Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-16 / 271. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Fiatalok! Uj választópolgárok! Éljetek választójogotokkal! A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LA P J A XI. (évfolyam, 271. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1954. november 16. VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉSEK MEGYESZERTE Vasárnap megyeszerte választási nagygyűlések voltak, melyeken a megyei tanácstagjéloltek beszélget­tek, ismerkedtek választóikkal. A gyűlések lelkesek, bizakodó hangu­latúak voltak, a választók elmondj ták ügyes-ibajos dolgaikat, és azt, hegy mit várnak a jelöltektől, a Ha­zafias Népfronttól, NAGYATÁDON a mozihely iségpen mintegy 800—900 ember gyűlt össze vasárnap dél­előtt, hogy meghallgassák Kara An­na, az egészségügyi minisztérium fő­osztályvezetője beszédét. A helyiség szűknek bizonyult és nagyon sokan kint hallgatták az értékes beszámo­lót, melyet hangszórón közvetítettek. A beszéd után a nagyatádi kultúr- csoportok adták színvonalas műsort. FELSÖMOCSOLÄDON Horváth István dolgozó paraszt, me­gyei tanácstagjelölt tartott választási nagygyűlést. A község dolgozó pa­rasztjai a mozihelyiségben gyűltek össze, ahol mindvégig, lelkes hangu­latban folyt le a gyűlés. A választók elmondták, mit várnak az új ta- nácstagjelőltéfctől és ugyanakkor ar­ról is beszéltek, hogy munkájukat a dolgozó parasztok is támogatni fog­ják, mert csak együttes erővel tud­nak eredményeket elérni. Vörös József elvtárs kaposfüredi dolgozó paraszt, megyei tanácstag- jelölt két helyen is tartott ünnepi nagygyűlést vasárnap. Délelőtt SOMOGYASZALÓBAN ismerkedett meg választóival, ahol á kevés létszám ellenére igen jó volt a gyűlés. A jelenlévők közül majd­nem mindenki hozzászólt a beszá­molóhoz és igen értékes felszólalá­saikban nemcsak egyéni, hanem a község problémáival is foglalkoztak. Elismerésüket fejezték ki a dolgozó parasztok Ronga Fáinak, aki a köz­ségben legtöbbet tevékenykedett an­nak érdekében, hogy • régi vágyuk valóraválhatott: felépült a községi kultűrház. Kérték a választók, hogy amennyiben lehetséges, népkönyvtá­rat is kaphassanak és a kultúrház-> hoz szükséges dolgökat beszerezhes­sék. Este fél 8 órakor SOMOGYGESZTIBEN ismerkedett a dolgozó parasztokkal, választópolgárokkal Vörös József elvtárs. A mozihelyiségben mintegy 150 dolgozó jött össze, hogy meghall­gassák Vörös elvtárs beszédét. A be­számolóhoz többen hozzászóltak. A felszólalók elmondták, hogy sokat várnak a népfronttól, a tanácstag­jelöltektől és hitet tettek amellett, hogy a népfront zászlaját győzelem­re viszik. LÄTRÄNYBAN November 13-án, szombaton este 7 órakor Hátrányban a Hazafias Népfront-bizottság választási nagy­gyűlést rendezett, melynek szónoka Varga Károly országgyűlési képvi­selő, a Megyei Népfront-bizottság elnöke volt. A gyűlés megkezdése előtt Varga József igazgató-tanító üdvözölte az előadót, majd utána az úttörők mondtak köszöntőt, és virágcsokrot nyújtottak át. A mozáhelyiségben megtartott gyűlésen mintegy 150 fő vett részt és lelkes hangulatban, ér­deklődéssel hallgatták végig a be­szédet, melynek során Varga Károly többek között a következőket mon­dotta-; • — November 28-án, aipikor az ur­nák elé járul Hátrány község népe. számot kell hogy vessen múltjával, jelenével és jövőjével. Minden dol­gozó tegye mérlegre az elmúlt 10 esztendő eredményeit és hasonlítsa össze a felszabadulás előtti életével, a földnélküliség, cselédsors nyomorú­ságaival, s tegyen hitet amellett, hogy akarja-e a megkezdett utat to­vább folytain*, akarja-e békés építő­munkával szolgálni népünk félemel­kedésének, az életszínvonal emelésé­nek,- pz új szakasz politikájának út­ját. Én tudom, 'hogy mind Hátrány község népe, mind egész dolgozó né­pünk hittel és szent lelkesedéssel ezt akarja. Most az kell tehát, hogy amikor hitet tesznek az ’ új szakasz politikája mellett, megválasszák azo­kat a tanácstagokat, akiket a saját soraik közüt jelölték, akikben bíz-j nak, akiket alkalmasnak találnak ar-; ra, hogy érdekeiket — összeegyez- j tetve az egész dolgozó magyar népj érdekeivel —1 tudják szolgálni. Fogja meg egymás kezét Hátrány község, minden dolgozója és november 23-án egyemberként sorakozzon fel a Ha­zafias Népfront zászlaja alá és sza­vazzon a népfront jelöltjeire. Szeresse visssm becsületét a kaposvári járás! E hó 10-én a Somogyi Néplap megbírálta a kaposvári járás be­gyűjtési szerveit, hogy szavukat nem váltották valóra,'nem telje­sítették a beadást. A bírálat jogos volt és helyes. Nézzük meg köze­lebbről, hogy a kaposvári járás begyűjtési megbízottai a járási értekezleten tett vállalásukat mi­ért nem teljesítették. Nem egy esetben történt már meg a kaposvári járásban, hogy a termelőszövetkezetek tagjai és az egyéni dolgozó parasztok megkér­dezése nélkül tettek a tanácsi vagy a begyűjtési szervek válla­lásokat. Az ilyen vállalások papí­ron maradnak, eredményeket nem hoznak. Ugyanez történt akkor is, amikor a begyűjtési megbízottak fe­lelőtlen ígéretet tettek arra, hogy november 10-ig teljesí­tik őszi kapásokból begyűjté­si tervüket. A vállalások meg­tétele előtt nem beszélték meg a községi párt- és tanács­szervekkel, a tsz- és egyéni dolgozó parasztokkal, nem kérdezték meg véleményüket, •nem kérték segítségüket. A kaposvári járás tsz-ei és egyéni gazdái 304 vagon kukoricá­val, 101 vagon burgonyával, 60 vagon napraforgóval, 6369 mázsa sertéssel, 200 mázsa vágómarhá­val, 24.100 hektoliter tejjel, 341 mázsa tojással és 903 mázsa ba­romfival adósak államunknak. A járásban pedig minden lehetőség és adottság megvan ahhoz, hogy teljesítsék az állam iránti köte­lezettséget. Ezt bizonyítja az is, hogy az említett terményeket és termékcikkeket a szabadpiacon bőségesen lehet látni naponta a kaposvári járás dolgozó paraszt­jainál, akik eladni hozzák. Ezeket a süyos hibákat a kaposvári járás párt- és tanácsvezetői későn vet­ték észre. Nem intézkedtek idő­ben, hogy először a tervet kell teljesíteni, s csak utána -lehet szabadpiacon értékesíteni. , Nem vonták felelősségre azo­kat a begyűjtési megbízotta­kat, akik eltűrték, hogy a hát­ralék nagy mennyiségre, nö­vekedjék községükben. Annál is inkább komoly mulasztás történt az őszi kapások begyűjté­sében, mert a járásban a kukori­ca-, napraforgótörés és a burgo­nyaszedés befejeződött, de a be­adási kötelezettséget még nem teljesítették. Hibák vannak a községi begyűj­tési nyilvántartások reiidbehozá- sa körül is. Több községi begyűj­tési megbízott nem tudja kimutat­ni, hogy ki a hátralékos és ezért nem is tudják alkalmazni a hátra­lékosokkal szemben a szankciókat, a 10 százalékos felemelést és a helyszíni elszámoltatást. A járási begyűjtési hivatal ve­zetője hibát követett ei akkor, amikor megengedte, hogy munka­társai 4—5 nap alatt 7—8 közsé­get látogassanak meg. Ilyen rövid idő alatt valóban csak „látoga­tást41 tudtak tenni. Az ellenőrö­ket azokba a községekbe kellett volna küldeni, amelyek nagyon lemaradtak. Ezekben a községek­ben több napon keresztül segíte­ni kellett volna a megbízott mun­káját. Hiba az is, hogy a községi ta­nács elnöke és a begyűjtési meg­bízott nem beszéli meg közösen a feladatokat, nem számoltatják be a megbízottat a beadási terv tel­jesítéséről. Hiányzik a politikai felvilágo­sító munka is. A községi párt- szervezetek úgy gondolták, hogy* megy a begyűjtés magá­tól is. Az ellenség viszont nem hallga­tott, s ennek is rés^e van abban, hogy a parasztok nem teljesítet­ték állam iránti kötelezettségüket. Ezeket a súlyos hibákat a leg­rövidebb időn belüi ki kell javí­tani, hogy a járás begyűjtési mun­kája megjavuljon. Most az a feladat áll a kaposvá­ri járás kommunistái, pártenkí- vüli dolgozó parasztjai előtt, hogy visszaszerezzék a kaposvári járás becsületét. A községi párt- és ta- náesszervek vezetői, tsz- és egyéni dolgozó parasztjai tartsák becsületbeli kötelessé­güknek, hogy a választások tiszteletére községükben ne legyen egyetlenegy hátra­lékos sem. A begyűjtési szervek dolgozói al­kalmazzák bátran a notórius nem teljesítőkkel szemben a törvény szigorát, ha a szép sző már nem használ. Erezzenek felelősséget a járás becsületéért a járási, községi párt- és tanácsszervék, biztosítsák, hogy járásunk ismét elnyerhesse a ■méltó helyet a járások közti ver­senyben. Gőgös Péter, a járási tanács VB-elnökhelyettese. Pósz János nem bánta meg, hogy jól dolgozott Pósz Jánost, a hedrehelyi Búza- kalász tsz tagját szorgalmas, be­csületes emberként emlegetik a faluban és a tsz-ben. Pósz János a lovak mellett dolgozik, fogatos-. Szereti az állatokat, gondjukat vi­seli, tisztán tartja őket. Ebben az esztendőben is szorgalmasan dol­gozott a közösben, 440 munka­egységet írtak a könyvébe. Nem is bánta meg, hogy jól dolgozott egész éven keresztül, 12.276 forint jövedelmet vitt haza a termelő- szövetkezetből. Készpénzt 4000 fo­rintot, búzából 11 mázsát, szénát 26.5 mázsát, 35 kiló cukrot, 9 kiló mákot, 5 mázsa burgonyát, 4 köb­méter fát és még sok más ter­ményféleséget kapott. „Qle tej telije magát, Óié ka néni!. .“ B OKA NÉNI a tűzhely körül sürgölődött. Nagyokat pis­logott, amint a fazékból ki-kicsa- pódott a húsleves illatos gőze. Aztán megnézte, hogy pirül-e a rétes a sütőben. Sietett a vacsora­főzéssel, mert már beesteledett és minden percben betoppanhat a férje, meg a fia és a menye, akik bizonyára megéhezték már a me­zőn. Azt a szégyent *neg nem tudná elviselni, ha elkésne a va­csorafőzéssel, mert olyan még nem történt .vele soha. Az udvar felől léptek nesze hallatszott. . — Jaj, istenem! — rezzent ösz- sze — már itt is vannak. . . Ez a nyavalyás tyúk az oka minden­nek. Majd egy óráig csalogattam, mire be tudtam szorítani az ólba. És most a fazékban is olyan aka­ratos, nem puhul a húsa. Az ajtón kopogtak. — Ez idegen — villant fel ben­ne —, mert a mieink kopogás nél­kül is belépnek. Tessék, lépjen be — mondta hangosan és tekinteté­vel az ajtónyílásra meredt, ame­lyen egy fiatalember dugta be Szőke fejét. — Hát ez meg ki? — nézett gyanakodva a jövevényre. 1—■ Bókáékat keresem. Jó he­lyen járok? —- nyújtotta kezét a váratlan vendég. — I... igen. Itt laknak —' nyög­te ki zavartan az asszony — de a férjem és a fiam még nem jött haza a mezőről. Mi ügyben érdek­lődik az úr? — Csak azt szeretném megtud­ni, hogy állnak a beadással? Mert a tanács nem tudott pontos vá­laszt adni. XJÄT... IZÉ... én nem tu­dóm. Nem én vagyok a gazda — hebegte az asszony. — Majd a fiam. . . Az intézi az ilyesmit nálunk. Én nem is értek ehhez. Üljön le addig az úr, talán most már hazaérnek fiamék. — Köszönöm — húzta- maga alá a vendég az egyik csumafona- tos széket és mosollyal szemlél- gette a bizalmatlankodó öreg­asszonyt, aki hangosan mérgelőd­ve böködte a fazékban párolgó tyúkhúst. — A fene esett volna a fajába. Csak nem akar puhulni. —i Talán valami öreg tyúk volt? — Az hát. .. Nem akartam be­vinni a begyűjtőhöz, mert hátha megszidtak volna érte, inkább levágtam. — Már a beadásba^is adták ba­romfit? — Még hogy adtunk-e? — for- tyant fel az asszony. — Még a tavasszal beadtuk a soványbarom­fit is, meg a kövéret is, a hízott­sertéssel együtt, egész évre. — Igen? — kérdezte tettetett csodálkozással a fiatalember, mintha erről eddig mit sem tudott volna. — Isten uccse... de ha nem hiszi, hát itt a beadási könyvünk, nézze meg. — Az asszony gyorsan előkotorta a sublótfiókból a gazda­könyvet, amely egy fekete kendő­be volt belecsomagolva. — Tes­sék —i tette oda az asztalra, mi­után kitakarta a kendőből. — Én nem vagyok köteles hazudni ma­gának. —; No jó, én nem is kételkedek a néni szavában — mentegetőd- zött a fiatalember, aztán szem­ügyre vette a könyvbe rótt szá­mokat. Majd a fejét csóválta 0's hol a könyvbe, hol Bóka nénire pislantott. — Mit csóválja a fejét? ... Tán még most sem hiszi? E lhiszem én. Bóka né­ni! — Hát akkor mi a baj? — Az, hogy a könyv szerint maguk tényleg beadták a kötele­zőt állatból és állati . termékek­ből erre az évre, de a tanácsnál ez nincs elkönyvelve. Ami bizony hiba. — Nincs? — álmélkodott el az. asszony, hogy leplezze magát és tétován magyarázkodni próbált: — Hát mert mindig sokan van­nak ott a tanácsnál, aztán mi meg nem értünk rá annyit vá­rakozni. És olyan nagy baj az? — Baj bizony — állt fel a ven­dég. — De majd én beíratom. | — Óh! Az istenre,' csak nem csinál ebből veszekedést? Hiszen olyan jóba vagyunk mi azokkal a tanácsiakkal, nem szeretném, ha. . . Meg aztán mi vagyunk' az oka, nem a tanács — fogta a szót könyörgőre az asszony. — Mert tudja, úgy volt az, hogy minket sokszor kiírtak a tanácsnál a táb­lára, meg a Somogyi Néplapba is. Aztán ezek a kőröshegyiek is sok­szor „megálligáltak“ bennünket, hogy „na, de nagyon siettek az­zal a beadással, úgy látszik, szere­tik magukat fitogtatni'4— és res- telltük már ezt. De ezután igazán beíratjuk mindig. Na, ugye nem megy át a tanácshoz? — Ne restellj e magát, Bóka né­ni! Inkább legyen büszke 'arra, hogy maguk sohasem1 késlekednek a beadással. A FIATALEMBER biztató mosollyal nézett az asz- szonyra. Majd hirtelen másra te­relte a szót: — Van-e maguknak, rádiójuk, Bóka néni? — Rádiónk, az nincs, de venni akarunk — bökte ki önkénytele­nül Bókáné. És hirtelen nem .is tudta, jól értette-e a kérdést, hogy mi köze a rádiónak a be­gyűjtéshez. — Miért kérdi ezt? — Azért, mert akkor egy szép világvevő ! készüléket veszünk maguknak. — Neküünk? — nézett nagyot az asszony. — Aztán ki veszi ne­künk azt a rádiót? — Hát a Megyei Begyűjtési Hivatal— válaszolt a vendég. —■ Mert hogy most a begyűjtési mi­nisztérium jutalmakat adott, ame­lyeket szét kell osztani a kon­gresszusi versenyben élenjáró gaz­dák között. — Óh! Hát ez igaz lenne? Jaj, a kis unokám de örülne neki! Ül­jön hát már le, fiacskám, osztán mondja el, hogy hogy hívják ma­gát és honnan van? Hadd tudjam majd elmondani a családnak, ha hazajön — marasztalta a fiatal­embert most már kedveskedve. Aztán ő is odatelepedett vele szembe egy székre. — Bóka bácsi már ismer en­gem — válaszolta a vendég. 1—. Réti Györgynek hívnak, a Megyei Begyűjtési Hivataltól vagyok. Azért jöttem ellenőrizni a maguk beadási teljesítését is, hogy tény­leg maguknak jár-e xa legnagyobb jutalom a versenyben. |3 OLDOGAN MOSOLYGOTT , Bóka néni, s már maga elé képzelte a „zenélőmasina“ lakko­zott dobozát, melyet aztán egy hét múlva a valóságban is ott lá­tott a kis asztalon, amint a család­dal együtt köréje ülve gyönyör­ködtek a szép, kedves ajándék­nak. Szűcs Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents