Somogyi Néplap, 1954. november (11. évfolyam, 259-283. szám)
1954-11-16 / 271. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Fiatalok! Uj választópolgárok! Éljetek választójogotokkal! A MAGYAR DOLGOZÓK PARTJA SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LA P J A XI. (évfolyam, 271. szám. ARA 50 FILLÉR Kedd, 1954. november 16. VÁLASZTÁSI NAGYGYŰLÉSEK MEGYESZERTE Vasárnap megyeszerte választási nagygyűlések voltak, melyeken a megyei tanácstagjéloltek beszélgettek, ismerkedtek választóikkal. A gyűlések lelkesek, bizakodó hangulatúak voltak, a választók elmondj ták ügyes-ibajos dolgaikat, és azt, hegy mit várnak a jelöltektől, a Hazafias Népfronttól, NAGYATÁDON a mozihely iségpen mintegy 800—900 ember gyűlt össze vasárnap délelőtt, hogy meghallgassák Kara Anna, az egészségügyi minisztérium főosztályvezetője beszédét. A helyiség szűknek bizonyult és nagyon sokan kint hallgatták az értékes beszámolót, melyet hangszórón közvetítettek. A beszéd után a nagyatádi kultúr- csoportok adták színvonalas műsort. FELSÖMOCSOLÄDON Horváth István dolgozó paraszt, megyei tanácstagjelölt tartott választási nagygyűlést. A község dolgozó parasztjai a mozihelyiségben gyűltek össze, ahol mindvégig, lelkes hangulatban folyt le a gyűlés. A választók elmondták, mit várnak az új ta- nácstagjelőltéfctől és ugyanakkor arról is beszéltek, hogy munkájukat a dolgozó parasztok is támogatni fogják, mert csak együttes erővel tudnak eredményeket elérni. Vörös József elvtárs kaposfüredi dolgozó paraszt, megyei tanácstag- jelölt két helyen is tartott ünnepi nagygyűlést vasárnap. Délelőtt SOMOGYASZALÓBAN ismerkedett meg választóival, ahol á kevés létszám ellenére igen jó volt a gyűlés. A jelenlévők közül majdnem mindenki hozzászólt a beszámolóhoz és igen értékes felszólalásaikban nemcsak egyéni, hanem a község problémáival is foglalkoztak. Elismerésüket fejezték ki a dolgozó parasztok Ronga Fáinak, aki a községben legtöbbet tevékenykedett annak érdekében, hogy • régi vágyuk valóraválhatott: felépült a községi kultűrház. Kérték a választók, hogy amennyiben lehetséges, népkönyvtárat is kaphassanak és a kultúrház-> hoz szükséges dolgökat beszerezhessék. Este fél 8 órakor SOMOGYGESZTIBEN ismerkedett a dolgozó parasztokkal, választópolgárokkal Vörös József elvtárs. A mozihelyiségben mintegy 150 dolgozó jött össze, hogy meghallgassák Vörös elvtárs beszédét. A beszámolóhoz többen hozzászóltak. A felszólalók elmondták, hogy sokat várnak a népfronttól, a tanácstagjelöltektől és hitet tettek amellett, hogy a népfront zászlaját győzelemre viszik. LÄTRÄNYBAN November 13-án, szombaton este 7 órakor Hátrányban a Hazafias Népfront-bizottság választási nagygyűlést rendezett, melynek szónoka Varga Károly országgyűlési képviselő, a Megyei Népfront-bizottság elnöke volt. A gyűlés megkezdése előtt Varga József igazgató-tanító üdvözölte az előadót, majd utána az úttörők mondtak köszöntőt, és virágcsokrot nyújtottak át. A mozáhelyiségben megtartott gyűlésen mintegy 150 fő vett részt és lelkes hangulatban, érdeklődéssel hallgatták végig a beszédet, melynek során Varga Károly többek között a következőket mondotta-; • — November 28-án, aipikor az urnák elé járul Hátrány község népe. számot kell hogy vessen múltjával, jelenével és jövőjével. Minden dolgozó tegye mérlegre az elmúlt 10 esztendő eredményeit és hasonlítsa össze a felszabadulás előtti életével, a földnélküliség, cselédsors nyomorúságaival, s tegyen hitet amellett, hogy akarja-e a megkezdett utat tovább folytain*, akarja-e békés építőmunkával szolgálni népünk félemelkedésének, az életszínvonal emelésének,- pz új szakasz politikájának útját. Én tudom, 'hogy mind Hátrány község népe, mind egész dolgozó népünk hittel és szent lelkesedéssel ezt akarja. Most az kell tehát, hogy amikor hitet tesznek az ’ új szakasz politikája mellett, megválasszák azokat a tanácstagokat, akiket a saját soraik közüt jelölték, akikben bíz-j nak, akiket alkalmasnak találnak ar-; ra, hogy érdekeiket — összeegyez- j tetve az egész dolgozó magyar népj érdekeivel —1 tudják szolgálni. Fogja meg egymás kezét Hátrány község, minden dolgozója és november 23-án egyemberként sorakozzon fel a Hazafias Népfront zászlaja alá és szavazzon a népfront jelöltjeire. Szeresse visssm becsületét a kaposvári járás! E hó 10-én a Somogyi Néplap megbírálta a kaposvári járás begyűjtési szerveit, hogy szavukat nem váltották valóra,'nem teljesítették a beadást. A bírálat jogos volt és helyes. Nézzük meg közelebbről, hogy a kaposvári járás begyűjtési megbízottai a járási értekezleten tett vállalásukat miért nem teljesítették. Nem egy esetben történt már meg a kaposvári járásban, hogy a termelőszövetkezetek tagjai és az egyéni dolgozó parasztok megkérdezése nélkül tettek a tanácsi vagy a begyűjtési szervek vállalásokat. Az ilyen vállalások papíron maradnak, eredményeket nem hoznak. Ugyanez történt akkor is, amikor a begyűjtési megbízottak felelőtlen ígéretet tettek arra, hogy november 10-ig teljesítik őszi kapásokból begyűjtési tervüket. A vállalások megtétele előtt nem beszélték meg a községi párt- és tanácsszervekkel, a tsz- és egyéni dolgozó parasztokkal, nem kérdezték meg véleményüket, •nem kérték segítségüket. A kaposvári járás tsz-ei és egyéni gazdái 304 vagon kukoricával, 101 vagon burgonyával, 60 vagon napraforgóval, 6369 mázsa sertéssel, 200 mázsa vágómarhával, 24.100 hektoliter tejjel, 341 mázsa tojással és 903 mázsa baromfival adósak államunknak. A járásban pedig minden lehetőség és adottság megvan ahhoz, hogy teljesítsék az állam iránti kötelezettséget. Ezt bizonyítja az is, hogy az említett terményeket és termékcikkeket a szabadpiacon bőségesen lehet látni naponta a kaposvári járás dolgozó parasztjainál, akik eladni hozzák. Ezeket a süyos hibákat a kaposvári járás párt- és tanácsvezetői későn vették észre. Nem intézkedtek időben, hogy először a tervet kell teljesíteni, s csak utána -lehet szabadpiacon értékesíteni. , Nem vonták felelősségre azokat a begyűjtési megbízottakat, akik eltűrték, hogy a hátralék nagy mennyiségre, növekedjék községükben. Annál is inkább komoly mulasztás történt az őszi kapások begyűjtésében, mert a járásban a kukorica-, napraforgótörés és a burgonyaszedés befejeződött, de a beadási kötelezettséget még nem teljesítették. Hibák vannak a községi begyűjtési nyilvántartások reiidbehozá- sa körül is. Több községi begyűjtési megbízott nem tudja kimutatni, hogy ki a hátralékos és ezért nem is tudják alkalmazni a hátralékosokkal szemben a szankciókat, a 10 százalékos felemelést és a helyszíni elszámoltatást. A járási begyűjtési hivatal vezetője hibát követett ei akkor, amikor megengedte, hogy munkatársai 4—5 nap alatt 7—8 községet látogassanak meg. Ilyen rövid idő alatt valóban csak „látogatást41 tudtak tenni. Az ellenőröket azokba a községekbe kellett volna küldeni, amelyek nagyon lemaradtak. Ezekben a községekben több napon keresztül segíteni kellett volna a megbízott munkáját. Hiba az is, hogy a községi tanács elnöke és a begyűjtési megbízott nem beszéli meg közösen a feladatokat, nem számoltatják be a megbízottat a beadási terv teljesítéséről. Hiányzik a politikai felvilágosító munka is. A községi párt- szervezetek úgy gondolták, hogy* megy a begyűjtés magától is. Az ellenség viszont nem hallgatott, s ennek is rés^e van abban, hogy a parasztok nem teljesítették állam iránti kötelezettségüket. Ezeket a súlyos hibákat a legrövidebb időn belüi ki kell javítani, hogy a járás begyűjtési munkája megjavuljon. Most az a feladat áll a kaposvári járás kommunistái, pártenkí- vüli dolgozó parasztjai előtt, hogy visszaszerezzék a kaposvári járás becsületét. A községi párt- és ta- náesszervek vezetői, tsz- és egyéni dolgozó parasztjai tartsák becsületbeli kötelességüknek, hogy a választások tiszteletére községükben ne legyen egyetlenegy hátralékos sem. A begyűjtési szervek dolgozói alkalmazzák bátran a notórius nem teljesítőkkel szemben a törvény szigorát, ha a szép sző már nem használ. Erezzenek felelősséget a járás becsületéért a járási, községi párt- és tanácsszervék, biztosítsák, hogy járásunk ismét elnyerhesse a ■méltó helyet a járások közti versenyben. Gőgös Péter, a járási tanács VB-elnökhelyettese. Pósz János nem bánta meg, hogy jól dolgozott Pósz Jánost, a hedrehelyi Búza- kalász tsz tagját szorgalmas, becsületes emberként emlegetik a faluban és a tsz-ben. Pósz János a lovak mellett dolgozik, fogatos-. Szereti az állatokat, gondjukat viseli, tisztán tartja őket. Ebben az esztendőben is szorgalmasan dolgozott a közösben, 440 munkaegységet írtak a könyvébe. Nem is bánta meg, hogy jól dolgozott egész éven keresztül, 12.276 forint jövedelmet vitt haza a termelő- szövetkezetből. Készpénzt 4000 forintot, búzából 11 mázsát, szénát 26.5 mázsát, 35 kiló cukrot, 9 kiló mákot, 5 mázsa burgonyát, 4 köbméter fát és még sok más terményféleséget kapott. „Qle tej telije magát, Óié ka néni!. .“ B OKA NÉNI a tűzhely körül sürgölődött. Nagyokat pislogott, amint a fazékból ki-kicsa- pódott a húsleves illatos gőze. Aztán megnézte, hogy pirül-e a rétes a sütőben. Sietett a vacsorafőzéssel, mert már beesteledett és minden percben betoppanhat a férje, meg a fia és a menye, akik bizonyára megéhezték már a mezőn. Azt a szégyent *neg nem tudná elviselni, ha elkésne a vacsorafőzéssel, mert olyan még nem történt .vele soha. Az udvar felől léptek nesze hallatszott. . — Jaj, istenem! — rezzent ösz- sze — már itt is vannak. . . Ez a nyavalyás tyúk az oka mindennek. Majd egy óráig csalogattam, mire be tudtam szorítani az ólba. És most a fazékban is olyan akaratos, nem puhul a húsa. Az ajtón kopogtak. — Ez idegen — villant fel benne —, mert a mieink kopogás nélkül is belépnek. Tessék, lépjen be — mondta hangosan és tekintetével az ajtónyílásra meredt, amelyen egy fiatalember dugta be Szőke fejét. — Hát ez meg ki? — nézett gyanakodva a jövevényre. 1—■ Bókáékat keresem. Jó helyen járok? —- nyújtotta kezét a váratlan vendég. — I... igen. Itt laknak —' nyögte ki zavartan az asszony — de a férjem és a fiam még nem jött haza a mezőről. Mi ügyben érdeklődik az úr? — Csak azt szeretném megtudni, hogy állnak a beadással? Mert a tanács nem tudott pontos választ adni. XJÄT... IZÉ... én nem tudóm. Nem én vagyok a gazda — hebegte az asszony. — Majd a fiam. . . Az intézi az ilyesmit nálunk. Én nem is értek ehhez. Üljön le addig az úr, talán most már hazaérnek fiamék. — Köszönöm — húzta- maga alá a vendég az egyik csumafona- tos széket és mosollyal szemlél- gette a bizalmatlankodó öregasszonyt, aki hangosan mérgelődve böködte a fazékban párolgó tyúkhúst. — A fene esett volna a fajába. Csak nem akar puhulni. —i Talán valami öreg tyúk volt? — Az hát. .. Nem akartam bevinni a begyűjtőhöz, mert hátha megszidtak volna érte, inkább levágtam. — Már a beadásba^is adták baromfit? — Még hogy adtunk-e? — for- tyant fel az asszony. — Még a tavasszal beadtuk a soványbaromfit is, meg a kövéret is, a hízottsertéssel együtt, egész évre. — Igen? — kérdezte tettetett csodálkozással a fiatalember, mintha erről eddig mit sem tudott volna. — Isten uccse... de ha nem hiszi, hát itt a beadási könyvünk, nézze meg. — Az asszony gyorsan előkotorta a sublótfiókból a gazdakönyvet, amely egy fekete kendőbe volt belecsomagolva. — Tessék —i tette oda az asztalra, miután kitakarta a kendőből. — Én nem vagyok köteles hazudni magának. —; No jó, én nem is kételkedek a néni szavában — mentegetőd- zött a fiatalember, aztán szemügyre vette a könyvbe rótt számokat. Majd a fejét csóválta 0's hol a könyvbe, hol Bóka nénire pislantott. — Mit csóválja a fejét? ... Tán még most sem hiszi? E lhiszem én. Bóka néni! — Hát akkor mi a baj? — Az, hogy a könyv szerint maguk tényleg beadták a kötelezőt állatból és állati . termékekből erre az évre, de a tanácsnál ez nincs elkönyvelve. Ami bizony hiba. — Nincs? — álmélkodott el az. asszony, hogy leplezze magát és tétován magyarázkodni próbált: — Hát mert mindig sokan vannak ott a tanácsnál, aztán mi meg nem értünk rá annyit várakozni. És olyan nagy baj az? — Baj bizony — állt fel a vendég. — De majd én beíratom. | — Óh! Az istenre,' csak nem csinál ebből veszekedést? Hiszen olyan jóba vagyunk mi azokkal a tanácsiakkal, nem szeretném, ha. . . Meg aztán mi vagyunk' az oka, nem a tanács — fogta a szót könyörgőre az asszony. — Mert tudja, úgy volt az, hogy minket sokszor kiírtak a tanácsnál a táblára, meg a Somogyi Néplapba is. Aztán ezek a kőröshegyiek is sokszor „megálligáltak“ bennünket, hogy „na, de nagyon siettek azzal a beadással, úgy látszik, szeretik magukat fitogtatni'4— és res- telltük már ezt. De ezután igazán beíratjuk mindig. Na, ugye nem megy át a tanácshoz? — Ne restellj e magát, Bóka néni! Inkább legyen büszke 'arra, hogy maguk sohasem1 késlekednek a beadással. A FIATALEMBER biztató mosollyal nézett az asz- szonyra. Majd hirtelen másra terelte a szót: — Van-e maguknak, rádiójuk, Bóka néni? — Rádiónk, az nincs, de venni akarunk — bökte ki önkénytelenül Bókáné. És hirtelen nem .is tudta, jól értette-e a kérdést, hogy mi köze a rádiónak a begyűjtéshez. — Miért kérdi ezt? — Azért, mert akkor egy szép világvevő ! készüléket veszünk maguknak. — Neküünk? — nézett nagyot az asszony. — Aztán ki veszi nekünk azt a rádiót? — Hát a Megyei Begyűjtési Hivatal— válaszolt a vendég. —■ Mert hogy most a begyűjtési minisztérium jutalmakat adott, amelyeket szét kell osztani a kongresszusi versenyben élenjáró gazdák között. — Óh! Hát ez igaz lenne? Jaj, a kis unokám de örülne neki! Üljön hát már le, fiacskám, osztán mondja el, hogy hogy hívják magát és honnan van? Hadd tudjam majd elmondani a családnak, ha hazajön — marasztalta a fiatalembert most már kedveskedve. Aztán ő is odatelepedett vele szembe egy székre. — Bóka bácsi már ismer engem — válaszolta a vendég. 1—. Réti Györgynek hívnak, a Megyei Begyűjtési Hivataltól vagyok. Azért jöttem ellenőrizni a maguk beadási teljesítését is, hogy tényleg maguknak jár-e xa legnagyobb jutalom a versenyben. |3 OLDOGAN MOSOLYGOTT , Bóka néni, s már maga elé képzelte a „zenélőmasina“ lakkozott dobozát, melyet aztán egy hét múlva a valóságban is ott látott a kis asztalon, amint a családdal együtt köréje ülve gyönyörködtek a szép, kedves ajándéknak. Szűcs Ferenc
