Somogyi Néplap, 1954. december (11. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-03 / 286. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954. december 3. A moszkvai értekezlet negyedik ülése Moszkva (TASZSZ). December 2-án, moszkvai idő szerint tíz órakor megkezdődött az európai béke és biztonság kérdésével fog­lalkozó európai értekezlet negye­dik ülése. Az ülésen a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német | Demokratikus Köztársaság, a Ma- ! gyár Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, az Albán Népköz- társaság kormányainak közös nyi­latkozat-tervezetét vitatták meg. A negyedik ülésen Viliam Siro- ky, a csehszlovák küldöttség ve­zetője elnökölt. A KAPOSVÁRI ÜNNEPI HÉT MAI PROGRAMMJA Este 7 órakor a Városi Szín­házban: Somogyi népi kultúr- csoportok estje. Közreműködik: a szuloki német, a szentmihály- hegyi vend, a kutasi és buzsáki magyar népi együttes. DISZ Pető fiúiskoláink első foglalkozásairól Churchill mentegette woodfordi beszédét London (MTI). Az angol alsóház laszt adjon Shinwell kérdéseire, szerdai vitájának középpontjába Churchill miniszterelnöknek isme­retes woodfordi beszéde került. Szerdán az alsóházban felirati vita volt. Emanuel Shinwell volt munkáspárti hadügyminiszter fel­világosítást kért a miniszterelnök­től, hogy magyarázza meg wood­fordi kijelentéseit. Shinwell rá-' szádét. Olyanokat mondott, hogy mutatott, amint Churchill emlék-' ezideig „nem találta meg‘‘ a szó­irataiból kitűnik, annakidején ezt banforgó, Montgomerynak kül- az utasítást nem közölte sem dött táviratot, „talán“ nem is Truman akkori amerikai elnökkel, használta abban az inkriminált sem Eisenhowerral, az akkori szavakat, „lehet**, hogy nem is Churchill, nyilvánvalóan an­nak hatására, hogy múltkori kijelentései milyen visszatet­szést szültek Angliában, men­tegetőzni igyekezett és „magyarázgatta“ woodfordi be­szövetséges főparancsnokkal. Shinwell megkérdezte, miért hallgatott Churchill ez­ideig erről a lépéséről és mi volt az oka, hogy most, kilenc év múltán elevenítette fel. „Talán ilyen módon keresett meg­értést a szovjet kormánnyal?** — kérdezte gúnyosan Shinwell. A volt munkáspárti hadügymi­niszter ezután azt kérdezte meg: „Vájjon meggondolta-e Churchill, küldte el se táviratot „csak szán­dékában állt“ és aztán mást kül­dött helyette, mindenesetre fel­kéri Montgomeryt, nézzen ő is utána személyi irattárában. Mindazonáltal Churchill volta­képpen megerősítette múltkori ki­jelentéseit, azt állítva, hogy an­nakidején a Hitler-fasizmus fel­számolása után szovjet támadás veszélye fenyegetett és ebben az esetben „a becsület és a politikai ha annakidején ez n^lvánosságra; ^csesség is azt kívánta volna, kerül, miiven hatást gyakorolt J0«* a n,en^ ekn"k adJuk yxssza volna az angol népre? A háború fegyvereiket. * Közölte azt _is, alatt Angliában óriási tömeg8yü- -"SS léseken zengték állandóan vitéz szovjet szövetségesük dícséretét. Nagyon kétséges, hogy a Szovjetunió segítsége nélkül győzhettünk volna.“ Shinwell végezetül azt fejtette ki, „ha van valami igaz abban, amit Churchill woodfordi beszédé­ben mondott, akkor az az, hogy pagyon kételkedni kell abban, vájjon Churchill alkalmas sze­mély-e ahhoz, hogy tárgyalásokat folytasson a Szovjetunióval? Té­nyeket kérünk, Churchill világo­sítson fel bennünket.** E beszéd után emelkedett szó­lásra a miniszterelnök, hogy vá­tehető az akkori német hadifog­lyok száma, akiknek kezébe is­mét fegyvert akart adni a Szov­jetunió ellen. A Daily Worker parlamenti tudósítója jelentette, hogy Churchill alsóházi kijelenté­seit a munkáspárti képvise- lök nagyrésze megdöbbenés­sel fogadta és a miniszterelnök mentegetőzése után is az a benyomás alakult ki bennük, hogy a távirat tartalma megfelelt annak, amit Churchill Woodfordban említett. Lépine francia professzor felfedezte a gyermekbénulás elleni védőszérumot Párizs <MTI). A »l’Humaniíé« közölte: A gyermekbénulás a világ min­den országában félelmetes csapás, amely ellen minden nemzet orvo­sai erélyesen harcolnak. A francia tudósok figyelemre­méltó győzelmet értek el a gyer­mekbénulással kapcsolatos kuta­tásban. Pierre Lépine professzornak a napokban sikerült ú.j védőszéru­mot előállítania. A francia tudo­mány, valamint Lépine professzor és munkatársai kitartó munkája alapján remélhető, hogy az embe­riség hamarosan biztos és haté­kony fegyverrel rendelkezik majd a gyermekbénulás leküzdésére. Dr. Lépine kísérletei és felfede­zése új reménnyel töltik el az or­vostudományt e borzalmas csapás elleni harcban. Lehetséges, hogy az orvosok már néhány hónap múlva hozzájuthatnak Lépine pro­fesszor szérumaihoz és felhasznál­hatják azt a gyermekbénulás fel­számolására. Az Egyesült Államok katonai paktumot kötött a Csang Kaj-sck-klikkel Washington (MTI). John Foster Dulles, az Egyesült Államok kül­ügyminisztere szerdán délután sajtóértekezletet tartott. Dulles nyilatkozatot olvasott fel, amely­ben bejelentette, hogy a~l amerikai kormány katonai szerződést kö­tött a tajvani Csang Kaj-sek- klikkel. Dulles a sajtóértekezleten beje­lentette, hogy az egyezményt 48 vagy 72 órán belül aláírják. Illlll!!l!llll!lllllllll!!llll!lll!l!!llll József Attila í [pOOOOOO OOCXXXXXKXXXXXXXXK)O0<XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX ANYÁM A bögrét két kezébe fogta, úgy estefelé egy vasárnap, csöndesen elmosolyodott s ült egy kicsit a félhomályban. Kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktöl vacsoráját, lefeküdtünk és eltűnődtem, hogy ők egész fazékkal esznek. Anyám volt, apró, korán meghalt, mert a mosónők korán halnak, a eipeléstől reszket lábuk és fejük fáj a vasalástól. S mert hegyvidéknek ott a szennyes, idegnyugtató felhőjáték a gőz s levegőváltozásul a mosónőnek ott a padlás. Ma 17 éve, hogy a robogó teher­vonat Balatonszárszón halálra gá­zolta nemzetünk büszkeségét, Pe­tőfi és Ady méltó utódját, a mun­kásosztály harcos forradalmi köl­tőjét: a 32 éves József Attilát. Budapesti külvárosból indult el, a proletárnyomorból, „a város pe­reméről“. A külvárosi táj és a munkásosztály nevelte, ők tanítot­ták meg figyelni a külváros sza­vára. Apja szappanfőző munkás volt, aki a nyomor és a kilátástalan helyzet miatt elhagyta családját: kivándorolt Amerikába. Anyja mosónő, takarítónő volt, aki „kis lábaskában hazahozta kegyelmeséktől vacsoráját. . .“ „Az utca és a föld fia*' korán megismerte a falusi nép nyomorát is. Már 4 éves korában nevelő­szülőkhöz került, ahol bizony sok verést szenvedett. A világháború alatt vizet árult, fát és szenet lopott a ferencvárosi pályaudvarról. Kosarakat és cso­magokat hordott a vásárcsarnok­ban. Az új ruhát csak a kiraka­tokból ismerte, neki csak a má­sok által levetett holmi jutott. A Tanácsköztársaság diadalmas napjai egy pillanatra beragyogták József Attila életét is. Röpcédulá- otxx^°°0°°°ooaocx^^ kát osztogatott, népgyűléseken ................ v ett részt. érzi, hoSy kolteszetenek igazi er­Közben édesanyját is elvesztet- telmét az adja meg, ha a mun- te: 1919 karácsonyán. Egyideig kásosztály és minden elnyomott hajóinas volt, majd magánúton hangját szólaltatja meg. Az urak jelesre vizsgázott a polgáriban, világa elleni harc módját és fel- Nehéz körülmények között, de le- adatait is hamar megtalálja. Eh- érettségizett Makón. A szegedi hez a kommunista párt és szeme- bölcsészkaron töltött évei alatt lyes találkozása Rákosi elvtarssal „napokat evett* s Ady példáján, segítette hozzá. 1928-ban tagja is Juhász Gyula segítségével már - e_sz az illegális , Kommunista érett a költő. Hogy milyen költő? Pártnak. Olyan, hogy Horger Antal egye- Ezzel új szakasz- kezdődik éle­terői tanár „Tiszta szívvel** című tében és költészetében. Öntudatos verse miatt eltanácsolta az egye- osztályharcosként vesz részt a temről. munkásosztály tüntetésein „mun­A bontakozó költő mindinkább kát, kenyeret“ követelve. Látom, megáll a vasalóval. Törékeny termetét a tőke megtörte, mindig keskenyebb gondoljátok meg, proletárok. lett — A mosástól kicsit meggörnyedt, én nem tudtam, hogy ifjú asszony, álmában tiszta kötényt hordott, a postás olykor köszönt néki. Optimizmus, forradalmi hit töl­ti el és harcra készen dolgozik. Életét, költészetét teljes odaadás­sal a munkásosztály, a dolgozó .nép felszabadításának szolgál ítába állítja. Kíméletlen harcot hirdet a tőke, a kapitalizmus ellen: Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis szilánkhoz! Ha odasujtsz körül a sorshoz, az úri pusztaság rikoltoz — a széles fejsze mosolyog. Proletáröntudatával érzi az idő múlását, érzi, tudja, hogy vala­minek kell történnie. S nem ma­rad tétlen, hanem . . . köszörülöm a kasza élit, mert földünkön az idő érik, zajtalanul és félelmesen. Közben egyre fokozódik a fasiszta elnyomás, mely szinte fizikailag érinti József Attilát. A baloldali elhajlók szorgalmazására a párt­ból is kizárják. Rövid időre a pesszimizmus uralkodik el rajta, magánya tragikus. Idegrendszere nem bírja a reménytelen helyze­tet, a számtalan csalódást, a ma- gárahagyatottságot: bekövetkezik a tragédia. A tehervonat halálra gázolta azt a költőt, aki megdübörögtette a .földet, aki a munkásosztályt be­vezette a szent költészetbe és a dolgozó nép egyetemes érdekeit képviselte. József Attilában azt a költőt vesztettük el, aki észrevette az élet szépségeit is, aki gyönyörű szerelmi és hazafiúi lírája mellett hőn vágyta azt a világot, amely hét évvel halála után bontakozott ki. Milyen nagy vággyal énekel­te: Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! Kár, óriási kár, hogy nem érte meg. Várkonyi Imre DISZ Petőfi-iskoláink most tar­tották első foglalkozásaikat. Ezek azt bizonyítják, hogy fiataljaink, propagandistáink többsége helye­sen értelmezte a Petőfi-iskolák feladatait. A megyei, járási és a városi konferenciák is azt bizonyí­tották, hogy propagandistáink fe­lelősséggel, szívesen végzik mun­kájukat. A propagandisták majd­nem teljes létszámmal résztvetek a konferencián, jól felkészültek azokra és bátran vitáztak. Az an- docsi fiatalok propagandistája, Luncz Sándorné elvtársnő el­mondta: —i Az én iskoláskorom­ban igen keveset tanultam Petőfi­ről és a mi nagyjainkról. Én min­dent elkövetek, hogy a mi köz­ségünk fiataljai megismerjék és büszkék legyenek hazánk nagy fiaira. Kaposvár város propagandistái kettő kivételével teljes létszám­ban résztvettek a megbeszélésen és elhatározták, hogy nagyjaink megszerettetésével növelik fiatal­jaink nemzeti büszkeségét, haza­szeretetét. A propagandistakonferenciák minden járásban értékesek vol­tak, különösen sok módszert vitat­tak meg az ifjúság nevelésével kapcsolatban. A megbeszéléseken külön gonddal foglalkoztak a fia­talokat érdeklő romantikával. A Petőfi-iskolák első foglalkozá­sai azt tükrözik, hogy sikerült megértetni a fiatalokkal és a pro­pagandistákkal DISZ-oktatásunk feladatait. A megnyitók, az első összejövetelek ünnepélyesek, ba­ráti találkozás jellegűek voltak. A Kaposvári Textilművek fiataljai pl. a Petőfi-iskola ünnepélyes megnyitóját tánccal egybekötött tea-esttel zárták be, amelyre meg­hívták azokat a fiatalokat is, akik nem jelentkeztek DISZ-oktatásra. Az ünnepélyen ezek közül a fia­talok közül többen kérték, hogy ők is résztvehessenek a Petőfi-is- kolán. A Terményforgalmi Vállalatnál II. éves Petőfi-iskolán tanulnak a fiatalok. Az ünnepélyes megnyi­tót a párttitkár elvtárs mondta, utána a propagandista elvtársnő tartotta meg előadását, felhasz­nálva az „Uj Március*‘-t, mely­ből idézeteket olvasott. A fiatalok figyelmesen hallgatták az elő­adást. A foglalkozáson elhatároz­ták, hogy a következő órák után magyar és szovjet népdalokat ta­nulnak. Még sok helyen sikerültek igen jól az első foglalkozások a megyé­ben, pl. a siófoki járásban Adán- don, Bal atonszaba diban, tabi já­rásban Bedegkéren. Jellemző a fiatalok érdeklődésére, hogy sok­kal többen jelentek meg a Petőfi- iskola foglalkozásain, mint ameny- nyien jelentkeztek. Kadarkuton pi. jelentkezett 10 fiatal, a foglal­kozáson pedig résztvett 32, Szennán jelentkezett 15, résztvett 28. Az eredmények mellett vannak hiányosságok is. Különösen ott, ahol nem elég gonddal válogatták ki a propagandistákat vagy a hallgatókat. Ez megnehezíti a Pe­tőfi-iskolák zavartalan menetét.- Ennek következtében több .helyen késve kezdődnek a foglalkozások; Hiba az is, hogy egyes propagan­distáink még mindig nem értik a Petőfi-iskola: célját. Náluk a foglalkozások történelemórákká válnak. Propagandistáinknak látniuk kell, hogy mi a Petőfi-iskolák fel­adata, hogy fiataljainkkal megis- mertessék nagyjaink életét, haza- fiságát, ezzel elmélyítsék a fiata­lok hazaszeretetét. Kezdeti eredményeink biztatók. | Minden reményünk megvan arra, hogy a Petőfi-iskolák megyénk ifjúságának nevelésében eredmé­nyesen dolgoznak. ! Kévés Istvánné, DISZ Somogymegyei Bizottság, oktatási felelős. MEGJELENT A „PROPAGANDISTA“ LEGÚJABB SZÁMA A »Propagandista« decemberi szá­ma különösen a pártoktatás második témája feldolgozásában nyújt a pro­pagandistáiknak segítséget. Bevezetőben a lap közli Búza Már­ton cikkét: »A KV 1954. októberi határozatának felhasználása a kon­gresszusi anyagok tanulmányozásá­ban« címmel. Az MDP III. kongresszusa anya­gainak tanulmányozásához közli a lap: Réo’ei Jenő cikkét: »Népi demo­kráciánk osztályviszonyainak alaku­lása« címmel. A cikkíró adatok sok­rétű felihasználásával elemzi azt a folyamatot, amely a gazdasági vál­tozásoknak megfelelően 1945 óta társadalmunkban az osztályok át­alakulásában végbement. Benke Istvánné: »A népgazdaság erőinek átcsoportosítása« c. cikkben elemzi, mi tette szükségessé a nép­gazdaság erőinek átcsoportosítását, s melyek az átcsoportosítás fő terüle- t tei. j Mándi Péter cikkében: -A szocia­lista kereskedelem feladatai pár­tunk politikájának végrehajtásában« — a szocialista kereskedelem szere­pét és az új szakasszal kapcsolatos fő feladatait mutatja meg. Tóth Pál: »A pártfegyeüemről« címmel írt cikkében foglalkozik a pártfegyelem fő elvi kérdéseivel s megmutatja, melyek ma a pártfe­gyelem megszilárdításának legfonto­sabb feladatai. Válasz a propagandista kérdéseire c. rovatban a lap cikket közjói: Mi a nemzeti jövedelem? címmel. A rap több hozzászólást hoz a rovatban az előző számban megjelent: »Az erköl­csi «politikai egységről« c. cikkhez. Nemzetközi kérdések c. rovatban Félix Pál elemzi a Kínai Népköztár­saság államrendjét és osztályviszo­nyait. A propagandamunka tapasztala­taiból c. rovatban közli a folyóirat Illés Lajos cikkét: »Harcoljunk nyel­vünk tisztaságáért, kifejezőkészsé­günk gazdagításáért a propaganda- munkában« címmel. A cikk sok pél­dán mutatja be, mennyire rontja nyelvünket a helytelen szóhasználat, s mennyire árt- az ugyanakkor a propagandamunkának is. N. Kovinyov cikke: »Az Önálló ol­vasásról« a Partyijnaja Zsiznylből, számos jó tanácsot ad különösen a fei’sőhbfckú tanfolyamok részvevői­nek. Hunyor Erzsébet: »A szemináriu­mi bevezető . előadásokról« c. cikké« ben az alsó- és középfok propagan­distáinak nyújt segítséget. Mit olvasson a propagandista c. rovatban a lap közli Székely Andor­ne ismertetését: »A dialektikus ma­terializmus« c. műről és Iványi Béla ismertetését: »A magyar történész­kongresszus anyagairól«. Csütörtökön délután a deklaráció végleges megszövegezésére ült össze a moszkvai értekezlet Moszkva (TASZSZ). Az európai béke és biztonság kérdésével foglal­kozó értekezlet negyedik ülésén meg­tárgyalták az értekezleten részvevő országok közös deklarációjának ter­vezetét. Az említett deklarációval kapcso­latos eszmecsere eredményeképpen az értekezlet részvevői elhatározták, hogy moszkvai idő szerint 15 órakor ismét összeülnek a deklaráció végle­ges megszövegezése céljából. Hyugat-Németország keresztényszocialista ifjúságának állásfoglalása Berlin (MTI). A nyugatnémet ke­resztényszocialista ifjúság Biefeld- bem megtartott küldött-értekezlete erélyeshangú határozatban foglalt ál­lást az újrafelfegyverzés és a terv­bevett kényszertoborzás ellen. A határozat, amelyet egy szavazat ellenében fogadott el az értekezlet, felszólítja egész Németország ke­resztény világnézetű ifjúságát, hogy minden terrorral dacolva szálljon síkra a népek közötti megértésért, a béke megmentéséért és a német kér­dés békés rendezésével foglalkozó négyhatalmi értekezlet összehívásá­ért. . i

Next

/
Thumbnails
Contents