Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-09 / 7. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! • -— /r> -O Somogyi Néplap A járási pártbizottság feladat« a párt erősítésében Somogy harcos múltja a munkás-parasztmozgalmi kiállításon A termelőszövetkezeti mozgalom fontos kérdése a fokozatosság betartása Milyen lesz a Kinizsi új csapata? A MAGYAR DOLGOZOK. PÁRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 7. szám. | ÁRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1955. január 9. ifjúsági szövetségi* m k nagy feladutok előtt A* elmúlt évben számos ered­mény dicsérte megyénk DISZ- szervezetcinek munkáját. DISZ- fia táljaink hallgattak a párt hívó szavára, s amikor az ország ke­nyeréért kellett küzdeni, ők vol­tak azok, akik a harc élére álltak. DISZ-szervezeteink az elmúlt nyáron pl. 240 arató- és cséplőbri­gádot szerveztek. Az állatállo­mány zökkentőmentes áttelelteté- séért pedig 117 ifjúsági brigád versenyzett a silózási terv teljesí­téséért, a téli takarmány biztosí­tásáért. DISZ-szervezeteink munkájá­nak nagyszerű eredményei mel­lett azonban még mindig van okunk az aggodalomra. A felnőtt nemzedék azt várja az ifjúsági szervezetektől, hogy fiainkat, lá­nyainkat igaz hazaszeretetre, lel­kiismeretes, szorgalmas munkára, tanulásra, fegyelemre nevelje. Alakítsa olyan emberekké, akik szeretik és becsülik saját szülei­ket, az idősebb embereket, akik elszántan küzdenek az ifjúság szebb, boldogabb jövőjéért. Nevel­je olyan hazafiakká, akik szíwel- lélekkel tudnak küzdeni hazánk függetlenségéért, világraszóló eredményeink megvédéséért. Ne­velje harcos fiatalokká őket, akik bátran helyt tudnak állni a har­madik világháború kirobbantásán mesterkedőkkel szemben. DISZ-szervezeteink azonban nem tettek eleget e jogos várako­zásnak. Megyénk ifjúságának na­gyobb része nem tartozik a DISZ- bez. így természetes, hogy ifjúsá­gunk egyrésze könnyen káros be­folyás alá kerül, s ennek követ­kezménye rendszerint fegyelme­zetlen magatartásban, az időseb­bekkel szembeni tiszteletlenség­ben és rossz munkában mutatko­zik . meg. DISZ-szervezeteink munkája nem vonzza a fiatalokat. A tagok sok esetben nem talál­ják meg a tanulás, szórakozás le­hetőségét s ez azt bizonyítja, hogy DISZ-munkánk szürke, unalmas, ■em képes kielégíteni az ifjúság igényeit. Az egyhangú, megszo­kott módon lezajló gyűlések csak elidegenítik a fiatalokat. Ennek ellenére helytelen lenne csupán a DISZ-szervezetekre há­rítani minden felelősséget. Túlsá­gosan magukra hagytuk a DISZ- szervezeteket. A legtöbb üzemben, faluban csak bírálták, sok esetben szidták a fiatalokat, de a legutób­bi időkig sem a tanácsok, sem a pedagógusok, és gyakran a párt- szervezetek sem álltak melléjük, hogy tapasztalataikkal, tanácsaik­kal segítsék a fiatalok munká­ját. A szülők sokszor helyesebb­nek tartották, ha nem engedik el gyermeküket a DISZ-be, ahelyett, hogy néha ők is meggyőződtek volna az ott folyó munkáról és se­gítették volna fiataljainkat, a DISZ vezetőit. Hiányzott a DISZi-szervezetek munkájából a hozzáértő vezetés és irányítás is. Az 195l-ben meg­választott járási és megyei vá­lasztmányok nem voltak alkalma­sak arra, hogy megfelelően segít­sék, irányítsák a szervezetek munkáját. A választmány tagjai­nak többsége nem ismerte a fia­talok problémáit, nem tudta, hogy mi az, ami érdekli és foglalkoztat­ja gondolataikat. Mindezek szük­ségessé teszik, hogy a legdemokra­tikusabb úton újiáválasszuk a já­rási és megyei választmányokat. DISZ-szervezeteink életében ragy esemény a felsőbb szervek ájjáválasztása. Ezen múlik, hogy hogyan tudjuk kijavítani eddigi hibáinkat. Éppen ezért a legna­gyobb gonddal, körültekintéssel kell kiválasztani azokat a fiatalo­kat, akik a járási, városi, majd megyei küldöttértekezleten az if­júság ezreit képviselik és megvá­lasztják a felsőbb szervek tagjait. Alig néhány napja, hogy elkez­dődtek a küldöttválasztó taggyű­lések és máris tapasztalható, hogy a fiatalok, DISZ-tagok és DISZ-en kívüliek egyaránt nagy érdeklő­déssel tekintenek a taggyűlések és küldöttértekezletek elé. Ezeken a, taggyűléseken részt vesznek a DISZ-en kívüli fiatalok is és eljönnek a község vezetői, tanácselnökök, párttitkárok, peda­gógusok, a népfront-bizottságok vezetői és lányaikkal, fiaikkal együtt az érdeklődő szülők is. I Az eddigi taggyűlések legfonto­sabb tanulsága az, hogy a fiata­lok lelkesen vállalkoznak nagy­szerű feladatokra. A kaposvári járás több községében pl. vállal- 1 ták a fiatalok, hogy a tavasz be­álltával rendbehozzák a községi legelőket, segítik a vízleveztőár- kok tisztítását, a község fásítását, parkosítását. És fiataljaink nagy­szerű vállalkozásaik mellett jog­gal követelik a felsőbb szervek segítségét, támogatását terveik megvalósításához. A gyűléseken egymás után állnak fel a fiatalok és kérik a község vezetőit, a taná­csok elnökeit, hogy biztosítsanak számukra megfelelő DlSZ-helvi- j séget. Szeretnék a téli estéket hasznosan, tanulással, szórakozás­sal eltölteni, de legtöbb helyen unalmasan telnek az esték, mert nincs otthonuk, ahol jól érezhet- nék magukat. Szeretnének sok színdarabot tanulni, esténként táncolni, sportolni, de sokszor a lelketlen munka miatt, az ifjúság meg nem értése miatt elhanyagol­ják a fiatalok jogos és reális igé­nyeinek kielégítését. Jogos és helyénvaló azt várni a DISZ-szervezetektől, hogy munkájukban alapvető fordulat következzék be. Ez azonban nem megy magától, s a szervezet veze­tői sem képesek ezt a fordulatot egyedül megteremteni. Feltétlenül szükség van a felnőttek segítsé­gére, támogatására. Ha egy üzem­ben vagy községben a DISZ csak az ifjúság egyrészét foglalja ma­gába, akkor az az első és legfon­tosabb feladatunk, hogy megértes­sük a szülőkkel: a DlSZ-szerveze- tek célkitűzése helyes és jó. Bát­ran küldjék gyermekeiket a DISZ-be és segítsék őket tanácsa­ikkal. A, pedagógusok és értelmi­ségi fiatalok pedig ne hagyják magukra ifjúságunkat, tegyék le­hetővé, hogy rendszeresen tanul­hassanak, okosan, igényeiknek megfelelően szórakozhassanak. Sok olyan község van, ahol a fia­talok maguk is megteremtenék saját szórakozásukat, fejlődésük feltételeit, de teljesen magukra vannak hagyva. Poíony község­ben például közel 100 fiatal sze­retne színdarabot, népi táncot ta­nulni, de a pedagógusok, akik tudnának segíteni, elnézik a fia­talok sokszor sikertelen erőfeszí­téseit. A most folyó taggyűlések célja, hogy a fiatalok és szülők egy­aránt elmondják véleményüket a szervezetek eddigi munkájáról és elmondják javaslataikat is, hogy közkedveltebbé, szórakoztatóbbá tegyük ifjúsági szervezeteink éle­tét. Az a célja e taggyűléseknek, hogy a küldöttek megválasztásán keresztül olyan középszerveket válasszunk, melyek képesek ve­zetni, irányítani DlSZ-szervezete- inket, s a hibák kijavításával fo­kozni ifjúsági szövetségünk meg­becsülését. KÓCZAN MAGDA, DISZ M. B. szerv7, titkár. KOVÁCS KATÓ, A TEXTILMUVEK KIVÁLÓ DOLGOZÓJA Több mint két éve dolgozik Kovács Kató a Ka­posvári Textilmüvekben. Nagyon szereti szakmáját. A gyűrűsfonó »C- műszakjának egyik kiváló fonónóje. December hónapban átlagos teljesítménye 106,6 száza­lék volt. Az 1954-es év utolsó hónapjában kilencedszer érte el -a sztahanovista szintet. Kovács Kató büszke tulajdonosa az üzem kiváló dolgozója címnek is. Mél­tán illeti dicséret és elismerés a fiatal fonónőt, kinek munkája és munkafegyelme példamutató, még soha­sem hiányzott igazolatlanul. Kovács Kató is bekapcsolódott április 4, hazánk felszabadulásának 10. éves évfordulója tiszteletére in­dított munkaversenybe. Vallatta, hogy a versenysza- kasz alatt tervét átlagosan 107 százalékra teljesíti. Kiváló eredmányeSi a felszabadulási verseny első napjaiban a Tanácsi Építő Vállalatnál A Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói is csatla­koztak a Rákosi Mátyás Művek versenyfelhívásához. A csatlakozás óta eltelt pár nap munkájában az elsők között találjuk Szulimán György kőműves nevét, aki jelenleg tatarozáson dolgozik. Gutái János segédmun­kás nevét is a legjobbak között említhetjük meg. Az elmúlt hónapban átlagos teljesítménye 178 százalék volt. Okleveles sztahanovista Dörnyei János asztalos. Ö is lelkesen bekapcsolódott a felszabadulási verseny­be. December havi átlagos teljesítménye 120 százalék volt. Az április 4-i verseny első értékelésénél ugyan­csak jó eredményt mutat a versenytábla Tarlósi Má­tyás nevénél. Tarlósi kőművesmester teljesitménye a legutóbbi értékelés szerint 121 százalék volt. Csatlakozunk a felszabadulási versenyhez Mi. a lábódi állami gazdaság gépcsoportjának dol­gozói csatlakozunk a bábolnai állami gazdaság dolgo­zóinak felszabadulási versenyfelhívásához. Vállaljuk, hogy téli gépjavítási tervünkét — amely 17 erőgép és 139 munkagép kijavítása — február 25 helyett február 8-ra, jóminőségű munkával elvégezzük. Vállaljuk, hogy a felújított és saját műhelyünkben el­készített alkatrészek felhasználásával 56 ezer forintos megtakarítást érünk el. Vállaljuk továbbá, hogy egy darab U—3-as traktorunkat gumikerékre átszereljük, s ezzel évi kihasználását 25 százalékkal növeljük. Vál­laljuk, hogy az általunk patronált Alkotmány tsz me­zőgazdasági gépeinek kijavításában segítséget adunk. A lábodi állami gazdaság gépcsoportjának dolgozói. Példamutató termelőszövetkezetek A barcsi járás tsz-ei ez évben is igyekeznek JÓ példával élenjárni a beadásban az egyéni termelők előtt. A somogytamócai Szorgalom tsz máris teljesí­tette első negyedévi tojásbeadási kötelezettségét. A szentborbási Kossuth tsz pedig az első negyedévi ba­romfibeadásának teljesítésével érdemelte ki ismét a dicséretet. Példájuk követésre méltó nemcsak a barcsi járásban, hanem egész megyénkben. Traktoros tQvaiibhéoző-lanfalvam A földművelésügyi mi-úsziérium a gépállomások, dolgozóinak tovább­képzésére az idén is több bentlaká­sos tanfolyam oí indított. Jelenleg 600 fiatal tanul traktoros gépész, 200 kombájnvezető, 150 brigádvezető és 300 egyéb szerelőkópző tanfolyamo­kon. A hallgatók 17 intézetben sajátít­ják el a helyes gépkezelés' és szer­vezés módszereit. Az intézetekben elsőrendű ellátásban részesülnek. Régóta keresett méhészeti cikkeket hoznak forgalomba Az utóbbi években sok fontos mé­hészeti eszköz hiányzott a boltokból. A régi panaszt orvosolta most a Méhészeti Szövetkezeti Vállalat. Új­ra kapható hunor kaptár, vándor­bódé, nagyboconádi, tetökerei, épí­tett keret, anyapároztató kaptár, viaszoivasztó, viaszöntő vályú, ke­retű yukasztó, fedelező tálva. keret­szegező ráma, kerettartó láda, 25 és 50 kilós mézeskanna, valamint négy­keretes pergető meghajtószerkezet­tel. A vásárlás megkönnyítésére a vál­lalat a MÉSZÖV-vei közösen mint­egy 100 földművesszövetkezeti me­zőgazdasági szaküzletet jelölt ki, ahol a méhészeti eszközök árusítás­ra kerülnek. Addig is közvetlenül megrendelhetők az Országos Méhé­szeti Szövetkezeti Vállalatnál, Buda­pest, IX. Bakáts u. 8. MIMI HIDEG januári délután. A nap sápadt fénye alig tudja áttörni a vékony felhőréteg tej fehér fátylát, A sár­ga korong bukdácsolva sétál a kaposszcrdahelvi erdő tar fái fö­lött, de a meleg nem jut el a föl­dig. Hidegen, fehéren szikrázik a talaj, a zúzmarák fékon merev jégcsapocskák lógnak. Olyanok, mint egy megdermedt óriás fa­gyott könnyei. i Az erdő szélén dereshátú szal­makunyhó gubbaszt, előtte tűz ég, ' körülötte emberek melegednek. Fázósan csapkodják össze kezüket és topognak a keményre fagyott . földön. A fel-felcsapó lángok jó- í tékony meleget sugároznak szét. Beszélgetés ritkán hangzik, Mé­hanyán ebédelnek, egy kucsmás férfi a fűrészét élesíti, egy fiatal legény pedig az ölbe rakott fát szá­molja. Bizony akad mit számolni. Köröskörül halmozódik a temén- telen fa. Szép sárga hasábok, kar­csú botfa, tömzsi szerszámfa, ned­vesen csillogó forgácshalom. Mind megannyi öl, katonás sorban. j Néhány perc röppen tova és vége az ebédidőnek. Kászálódnak . az emberek. Mégegyszer körül- I ölelik a tüzet és kezdődik a mun­ka. Hosszú, sudár fa törzsén fej­FATAGOK sze csattan. Megremeg a kéreg, az ágakról zúzmara és agyonfony- nyadt, barna levél hull alá. Nyers­színű, fürge forgácsok röpködnek szerte, álltukban megcsillan ned­ves oldalukon a fény. Fölsír a fű­rész is. Itt is egy, ott is egy. Meg­görbült hátak, ütemesen mozgó kezek. Rövid idő telik el és a su­dár törzs a földön hever. SZÉP A VIDÉK. csodás a télbe hajló természet, de nehéz a favágómunka. Kemény | izmot, szívós szervezetet, teljes férfit kíván. Laki István és Far­kas István azonban már megszok­ták és megszerették a kemény munkát. Évek óta végzik a favá­gást, megismerték már minden csínját-bínját. Mert nem olyan egyszerű dolog ám ez sem. Ismerni kell a fát. tudni kell azt, hogy hol kell hozzácsapni, vagy bele- mélyeszteni a fűrészt. Ennek is megvan a maga fogása. Laki Ist­ván és Farkas István már hóna­pok óta 150 százalék körül teljesí­tenek. A 13 főből álló brigád alig két és fél hónap óta 1100 köbméter fát I termelt ki. Néhány hét és végez- ■ nek a munkával. Mindössze 200 köbméter van még hátra. — Hova kerül innen a fa? A kérdésre Balogh István er­dész eivtárs felel. Ismeri jól a „szakmát'*, nemrég végezte el az erdészeti tanfolyamot, azelőtt ma­ga is favágó szakmunkás volt. —-A kitermelt fa mintegy 28 százaléka ipari célt szolgál majd, azonkívül bányafának, vasúti talpfának, egyrészét pedig tűzifá­nak használják fel. Bizony hosszú utat tesz meg, míg az erdőből az üzemekbe, vagy a háziaszonyok fásládájába kerül. A domboldalon vontató kúszik föl. Nehezen küszködik a csúszós talajjal, de vezetője ügyesen meg­birkózik a nehézséggel. A kapos­vári gépállomás szállít fát a vá­rosba. a fAk közül homály lopakodik elő. Elárasztja a lejtőt, majd gomolyogva tovaro­han a szántóföldeken. A megra­kott vontató már hazafelé tart, de még csattognak a fejszék, hallat­szik a fűrészek hangversenye. La­ki István és társai lendületesen dolgoznak, hogy az üzemek, ház­tartások elegendő fához juthassa­nak. — Dezső János —

Next

/
Thumbnails
Contents