Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-17 / 298. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954. december 17. A német ifjúság nem akar ágyútöltelékké válni Bécs (TASZSZ). December 13- án a falusi ifjúság nemzetközi találkozójának teljes ülésén folytatták a vitát Concas olasz küldött beszámolója felett. Az ülésen a többi között felszólalt az össznémet küldöttség képviselője, aki ismertette a falusi ifjúság helyzetét a Német Demokratikus Köztársaságban és Nyugat-Németországban. Hangisúlyozta, hogy a német ifjúság nem kíván remilitarizálás útján haladni. Ezt bizonyítja a nemrég megtartott nyugat-németországi ifjúsági szakszervezeti kongresszus, amelynek részvevői erélyesen síkraszáll- tak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, Németország békés egyesítéséért. Országunk békés egyesítését akarjuk, nem pedig a párizsi egyezmények ratifikálását, mert ennek következtében ifjúságunk harmadszor is ágyutöltelékké válna — hangsúlyozta befejezésül a német küldött. Az ülésen Szíria, Olaszország, India, Lengyelország,! Albánia, Bolivia, Kanada és más országok küldöttei is felszólaltak. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Az iraki kormány fel akarja bontani az angol—iraki szerződést Mint az AFP közli, Nuri Szaid iraki miniszterelnök a képviselőházban elhangzott interpellációkra válaszolva kijelentette: „A kormány elhatározása, hogy megszünteti az angol—iraki szerződés érvényességét, még annak lejárta előtt.“ Párizsban vasárnap összeül az Európa-tanács miniszteri bizottsága Az AFP jelentése szerint az Európa-tanács miniszteri bizottsága, amely a szervezethez tartozó 15 ország külügyminiszteréből áll — vasárnap Párizsban összeül. Véget ért az arab országok külügyminiszteri értekezlete Beirut (TASZSZ). Véget ért az arab országok külügyminisztereinek Kairóban tartott többnapos értekezlete. Az értekezlet határozatait titokban tartják, azonban a sajtó jelentésekből kitűnik, hogy az értekezlet figyelmének homlokterében az a kérdés állt, milyen álláspontot foglaljanak el az arab országok kormányai a török—pakisztáni szerződés kiterjesztésére irányuló tervekkel, valamint a középkeleti katonai tömb létrehozását célzó amerikai és angol tervezetekkel kapcsolatban. Az Egyesült Államok a békeszerződést megszegve tengeralattjárót adott át Olaszországnak Róma (TASZSZ). A Messaggero című lap közlése szerint az Egyesült Államok 1 tengeralattjárót adott át az olasz haditengerészeti flottának. A tengeralattjáró 1800 tonna vízkiszorítású. A tengeralattjárót az Atlanti Szövetség tagjainak nyújtandó katonai segély keretében adták át az olasz flottának. Mint ismeretes, az 1947-ben megkötött békeszerződés nem engedélyezi, hogy Olaszországnak tengeralattjárója legyen. A Német Kommunista Párt betiltásával lehetetlenné válnék a szabad össznémet választások végrehajtása Berlin (MTI). A karlsruhei alkotmánybíróság szerdán folytatta a kommunista párt elleni boszorkányper tárgyalását. A tárgyaláson Von Lex, a bortni kormány képviselője azt fejtegette, hogy a Német Kommunista Párt betiltása nem akadályozná meg a szabad össznémet választások végrehajtását. Dr. Kroger, a kommunista párt jogi megbízottja válaszában szembehelyezkedett Von Lex állításával és rámutatott arra, hogy nemcsak a kommunista párt esetleges betiltása, de már a most folyó terrorper is szöges ellentétben áll a demokrácia alapvető követelményeivel, márpedig valóban szabad össznémet választások megejtése csak a demokrácia légkörében képzelhető el. Tito megérkezett Bombayba Bombay (MTI). Tito jugoszláv köztársasági elnök csütörtökön reggel megérkezett Bombayba — jelenti az AFP. A bonni parlament csütörtökön folytatta a párizsi szerződések ratifikációs vitáját Berlin (MTI). A bonni parlament csütörtökön reggel folytatta a párizsi szerződések megvitatását. A csütörtöki ülésen elsőnek Hassler, az Áttelepültek Pártjának képviselője szólalt fel. A nágocsi termelőszövetkezetek tagjai érzik, hogy segíti munkájukat a pártsajtó Mikor Vörös István és Knóbler Marian, a Megyei Hírlaphivatal szervezői ismertették Szőke Ferenc balatonkiliti postás kézbesítő nemes kezdeményezését, mely arról szól, hogy Szőke Ferenc elvtárs községében a tsz-tagság között 50 hosszúlejáratú előfizetést szervez, a nágocsi Petőfi tsz elnökével, Gantner Ferenc elvtárssal és a Szabadság tsz elnökével, Juhász József elvtárssal, továbbá ismertették ennek jelentőségét, az elvtársakból nem hiányzott a lelkesedés. Még aznap megbeszélést tartottak. Ä megbeszélést követő napon felvilágosító munkához láttak. Minden dolgozóval beszélgettek az újságolvasás fontosságáról. Máris számos dolgozó megrendelte a pártsajtó valamelyikét. A fel- világosító munkát tovább folytatják. A két tsz pártvezetősége és gazdasági vezetősége megértette, hogy a sajtó milyen segítséget ad munkájukhoz. Elhatározták, hogy 1955. január 31-ig minden családnak, jó felvilágosító munkával, eljuttatják a pártsajtót hosszúlejáratú előfizetésként. A nágocsi Petőfi és Szabadság tsz tagsága együttesen felkéri a barcsi Vörös Csillag tsz tagságát, hogy csatlakozzanak hozzájuk. A nágocsiaknak az a meggyőződésük, hogy a sajtó olvasásán keresztül még jobb eredményeket fognak elérni. A Somogyi Néplap szerkesztősége és kiadóhivatala reméli, hogy nemcsak a barcsiak, hanem rajtuk kívül még sokan mások is csatlakoznak a nágocsiak igen helyes kezdeményezéséhez. Minden eszközzel küzdünk a békéért Mi, a Magyar Szabadságharcos Szövetség barcsi járási tagjai felháborodással vettük tudomásul, hogy a háborús uszítok újabb, világbékét fenyegető tervet készítenek. Újra fegyvert akarnak adni az elmúlt háború tömeggyilkosainak, a német fasisztáknak a kezébe. Ez ellen mi is felemeljük szavunkat és a legerélyesebb tiltakozásunkat fejezzük ki. Megfogadjuk, hogy minden eszközzel küzdeni fogunk a béke megvédéséért. Magyar Szabadságharcos Szövetség járási szervezete, Barcs. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Az értelmiség helye és szerepe a pártban írta: dr. Sívó József a Megyei Pártbizottság tagja Mint ismeretes, a III. pártkongresszus új szervezeti szabályzatot alkotott, amely előbb a párt legszélesebb tömegei elé nyilvános vitára bocsátva, ténylegesen a párt egységes akaratát tükrözi vissza. E szabályzat világosan megjelöli az értelmiség helyét a pártban, mert szerinte a párt »egyesíti soraiban a magyar nép leghaladóbb erőit: a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség legjobbjait-«. A pártban tehát azok az akár régi, akár új értelmiségiek, akikről a párt tudja, hogy a szervezeti szabályzatban előírt célkitűzéseket magukévá tenni és a párt határozataiért harcolni kívánnak, megtalálják a helyüket. Ennek igen nagy jelentősége van. Ugyanis a párt a munkásosztály élcsapata, tehát elsősorban a munkás- osztálynak a pártja. Amikor ez az élcsapat a tagjai közé fogad olyan dolgozókat is, akik nem kétkézi, hanem értelmiségi munkával szolgálják a dolgozók államát, akkor világos és érthető, hogy ez a tény a munkásosztály részéről nagy megtiszteltetés és bizalom- nyilvánítás az értelmiségiek iránt. Helyesen állapította meg a párt- kongresszuson a Központi Vezetőség beszámolója, hogy »modern történelmünk folyamán először forr eggyé a dolgozó nép és értelmisége ...« Az elmúlt évek folyamán az értelmiség is meggyőződött arról a jó- szándékról, építeni akarásról és építeni tudásról, amely a munkásosztály és pártja részéről megmutatkozik. Vezetőink és pártunk legfelsőbb szervei gyakran és nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy a proletárdiktatúra nem a becsületes, a néppel a népért dolgozni kívánó értelmiség elnyomó szerve, hanem éppen ellenkezőleg: a párt ezt a réteget is a szocializmus építésének fontos, igen értékes és elismert dolgozó csoportjának tartja. Ez a sok őszinte megnyilvánulás, a szavakon messze túlmenő, a gyakorlati tényekben megnyilvánuló együtt haladni akarás biztosítja és bizonyítja azt, hogy a párt szervezeti szabályzatának az értelmiséget is a párt soraiba számító meghatározása a való életben gyökerezik. Ezeknek a tényeknek a következménye aztán az, hogy az elmúlt három év alatt a párttagok sorában az értelmiségiek száma csaknem tízezerrel növekedett, sőt. az is, hogy a pártkongresszus a párttag értelmiségiek számarányának még ilyenfokú növekedésével sem nyilvánította elégedettségét, hanem az új és régi értelmiségiek legjobbjainak bátrabb felvételét tűzte ki célul. A párt bizalommal állítja értelmiségi tagjait a Központi Vezetőségtől a megyei és városi bizottságokon keresztül az alapszervekig felelősség- teljes pártmunkába is. Az értelmiség tehát nem valami »dekórum«, nem valami »reklám« a pártban, s az értelmiségiek megbecsülése nem »kirakat-politika« a párt részéről. Pártunk bízik az értelmiségben, de ugyanakkor persze joggal várja el, hogy ez a bizalom kölcsönös legyen. Az értelmiség éppen tanulságánál, bizonyos irányban tágabb látókörénél, a szakmai munkában betöltött, nem egyszer irányító és vezető szerepénél fogva igen értékes részét képezi a pártnak. Kell, hogy az értelmiség ezt érezze, tudja, s éljen is vele. Ezt kéri tőle a párt, ezt kívánja tőle a munkásosztály és a parasztság, ezt várja tőle az egész dolgozó nép. Itt kell azonban megmondani, hogy sajnos, néha. éppen azok az új, s egyelőre még pártonkívüli értelmiségiek, akiknek közép- vagy főiskolai tanulmányaik x során pártunk ideológiáját előírt tantárgyként tanították, másszóval, akik a marxizmus—leninizmus nagyszerű eszmeit szakmai ismereteikkel egyidőben, s szinte tálcán kapták, nem mindig viszonyulnak a kötelességek vállalásában, a közért való munkálkodásban úgy a párthoz és annak politikájához, mint azt elvárnánk tőlük. Ez olyan kérdés, amelyet jól meg kell vizsgálni, s amelyen mielőbb segíteni kell. Marx, Engels, Lenin, Sztálin és sok vezető magyar elvtársunk is, akik a dialektikus és történelmi materializmus eszméjét követve, a világ és hazánk proletáriátusának és népének élenjáró zászlóvivői: értelmiségiek. Marx és Engels, a tudományos szocializmus megalapítói tanították meg a proletariátust saját erejének felismerésére, ök tanították ] meg a munkásosztályt arra, hogy a kizsákmányolás alól való ösztönös felszabadulás igyekezetét hogyan kell a szocializmus tudományával harci egységbe kovácsolni, hogy az így tudatossá váló harcuk sikeres legyen. A haladó értelmiségnek éppen ezek a tagjai adták meg az »iránytűt« a szocializmushoz, a különben sokkal lassabban haladó munkásmozgalom ösztönös hajójának. Az ő nyomdokaikon indulva sok értelmiségi találta meg életcélját ezeknek az eszméknek továbbfejlesztésében s áldozták számosán életüket is a kizsá.kmányolás-mentes életért, a proletárdiktatúráért folytatott harcban. Törekvésük az, hogy az elnyomottakat felszabadítva, a kizsákmányolást megszüntetve, a világ proletariátusát egy nagy célnak, az ember ténylegesen emberré emelésének eszméje és gyakorlati keresztülvitele érdekében, egyesítsék. A munkáspártok, s elsősorban a kommunista pártok történelme azt bizonyítja, hogy az értelmiségiek legjobbjainak a pártban a helye, hogy a néphez, az eszméhez hű, a gyakorlati munkában élenjáró értelmiségi éppen úgy megbecsült tagja a pártnak, mint a munkás, vagy a vele szövetséges szántó-vető paraszt. Az értelmiségi rétegből származó párttag szerepe és feladata éppen abból következik, hogy mert neki lehetősége volt képességeit továbbtanulással fejleszteni, kötelessége tudását a párt célkitűzéseinek megvalósítására, a dolgozó nép érdekében, pártmunkája vonalán is, rendelkezésre bocsátani. A párt politikai irányvonalát minden megnyilvánulásában magáévá tenni, azt hangoztatni, azért harcol- ni elsőrendű feladata kell legyen. Éppen tanultságánál fogva neki kell élenjáró módon igyekeznie a párt- fegyelem megtartásában. Képzettsége fokozottan teszi alkalmassá a párt ideológiai és szervezeti egysége feletti őrködésben való részvételre. Mivel pedig aránylag nem kis számmal vannak közöttük vezető állásban, ezeknek módjuk van arra is, hogy pozíciójukból a. párt ellen támadót felismerve, a pártot megvédeni igyekezzenek minden ellenséges törekvéssel szemben Az értelmiségi párttag — ugyanúgy, mint minden tagja pártunknak — meg kell értse azt. hogy a pártban nem lehet kétféle fegyelem, hogy a pártfegyelem: törvény, amely minden párttag számára egyformán kötelező. Ez magával hozza azt is. hogy az állami fegyelem terén is példamutató legyen. Saját szakmai munkájában —akár termelő, akár a termelést közvetve előmozdító legyen is az — élen kell tárjon, mutasson példát, s őrködjék fokozottan az állam törvényeinek betartása felett. Fontos feladat vár az értelmiségi párttagokra a párt tömegkapcsolatainak szorosabbra fűzésében is. A tömegszervezetek — amelyek a párt összekötő szervei a dolgozók széles tömegével — rendkívül alkalmasak arra, hogy az értelmiségi párttagok é szervezetekben funkciót vállalva segítsék érvényesíteni pártunk politikáját. A szakszervezetek, az MNDSZ, az MSZT azok a tömegszervezetek, ahol ilyesmiről elsősorban szó kell legyen Fontos azonban az értelmiségi párttag feladata a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat (TTIT) keretében is. Itt, ebben a kizárólag értelmiségiek számára alkotott szervezetben az ismeretterjesztés pártszerűségéne.k bizto| sítása az egyik feladat. Emellett ép- j pen a párttagnak kell itt élenjárnia abban a nemes munkában, mely népünk műveltségi és kulturális színvonalának emelését az ismeret- terjesztés utján van hivatva szolgálni. Segítenünk kell tökéletesen el1 cszlatni azt a sok sötét, árnyékot, homályt és félreértést, amely a múltból még itt maradt, s amelyeknek gjmkerei nem is túl felszínesen terjeszkednek még. A néppel megismertetni a haladó, alkotó tudomány gyönyörű eredményeit, s ezeken ke- • resztül rávilágítani a materialista gondolkodás egyedüli helyességére, hatalmas, de hálás feladat. Nem kevésbé fontos a párttag szerepe a TTIT-h belül abban az irányban sem, amely a pártonkívüli értelmiség egységbe kovácsolása, pártunk politikája mellé állítása vonalán vár rá. Reméljük, hogy ennek fontosságét mihamarább felismeri minden kommunista értelmiségi. Nyomatékosan kell hangsúlyozni a párttagoknak az új, példamutatóan demokratikus tanácstörvény szerint megválasztott tanácsokban mutatkozó fontos szerepét, s ezeken belül az értelmiségiek szerepét. Népünk, mely olyan sokat vár — s elmondhatjuk, hogy joggal — az új tanácsoktól, megbecsülésének és bizalmának adott kifejezést akkor, amikor számos értelmiségit jelölt és választott be pártunk tagjai sorából is a tanácstagok közé. Ennek a bizalomnak eleget kell tenni, ennek megfelelni derék munka lesz. Uj, hatalmas mozgalmunk, a Hazafias Népfront vájjon nélkülözheti- e az értelmiségi párttagokat és munkájukat? Azt hiszem, súlyos hiba lenne, ha ebben a mozgalomban, amely szép hazánk további felemelkedései, népünk jólétét van hivatva elősegíteni, a párt értelmiségi tagjai nem vennék ki alaposan a részüket mind az eszmei, mind a gyakorlati munkából. Napjainkban, amikor a német mi- litarizmus feltámadni készülő szelleme újra döngeti a soha megnyílni nem kívánt sírját, s amikor ennek az átkos szellemnek feltámadásához a proletariátus- ádáz vérszopója, a tőkés imperializmus segédkezet nyújt, békénk, építőmunkánk nyugalma, -az új világháború borzalmainak megakadályozása mellé állni minden becsületes embernek, s elsősorban az élcsapat minden tagjának szent kötelessége. Pártunk új szervezeti szabályzatának a párttagok kötelességeiről szóló része fokozott erővel keil vonatkozzék az értelmiségiekre. A kötelességek maradéktalan végrehajtásával 'ehetnek méltóak a párttagság megtisztelő címére. Politikánk új szakaszának, az őszinteség és bizalom politikájának a Központi Vezetőség ok+óberi határozatával megerősített irányvonala pedig meg kell acélozza a párt értelmiségi tagjait is. Bízunk és remélünk abban, hogy a júniusi program végrehajtására irányuló jószándék és harcos akarat, e politikának kellő átérzése és megértése, meg tudja óvni a párt értelmiségi tagjait is attól, hogy a Darvas József elvtárs által talán nem teljesen alaptalan aggodalommal felvetett »túllicitálás« -hangulatába essenek. A mi erős, alkotó, építő és a dolgozó népet szolgáló pártunkban tehát értékes és fontos helyre van állítva az értelmiség is. A párt szocializmust építő munkájából bőven és sokrétűen kiveheti és veszi is a részét. Őszintén reméljük, hogy -a nagyszerű feladátoknak pártunk értelmiségi tagjai tovább fokozódó mértékben felelnek meg. Sincs szentÉbb, nincs bedvesebb szánkra, mini a bélre“ A Kaposvári Mélyfúró Vállalat dolgozói röpgyűlésen vitatták meg a moszkvai értekezlet deklarációját, s tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Baranyai Béla, a vállalat legjobb lakatosa, a dolgozók nevében általános helyeslés közepette ezt mondta:. „Mi tudjuk, hogy a német fasiszták hogyan vitték a pusztulás szélére országunkat. Nem kérünk többé ebből, nem akarjuk, hogy újra nácicsizmák tapossák végig hazánk annyi vértől áztatott földjét, hogy a nyugati halálgyárosok újra életrehív- ják a levitézlett Wehrmacht-hadosztályokat. A két világháború megtanított bennünket: nincs szentebb, nincs kedvesebb számunkra. mint a béke. Nem akarunk többé rombadőlt házakat, felrobbantott hidakat, felégetett falvakat látni, nem kérünk többet a hadirokkantak, hadiárvák jajkiáltásaiból, mi békét akarunk és ezért munkánkkal és minden erőnkkel harcolunk.‘‘ A vállalat dolgozói elhatározták, hogy december 12-től 21-ig békeműszakot tartanak, majd táviratban tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen. Szüts István tudósító^
