eltakarítani a roml­kat, majd hozzáláttunk a hidak épí­téséhez. Az újjáépítő munka élén mindenütt a hajósok és kikötőfel- ügyelőségiek jártak. 1945. január 19-én azonban Sió­fok gazdát cserélt, az eddig felépí­tett rend felbomlott, s újra ránksza­kadt a kétségbeesés, nyugtalanság. Az itthonmaradt dolgozókat össze­szedték a németek; úgy kezelték őket, mint szökevényeket, s a cso­portot bedobták az első vonalba. Szerencsére, nekem sikerült kicsúsz­ni a hálóból, harmadik napon pedig lakásunk is »senki földje« lett. így megszabadultam a nyilasok üldözé­sétől igaz — habár a »senki földjén« való tartózkodás sem volt valami 1'r,llemes. De mégis jobb volt, mint odaát.. . fEBRUÁR VÉGÉN aztán vég- leg szabadok lettünk!... Az új tavasszal felfakadt szabadságunk friss bimbója is és most kezdődött csak az igazi kibontakozás! De a legtöbb ember most mutatta meg igazi mivoltját is. Megismerhettük a talpig becsületes, igazi munkást, de felismerhettük sorainkban a még köztünk lévő spekulánsokat, kon­junktúra-lovagokat, akikből bizony elég sok volt akkoriban. A Balaton felső partján folyó har­cok alatt a visszavonuló német csa­patok felrobbantották hajóinkat, s ez a vandalizmus lelkünk mélyén megdöbbentett, de — nem tört le bennünket. Megkezdtük tönkretett hajóink kiemelését és újjáépítését, annak ellenére, hogy otthonaink még szétvert fészek képét mutatták, an­nak ellenére, hogy a háború meg­próbáltatásai meggyöngítették testi erőnket, hogy e napokban még alig jutottunk ennivalóhoz. De tudtuk mindnyájan, hogy ha élni akarunk, s méghozzá jól akarunk élni, akkor először termelőeszközeinket kelt rendbehozni. Igaz, kevesen voltunk még ekkor, hiszen munkatársaink szétszóródtak, sokan közülük még nem ocsúdtak fel lelki összetörtsé- gükből, s olyan is akadt, aki futott az egyéni haszon után, hajszolta a pozíciószerzést, mitsem törődött az új feladatokkal. Az első megbeszélé­sen úgy határoztunk, hogy egy csó­nakot úszóképessé teszünk és átme­gyünk Füredre. így is történt. Né- gyen szálltunk vízre: Schmidt János kormányos, Pintér Kálmán gépész, Dömölki Imre raktáros és magam. Másik csoportunk gyalog indult a révbe, majd csónakkal keltek át és ismét tovább: gyalog tették meg az utat. Füreden találkoztunk össze, s kitörő örömmel köszöntöttük egy­mást. Együtt voltunk mind, akik dol­gozni akartunk. Borbély József ha- jövezető. Balogh László uszálykor­mányos, Ács Imre kormányos, Zsirai József gépész. A füredi hajósok kö­zül Amancsics Antalt és Borbély Gézát találtuk ott. A régi gyárban közös erővel csináltunk szállást és másnap megkezdtük a munkát olyan körülmények között, hogy az szinte regénybe illő! Minden hajónk fel­robbantva. szerszámunk nem volt, de akaratunk annál több. Legyőz­tünk is minden nehézséget! A KIEMELÉSEKET — körül­ményeinknek megfelelően — szerveztük meg, miközben a gyár dolgozói is kezdtek már visszaszivá­rogni. Megjött Hankóczi igazgató, s az ő nagy szervezőképessége, vala­mint dolgozótársaink akarata és ön­feláldozó munkájának gyümölcse­ként egyre nagyobb eredményeket értünk el. Ugyanakkor a Révfülöpön elsüllyesztett két hajónkat — a Ke­lént és a Tündét — is rendbehozták, úszóképessé tették az ottlévő hajós­dolgozók. Megszabott munkaidőt akkoriban még nem tartottunk, azt mindig a körülmények szabták meg. A mun­kát Amancsics és Borbély József irá­nyították: a minisztériummal, vala­mint a szovjet csapatokkal pedig Zsirai József, Hankóczi Jenő és Bo za.i István vette fel a kapcsolatot. A vízalatti munkát Schmidt János és én végeztük — egyszóval, nem volt különösebb osztozkodás: mindenki ereje és tudása legjavát adta. A mi összefogásunk eredménye hamarosan meg is mutatkozott, s ez volt az az erő, amely lassacskán visszatérésre hangolta, bizalommal töltötte el az elkalandozott és letört munkatársa­kat. Az első hetekben nagy nehéz­ségeink voltak az étkeztetéssel. Az üzemi konyha megindulásáig bizony Dömölki és a magam horgai szerez­tek táplálékot, ugyanis munka után vettük a botot, nekiláttunk halászni, s az így szerzett zsákmánnyal egé­szítettük' ki szegény éléskamránkat. Közben kiemeltük a Boglár, a Szent- istván és a Szentmiklós nevű kismo­torokat is. Esti szórakozásunkat meg széthordott hajóink felszerelésének összeszedése jelentette. flGY ALKALOMMAL tudo- mást szereztem egy volt fo­lyamőrtől, hogy a hajóink leszerelt alkatrészeivel telt ládákat a kikötő nyugati részén dobták vízbe. Nekünk se kellett több! Schmidt Jánossal ke­resni kezdtük ezeket, s kitartásunk eredményeként sok értékes, akkor be nem szerezhető alkatrészt hoz­tunk felszínre. Többek közt a Sió motoros tüzelőanyag-szivattyúját, porlasztóit, vezerműkerekét — úgy­hogy ennek a motorját teljes egészé­ben beszerelhettük a Boglárba. A szereléssel Pintér Kálmán gép­kezelőt és engem bíztak meg, így te­hát elkerültem a kiemelőbrigádtól. A búvárkodást egészségi állapotom miatt sem folytathattam volna to­vább. mert a sebesülésemből eredő szilánksebek nem gyógyultak, s lá­bam kilenc helyen folyt. De mit szá­mított ez ahhoz a boldogsághoz ké­pest, hogy újra dolgozhatunk, épít­hetünk, hogy félelem nélkül élhe­tünk már, s szabad levegőt szívha­tunk a pincék dohos levegője után! . .. Aztán egy szép napon elkészült, a Boglár, s a még meglévő tihanyi aknasarkon át kihajóztunk a vízre, hogy a dolgozók szállításával segít­sük előbbre szabad hazánk újjáépí­tését! * * * ANNYI, DE ANNYI szép dolog /~* volt ezekben az időkben, hogy ha csak megközelítőleg is tel­jes képet, szeretnék adni: egész kö­teteket lehetne megtölteni vele. Szép volt ez az idő, mert ezernyi nehézség leküzdésére késztetett ben­nünket, szép volt, mert todpig em­bert. kívánt, igazi munkásokat. Ha talán csendes szemlélő lettem volna, jobban és szebben tudnám so­rokba önteni e nagy idők nagy em­lékét, de hát ehhez érteni is kelle­ne... En a tettekkel s a munkával vagyok eljegyezve, nemi a tollal — bár tudom, hogy milyen hatalmas erő rejlik abban is, ha az igazat írja. Ezért tehát csak tetteimmel s egy­szerű soraimmal köszöntőm 1955. éprilis 4-ét. . .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents