Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-05 / 288. szám

Vasárnap, 1954. december 5. SOMOGYI NÉPLAP I PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Hogyan öregbíthetik községük jó hírnevét a ságvári kommunisták? A siófoki járás Ságvár közsé­géről már évek óta csak jót hal­lani. A község dolgozó parasztjai szorgalmas, becsületes emberek, akik minden időben megadják az államnak járó részt. A határban jól megművelt földek, gondozott dülőutak, jól karbantartott hidak a dolgozó parasztok szorgalmát, földszeretetét hirdetik. Ha azon­ban jobban körülnézünk a köz­ségben s figyelmünk mindenre ki­terjed, azt tapasztalhatjuk, hogy valami nincs egészen rendben, va­lami hiányzik, amire pedig nagy szükség volna. S ez nem más, mint a pártszervezet, a kommu­nisták sokoldalú politikai mun­kája. Beszélgetés közben sok dolgozó paraszt mondta el, hogy bizony egyes kérdéseikre nem kapnak megfelelő választ. Horváth István, a község egyik jómódú gazdája szerint a ságvári dolgozó parasz­toknak szinte a jellemükből fa­kad, hogy kötelességüket ponto­san teljesítik. Már a vérükben van az igyekezet — mondta —, de bizony többször is felvetődik bennük a gondolat, hogy miért van szükség beadásra, amikor úgyis eladnák a felesleges termé­nyeiket. Többízben pedig rémhí­rek terjengenek arról, hogy a be­adást és az adót felemelik. Ez bi­zony néha szárnyát szegi az em­berek munkakedvének. A külön­böző fajta rémhírekre szeretnének mindig idejében választ kapni a ságvárjak. Az elmondottak utalnak arra, hogy a dolgozó parasztok igénylik a párt felvilágosító szavát, de a pártszervezettől ezt nem kapják meg. Pedig volna mód jó népneve­lőmunkára, hiszen több mint 40 tagot számlál a községi pártalap- szervezet. Hogy a politikai munka jól menjen, a felvilágosítás ered­ményes legyen, ahhoz arra van szükség, hogy minden kommu­nista szíwel-lélekkel dolgozzék, fáradhatatlanul hirdesse a párt ta­nítását a tömegek között. A pártszervezet gyenge mun­kájának főoka a rossz veze­tésben van. A vezetőség nem dolgozik kollektiven. Minden munka úgyszólván egyedül a pártszervezet titkárára hárul. Igaz hogy Szigeti Gyula' elv­társ, a pártszervezet titkára jó harcos, szorgalmas munkása a pártnak, de egyedül képtelen el­végezni a tennivalókat. A párt- szervezet a megnövekedett fel­adatokat csak úgy valósíthatja meg, ha a vezetőség minden tag-* ja dolgozik, ha a vezetőség kol­lektiven intézkedik, irányít s moz­gósítja a szervezet valamennyi tagját. Ságváron már hosszú idő óta nem volt vezetőségi ülés. A ve­zetőség tagjai tétlenségre voltak kárhoztatva. Ebből fakadt aztán az is, hogy ha egy feladatot meg kellett oldani, a párttitkár egye­dül intézte el. Például, ha népne­velőértekezletet kellett összehívni, akkor a párttitkár elvtárs értesí­tette egyenként a népnevelőket, de a legtöbb esetben még a he­lyiség rendezése, a fűtés, világítás biztosítása is őrá hárult. Így az­tán nem csoda, ha az értekezle­tekre, gyűlésekre nem tudott fel­készülni. Ahol annyi párttag van, mint Ságváron, ott jó, kollektív vezetéssel könnyen lehet formál­ni az emberek gondolkodását, s lehet megnyerni a dolgozó pa­rasztokat a párt politikájának. Az ellenséges nézetek szétzúzásá­hoz, a dolgozó parasztok kételyei­nek eloszlatásához pedig az kell, hogy a párttagság tanuljon, is­merje a párt és a kormány hatá­rozatait, legyen átitatva , a párt ideológiájával. S erre a pártszer­vezet vezetőségének kell megta­nítania a kommunistákat. Mindenekelőtt rendet kell