Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-02 / 285. szám

<5 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954. december 2. A felszabadulási évforduló előtt a Csemegeáruházban AZ ÉDESANYÁKNAK most minden rábeszélő tehetségüket igénybe kell venniük, hogy gyer­mekeiket a cukorkás- vagy játék­üzlet elől elcsalogassák. De nem­csak a gyermekek, hanem a fel­nőttek is elgyönyörködnek az íz­lésesen rendezett, áruval tömött kirakatokban. Az élelmiszerkiske­reskedelmi vállalat 20l-es boltja előtt is, vagy ahogy legtöbben is­merik, a Csemegeáruház kirakata előtt is szívesen időzik az ember. Télapók, kiscsizmák, papucskák, harangok és ki tudja elsorolni, hogy mi minden vonja magára a kiváncsi tekinteteket. Meg kell állni csak egy pillanatra és itt a kirakat előtt eszünkbe jutnak gyermekkori emlékeink. A hábo­rús évek, a Mikulás ünnepek, amikor az évnek ezen a napján olyan, de olyan szorgalmasan tisztítottuk a cipőnket. Vártuk, mit hoz a Mikulás. Bizony, sok­szor csalódottan láttuk másnap a cipőnkben a papír- és nápolyi Mi­kulást, a színespapírral feldíszített virgácsot, SoksüQP hallottuk a választ, aihikor édesanyánknál a Mikulás ajándékát: a cukrot, csokoládét reklamáltuk: — Örülök gyerme­kem, ha egy pár harisnyát vehe­tek neked. —* És most? A felnőtt, a gyermek egyaránt örömmel várja a Télapó ünnepét. A felnőt­tek azért, hogy adjanak, a gyer­mekek azért, hogy kapjanak. Mindkettő határtalan nagy öröm. Emlékezetünkben újra csak visszafelé forog az idő kereke. 1944 novembere, decembere: Nem gondoltunk akkor a Télapó-ün­nepre. Életünkért, szeretteinkért aggódtunk valamennyien. Majd 1945—46 decemberének képe tű­nik emlékezetünkbe: sorbanállás lisztért, cukorért, húsért. De mi­ért rágódjunk e nehéz esztendő­kön, hiszen jöttek utánuk a szeb­bek, egyre szebbek. AZ ÁRUHÁZ kilincsét sűrűn adogatják egymásnak a vásárlók, ahogy Nagy és Hartai elvtársak, az Áruház vezetői elmondják — így van ez mindig. Az Áruház dolgozói mosolyogva mesélik el: •— Egy évvel ezelőtt a falusi em­berek ritkán kerestek fel bennün­ket, nagyon fényesnek tartották az üzletet. De most már szívesen betérnek elfogyasztani egy tál kocsonyát, vagy egy darab papri­kás szalonnát. — El tudják látni a vásárlókö­zönséget mindazzal, amire szük­ségük van: kenyérrel, liszttel, fűszerfélével? — kérdeztük. Egy­szerű a válasz. — Igen. Mind az üzletben, mind a raktárban bőven van áru. — Tehát nincs semmiből hiány? — De igen — felelik. — Rum­ból több kellene. A központ nem ad kellő segítséget, hogy ezzel is elláthassuk a vásárlóközönséget. Újból csak arra kell gondolni, hogyan is volt 1944-ben és a há­borús években? Kenyér kellett akkor elsősorban a dolgozó em­bernek, most pedig a rossz likőr- és rumellátásról panaszkodunk. Hartai elvtárs, a bolt fiatal veze­tője bizakodóan mondja: — Előteremtünk minden fo­gyasztási cikket. — És valóban, a fiatal és az idősebb . áruház­vezető fáradságot nem kímélve doboznak, hogy kielégítsék a vá­sárlók egyre növekvő igényeit. A BOLT fehérköpenyes dolgozói törlőruhával járnak a polcok előtt, tisztítják, csinosítják az Áruházat. Ünnepre készülnek itt is, váró-; sunk valamennyi dolgozójának j közös ünnenére. Azt akarják, hogy december másodikán ragyog­jon minden az Áruházban, így 1 köszöntik ezt a napot az Aruház kifogástalan munkát végző dolgo­zói: Etván Józsefné, Élt Béláné, Rozsnva Imréné, Gordán András és a többiek —. így köszöntik a vásárlókat nagy ünnepünkön, vá­rosunk szabadsága születésének tizedik évfordulóján. P. I. GYORSÍTSÁK MEG GÉPÁLLOMÁSAINK AZ ŐSZI SZÁNTÁST Munkasikerekkel űnneplik városunk felszabadulási évfordulóját üzemi dolgozóink A CUKORGYÁR dolgozói is újabb és újabb munkasikerekkel köszöntik december másodikét, Kaposvár város ünnepét, felszabadulásunk 10. évfor­dulóját. Répafeldolgozási tervüket november hónapban 102.6 száza­lékra teljesítették. Helytállnak a dolgozók a felszabadulási műszak- ban. Az Ecsi műszakban a második termékkidolgozásnál Horváth József 116.3, a szeletszárítóban Je -éri Viktor 108 százalékos teljesít­ménye a dícséretreméltó, míg a Kis Dániel-műszakban Visnyei Sándor ért el szép eredményt: 106 százalékot teljesített. A Szerecz- muszakban a harmadik termékfeldolgozásnál Csonka András 111.5, az előtéritésnél pedig Fekete Béláné 106 százalékos teljesítménye kiemelkedő. A gyár külsőmunkát végző dolgozói is bekapcsolódtak a lelkes versenybe. A réparakóknál Horváth Lajos 2ll százaléka a kiemelkedő, a kőrakóknál pedig Matók István és Kovács Sándor járnak az élen. Ugyancsak a felszabadulási versenyszakasz alatt vezették be Bajzik Lajos, Giz Péter és Vadrenácz Gábor jelentős újítását, a porelszívót. Ennek használatával javítani tudják a kristálycukor minőségét és lehetővé válik az apróbb szemcséjű kristálycukor elő­állítása is. A Cukorgyár dolgozói elsőnek tettek felajánlást december 2 tiszteletére, adott szavukat valóravátyották, vállalásaikat maradék­talanul teljesítették —. így ünnepük városunk nagy ünnepét. BAROMFIFELDOLGOZÓ VÁLLALAT Gépállomási dolgozóink közü1 sokan tettek felajánlást a tanács­választások tiszteletére. Születtek is szép eredmények, de nem min­den gépállomás dolgozói láttak hozzá olyan lelkesen adott szavuk valóraváltásához, ahogyan foga­dalmukat megtették. Pedig nagy szükség van a gépállomások jó munkájára, hogy a jövő évi bő termést biztosítsuk. Dolgozzanak lelkiismeretesebben a gépállomá­sok dolgozói, hogy a párt és a kormány múlt év december 19-i' határozatát megvalósíthassuk. Az őszi vetőszántásban élenjáró gépállomások: Lengyeltóti, Mer- nye, Háromfa. Utolsók: Nagybajom, Tab, Kas posvár. Az őszi mélyszántásban élenjáró gépállomások: Balatonkiliti, Nagy­bajom, Segesd. j Utolsók: Kaposvár, Igái, Puszta- kovácsi. Állattenyésztési nap lesz vasárnap GöHéhen A TTIT Agronómiái Szakosztálya a Mesterséges Termékenyítő Állomással és az Állami Törzsállattenyésztő Állomással karöltve december 5-én, vasárnap tudományos állattenyésztési napot tart Göllében. A délelőtt folyamán tejtermelési kiállítás lesz. A kiállítás anya­gát szakemberek fogják elmagyarázni a látogató közönségnek. A déli órákban az állatfelvezetés során a legjobbnak bizonyuló mesterséges borjakat díjazza a Mesterséges Termékenyítő Állomás. Délután dr. Mészáros István minisztériumi vezető főállatorvcs tart előadást. Az érdeklődőket szeretettel meghívja és a várja A RENDEZŐSÉG Úgy kezdenek munkához, ahogy tőlük a nép elvárja Megalakult az új tanács Sumogysámsooban A novembervégi este észrevétlenül Ivel opak ó- öott és rátelepedett a kis falura. A házak ab­lakaiból kiszűrődő tom­pa fények meg-megtör- ték az est sűrű sötétjét. Az emberek behúzódtak a meleg szobákba — el­néptelenedett az utca. Csak később, úgy 6 óra után zavarta meg a far lu csendjét egy kis em­bercsoport lépteinek ko­pogása, beszélgetésük halk hangja; Somogy- sámson minden részéről, minden 10—10 házból útnak indult egy-egy ember — összesen 28-an — az új tanácstagok igyekeztek a tanácshá­zára, első gyűlésükre. A virágdíszbe öltözte­tett terem barátságosan hívogatta új vendégeit, köztük Pálfi József egyéni gazdát, aki a 12- es községi választókerü­let választóinak szó­szólója lesz az államha­talom újonnan megvá­lasztott helyi szervében, a körzet lakóinak bizal­mából. De fél 7-re meg­jöttek a többiek is — egy kivétellel — kezük­ben megbízólevelükkel — a község lakói bízták meg őket vasárnap sza­vazatukkal, hogy az el­következő négy eszten­dőben képviseljék érde­küket, s munkálkodja­nak a közjón a tanács­ban. Régóta nem volt ilyen népes tanácsülés, ahol ennyien resztvettek volna. (Szép József még a megbízólevél átvétele előtt elutazott a község­ből, azért hiányzott a gyűlésről.) Áz ünnepélyes tanács­ülést Nagy Mihály dol­gozó paraszt nyitotta meg, majd Vörös István pedagógus ismertette a választás községi ered­ményeit. Ezután az ese­mények gyors egymás­utánban következtek: ki­mondta megalakulását a község 29 tagú új taná­csa, majd megválasztot­ták a 7 tagú végrehaj- tóbizottságot, amelyben a dolgozó parasztok mel­lett helyet kapott Vörös István általános iskolai nevelő is. Külön a vég­rehajtóbizottsági tagok másik terembe vonul­tak, majd felzúgotí a szűnni nem akaró taps és a szívből jövő éljen­zés, amikor visszatérve bejelentették: VB-elnök- nek Börczi Sándort, a régi tanács és VB elnö­két, titkárnak pedig a nép javáért már eddig is oly sokat fáradozott Csik Józsefet, a régi ta­nácstitkárt választották meg. Ismét csend ülte meg a termet, s a jelenlévők várakozással teli tekin­tete egy emberre, a szó­lásra emelkedett Illés Dezső elvtársra, a mar­cali járási párt-végre- haitóbizottsáe- első titká­rára szegeződött. — Scmogysámson min­dig a járás példamutató községe volt — kezdte beszédét a járási titkár. — Jó eredményeinek a titka az eggyéforróttság- ban keresendő: abban, hogy itt a vezetők és a vezetettek megértésben, egy akarattal dolgoztak. £s most, amikor az új tanács munkához fog, tekintse tevékenysége iránytűjének a néppel való kapcsolat állandó erősítését, forrjanak még szilárdabb egységbe szív­ben és lélekben, értse meg a nép és a tanács egymást. Ügy dolgozza­nak a nép bizalmának élvezői, áz új tanácsta­gok, hogy az egyének, a község és az állam ér­dekét mindig kapcsolják egybe. Csak akkor be­szélhetünk erős ország­ról, megelégedett faluról és boldog emberekről, ha a tanács a nagy kö­zös feladatok mellett az egyének apró, minden­napi sérelmeit is örvö­seiig. Most, amikor a község 4 éves fejlődése ú j szakaszának kezdetén áll, az új vezetők, aki­ket a nép akarata emelt tanácstagi tisztre, fogad­ják meg, hogy munká­jukhoz szívüket, lelkű­ket ad iák — mondta be­fejezésül. A tenyerek ütemes tapsra emelése — érmen ez a fogada­lomtétel volt. A tanácstagok hallgat­ták. nagy figyelemmel hallgatták Illés elvtárs szavait, s Nagy Mihály úgy érezte, hogy belse­jébe (értsd: a szívéire) markoltak e szavak. Kovács János, de a töb­biek is azon vették ész­re magukat, hogy könny szökött szemükbe Könny — a nagy meghatottság könnye, mert érezték ezekben az ünnepélyes pillanatokban, hogy nagy megtiszteltetés érte őket, akik még egy évtizeddel ezelőtt a hatalom sán­cain kívül estek, most a községük lakói élete irá­nyításának, szebbétéielé- nek legfőbb letétemé­nyesei. Az ünnepi ülést a kö­zös vacsora elköltése kö­vette, ahol a jó vörös­bor poharazgatása köz­ben mindnyájan a nap jelentőségéről, holnapi teendőikről beszéltek. Őri János egyéni gazda most szívta el az utolsó szivart, azt, amit még a nyár elején kapott Mar­caliban azon az ünnep­ségen, amelyet a járás­nak a kongresszusi be­gyűjtési versenyben el­ért első helye tiszteleté­re rendeztek, s arról szólt az új tanácstagok­hoz, hogy a jövőben nagyrészt rajtuk áll, hogy sok ilyen szivart szívhassanak... Nagy Géza és Király István pedig tudva, (hogy az ő községük tanácsának élére odavaló emberek kerültek, a szomszédos Sávoly községi tanács- vezetők személyét is szóba hozták. ügy mondták, bíznak abban, hogy ott is megfelelő kezekbe kerül a falu sorsának irányítása. Már éjszakába nyú- lott a késő est, amikor e napon utoljára még- égyszer az új tanács eredményes munkájára, a tanácstagok s a sám­soniak egészségére ürí­tették poharaikat. S las­san hazafelé indultak mindnyájan, agyukban azzal a szent elhatáro­zással, s szívükben azzal a kötelességérzettel, hogy másnap már úgy kezde­nek munkához, ahogy tőlük ezt a nép elvárja. Kutas József. Az épülő hatalmas Hűtőház tö­vében húzódik meg szerényen a Baromfifeldolgozó Vállalat. Min1- den épület, s az udvar tiszta és gondozott. Asszonyok dolgoznak itt nagyrészt — szégyen is lenne a hanyagság. Valamikor a Han­gyáé volt ez a telep, bizony akkor nem nagyon törődtek az üzem fel­szerelésével, a dolgozókkal. 1953- han gépesítették a baromfifeldol­gozás munkafolyamatait. Modern kopasztó épült. Gyenge szívű em­bernek nem ajánlatos végignézni az itt folyó munkát. Most még a fehér- és barnatollú tyúkok a kat- rocban ugrálnak —* nem tudják szegények, mi vár rájuk. De né­hány perc múlva már megfosztva ékességüktől, fehér vagy barna tollúktól, kerülnek a futószalag végén a csomagoló kezébe. Míg a háziasszonyok félórákat bíbelőd­nek a csirkekopasztással, itt azt a gépek segítségével gyorsan, ügye­sen elvégzik. A Baromfifeldolgozóban — ta­láló a neve — látjuk csak, milyen hasznot hoz a baromfi a tenyész­tőnek, a népgazdaságunknak. A baromfi minden részét fel tudják itt használni. ízletes húsával a fogyasztókat, látják el, tollát ugyancsak jól lehet értékesíteni, sőt itt az állat belsőrészét is fel­használják sertések etetésére. A terem egyik sarkában érdekes munkát végző kis csoportra buk­kanunk: szakértelemmel végzik a pulyka lábának nyúzását. Ez is ér­ték: bőrdíszműiparunk, sőt cipő­iparunk is kitűnően fel tudja használni. Most különösen élénk minde­nütt a munkatempó. Verseny fo­lyik, felszabadulási verseny. Ez alatt az idő alatt is öregbíteni akarják jó hírüket a vállalat dol­gozói. Valóban azt lehet mondani, hogy öregbítik, mert éves tervü­ket már októberben teljesítették. Ugyancsak kifogástalanul eleget tettek exportszállítási kötelezett­ségüknek is. Városunk felszabadu­lása 10. évfordulójának tiszteleté­re indított ünnepi hét alatt is ki­váló eredményt érnek el az asz- szonyok, lányok. Dávid Istvánná;. Tóth Józsefné, Róka Gizella ko- pasztók 140 százalékot teljesítet­tek az ünnepi műszak alatt. Far­kas Imréné sztahanovista kacsa- kopasztó pedig 150 százalékos tel­jesítményével tűnt ki. A baromfi- belezők közül Bellái Etelnek és Végh Irénnek az eredménye ki­váló. A vállalat dolgozói és veze­tői egyaránt arra törekednek; hogy minél több és jobbminőségű áruval lássák el a fogyasztókat^ így készültek Kaposvár felsza­badulási évfordulójának mélt6 köszöntésére, a jó munka jegyé­ben ülik meg mindannyian ezt a nagy napot. Megkezdte működését a csurgói faipari üzem Megyénkben szükségessé vált egy faipari üzem felállítása, mi­vel a Kaposváron működő faüzem nem tudta egyedül feldolgozni a gazdag nyersanyagkészletet, illet­ve nem tudta kielégíteni a szük­ségleteket. A Megyei Tanács ipari osztálya és a csurgói volt len­üzem dolgozóinak kérésére a meg­szüntetett lenüzem helyén faipari üzemet létesített a minisztérium, amely novemberben kezdte meg működését. Az új üzem számos olyan ké­szítményt, illetve félkészárut gyárt, amely már hosszabb idő óta hiányzik az üzletekből. Az üzem dolgozói készítenek háztartási fa­eszközöket, 1 parkettlapokat, kefe­fát és még számos más, szüksé­ges árucikket. A szükséges gépek beszerelése után még a jövő hó­nap folyamán megkezdik a bú­torlapok előállítását is. A karádi Alkotmány tsz-ben megelégedéssel beszélnek a jövedelemről A karádi Alkotmány termelő- szövetkezetben a múlt héten tar­tották meg immár harmadszor a tsz életében a zárszámadást. A termelőszövetkezet tagjainak munkája eredményes volt. Nem is panaszkodik senki sem a jövede­lemre. Búzából 3 kilót osztottak munkaegységenként, kukoricából 2 kiló 80 deka, széna is két kilón felül jutott. Burgonyát, mákot, cukrot, szalmát is kaptak bőven a szorgalmasan dolgozó tagok és 12.58 forint készpénzt munkaegy­ségenként. Az egy munkaegység­re jutó részesedés értéke 36 fo­rint. Dékmár József például 645 munkaegysége után 19 mázsa 35 kiló kenyérgabonát, 529 kiló árpát, 18 mázsa 32 kiló májusi mor­zsolt kukoricát, ugyanennyi szé­nát, 14 mázsa burgonyát, 135 kiló cukrot, 18 mázsa takarmányrépát, 33 kiló mákot és 3114 forint kész­pénzt kapott. Hasonló jövedelme van Csonka Mihálynak is, aki ugyancsak jól dolgozott egész: éven keresztül családjával. I A termelőszövetkezet jó ered­ményeit látva, két új taggal erő­södött a nagy család most az ősz­szel. Az egyik már 31 munkaegy- | séget szerzett, ami után a jövede­lemből is részesült. A termelőszövetkezet tagjai ’ megelégedéssel beszélnek eredmé­nyeikről. Király Lajos az ősszel ki akart lépni a közösből, a jó jö­vedelem azonban őt is meggondo­lásra késztette: Király Lajos úgy döntött, hogy továbbra is tsz-tag marad és szorgalmasan dolgozik ezután is a nagy családban. Most már a jövőre gondolnak, a még jobb termésre, a még több jöve­delemre, hogy még szebb legyen a tsz tagjainak élete.

Next

/
Thumbnails
Contents