Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

Épülő kommunizmus — épuiö szocializmus ,v , A sztálingrádi vízierőmű építkezésén A' Volgán, Sztálingrád körzetében épül a világ egyik legnagyobb vízi- erqinűve: a sztálingrádi vízierőmű. Az; építkezés kezdetén településeket létesítettek a vízierőmű építői szá­mára. Közéi 10.000 lakószobát, vala­mint iskolákat, kórházakat, klubo­kait,- s-tb. építettek fel. Ezenkívül sok segédüzemet, gépkocsitelepet és rak­tárt létesítették. Több kilométer hosszú helyiérdekű vasutat és magasfeszültségű villa­mosvezetéket építettek. Nagy munkát végeztek már a ví­zierőmű és a gát építésének előkészí­tésén. Több mint 60 millió köbméter földet mozgattak meg és használtak fel. Kiásták a vízierőmű hatalmas alapárkát, amely két részre oszlik. Az alapárok egyik részében — ahol a vizierőmű épülete épül — a beto­nozási munkákat végzik az úgyneve­zett rézstilépcsőn, amely 200 méteres szakaszon húzódik az épület és a bukógát előtt. A vizierőmű alapárkának másik részében a földszivattyúk működnek. A földszivattyúik már befejezték a talaj kiemelését a beton bukógát alapjából1.. Ezek a földszivattyúk lát­ják el az átéri gátat, amelynek épí­tésiéhez már több mint ötmillió köb­méter földet hordtak. Az építők most végzik a vizierőmű betonozási munkáinak előkészületeit. A betonozási muníkáfc mintegy 7.5 millió köbmétert tesznek ki. Tovább tart a drótkötélpálya építése. Ennek segítségével sokkal gyorsabban szál­lítják az anyagokat a jobbparti be­tongyárakba. A drótkötélpálya hossza 4.5 kilométer, az alátámasztó pillérek közötti szabadfutó pálya •hossza pedig 874 méter. Ezen a drót­kötélpályán 800 tonna terhet szállí­tanak óránként. Az építkezési mun­kák méretei állandóan növekednek. A képen: az első betonadag szállí­tása a sztálingrádi vizierőmű épüle­téhez. AZ ÉLŐLÉNYEK ÉLETKORA A különböző élőlények élet­kora nem egyforma. Egyes parányi lények mindössze né­hány óráig élnek, s ezalatt az idő alatt növekszenek, táplál­koznak, szaporodnak, tehát el­végzik mindazokat az élet­funkciókat, amelyeket a sok­kal bonyolultabb felépítésű élő szervezetek hosszabb idő folyamán végeznek. Meglepő­en hosszú életkorral főként a növényvilágban találkozunk. A gyümölcsfák például két­száz évet is megérhetnek, a tölgyfa akár kétezret is, a parkjainkban diszlő tujafa 3000 évig is elél. SARKVIDÉKI ÉJSZAKA (Az „Északi Sark 3“ úszóállomás rádiójelentése) Tigriskígyó a kievi áliatkertben ' A múlt év nyarán egy rendkívül érdekes ál lat példány érkezett a kievi állatkertbe — egy 3 méteres tigris­kígyó. A tigriskígyó a föld legnagyobb hü'.í.ői közé tartozik, s a trópusi or­szágok jellegzetes lakója. A tigriskígyó igen érzékeny az életmód és a környezet változásaival szemben. A Kievbe érkezett óriási kígyó például annyira megsínylette iaz utazás viszontagságait, hogy elve­szítette étvágyát. A ketrecébe he­lyezett kis nyuM-al egyáltalán nem törődött. Elmúlt néhány hónap. A kis nyúl ádőkö/iben teljesen kifejlődött és egészen megszokta veszedelmes szomszédjai,, amely változatlan kö­zönnyé-!. tekintett minden élelemre. Az állatikért dolgozói nyugtalan­kodni kezdtek az óriáskígyó étvágy­talansága és általános 'bágyadtsága miatt. Elhatározták, hogy megpróbál­koznak a kígyó mesterséges táplálá­sával: Habár a tigriskígyó egészen elgyengült már a hosszú éhezés so­rán, .kézzel megfogni mégis csak ve­szedelmes vállalkozás lett volna. A ídgyótáplálás nehéz feladatát úgy oldatták meg, hogy a terem 23—25 Celsius fok hőmérsékletét néhány órára lehűtötték 10—15 fokra. Ilyen hőmérséklet melleti a tigriskígyó teljesen elerőtlenedett, életműködé­se megfassult. Akkor az állat ápolói nyugodtan hozzáfoghatlak az óriás­kígyó mesterséges táplálásához. A mesterséges táplálásra legjobban megfelelő tápanyag a nyers tyúkto­jás. Mindenekelőtt egy hosszú gu­micsövet kellett elhelyezni az óriás­kígyó nyelőcsövében és ezen keresz­tül egy fecskendő segítségével gyom­rába juttatni a tojás folyékony anyagát. Az első alkalommal 10 tojást.etet­tek meg a tigriskígyóval, két hét múlva újabb tizenötöt. Az ilymódon felerősödött hüllő mc-st már kétség­telen bizonyítékát adta agresszív természetének: élés fogával az egyik vigyázatlan ápoló kezén mély sebet HIRTELEN KÖSZÖNTÖTT be a •sarkvidéki éjszaka. Nemrégen még az »Északi Sark—3« uszóállomás dolgozói jól látták a napot. Teljes 24 órán át járt az égen ez a hatal­mas vcirös korong és úgy tűnt, mint­ha soha nem is akarna lenyugodni. Azután egyre jobban halványodni kezdett. Ellipszis alakúvá vált, és estefelé már alig tartotta magát az égen, a felhők fekete láncába ka­paszkodott. Az alacsony felhőlánc lassan az egész eget beborította. Havazni kez­dett. A sátrakban olyan sötét lett, hogy meg kellett gyújtani a villany­lámpát. A süvítő szél meg-megrázta a sá­torfalakat. A szárításra felakasztott szőrme­csizmák és -kesztyűk jobbra-baira billegtek, árnyékük futkosott a fala­kon, amelyeket már kezdett belepni a dér. Egyszeriben megnövekedett a gázfogyasztás, ami bizony nyugtala­nította Alefcszej Fjodorovics Tres- nyikovot, az állomás vezetőjét. AMIKOR A HÓVIHAR végül kis­sé alábbhagyott, a száguldó felhők között egy kis darabon szabaddá ’ett az ég, s felragyogtak a csillagok. A nappalok és az éjszakák hónapokra egybe olvadtak egy hosszú, hideg, sarkvidéki éjszakába. November elején ismét csendes, felhőtlen időjárás köszöntött be, de a fagyek erősödtek. A hőmérő hi­gany-oszlopa mínusz 30 fok alá süllyedt. Matvejcsuk és Malkov me­teorológusok megállapodtak. hogy áttérnek a szeszhőmérőre, mert a higany mínusz 38 fóiknál megfagy. Az erős fagy nagyon megnehezítet­te Popkov geofizikus munkáját. Igaz, hogy még jóval a tél beállta előtt a készülékek egy részét átszál­lította a. sátrakba, a többiek részére •pedig hótégláiból szélvédőket épített. A porhó azonban mindenhova be­hatolt. A megfigyelő lehajol a ké­szülékhez, hogy megmérje a csilla­gok magasságát, s a készüléket máris befedte a dér, a szemlencsét vékony iégkéreg borítja. Az aerológusok hidrogén szükség­letének beszerzése is nehézségekbe ütközik. Ennek ellenére azonban az állomás naplójába változatlanul be­kerülnek a tudományos megfigyelé­sekről szóló részletes leírások. Az egyes csoportok a megállapított terv szerint folytatják a munkát. A TÁBORBAN teljes a sötétség. Alig rajzolódnak ki a sátrak körvo­nalai., Az ösvényeken fel-felcsillan a villanylámpák fénye. Ott az aeroló­gusok r. rádióállomásra viszik a je­lentést. Itt meg a h-idrológus végzi megfigyeléseit. Amott egy világos négyszög vetődik a hóra. A konyha- ajtóból párafelhővel együtt egy ár­nyék siet a .legközelebbi sátorhoz. Bizonyára a szakács igyekszik vala­miért az élelmiszer-raktárba. Ha a fényszóró sokáig vándorol az egész táborban és sorban megvilágítja a sátrakat, akikor már tudják, hogy az ügyeletes végzi szokott körsétáját. ejtett. A megérkezés után eltelt nyolc hónap alatt nem vedlette le bőrét a tigriskígyó, ám a második mestersé­ge^ táplálás után már kezdtek mu­tatkozni a vedlés jelei. A mesterséges táplálásnak kö­szönhető tehát, hogy a kievi állat- kert nem lett szegényebb agy ilyen értékes, forróégövi hüllővel. Gondoskodás a% öregekről A Szovjetunió alkotmánya jogot -biztosít az állampolgároknak az öregségi segélyre. E jog által biztosí­tott -anyagi támogatás egyik legfon­tosabb része az állami társadalom- biztosítás, amelynek alapjait a válla­latok és hivatalok kötelező járulé­kai képezik. A Szovjetunió állampol­gárainak milliói kapják havont-a a rokkantsági, vagy a hosszú szolgálat után járó öregségi nyugdíjat. A Szovjetunióban többszáz külön otthont létesítettek a rokkantak és aggok számára, ahol teljes ellátás­ban részesülnek, mindent ingyenesen, az állam költségeiből kapnak. Csu­pán az OSZSZSZK-bam 450 ilyen otthon működik. Néhány közülük i-gen nagy, egyenként több mint ezer lakója van. Jelenleg sóik új otthont építenek a Szovjetunióban a rokkantak és aggok számára. Az idén több mint 7000-en költöznek új otthonokba. Nemrégiben a . moszkvai területen lévő Vidnoje településen új otthont adtak át rendeltetésének. Az otthon 300 ember befogadására alkalmas. Igen szép helyen épült. A nyugdíja­soknak minden feltételt megterem­tettek -a kellemes, nyugodt élethez. A képen: A Vidnoie településen (moszkvai terület) épült rokkantak és aggok otthonának könyvtár-olvasójában. Beszédes számok a csehszlovák nép életszínvonalának emelkedéséről LAKÁSÉPÍTKEZÉS Az ötéves terv folyamán 131 ezer lakást kaptak a dolgozók. Ezenkívül 4.6 ezer családi ház is felépült. Az <;zévi költségvetés 1.4 milliárd ko­ronával többet irányoz elő lakásépít­kezésekre, mint a multévi. A KÖZSZÜKSÉGLETI CIKKEK MEGNÖVEKEDETT FOGYASZ­TÁSA 1936-ban az egy lakosra jutó évi húsfogyasztás 26.77 kiló volt. 1953- han 36.53 kilóra emelkedett a húsfo­gyasztás. A búzaliszt-fogyasztás az 1936. évi 80.59 kilóról 134.20 kilóra emelkedett. Az ötéves terv során 86.4 millió pár bőrcipőt, 69.3 millió pár gumi- oipőt vásárolt a lakosság. Csaknem minden negyedik család otthonában új rádió-vevőkészülék került. Az üzletek igen nagy mennyiségben ad-1 lak el varrógépeket, motorkerékpá­rokat, mosógépeket. A ruihagyártás háromszorosan, a fehérneműgyártás két és félszeresen, a fényképezőgé­pek termelése 2.8-szeresére nőtt a háborúelőttihez viszonyítva. A KULTURÁLIS ÉS SZOCIÁLIS JÖLÉT EMELKEDÉSE A Csehszlovák Köztársaság kor­mánya kulturális és szociális célok­ra az idén 27 milliárd koronát for­dít. Egy év alatt 9 milliárd -koroná­val többet fordítanak ezekre a cé­lokra, mint a háború előtti 15 év alatt együttvéve. 1937-ben 1.212 lakosra jutott egy orvos. Ma minden 760 lakosra jut egy-egy orvos. A köztársaság területén 39 főisko­la működik. 47 ezer hallgató tanul a különböző főiskolákon. Több mint 20 ezer főiskolás lakik kollégium­iban. December 5 — a tanácsválasztások napja Lengyelországban A baráti lengyel nép december 5-én választja újjá vajdasági, városi, kerületi, járási, körzeti és községi népi tanácsokat. összesen mintegy 230 ezer tanácstag megválasztására kerül sor. A lengyelországi népi tanácsok büszke és tiszteletreméltó hagyomá­nyokra »ekiinthetnek vissza. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására Lengyelországban már 1918- ban létrejöttek a M-unkásfcüldöttek Tanácsai. Az 1918-ban megalakított tanácsok sokhelyütt élelmezési-, egészségvédelmi-, népművelési- és fegyverkezési albizottságokkal ren­delkeztek. Az ellenforradalmi burzsoázia azonban a jobboldali szocialisták se­gítségével megdöntötte a tanácsokat. A tanácsok új formában éledtek újjá azokban az időkben, amikor a dolgozó tömegek a Lengyel Mun­káspárt vezetésével felvették a har­cot a hitlerista megszállók ellen, a nemzeti és társadalmi felszabadni- j lésért. 1943 december 31-én tartotta j meg első ülését az Országos Népi Tanács. Ezt követően országszerte A felszabadulás után a népi taná­csokból nőtt ki a népi állam hatal­ma. A felszabadulást követő első évben a népi tanácsok igen komoly szerepet játszottak az újjáépítésben, a reakciós bandák és kártevők elle­ni szívós harcban. A tanácsok egyre erősöditek, tapasztalatokban gazda­godtak. A Lengyel Népköztársaság Alkotmánya, amely 1952 július 22-én lépett életbe, leszögezi, hogy a népi tanácsok gyakorolják az államhatal­mat a községekben, a körzetekben, a városokban, a járásokban, kerüle­tekben és a vajdaságokban. Az Al­kotmány kimondja, hogy a tanácso­kat a lakosság választja hároméves ■időtartamra. A december 5-i tanács választáso­kat széleskörű felvilágosító munka előzte meg. A lakosság számos je- lölőgyűlésen értékelte a tanácsok ed­digi munkájának eredményeit, bírál­ta a még meglévő hibákat. A jelölő­gyűléseken behatóan megtárgyalták az újonnan megválasztandó tanácsok helyi programmját. A december 5-i tanácsválasztások megindult a népi tanácsok életrehí- vása. A népi tanácsok igen nehéz viszonyok között tömörítették a hazafias és demokratikus erők har­cát a hitleri fasizmus és a hazai reakció ellen. még jobban elmélyítik a tanácsok és a lakosság közötti kapcsolatokat, je­lentős mértékben hozzájárulnak a népi hatalom erősítéséhez, a lakos­ság életszínvonalának további meg­javításához. É pül a bolgár úttörők artyekje Sztálin kikötőtől mintegy 17 kilométernyire az „Arany homok*“ nevű festői fekvésű vidéken rö­videsen felépül a bolgár úttörők nagyszerű nyaralótelepe. A „Glav- proekt“ tervező iroda egyik mér­nökkollektívája már kidolgozta a bolgár úttörők Artyekjének ter­veit. Bolgár építészeti stílusban épített, minden kényelemmel el­látott nagyszerű épületek, mese­szép parkok és játszóterek vár­ják majd itt a legjobb előmene- telű iskolás gyermekeket. Ezen a nyaralótelepen minden meglesz, amit csak a gyermekek szeme- szája kívánhat. Lesznek tornafel­szerelések, klubhelyiségek, könyv­tárak és olvasótermek, színház, mozi és előadótermek, külön pró­batermek a különböző kultúrcso- portok, modellező, képzőművésze­ti, foto-, rádió- és egyéb körök részére. IGAZ BARÁTSÁG A marosvásárhelyi Orvos-i-, Gyógyszerésze­ti Főiskolán úgy isme­rik Barta Károly, Pop Ariana és Grosz Bor­bála egyetemi hallgató­kat, mint elválasztha­tatlan jó barátokat. Mindhárman más és más, nemzetiségűek^ és nemcsak az fűzi őket össze, hogy ugyanazon a főiskolán, ugyanazon -az évfolyamon tanul­nak, hanem az az újtí- pusú igaz barátság is, amely a Román Nép- köztársaságban az egy­más mellett élő nemze­tiségek között a felsza­badulás óta kibontako­zott. Barta Károly mint- _ egy 25 esztendős ma­gyar parasztgyerek. Szülei Szatxnár rajon egyik kis falujában gazdálkodnak. Pop Ari­ana nagyváradi román lány, folyékonyam be­szél magyarul. Grosz Borbála a felszabadu­lás előtt nem tanulha­tott: tízéves korában szüleivel együtt a ber- gen-belseni haláltábor­ba deportálták. Pop Ariana és Grosz Bor­bála a felszabadulás után már a nagyváradi középiskolában szoros barátságot kötöttek. Mindketten . az orvosi pályát választották és együtt vágtak neki a felvételi vizsgának. Barta Károllyal a vo­naton ismerkedtek meg, ő is Marosvásárhelyre utazott, ő is be akart iratkozni a főiskolára. Együtt izgultak a vizs­gán, együtt örültek fel­vételüknek és ismeret­ségükből őszinte barát­ság bontakozott ki. Ha valaki megkérdezi őket, hogy vájjon támadt-e bennük valaha is bizo­nyos vonakodás vagy idegenkedés a többiek irányában, amiért más és más nemzetiségek­hez tartoznak, csodál­kozva tekintenék a kér­dezőre. — Együtt tanulunk, együtt járunk szóra­kozni, mindenben meg­értjük egymást! — hangzik válaszuk. Barta Károly, Pop Ariana és Grosz Bor­bála a marosvásárhelyi Orvosi-Gyógyszerészeti Főiskola három hallga­tója, három igazi jó barát. Ezer és ezer hoz­zájuk hasonló példát le­hetne felsorolni Maros- vásárhelyről, a Magyar Autonóm Tartomány­ból, az egész Román Népköztársaságból, ezer és ezer példát, amelyek mind ragyogóan bizo­nyítják, hogy a felsza» badult ország különbö­ző nemzetiségű lakói őszinte jószándékkal közeledtek egymáshoz, egymásra találtak és testvéri szövetségben haladnak előre a jövő útján. _

Next

/
Thumbnails
Contents