Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-23 / 19. szám

Vasárnap, 1955. január 23.

SOMOGYI NÉPLAP

A MAH CALI JB INSTRUKTORAINAK MUNKÁ J Á R Ó L f

Együttes erővel javítsák ki a hibákat

A járási pártbizottság instruktorai nem foglalkoznak kielégítően a párt- és tömegszervezetekkel — állapítottuk meg előző cikkünkben, s elmondottuk azt is, hogy a tervszerűtlen munka, az instruktorok tájékozatlansága mennyire akadályozza, hogy eredményes murikát végezhessenek. Érdemes beszélni ezekről a hibákról azért is, mert e hibák nagyrésze megtalálható több járási pártbizottság instruktorainak munkájában, s ezek kijavítása nélkül az instruktorok nem tudják megoldani feladataikat.

Ne csak a másodtitkár foglalkozzék

az instruktorokkal

A Marcali Járási Pártbizottság négy titkára közül egyedül Juhász István elvtárs az, aki az instruktorokkal foglalkozik, s csak néha segít néki ebben a munkában Illés eivtárs^ a JB első titkára. Bakó elvtárs, amióta más beosztásba került, még annyit sem törődik az instruktorokkal, mint azelőtt, nem ellenőrzi azok munkáját, nem vesz részt a beszámoltatásokon, holott az instruktorok észrevételeit ő is hasznosíthatná munkájában. Fokt eivtárs, a JB gépállomási titkára a maga területén lévő rengeteg problémára hivatkozva nem foglalkozik az instruktorokkal, s talán ebből adódik az a nézet; a JB-n, hogy másnak nem kell foglalkoznia a gépállomásokkal, csak az illetékes titkárnak. Az instruktorok közül egyetlen egy sem látogatja a gépállomásokat, nem ad segítséget azok pártszervezeteinek, gondolva, hogy ezt úgy is elvégzi á gépállomási titkár. Fokt elvtársnak is alkalma; volna sokszor ellenőrizni és segíteni az instruktorokat, de Bakó elvtárssal együtt elhanyagolják ezt.

íróasztal meliőli irányítás

Az instruktorokat a területen azelőtt is ritkán keresték meg a JB titkárai, az utóbbi időben azonban teljesen megfeledkeztek erről. Pedig az instruktorok munkájában nagy segítséget jelentene, ha a JB titkárai felkeresnék őket munka közben, segítenének, útmutatásokat adnának nékik. Két hónapja másodtitkára a pártbizottságnak Juhász eivtárs, s azóta még egyszer sem járt Pusztakovácsiban, s a környékbeli falvakban, Szilágyi Sándor elvtárs területén. ’ Ezeken a helyeken tehát még nem ismerik Juhász elvtársat, ami még nem volna olyan nagy baj, mint az, hogy Szilágyi elvtársnak sokszor segítségre lenne szüksége. Igen jellemző a pártbizottság munkájára az utóbbi időben az íróasztal meliőli irányítás, s e hibának gyökerét abban kell keresni, hogy olyan nézet alakult ki a JB funkcionáriusai között, hogy az instruktorok kötelessége az, hogy szoros kapcsolati tartsanak fenn a helyi pártszervezetekkel, ellenőrizzék azok munkáját, segítséget adjanak nekik. Nyilvánvaló, hogy az instruktorok komoly szerepet töltenek be, s szerepüket a jövőben is növelni kell, de nagy hiba, ha csak az instruktorok tartanak kapcsolatot a pártszervezetekkel. De az sem helyes, ha egy- egy pártifunkcionárius, amikor nagyritkán meglátogatja a párt- szervezeteket — csak megállapítja az egyes hiányosságokat, de nem foglalkozik behatóbban a pártszervezetek tevékenységével, nem ellenőrzi a párthatározatok végrehajtását, nem beszél a párt- szervezet egyszerű tagjaival, s nem ad segítséget a munkához, Ezt a hibát nemcsak a JB titkárai követik el gyakran, de elkövetik az instruktorok is.

Hogyan „tanulnak“ az instruktorok

A pártibizottságnak nagyobb önállóságra kell szoktatnia az instruktorokat, hiszen még ma is a legtöbb hiba abból adódik, hogy az instruktorok nem elég önállóak, hiányzik , belőlük a kezdeményezőerő, nem tudnak eligazodni

III.

egy-egy határozaton. Tóth Ernő elvtársnál is az önállósággal van baj, ugyanúgy, mint a többi instruktornál. A hibákat megállapítja, de a legtöbb esetben nem tud önállóan intézkedni. Apró ügyekkel fordul a pártbizottsághoz,: olyanokkal — mint pl. a legutóbb a szegerdőiek panasza —, amit ő maga is elintézhetne.

A többi instruktornál is baj van e téren. Végrehajtják a kiadott feladatot, levezetik a tervezett gyűléseket, de önálló kezdeményezés, az adott esetekben a gyors tájékozódás hiányzik belőlük. Ebből csak arra lehet következtetni, hogy az instruktorok felkészültsége hiányos. Igaz, hogy két elvtárs öthónapos, míg a többi instruktor háromhónapos pártiskolát végzett, ez azonban önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az instruktorok megállják a helyüket, szükség van arra, hogy nap mint nap fejlesszék elméleti tudásukat, tanuljanak. Ez nem így van; az instruktorok még a pártmunkások legelemibb napi kötelességét, a sajtó olvasását is elhanyagolják. Pártmunkát végezni anélkül, hogy nem ismerik a napi kül- és belpolitikai eseményeket, nem lehet — s ezeket elsősorban a sajtó olvasásával lehet megismerni. Az instruktorok kissé önelégültek, az: a hiedelem teszi őket azzá, hogy az öt- és háromhónapos pártiskola már elegendő alapot ad a pártrhunkára. Tanulásukat, s hogy a kiadott anyagokat, pártós kormányhatározatokat tanulmányozzák-e, senki sein ellenőrzi, így a nap, amit tanulásra szánnak, sokszor tétlenséggel, semmittevéssel telik el. A múlt kedden valamennyi instruktor bent tartózkodott a járási pártbizottságon. Ahelyett, hogy tanulmányozták volna a különböző határozatokat, elolvasták volna a lapok legfontosabb elméleti és egyéb cikkeit — estig beszélgettek. Bakó elvtárs is úgy képzelte el az instruktorokkal való foglalkozást, hogy összeült két instruktorral a szobájában, s mindenről tárgyaltak, csak az instruktori munkáról nem. Ezen a napon nemcsak az instruktorok, de Bakó elvtárs is kihasználta Illés elvtárs távollétét, s úgymond „kissé kikapcsolódtak’“ azaz tereferéltek. Az instruktoroknak pedig lett volna mivel foglalkozniuk; mondjuk, tanulmányozhatták volna a párt parasztpolitikájáról, a középparasztokkal való foglalkozásról, s más, a pártmunkáról szóló határozatokat, elméleti anyagokat, hiszen e kérdések nagyrészt tisztázatlanok előttük, s ezek ismerete nélkül, elméleti tisztánlátás nélkül nem végezhetnek jó munkát. Bakó elvtárstól viszont azt várja a pártbizottság, hogy segítsen az instruktoroknak, még akkor is, ha mint termelési titkár dolgozik, de a segítést, az instruktorokkal való kapcsolatot no tévessze össze az elvtelen haverkodással, haszontalan tereíerét a munkával, tanulással.

Segíthetnének az aktívák

Panaszkodnak az instruktorok arról is, hogy nincsenek aktíváik, akik megkönnyítenék munkájukat. Szilágyi Sándor eivtárs területén például tizenegy pártszervezet működik. Valóban nehéz, s komoly munkát, igényel ennyi pártszervezet instruálása, s könynyebbé tenné ezt a munkát egy jó aktívahálózat. De vajon ki tehet róla, hogy az instruktorok aktívák nélkül kénytelenek dolgozni? Elsősorban maguk az instruktorok. Ők ismerik területük párttagságát, nékik kellene tudni, hogy ki az, aki segíthetne nékik, nékik kellene feladatokkal megbízni a párttagság legjobbjait, kiválasztani, nevelni az aktívákat. Ne várják, hogy ezt a pártbizottság végezze el helyettük. Elsősorban az instruktorokon múlik, hogy milyen aktívákkal dolgoznak, hogy hogyan foglalkoztatják területük párttagságát, s a tömegszervezetek tagjait. Saját magukon segítenének, saját munkájukat tennék eredményesebbé, ha rendszeresen foglalkoztatnák, s nevelnék az aktívákat.

Ismerjük el, hogy a járási pártbizottság az utóbbi hetekben igyekezett elevenebb kapcsolatot teremteni az instruktorokon keresztül a pártszervezetekkel. Az instruktorok most már több időt töltenek egy-egy községben — bár még e téren sok a kívánni- ] való. Látogatásaik azonban fő- , képp a taggyűlések előkészítésével — a JB által kiadott egy- egy panasz, bejelentés kivizsgálásával,. s adatgyűjtéssel függnek össze: Ez hiba, s ugyanígy helytelen ,az is, hogy legtöbbször csak a negatív tépyek vizsgálatára, összegyűjtésére szánnak időt az I instruktorok, s nem tanulmányoz- , zák a pártszervezetek, termelő- szövetkezetek munkájának ered- ; menyéit, tapasztalatait, nem hasz- I nálják fel azokat munkájukban, s nem is ismertetik azokat területü- ' kön.-ár

Váltsák valóra

szép terveiket

Ezek a főbb hibák, amelyek akadályozzák, hogy eredményes legyen a Marcali Járási Pártbizottság instruktorainak, de egyben a pártbizottságnak is a munkája. Ne becsülje le a pártbizottság az instruktori munkát, változtasson az eddigi módszereken, s törődjék többet az instruktorok felkészítésével, munkájával. Helyes lenne, ha a pártbizottság a hétfői beszámoltatások alkalmával beszélne egy-egy instruktor munkájáról, a jó tapasztalatokról, s az elkövetett hibákról is. Ehhez azonban az kell, hogy a területen is ellenőrizze és segítse a pártbizottság az instruktorok munkáját.

Elsősorban a pártbizottság titkárain múlik, hogy megszüntessék a hibákat, de sok függ az instruktoroktól is. A pártbizottság titkárai és az instruktorok együttes erővel megjavíthatják az instruktori munkát, s ez egyben jelenti a pártbizottság munkájának megjavítását is. Vessenek véget annak az állapotnak, hogy náluk minden csak terv marad. A sok szép kezdeményezés, ami a marcali JB-n eddig született, s amibén a mostani háromhónapos munkaterv sem szűkölködik — váljék egyszer már valóra, ne csak kezdeményezzenek, cselekedjenek is. Ez teszi lehetővé azt, hogy megjavuljon a pártbizottság és az instruktorok munkája, s akkor helyesebben, alaposabban irányíthatják az alapszervezeteket s a pártmunkát olyan színvonalra emelhetik a marcali járásban, amely megfelel a párthatározatok követelményeinek.

(Folytatjuk.)

N. T.

TANÁCSTAGOK fogadó ÓRAI

Kaposvár város megyei tanácstagjai január hónapban az a’éJbbi helyeken és időben tartanaik fogadó órákat:

Január 24-én:

du. fél 6 óraikor a Szabadság parki iskolában: Nánási Imrémé;

. du. tel 6 órakor a Cseri úti iskolában: Szabados. Dezső;

du. fél 6 órakor a Sétatér utcai iskolában: özv. Németh Pálné;

dü.; 3 .órakor a’Rákócri-'Ferenc is- kolábán:'Nagy Mihály; ' - 1

du. 3 órakor a cukorgyári kultúr- ottbonban: Nyári Pál.

Január 29-én:

du. 3 Órakor a Május 1 utcai iskolában; dr. Siívó József;

du. 3 órakor a Táncsics gámná- ziumiban: Horváth- ísfyán..

• A tanácstagok készséggel áiínak a dolgozók rendelkezésére, hogy problémáikkal, ■ javaslatafkical - kapcsosat- ban segítséget nyújthassanak'

Vasárnapi levél

Árvái józsefhez, sAvolyra

Árvái elvtárs, most, amikor tollat fogok, hogy papírra vessem gondolataimat a te ügyedről, amikor levelet írok neked; önkénytelenül is a párttagsági könyvemért nyúlok, s ahogy előveszem a kis piros könyvecskét, olyan elfogódott, szorongó érzés vesz rajtam erőt, mint amikor először vehettem a kezembe, amikor tagja lettem a pártnak. Nem tudom, te hogyan vagy vele, de én emberségemet, életem egész értelmét attól a pillanattól számítom, amikor megkaptam ezt a kis pifos könyv ecs- l két, a kommunisták legdrágább, legféltettebb kincséf.:

Vajon gondolkodtál-e már azon, hogy mit jelent párttagnak lenni? Van mit felmérned neked is, Árvái elvtárs, ha azt a- hét esztendőt számítod, amíg párttag voltál, ha életedbe nézel. Nem. nem csak arról beszélek, hogy a párt nélkül nincstelen, cseléd vagy béres életét élhetnék ma is ezren és ezren, hanem arról, hogy a párt a hónod alá nyúlt s. emberebb embert neveff, belőled, de arról is, hogy milyen kitüntetésben, milyen megtiszteltetésben részesültél, amikor felvettek -a párt tagjának. Párltag lettél, ez azt jelentette, hogy más szemmel néznek rád az emberek, nőttél a szemükben, hiszen nem mindenki lehet a mi vártunk tagja. Párttagnak, kommunistának lenni-^me'gtiszteUefés.

, Hét esztendeje, hogy megkaptad a párttagsági könyvet, biJ zonyítványát annak, hogy az élcsapathoz, a legjobbakhoz tarL tozol. Őrizned kellett volna, mint a szemed világát, úgy "fyettéft volna vigyázni rá, mint öt éven át tetted. S te párttagságod ötödik esztendejében elvesztetted a tagsági Jcönyvet.

Nem ismerem a körülményeket, hogyan' történt, de ez nem ■ is lényeges. Nem tudom, mit éreztél akkor, de ha szeretted a pártot, ha megértetted, hogy mit jeleni nekünk a párt, mit. jelent a párt tagjának lenni, érezned kellett azt is, hogy mit vesztettél, hogy milyen súlyos hibát követtél el, amikor nem vi- - gyáztál jobban a párttagsági könyvre.

Két esztendeje történt, s ha akkor nem is, csak később értetted meg, hogy a tagsági könyvvel elvesztetted párttagságod is, megszűntél a párt tagja lenyi. Talán, ha előbb jelented, ‘ a könyv elvesztését, fegyelmi büntetést kapsz, s párttag maradhattál volna. A nemtörődömség inkább arra késztetett, hogy veszni hagyd párttagságod. Nem törődtél a párttal — de gondoltál-e arra, hogy ezzel az osztályodat hagyod el, a felsza- 1 badult parasztok osztályát, amelyet a párt emelt fel s tett « . föld urává. Csak később érezted, hogy a párt nélkül egyedül maradtál, s az ember egyedül nincstelenebb a legszegényebbnél. Késő volt a megbánás. Két esztendő kellett hozzá, amíg becsületes munkával újra elérted, hogy felvegyenek a párt tagjának. ;;

A múlt. év májusában ismét kézhez kaptad a párttagsági könyvet, visszafogadptt a párt, s amikor átadták a tagkönyvet, emlékeztettek a két évvel azelőtt történtekre. S vajon használt j az emlékeztetek? Árvái József valóban megváltozott, vagy ma- , radt továbbra is olyan nemtörődöm, olyan könnyelmű, mint két esztendővel ezelőtt? . ,

Hat hónap sem telt bele, s te, Árvái elvtárs, magad bizonyítottad, hogy semmit sem változtál, hogy méltatlan voltál a bizalomra. Novemberben újra elvesztetted a párttagsági könyvet ...

Ünnepelt a termelőszövetkezet előző este. Késő éjszakába nyúlt a zárszámadási ünnepség, egy gazdag esztendőt zártatok le akkor. Te hajnalban ittasan ültél kocsira, szesztpl kábultan tántorogtál később végig a termelőszövetkezet udvarán, s másnap nem találtad párttagsági könyvedet. Napokon át kerested, de hiába. Magad sem tudod, hol s merre jártál azon a napon, ittas voltál, s kiesett az a nap emlékezetedből.

A legdrágább kincsedet, a párttagsági könyvet másodszor vesztetted el.

Árvái József! Szereted te a pártot, méltó voltál a párt bizalmára, arra a megtiszteltetésre, hogy befogadott soraiba; hogy bízott benned, amikor visszakaptad a tagkönyvedet? Tudod te, mit a jelent a párttagsági könyv? A szovjet katonák, a párttagok a fronton is, a legnehezebb körülmények közt jobban vigyáztak a párttagsági könyvre, mint az életükre.

Nem tudom, láttad-e a »Párttagsági könyv« című filmet? Ha láttad, megtanulhattad, mit jelent á tágkönyv elvesztése, mit jelent az, hogy a párt éberséget követel tagjaitól, s az éberséghez hozzá tartozik, hogy őrizzük, féltsük tagsági könyyün-, két. Gondoltál-e arra, hogy az ellenség kezébe is kerülhetett a te elvesztett tagsági könyved?

A mi pártunk napról napra erősödik. Becsületes parasztemberek, jól dolgozó termelőszövetkezeti tagok kérik felvételüket a falvak pártszervezeteinél, mert tudják, milyen nagy megtiszteltetés a párt tagjának lenni. Napról napra egyre többen hordják szívük fölött, féltve a kis piros könyvecskét. Vajön méltó vagy te ezek közé az emberek közé? Méltó vagy könnyelműségeddel a párttagságra? Nem tudom, mi lesz a fegyelmi bizottság határozata, Á.rvaí 1 elvtárs, nem tudom, hogyan döntenek: visszakapod-e a párttagsági könyvet mégegyszer, vagy kizárnak a párttagok közül. De bármi legyen is a döntés, intő például szolgál a történeted min-, den párttagnak. Intő példa két testvérednek is, akik most ér-, keztek el életük egyik legnagyobb eseményéhez, a tagjelöltfel- ■ vételhez.

A párttagsági könyv mindnyájunk legnagyobb Jcihqse,, Árvái elvtárs, itt érezzük a szívünk fölött, s tudjuk, nem ;yár.... gyünk egyedül, tartozunk valahová, a párthoz, amelyre úgy t gondolunk, mint édesanyánkra, aki járni és élni tanított. S őrizzük, a kis piros könyvecskét, mert ez a mi legféltettebbj e legdrágább kincsünk, a becsületünk.

Nagy Tamás

■ ■ \.i.

3k».! ■.VG

i