te­remteni a vezetés körül. Tegyék kollektívvá a vezetést, s mindjárt jobban megy a munka. Legalább kéthetenként tartsanak vezetőségi ülést. Itt minden vezetőségi tag mond­ja el véleményét, javaslatát, meglátásait a község életével, az eseményekkel kapcsolato­san. Vitassák meg a párt és a kormány határozatait. Min­den vezetőségi tag kapjon valamilyen megbízatást. Kit a népnevelők mozgósításá­val, kit a DISZ-szervezet megerő­sítésével, kit pedig a gazdakör életrehívásának segítésével kell megbízni a vezetőségi ülésen. Ter­mészetes, mindig azokra a fel­adatokra kell irányítani a figyel­met, összpontosítani az erőt. ame­lyek éppen a legfontosabbak. A következő vezetőségi ülésen minden vezetőségi tag számoljon be munkájáról. Mondják el a kol­lektívának, a feladatot hogyan hajtották végre, milyen hibák merültek fel munkájuk közben, mihez kérik a kollektíva segítsé­gét. Mondják el azt is, hogy mi­lyen a hangulat a községben, mi­féle nézetekkel találkoztak, mi­lyen szóbeszéd járja a falut. Kö­zösen könnyen orvoslást találnak a helytelen nézetek megszünteté­sére, s egységesen könnyűszerrel le tudják leplezni az ellenség rémhíreit. A vezetőségnek szüntelenül tá­maszkodnia kell az egész tag­ságra. Állandóan pártmegbízatá­sokkal kell ellátni a párttagokat, akik egész biztosan szívesen is ve­szik ezt. Szigeti József, Tarnóczai Sándor, Horváth Flórián elvtár­sak elmondták, hogy nagyon szí­vesen dolgoznak, a rájuk bízott munkát minden körülmények kö­zött elvégzik. De vannak még többen is, akik hasonlóan gondol­kodnak. Ahhoz, hogy jó munkát tudja­nak végezni, minden párttaggal meg kell ismertetni a szervezeti sza­bályzatot, s az abban foglal­tak szerint kell irányítani, vezetni, munkába állítani őket. A pártszervezet munkájának megjavulása, a kommunisták ak­tivitása, a tömegekkel való rend­szeres foglalkozás azt eredmé­nyezi majd, hogy a dolgozó pa­rasztok még közelebb kerülnek a párthoz. Ez pedig az eddiginél is nagyobb szorgalmat, kezdeménye­zőkészséget vált ki belőlük. Így neveli a DISZ-szervezet a csurgói gimnázium diákifjúságát Megjelent az Anycg- és Adatszolgáltatás legújabb száma Tartalmából az alábbi cikkek emelkednek ki: A. Kosztyin: A munkás-paraszt szövetség győzelmes lenini eszméi. Ernst Lange: Hogyan emelkedik lakosságának életszínvonala az új irányvonal következtében. A. Csisztyakov: A szocialista tábor országai közti gazdasági együttmű­ködés fejlődése. M. Kammari: A materialista dia­a Német Demokratikus Köztársaság | lektika mint filozófiai tudomány. A csurgói Csokonai-gimnázium tanulói szorgos munkával készül­nek a télre. November 7 tisztele­tére közös munkával megtisztítot­ták a lehullott falevelektől a par­kot, az utakat kijavították, hogy a nemsokára lehulló puha, fehér hó tiszta talajra szállingózzon, s így könnyebb lesz ismét széppé varázsolni a parkot. Az épületen belül is szorgos munka folyik. A DISZ-vezetőség kezdeményezésére „szellemi öt­tusa'* indult. Ez a „szellemi öt­tusa“ öt tantárgyból áll: magyar, történelem, földrajz, számtan és kémia. A kérdések hetenként a faliújságon jelennek meg. Min­denki szombatig bezárólag bead­hatja feleletét a tanulmányi fele­lősnek. A bírálóbizottság vélemé­nye alapján a legjobb felelőket jutalomban részesíti. A jutalmak könyvek vagy ingyen mozijegy. A másik nagy tanulmányi verseny e hónapban lesz, melynek részletes terve még nincs kidolgozva, de előreláthatólag az iskola osztályai korcsoportokra lesznek osztva, így nem történhet meg az, hogy olyan kérdést kap egy IV. osztá­lyos, melyet könnyen meg tud oldani, míg az I—II. osztályos ta­nulók azt sem tudják, hogyan fogjanak hozzá. Tehát az I. osz­tályosok csak I. osztályosokkal yersényezhetnek és így tovább. A hét legjobb tanulóit a DISX­vezetőség könyv-, illetve mozi- jegyjutalomban részesíti. A tanulmányi eredmény foko­zására a DISZ a. faliújságot is eredményesen felhasználja. Na4 ponta közük az ötös, illetve egyes felelők nevét; dé ötletes rajzok 5s tarkítják a faliújságot. Volt pél-, dául egy eset a közelmúltban* amikor a tanulószobáról hazatérő tanulók a gimnázium előtt féld állított gyermekjátszótér hintáján hintáztak, elfoglalva azt a kisebb gyerekektől. * 1 Másnap a faliújságon a követ-f kező rajz jelent meg: Egy gimna.b zista hintázik, mellette egy kisfiút áll. Alatta a felírás: ..Kisfiú: i A bácsi is napköziotthonos? Gimn&t zista: Nem, öcskös. Kisfiú: Háí akkor én mikor hintázhatalfí Gimnazista: Majd ha tanulószo­bás leszel, kisöcséná‘‘. : 1 V> ú Egyideig ' nevették:! az ' ötletes karikatúrán, de aátáö mfegértefrí ték a célját és attól kézdvé nerry lehetett gimnazistákat látni a| hintákon. ' v/ >í így neveli DISZ-szervezetünkt az ifjúságot és így biztosítja aztj hogy a téli hónapokban a tanütá.i mellett jól szórakozhassunk,-ewm velődjünk. -rctm .loyrt 1 ! <; y,, > y . , Balogh László, csurgói gimn. III/c. oszt.' ‘tán. 1 A község felszabadulásának 10. évfordulóiéra készülnek! a nagyatádi általános gimnázium OlSZ-ffartalfai ^ A nagyatádi általános gimnázium még nem nagy múltrá'tá- kint vissza. 1953. őszén nyitotta meg kapuit á környék" tbnuMi- vágyó fiataljai előtt. Az új iskola ifjú növendékei'" iótamtfclsBfchn kívül lelkes társadalmi munkával, példás DlSZ-szervezéti életfél hálálják meg pártunknak, államunknak, hogy lehetővé tetté" ha­mukra a gondtalan tanulást. v v A gimnáziumnak jólműködő DISZ-szervezete van. Ä í)TSSi­fiatalo’k rendszeresen tartanak taggyűléseket, vezetőségi ülésekp, ifjúsági napokat. Novemberben nyilvános taggyűlést tartottéi, ahol megtárgyalták a középiskolák DISZ-szervezetei előtt áll» fel­adatokat. A DISZ-fiatalok munkájához sok segítséget ad Tóth Jó­zsef elvtárs, az iskola igazgatója, aki a tanításon és a ’ hivatalos foglalkozásokon kívül is'a fiatalok között tölti idejének "nagy-! részét. ^ 1 A fiatalok szabadidejüket termelőmunkára fordítják. Á nagy-j atádi Dózsa termelőszövetkezetn ek két napig segítettek silózni,; A kultúrális élet is fellendülőben van. Jó színjátszócsoportot szer-) veztek, amely november 7-ón már nyilvánosság előtt is szere­pelt. Ez főleg Zuggó Magdolna tanárnő munkájának eredménye. A DISZ-fiatalok most a község felszabadulásának 10. évfor­dulójára készülnek. Megalakították az iskolában az MSZT-szérve- zetet. A szervezetnek valamennyi tanuló tagja lett. A DISZ-ászér-1 vezet munkájában különösképpen eredményesen tevékenykedik^ Kiss Elemér és Deák Lajos. *, TOJovember 27-én este, a válasz­1 ' tás eüőestéjén Somogyszentpá- •lon a tanácsházban a titkár szobá­jában találkoztam vele, Posza Sán­dor (Gyurgyiea) 147. szám alatti' la­kossal. 80 éves. Idős, éltes, szemfü­les, értelmes emiber. Meglátszott raj­ta, hogy az idő nem szaladt el nyom­talanul fölötte. Sókat megért már, jót iS, rosszat is. Szellemileg egé­szen friss — habár azt mondják rosszakarói, hogy e téren baj van nála. Állítom, ezek tévednek. 6 év óta vagyck funkcionárius, de még ilyen, idős kora ellenére is egészsé­ges, friss szellemű emberrel kevés­sel, vagy még talán nem is talál­koztam. Azért írem ezt a cikket is, mert az ünnep előestéjén egy .80 éves öreg magyarra! ilyen tanulságos témáról beszélgetni külön ünnep, többszörös ünnep. A válaszlás napján is se­gítségül hívtam öreg bátyám lelke­sedését. Találkozásunkban semmi különös nem volt. Kezet fogtunk egymással, hellyel kínáltam. Megjelenése meg­nyerő: leJógó. deresedé bajusza van, nyílt tekintetű öreg parasztember. Nyugodtan, méltóságteljesen rágyúj­tott pipájára, békésen elgondolkodva pöfékelt, fújt gomolygó füsfelhőket a kellemesen meleg szobában. Megismerkedésünk után hozzákez­dett a beszélgetéshez. Megkérdezte, honnan jöttünk. Megmondtuk: Mar­caliból, látogatóba, hogy megtudjuk, mi újság a tanácsiháznál, hogyan készítették elő a tanácsválasztást. Meghökkent! Mindjárt kezdte is: — Látják ez a maguk baja, hogy csak a tanácsházhoz mennek, meg hogy csak hivatalos emberekkel tár­salognak. Pedig azok nem mindig mondanak igazat! Az igazságért meg kellene kérdezni a magamfajta em­it A magamfajta embernek is van mondanivalója . .. a bérekét is. nekünk is lenne sok mon­danivalónk. jCV-buggvant benne a keserűség, ami bántotta és még ma is bántja igazságérzetéf. Ezen az éjsza­kán 80 éves létére éjjeliőrnek állí­tották, megbízták, őrködjön a falu rendjére. Nagy szó ez. De mégis igazságtalan, nem helyénvaló dolog 80 éves embert ezzel meghízni ! Be­teges, reumája van, a hideg, nyirkos, ködös idő nem válik hasznára, mégis megteszi kötelességét. — Mert tudják, az tégy van — ícíytatja — szép időt megértem. Is­mertem én a gatyás pandúrokat, a kakastollas csendőröket, a »karimás sapkás rendőröket«. Egyik fajtával sem volt bajom, hála legyein a jó istennek —, mert mindig törvény­tisztelő ember voltam. Engem nem Ikísérgettek soha, én mindig megvol­tam a törvénnyel. De hallják-e, az istenét, nem jóíl van ez így manap­ság! Maguk is csak papolnak, de nincs még itt közelről sem úgy, mint Oroszországban. ('?) Várakozóan nézek rá, de mielőtt megkérdeztem volna mire céloz, kér­dés nélkül is tovább szövi a beszéd fonalát: — Hát idefigyeljenek: 1945-ben, amikor 70 éves voltam, a front alatt Somogyvámosra menekültünk. Idős voltam, lovaim is görhesek voltak, mégis kiparancsoltak fát hordani. Csúnyán összevesztem a kisfoiróval, hogy nem szégyellj magát? De csak erőszakoskodott, femyégetődzött az oroszokkal, meg policá jókkal, de én nem engedtem. Erre aztán a kisbíró tényleg elment és hívott egy orosz katonát. Magyarázta, hogy az öreg ilyen, az öreg olyan. Az orosz kato­na csak hallgatott egy ideig, szótian. Egy hirtelen elhatározással nagyot kiáltott a kdsbíróra és elzavarta az­zal: nem szégyelled magad, ilyen idős emberrel szemben erőszakos­kodni? Micsoda ember vagy te? Mindent megértettem, mert tudok tótul beszélni. Megmentett az orosz katona a saját fajtám erőszakosko­dásával szemben. Azt mondja az öreg, hogy a szovjet harcos áldott jó ember veit, mert a háború után ő tőle kapta az első pipadohányt; még most is érzi az ízét, olyan jó volt, olyan jól esett! Csodálattal, elámulua, tisztelettel hallgattam, amit elmondott. Egysze­rű eszével, okos gondolkodásával von párhuzamot a szovjet társadalom­ban élő öreg ember és a mi társa­dalmunkban élő öreg ember közti megbecsülésről. Ügy gondolta, csak nem mondta ki: 10 évvel ezelőtt, 70 éves korában, számára és tőle tel­jesen »idegen« megvédte őt, ma 10 év múltán a fiatalok, akiket az ő megmentője is megmentett — első­sorban Somogyszentpál község veze­tői — ma őt nem védik, nem tiszte­lik a maga nyolcvan évével. Állítom: tisztábban, mélyebb érzelemmel tisz­teli a tíz év távlatából ő az egy­szerű hőst, a nagyszerű orosz fiút, mint sokan, akik csak szajkózzák a Szovjetunió, a szovjet emberek pél­damutatását. Jobban szívébe zárta ő a szovjet katonát s vele az egész szovjet népet, mint akik verik a mel­lüket azzal, hogy kommunisták. Po­sza bácsi becsületes, rendes ember, igaz, nem sokat tud a világ folyásá­ról, eseményeiről, újságot nem olvas, rádiót nem hallgat, mert nincs neki, csak mások után tud- valamit a vi­lágról. Hallásból tudja, hogy ki a miniszterelnök. Keveset tud a kom­munistákról, de mégis tudja, hogy vamnak, tudja, hogy a szegény em­ber pártján vannak, hogy a gazda­gok ellen vannak. A »mostani kommunizmusról« keveset tud! Annál élénkeb­ben vissza tud gondolni élete 13 éves kori emlékére, amikor Her­mann Ottó a Nemzeti Múzeumtól ejárt hozzájuk vadászatra. Her- mannt az ő apja kalauzolta. Nehéz feladat volt ez, mert mindkét öreg nagyot hallott. Így őrá, a 13 éves gyerekre várt az a feladat, hogy je­lezze mindig a vörös meg a szürke gémek kelését és lökje oldalba a múzeumi embert. — Ilyen vadászás közben, hajnali 3 órakor történt — emlékszik vissza a nyolcvan éves ember —, hogy Sá­ri-pusztán az urasági kápolnában harangoztak, az ekevasat »kalapál­ták« ébresztőre a béreseknek. Ebből a nagy kotompolásból eljutott valami hangfoszlány Hermann Ottó fülébe is. Megállt, megnézte óráját, felsó­hajtott, s azt. mondta apámnak: »Hej, Marci barátom, de korán kell a szegény embernek másért felkelni. Higgyék el, nem volt földesúr! Jóra- valö úriember volt. Már akkor vala­mi olyat mondott, ami most való­sult és valósul meg... Nagyon egy­szerű ember volt, mindig, azt tartót­tá, »így van jó!« Volt egy kedves mondása is az egyik gémfajtáról a fehérnépefcre vonatkozóan: • »A mi hazánk legdíszesebb madara.« Szó szerint így mondta: »minél dísze1' sebb, annál büdösebb! így vairhák* az úriasszonyok is!«... Szerette »' szegényembereket. Tisztelte hűsége»1 emberét, az apámat, s megajánld»1, kozta egy díszes kötésű k0nyweiy.fi beleírta: »-Pcsza (Gyurgyioa) tonnák, egykori kalauzomnak«. ,;,Ez a könyv ma is megvan! Ha légköré-' lebib erre jár, odaadom OoMtSönf hogy olvassa el! — mondja. : re Kíváncsi vagyok az ereklyekén^ őrzött — állítólag jussba szánt — nagyszerű könyvre. ■■'se:* Fel kell keresnem, hogy panaszai is orvosoljam, mert panasza is vaír Cudarul elbántak vele. 11 kh." földjó volt. A tsz tagosításakor leadott öt és fél holdat, a másik ötsnés . fsiet használja, de 11 hold után,.fjzet adót és teljesít beszolgáltatást,,,, >JüeMtá marháját, üszőjét, hízóját. Alág-aiig boldogult. De ezt eddig s'eriki Aséfh orvosolta. Hiába panaszkodott, _ rideg lelkikre, süket fülekre talált kékerő panasza, öreg életének: 'góntíjá:'1 batt ja. . JLtáoo.táJ Ügy hiszem, nem egyedül álló eset ez! Sokan varthakf IlyöhoteéS'M:' ietes öreg Poszálig ,\3l -ugyBjnXA'WA lehet ő a maga nyolcvan évével fel- fuvalkodott unokákkal," gőgSé',^ágy- képű, embertelen funkcionáriusolöka'' szemben?! __ ■ ■» l íajta leszek, mire község^ 40, *•*’ évfordulóját üli, panaszát el­intézik a somogysZentpáiíí' tahacában -is. Büszkén gondolhat vissza az el­ső pipadohányt adó,* becsületes /bfiCRhj fiúra. Büszke lehet,..hogy ,a(imitál sadalmunklban is akadnak egyre többen, akik megértik hb) sAdrpsz fiúhoz« hasonlóan az >idös emtoat gondját! . i,as* Illés pez.<5§ ^ járási párttitkár,*,.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents