Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-17 / 40. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK Somogyi Néplap A Hazafias Népfront építő, harcos mozgalom f ejlődjék minden termelőszövetkezet jómódú, erős gazdasággá Kisorsolták a megyei I. osztályú labdarúgóbajnokság tavaszi fordulójának mérkőzéseit MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xll. eVíOlyain, 40. szám. 4IV/» ,»0 HL.ÚUI Csütörtök, 1955. február 11. Ét rét őrünk ! * fiz fiKÖV dolgozói nyilatkoznak a felszabadulási verseny eddigi eredményeiről Nagy igyekezettel munkálkodnak most a 23. sz. Autóközlekedési Vállalat dolgozói. Hogyne, mikor arról van szó, hogy a januári tervteljesítésben mutatkozó 2 százalékos lemaradást behozzák, ezenfelül jelentősen túlteljesítsék februári tervüket is. Szeretnék, ha a felszabadulási munkaversenyben elsők közé kerülhetnének. Hoffman János igazgató így nyilatkozik: »A verseny megindulásakor minden tőlünk telhetőt elkövettünk, hogy biztosítsuk a fennakadás nélküli munkát. Sürgősen beszereztük a régóta hiányzó alkatrészeket: fogaskerekeket, porlasztókat, dugattyúhüvelyeket, csavarokat. Dolgozóink lelkesedésében sem volt hiány. Ennek ellenére januári tervünket mégis csak 98 százalékban tudtuk teljesíteni. Nagymértékben akadályozott bennünket a számunkra kedvezőtlen időjárás, mely pl. lehetetlenné tette azt, hogy az Erdőgazdaság munkaterületein vállalt kötelezettségünknek eleget tegyünk. Természetesen ez igen nagy kiesést jelentett számunkra. Azonban a februári első dekádban már igen szép eredmények születtek. MÁVAUT-részlegünk 47,1 százalékra teljesítette egész havi tervét. Ez idő alatt 48 191 utast szállítottak. Taxisofőrjeink havi tervük teljesítésében 40,6 százalékos eredményt értek el az első 10 nap alatt, s 46 380 utast szállítottak. Ezzel a havi utaslétszám terv- teljesítésüknek 50,4 százalékban tettek eleget. Különösen nagy javulás mutatkozik a MÁVAUT-vonalon, melyet a szerelők jó munkája és a gépkocsivezetők, kalauzok helytállása tesz lehetővé. Minden reményünk megvan arra, hogy a februári hónapot legalább 120 százalékos eredménnyel zárjuk«. Boros Lajos tervelőadó ezt mondja: »A verseny ténylegesen csak e hónap kezdetén bontakozott ki teljes mértékben, most azonban egészen kiemelkedő eredményeket tudunk felmutatni. Igen megjavult a műhelymunka, ami lehetővé teszi, hogy a gépkocsik üzembiztosán közlekedjenek. Taxirészlegünkkel még nem tudjuk kielégíteni a mutatkozó igényeket, sajnos csupa öreg kocsink van, melyeket nagyon sokszor kell javítanunk. Újak érkezésére pedig kevés kilátás van. Régebben sok panasz hangzott el az autóbuszokkal kapcsolatban, mivel rendkívül túlzsúfoltak voltak. Központi felügyelő szervünktől biztató ígéretet kaptunk arra vonatkozóan, hogy a közeljövőben új autóbuszok beállítására kerülhet sor«. Nagy Lajos személyforgalmi vezénylő, a verseny élenjáróiról beszél: »Kiemelkedő dolgozót akár tizet is említhetnénk, de még ezek közül is kitűnik Benedek Sándor gépkocsivezető, aki nemcsak kitűnő szakember s egyike a leglelkiismeretesebb sofőröknek, hanem rendíthetetlen nyugalmával, jó kedélyével, kedvességével és figyelmességével nemcsak munkatársai, hanem az utasok szeretőiét is megnyerte. A MÁVAUT-részleg dolgozói közül egyébként 35-en tettek versenyfelajánlást, s ezeket egytől-egyig lelki- ismeretesen teljesítik«. Benedek Sándor 33 éve ül a volán mellett. Mint szemefényére, úgy vigyáz kocsijára. A »bódés-kocsi« már 100 ezer kilométert futott, ebből 80 ezer kilométert Benedek elvtárs keze alatt, de nagyjavításon még nem volt. ö maga végez el rajta minden munkát, kisebb javítást — nincs szükség arra, hogy a műhely szerelőit igénybe vegye. Legfőbb vágya, hogy a felszabadulási verseny során — április 4-re — jó munkájával kiérdemelje a sztahanovista címet. Figyelembe véve kitűnő és példamutató munkáját, az üzemanyagmegtakarítás terén mutatkozó kiváló eredményét, minden bizonnyal sikerülni fog neki. Tatárvári Pál szerelési munkát végez a TMK 1-es szemlénél. Tervét 100 százalékon felül teljesíti mindig, s most is úgy igyekszik, hogy állandóan az élenjárók között maradjon. A többszörös újító április 4 tiszteletére olyan újítás megvalósításán fáradozik, mellyel a gépkocsik üzemanyagfogyasztását csökkenteni lehet. Emellett kitűnő mestere, türelmes nevelője a hozzá beosztott ipari tanulóknak is. A szerelőműhely legjobb dolgozójának mutatkozik ebben a nagy versenyben. Felméri Gyula a forgalmi osztály vezetője, Késmárki József pedig vezénylő. Felméri elvtárs, az áprilisi munkaverseny során célul tűzte maga elé a fuvaroztatókkal való jó kapcsolat kiépítését, s igényeik maradéktalan teljesítését. E téren nincs is hiba. »Januárban még volt fuvar nélküli kocsink — mondja —, azonban februárban már minden autónk munkában van. Az igényeket gyorsan, hibátlanul ki tudjuk elégíteni. Természetesen ehhez nagymértékben hozzájárul a munkafegyelem jelentős javulása, ezen belül a késések, igazolatlan hiányzások megszűnése. A balesetek száma is sokkal kevesebb, mint régebben volt. Az elmúlt hónapokban átlag 8—10 baleset történt, most azonban egy-kettő akad csak havonta«. A begyűjtésben is le kell győznünk Útirányát' Győznünk kell! E két szólói visszhangzik két megye: Baranya és Somogy minden községe. Mert a somogyi dolgozó parasztok azt mondták: majd mi megmutatjuk, milyen is az új somogyi virtus. S versenyre hívták a felszabadulás évfordulójának tiszteletére a baranyaiakat. A baranyaiak elfogadták a kihívást s azt mondták: megmutathatjátok, mit tudtok, de mi sem hagyjuk magunkat. S máris nagy erővel láttak munkához. Baranyában is napról napra születnek a jobbnál jobb eredmények. Ezért, ha nem akarunk szégyenben maradni, állandóan fokozni kell eredményeinket a begyűjtésben is. Mutassák meg dolgozó parasztjaink, hogy szíwel-lélekkel, a beadási kötelezettség pontos teljesítésével is tudnak harcolni népünk 'jólétéért, megyénk becsületéért! A gyékényesiek sem akarnak lemaradni a begyűjtésben Kiss János például mór egész Gyula egész évi baromfi-, Varga évi baromfi-, Ritecz Sándor vb- Vendel vb-tag pedig egész évi ba- tag, Borcsek Vendel és Kisiván romfi- és negyedévi tojásbeadási János egész évi sertés-, Mester i kötelezettségét teljesítette. i Horgaíiiii Vállalat dolgozói is olkesen küzdenek április 4-re tett fogadalmuk való- raváltásáért. A február 9-i értékelés szerint a versenyben a fonyó- di járás az első, míg az utolsó helyet a barcsi járási kirendeltség foglalja el. A nagyatádi és a barcsi járási kirendeltség dolgozóinak lelkesebben, odaadóbban kell dolgozniuk, hogy elkerülhessenek az utolsó helyről és vállalásukat becsülettel teljesíthessék. A február 9-i értékelés szerint a verseny állása a következő: Járás: összes pontszám: Járási kirendeltség vez.: Fonyódi 43ő,3 Stephaics István Marcali 408,4 Gyarmati István Kaposvári 398,1 Illés Ferenc Csurgói 347,7 Völgyi József Tahi 310 Baumgartner József Siófoki 298,7 Bántó László Nagyatádi 271,6 Ibusza László Barcsi a -»1 n 244,9 Gere Károly-«i 11 -n -r 'll __ _ _ _ _ ___ _ Egy példamutató agronómus A somogyszobi termelőszövetkezetek tagjai nagy elismeréssel beszélnek agronómusukról, Bajor Lajosról. Nárai Gyula, az Úttörő TSZ elnökhelyettese dicsé- rőleg mondta, hogy nemcsak a növénytermelésben, hanem az állattenyésztésben is sok segítséget kapnak Bajor elvtárstól. A tsz tagjai a tenyésztésre alkalmas bikák és üszők kiválogatásánál csak a borjak fejlett- .ségét akarták figyelembe venni. Az agronómus tanácsa alapján azonban rájöttek arra, hogy az anyák tejhozamának figyelembe vétele az egyik legdöntőbb szempont a kiválasztásnál. Ezért csak azokat a borjakat tenyésztik tovább, amelyek 3000 liternél több tejet adó tehenektől származnak. Szintén az agronómus javaslatára vezették be a szarvasmarhák szabvány szerinti takarmányozását. A borjas teheneknek az elles előtti hat hét alatt másfél mázsa abrakot adnak. A bacon-süldők beszerzéséről is Bajor elvtárs győzte meg a tsz tagjait. Bajor Lajos elvtárs példája követésre- méltó minden agronómusunk számára. A BEGYŰJTÉSBEN ÉLENJÁRÓK: Község: Tanácselnök: Begyűjtési megbízott: f Szabás Kovács János Koncsik Imre f Kutas Sasvári János Kovács József ? Somogytarnóca Szubotics József Szinyákovics József \ Szenna Harics Pétemé Tóth Imre i Kazsok Fodor Ferenc LEMARADOK: Nagy István M. } Somogyszob Horváth Pál Nagy Károly Csokonyavisonta András István Szekeres István $ Hetes Táncos Ferenc Vangja János t S szántófölden is toljl akarnak állni a Tapsonri Gépállomás Iraklorislái A Tapsonyi Gépállomás dolgozói jó munkát végeztek a téli gépjavítás ideje alatt: határidő előtt teljesítették tervüket, jóminőségű munkával és az alkatrészek felújításával mintegy 57 ezer forintos megtakarítást értek el. A gépállomás valamennyi dolgozója dicséretet érdemel. A gépjavítás csatáját tehát győzelemre vitték a Tapsonyi gépállomás dolgozói. A nagy munka, a többtermelésért vívott harc azonban még vissza van. A traktoristák fogadalmat tettek arra, hogy miként helytálltak a gépjavításban, helytállnak kint a szántóföldeken, a mezőgazdasági munkákban is. Versenyt indítottak az 1000 pormálhold talajmunka elvégzéséért, a 10 százalékos üzemanyagmegtakarításért. Ebben a nemes versenyben Pintér Nándor, Horváth Ferenc, Finszter Sándor, Pintér János, Bálint Lajos, Vajda Imre, Tóth Ferenc, Kálmán Árpád és Zsáiing Imre traktoristák vesznek részt. A JUTAIAK KEMÉNY VERSENYTÁRSAI A HETESIEKNEK A jutái dolgozó parasztok azt a vállalást tették április 4 tiszteletére, hogy első négyhavi állat- és állati termék beadási kötelezettségüket április 4-ig tel" jesítik. A gazdák közül többen párosversenyre léptek egymással, s máris szép eredmények születtek. Pete József dolgozó paraszt már valóra váltotta fogadalmát: rendezte első negyedévi adóját, hízottsertés- beadását teljesítette, s első félévi baromfibeadásáról is letette a gondot. Vörös Ferenc dolgozó paraszt egész évi baromfibeadásának tett eleget. A jutái dolgozó parasztok tettekkel bizonyítják be, hogy adott szavukat becsülettel valóra váltják. Tejbeadási kötelezettségüket mindig pontosan teljesítik, első negyedévi baromfibeadásukat is rendezték már. Versenytársaiknak, a hetesi dolgozó parasztoknak ugyancsak keményen kell harcolniuk, ha a jutaiakat le akarják hagyni a nemes vetélkedésben. C/é Jóiga leite az én Lányomnak ... Lakodalom a törökkoppányi Rákóczi TSZ-ben Úgy ballagott a Napa bonnyai dombok csipkéi között bukdácsolva, mintha elfáradt volna. Északnyugat felől hideg szél kezdte mozgatni a fák lombtalan ágait. Végigborzolta a magas dombtető büszke, erős- derekú fáit, átbúj kált a lapban meghúzódó község házai között, aztán Törökkoppány felé vette útját.; : ... Nagy nap volt Tö- rökkoppányban. Már hetekkel előbb emlegették a készülődést a környéken. — Tsz-lakodalom lesz — mondták büszkén a koppányiak, ha valaki érdeklődött. Február 14- én aztán elérkezett a nagy nap. Az esküvő napja, Réder György és Gadánec Erzsébet házasságkötésének napja. A gazdasszonyok- reggeltől főztek már, edényeket hordtak a lakodalmas háztól a kultúr- házba, mert a tsz-lako- dalmat a kultúrházban tartották. Megjöttek a zenészek is. Mindenki kiváncsi volt rájuk, mert az a hír járta a faluban, hogy olyan zenészek jönnek, amilyenek még nem voltak Török- koppányban. De akkor volt csak csodálkozás, amikor a nászmenet elindult a tanácsházhoz esküvőre. Az induló hangjaira még az idősebbek is fiatalosan léptek. A menyasszonyt a vőfély, a vőlegény pedig a koszorúslányt vezette. Réder József vőlegény, a tsz fogatosa mégegyszer végiggondolta magában ismerkedésük történetét. ... Tavaly történt, hogy az egyik katona barátja esküvőjén volt Péterhi- dán és ott ismerkedett meg Gadánec Erzsébettel. Megtetszett neki. Sokat gondolkodott, hogy ha eljönne hozzá, hát elvenné feleségül. Nem tudta elfeledni kedves mosolyát, hangja mindig ott muzsikált a fülében. Mikor hazajött, szólt a sógorának, a Rákóczi TSZ elnökének, Vincze Istvánnak. — Na, sógorom. Alija még a szavát, ha megnősülök? — Persze, hogy állom. A zenészeket én fogadom, erre szavamat adtam — hangzott a felelet. Ez novemberben volt. Szilveszterkor meglátogatta a lányt és újév napján már meg is kérte a kezét. A lány anyja először ellenkezett. Januárban aztán eljött látogatóba, megnézte a portát meg a padlást. S amikor jól körülnézett, kissé csodálkozva kérdezte: — Hát maguk ilyen gazdagok? Úgy látom, hogy jó dolga lesz itt az én lányomnak — mondta s többé nem ellenkezett . . ; ... Az esküvőre össze sereglett nép be se fért a tanácsház udvarába. S az új férj meghatódva lépett ki a feldíszített teremből feleségével a jobbján. Szemük össze- összevillant, tekintetük egybefonódott, tervek, remények csillogtak bennük. \ztán a kultúrterem hatalmas helyiségében felcsendült a zene. A 10 tagú katonazenekar szíwel-lélekkel játszotta a talpalávalót. Fiatal és öreg vidáman ropta á táncot. Közben besötétedett, az asztalokra tányérok kerültek és az elsővőfély kért szót: Itt a finom leves, az étkek alapja, vigyázzon szájára, aki ezt bekapja. Asztalbontás után a fiatalok ismét táncra perdültek, az idősebbek meg borosüveg után néztek, de csakhamar ők is ott forogtak már a láncoló párok között. Senki se vette észre, hogy mily gyorsan eljárt* az idő és hogy az új asz- szony eltűnt a táncosok közül, sehol nem lehetett látni fehér fátyolos alakját. De hamar visz- szajött fátyol nélkül, menyecskének öltözve. Ismét a vőfély mondott köszöntőt: íme itt áll előttünk az ékes menyasszony, aki menyecskefejjel először mulasson. Mindenki táncolhat vele egy kurtát, de vigyázzanak, le ne tapossák a cipője sarkát. Tömjék meg tízessel, húszassal a markát, En kezdem a táncot. ■ * Húzd rá cigány... S szólt a zene, magasra csapott a jókedv, a vidámság, senki sem fáradt el a táncban. így tartott ez kivilágos ki- virradtig... Buni Géza.
