Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-24 / 252. szám

Fiatalok! Új ¥ála§ztopol^árok! Éljetek választójogotokkal! Az ENSZ közgyűlésének ülésszaka New York (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlése október 21-én teljes ülést tartott. Az első napirendi ponttal, a mandátumvizsgáló bizottság jelenté­sének jóváhagyásával kapcsolatban Van Kleffens, a közgyűlés .elnöke ki­jelentette: «-kérés érkezett be arra- vónatkozólag, hogy külön tegyék fel szavazásra a »kínai-« (Kuomintang) küldöttség mandátumának kérdé­sét«. A kuomintang-képviselő mandátu­mának. elfogadása mellett 35 kül­döttség szavazott, ellene 10 küldött­ség (a Szovjetunió, az USZSZK, a BSZSZK, Lengyelország, Csehszlo­vákia, Jugoszlávia, India, Indonézia, Svédország és Burma). Három kül­döttség (Norvégia, Dánia és Izrael) tartózkodott a szavazástól. Krisna Menőn, az indiai küldött­ség vezetője szavazatát megindokol­va sajnálkozását fejezte ki amiatt, hegy a közgyűlés elnöke vélemény- cserére lehetőséget nem nyújtva tet­te fel ezt a kérdést szavazásra. — A kérdéses küldöttség tagjait ■ — mondotta Menőn — nem te­kintjük Kína képviselőinek, mandátumuk elfogadása ellen­tétben áll aa Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmányával. A mandátumot államfők adják ki. — Menőn e?zel kapcsolatban hivatko­zott a közgyűlés eljárási szabályai­nak 27. szabályára, amely kimond­ja, hogy a mandátumot az államfő­nek kell kiadnia, Formoza állam pe­dig »nem létezik. Ezután J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője szólalt fel. Hangsúlyoz­ta, hogy a Kínai Népköztársaságot és a nagy kínai népet csak a Kínai Népköztársaság küldöttsége kép­viselheti az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A mandátumvizsgáló bizottság je­lentését egészében véve 45 szava­zattál, 8 tartózkodással (Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, BSZSZK, USZSZK és mások) fogad­ták el. A közgyűlés ezután megkezdte a főbizottság azon ajánlásának tár­gyalását, hogy tűzzék napirendre »az új háború propagandájának eltiltá­sa« elnevezésű kérdést, amelyet Csehszlovákia küldöttsége javasolt, továbbá »a hajózás szabadságának megsértése a kínai tengerek körze­tében« és »a Kínai Népköztársaság elleni agresszív cselekmények, vala­mint az Amerikai Egyesült Álla­mok haditengerészetére, e cselekmé­nyekért háruló felelősség« kérdését. Az utóbbi két kérdést a Szovjetunió küldöttsége javasolta. A közgyűlés szótöbbséggel jóvá­hagyta a főbizottságnak azt a ja­vaslatát, hogy tűzzék a mostani ülésszak napirendjére »az új há­ború propagandájának eltiltása« elnevezésű kérdést. A főbizottság többsége úgy dön­tött, hogy »a hajózás szabadságának megsértése a kínai tengerek körze­tében« kérdésének napirendre tűzé­sét újból halasszák el és halasszák el »a Kínai Népköztársaság elleni agresszív cselekmények, valamint az Amerikai Egyesült Államok hadi­tengerészetére e cselekményekért háruló felelősség« kérdése napirend­re tűzésének tárgyalását. A. J. Visinszkij, a Szovjetunió képviselője ezzel kapcsolatban kije­lentette, hogy a Szovjetunió kül­döttsége helytelennek és teljesen in­dokolatlannak tartja a főbizottság többségének azt a határozatát, hogy elhalasztják a »szóbanforgó két kér­dés napirendre tűzésének megtárgya­lását«. A közgyűlés szótöbbséggel jóvá­hagyta a főbizottságnak azt az aján­lását, hogy halasszák el a szovjet küldöttség által javasolt két. kérdés tárgyalását. Az ajánlás ellen szava­zott a Szovjetunió, az USZSZK, a BSZSZK, Lengyelország és Csehszlo­vákia küldöttsége. A közgyűlés ezután a szociális és pénzügyi kérdésekkel foglalkozó bi­zottságnak az ENSZ menekültügyi főbiztosi hivatalának tevékenységére vonatkozó jelentését és határozati javaslatát tárgyalta meg. Szombaton szállították Tatabányára a sorsolási kerekeket. A Második Békekölcsön e hó­napra kerülő ötödik sorsolásának színhelyére, a tatabányai Népház­ba szombaton szállították el a ke­rekeket, amelyeket a pénzügymi­niszter által kinevezett sorsolási bizottság több tagja kísért. A sor­solási kerekeket a Népház egyik különtermében helyezték el és sor­solás kezdetéig itt őrzik. TÍZ ÉVE írta: A. Konnyikov, Jugoszlávia felszabadításában résztvett szovjet tartalékos gárdaőrnagy 1 944 ŐSZÉN TÖRTÉNT. ■*-... Románia már kapitulált. Hadosztályunk hetekig tartó erőlte­tett éjjeli menetben haladt előre. Nappal csalitokban, kertekben, er­dőkben rejtőztünk ... Kellemetlen esős -idő volt. Megállás nélkül szi­tált a hideg őszi eső. Aztán egy éjszaka, amikor a had­osztály már a Duna mentén mene­telt, a derengő hajnalban váratlanul megszűnt az eső. A ködben átde­rengtek a túlsó partról az erdős ju­goszláv hegyek. Amikor megkaptuk az átkelési pa­rancsot, nem kellett hozzá magya­rázatot fűzni. A szovjet lapokban sok szó esett a jugoszláv felszaba­dító néphadsereg hadműveleteiről, a jugoszláv partizánok hőstetteiről, akik az országot még gyűlöletes igá­ban tartó hitlerista és olasz csapa­tok hátában küzdöttek. Mind tud­tuk, hogy a jugoszláv nép nem adta meg magát az ellenségnek, minden erejéből ellenáll. Villámgyorsan megszerveztük az átkelést. Hátunk mögött, tudtuk a Dnyeprt és a Dnyesztrt, a Szeretet és a Búgot, úgyhogy ebben már nagy gyakorlatunk volt.. Az első oszlop vízreszállt és el­hagyta a román partot a szemközti Kladova falú irányában. Az átkelés váratlanul érte a hitleristákat. Poz- dorjává verve, szétszórva, rendetle­nül menekültek a hegyekbe. Egy, jugoszláv kisfiú futott első­nek katonáinkhoz. Lihegve, léleksza­kadva kiáltotta: »Zsivio Grvena Ar- mija!« — Éljen a Vörös Hadsereg! — Kezében -almát szorongatott. Az­zal kínálta1 a katonákat. Percek alatt feketélletka part a falu népétől, ősz .öregek, napbarnította ifjak, lányok és,[ asszonyok, legények, gyermekek csillogó szemmel, boldogan üdvözöl­tek, öleltek, csókoltak bennünket. Virágot hoztak, gyümölccsel kínál­tak. A legnagyobb tisztelet jeléül az ottani szokás szerint csipkekendőt kötöttek át vállukon. Futva jött a falusi zenekar. Percek alatt népün­nepély kerekedett az alig egy órája még kihalt, puszta folyóparton. A falu vénei kenyérrel, sóval kínálták a hadosztályparancsnokot. Az átkelés folytatódott. Menetosz- lop-menetoszlop után teljes rendben indult délnek, üldözte a hátráló hit­leristákat, félresöpörve az útból hát­védeiket. Mihajlovactól délre azonban vá­ratlanul az ellenség összpontosított tüze állította meg az elöl menetelő zászlóaljat. Nem volt kétséges: friss ellenséges erők léptek akcióba. Már az első hadifoglyoktól megtudtuk, hogy a Görögországból és Makedó­niából északra törő Weichs tábor­nagy »F« hadseregcsoportjának erős elővédjével kerültünk szembe, Két teljeslétszámú hitlerista hadosztály ütközött meg velünk. Az ellenségnek nem volt más út­ja, csak ez, amelyet mi szálltunk meg. Súlyos helyzetbe kerültünk. Helyt kellett állnunk az ellenség túlerejével szemben, nehéz, erdős, hegyes terepen, az egyetlen járható úton. S a jugoszláv parasztok hű segítő­társaink voltak a nehéz helyzetben. Kiépítették és javították a védelmi állásokat, lőszert szállítottak, segí­tettek a sebesültszállításban. A la­kosság odaadta nekünk minden fe­lesleges élelmiszerét. A falubeliek vezették felderítő járőreinket, meg­mutatták azokat a hegyi ösvényeket, amelyeken a hitleristák esetleg meg­kerülhettek bennünket. Jugoszlávia földjének egy kis csücskén, az ismeretlen Mihajlovac falunál többé-kevésbbé Jugoszlávia felszabadítása forgott kockán. Had­osztályunk parancsot kapott, hogy bármi áron tartóztassa fel a kétség- beesetten áttöréssel kísérletező né­met egységeket. Uj hadosztályokat A francia nép harcol a háborús tervek ellen Moszkva (TASZSZ). A „Pravda-* október 23—i száma közölte Lau­rent Casanova, a Francia Kommu­nista Párt Központi Bizottsága tagjának cikkét. Laurent Casanova cikkében elemzi az utóbbi négy hónap fon­tosabb eseményeit és rámutat arra: A francia kormány tudja, hogy amennyiben a francia nép meg­ismeri a londoni egyezmény tar­talmát, visszautasítja azt. A fran­cia nép ma jobban fel van készül­ve a harcra, mint bármikor. A jelenlegi viszonyok közt dön­tő jelentőségű az a harc, amelyet lent, a legszélesebb néprétegekben vívnak a nemzeti egység biztosí­tásáért. Úgy, mint az „európai hadsereg“ elleni harc idején, most is éppen lentről tör fel egy hatal­mas mozgalom, amely biztosítja a különböző irányzatú politikusok csatlakozását. Ami a Francia Kom­munista Pártot illeti, minden ere­jével ismét kijelenti, hogy kész együttműködni minden társadalmi és politikai szervezettel, amely fellép a német militarizmus feltá­masztása ellen, a szervezetek min­den képviselőjével, bármilyen le­gyen is politikai hovatartozásuk. B francia ifjúság ellenzi Kyugat- Németország felfegyverzését Párizs (TASZSZ). A Francia Köz- társasági Ifjúsági Szövetség Orszá­gos Bizottsága Arcuei'lben, Párizs munkáslakta külvárosában ülést tar­tott. Guy Ducoloné, a szövetség főtit­kára beszámolójában hangsúlyozta, hogy a francia ifjúság határozottan ellenzi Nyugat-Németország bármi­lyen formában való felfegyverzését. Ä francia ifjúság követeli, hogy a francia parlamenti képviselők uta­sítsák el a londoni határozatokat, miként annakidején az EVK-ról szóló szerződéssel tették. A bizottság az ülésen elfogadott határozatában és a Mendes-France kormányhoz intézett levelében újból leszögezte a francia ifjúság szilárd elhatározását, hogy nem engedi meg a bonni revansiszták felfegyverzését. KINEVEZÉS A Népköztársaság Elnöki Taná­csa Bata István altábornagy, hon­védelmi minisztert vezérezredessé nevezte ki. küldtek segítségünkre, s útnak in­dították a dunai flotta naszádait. is. ... A hegyekből jugoszláv parti­zánosztag érkezett. Prémkabátos, fe- ketebajszú szerb vezette. Géppuska­hevederek voltak átvetve a vállán. Vadászpuskával, olasz karabéllyal, orosz puskával, német géppisztollyal, görbe késsel, török handzsánral, tőr­rel felfegyverkezett mihajlovaci fér­fiak is csatlakoztak az osztaghoz. Sapkájukat csillag ékesítette. