Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954. december 4. Az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó értekezlet deklarációja (Folytatás az 1. oldalról.) fegyverzése csak a nagy nyugat- németországi monopóliumokat és az ezekkel szoros kapcsolatban álló amerikai, angol és francia monopóliumokat kecsegteti előnyökkel. Ezek a monopóliumok máris csettintgetik a nyelvüket, ha arra gondolnak, milyen hatalmas nyereséggel kecsegtetnek az újonnan létrehozandó nyugatnémet hadseregnek szóló fegyverszállítmányok. Ezek a fegyverkereskedők már nem egyszer hasznot húztak a háborúból, amely Európa népeinek csak mérhetetlen áldozatokat és nélkülözéseket hozott. Most megismétlik azt, ami már előfordult a második világháború előtt, amikor a német konszernek a külföldi, különösen az amerikai monopóliumok támogatásával és közvetlen részvételével kovácsolták a fegyvert a hitleri agresszióhoz. Ma az Egyesült Államok államhatalmi szerveiben mindinkább megnyilvánul azoknak a kapitalista monopóliumoknak a befolyása, amelyek annakidején elősegítették a második világháború előkészítését és kirobbantását. A párizsi egyezmények azt bizonyítják, hogy egyes hatalmak, és mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok vezetőkörei, most is a német militarizmus feltámasztására törekszenek és imperialista terveik valóraváltásában megpróbálnak Nyugat-Németország felfegyverzésére támaszkodni. Ezek az egyezmények megteremtik az Egyesült Államok. Anglia és Franciaország agresszív köreinek a német militarizmussal alkotott katonai tömbjét. Ezek az egyezmények olyan alkut jelentenek, amelyet a német nép háta mögött, továbbá a többi európai állam népeinek háta mögött kötnek; e népeket ugyanis — mint ismeretes — ez egyezmények előkészítésénél senki sem kérdezte meg. Egy ilyen agresszív tömb nem szolgálhatja az európai béke és biztonság érdekeit. Ennek az agresszív tömbnek a megalakítása kiélezi az európai helyzetet, jelentős mértékben fokozza egy új háború veszélyét. Ennek az új katonai tömbnek létrehozása ellentétben áll az 1944. évi francia-szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel és az 1942. évi angolszovjet háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel, amelyek , előírják, hogy Franciaország, Anglia és a Szovjetunió együttes intézkedéseket tesz annak érdekében, hogy a német militarizmus részéről lehetetlenné tegyen egy új agressziót. Ez a katonai tömb ellenkezik mind a jelen értekezleten részvevő államok, mind más államok nemzetközi egyezményeivel, amelyeknek célja a béke és biztonság biztosítása minden európai állam részére. Nyugat-Németország felfegyverzése és katonai csoportosulásokba való bevonása összeegyeztethetetlen azokkal a német militarizmus újjáéledésének megakadályozására vonatkozó nemzetközi kötelezettségekkel is, amelyeket az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, majd pedig Franciaország is vállalt a potsdami egyezmény alapján. Azoknak a kötelezettségeknek a megszegése, amelyeket az Egyesült Államok, Franciaország és Anglia az említett szerződésekben és egyezményekben vállalt, aláássa a bizalmat az államok kölcsönös viszonyában és engesztelhetetlen ellentétben áll az európai népek biztonságának érdekeivel. Ennek az új katonai csoportosulásnak a megalakítását azzal indokolják, hogy erre az említett tömbben részvevő államok biztonsága érdekében van szükség, jóllehet valójában senki sem fenyegeti ezeket az államokat. Nyugat- Németország felfegyverzését és egyes nyugati országok katonai csoportosulásaiba való bevonását azzal próbálják indokolni, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való viszonyt az „erő helyzetéből1* kiindulva kell kialakítani, ügy állítják be a dolgot, mintha ez a politika kedvezőbb feltételeket teremtene a tárgyalásokhoz és a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezéséhez. E politika máris eléggé lejáratta magát, de hívei nem titkolják, hogy olyan határozatokat szeretnének rákényszeríteni más államokra, amelyek egyes nyugati hatalmak imperialista körei számára előnyösek. Valójában ebben kifejezésre jutnak az említett körök világuralmi törekvései. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, mivel végződtek a világuralomra törők efféle kísérletei, j Ismeretes, hogy egyes európai államok katonai csoportosulásai, amelyek Európa más államai ellen irányultak, a múltban is létrejöttek. A második világháború előtt a hitleri Németország és a fasiszta Olaszország agresszív katonai csoportot létesített, amelyhez a militarista Japán is csatlakozott. Az «-Antikomintem Egyezmény« néven ismert csoportosulást szervező »ideológiai« motívumokkal próbálták igazolni. Ez azonban lényegében olyan lepelnek bizonyult, amely- 'yel e katonai tömb igazi agresszív lellegét próbálták titkolni, amely tömb a világuralom kivívását tűzte réljáu'. Ismeretes, hogy e katonai csoportosulás szervezői viselik a fő felelősséget a második világháború kirobbantásáért. Valami hasonló ismétlődik meg most, amikor az újabb katonai csoportosulások alakulását e csoportosulások szervezői az államok társadalmi rendszerében mutatkozó kü- ’önbségekre való hivatkozással próbálják igazolni. Nyilatkozataikban azonban annyi az igazság, amennyi az »Antikomintern Egyezmény« szervezőinek nyilatkozataiban volt, akik ezt az egyezményt a legutóbbi világháború előkészítésére és kirobbantására használták fel. Mindez azt bizonyítja, hogy az egyes nyugati hatalmak katonai csoportosulásai a remilitarizáit Nyugat- Németország részvételével — bármi- 'yen indokokkal is próbálják igazolni létrehozásukat — nemcsak hogy nem szolgálhatják az európai béke és biztonság ügyét, hanem ellenkezőleg, ko- |tnoly mértékben bonyolít ják az európai helyzetet és elkerülhetetlenül előidézik a fegyverkezési verseny fokozását annak az összes európai és nemcsak az európai államok szempontjából veszélyes következményeivel. Ha az említett európai katonai I csoportosulások hadserege, légiére je és más fegyveres eszközei növekedni fognak és odáig megy a dolog, hogy j helyreállítják az agresszív német mi- ‘litarizmust, akkor a többi európai állam elkerülhetetlenül kénytelen lesz hatásos eszközökhöz folyamodni önvédelme, a támadás elhárítása érdekében. Ebből következik, hogy az európai béke és biztonság szavatolásában érdekelt összes államoknak arra kell törekedniük, hogy ne engedjék meg a német militarizmus talpraállítását, hogy megakadályozzák a fegyverkezési verseny fokozásának lehetőségét és előmozdítsák az összes európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai biztonság szavatolása érdekében. * A Szovjetunió, a Lengyel Népköz- társaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormánya fő feladatának hyilvánít- va a német kérdés rendezését, az európai béke megszilárdítása érdekében úgy véli, hogy a német kérdés megoldása szempontjából mindenekelőtt elengedhetetlen: azoknak a terveknek elutasítása, amelyeket Nyugat-Németország remilitarizálására és katonai csoportosulásokba való bevonására szőttek, ami fő akadálya Németország békeszerető és demokratikus alapokon való újraegyesítésének; megállapodás létrehozása az 1955- ben megtartandó össznémet szabad választásokra vonatkozóan és e választások alapján az egységes, demokratikus, békeszerető Németország össznémet kormányának megalakítása. Ekkor végre lehetővé válik a német békeszerződés megkötése, ami az európai béke megszilárdítása szempontjából elengedhetetlen. El kell ismerni, hogy a megszálló csapatok kivonása Kelet- és Nyugat- Németország területéről, amint azt a Szovjetunió javasolta, nagy mértékben előmozdítaná Németország két részének egymáshoz való közeledését és a Németország egységének helyreállításával kapcsolatos feladatok megoldását. Az európai biztonság szavatolása megköveteli, hogy az érdekelt hatalmak között jöjjön létre megálla• podás Németország egyesítésének kérdésében, mert ez az összes európai békeszerető népek és a német nép érdekeinek egyaránt megfelel. Az a tény, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia irányt vett Nyugat-Németország remilitarizálására és katonai csoportosulásokba való bevonására, kizárja az ilyen megegyezés lehetőségét. Ez nemcsak hogy nem mozdítja elő az európai biztonság szavatolását, hajnem az összes békeszerető népek • szemében olyan politika megnyilvánulását jelenti, amely veszélyezteti az európai béke fenntartását. Az igazi európai biztonság csak abban az esetben szavatolható, ha egyes európai államoknak más európai államok ellen irányuló zárt katonai csoportosulásai helyett létrejön az európai kollektív biztonsági rendszer. Ez a biztonsági rendszer, amely — társadalmi és állami rendszerre való tekintet nélkül — valamennyi európai állam részvételén alapszik, lehetővé tenné az európai államok erőfeszítéseinek egyesítését az európai béke szavatolása érdekében. Természetesen emellett biztosítani kell a német nép egyenjogú részvételét ennek az összeurópai feladatnak a megoldásában. Ebben a kollektív biztonsági rendszerben résztvehetne az Amerikai Egyesült Államok is olyan j más államokkal együtt, amelyek felelősséget viselnek az európai béke szempontjából döntő jelentőségű német kérdés rendezéséért. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszernek elő kell írnia a részvevő államok kötelezettségvállalását minden köztük felmerülhető viszálynak az ENSZ-alapokmány követelményei értelmében olymódon való megoldására, hogy ne veszélyeztessék az európai békét és biztonságot. E rendszernek elő kell írnia a konzultációt minden olyan alkalomra, valahányszor a rendszerben részvevő államok bármelyikének véleménye szerint fegyveres támadás veszélye merül fel Európában, hogy meghozzák az ilyen veszély kiküszöbölésére irányuló hatásos intézkedéseket. E rendszernek, hogy hatásos legyen, elő kell írnia azt. hogy az egy vagy több európai állam ellen irányuló támadást a megfelelő összeurópai szerződés valamennyi részvevője ellen irányuló támadásnak tekintik és a szerződés minden részvevője az európai béke és biztonság helyreállítása és fenntartása cél iából támogatást fog nyú jtani a megtámadott államnak minden rendelkezésére álló eszközzel, beleértve a fegyveres erő alkalmazását is. Ilyen összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése tökéletesen megfelelne a nemzetközi együttműködés megszilárdítása követelményeinek a nagy és kis államok függetlensége és szuverenitása tisztelet- bentartásával kapcsolatos elvek, valamint a belső ügyeikbe való be- nemavatkozással kapcsolatos elvek értelmében. Ilyen kollektív biztonsági rendszer megteremtése nagymértékben megkönnyítené a német probléma megoldásának lehetőségét, minthogy ez lehetetlenné teszi Nyugat-Németország átalakítását militarista állammá és megteremti a kedvező feltéte'eket Németország egysége helyreállításához. Az európai kollektív biztonsági rendszer és Németországnak békés és demokratikus alapokon történő egyesítése az az út, amely biztosítja Németországnak mint a nagyhatalmak egyikének fejlődését. Eltérően a militarista úttól, amelyen Németország fejlődése a múltban haladt, és amely szakadatlanul a legsúlyosabb következményekkel járt a német nemzetre nézve, Németországnak az európai kollektív biztonság megteremtésének feltételei mellett való egyesítése széleskörű lehetőségeket tár fel a német békés gazdaságnak, iparának és mezőgazdaságának fejlődése előtt, Németországnak más országokkal, különösen a hatalmas lakossági! és kimeríthetetlen tartalékú kelet-európai és ázsiai országokkal való széleskörű gazdasági kapcsolatainak fejlődése előtt. Németország fejlődése békés viszonyok ésmásál- ’amokkal való fejlett gazdasági kapcsolatok mellett széles piacokat teremtene ipara számára, biztosítaná lakosságának foglalkoztatottságát, előmozdítaná a lakosság életszínvonalának emelését. Németországnak, mint nagyhatalomnak a sorsa ilymótjon szorosan Összefügg? azzal, hogy a békés fejlődés és a minden európai állammal való együttműködés, vagy az új háború előkészítésének útjára lép-e. A békés fejlődés és a nemzetközi együttműködés útja, amelyen a Német Demokratikus Köztársaság halad, Németország feltámadásához és felvirágzásához vezet. A másik út, amelyre a német militaristák Nyu- gat-Németországot igyekeznek terelni, új háborúhoz és esetleg Németországnak a tűz és pusztulás földjévé változtatásához vezet. Mindez azt bizonyítja, hogy a német nép igazi nemzeti érdekei elválaszthatatlanok a béke és a hatásos európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének érdekeitől. A jelenlegi értekezleten részvevő országok teljes egészükben csatlakoznak azokhoz az elvekhez, amelyek a szovjet kormány által előterjesztett összeurópai kollektív biztonsági szerződésben vannak lefektetve, és felhívnak minden európai államot, együttesen vizsgálják meg az említett javaslatokat, amelyek megfelelnek a tartós európai béke biztosítása követelményeinek. A jelenlegi értekezleten részvevő országok kijelentik, hogy készek megvizsgálni bármilyen más, e kérdéssel kapcsolatos javaslatot annak érdekében, hogy az európai kollektív biztonságról olyan szerződéstervezetet dolgozzanak ki, amely minden érdekelt állam számára elfogadható lenne. A jelenlegi értekezleten részvevő államok mélységesen meg vannak j győződve arról, hegy a fentemlített I elveken alapuló és az európai államok közötti baráti viszonyok által megerősített biztonság lehetővé tenné annak a helyzetnek a felszámolását, amelyben Európa, időszakonként az európai népektől számtalan áldozatot követelő pusztító háborúkat kénytelen elszenvedni. Néhány nyugati állam parlamentjében a legközelebbi jövőben a párizsi egyezmények ratifikálása kérdésének megvizsgálása várható. Néhány állam hivatalos körei részéről egyre fokozódik a parlamentekre és a társadalmi körökre gyakorolt nyomás, ezen egyezmények ratifikálásának kierőszakolása érdekében. Ezzel kapcsolatban a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az A'bán Népköztársaság kormánya kötelességének tartja, hogy felhívja az európai államok, különösképpen pedig a párizsi egyezményben részvevő á'iamok figyelmét, hogy ezen egyezmények ratifikálása olyan aktus lesz, amely a béke megőrzése ellen és az új európai háború előkészítésére irányul. Az ilyen ratifikáció nagymértékben súlyosbítja az egész európai helyzetet és aláássa a meg nem oldott európai problémák, mindenekelőtt a német kérdés rendezésének lehetőségét. Ezeknek az egyezményeknek a ratifikálása és végrehajtása fokozza a háború veszélyét és ezzel fenyegeti a békcszerető európai államoknak és különösen a Németországgal szomszédos államoknak nemzetbiztonságát. Ez a veszély annak következtében keletkezik, hogy a párizsi egyezményben részvevő államok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak katonai és gazdasági intézkedéseket a békeszerető európai államok ellen. Ma már odáig mentek, hogy katonai szövetségre léptek a német militarizmussal, hozzákezdenek Nyugat-Németország felfegyverzéséhez, fenyegetik a katonai csoportosulásokban részt nem vevő államok további békés életét. A párizsi egyezményekben részvevő államok fegyveres erői magukban foglalnák a hitlerista tábornokok vezetése alatt álló nyugatnémet hadsereget is. Ilyen körülmények között az »erő polit'Icájának« folytatása közvetlenül a feltámadó német militarizmusra támaszkodna, ami sokban közelebb hozná egy új európai háború veszélyét. A kialakult helyzet időszerűvé teszi azt a feladatot, hogy a jelen értekezleten részvevő államoknak egyesíteniük kell erőfeszítéseiket biztonságuk biztosítása céljából. A béke- szerető államok kénytelenek haladéktalan intézkedéseket tenni, hogy a nyugati hatalmak említett katonai tömbjének agresszív erőivel a békeszerető államok együttes erejét állítsák szembe saját biztonságuk biztosítása érdekében. A jelenlegi értekezleten részvevő államok bejelentik azt az elhatározásukat, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén együttes intézkedéseket tesznek fegyveres erőiknek és ezek parancsnokságának megszervezése terén, továbbá más olyan intézkedéseket is tesznek, amelyek saját védelmi képességük fokozásához szükségesek annak érdekében, hogy megvédjék népeik békés munkáját, biztosítsák határaik és területük sérthetetlenségét és védelmét az esetleges agresszióval szemben. Mindezek az intézkedések összhangban állnak az államok elidegeníthetetlen önvédelmi jogával, az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával, a régebben megkötött szerződésekkel és egyezményekkel, amelyek a német militarizmus feltámadása ellen és újabb európai agresszió megakadályozására irányulnak. A jelen értekezleten részvevő áh lamok megegyeztek abban, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása esetén újból megvizsgálják a helyzetet, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek saját biztonságuk biztosítása és az európai béke fenntartása érdekében. A jelen értekezleten részvevő államokat az az elhatározás tölti el, hogy továbbra is kitartanak egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése mellett, mert az a meggyőződésük, hogy csak az európai államok együttes erőfeszítései teremthetik meg az alapot Európa tartós és szilárd békéjéhez. Ennek érdekében továbbra is készek együttműködni más európai államokkal, amelyek azt az óhajukat nyilvánítják, hogy ezen az úton kívánnak járni. Az európai országoknak az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó moszkvai értekezletén részvevő államok kormányai meggyőződtek arról, hogy a béke és az általános biztonság megszilárdítására irányuló politikájuk, valamint a jelen értekezlet által megjelölt intézkedések megfelelnek népeink érdekeinek épp úgy, mint az összes többi békeszerető nép érdekeinek. A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Német Demokratikus Köztársaság népei békés alkotómunkát fejtenek ki. Erőfeszítéseik a további gazdasági és kulturális fellendülésre, a dolgozók életszínvonalának állandó "emelésére és ezzel nagy szocialista vívmányaik szilárd védelmének biztosítására irányulnak. Nincs a világon olyan erő, amely visszafelé tudná forgatni a történelem kerekét és meg tudná akadályozni a szocializmus építését országainkban. Államaink népei tudják, hogy a párizsi egyezmények lényegesen fokozták az új háború veszélyét, ök azonban nem engedik meg, hogy az események kialakulása váratlanul érje őket. Népeink biztosak erejükben, biztosak kimeríthetetlen erőforrásaikban. Soha még a béke és a szocializmus erői nem voltak olyan hatalmasak és népi voltak oly szilárdak, mint ma. Minden támadásra, háború kirobbantására és népeink békés éltének megzavarására irányuló kísérlet megsemmisítő visszautasításra találna. Népeink más népek rokomszenvére és támogatására támaszkodva mindent elkövetnek maid annak érdekében. hogy szétzúzzák az agresszió erőit, hogy diadalmaskodjék igaz, igazságos ügyünk. Népeink békében akarnak élni és baráti kapcsolatokat akarnak minden más néppel. Éppen ezért minden lehető módon továbbra is síkra- szállva a béke és az általános biztonság érdekei meüett. mindent megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák fejlődésük további békés útját és államuk kellő biztonságát. A KAPOSVÁRI ÜNNEPI HÉT MAI PROGRAMME Délután 6 órai kezdettel a Városa Színházban a Társadalom- és i 'Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a’ Csillag irodalmi é ....... ’ ................................ ------ -1; ) f olyóirat rendezésében irodalmi ''-t lesz. Műveikből olvasnak fel: Bernáth Aurél Kossut-h-díias festőművész, író, Fodor András költő, Jobbágy Károly költő, Rádiós József író, Rideg Sándor Kossuth-dí- jas író, Sipos Gyula József Atttila-díjas költő, Szász Imre József At- tila-díjas író, Tamási Áron Kossuth-díjas író. Közreműködik: Palotai Erzsi előadóművésznő, O. Paulovbs Erzsébet zongoraművésznő, Horváth Ferenc, a Madách Színház tagja és a Somogymegyed Népi Együttes Kanyar József vezetésével. Este 9 órakor a Megyei Pártbizottság klubjában az MDP Megyei Bizottsága és a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat megyei szervezete értelmiségi ismerkedő-estet rendez, melyen a színházban közreműködő írók és művészek is résztvesznek.
