Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-22 / 302. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1954. december 22. ÜNNEPI ORSZÁGGYŰLÉS (Folytatás az 1. oldalról.) volt, hogy végre eljöjjön számukra az idő, amikor becsületes ' munká­juknak élhetnek, és munkájuk gyü­mölcsét zavartalanul élvezhetik. A nép ellenségei, a régi rendszer hívei azonban demokratikus vívmányaink ellen, dolgozó népünk .békés élete ellen, ádáz harcot indították. A de­mokrácia erejét éveken át alkotó, építő munka helyett, a belső ellen­ség elleni harcra kellett irányítani, mindaddig, míg munkásosztályunk a dolgozó nép támogatásával telje­sen meg nem hódította a hatalmat. A történelem tanúsítja, hogy nemzeti újjászületésünk és jö­vendőnk számára milyen felbe­csülhetetlen szolgálatot tett a Magyar Kommunista Párt, mely ezekben a nehéz időkben szilár­dan állta a régi világ sötét erői­nek ostromát és erős kézzel, az előrelátó .politika biztos iránytűjével vezette a népet. Nemzeti újjászületésünk a Magyar Kommunista Párt kimagasló érde­me. Azé a párté, amely a 36 eszten­dős hősi múltjából egynegyed száza­dot a kizsákmányoló, reakciós rend­szer ellen bátor és áldozatos harcok­ban -küzdött végig a magyar mun­kásosztály és a dolgozó nép felsza­badításáért. Azé a párté, amely nagyszerű munkásosztályunk élén, népünk bizalmától övezve, a hata­lom birtokában eredményesen rakja íe a szocializmus alapjait országunk­ban. Azé a párté, amelynek vezeté­sével hazánk egy évtized alatt fej­lődésének olyan útját tette meg, amelyhez foghatót nem ismer törté­nelmünk. A Kommunista Párt cselekvőké­pességével és tetterejével egy-kettő­re mély gyökeret eresztett a magyar társadalomban, amelynek sorskérdé­seire, a haza jövőjének kilátásaira világos feleletet adott, elalélt erőit életre keltette és munkára serken­tette. A Magyar Kommunista Párt, a tíz esztendő küzdelmeiben, az or­szágépítés nagyszerű munkájában elért eredményei és érdemei jogán népünk, hazánk vezetőjének tiszte­letét, megbecsülését és elismerését vívta ki magának. A mai ünnepi évfordulón a Ma­gyar Dolgozók Pártja, a Kommunis­ták Pártjának méltó utóda népünk határtálán szexetetét és bizalmát él­vezi. Eggyéforrva a néppel, benne látja és tudja a magyar dolgozó tár­sadalom hazánk, jövőnk, sorsunk biztosítékát. A kishitűek — mert akkoriban ilyenek nem kevesen voltak — nem igen bíztak abban, hogy ebben az országban lesz még szabadság, lesz még függetlenség, hogy szabad nem­zeti életünket nyugodtan élhetjük, hogy lesz gazdasági felvirágzás. So­kan elvesztették a reményüket, hogy ebben a hazában valaha is boldog lesz még a nép. A kommunista párt volt az, mely a kishitűekkel szemben táplálta az önbizalmat, a reménységet, hegy erős, harcos akarattá vál­jon, amellyel hozzáfogunk az ország építéséhez. Es ma visszapillantva, megállapít­hatjuk, hogy nem a kishitűeknek, hanem a kommunista pártnak volt igaza. Bíztunk a magyar jpépben, mert az országépítés, a felemelkedés az erejét csak a népből merítheti. Mi a néphez fordultunk, amely any- nyi szenvedés, megpróbáltatás és ke­serű csalódás után odaállt a népi de­mokrácia mellé és mint az eredmé­nyek mutatják, a szocializmus építé­se során új országot, boldog, szabad életet teremtett a dolgozóknak. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy hazánkat nem taszították gyarmati sorba Tisztelt Országgyűlés! Hazánk a fölötte elviharzoft sza- zadok folyamán nem egyszer sodró­dott a pusztulás örvényébe,_ hol el- fenséges túlerő, 'hol bel viszály miaa, hol uralkodó osztályai bűnéiből. Tör­ténelmünknek sajnos gyakran _ is­métlődő gyászos fejezetei azt bizo­nyítják, hogy nyomukban hazánk idegen elnyomás alá került, ami gaz- dasági és kulturális fejlődését hosz- szú emberöltőkre, néha századokra visszavetette. Első eset a magyarság évezredes történelmében, hogy tíz évvel ez­előtt nem így történt, mert a Szov­jetunió hadserege nem hódítóként, hanem felszabadítóként lepett ha­zánk földjére. Hogy hazánk és vele dolgozó népünk nem került idegen hódítók és saját kizsákmányoló urai kettős igájába, hogy az országban dúló szörnyű háború viharától por; basujtott népünk a legsötétebb jövő kilátástalamságából szinte _ napok alatt a hit, a bizalom, az újjászüle­tés biztató reményével gyülekezett Debrecenben, annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió szabadította fel hazánkat. Megmentett bennünket attól, hogy bármilyen imperialista-mi­litarista törekvések gyarmati sorba süllyesszék hazánkat, amelynek önállóságát és független­ségét nemcsak a német militariz- mus akarta eltiporni. Az angol-ame­rikai imperialista körök ugyanezt a sorsot szánták már a második világ­háborúban a meggyöngült, elvérzett országnak. Gyarmati helyzetünkben csak a gazda változott, volta. A ve­szély nagysága, amely fenyegette or­szágunkat, ma már világosan áll előttünk. Meggyőzően mutatja ezt számos kisebb nyugati ország, de nem egy nagyhatalom sorsa, ame­lyet az amerikai imperializmus mind megalázóbb függő helyzet.be. egyre súlyosabb gyarmati sorba süllyeszt. Abban, hogy tíz esztendővel ez­előtt nem ismétlődött meg történel­münk gyászos fejezete, hogy Debre­cen ormain szabadságunk zászlaját lengette a szél, hogy nemzeti him­nuszunk hangjai mellett fogtunk hozzá alkotmányos állami életünk törvényes megalapozásához, döntő szerepe volt annak, hogy nem az úgynevezett történelmi osztály, nem a régi uralkodó osztály, ha­nem a dolgozó nép hallatta sza­vát az ország sorskérdéseiben. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés szózatá­ban, a nemzeti kormány kiáltványá­ban, a kinyilatkoztatott szabadságjo­gokban a felszabadult nép adott hangot országépítő célkitűzéseinek, élén a munkában és harcokban meg- edzett nagyszerű magyar munkás- osztállyal, amely ma tíz esztendeje elfoglalta helyét, a hatalomban, amelyben döntő szerepe és súlya lett. Tíz esztendő fejlődése folyamán állami berendezkedésünk demokra­tizmusa olyan mértékben domboro­dott ki, úgy lett a nóphatalcm meg­testesítője. amilyen mértékben erő­södött a munkásosztály szerepe és befolyása a hatalomban, az ország politikai és gazdasági életében. Az elmúlt tíz esztendő küzdel­mei és eredményei, népi demok­ratikus rendszerünk megszilár­dítása és szocialista építésünk kibontakozása terén fényes bi­zonyságát nyújtották annak, hogy a munkásosztály a hatalom hivatott birtokosa. Felbecsülhetetlen szerepe van ennék abbsin, hogy hazánk az elmúlt év­tizedben a debreceni elindulás óta ma már a szocializmus építésén fá­radozik, szocialista iparunk és ke­reskedelmünk fejlesztésén, a mező- gazdaság szocialista átszervezésén, a virágzó szövetkezeti nagyüzemi gaz­dálkodás fellendítésén, dolgozó pa­rasztságunk termelésének messze­menő megsegítésén, kultúrfoirradal- munk elmélyítésén, nagyszerű ered­ményeink közkincesé tételón. Mun­kásosztályunk volt a múltban és ma­rad a jövőben is a népi demokra­tikus rendszer és a szocializmus épí­tése újabb sikereinek és végső győ­zelmének legszilárdabb alapja, leg­főbb biztosítéka. A Hazafias Népfront nagyszerű mozgalmában tömörül minden magyar dolgozó Mélyen tisztelt ünneplő közönség! A debreceni elindulás, az ország újjáépítése, minden eredmény és si­ker, az elmúlt tí2 esztendő minden tapasztalata azt bizonyítja, hogy a legragyogóbb célkitűzések is csak úgy valósulhatnak meg, ha a társa­dalom széleskörű összefogása a nép lelkesedését és alkotóerejét biztosítja hozzájuk. A nemzeti egység jegyében indul­tunk el Debrecenből. Ma tíz év után ez az egység erősebb, mint valaha. Szorosabban tömörítjük a sorokat, szélesebb rétegeket fogunk át, min­den magyar dolgozót bevonunk az új, .nagy nemzeti összefogásba, a Hazafias Népfront nagyszerű moz­galmába. A Hazafias Népfront olyan szi­lárd és tartós társadalmi és po­litikai talapra épül, mint népi de­mokráciánk két legnagyobb osz­tályának, a munkásságnak és a parasztságnak testvéri szövetsége népünk jövőjének, új életünk építésének lelkes munkájában. Tíz év tapasztalatai és eredményei meggyőzően bizonyítják, hogy a két osztály szövetsége a legnagyobb ál­lamfenntartó erő. E körül kell tö­mörülnie a társadalom minden, réte­gének, elsősorban haladó értelmisé­günknek, melynek messzemenő köz­reműködése az ország gazdasági, kulturális, tudományos, művészi éle­tének fellendítésében, nélkülözhetet­len a szocializmus sikeres építéséhez. A hazaszeretet, a függetlenség és a szabadság eszméje, valamint sok­százados nemzeti hagyományaink összeferrása a szocializmus magasz­tos eszméjével lehetőséget nyújt ar­ra, hogy a néptömegakben szunnyadó energiákat egyetlen nagy erőfeszítés­be kovácsolja. Ez a feladata a Ha­zafias Népfrontnak, amely a társa­dalom minden erejét városban és faluin azoknak a célkitűzéseknek a megvalósítására összpontosítja, ame­lyek biztosítják népgazdaságunk tervszerű fejlődését, a szocializmus építését, dolgozó népünk szebb, jobb, boldogabb életét. A nagy és nemes célok, szabad­ságunk és békénk szent ügye, a hazaszeretet érzése, a szocializ­mus építésének nagyszerű célki­tűzései még soha nem forrasztot­ták nemzetünket olyan erős egy­ségbe, mint ma. Hűen tükrözi azt a mély és osz­tatlan bizalmat, amely dolgozó né­pünk minden rétegében a párt. és a kormány iránt megnyilvánul, a hű­ségeit és ragaszkodást, amellyel népi demokratikus rendszerünk iránt vi­seltetik. A dolgozó tömegek erejét, áldozatkészségét és kezdeményezé­sét, amellyel e nagyszerű feladatok megvalósításához hozzájárul. Népünk, hazánk felemelkedésének, a szocializmus építésének egyetlen járható útja van: a júniusi út Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt tíz év alatt nagyot for­dult nálunk a világ. A debreceni nemzetgyűlés ülésezése óta mind­össze egy évtized múlt el és mégis egy egész történelmi korszak! Büsz­kék lehetünk rá, hogy mi vagyunk az a nemzedék, amelynek a legnagy­szerűbb nemzeti feladatok megoldá­sa jutott osztályrészül. Emelt fővel tekinthetünk tíz év alatt elvégzett munkánkra, népgazdaságunk, társa­dalmi és kulturális , életünk minden területén. Népköztársaságunkban valóra váltak a magyar szabadság- harc és forradalmi mozgalmak nagy­szerű célkitűzései, megszüntettük a feudalizmus maradványait, széttör­tük a kapitalizmus bilincseit és épít- "jük a szocialista társadalmait, amely­nek vezetőereje a felszabadult mun­kásosztály. Népgazdaságunk az elmúlt évek­ben hatalmas fejlődést tett, megnőt­tek az ország termelőerői, nagy arányban növekedett a nemzeti jö­vedelem. Gazdasági erőforrásaink ma nagyobbak, mint bármikor. Iparunk az elmúlt tíz esztendő folyamán olyan hatalmas fejlődést ért el, amely elképzelhetetlen kapitalista viszonyok között és csak olyan or­szágban valósulhat meg, ahol a ter­melőeszközök a nép tulajdonában neim válhatnak a kizsákmányolás eszközeivé. Az elmúlt tíz esztendő a gazdasági. (Politikai és kulturális élet. minden területén gyökeres változásokat no­zott, egy új társadalom, a szocializ­mus alapjait vetette meg. S most, I amikor számvetést csinálunk, meg­állapíthatjuk, hogy munkánk ered­ményeképpen van szocialista ipa­runk és fejlődő mezőgazdaságunk, megszilárdult és tovább erősödik termelőszövetkezeti mozgalmunk, vannak épülő városaink és falvaink, kulturális és tudományos intézmé­nyeink, új irodalmi és művészeti al­kotásaink, amelyek egybevéve a szocializmus megalapozása terén végzett munkánkat dicsérik. Mind­ezek az eredmények azt mutatják, hogy a kapitalizmus és szocializmus, a maradiság és a haladás kö­zötti küzdelemből tíz év alatt az új, a haladó, a szocializmus került ki győztesen, amelynek szilárd alapja a munkás­osztály, a parasztság 'és az értelmi­ség testvéri együttműködése. Nép­köztársaságunk alkotmányában rög­zítettük le épülő szocialista társa­dalmunk alaptörvényeit, az állam­polgári és emberi jogokat, az egye­sülési és gyülekezési jogot, az egyenlő és titkos választójogot, a vallásszabadságot, amely biztosítja, hogy hazánkban minden polgár val­lását hite szerint szabadon gyakorol­hatja, a sajtó- és szólásszabadságot, amelyek állami és társadalmi .éle­tünk alapjait képezik. Vannak még megoldatlan kérdé­sek és 'nehézségek is, amelyeket tá­volról sem szabad sikereink láttán lebecsülni. Nagy és nehéz feladato­kat kell még megoldani. De I az országnak rendelkezésére áll­nak azok az erőforrások és esz­közök, amelyekkel sikeresen le lehet küzdeni átmeneti gazdasá­gi nehézségeinket, meg lehet teremteni a jobb élet feltételeit. Látnunk kell, hogy a nehézségek nem a visszaesés nehézségei, hanem a növekedés nehézségei, a fel-emel­kedésből fakadó nehézségek, ame­lyekkel éppen ezért gyorsabban is megbirkózunk. Most minden erőt. és akaratot, minden tudást és képességet nép­gazdaságunk fellendítésére kell for­dítani. Azzal az elhatározással keld .munkához látni, hogy behozzuk a lemaradást, leküzdjük a nehézsége­ket, amelyek a nép felemelkedésé­nek útjában állnak. A feladat nem könnyű. Népünk, hazánk felemelkedésé­nek, a szocializmus építésének egyetlen járható útján, a júniusi úton kell haladnunk, hogy országunk szabad és független legyen, népünk pedig jókedvben, bő- 1 ségben éljen. Mieden erőnkkel szembeszálhmk a német militai izmus feltámasztásával Tisztelt Országgyűlés! Az ország gazdasági és politikai helyzete mellett nemzetközi helyze­tünk is katasztrofálissá alakult. a Hcrthy-uralam idején, főképpen az­után, hogy Magyarországot Horthyék teljesen a német imperializmus há­borús támadási eszközévé tették a szomszédos országok és a Szovjet­unió ellen. A helyzet 1944-ben már oda fajult, hogy alig két-három clyesn ország- volt a világon, amely- ivei Magyarországnak még diplomá­ciai kapcsolata volt. Teljesen elszi­getelődve, Horthyék -kiszolgáltatták hazánkat a német imperializmus ké­ri yére-ked vére, súlyosan kompromit­tálták a világ haladó közvéleménye előtt, árúit betetőztek azzal, hogy az országot Hitler utolsó csatlósának szégyenteljes szerepére kárhoztatták. A Magyar Népköztársaság külpoli­tikája ezzel szemben arra irányul, hogy -a világ minden békeszerető or­szágával a kölcsönös érdek tisztelet- bentertás-ával, békében és barátság­ban éljen. Kormányunk külpolitiká- ; ia ezen elvek és kapcsolatok állandó továbbfejlesztése alapján már ko­moly sikereket ért el. Ma baráti szomszédok vesznek körül bennün­ket. A Szovjetunióval és számos népi demokratikus országgal, Len­gyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Bulgáriával kötött barátsági és kölcsönös segély- nyújtási szerződésünk biztosítja a világ leghatalmasabb államá­nak. a Szovjetuniónak és a ba­ráti országoknak messzemenő támogatását. Jó úton, haladunk a régi jószomszé­di viszony, a gazdasági, politikai, kulturális és egyéb kapcsolatok hely­reállítása terén a szomszédos Ju­goszláviával, amellyel máris több fontos egyezményt, .illetve megálla­podást kötöttünk. Azon vagyunk, hogy helyreállítsuk a normális jó­szomszédi viszonyt Ausztriával is. Ez a külpolitika emelt ki bennünket abból az elszigeteltségből, ahová a régi uraikodóosztály szomszédaink ellen irányuló bűnös, ellenséges po_ litikáj-a miatt jutottunk. Helyet fog­lalunk a békeszerető népek között, hogy kivegyük részünket a függet­lenségért és bókéért vívott harcból. Száz év múltán valóra váltottuk Kossuth álmát: megvalósítottuk a. dunai népek testvéri összefo­gását, amely nemzeti független­ségünk egyik biztosítéka. Külpolitikánk alapvető célkitű­zését, népünk biztonságát azon­ban veszélyezteti a német és osztrák kérdés rendezetlensége, il­letve a német militarizmus feltá­masztására irányuló törekvés és a velejáró Anschluss-veszély. Törté­nelmünkből tudjuk, hogy a német hatalmi törekvések, a Drang nach Osten, a Hohenzollern- és Habsburg-dinasztiák, majd nyom­dokaikon Hitler, letiporták hazánk függetlenségét és szabadságát, visszavetették gazdasági, társadal­mi és kulturális fejlődésünket, né­pünket megalázták, hazánkat kira­bolták és rombadöntötték. Ezzel szemben az egységes, de­mokratikus, békeszerető Németor­szág létrejötte biztosítaná a gazda­sági és kulturális kapcsolatnak to­vábbi fejlődését a német és a ma­gyar nép között mindkét nép ja­vára. A Magyar Népköztársaság né­pe és kormánya békét akar. Éppen ezért el vagyunk szán­va arra, hogy minden erőnk­kel szembeszállunk a német militarizmus feltámasztásával. A Magyar Népköztársaság kor­mánya kijelentette, hogy a Szov­jetunió javaslatai alapján kész te­vékenyen hozzájárulni a béke biztosításához Európában. A ma­gyar kormány véleménye szerint a Szovjetunió szerződéstervezete, amelyhez társadalmi rendjétől függetlenül bármely európai ál­lam — az egységes, békeszerető Németország megalakulásáig a Né­met Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság is — az egyenjogúság alapján csatlakozhat, a legbiztosabb kiin­dulópontot jelenti az európai kol­lektív biztonság megteremtéséhez. A Minisztertanács annak a szi­lárd meggyőződésének adott ki­fejezést, hogy ilyen kollektív biz­tonsági rendszer megteremtése nagymértékben megkönnyítené a német kérdés békés rendezését, megakadályozná Nyugat-Németor- szág remilitarizálását, és kedvező feltételeket teremtene az egysé­ges, demokratikus, békeszerető Németország létrehozásához, ami a német nép és valamennyi euró­pai nép elsőrendű érdeke. A Mi­nisztertanács megállapította, hogy a német kérdésnek ilyen szellem­ben történő rendezése teljes mér­tékben megfelel a Magyar Nép- köztársaság érdekeinek is, ezért kész minden erejével síkra szállni a német militarizmus újjáélesztésének megakadályo­zásáért és a moszkvai értekez­let célkitűzéseineK megvalósí­tásáért. Fokoznunk kel! néphadseregünk erejét Tisztelt Országgyűlés! A német militarizmus feltá­masztására, egy támadó német hadsereg létesítésére irányuló imperialista törekvések arra inte­nek bennünket, hogy fokozottab­ban gondoskodjunk hazánk sza­badságának és függetlenségének, nemzeti szuverenitásának, né­pünk békés alkotómunkájának, a szocializmus építésének védelmé­ről. Több áldozattal kell fejleszte­nünk és tökéletesítenünk nép­hadseregünket, melynek őse, dicső honvédségünk, a 48-—49-es népforradalom vihará­ban az idegen német elnyomók elleni szabadságharc vérzivatará­ban született. A népszabadság és a nemzeti függetlenség eszméje hevítette és lelkesítette azokra a csodálatraméltó hőstettekre, ame­lyek a haladó népek osztatlan bá­mulatát és elismerését váltotta ki. (Folytatás a 3, piclauú.)

Next

/
Thumbnails
Contents