Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-12 / 294. szám

A »Gördülő Nap« Emlékezzünk és emlékeztessünk! A barcsi járás kommunistáinak példamutatása Vasárnapi levél A költészet védelmében Volt somogyi labdarúgók! Hazavárunk benneteket! A MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY M EGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 294. szám. ARA 50 FILLÉR Vasárnap, 1954. december 12. Tettekkel támasztjuk alá a nyugatnémet felfegyverzés elleni tiltakozásunkat A Kaposvári Cukorgyár dolgozói minden üzem- részlegben röpgyűlést tartottak, ahol megbeszélték a< moszkvai értekezlet határozatainak jelentőségét, s éré- ( lyesen tiltakoztak a nyugatnémet militarizmus feltá-( masztása ellen. A dolgozók határozatot fogadtak eí,< melynek alapján a következő táviratot küldték az Or-( szagos Béketanácshoz: Országos Béketanács, Budapest. Mi, a Kaposvári Cukorgyár dolgozói mély felhá­borodással tiltakozunk a német militarizmus feltámasz­tása ellen. Emlékezetünkben élnek még az elmúlt vi­lágháború borzalmai és tudjuk, hogy a német milita­rizmus újjáélesztése ismét ezt hozná magával. Szilárdan kiállunk a moszkvai értekezlet határo­zatainak végrehajtása mellett, a nemzetek közötti bé­ke megszilárdításáért, az európai biztonság megterem­téséért. Nem akarunk ismét háborús áldozatokat, meg- rokkantakat, özvegyeket, síró árvagyermekeket látni. Mi, cukorgyári dolgozók úgy végezzük napi mun­kánkat, hogy minél több és jobb minőségű cukrot ad­junk népünknek. Tiltakozásunkat tettekkel támasztjuk alá és december 13-tól 18-ig tiltakozási műszakot tar­tunk. KAPOSVÁRI CUKORGYÁR DOLGOZOL A Ruhaüaem nyerte el a Megyei Pért-végrehaj főbizottság versenysása Iáját Szombaton délelőtt néhány percre megálltak a gé­pek a Ruhaüzemben. A dolgozók várakozóan tekintet­tek fel. Nem soká kellett várakozniuk, s a csodálkozás helyét az arcokon mosoly váltotta fel. Hát hogyne! Dómján elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság ipari osztályának vezetője elhozta a versenyzászlót, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság jutalmát, melyet a Ruhaüzem dolgozói november 7 és' ä tanáesvála'sztás tiszteletére indított versenyszakaszban elért eredmé­nyes munkájukkal érdemeltek ki. Néhány közvetlen szót mondott Dómján elvtárs, amikor átadta a zászlót Gergely Józsefnek — és kívánt további sok sikert az üzem dolgozóinak. Gergely elvtárs köszönetét mondott az üzem dolgozói nevében e kedves és megtisztelő ju­talomért. ígéretet tett, hogy továbbra is a verseny­zászló tulajdonosaihoz méltóan dolgoznak. Majd Mül­ler elvtárs, az üzem igazgatója kérte a vezetők és a dolgozók segítségét ahhoz, hogy még több és több ru­hával tudják ellátni a gyermekeket. A Megyei Párt-végrehajtóbizottság, amikor a me­gye üzemei közötti versenyt értékelte, azt vette figye­lembe, hogy az üzem vagy a vállalat hogyan teljesíti tervét, milyen az önköltségcsökkentés mértéke, a ter­melt áru minősége. Figyelembe vette a termelékenység növekedését, majd az egy főre eső termelési érték emelkedését. A versenyzászlót ezúttal a Ruhaüzem kapta. De dícséretreméltóan dolgozott a Kefeanyag Ki­készítő Vállalat is. ök érték el a második helyezést, míg a harmadik a Vas- és Fémipari Kombinát lett. Róluk kell példát venniük mindazoknak az üzemek­nek és vállalatoknak, amelyek a versenyben hátul kul­lognak, elsősorban a Malomipari ES, amely tervét 80,7 százalékra teljesíti, vagy a Délbalatoni Húsüzem, melynek szintén súlyos tartozásai vannak államunk­kal szemben. ©O©000G00O000OGXD0000©0O©Q0©OOO0©©000G©0©GG000©O0O0OG: Elismerés és kosaimét a választási győzelem Iiős fiarcosaiaak JÓL HALAD A GÉPJAVÍTÁS A LADI GÉPÁLLOMÁSON A Megyei Pánt-végrehaj tóbi­zottság december 10-i ülésén ér­tékelte a megyei szervek vá­lasztási munkáját és határozatot hozott, hogy a Megyei Pártbi­zottság a Somogyi Néplapon ke­resztül köszönetét fejezze ki a választási győzelem hős harco­sainak. A Megyei Pártbizottság elismerését és köszönetét fejezi ki a párt-, tanács- és tömegszervezetek funkcionáriusainak, a párt- és pártonkívüli aktivistáknak, a sok tízezer derék népnevelőnek, szavazatszedő és választóbizottsági tagnak, a népfrontbizottságok tagjainak, akik fáradságot nem isntlrő, áldozatkész munkájuk­kal, a nehézségek leküzdésével elősegítették, hogy Somogy me­gye dolgozói egységesen sorakoztak fel a tanácsválasztásokon pártunk és kormányunk s a Hazafias Népront mögött. Köszönet a jó munkáért. SOMOGYMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG. x Megkérdeztük Balatinc János elvtárstól, a ladi ©gépállomás igazgatójától, hogyan megy gépállomásu­nkon a téli gépjavítás. Balatinc elvtárs a következőket X válaszolta: — Gépállomásunk eddig minden dekádban telje­sítette beütemezett tervét. 3 erőgép folyó-javítását, 6 q cséplőgép javítását végeztük el. 6 eke, 4 tárcsa, 2 uul- ©tivátor, 5 vetőgép és 5 kazalozó kijavítva várja a mun- §kák kezdetét. A legjobb munkát eddig Vizgázló József ©erőgépjavító brigádja végezte: decemberi gépjavítási ©tervüket már teljesítették. Sok segítséget ad a gépja- g vitásban Csere József elvtárs sztahanovista eszterga- ©lyos, aki nemrégiben jött Budapestről. Sok olyan al- S katrész javítását vagy régi alkatrész felújítását végzi ©el, melyeket azelőtt szakvállalatokkal kellett végeztet- 0 nünk. Anyag-, alkatrészhiányunk eddig nem volt, g emiatt zavartalanul tudtak dolgozni szerelőink. Bi- © zunk, abban, hogy ezután sem lesz semmi fennakadás 0 a gépjavításban. A Megyei Párt-végrehajtóbi­zottság azt is megállapította, hogy pártmunkásaink, aktivis­táink a választások előkészítésé­ben elmélyítették a dolgozó nép bizalmát pártunk és államunk iránt, szorosabb egységbe ková­csolták Somogy megye népét. Pártbizottságunk, dolgozó né­pünk most azt kéri a pártmun­kásoktól és aktivistáktól, hogy a választási munkában tapasztalt t lelkesedéssel hirdessék pártunk politikáját, mozgósítsák me­gyénk dolgozóit az előttünk álló feladatok megvalósítására és szerezzenek becsületet Somogy megyének. I fl szentbalázsi hátralékos gazdák vállalták: > adósságuk letörleszlésévei harcolnak a békéért Községünk dolgozó parasztjainak többsége becsü­lettel teljesítette egész évre beadási kötelezettségét mind terményből, mind állatból és állati termékből, így községünk is globálisan teljesítette ezévi begyűj­tési tervét. Azonban néhány gazda még akad nálunk, . . _________________________________________________________________-aki valamilyen cikk beadásával hátralékban van. Mi, 0 000000000000000O00000OO0000000OQO00O00OO000O000000C a községi tanács vezetői beszélünk ezekkel a gazdák- _ ,,, , • • ' t a a 1" £ 9 i tf kai az állami fegyelemről, s felhívtuk a figyelmüket A SZOkedenCSiek SZÉP IßrVGkCt tUZtGk mOQUk Elé arra> h°Sy m°st, amikor nemcsak megyénkben és or­szágunkban, hanem az egész világon a dolgozók össze­fogva helyt kell, hogy álljanak a békeharcban, a Nyu- gat-Németország felfegyverzése elleni küzdelemben, nálunk is minden egyes dolgozó parasztnak helyt kell állnia, s ezt az állam iránti kötelezettség teljesítésével Í9 ,ki kell nyilvánítania. Móza János, aki kukoricával, Bárány József és Hollós János, akik hízottsertéssel tar­toznak, de a többi hátralékos gazda is vállalta, -hogy egy héten belül rendezi adósságát, teljesíti hazafias kötelezettségét. Mi bízunk községünk dolgozó paraszt­jaiban, hogy adott szavukat becsülettel beváltják, s az elkövetkező időben még pontosabban betartják a tör­vényt, s felzárkóznak községünk élenjáró do-lgozó pa­rasztjai sorába — országunk erősítéséért, a jobblétért, a békéért folyó küzdelemben. Sárdi József tanácselnök, Szentbalázs. Mindig örömmel olvasom a Somo­gyi Néplapot, amelynek cikkei a munkánk sikeres végzéséhez sok se­gítséget adnak. Majdnem minden számban olvashatjuk a Hazafias Népfront, a tanácsok, a pártszerve­zetek, a dolgozó parasztok kezdemé­nyezéseit; és azt,' hogy dolgozó pa­rasztjaink hogyan tartják be az ál­lami fegyelmet. Én is szeretnék most a lapon ke­resztül röviden beszámolni arról, hogy mi hogyan és mit dolgozunk a mi községünkben, Szőkedencsen. A Hazafias Népfront-bizottság javasla­tára elhatároztuk, hogy a meglévő kultúr-házat rövidesen kibővátjük, részben állami támogatással, részben pedig társadalmi munkával. Hadd legyen a kultúrának tágas helye a mi kis községünkben is, hogy fa- lünk apraja, nagyja, fiatalja, öregje tudion hol szórakozni, tanülni. Terv­bevettük azt is, hogy a? utakat meg­javítjuk, amelyeket bizony eddig igen elhanyagoltunk. Hogy terveinket, célkitűzéseinket valóra tudjuk váltani, ahhoz termé­szetesen az állam segítségét is igény­be kell vennünk. Igen ám, de kor­mányunk támogatását nekünk is .vi­szonoznunk kell, mégpedig az állam iránti kötelezettség pontos teljesíté­sével. Dolgozó parasztjaink nagyré­sze megértette, hogy a, beadási kö­telezettség teljesítése mindenkinek becsületbeli ügye, éppen ezért nem is késlekednek az adófizetéssel, a beadással. Községünk a járás 32 községe közötti versenyben nem olyan régen még 24. helyen volt, most a 10. helyre kerültünk. Lukács István községünk példamutató gaz­dái közé tartozik, adóját már két hónappal ezelőtt befizette, s ezévi beadását is rendezte, sőt már a jövő évre is teljesítette 'hízottsertésbeadá- sát. Lukács Károly, Katona János, Mesits János ugyancsak élenjáró gazdák, példájukat követhetnék Pé­ter Viktorné, Pandur György, Papp A. Ferenc is, akik mind a beadási kötelezettség teljesítésével, mind az adóval hátralékban vannak. Községünk dolgozó parasztjainak nagy többsége állampolgári kötele­zettségének pontos teljesítésével hi­tet tett arra, hogy helyesli és támo­gatja kormányunk programját és azt akarja, hogy még szebb legyen az élete és községünkben szép új kultúrház, szövetkezeti bolt, iskola, mozi, villany és könyvtár legyen. Vida Kálmán VB-elnök, Szőkedencs. A bálát on újhelyi állami gazdaság a tej termeié ni verseny élén Az állami gazdaságok minisztériuma déldunántúli igazgatóságához tartozó Somogy megyei állami gazda­ságok tejtermelési versenyében a legutóbbi értékelés szerint a legjobb eredményt a balatonújhelyi állami gazdaság érte el, ahol a fejési átlag 11.2 liter (azóta 6 deciliterrel emelkedett. Szerk.). Ezután az állami gazdaságok sorrendje a következőképp alakult; 2. marcali, 3. lábodi, 4. alsóbogáti, 5. felsőbogáti, 6. ten­gődi, 7. somogytarnócai, 8. kaposvári, 9. nagybaráti, 10. csillaigpusztai, 11. balatonnagybereki, 12. kutasi, 13. vi- tyapusztai, 14. háromfai állami gazdaság. Táncolva, nótozva vigadtok madárébredésig... A KAPOSVÁRI TEXTILM|JVEK MÉLTÓ VERSENYTÁRSA A MAVAG-NAK Néhány hónappal ezelőtt a Textilművek dolgozói is örömmel csatlakoztak a MAVAG felhívásához. A versenyfelhívás óta eltelt idő alatt a Textilművekben szorgalmasan dolgoztak. A MÁVAG felhívásához készített versenycsatla­kozásban a Textilművek dolgozói vállalták, hogy az üzem termelését 3 százalékkal növelik. Vállalásukat magasan túlszárnyalták: 7,4 százalékot teljesítettek. Ugyanekkor 15 tanuló képzését vállalták, ezzel szem­ben 19-cel foglalkoznak. Ekkor tették a felajánlást, hogy 2,5 százalékos minőségi együtthatót érnek el. Az eredmény 7.9 százalék. Ugyancsak szép eredményről lehet beszélni a töb­bi versenypontnál is: az anyagtakarékosságnál, a ter­melési érték növekedésénél, valamint az igazolatlanul mulasztók számának csökkentésénél. A versenyidőszak egyik legjobb dolgozója Kende Piroska és Nagy Teréz volt. A műszakiak közül Somoskövi Istvánt és Keiser Sándort illeti az elismerés. A dolgozók munkakedve egyre jobb, s kiváló eredményeket érnek el. mint pél­dául 10-én az előfonóban Bállá Lajosné, Fekete La- josné. akik 120. illetve 1.18,5 százalékot teljesítettek. A gyűrűsfonóban Bán Teréz és Nagy Mária eredménye kiemelkedő, míg a lénccsévélőben Turk Istvánná ér­demel elismerést. A Kaposvári Textilművek — ahogy az eredmé­nyek mutatják — méltó versenytársa a MAVAG-nak és az ország valamennyi üzemének. A törökkoppányi Rákóczi tsz zárszámadásáról A decemberi este ko­rán birodalmába vette a falut. Egymás után vil­lant meg a fény a há­zak ablakain, így lám­pagyújtás után már a törökkoppányi dolgozók is szívesen behúzódnak a meleg szobába, de ezen az estén szokatla­nul .zajos volt az utca. Innen is, onnan is ün­neplőbe öltözött férfiak, asszonyok, fiatalok, öre­gek fordultak ki a kis­kapukon. Aztán csopor­tokba verődve igyekez­tek egyirányba. Hangos, jókedvű beszélgetésük zaja csakhamar beleve­gyült a vidám muzsika hangjába, amely a Rá­kóczi tsz portálán fogad­ta őket. Hamarosan együtt volnak a nagy család tagjai, s még né­hány vendég, akit meg­hívtak az ünnepségre... Mert ünnepelt a Rákó­czi tagsága: a zárszám­adás napját ünnepelte. Míg mindannyian el­helyezkedtek a szépen elrendezett asztaloknál, addig a háromtagú ze­nekar szépen csengő dal­'amokkal csiklandozta a füleket. Majd amikor Vincze István tsz-elnök szólásra emelkedett, el­hallgatott a zene, s az emberek figyelmesen hallgatták a beszámolót. Derű és bizakodás su­gárzott az arcokról, amint az elnök a tagság eredményes munkájáról, közös gazdaságuk izmo­sodásáról beszélt. — A tsz fel nem oszt­ható alapjának értéke — mondta Vincze elvtárs többek között — a múlt évihez viszonyítva mint­egy 100 ezer forinttal nagyobb. A tagok egy- egy munkaegységének értéke pedig 35 forint 60 fillért tesz ki. Tsz-ünk valamennyi tagja bősé­ges gyümölcsét élvezheti becsületes munkájának... Nem hagyjuk nélkülöz­ni azt a tagtársunkat sem, aki betegsége miatt kevesebb munkát vég­zett a közösben, mint a többi tagok. Ezért ad­tunk a szociális alapból özvegy Varga Jánosné- nak is már eddig 200 fo­rint értékű terményt. A beszámolóból kitűnt az is, hogy a tsz kuko­ricája 30 mázsát termett holdanként, amennyit a községben senki sem termelt. A tsz asszonyai boldogan hallgatták az elismerő szót, ami a nö­vényápolásban végzett kiváló munkájukért il­lette őket. Rózsás jó­kedvvel pattantak fel az asztaltól a gyűlés végén, hogy feltálalják az illa­tos ételt, amelynek fi­nom íze arról győzött meg itt mindenkit, hogy ezek az asszonyok nem­csak a kapálásért, ha­nem a főzésért is dicsé­retet érdemelnek. Noha a közmondás szerint »a magyar em­ber nem beszél, amíg eszik«, de ez itt most nem érvényesülhetett. Nem tudták magukba fojtani örömüket, amit a közös munka szép ered­ménye érlelt meg ben­nük, pedig nehéz volt azt szavakba önteni. így vélte ezt a 71 éves Ki­rály István, á tsz legidő­sebb tagja is, aki azt mondta: — Nagy időt megértem, sokat dolgoz­tam, de így még nem láttam értelmét a mun­kámnak, mint most. Mindig vágytam az iga­zi emberi életre. Még gyerek voltam, amikor a jegyzőtől, aki a szom­szédunkban lakott — el­hoztam egy újságot. Az­után soha nem tudtam meglenni újság nélkül. Ahogy férfi lettem, el­csábított az újság. Azt hazudta, hogy Ameriká­ban jól lehet élni. Gon­doltam, elmenekülök in­nen hazulról a nyomor elől. De csalódtam, mert a munkás ott is csak szolga volt; meg ott most is úgy van. Nem is tudtam aztán itthon sem boldogulni előbb, míg be nem léptem a tsz-be. A feleségemmel ketten 559 munkaegységet tel­jesítettünk az idén. A múlt héten adtam el 25 mázsa tavalyi búzát és még ott van a kamránk­ban 8 zsák liszt meg 10 mázsa búza. Már bent van a takarékban 20 ezer forintom és most 15 ez­ret megint beteszek. — Minek gyűjtögeti a pénzt, miért nem vesz egy szép rádiót? — szólt oda egyik asszony hun- cutkodva. — Van nekem már rá­dióm — vágott vissza Király István, s hangjá­ban büszkeség csengett — nem kell engem ok­tatni, hogy hova tegyem a pénzem. Az asszonyok hango­san- felkacagtak: azt vél­ték, most jól megviccel­ték az öreget, de ez a kacaj aztán elveszett a nagy zajban, amit az itóka s a muzsika ger­jesztett az emberekben. Halasi Géza, a zenekar prímása még jobban tán­coltatta a vonót a húro­kon, Éber Ferenc ujjai is gyorsabban szaladtak végig a tangóharmonika billentyűin, s Kulcsár János nagyobbakat ütött a cintányérra és a nagy­dobra, amire aztán igen­csak megviszkedt a tal­pa . a fiataloknak. De ha­marosan felkerekedtek az idősebbek is és tán­colva, nótázva vigadtak madárébredésig. Sz. F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents