Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-10 / 292. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A bőszénfai tanács alakuló ülésének tanulságai Ünnepélyes keretek között megalakult az új megyei tanács Asszonyoknak A VAGYAK DOLGOZOK PÍ IRTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁN A K LAPJA XI. évfolyam, 292. szám. ARA 50 FILLÉR Péntek, 1954. december 18. KULTÚRMUNKÁSA1NK ERŐPRÓBÁJA Két hónapja, hogy a megyei tanács népművelési osztálya meghirdette a népi együttesek, üzemi és falusi kultúrcsoportok 1954/55. évi megyei kultúrversenyét. A felhívás nem érte készületlenül kul- túrmunkásainkat, az utóbbi években megszokták már, hogy minden évben, a téli hónapokban versenyben adnak tanúságot munkájukról, megmutatják községük, üzemük, illetve a megye dolgozói előtt, mit hasznosítottak az eltelt év tapasztalataiból. Kultúrcsoport- jaink a felhívás nyomán munkához láttak. Első ténykedésük a szervezés volt, felerősítették a művészeti csoportokat, a községből eltávozott fiatalok helyét újakkal töltötték fel. Sok községben azonban egészen elölről kezdték a munkát, teljesen új kultúrcsoportot szerveztek. A szervezési problémák megoldása közben már a betanulandó műsorról is vitatkoztak, hogy vájjon melyik színdarabot, milyen táncot tanuljanak, a bábcsoportok hogyan szerezhetik meg a szükséges felszereléseket, az énekkarok a kiválasztott kórusmű kottáit. S ma már tiszta képet kapunk a megyei tanács népművelési osztályán összegyűlt nevezési lapokból, a feltüntetett műsorokból, hogy megyénk fiatalsága, kultúr- munkát kedvelő lakossága hogyan készül az idei téli kultúrverseny- re. Számszerűleg nem nagy az eredmény: 240—250 a benevezett csoportok száma. / Hiba lenne azonban csak a számokat vizsgálnunk, hiszen a számok mögött nagyszerű eredmények vannak. S ez akkor tűnik ki, ha az egyes művészeti ágakat nézzük. Legnagyobb fejlődés ezévben a színjátszásban történt, számszerint is, minőségileg is. Az új szakasz politikája jótékonyan hatott színját- szőmozgalmunkra is. Addig ugyanis hiába voltak kitűnő egy- felvonásosaink, mert a politikai mondanivaló túlzott keresése, az egyes irányítószervek szűklátókörűsége miatt ezeket nem vették figyelembe és helyettük olcsó hatásra törekvő, értéktelen fércmunkákat, sematikus politikai darabokat tűztek műsorukra. E téren most döntő változás van. Ezévben a színjátszócsoportok Gárdonyi, Móricz, Szigligeti-színműveket, a János vitézt, a Bu- jócskát, a Pettyest tanulják. Van csoport, amelyik Déry Talpsimogatóiát tűzte műsorára. A csurgói színjátszócsoport Kocsonva Mihály házassága bemutatójára készül. A régi színiátszócsoportok mellett újak is alakultak. Bedeg- kéren nemrég épült az új kultúrotthon. A falu lakói: parasztok, pedagógusok, a községi orvos most összefogtak és a Liliomfi előadására készülnek. Persze, az ifjúság sem hagyja magát, ők pedig a Holnapra kiderül című vígjátékot tanulják. Ugyancsak új a ná- gocsi, nagyberki és balatonlellei színiátszócsoport, amely készül a versenyre is. Számos új népi tánccsoport is alakult. Itt azonban nem olyan számottevő a fejlődés, mint a színjátszóknál. A csaknem 15 községben alakult tánccsoport vezetői, tagjai úgy gondolják, a néni tánccal könnyebben megbirkóznak. Ez az oka, hogy úgyszólván évenként alakulnak újjá. Pedig ez nagy hiba! Megyeszerte ismert a csurgói, a kaposvári MSZT tánc- csonort. E két és a többi, évek óta működő tánccsoport titka pedig roppant egyszerű: rendszeresen, talán egy hét szünetet sem tartva próbálnak, új táncokat tanulnak. Sorolhatnánk még több tánccsoportot is, amely szintén ezen az úton iár, de zöme még nem, alkalminak tekinti a népi tánccsoport munkáját. Az előbbi nélkül azonban soha nem emelkedik ki tánccsoportjaink munkája. a gyenge átlagból, s ha dicsérni akarunk, soha nem találunk többet néhány csoportnál, melyeket példának állíthatunk a többiek elé. A tavalyi év, mondhatnánk úgy is— jó termést hozott népi együttesekből. Egymás után érkeztek a hírek, hogy Kutason, Babócsán, Szentmihályhegyen, Hedrehelyen népi együttes alakult. Együtteseink megállták a próbát, s ma legtöbbje új műsorral készül a kul- túrversenyre. A kutasiak farsangi szokásokat, a szulokiak zenekarral, új népdalfeldolgozásokkal, művészibb táncokkal készülnek a versenyre. Megyénkben elsőnek a 192 tagú kálmáncsai népi együttes népmeséből átdolgozott népi daljátékkal készül. Egyetlen népi együttesünk munkája van veszélyben, a kiskorpádié. A többéves, fáradságos munkával szervezett együttes vezető nélkül maradt, vezetőjét, Csordás József pedagógust más beosztásba, Kaposvárra helyezték. Úgy látjuk, Csordás elvtárs igyekezete, hogy munkája mellett a csoportot is tanítja, meg felesége áldozatvállalása ellenére sincs biztosítva az együttes megfelelő tovább fejlődése. Ezt a problémát sürgősen meg kellene oldaniok az illetékeseknek. Nincs fejlődés falun az énekkaroknál, ez az év sem hozta meg a várt eredményt. A tavalyi énekkarok ugyan megvannak, új is — a nagykorpádi és csurgói énekkar — alakult, de még mindig kevés ahhoz képest, amilyen gazdag népdalhagyománya Somogynak van. Még mindig nem oldódott meg az osztopáni énekkar problémája, annak ellenése sem, hogy a dolgozó parasztok sürgetik az énekkar újjászervezését. Barcson is hónapok óta húzódó tárgyalások folynak az énekkar megalakítására, de még mindig eredménytelenül. Azzal kezdtük, hogy vannak eredmények s végülis a hibákat hoztuk napvilágra. Az eredményeket pedig nem szabad lebecsülni. S hogy mégis a hibákkal többet foglalkoztunk, azért tettük, mert kevés idő van hátra a januári körzeti, a februári járási és a márciusi megyei bemutatóig. Ennyi idő alatt pedig még sokat •ehet tenni. Most kell összekovácsolni a csoportokat, hogy a verseny befejezése után is tovább működjenek. Ez a munka a művészeti csoportvezetőkre, kultúr- oíthonigazgatókra, népművelési ügyvezetőkre vár. Előttük a példa, a népi együttesek vezetőinek ió néldáia, akik sokat, igen sokat fáradoztak az együttes létrehozásáért, összetartásáért. Lám, a sok munka sok gyümölcsöt termett, erről tanúskodnak majd a ver- senv bemutatói. De bőven van feladata a megyei osztály, a járási előadók mellett megalakult művészeti albizottságoknak is. Lénienek ki a papirosfunkciójukból. keressék fel a csoportokat, segítsék, lelkesítsék őket, most van erre a legnagyobb szükség, most még időben érkezik a segítség. S ha a maga területén minden kul- túrmünkás tudása legjavát, eszét és szívét adia ebbe a munkába, elmondhatjuk: eleget tettünk megbízatásunknak. Akkor valóban éves munkánk mérlege lesz az idei kultúrverseny. „Nem engedjük, hogy a nácifasiszta hordák végiggázoljanak újjáépül! szép hazánkon“ MNDSZ-asszonyaink tiltakoznak Nyugat-Német- ország felfegyverzése ellen Harcba hívunk minden hazáját, családját, gyermekét szerető édesanyát legnagyobb kincsünk, békénk védelmére. Nem akarjuk, hogy családi otthonaink a háború borzalmas pusztításainak váljanak martalékává. Nem akarunk hadiözvegyeket és árvákat, nem akarunk nyomorékokat látni. Nem engedjük, hogy az a német fasiszta horda, amely népünket már kétízben a sír szélére taszította, , ismét végiggázoljon újjáépült, szép hazánkon, boldog otthonainkon. Munkánkon kívül ábrásainkkal tiltakozunk a párizsi egyezmény megvalósítása ellen. Tiltakozásunkat eljuttatjuk a francia nőszövetséghez, hogy lássák: a kaposvári asszonyok is támogatják az ő harcukat. Kérjük a francia asszonyokat, édesanyákat, akadályozzák meg a párizsi egyezmény ratifikálását. I E tiltakozást ezideig több mint S 300 kaposvári dolgozó asszony ír- I ta alá. Az aláírások között ott | szerepel Balogh Sándorné kilenc- gyermekes asszony neve, Balogh Imréné hatgyermekes édesanyáé, Gál Ferencné hétgyermekes édesanya neve. i Kaposvári állami gazdaság: Terveink túlteljesítésével is hatcoiunk a háborúra spekuláló agresszorok eilen Mi, a kaposvári állami gazdaság dolgozói röpgyűléseken beszéltük! meg a moszkvai értekezlet deklarációját, s mélységes felháborodással tiltakozunk Nyugat-Németor- szág felfegyverzése ellen. Terveink túlteljesítésével is harcolunk a háborúra spekuláló agresszorok, a nyugatnémet revansisták felfegyverzése ellen. Békét akarunk, s követeljük: a Szovjetunió javaslatai alapján valósítsák meg Európa kollektív biztonságát. Darányi gépállomás: ,Bátran, elszántan széliünk síkra a moszkvai értekezlet határozatai mellett“ »»■ Mi, a darányi gépállomás dolgozói mély felháborodással tiltakozunk a nyugatnémet hadsereg feltámasztása ellen. Tudjuk, hogy ez egy újabb világháborút idézne elő. Még élénken élnek emlékezetünkben a múlt világháború borzalmai és éppen ezért nem akarunk újabb világháborút. Évszázadokon át nyögtük a német elnyomás igáját s nincs egyetlen dolgozónk, akit ne ért volna el a fasizmus szörnyű rémének keze. Bátran, elszántan széliünk síkra a moszkvai értekezlet határozatai mellett, mert nem akarunk többé háborúban megrokkant nyomorékokat és vakokat látni, hanem vidám, békés munkában edzett ifjúságot, nyugodt, gondtalan öregséget, amit csak a nemzetek közötti békés együttműködés, a béke biztosíthat számunkra. A KAPOSVÁRI FAIPARI VÁLLALAT dolgozói röpgyűlésen vitatták meg a moszkvai értekezlet határozatait és mély felháborodással tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése ellen, majd táviratban követelték: üljenek össze a nagyhatalmak és tárgyalások útján rendezzék az európai kollek- j tív biztonság ügyét: Németország j békés egyesítését. Mindent megteszünk a békéért A Kaposvári Asztalosipari KTSZ dolgozói röpgyűlésen tiltakoztak a nyugatnémet militarista hadsereg újjáélesztése ellen. A gyűlésen több mint hetven dolgozó vett részt. Egyhangúlag elhatározták, hogy táviratot küldenek az Országos Béketanácshoz, melyben kifejezésre juttatják békeakaratukat és tiltakoznak a Nyugat háborús készülődései- ellen. A táviratban többek között az áll, hogy örömmel vették tudomásul a moszkvai értekezlet deklarációját és ígérik, hogy munkájukkal, exportterveik teljesítésével mindent megtesznek a béke ügyének szolgálatában. Kern engedjük, hogy újabb világháborúvas töntrefegyék alkotásainkat Mi, a tabi gépállomás dolgozói december 7-én röpgyűlésen vitattuk meg a moszkvai értekezlet deklarációját és örömmel üdvözöljük a magyar kormányküldöttség álláspontját, amely teljes egészében a dolgozó nép akaratát fejezi ]ki. Ugyanakkor élesen elítéljük azt az imperialista tervet, amelynek megvalósításával a nyugati nagyhatalmak fel akarják fegyverezni Nyugat-Németor- szágot. Tiltakozunk az ellen, hogy az emberiséget újra egy véres katasztrófába sodorják. Mi a saját bőrünkön tapasztaltuk, hogy mit jelent a világháború, amelybe már kétízben sodortak bennünket az imperialisták. Nem engedjük, hogy hatalmas békealkotásainkat:, eredményeinket, a dolgozók millióit tönkre tegyék. Követeljük, hogy a négy nagyhatalom tárgyalások útján rendezze Németország újraegyesítését. Ehhez mi a téli gépjavítások fokozottabb elvégzésével, a minőségi munka megjavításával kívánunk hozzájárulni. Nyári Pál református esperes: c/lz élet et'ésehb cl halálnál. . . A nyugati nagyhatalmak párizsi és londoni határozatai újabb sötét kísérlet Európa békéjének veszélyeztetésére, mely minden becsületes, békeszerető ember legélesebb tiltakozását hívja ki azok ellen, akik fáradhatatlanul biztosítani akarják önző céljaik érdekében a háború véres profitját. Amikor a nemzetközi helyzet enyhülésében jelentős eredményeket hozott létre a hónapokig tartó genfi értekezlet, mely egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének tervével ért véget, amikor Korea tüzelnek kihunyása után a nyolcéves, kegyetlen vietnami háború is véget ért és végre örömteli szívvel elmondhattuk. hogy annyi idő óta először nem pusztít háború sehol a földkerekségen, mélységesen megdöbbentett a német új- rafeifegyverzés terve, mely már nem is tizenkettő, hanem harminc, sőt hatvan hadosztállyal számol és sötét szándékkal idézi a háborús veszedelem viharfelhőit békét akaró Európánk egére. 111 Meggyőződésem azonban, hogy a moszkvai deklaráció százmilliók szívéből — mindnyájunk szívéből — szólt és azóta is mind hatalmasabb tömegek szívéről visszhangzik. Ott zsong az üzemek munkazajában, hivatalaink, iskoláink tevékenységében, lendületes építő és termelő munkánk minden újabb nagyszerű eredményében. A békeszerető népek országépítése, alkotásainak rengetege a legharsányabb válasz az új háborúra készülők szándékaira. Nem engedjük fellobbanni a háború poklát országainkban! Vissza- gondolásaimban még ha’'om a második világháború fergeteges zaját. látom véres lábnyomait. Habom a hontalanná vált családok, a férjüket hasztalan váró asszonyok sirámait. Látom az árván maradt gyermekek háborútól rettent arcán a pusztító halál fekete árnyékát, köztük sokakat, akik mire megtanultak beszélni, nem volt, kinek mondhassák: Édesapám! ... A kegyetlen német csizmák kopogása még kísért. Mint felejthetetlen borzalmas emlék, megszámlálhatatlan könnyel, milliók jajával... Millió és millió család gyásza, elfelejthető!! sn vesztesége borong az emlékezők tekintetén és soha fel nem lelhető sírok reitik elnémult szívek biztató reménységét. Hallom a szinte döbbenetes refrénként mindmáig fel-felhangzó kérdést: miért kellett mindennek bekövetkeznie?! Mintha erre a miértre hanezana kísérteties válaszként a német re- miiitarizáiás mögött dolgozó erők sötét indidatú szándéka. A moszkvai értekezlet részvevőivel együtt jól értőik e nagy és kínzó miért magyarázatát — de a moszkvai értekezlet deklarációjával valljuk: minden erőnkkel ellene állunk minden háborús törekvésnek, mert élni, dolgozni és építeni akarunk. Építeni népünk szebb és boldogabb jövendőjét. A béke erősebb a háborúnál — az élet erősebb a halálnál! Szeretném minden jószándékű emberrel megértetni, hogy hol a helye, mi a feladata, amikor nem a behívók baljós özöne érkezik, hanem az új, a kiteljesedő élet harsonája a béke megszilárdítására hívja tettekre, alkotásra, győzelemre népünk és minden békeszerető nép fiát és leányát. Nincs a világon olyan erő, mely ezt a menetet megárthatná- megrettenthetné vagy visszafordíthatná. Egységben előre hát a diadalmaskodó élet nagyszerű győzelmei felé!
