Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-02 / 27. szám
I SOMOGYI NÉPLAP Szerda. 1955. február 2. NEMZETKÖZI SZEMLE _____________________------------------------A TÁVOL-KELETEN___ A z amerikai imperialistáik persze valóban megdöbbentő volt az az üzenet, amelyet Eisenhower amerikai elnök intézett az amerikai kongresz- szushoz az elmúlt napokban, feltéve a koronát a Kínai Népköztársaság elfen indított amerikai uszító hadjáratra. A hadjárat céllja: fegyveres intervenció kiprovckálása a Kínád Nép- köztársaság ellen. A módszer: »-engedékenység«, »bé- kevágy«, »beketörekvés« hangoztatása. Az amerikai politika most csodálatos logikai bukfencekkel ismét a foéfceaingyal szerepében tetszeleg, s háborús céljainak elérésére 'ismét az Egyesült Nemzetek Szervezetét akarja felhasználni. Január közepén dulEesá, majd eisenhoweri bejelentések hangzottak el, hogy felkérik az ENSZ-t, »hozza létre és ellehőrizze a fegyverszünetet a fonmozai szorosban.« Eisenhower pedig emlékezetes kongresszusi üzenetében felhatalmazást kért arra, hogy »-szükség esetén« amerikai csapatokat vethessen be »Formoza megvédése« céljából. A történelemben és a földrajzban cáiaík némileg is járatos olvasóban nyilvánvalóan, felmerül néhány kérdés: kik között van szükség fegyverszünetre a tajvani szorosban? Kik ellen akarják fölhasználni az amerikai csapatokat, állítólag »védelmi« céllal? A válasz furcsán hangzik: Egyrészt az ENSZ-nek kényszerítenie kellene Kínai Népközíánsaságcfi hogy kössön »fegyverszünetet« a kínai szárazföldről már kiseprűzött Csang Kaj-sek-bandával és ezzel önként mondjon le Tajvanról és a Penghu (Pescadores) szigetekről — másrészt az amerikai haderőnek kellene »megvédenie« Tajvant és a Penghu ősi kínai szigeteket a — kínai felszabadító néphadsereggel szemben. Világos, hogy itt mindkét esetben tisztán és kizárólag kínai ügyről, a Kínai Népköztársaság belső ügyéről van szó, amihez sem az amerikai imperializmusnak, sem az ENSZ- nek semmi köze sincs. Az ENSZ alapokmánya kifejezetten kimondja, hogy az alapokmány »... semmiféle rendelkezése nem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzék, amelyek lényegileg valamely állam . belső jogalkotásának körébe tartoznak és nem kívánja meg . a tagoktól azt sem, hogy az ilyen ügyeket ennek az alapokmánynak megfelelő rendezés aló bocsássák.« igen hajlamosak arra, hogy az »igazság« és a »jog« szavaikat úgy értelmezzék, ahogy az nékik hasznos vagy kívánatos. A newyorfltí lapok már a fegyverszüneti felhívás alkalmával leplezetlenüt árról írtak, hogy a »szabad nemzeteknek (értsd: a nyugati imperialistáknak) támogatnak kell »a ' Formoza védelmére irányuló ameráikali politikát.« — s ezzel meghúzták egy ENSZ zászlaja mögé bújó újabb 'amerikai intervenció körvonalait. Ezt csak kiegészítette és még határozottabban aláhúzta Eisenhower kongresszusi üzenete. Sőt, hogy a csalfa kép teljes legyen, az ENSZ előtt is le szeretnének játszani egy amerikai ízű színjátékot, amelyre még a Kínai Népköztársaságot is »hajlandók meghívni«. E »roppant demokratikus« kezdeményezés mögött azonban valami más húzódik meg. Az amerikai urak nem kevesebbet kívánnak, mint azt, hogy -a Kínai Népköztársaság képviselője tépett ruhában, fejére hamut szórva és bocsánatért csengve jétenjéfc meg előttük... Az amerikai sajtó és a nyugati diplomácia most majdnem a nyakát törd abbeli igyekezetében, hogy ezt a minden józanságot nélkülöző tervet Belgrád (TASZSZ). Az Oszlobo- gyenye című jugoszláv lap arról ír, hogy az Egyesült Államok fel akarja 'hasmáim az . Egyesült Nemzetek Szervezetét Kínával szemben követett politikájának megvalósításában- Ha az Egyesült Államoknak ez sikerül — mondja a cikk —, az Egyesült Nemzetek Szervezetére | az a kényszerű szerep vár, »bóketörekvésként« állítsa 'be. Csodálatos feledékenység! Pedig az 1943-as kairói nyilatkozat olt éppen az Egyesült Államok, .az • angolok és Gsang Kaj-sek személyesen írta alá úgy rendelkezve, hogy »Formozát és a Pescadores-szigeteket de • facto visszaadja Kínának«. Visszaadni — legjobb tudomásunk szerint — csak azt lehet, ami már előzetesen az illető tulajdonában volt. A kínai népnek pedig történelmi jussa, hogy ős:i területeit magáénak momidhassisa. Az amerikai »béketördkvés« tarthatatlanságát még szövetségesének, Angliának a sajtója is világosan látja és nem éppen hízeűgően kommentálja. A The Times pél dául1 »ostobaságnak« nevezte,’ a Manchester pedig világosan »baklövésnek« ■minősítette. A legméltóbb választ e provokatív próbálkozásokra az Egyesült Államok a feghlvatottabbltól, a 'Kínai Népköztársaságtól abbain a nyiliiait- kozatban kapta meg, amelyet Csou En-laj külügyminiszter tett. »A kínai (népnek — mondottá — Kína szuverénitása és területi sérthetetlensége, Kína biztonsága és a távol- keleti béke védelme érdekében feli kell szabadítania Tajvant. Az Egyesült Államoknak pedig meg kél! szüntetnie a Kína belügyaifoe való beavatkozást és ki kell vonnia fegyveres erőit Tajvanról és a tajvani tengerszorosból.« leplezze a Kína nemzeti érdekeibe való beavatkozással kapcsolatos cselekményeket. Er|aélfogva bajosan hihető, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét fel lehet használni a tajvani kérdés megoldására, ha pedig ez meg is történik, akkor nem lehet elkerülni az ázsiai országok többségének és az hogy [ egész világnak az ellenzését. A lengyel kormány a Lengyelország és Németország közötti hadiállapot megszüntetését javasolta Berlin (MTI). Mint a Német Demokratikus Köztársaság sajtója varsói jelentés alapján vezető helyen közli, a Lengyel Népköztársaság kormánya azzal a javaslattal fordult a Lengyel Népköztársaság Államtanácsához, hogy tegyen nyilatkozatot a Lengyelország és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről. A lengyel kormányt e javaslat felvetésében az a kívánság vezette, hogy a lengyel—német kapcsolatok rendezésével hozzájáruljon a nemzetközi feszültség csökkentéséhez. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK A francia nemzetgyűlés leszavazta a SVSendes-France-kormányf Párizs (MTI). 48 órával a Fran- cia-Észak-Afrikával foglalkozó nagy vita előtt a francia nemzet- gyűlés 325 szavazattal 285 ellenében leszavazta a Mendes-France- kormányt. A szavazás során a kormány nem vetette fel a bizalmi kérdést és így nem kényszerül lémondásra, jóllehet helyzete — parlamenti megfigyelők szerint — erősen megingott. A nemzetgyűlés — mint ismeretes — már hetek óta tárgyalja a költségvetés különböző fejezeteit, amelyek közül többet — így például a posta, a belügyminisztérium és a volt frontharcosok költségvetés-tervezetét — visszaküldött átdolgozás végett, mert nem találta ,,kielégítőnek“. A kormány, minthogy a költségvetés egészét nem szavazták meg az előírt időpontig, kénytelen volt a hóvégi kifizetések eszközlésére egyhavi ideiglenes póthitelt kérni. Ennek a póthitel-kérelem- nek a- tárgyalása során szavazták le hétfőn este a kormányt. A vita folyamán több képviselő élesen támadta a kormánynak a rádióval összefüggő politikáját. Marc Dupuy kommunista képviselő kifejtette, hogy a kormány a rádiót a tömegek félrevezetésére használja fel, így például a francia rádió gondosan eltitkolja a német felfegyverzéssel járó veszélyt, s még attól sem retten vissza, hogy meghamisítsa egyes szovjet jegyzékek szövegét. Már pedig — mondotta a képviselő —* a hallgatók nem azért fizetik a rádiójukat, hogy a kormány a rádiót akaratuk ellenére gyűlöletre való uszításra használja fel, s botrányos kommunistaellenes propagandaadásoknak adjon helyet. A francia kormánynak a rádióval összefüggő politikáját több polgári ellenzéki képviselő is tá- rosdta és a szavazásra meglehetősen zűrzavaros légkörben került sor. A nemzetgyűlés többsége végül is 39 szavazattöbbséggel elutasította a kormánynak a póthitelekre vonatkozó kérelmét A Lille-körnvéki parasztok tiltakozása a francia kormány mezőgazdasági politikája ellen Párizs (MTI). Az UFI hírügynökség lillei tudósítója szerint vasárnap sokezer lillekömyéki paraszt tiltakozott a francia kormány mezőgazdasági politikája ellen- A parasztok több mint 500 szekérrel, traktorral és kocsival több mint három órán keresztül eltorlaszoltak 15 km-es útszakaszt Clais és Lille között és így meggátolták a közlekedést. Szovjet határozati javaslat a Kínai Népköztársaság képviselőjének meghívásáról New York (TASZSZ). A. A. Szo- boljev, a Biztonsági Tanácsban működő állandó szovjet megbízott helyettese levelet intézett Munro- hoz, a Biztonsági Tanács elnökéhez. A levélhez mellékelt határozati javaslat szövege a következő: „A Biztonsági Tanács elhatározza: hívják meg a Biztonsági Tanács ülésére a Kínai Népköztársaság Központi Népi Kormányának képviselőjét, hogy vegyen részt az Amerikai Egyesült Államok részéről a Kínai Népköztársasággal szemben Tajvan és más kínai szia Biztonsági Tanács üléseire getek térségében elkövetett agresszív cselekmények című kérdés megvitatásában.“ Berlin (MTI). A karlsruhei úgynevezett alkotmánybíróság előtt hétfőn este heves tüntetésre került sor. A Nyugat-Németország különböző iparvárosaiból érkezett munkásküldöttségek a rendőrkordont áttörve a bíróság épülete elé vonultak és erélyesen követelték a Német Kommunista Párt ellen indított terrorper végleges megszüntetésétA. Vityapusxtai Állami Gazdaság; vezetői se felejtsék: Mihez ért a kiváló szakember? us osstalyhar® nem szűnt meg! Múlt év szeptember 3-án szakszervezeti gyűlésre jöttek össze a Vitya- pusztai Állami Gazdaság felsőmo- csoládi farmjának dolgozói. Kádár elvtárs, a szakszervezet megbízottja beszámolt azokról a tűrhetetlen eseményekről, melyekre mindeddig akarva vagy akaratlanul, de nem figyeltek fel a gazdaság vezetői. Sok panasz merült fel az utóbbi időben a farm vezetője, Szigeti János ellen, aki emberhez nem méltó viselkedésével, modortalan, trágár kifejezéseivel, s azzal, hogy mindenkor csak a saját érdekeit tartotta szem előtt, kedvetlenséget, munkafegyelem lazulást idézett elő a farmon, elidegenítette a dolgozókat. A beszámoló után csak úgy ömlött a panasz a dolgozók ajkáról. Sokan bércsalást sejtető, jogtalan illetménylevonásokról panaszkodtak, mások Szigeti, durva, parancsoló hangját, uradalmi ispánhoz hasonló viselkedését kifogásolták. 12 hozzászólás hangzott el, melyben a dolgozók alaposan jellemezték Szigeti János működését, »kiváló« munkáját, s a dolgozókról való gondoskodás terén szerzett »érdemeit«. Igaz, Dézsi Sándor személyzeti vezető hozzászólásában beismerte, hogy a farmon található hibákért elsősorban ő a felelős, mert ritkán látogatja az üzemegységet, de elfeledkezett az önbírálatról. Hosszú ideig nem történt intézkedés. Január 14-én levél érkezett szerkesztőségünkhöz. Deák József elvtárs, a felsőmocsoládi üzemegység pártszervezetének titkára kérte, hogy vizsgáljuk meg a dolgozók panaszát, segítsük kideríteni az igazságot A szakszervezeti gyűlés jegyzőkönyvének és Deák elvtárs levelének birtokában ^indultunk Felsőmocsolád- ra. A pártszervezet helyiségében taggyűlésre készültek a gazdaság kommunistái. Felhasználtuk a várakozás perceit, s érdeklődtünk Szigeti János felől. — Haj aj, arról jobb lenne hallgatI ni — mondja Szita elvtárs —■ annyi | borsot tört az orrunk alá, hogy nem szívesen gondolunk rá. — Ez volt az első, amit megtudtunk Szigetiről, ez bár nem sok, de annál többre enged következtetni. — Szigeti János a múltban ispán volt Somssich birtokán — mondja egy másik elvtárs — ezenkívül kulák is, mert 18 hold földjén mással dolgoztatott, cselédet tartott. — Most már mind nagyobb érdeklődéssel hallgatjuk a dolgozókat. Kádár János, a gazdaság éjjeliőre feledhetetlen esetre gondol vissza. Arra, amikor Szigeti tégladarabokkal megdobálta, kutyát uszított rá. De nézzük csak közelebbről, mi is történt akkor? — Eredetileg vontatóvezető voltam — kezdte elbeszélését Kádár elvtárs. — Kemény tél volt, s a nagy hidegben megfáztam, beteg lettem. Amikor haza jöttem a kórházból, éjjeliőrnek osztottak be, s helyettem feleségem látta el a szolgálatot. Egyszer Szigeti közölte velem, hogy már semmi közöm a .gazdasághoz, nem dolgozom, tehát felmond nekem. Nagyon meglepett ez az. eljárás és mondtam neki,'hogy nem nyugszom bele a döntésbe, s kivizsgáltatom jogtalan elbocsátásomat. Erre ő igen dühös lett, különböző trágár szavakkal szidta a pártot, a kommunistákat és azt mondta: »Mehet, ahová akar, itt mégis én parancsolok/« Aztán köveket ragadott és fiainak a segítségével megdofiált. íme, egy rövid kis epizód, mely 1954-ben történt. A földesurak kiszolgálója, akinek sikerült befurakodnia az állami gazdaságba, nem tudta türtőztetni magát. Kitört belőle a régi »virtus«, s csak az ispánbot hiányzott, hogy nyomatékot adjon szavának. A sarokban fekete arcú fiatalember szólalt meg: — A gazdaság vezetői segitik, támogatják a kulákot, inkább meghazudtolnak egy kommunistát, minthogy a kuláknak baja essék. Tehát ezek szerint itt is érvényesül a gyakran használt, halra vonatkozó közmondás? Na, majd meglátjuk, érdeklődjünk csak tovább. Nem kellett biztatni a dolgozókat, mondták ők maguktól is. — Ez a Szigeti ide hozott egy gebét, a saját lovát, s azt a gazdaság takarmányából etette, hizlalta fel — mondta a sarokban ülő egyik fiatal- asszony. Sőt még a gondozását, nevelését is a gazdaság alkalmazottja végezte. Amikor látta, hogy felfigyeltek mesterkedéséire, a lovat eladta 9500 forintért. Az egyik kocsis is-megszólalt: — Bizony, úgy kizsigerelt bennünket ez az ember, hogy szinte cselédnek ereztük magunkat. Sok esetben nem kaptuk meg a munkánk után járó bért, jobban esett neki, ha 30—40 forintot lecsíphetett fizetésünkből. Felelevenedtek a múlt év eseményei. Herold elvtárs jól emlékszik még arra, hogy egy alkalommal betegség miatt telefonálni akart, s amikor engedélyt kért erre, Szigeti kizavarta az irodából. Ha valaki kocsit kért beteg hozzátartozója részére, mindig azt a választ kapta: »Most fontosabb a munka«. Bezzeg, ha saját földjének megműveléséről volt szó, mindig akadt egy-két »ráérő« fogat a gazdaságban! A kocsisok is panaszkodtak. 93 mázsa trágyát hordtak ki a szőlőbe, s csak 30 mázsát számoltak el nekik. A beszélgetés folyamán kiderült az is, hogy milyen »kiváló« szakember Szigeti János. (A gazdaság vezetői ugyanis erre hivatkoznak, -s ezzel indokolják alkalmazását.) — Hányszor figyelmeztettük Szigetit — mondja Pulai elvtárs — hogy jön az eső, be kellene takarítani a szénát. »Ne beszéljenek any- nyit, tudom, hogy mit csinálok« — mondta ilyenkor, s egy káromkodással fűszerezte szavait. A szénát elvitte a víz és az ő nagy »hozzáértésének« köszönhetjük, hogy január végén nincs egy szál takarmányunk. A lucernaszénát is nedvesen rakatta össze, mire begyulladt az egész kazal, tönkrement mind. Szigeti János nem fogadta el a bírálatot. Nem tűrte, hogy beleszóljanak az ő dolgába, s ha mégis előfordult ilyesmi, felhördült és mindig ugyanazt a betanult szólamot hangoztatta, melyet már jól ismertek a dolgozók: »Maga azért van, hogy dolgozzék, én meg azért, hogy parancsoljak! Ha nem tetszik, menjen haza!« S a szidalmazás, káromkodás ilyenkor sem maradt el. A sok panaszból még egyet említünk, mely Szigeti János »önzetlenségét« bizonyítja. — Farmvezetőnk a gazdaság dolgozóival vágatta le saját földjén a kukoricaszárat — mondjá Benedek elvtárs — s a munkáért járó bért a pénztár fizette ki. Ez még nem volt elég. Ugyanezt a kukoricaszárat eladta a gazdaságnak, sőt követelte, hogy két kévét háromnak számoljanak el. Csak néhány képet festettünk Szigeti János tevékenységéről. A példák alapján minden tulajdonságot felfedezhetünk benne, mely a dolgozó nép 'ellenségét, a kulákot jellemzi, de a dolgozók hiába kérték leváltását. »Az országnak nincs olyan munka- erőtartaléka, hogy Szigeti Jánost nélkülözni tudnánk« — mondogatta Adrián Ferenc elvtárs, a gazdaság főagronómusa, s mindent megtett azért, hogy ne kelljen elküldenie. j Hosszas huzavona után a pártbi- j zottság javaslatára némileg rendeződött a helyzet. Szigeti János múlt év decemberében elhagyta Felsőmo- csoiádot. Büntetése: áthelyezés magasabb fizetéssel S hogy a gazdaság vezetői nyomatékot adjanak szavuknak, mely szerint Szigeti »nélkülözhetetlen szakember«, »büntetésképpen« magasabb fizetéssel jutalmazták meg, s jelenleg állattenyésztő a vityapusztai gazdaságban. Családja most is ott él Felsőmocsoládon, s a volt botosispán rajtuk keresztül áll bosszút az őt ért »sérelemért«. Szigeti keze ma is élér Felsőmocsoládig, ahol veszekedést, gyűlölködést kelt a dolgozók körében, s ahogy mondják: — Nem is lesz addig nyugalom, eredményes munka, míg Szigetit el nem távolítsák a környékről. Ez hát, amit Felsőmocsoládon tapasztaltunk. Másnap ellátogattunk Vitya-pusztára, hogy megtudjuk a gazdaság vezetőinek véleményét, hogy féijy derüljön arra a kérdésre is: mi az az erő, mely Szigeti Jánost hosszú ideig, még napjainkban is felszínen tartja, kik azok, akik ragaszkodnak hozzá s megtűrik a gazdaságban. Csakhamar feleletet kaptunk a kérdésre. A gazdaság igazgatója, Buzsáki Ferenc elvtárs és Dézsi Sándor brigádvezető fogadott bennünket. A kapcsolat megvan a két gazdaság közt, ez bizonyos, hisz már előző este tudták, hogy jövünk. Szigeti Jánosról nem sok újat tudtunk meg. Sőt! Buzsáki eívtárs szerint csaknem mind hazugság, rágalom az, ámít a felsőmocsoládi dolgozók elmondtak, s amit a szakszervezeti gyűlésen felvett hivatalos jegyzőkönyv is igazolt. — Ez a jegyzőkönyv nem mérvadó — mondta Buzsáki elvtárs — Deák és Kádár elvtárs előkészítették a szakszervezeti gyűlést, s a dolgozókat befolyásolták a kommunisták. Kire hallgassanak a felsőmocsoládi dolgozók ? Meg kell állnunk egy pillanatra
