Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap A Vityapusztai Állami Gazdaság vezetői se felejtsék: az osztályharc nem szűnt meg Kedves, zenés vasárnap délután Két nap sporteseményei sorokban A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 27. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szerda. 1055. február 2. Kaposvöfgye állattenyésztésének fejlesztését FELSZABADULÁSI VERSEN N YE L szolgálta a nagyberki ankét MEGYÉNK A vendégek először a vásártéren felvezetett szarvasmarhákat tekin­tették meg. Dómba! József szarvas- •marihagondozó büszkén vezette fel a. fahl i Győző TSZ Jámbor nevű 7 éves te­i lÉíOiiisziei fopioznak: légi a szófiáin! A múlt vasárnap reggel szokatla­nul sok utas szállt le a vonatról a nagyberki állomáson. Aztán mind­annyian egy irányba, a község kul- túrlháza felé igyekeztek. Itt a dolgozó parasztjai, a járás és a me­gye, a pártszervezet és a tanács ve­zetői fogadták a vendégeket. A me­gye minden tájáról jött vendégek között voltak állattenyésztési szak­emberek, tsz-áliattenyésztőlk és egyé­nileg gazdálkodó állattenyésztő doi- gozó parasztok. Azzal a céllal jöt­tek ide, hogy megtekintsék Kapós- völgye egyik .legjobb állattenyésztő községe, Nagyberki kiváló állatait és dr. Bíró Gyula professzorinak, a mo­sonmagyaróvári ikíséírleti állatte­nyésztő gazdaság főállattenyésztőjé- niefc értékes előadását meghallgatva, megvitassák megyénk szarvasmarha- tenyésztésének problémáit, s kicse­réljék tapasztalataikat. henét, amely naponta átlagosan 25 liter tejet ad, emellett külemre is olyan megfelelő, (hegy első díjat nyert. Nagy elismeréssel beszéltek az emberek Igali János nagyberki 4 és fél holdas gazda iPamni nevű tehené­ről is, amelyiket szántén első díjra sorolták be. A növendókbikák közűi első díjat nyert Javós Vendel 12 hol­das gazda Bátor és Bajezi Lajos 13 holdas Szultán nevű bikája. E kis bikák 'anyja 4 ezer literen felül ad tejet évente. A felvezetett szarvas­marhák többsége jóminiőségű volt, ami bizonyítja, bogy a nagyberki gazdák értenek az állattenyésztés­hez és szeretik is az állatokat. A Csurgói Járási Tanács pénzügyi dolgozói az adóbevételi terv teljesítéséért. A Csurgói Járási Tanács pénz­ügyi osztálya versenyre hívta a megye valamennyi járási tanácsá­nak pénzügyi osztályát az adóbe­vételi terv teljesítése érdekében. Vállalták, hogy 1955. első ne­gyedévi adóbevételi tervüket min­den részletében határidő előtt tel­jesítik a következő betitemezés szerint: 1955. február 15^ig az első negyedévi adó 50 százalékát, feb­ruár 28-ig első negyedévi adóter­vük 70 százalékát, március 25-ig pedig első negyedévi adóbevételi tervük 100 százalékát teljesítik. * * * Darázs József elvtárs, a bala- tonőszödi községi tanács elnöke levelet írt szerkesztőségünkbe. Örömmel számol be arról, hogy 25-én este értékes gazdagyűlést tartottak a községben. A kultúr- ház nagyterme zsúfolásig megtelt tsz-tagokkal, egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztokkal, paraszt­asszonyokkal. — Ezen a gazda­gyűlésen vitattuk meg a lengyel­tótiak verseny vállalását — írja Darázs elvtárs. — Dolgozó pa­rasztjaink megelégedéssel fogad­ták és egyhangúlag úgy határoz­tak, hogy csatlakoznak a verseny­hez. Vörös Csillag TSZ pedig a siófoki Uj Barázda Termelőszövetkezet­tel versenyez. Hogy ki lesz a győz­tes, még nem tudjuk, de reméljük, hogy mi — írja Darázs elvtárs. — Első negyedévi hízottsertésbeadá- si kötelezettségünket március 1-ig teljesítjük. Esedékes tejbeadá­sunkkal máris 200 százalékra, el­ső negyedévi soványbaromfibe- adásunkkal pedig 85 százalékra állunk. A községben 46 gazdálko­dó lépett párosversenyre egymás­sal. * * * Példamutató A SZENTGÁLOSKÉRI A szemle után a vendégeik a kul- túrházban gyülekeztek, ahol Böhm József elivtárs, a Megyei Párt-végre- hajtóbizotitság mezőgazdasági osz­tályvezetője üdvözölte az ankét rész­vevőit, majd méltatta az ankét je­lentőségét. Elismeréssel beszelt a szenitgáloskéri gazdák helyes kezde­ményezéséről, akik elsőnek alakítot­tak megyénkben állattenyésztési szakcsoportot, s akiknek példáját a nagyiberki gazdák is követték, be­látva, hogy összefogással sokkal eredményesebbé tehetik állattenyész­tésüket Hangsúlyozta, hogy a párt 1953. december 19—i határozata nagy feladatokat rótt Somogy megye, s fő­GAZDÄK PÉLDÁJA leg Kaposvöigye áMattmyészitői-re, amit az is bizonyít, hogy például a tenyészbika-állománynak; csaknem felét a mi megyénktől várja ez or­szág — mondta Bőihrn elvtárs, majd a szenitgáioskéri gazdák példájának követésére buzdította az ankéten részvevő gazdákat. A szentgáloskérl- ek azzal a jelszóval alakították meg a szairvas-marlhatenyéSztési szakcso­portot, hogy még az idén 100-ra nö­velik törzskönyvezett teheneik szá­mát, s ezek közül egy sem lesz 3000 Literen aluli évi fejési átlagú, ■vala­mint ez évben a múlt évi 25-tel szemben 50 bikát adnák, el az állam­nak továbbtenyésztésre. FEBRUÁR 28-IG TELJESÍTIK EGÉSZ ÉVI VÁGÓMARHA- ÉS SERTÉSBEADÁSUKAT A fiadi Lenin TSZ tagjai a múlt évben kiváló eredményeket értek el, gazdag zárszámadást ünnepel­tek. — Az idén még jobban, még eredményesebben akarjuk zárni az évet — írják versenyvállalása­ikban. Többek között vállalták, hogy vágómarha- és sertésbeadá­sukat február 28-ig egész évre tel­jesítik. A verseny sikerének érde­kében párosversenyre hívták a kisbárapáti Kossuth Termelőszö­vetkezetet­— A gazdagyűlés után nekilát­tak dolgozóink vállalásaik meg­valósításának. A Vörös Csillag Termelőszövetkezet egy nap alatt 12 mázsa tavaszi vetőmagot tisztí­tott ki. Az egyéni gazdák közül a kommunisták járnak az élen a ta­vaszi munkákra való készülődés­ben. Kocka György, Kiss Sándor, Takács József, Varga József elv­társak már megkezdték tavaszi vetőmagvaik tisztítását és előcsí- ráztatását. Darázs elvtárs beszámol arról, hogy versenymozgalmukat az te­szi élénkké, hogy Szólád község­gel párosversenyben vannak, a földművesszövetkezeti tag A barcsi földművesszövetkeze­tek járási központjától érkezett levél a földművesszövetkezeti dol­gozók és vezetőségi tagok ver­senyvállalásáról ír. A levélben többek között az szerepel, hogy van már olyan földművesszövet­kezeti tag, aki máris teljesítette vállalását. Például Virovecz Pál- né bolhói földművesszövetkezeti tag január 26-án teljesítette egész évi tojás-, baromfibeadási kötele­zettségét és rendezte egész évi adóját is. Ezzel valóra váltotta vállalását. A SZARVASMARHA LEGFONTOSABB TÁPLÁLÉKA: A ZÖLDT AKARMÄNY Ezután' dr. Bíró Gyula professzor tartotta meg előadását. Bevezetőben rámutatott a szarvasmerhatenyésziés fejlesztésének nemzetgazdasági je­lentőségére, melyről többek között ezeket mondotta: — A szarvasmarha teje, húsa fon­tos élelem, csontja és bőre pedig ipari nyersanyag, emellett nem lehet figyelmen kívül hagyná azt sem, hogy a föld tenmőerejének növelésé­hez a szarvasmairhatrágya a leg­megfelelőbb. És mi mégsem becsül­jük meg a szarvasmarhát úgy, amint kellene. A szálas- és abraktakarmány legjavát más állatokkal etetjük fel, s a szarvasmarhának nem készítünk jó takarmányt. Különösen nedvdús takarmányból biztosítunk keveset a szarvasmar­háknak, holott abból keltene nekik a legtöbb. Évezredekkel ezelőtt ez az állat csak vizenyős takarmányokat talált a természet terített asztalán, s ezért alakult ki összetett gyornnú- vá. S jött az ember, aki olyan takar­mányt adott ennek az állatnak, amit az nem szeret: takammányszaltmát, kukoricaiszárat, pelyvát, száraz szé­nát és száraz darát. És így is el­vártuk a tehenektől, hogy jól tejel­jenek, s szép borjakat neveljenek. A sok száraztakarmányhoz .naponta 50—60 liter nyálat kell termeSmie egy tehénnek az emésztéshez. £ okan azzal magyarázzák a tehén alacsony tejtermelését, hogy nincs elég abrak. Naigy tévedés ez! Keszt­helyen ikásérlietképpem 8 tehénnek két hétig annyi abrakot adtunk, «meny­nyi csak beléjük fért, s vizenyős takarmányt csak keveset. Átlagosan mindegyik tehén 16 kiló abrakot fo­gyasztott, s tejet csak 4 decit adott naponta. Igaz ugyan, hogy meghíz­tak, de később egészen elapadtak volna. A két hét után fokozatosain elvontuk az abrakot, s 75 kilóira nö­veltük a tehenek napi zöldtakar- mányadagját. Erre megindult a tej, úgyhogy amikor már mindegyik te­hén megette a 75 kiló zöldet, akkor­ra 4 -literrel több tejet is adott na­ponta. Tehát zöld-, vagyis vizenyős takarmány kell a marhának. Eriről meggyőződhettek azok a somo­gyi gazdáik is, akik nemrég nálunk jártak Mosonmagyaróváron a kísér­leti gazdaságban, ahol a Somogyiból odakerült tehenek naponta 30—40 liter tejet adnak, míg itt Somogybán a hasonló kiváló tehenek csiak 10— 25 literig admaik tejet. De nemcsak a tejtermelés, hanem a borjúnevelés szempontjából is fontos a vizenyős takarmányok biz­tosítása. A kisborjúnak is csak kínlódás száraztakarmányon élni, mert nehezen emészt és a tápanyag felszívódás lassú ütemű, s ez a borjú erőteljesebb fejlődését akadályozza. MOZGÁS, SZABAD LEVEGŐ, NAPFÉNY: AZ ÁLLATOK EGÉSZSÉGÉNEK FONTOS FELTÉTELE Bíró elvtárs ezután rátért a szarvasmarthagondozás problémáira. Helytelenítette, hogy a leggyakoribb tapasztalat szerint a gazdák egész télen bent tartják az állatokat az ísl tállóban, sőt sokan még az istálló ablakait is betömik szalmával. A gőzös és párás, fülledt levegő árt a jószágnak, ezért rendszeresen szel­lőztetni kell az istállót, hogy ott száraz, friss levegő legyen. Ki kell engedni, jártatmi mind a borjakat, mind a teheneket. A mozgás, a sza­bad levegő és a napfény egyaránt kell az állatnak. Nem kell attól félni, hogy a borjak megfáznak. Ná­lunk, a kísérleti gazdaságban már egynapos koruktól fogva kánt tart­juk a borjakat egy karámban, 'ame­lyiknek csak egyik oldala védett — mondta Bíró professzor. — Nem ak­kor kapja a borjú a betegséget, ami­kor hideg van, hanem amikor lá­gyul a levegő, s előjönnek a bakté­riumok. De ha természetszerűen neveljük a borjakat, akkor erősebb lesz szervezetük, nagyobb lesz az ellenállóképességük a betegsé­gekkel szemben. Ki kell tehát engédni a szabadiba a szarvasmarhákat, így több lesz a borjú, több lesz a tej és kevesebb lesz a gümőkóros állat. Bíró eltvtárs előadását több értékes hozzászólás követte, amelyekre majd a következő számunkban visszaté­rünk. A HÉTKÖZNAPOK HŰ KRÓNIKÁSA TJjságíró... A mindennapok hű Ls krónikása ... Ki tudná megszámlálni a betűk ezreit, melyeket izzó szívvel, az igaz­ság szenvedélyes szeretetével papírra vetett. A sorokat, melyek mögött annyi boldogság, annyi öröm, néha szomorúság és bánat, győzelem vagy bukás, annyi emberi élet története húzódik meg... Újságíró... S róla ki ír?... Pedig az ő élete is küzdelmes, elgondolkoztató, meg­kapó szép történet, valóságos re­gény ... íme egyiküké ... * * * Oy évvel ezelőtt, egy Tab mel­^ * letti kis községben született. Árnyas domboldalon, szőlők között lapuló kis házban köszöntötte elő­ször hangos sírással a zajló világot. Hetedik gyermekként érkezett az embertelen nyomorúsággal küszködő családba, s szikrázó kis élete több gondot, mint örömet jelentett. Apja — gondoktól meggyötört, ko­mor paraszt — alig, hogy kitört a cselédsorból s éppen hogy. megmele­gedett ütött-kopott házában, melyet életében először mondhatott magáé­nak. Tenyérnyi szőlő volt az egész gazdaság, no meg egy szívós, erős ló, mely utóbbi a létet jelentette. Tél­ben, nyárban, esőben, hóban fuva­rozott az öreg Sz. bácsi, míg asszo­nya s gyerekei a soványka szőlőt gondozgatták. Ahogy mondani szo­kás: szegénységben, de becsületben éltek... A kis Ferkó nőtt, növekedett. Anyjától érezni tanult meleg szívvel, apjától látni és gondolkodni, okosan, józanul. Az öreg gyakran ültette maga mellé kocsijára, s ő boldog volt, ha mélyzengésű, komoly, ked­ves szavát hallgathatta. Mi lesz be­lőle, hogyan alakul jövője, arról nem beszéltek soha. Ugyan, mit is ter­vezhettek volna ők, szegények kö­zött is a legszegényebbek?... Történt, hogy egyszer öreg Sz. kocsijával s jó lovával fáért ment az erdőre. Sietett, mert sürgette az idő s az éhség nagyon. Észre sem vette, hogy lova nyelvét elvágta a zabla­vas. Csak akkor döbbent meg, mikor összeesett a jószág, s többé fel sem állt... Mit érzett, mit gondolt sze­gény ember... Ki tudná azt meg­mondani? ,.. Úgy találták őt is ... halva... egy nagy, erős tölgy ágán ... Árván maradt a család. A na­gyobb gyerekek szétszéledtek. Ki erre, ki arra indult kenyér után. Ferkét is kivették az iskolából. Cse­lédnek állt egy kulák házába. S a perzselő nap a következő nyáron már a 11 éves kisfiút is ott látta hajladozni az ugai pusztai nagy tar­lón. Száraz, cserepes ajakkal, tik- kadtan, tagjaiban ólmos fáradsággal törte derekát, s minden rend végén sírt egy keveset. Aztán dolgozott to­vább, napnyugtáig. Ki tudja, meddig tartott volna a cselédsor, ha az agyongyötört gye­reket meg nem szánja egy jólelkű ember, a falu öreg borbélymestere. Magához vette, nevelgette, tanította is a maga módján. Hétközben a me­zőn dolgozott Ferkó, ám vasárnap és szombaton a borbélyüzlet kopott fa­lai között leste a mesterség csinját- binját. És szálltak az évek ... A háború vérgőze után friss, sza­bad levegőt szíhatott a falu népe is. Az Sz.-családból már csak 2 gye­rek volt. S köztük Feri, aki . elsők közt jelentkezett a tsz-be. Hiába volt jó mestersége, szakmája, földszere- tete szívében lüktetett, vérébe szí­vódott, s úgy vonzotta magához, mint mágnes a vasat. Öh, hogy ki- teljesedett, milyen boldoggá vált az élete! A lelkesedés szilaj tüze ra­gadta magával őt is. Dolgozott és tanult, tanult, tanult! Minden ember sorsa drága volt neki. Mellettük állt gondjaikban, segített bajaikban, s osztozott örömükben egyaránt. Élete legszebb napjaiként kettőt emleget. Az első, amikor párttag lett. Máso­dik: mikor társai vezetőjüknek, ta­nítójuknak, párttitkáruknak válasz­tották. Ekkor már törhetetlen vas- akaratú ember volt Sz. Ferenc, tel­ve az emberek iránt érzett felelős­séggel és szeretettel. Hogy a régi cselédekből elégedett, örömteli életű emberek váltak, nagy része volt ab­ban őneki. A kis falu sikert, ered­ményt egymásra halmozott, s nevü­ket hamarosan szárnyra kapta a hír. De jó lenne elmondani másoknak is, hogyan változik napról napra az életünk, hogyan dolgozunk mi, hisz olyan jó másokkal is megosztani az örömet — villant egyszer az ifjú párttitkár agyába. Tollat fogott, s levelet írt: »Szabad Nép, Budapest, Somogyi Néplap, Kaposvár« — állt a borítékokon. És Feri szívdobogva leste a postát. Napokon keresztül fe­szült várakozás égette szívét, de egy­szer csak megérkezett a válasz: »Kérjük, legyen levelezőnk«. Nem sokkal ezután pedig már az újság­ban olvashatta saját sorait, melyek alatt ott állt: »Irta Sz. Ferenc«. Újra eltelt egy év. Mígnem egy szép napon két elvtárs kereste fel otthonában. »Van-e kedve hozzánk jönni?« — kérdezte az egyik, ki a 'megyei újság főszerkesztőjeként mu­tatkozott be. A párttitkár is hívta szíves szóval, szeretettel. »Jöjjön hozzánk«. »A, hogyan tudnám én azt?« — húzódozott először, de azért megpróbálta. Velük ment. A szerkesztőségben barátsággal, örömmel fogadták. Mindenki segí­tett az új újságírónak. Először csak apró tudósításokat írt. De később mind nagyobb és nagyobb feladato­kat kapott. Szíve, mely az elhagyott földért sajgóit, a tavaszillatú me­zőért, a ringó búzatáblákért, lassan elcsitult, nyugalommal, boldogsággal telt meg, s megszerette, tiszta szív­ből megszerette a szerkesztőség fe­lelősségteljes, tudást, odaadást kö­vetelő, komoly munkáját. Hiszen a falutól, a földtől nem szakadt el. Róla írt, róla beszélhetett minden sorában. Azokról az emberekről, akik közül jött, s akik közé így is, ceruzával, jegyzetfüzettel kezében még mindig tartozott, s örökké tar­tozni is fog. Sz. F. a paraszti életről ír azóta is a legnagyobb szeretettel. A múltról és a jelevéül... Dolgos emberek dol­gos életéről. Ismerik, szeretik őt messze határban, s úgy fordulnak hozzá örömben, bajban egyaránt, mint igaz újságíróhoz, igaz elvtárs­hoz ... jságíró... Élete tanulás, örö­kös lázas munka. Egy célja van csak, igaz tollal írni le történel­münk lapjaira felszabadult népünk új, boldog életét. A hétköznapok hű krónikása ő.. i SZIJJ RÖBERTNE.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents