Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

Vasárnap, 1955. január 16.

SOMOGYI NÉPLAP

l

Á népnevelőmunka tapasztalataiból

Az a célunk, hogy a párt szavát eljuttassuk

minden dolgozóhoz

r

Az utóbbi időben járásunkban a népnevelő munka lényegesen megjavult. Ehhez komoly segítséget adott a Megyei Párt-végrehajtóbizottság, amikor megtárgyalta a járásban folyó népnevelő munkát, s bírálatával, javaslataival, határozatával javítottunk hibáinkon. Tennivalóik azonban még bőven akadnak.

Ügy hiszem, nemcsak a siófoki járásról szólva beszélhetünk a népnevelő értekezletek rendszertelen megtartásáról, általános érveket adó beszámolókról, vagyis arról, hogy a népnevelőket nem kielégítően készítik fel az agitációra a pártszervezetek.

A népnevelő-munka egyik alapvető feltétele: az agitátorok tájékoztatása a legfontosabb feladatokról és a megfelelő helyi érvek ismertetése a népnevelőértekezleteken.

Ebből indultunk ki a járásban megtartott minta népnevelő-értekezletek megszervezésénél.

Három községben — Bala/tomkili- tin, Kőröshegyen és Szóládon tartottunk ilyen értekezleteket. A községi pártszervezetek vezetői nemcsak a népnevelőket, hanem a községek valamennyi vezető emberét is meghívták az értekezletre.

Különös figyelmet szenteltünk a helyi érvek összegyűjtésére: célunk az volt, hogy tényékkel mutassuk meg, hogyan változott meg az elmúlt évtized alatt- a községek képe, hogyan haladnak lakóik a felemelkedés útján. Az előadásokhoz felhasználtuk a községek monográfiáját, a községek 10 éves fejlődésének adatait, s a községek fejlesztésének 1955. évi terveit. Az írásos anyag összegyűjtése mellett elbeszélgettünk az emberekkel, s a tőlük hallottakat is. belevettük az előadásba.

A népnevelő-értekezletek közül a szóládit vegyük figyelembe.

Itt az előadás a község történetéről átfogó képet adott. Utalt arra, hogy az első írásos emlék Szobádról 1229- ből származik* amely szerint a székesfehérvári káptalan birtokában lévő jobbágyfalu volt. A községet 1733-tól a.gróf Hunyady-csáád birtokolta. Egy 1924. évi közigazgatási lap szerint a falu határában, lévő közel kétezer holdból 1158 hold a grófi család birtokát képezte. Ezen dolgozott cselédként a falu mai lakóinak legnagyobb része. Darázs József szavaival emlékeztettük' a szóládiakat a múltra, a cselédházak penészes, egészségtelen, nyirkos le- .vegőjére, s arra az időre, 'amikor a gróf beteg állata gondosabb állatorvosi kezelésben részesült, mbfT a bajbajutott cselédember, vagy asz- szonya, gyermeke.

Szóltunk a dicső Tanácsköztársaság hagyományairól,

s a munkásállam akkori helyi vezetőiről: Szalai István kisházas zsellérről, akinek vezetésével elfoglalta a falu népe a grófi birtokot. A Tanácsköztársaság bukása utáni időkről is szó esett. Megemlítettük, hogy a szóládiak a János utcában, egészségtelen, mocsaras területen kaptak házhelj’et. Az itt épült házak közül az egyik év tavaszán nyolc összedőlt a talajvíz miatt.

Mennyire megváltozott 10 év alatt a szóládiak élete!

A földosztás során 64 teljesen nincstelen kapott földet,

köztük Kasza Kálmán, Károly István, Városi Imre és Németh István. Az elmúlt években 30 dolgozó paraszt épített családi házat Szóládon. Megváltozott a község képe is. 1949—50-ben villanyit kapott a falu. 1950-ben megalakult a helyi tanács, előtte még jegyzőség sem volt a községben. 1951-ben' orvosi rendelő épült.. 1952-ben bővítették az iskolát, megindult á rendszeres autóbuszjárat. 1953-ban 163.000 forintos beruházással megkezdték a kultúr-'

ház építését, ami 1954 november 7-e óta szolgálja a község dolgozóinak művelődését, szórakózását. 1954-ben 18.000 forintot kapott a község a pásztorház és pálinkaház építésére.

Ebben az évben előreláthatólag lij tanácsházat építenek, 3 kilométer hosszan megjavítják a járdát, stb,

Megváltozott az emberek élete is. Városi Imre a múltban a gróf cselédje .volt. Ma saját földjén gazdálkodik, 3 tehene, 1 üszője, 2 hízója, 4 nyári hízónak való süldője' és számos aprójószága vári.' Megvan minden mezőgazdasági felszerelése. Éz csak egy példa, de hasonlót tapasztaltunk a község minden dolgozó parasztjánál — mondta az értekezlet előadója.

Az előadást hasznos beszélgetés követte. A népnevelők az értekezlet után egyöntetűen azt mondták, hogy

most bátrabban mennek a családokhoz. mert van mivel érvelniük.

Az értekezlet végén Kornély Rudolf 1 népnevelő így nyilatkozott: »Régi harcosa vagyok a pártnak, de sok esetben én sem tudtam mindent megmagyarázni az embereknek, mert nem készültem fel alaposan. Ezért igen hasznos volt a mai előadás és megbeszélés, amiből az a tanulság, hogy még kell magyaráznunk mindenkinek, mennyi jót hozott az elmúlt tíz év«.

Az utóbbi időben igyekeztünk .más községekben is hasonlóan segíteni a népnevelők munkáját. A „megkezdett úton megyünk tovább, módszereinket fejlesztve, nevelő-értekezleteink színvonalát ‘érdéivé: Rajtunk áll, hogy a párt szava eljusson' a járás minden dolgozójához és mozgósítsa őket, á .bépjóípt pragranojának végrehajtására.. ,

Ruttkai I bereue, a siófoki járási párt-végrehajtóbizottság ágit. prop, osztályvezetője. 11

Egy este a g ölleiek politikai iskoláján

yjJ párttitkár türelmetlenül járt-kelt fel, alá a tanácsteremben. Egyik cigarettát a másiktól gyújtotta meg, s nagy szürke, füstfelhő gomolygott körülötte. Őszülő haja meg-meg csillant ezüstösen, a villanyfényben. Kintről valami nesz hallatszott. Az ablakhoz lépett, s kinézett az esőcseppektől lecsurgatott ablakon a sötét utcára.

— Az élénkülő szél zörgeti a csupasz faágakat — állapította meg magában. Bemard Jenőné elvtársnő tanítónő nyájas hangja zökkentette ki merengéséből.

— Még mindig nem jönnek Balogh elvtárs? — nézett kérdően a tanítónő a párttitkárra.

— Nem.., Pedig már elmúlt 7 óra — mutatott a faliórára a párttitkár. Majd bosszúsan megjegyezte: ez a nyavalyás eső... inkább hó esne, ha már annyira esni akar... hiszen tél van.

— Hát igen.de ma csak eljönnek az elvtársak, hisz úgy is már elmulasztottunk egy előadást — mondotta Bernardné elvtársnő, s ismét beletemetkezett az előadás-vázlat tanulmányozásába.

—- Én azért bízok bennük, csak késnek az eső miatt... — mondta a párttitkár izgalmát leplezve.

Ismét csend. Aztán néhány pillanat múlva léptek kopogtak a folyosón. Felnyikordult azt ajtó, s a párttitkár szeme felcsillant, amint meglátta a kis csoportban érkezett embereket.

— No, úgy-e mondtam — lelkendezett Balogh elvtárs —, hogy eljönnek a mi elvUírsaink, ha esik is.

Hamarosan benépesedett a terem. Együtt voltak 18-an párttagok és pártonkívüliek a göllei politikai tanfolyam hallgatói, Bernardné elvtársnő, a szeminárium vezetője is örült, hogy nem várt hiába. De azért azt rosszaiba, hogy nem jött . el minden hallgató. Meg is jegyezte: — Hát ennél többen is lehetnénk, s én azt javaslom, hogy a jövő órára, azok, akik most itt vannak, a többieket se hagyják otthon, maradni.

A jelenlévők ígéretet tették,

hogy a jövő órára mozgósítják azokat is, akik most elmaradtak. Aztán figyelmesen hallgatták az előadó okos szavait. Az előadást három fő kérdés köré csoportosította a propagándistá. Az első kérdésnél azzal foglalkozott: — Hogyan fejlődött népgazdaságunk a proletárdiktatúra kivívásáig. Ezen belül igen helyesen világította meg a munkás-paraszt szövetség szerepét a proletárdiktatúra kivívásáért folyó harcban.

— Csakis úgy tarthatja meg hatalmát a munkásosztály — mondotta —, ha szoros szövetséget köt a parasztsággal.

És megmagyarázta azt is, hogy a földet, amelyet a párt segítségével a parasztság kisajátított a nagybirtokosoktól, csakis a munkásosztály segítségével tudta végérvényesen megtartani magának. ^ második kérdésben azt tette érthetővé a hallgatók előtt, hogy milyen változást hozott népgazdaságunk életében az ötéves terv. Emlékeztette a hallgatókat arra, hogy a reakció mennyire hangoztatta, hogy nem lesz képes a magyar népi demokrácia megvalósítani az ötéves tervet külföldi kölcsön nélkül. Igen helyesen vont párhuzamot a mi népünk élete és a Marsháll- terv igáját nyögő nyugati országok népeinek élete között. — Míg például a francia nép sztrájkokkal kell, hogy tiltakozzon az amerikai tőkések által pénzelt reakciós kormány elnyomása ellen — magyarázta —, addig mi békésen, a többtermeléssel harcolunk pártunk és kormányunk útmutatásával hazánk erősítéséért, jólétünk növeléséért, a békéért.

A padsorokban némi mozgás támadt, s a hallgatók arcán látszott, hogy e pillanatban mindannyian egyre — az új háborúra spekuláló nyugati halálgyárosók- ra — gondoltak gyűlölettel. S ez a halk mozgolódás mintegy tiltakozást fejezett ki: — Nem enged- juk, hogy mégegyszer felgyújtsák otthonainkat:,.' elég volt a pusztulásból! XZ:- - :

Bernardné elvtársnő beszélt arról is, hogy a párt bátran feltárta az elkövetett hibákat. Mit hozott a júniusi politika: a beadás mérséklése és 3 évre való tervezése, a műtrágya biztosítása az egyéni termelőknek is szükségletük, szerint, stb. Majd rámutatott a termelőszövetkezeti gazdálkodós jelentőségére. S végül hangsúlyozta: — ki kell használni a párt és a kormány által nyújtott, lehetőségeket a göllei dolgozó parasztoknak is a terméshozam növelése érdekében, amellyel erősítjük népgazdaságunkat, s növeljük jólétünket.

Az előadás befejeződött, de a hallgatók még mindig nem készülődtek, csak ültek várakozóan, átszellemült arccal. Látszott, hogy beleélték magukat a hallottakba, Bernárdné elvtársnő jó érzéssel vette tudomásul, hogy szavai nem voltak hiábavalók, szívesen hallgatják az emberek. Aztán kérte a politikai iskola hallgatóit, hogy mondják el észrevételeiket és javaslataikat: miként lehetne még tartalmasabbá tenni egy-egy ilyen órát, s jó lesz-e így az előadás.

— Nagyon jó ez, én azt mondom. — szólalt meg Berta Sándor — én most itt sok olyant megtudtam, amit ezelőtt nem ismertem. Csak az volna a javaslatom, hogy ezentúl mi is többet jegyzeteljünk, mert az ember feje azért nem kalendárium.

— Helyes... így, van t» mondták többen.

— Akkor hát viszontlátásra, a jövő órán még többen leszünk — köszönt él mosolyogva Bernardné elv tár snő.

— Es még pontosabban jöjjünk össze ezután — jegyezte meg Balogh elvtárs.

ztán a hallgatók is elhagyták a helyiséget és csendesen beszélgetve indultak különböző irányba hazafelé az utcai lámpák hunyorgó fényénél. Az eső is"elállt, s a szél is halkabban dúdorászott a faágak közt.

' SZŰCS FERENC.

Vasárnapi íevél

KEDVES CSICSKÁR ELVTÁRS!

agyon elevenedre tapintottak a múltkor, amikor sze- yt medre betették, hogy mint kerületi párttitkár, nem veszel részt a pártoktatásban. Te akkor megsértődtél, mindenki látta arcodon, hogy személyes sértésnek veszed a bírálatot. Pedig egy kommunista nem lehet sértődékeny, különösen akkor nem, amikor jogos á bírálat. Hidd- el, nem is olyan nehéz levetni magunkról, mint egy rossz, ócska gúnyát —, a sértődékeny séget; semmi más nem kell hozzá, mint helyes önismeret, nemcsak a jótulajdonságok, hanem az önhibák ismerete, s akkor már könnyebb a hiúságot leküzdeni, úgy fogadni az általad sértésnek vélt bíráló szót, mint jóindulatú segítséget.

Azért bocsátottam mindezt előre, mert én is arról írok neked, amiért egyszer rqár megsértődtél. Igaz,' 'nem* te vagy az egyedüli a marcali kommunisták között, aki nemtörődömségből, kényelemszeretetből elhanyagoltad az: önképzést, aki nem veszel részt a pártoktatásban. Sajnos, sokan vagytók, akik nem tanultok, s éppen ez adott tollat kezembe, ez a tény ösztönzött, hogy így, levélben beszéljünk erről a hibáról.

Antikor Darázs elvtárs, a községi pártbizottság titkára beszámolt arról, hogy a községi pártszervezet 137 tagjából mindössze tizennégyen vesznek részt a pártoktatásban — s azok is rendszertelenül — megdöbbenve néztem rá. Mindezt olyan kÖ-fi zörribösen mondta, mint egy mellékes dolgát, ami említésre is alig érdemes. — Pártoktatás? ugyan, ld törődik ezzel Marcali- ban? — ez érződött a hangjából, de érződött abból a szégyenletes számból is, a tizennégyből... r Tudom, te is megütközöl most, de talán nem is a hibán, hanem azon, hogy 123 párttagból miért éppen téged választotta-) s lak. 123 párttag nem vesz részt a pártokiatásban, miért épp Csicskár Imre az, aki a 123 közül a legjobban rászolgál a bírái :» latra? ' r

Válaszolok rá máris, Csicskár elvtárs. A bírálat elsősorban téged illet, mint kommunista vezetőt, kerületi párttitkárt', de szól a bírálat másoknak is, Szabó Jánosnak -s a többi pártvéze- > tőségi tagnak, a párttagoknak, akik valamennyien a te példád követték, sajnos, nem a jó példát.

Csicskár elvtárs, elfeledkeztél arról, hogy 'ft vezető kötelesr ségé elsősorban a példamutatás. De megfeledkeztél másról is; arról, hogy az egyik legnemesébb emberi vonás* qz adott , szq megtartása, , amit vállaltál egyszer,,, azt. teljesítsd is. Amikor párttag lettél, vállaltad a pártkötelessége,két. S neked, mint kommunistának, a kommunista vezetőnek ezt. sohasem szabad . elfeledned. Most hogyan, milyen jogon bírálhatod az alapszervezet tagjait, milyen jogon vonhatod felelősségre azokat, akik elfeledkeztek a párttagok kötelességeiről, a Szervezeti Szabályzat egyik legfontosabb pontjáról: \

»A párttag kötelessége, hogy: fejlessze szakadatlanul politikai és szakmai tudását, emelje-műveltségét,1 sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alapjait*. • ’

Ne hidd, Csicskár elvtárs, hogy neked nincs szükséged a tanulásra. Erre minden párttagnak szükségé vún. Az a kom- ■ munista — különösen a vezető —. aki nem tanul, képtelen a vezetésre, nem érti, s nem is értheti meg céljainkat, feladatainkat, nem tudja tanítani, nevelni a tömeg ekei.

Ne sértődj meg, de úgy látom, igaza van ÍJarázs elútársúakí elkényelmesedtetek az utóbbi időben. A kényelemszeretet szülte aztán a nemtörődömséget. Kéthetenként egy-egy este nehezetekre esik elmenni a jó melegre fűtött pártoktatás házába, ahöl az asztalok mellett gyarapodhatnátok tudásban, erősebbek lennétek a marxizmus—leninizmus-elméletével. Ré^szt venni az oktatásban — ezt még áldozatvállalásnak se nagyok lehet nevezni, inert magatoknak tanultok, s még erre is sajnáljátok az időt.

S ha már az áldozatvállalásról van szó, hadd említsek egy ! példát a múltból, amikor valóban áldozáivátlátás, kockázat volt tanulni a marxizmus—leninizmus elméletet. Somogyi Pál elvtárs beszélte el egy alkalommal, hogy a legveszedelmesebb években 15-—20 kilométert- gyalogoltak, csakhogy egy eldugott' helyen összeülhessen a sejtgyűlés. Nyáron az erdők mélyéit gyűltek össze, senki sem sajnálta a fáradságot, senki sem félt, s amikor őrt állítottak, megkezdték a tanulást. Lenin elvtárs Állam és forradalom című könyvét s a többi, akkor tiltott kön yvet tanulmányozták az erdők mélyén, a szőlőhegyeikben, télén . egy-egy kis falusi házban. Hogy örültek akkor minden szónak, . amit magukba véshettek, amit megtanulhattak a párt rkiqdvá-h nyálból, a külföldről becsempészett Lenin-művekhpl, miközben: kapók, spiclik leselkedtek rájuk. , ’

Ezek az elvtársak tudják, mit jelent a kommunistáknak az elmélet, megtanulták már az illegalitás éveiben! S nemcsak akkor mutattak példát neked, Csicskár elvtárs, nekem, a többieknek, de példát mutatnak ma is. Ismét Somogyi elvtársat említem, aki már benne jár a hatodik évtizedben, s aki nem ma kezdte a tanulást, s ma mégsem, sajnálja a fáradságot, az időt a tanulásra. Ahogy ő mondja, éhezték a múltban a tudást, s ' er ■ tanulásvágy már akkor beléjük ivódott s.ezt a vágyat soha nem lehet kielégíteni. Somogyi élvtárs most a indgyar párttörté'netet '- tanulja, .de vele együtt tanulnak piind a régi jjártmunkásök.1 És te még panaszkodsz, Csicskár elvtárs, panaszkodsz, hogy : megterhelést jelent a páftoktatásban való részvétel!

Az önkéntességről beszélsz? Senki sem 'sérti meg az önkéntesség elvét, de te se felcdlcqzz meg a Szervezeti Szabályzatról; a párttagok kötelességeiről. Ne feledkezz meg arról: ’ hogy a vezet.QségvÁlasztáskor, .amikor, á' pár.ttáigó'k bizalommal rád adták szavazatukat — azt várták tőled, hogy te mindenben elöl jársz? majd. Te vállaltad akkor ezt á"megbízatást, de nézz magadba; mindenben éléget tettél annak, amit egy korhmunisi’á- vezetőtől elvárnak?

Neked, arra kellene nevelni az alepszervezet tagjait, hogy tanuljanak, hogy megismerjék a párt. történetét, a marxizmus— leninizmus elméletét. Nem tudod erre népétéi őket, mert magad sem tanulsz, magad sem ismered az elméletei — mert te magad sem mutatsz példát. Mit várhat akkor a párt az egyszerű párttagoktól, ha a vezetők is elhanyagoljál/: a pártoktatást? ...

Nincs késő, Csicskár elvtárs! 'edd p kezedbe a könyvét', a füzetet, .s legközelebb, amikor- az.a Á& félytflrs elindul a pari- ■ oktatás háza feté,_állj o.da tizenötödiknek, hogy aztán megfhósz- szabb Aegyen a sor; hogy a te' példád kJjpetve tanuljon, neyfe., lődjön, részt vegyen a pártoktaiásbpn mtnd a Í37, kommunista.

■■ . ■ ■ - ' 7 . ...... 7>!AGY TAMÁS.

_____*_______ - -_______...........................i_______%

..... •• ■* 1 t.ytúmy Sé. l;vW'. 1 ■