Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)
1954-12-04 / 287. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Hogyan teljesíthetik a hátralékos termelők beadási kötelezettségüket? Újjáéledt a Finommechanika DISZ-szervezete Az igali FSK a kaposvári járás legjobb sportköre A M fi G Y ft K DOLGOZÓK PÁRTJA SOMOGY MEGYE! BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xi. évfolyam, 287. szám. ARA 50 FILLÉR Szombat, 1954. december 4. Befejeződött az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó értekezlet A részvevő országok közös deklarációt fogadtak el A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Nép- köztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköz- társaság, a Román Népköz- társaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, a Kínai Népköztársaság megfigyelőjének részvételével értekezletet tartottak Moszkvában abból az célból, hogy megvitassák az egyes nyugati országok londoni és párizsi értekezletének határozataival kapcsolatban Európában kialakult helyzetét. Az értekezleten részvevő államok kormányai sajnálatukat fejezik ki amiatt, hogy nem minden európai ország tartotta lehetségesnek, hogy résztvegyen a kialakult helyzet megvitatásában. Nem vettek részt az értekezleten a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői: az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és Anglia sem. November 29-i válaszuk arról a törekvésükről tanúskodik, hogy bármi áron keresztül akarják vinni a párizsi egyezmények ratifikálását. Október 23-án, a párizsi értekezleten, Nyugat-Németországra vonatkozó egyezményeket írtak alá, amelyet kilenc ország — az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Né- metország, Olaszország, Belgium, Hollandia, Luxemburg és Kanada — Londonban tartott értekezlete előzött meg. Ezek az egyezmények előírják Nyugat-Németor- szág remilitarizálását és katonai csoportosulásokba — az észak-atlanti tömbbe és az újonnan összetákolandó, úgynevezett Nyugateurópai Unióba — való bevonását. Nem is olyan régen kísérleteket tettek a német militarizmus talp- raállítására Nyugat'-Németország- nak a hírhedt „európai védelmi közösség“ zászlaja alatt történő remilitarizálása útján. Ezek a kísérletek, amelyek az európai népek, de mindenekelőtt a francia nép természetes ellenállásába ütköznek, kudarcba fulladtak. A német militarizmus talpraállítását most más jelszó alatt próbálják végrehajtani, miközben mindent elkövetnek, hogy e célból meggyorsítsák a párizsi egyezmények ratifikálását. Ilyen körülmények között a jelen értekezleten részvevő államok kormányai szükségesnek tartják felhívni valamennyi európai állam figyelmét arra, hogy a párizsi egyezmények megvalósítása a nemzetközi helyzet komoly súlyosbodásához vezet Európában. A szóbanforgó egyezmények megvalósítása nemcsak újabb, még nagyobb akadályokat gördít a német kérdés megoldásának, Németország mint békeszerető és demokratikus állam egysége helyreállításának útjába, hanem Németország egyik részét szembeállítja másik részével, újabb veszedelmes európai háborús tűzfészekké változtatva Nyugat-Németorszá- got. Ezek az egyezmények, ahelyett, hogy elősegítenék a német kérdés békés megoldását, szabaddá teszik a nyugatnémet militaristák és revansiszták kezét, ezzel fokozottan veszélyeztetve Európa népeinek biztonságát. A párizsi egyezmények szöges ellentétben állnak a nemzetközi feszültség további enyhítésének az utóbbi időben megmutatkozó lehetőségeivel. A békeszerető álMoszkva, december 2. (TASZSZ) Az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó európai értekezlet december 2-án tartotta negyedik, befejező ülését. Az elnöki tisztséget Viliam Siroky, a Csehszlovák Köztársaság miniszterelnöke, a csehszlovák küldöttség vezetője látta el. Az ülésen megvitatták a Szovjetunió, a Lengyei Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demc&ratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Alibán Népköztársaság közös kormánynyilatkozatának tervezetét. A megvitatás eredményeként az értekezleten részvevő államok küldöttségeinek minden tagja kijelentette, hogy elfogadja az említett nyilatkozat szövegét. Elhatározták, hogy a deklaráció aláírására december 2-án este 6 órakor kerül sor a Kremlben. Az ülés végén Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság képviselője, külügyminiszterhelyettes, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete tett nyilatkozatot. Az értekezleten az elnöklő Viliam Siroky mondott záróbeszédet. Az értekezlet záróközleménye 1954 november 29 és december 2 között Moszkvában megtartották az európai országok értekezletét az európai béke és biztonság biztosításának kérdéséről. Az értekezleten a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság vett részt. Az értekezlet részvevői minden oldalról megvizsgálták azt a helyzetet, mely azzal kapcsolatban alakult ki Európáiban, hogy aláírták az egyes nyugati államok külön párizsi egyezményeit Nyugat-Németor- szág felfegyverzésére és olyan katonai csoportosulásokba való bevonására vonatkozólag, amelyek a békeszerető európai államok ellen irányulnak. Az értekezlet szívélyes és baráti légkörben folyt le és megmutatta, hogy teljes egyöntetűség uralkodik azclkra az intézkedésekre vonatkozólag, amelyeket a párizsi egyezmények ratifikálása esetén az európai béke biztosításának érdekéiben meg kell majd tenni. Az értekezlet elfogadta a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népiköztánsaság és az Albán Népköztársaság kormányainak közös deklarációját. I . A deklaráció aláírása December másodikén este 6 órakor a Kremlben aláírták a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköz- társaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság kormányainak közös deklarációját. A deklarációt aláírták: a Szovjetunió részéről V. M. Molotov, a Lengyel Népköztársaság részéről J- Cyrankiewácz, a Csehszlovák Köztársaság részéről V. Siroky, a Német Demokratikus Köztársaság részéről O. Grotewohl, a Magyar Népköztársaság részéről Hegedűs András, a Román Népköztársaság részéről Ch. Stoic®, a Bolgár Népköztársaság részéről A. Jugov, az Albán Népköztársaság részéről M. Myftiu. A deklaráció aláírásánál jelen voltak az értekezleten részvevő államok küldöttségeinek tagjai, továbbá Csang Ven-tien, a Kínai Népköztársaság képviselője, aki megfigyelői minőségben vett részt az értekezleten. A deklaráció aláírásánál jelen voltak a következő elvtársak: N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, L. M. Ka- ganovics, G. M. Malenkov, A. I. Mikojan, M. G. Per- vuhin, M. Z. Szaburov, N. Sz. Hruscsov, A. N. Koszigin, V. A. Malisev, I. F. Tyevoszijan, M. A. Szuszlov, I A. M. Vasziljevszkij marsall, G. K. Zsukov marsall és ] mások. lamok erőfeszítései révén a múlt év közepén véget vetettek a koreai háborúnak. Az idén megtartott genfi értekezlet elősegítette I a nyolc éven át folyt indokínai háború megszüntetését és e térség- j ben a helyzet bizonyos rendezését. I Feltétlenül ki kell emelni azt, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a fegyverzet .általános i csökkentésének és az atomfegyver ! eltiltásának kérdésével kapcsola- ’ tos tárgyalásokban bizonyos előrehaladás mutatkozott. Mindez egyes államoknak a nemzetközi 1 feszültség kiélezésére törekvő agresszív körei által elfoglalt ; álláspontja ellenére történt, j Azonban éppen ebben az időben, amikor megjavult a megérett nemzetközi problémák rendezésé-. re a helyzet, a londoni és párizsi egyezmények több részvevő államának uralkodó körei veszedelmes lépést tettek a német militarizmus talpraállítására, nem számolva e lépés következményeivel. A párizsi egyezmények félmilliós nyugatnémet hadsereg megteremtését irányozzák elő. E nyugatnémet fegyveres erő létszáma ötszöröse annak a hadseregnek, amelyet annakidején a versailles-i békeszerződés egész Németország számára engedélyezett, jóllehet közismert dolog, hogy az annakidején százezer főből álló német Reichswehr a sokmilliós hitlerista hadsereg megteremtésének alapja volt. A német militaristák már most sem titkolják, hogy számításba vették a nyugatnémet hadsereg . további kifejlesztését és tizen- | kettőről harminc, majd hatvan hadosztályra emelését. Nyugat- ' Németország hadseregének megteremtése lényegében e hadseregnek a Nyugateurópai Unióban , részvevő más országok hadseregei í fölötti fölényét jelenti, ami elke- I rülhetetlenül oda vezet, hogy a | nyugatnémetországi militaristák kezébe kerülő fegyveres erők ' uralkodó helyzetet foglalnak el Nyugat-Európában. 1 A nyugatnémet hadsereg létrehozásával kapcsolatos veszély kitűnik már abból is, hogy e hadsereg élére a volt hitleri hadsereg vezérkarának képviselői kerülnének, akik még nemrég a kelet- és nyugateurópai népek elleni fasiszta agresszió szervezői és részvevői voltak. A német katonai potenciál felszámolását előíró nemzetközi egyezményekkel ellentétben nyíltan helyreállítják Nyugat-Német- ország hadiiparát. A Ruhr-vidék nehéziparát egyre inkább fegyver- gyártásra állítják át. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ugyanarról a Ruhr-vidékről van szó, amely nem egyszer fő arzenálként szerepelt, ahol a német militaristák agresszív háborúihoz szükséges fegyvereket gyártották. Ezenkívül a párizsi egyezmények megnyitják az utat az atomkutatások előtt, ami lehetővé teszi az atom- és hidrogénfegyver gyártását Nyugat-Németország- ban. Emellett a párizsi egyezmények lehetőséget nyújtanak arra is, hogy más államok atomfegyverrel lássák el Nyugat-Németor- szágot. Ez egyezmények értelmében lehetővé válik, hogy a nyugatnémet hadsereg fegyverzete között atomfegyver legyen. Ez azt jelenti, hogy atomfegyver kerül azok kezébe, akik nem is olyan régen a hitleri véres „új rend“ meghonosítása érdekében halált és pusztulást zúdítottak Európára, egész népek kiirtását tűzték célul maguk elé. Ezek békés állampolgárok millióit — lengyeleket, oroszokat, zsidókat, ukránokat, bjelorusszokat, franciákat, szerbeket, cseheket, szlovákokat, belgákat, norvégeket, stb. — pusztítottak el a haláltáborokban. Ez azt jelenti, hogy olyanok kezében lesz atomfegyver, akik már ma bejelentik európai revansvá- gyó terveiket. Ezeknek az egyezményeknek a megvalósítása nagy mértékben fokozza egy pusztító atomháború veszélyét, ennék minden súlyos következményével j egyetemben, különösen Európa I legsűrűbben lakott területein. Azok a számítások, amelyek szerint a felfegyverzett Nyugat-Né- metország felvétele a nyugateurópai katonai szövetségbe lehetővé teszi majd a német militarizmus növekedésének bizonyos korlátozott keretek között tartását, jogos bizalmatlanságot keltenek az európai népekben. Ilyen kísérletek már azelőtt is történtek, de kudarcot vallottak. Nem lehet biztosítani Európa békéjét, ha megnyitják az utat a német militarizmus feltámadásához és azzal áltatják magukat, hogy kitalálnak ellene valamiféle biztosítékokat, amelyeknek hatástalansága telje'- sen világos. Az európai béke biztosításához az szükséges, hogy lehetetlenné váljék magának a német militarizmusnak a feltámadása. Nyugat-Németország felfegyverzése azt jelenti, hogy Nyugat-Né- metországban mindinkább növekedni fog a militarista és revans- vágyó erők szerepe és befolyása. E helyzet elkerülhetetlen következménye az lenne, hogy még inkább elsorvasztanák a demokratikus szabadságjogokat Nyugat- Németországban és militarista állammá változtatnák Nyugat-Né- metországot. Jellemző, hogy a párizsi egyezményekben nem jutott hely olyan intézkedések számára, I amelyek Nyugat-Németország la- j kosságának demokratikus jogait biztosítják, viszont ehelyett megtalálhatjuk azt, hogy a nyugatnémet hatóságok kötelezik magukat, törvényt hoznak a „rendkívüli helyzetről1*, amely világosan a lakosság demokratikus jogai és szabadságjogai ellen irányul. Á párizsi egyezmények azzal, hogy felélesztik a német militariz- I must s ténylegesen hatalmat és : rendkívüli jogokat adnak a militaristáknak, utat nyitnak ahhoz, | hogy katonai diktatúrát hozzanak j létre Nyugat-Németországban. Ezek az egyezmények nemcsak a német nép érdekeivel ellenkeznek, hanem egyenesen a német munkásosztály ellen irányulnak, a demokratikus erők elfojtását célozzák Nyugat-Németországban. Azok a viszonyok, amelyeket a párizsi egyezmények előirányoznak Nyugat-Németország számára, sokban emlékeztetnek arra a helyzetre, amely nem sokkal a hitleristák uralomrajutása előtt fennállt Németországban. Ismeretes, hogy Hindenburg, akkori német köztársasági elnöknek joga volt a „rendkívüli helyzet“ beH vezetésére, amit a német militaristák a demokratikus jogok és szabadságjogok megszüntetésére, a munkásszervezetekkel való erőszakos leszámolásra, fasiszta diktatúra bevezetésére használtak fel. A párizsi egyezmények a „megszállási rendszer megszüntetéséről“ beszélnek és azt mondják, hogy Nyugat-Németország úgynevezett szuverenitást kap. Valójában azonban Nyugat-Németország „szuverénitása“, amelyről a párizsi egyezményekben szó van, egyértelmű azzal, hogy hadsereg felállítására adnak jogot a nyugatnémet militaristáknak és revansis- táknak, amely hadsereget a párizsi egyezmények kezdeményezői ágyútöltelékként szándékoznak felhasználni saját céljaik . érdekében. Ugyanakkor a párizsi egyezmények alapján Nyugat-Németország kénytelen elfogadni, hogy az Egyesült Államok, valamint Anglia és Franciaország csapatai ] 1998-ig meghosszabbítsák Nyu- I gat-Németország területének , megszállását. Ilymódon a párizsi egyezmények alapjában véve katonai támaszponttá változtatják Nyugat-Németországot, amely az Egyesült Államok agresszív céljait szolgálja Európában. Ilyen körülmények között nem nehéz megérteni, mit érnek azok a kijelentések, hogy Nyugat-Né- , metország úgynevezett szuveréni- tást kap, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a párizsi egyezmények érvényben hagyják a szolgai feltételeket tartalmazó bonni szer-i ződés fő intézkedéseit. Ellentétben azokkal a kijelentésekkel, amelyeket a nyugati államok egyes államférfiai hangoztatnak, a párizsi egyezményeket nem lehet egyébnek tekinteni, mint tulajdonképpeni lemondásnak a német kérdés rendezéséről, hosszú időre történő lemondásnak Németország egységének békés és demokratikus alapokon való helyreállításáról. Azok a tervek, amelyek Nyugat-Németország felfegyverzését és katonai csoportosulásokba való bevonását irányozzák elő, jelenleg alapvető akadályt képeznek Németország nemzeti egységének helyreállítása útján. Ez azt jelenti, hogy ennek az akadálynak az eltávolítása lehetővé tenné, hogy megegyezés jöjjön létre a négy hatalom között Németország egységének és szuveré- niíásának helyreállításáról és az össznémet szabad választások megtartásáról, a német nép érdekeinek kellő figyelembevételével. A bonni politikusok számításai szerint egy félmilliós nyugatnémet hadsereg felállítására és fel- ! fegyverzésére körülbelül százmilli- árd márkára van szükség, ami teljes súlyával a nyugatnémetországi dolgozók vállaira, elsősorban a ,munkásosztály vállaira nehezed- I ne, ami elkerülhetetlenül a nyugatnémet dolgozók életszínvonalá- ; nak erős süllyedését vonná maga j után. Nyugat-Németország fel- (Folytatás a 2. oldalon.)
