Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-22 / 302. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Értesítjük kedves előfizetőinket, hogy az 1S55-ÖS falinaptárt a postai kézbesítők folyó hó 24-én a lappal együtt viszik ki. A MAGYAR DOLGOZÓK P í. IRTJA SOMOGYMEGYEI BIZOTTSÁGAINAK LAPJA XI. évfolyam, 302. szám. ARA 50 FILLÉR Szerda, 1954. december 22. Azzal a meggyőződéssel indulónk el szabad életünk második évtizedének útján, hogy biztosan teljesedésbe mennek népink vágyai, melyek a béke,szabadság és a jólét világában,a szocialista társadalomban öltenek testet Ünnepi országgyűlés Debrecenben az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulásának 10. évfordulóján Három óra. A szikrázó fényárban tűzpiros rózsacsokor vöröslik Kossuth Lajos egykori helyén. A felcsattanó, hosszantartó, leb kés taps jelzi, hogy bevonultak a terembe a párt vezetői és a kormány tagjai. Az országgyűlés felállva ünnepli a párt és a kormány vezetőit. Az ünnepi ülésen megjelent: Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, Nagy Imre, a Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály, Hegedűs András, Apró Antal, Hidas István, Ács Lajos, Szálai Béla, az MDP Politikai Bizottságának tagjai, Mekis József, a Politikai Bizottság póttagja, Vég Béla és Matőlcsi János, az MDP Központi Vezetőségének titkárai, Boldoczki János külügyminiszter, Piros László altábornagy, belügyminiszter, Olt Károly pénzügyminiszter, Molnár Erik igazságügyminiszter, Csergő János kohó- és gépipari miniszter, Czottner Sándor szénbányászati miniszter, Kiss Árpád vegyipari és energiaügyi miniszter, Szabó János város- és községgazdálkodási miniszter, Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter, Pogácsás György, az állami gazdaságok minisztere, Háy László külkereskedelmi 'miniszter, Bognár József belkereskedelmi miniszter, Alto- máre Iván élelmiszeripari miniszter, Szobek András begyűjtési miniszter, Szíjártó Lajos építésügyi miniszter, Bebrits Lajos közlekedés- és postaügyi miniszter, Dar- ! vas József népművelési miniszter, | Erdey Grúz Tibor oktatásügyi mi- ! niszter, Béréi Andor, az Országos ] Tervhivatal elnöke, Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Ta- \ nácsának elnöke, Czakó Kálmán, I a Népköztársaság legfőbb ügyésze, Házi Árpád, az Állami Ellenőrző Központ elnöke, Vas Zoltán, a Minisztertanács Titkárságának vezetője, Szántó Zoltán, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke. Részt vettek az ünnepi ülésen Budapest és minden megye küldöttsége, valamint a politikai, gazdasági és kulturális élet, a szocialista építőmunka kiválóságai, s az egyházak számos meghívott képviselője. Ott voltak az ülésen a Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai. Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke megnyitó szavai után felhangzik a magyar himnusz. Ebben a pillanatban megdördül a város körül a néphadsereg ágyúinak díszsortüze. A Himnusz fenséges dallama, az ágyúk mennydörgése betölti a termet, az utcákat, az egész várost, majd a teremben Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke megnyitotta az országgyűlést. A nagy tapssal fogadott elnöki megnyitó után az országgyűlés résztvevőinek lelkes tapsa közben Nagy Imre, a Minisztertanács elnöke lépett a szónoki emelvényre. Nagy Imre elvtárs beszéde Tisztelt országgyűlés! Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! Ezeréves hazánk dicsőséges történelmének kimagasló ünnepére gyűltünk ma egybe Debrecenbe, „szabadság fővárosába'“, melynek ősi falai nagy idők nagy emlékeit őrzik. Egy század messzeségéből is megdobogtatja szívünket Kossuth Lajos nagy szelleme, nemzeti múltunk egyik legdicsőbb korszakának csodálatos forradalmi lendülete, szabadságáért küzdő népünk szinte felülmúlhatatlan hősiessége. Innen hirdette a nemzetmentés igéit Kossuth apánk és vezette a harcot a magyar szabadságért, a haza függetlenségéért. Alig száz esztendő múlva, 1944 december 21-én a református kollégium ódon falai újra történelmet formáló szavakat visszhangzottak. Tiz esztendővel ezelőtt a magyar nép, amely fölött már-már összecsaptak a háború szennyes hullámai, az utolsó pillanatban magára talált és kezébe vette sorsának intézését. Széles, demokratikus alapon megválasztotta szuverén és törvényes képviseleti szervét, az Ideiglenes Nemzetgyűlést, amely rávezette az országot az újjászületés, a nemzeti felemelkedés, a népi demokrácia útjára. Tíz esztendővel ezelőtt, ugyanebben az órában, a négyszáz esztendővel öregebb református kollégium ősi falai között dolgozó népünk választott képviselői történelmi tanácskozásra ültek össze, amely a reménység sugarait gyújtotta fel népünk lelkében és a lángoló hazaszeretet fényével ragyogta be hazánk felemelkedésének jövő útjait. Az Ideiglenes Nemzetgyűléssel, melynél magya- rabb, népibb és demokratikusabb parlamentje sem összetételében, sem célkitűzéseiben azelőtt nem volt az országnak, népünk életének új korszaka kezdődött. Debrecenből szállt a szózat a szélrózsa minden irányába: lesz magyar újjászületés! Debrecen, amely Rákóczi idején végvára volt a kuruc szabadság- harcosoknak, s 1849-ben utolsó menedéke a függetlenség ügyé-■ december 21-én. nek, az újjászülető szabadság bői-! Pergessük vissza emlékezetünkcsőjét ringatta falai között 1944 ben a történelem lapjait. A barbárságtól, a „barna pestis“-től, . a pusztulástól mentette meg hazánkat a Szovjet Hadsereg A második világháború szörnyű ooklából a dicsőséges Szovjet Hadsereg győzelmes harcai szabadították ki hazánkat és hozták meg számunkra a történelmi pillanatot, amikor a horthysta-fa- siszta Magyarország romjain újra magasba emelhettük nemzeti lobogónkat — szabadságunk és függetlenségünk szimbólumát, amelyet 1944 decemberében itt lengetett a szél Debrecen falain, ahonnan elindult — most már végső diadalra — a szabadság, a függetlenség, a népi demokrácia magasztos ügye. A letűnt reakciós rendszer egy elpusztított, felperzselt, romokban heverő országot hagyott maga után. Az országvesztő Horthy- rendszer 25 esztendős népellenes, németbarát politikájával Hitler karjaiba taszította az országot és belesodorta a háborúba a Szovjetunió ellen, az ellen az ország ellen, amelynek soha, semmiféle baja nem volt a magyar néppel, amely sem területi, sem más követelést nem támasztott hazánkkal szemben, amely a vele határos országokkal, így velünk is a jószomszédi viszony fenntartására törekedett. A Horthy-rendszer erre a baráti gesztusra gálád orv- támadással válaszolt. A Horthy-rendszer és a nyilas rémuralom volt az oka annak, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakulása idején a németek oldalán még mindig harcoltak magyar csapatok, hogy hazánknak a német fasiszta járom alóli felszabadításáért a Szovjet Hadsereg még súlyos véráldozatokat volt kénytelen hozni. Mi lett volna hazánkkal, mi lett volna a kultúra, a civilizáció sorsa az egész világon, ha nem lett volna a Szovjet Hadsereg? A pusztítás, a barbárság, a sötétség szennyes fasiszta áradata, a „barna pestis“ hulláma öntött volna el mindent. Ettől mentette meg a világot, ettől mentette meg hazánkat is a Szovjet Hadsereg. Pozdorjává zúzta a német fasizmust, győzelmet aratott a humanizmus, a kultúra, az egész haladó emberiség legádázabb ellensége fölött és meghozta számunkra is a várva várt szabadságot, a békét. A magunk erejéből és emberségéből nem tudtunk megbirkózni a létünkre tört ellenséges erőkkel. Mikor a Horthy- rezsim, a háborús bűnösök az országot a katasztrófa lejtőjére taszították, a szétforgácsolt magyar demokrácia szárnyaszegett volt, erőtlennek bizonyult a nemzeti szerencsétlenség megakadályozására. A magyar nép súlyos árat fizetett ezért. Az országvesztők, nemzetünk szégyenére, ágyútölteléknek dobták oda Hitlernek a magyar honvédséget, vágóhídra hajtották a magyar nép fiainak száz- és százezreit az ukrán mezőkre, a Don mellé, Voronyezs alá. A diadalról diadalra feltartóz- hatatlanul előnyomuló Szovjet Hadsereg egymás után mérte megsemmisítő csapásait Hitler csatlósaira, majd Berlinben, a fasiszta barlangban megadta a kegyelemdöfést a hitlerista fenevadaknak. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés történelmi ülése idején, tíz esztendővel ezelőtt azonban a német militarizmus vandál Loidái az ország egy részét és a magyar nemzet élniakarásának, múltjának és jövendőjének szimbólumát, szereteti fővárosunkat, az agyongyötört, megkínzott es kiéhezett Budapestet dúlták és rombolták. A Szovjet Hadsereg felszabadító harcai nyomán íeipirkadt a szabadság hajnala a német militarizmus és magyar bérenceik által rombadönrött hazánk felett. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány széttépte azokat a rabláncokat, amelyekkel a népellenes kormányok hazánkat Hitler hadiszekeréhez kötötték és beletaszították a háború poklába, a Szovjetunió és a többi demokratikus, szabadságszerető nép ellen.' Az Ideiglenes Nemzeti Kormány Dolgozó népünk a tásával valóságos Tisztelt ünneplő közönség! Hazánk, amelynek földjén a háború szörnyű vihara szántott végiig, felszabadulásának idején rendkívül súlyos helyzetben volt. Fennmaradásáért és felemelkedéséért élet-halálharcot kellett vívnia a német megszállók és hazaáruló, országvesztő magyar csatlósaik ellen. Emlékezzünk a tíz év előtti napokra! Semmink sem volt, csali erős hitünk és törhetetlen bizalmunk. Hittünk és bíztunk a magyar népben, a magyar nép alkotóképességében és a Szovjetunió támogatásában. És a magyar nép fáradságot nem ismerő lelkes munkája a Szovjetunió támogatásával valóságos csodákat művelt. A tegnapi csatateret, amivé a német militarizmus a Horthy-reakció és a nyilas bandák segítségével tette az országot, a békés építő-alkotó munka, a népi demokrácia és épülő szocializmus hazájává varázsolta. Felszabadulásunkkal olyan történelmi változások vették kezdetüket, melyek példátlanul állnak hazánk gazdasági, politikai és kulturális fejlődésében. Elindultunk azon az úton, amelyen haladva ma már diadalmasan építjük országunkban a szocializmust. Uj honfoglalás volt ez, melynek nyomán új ország épült a régi helyén, melyben nem a kiváltságos úri osztályok, hanem a dolgozó nép az úr, amelyben nem a vagyon, hanem a munka a megbecsülés alapja, melyben az ember a legnagyobb érték. Bűnös vezetői által végzetes háborúba sodort és porbasujtott hazánk visszanyerte legféltettebb kincsét, szabadságát, függetlenségét és nemzeti szuverenitását. Felszabadulásunkkal végleg lezárult sok megpróbáltatást átélt népünk életének leggyészosabb szakasza és országunk történetének derűsebb korszaka kezdődött. Azokban a nehéz időkben hazánk sorsa, népünk jövője, a szocializmus ügye azon fordult meg, talpra tudjuk-e állítani gazdasági életünket, mert a termelő munka volt az, mely felemelhette az országot abból a szakadékból, amelybe a háborús bűnösök taszították. A nemzet élniaka- rásánaik felemelő megnyilatkozása volt, hogy népünk nem várt biztatást a munkára, hanem saját maga, családja és a nemzet egyetemes érdekében szíwel-lélekkel, minden ereje megfeszítésével dolgozott. Nem volt akadály, melyet el ne hárított volna, nem volt nehézség, melynek leküzdése előtt megtorpant volna s a háború' nyomán ránkszakadt nélkülözés csak fokozta az erőfeszítéseket a jobb élet megteremtésére. Sikerekben gazdag hősi korszak kezdődött, amelynek ragyogó eredményei dolgozó népünk alkotó képességét. és tetterejét dicsérik és valamennyiünket a jogos büszkeség érzésével töltenek el. Hős munkásságunk két keze munkája nyomán, az üszkös rohadat üzent Németországnak, hogy a magyar nép is kivegye részét saját maga felszabadító harcából és hazánk, valamint az egész emberiség legádázabb ellensége, a barbár német militarizmus szétzúzásából, egyben fegyverszünetet kért a Szovjetuniótól és a szövetséges hatalmaktól, hogy megtegye az első lépést azon az úton, amely visszavezeti hazánkat a szabad, demokratikus népek családjába. Szovjetunió támoga- csodákat művelt mokban heverő üzemekben lassan felengedett a megdermedt élet, megindult a termelő munka és nyomában az ország gazdasági vérkeringése, amely megteremtette népünk fel- emelkedésének anyagi alapját. A felszabadult munkásosztály gazdasági életünk .helyreállításának heroikus munkájában az élvonalban dolgozott. Öntudatának, áldozatkészségé- nek, ^az ország jobb sorsáért érzett felelősségének felejthetetlen példáját mutatta. Az elmúlt tíz esztendő történelmének legragyogóbb' fejezetét munkásosztályunk írta. Oroszlánrészét vállalta a munkának üzemeink felépítésénél és beindításánál, a közlekedés helyreállításánál éppúgy, mint a földosztás gyors végrehajtásánál, a nemzett bizottságok munkájában vagy a törvényhozásban. De a termőföld nagyrésze is megműveletlenül tekintett leendő új gazdáira és termékenyítő munkájukat várta. , Dolgozó parasztságunk szorgalma és fáradhatatlan munkája a háborútól feldúlt, gránátszaggatta földjeinket aranykalászos mezőkké változtatta. Munkája nyomán életet adott a föld, biztosította népünk mindennapi kenyerét. Eggyéforrva az újjáépítés nagy munkájában, a parasztság és a haladó értelmiség közös erőfeszítései eredményeképpen városainkba és falvainkiba visszatért a békés élet, a nyugodt termelő munka. Népünk múltjában voltak dicső korszakok. Dózsa, Rákóczi, Kossuth harca egy-egy ragyogó fejezet. Méltán sorakozik ezek mellé 1945 tavasza, amikor a fiatal magyar népi demokrácia kibontotta szárnyait és nem volt hatalom, amely diadalmas előretörését megállíthatta volna. Befejeztük azt a munkát, amit Kossuth 48-ban megkezdett, de amit a magyar reakciós, feudális rendszer befejezni nem engedett. Három emberöltővel azután, hogy Kossuth Lajos kibontotta a forradalom zászlaját, a feudalizmus utolsó fellegvárában újra meghirdettük a magyar földműves nép új honfoglalását, a földosztást Bevertük a cövekeket az úri földekbe, amelyiknek mindegyike egy-egy koporsószeg volt a nagybirtok ravatalán, de a magyar föld robotosai számára új világ, új élet beköszöntését jelentette azon a nagyszerű tavaszon, szabadságunk hajnalán. Tisztelt Országgyűlés! Felszabadulásunkkal a hazánk fölött átvonult vihar elült ugyan, de a javakban és lelkekben okozott romboló munkájának megszüntetése még reánk várt. Újjá kellett építeni az ország anyagi és szellemi javait, újjá kellett alkotnunk nemzeti ideáljainkat a demokrácia, a humanizmus, a béke, a szocializmus remá eszményeinek szellemében. Ezen a téren a magvar nép a fel- szabadulás után fényes bizonyítékát adta alkotó képességének A magyar nép millióinak leghőbb vágya az {Folytatás a 2. oldalon.)
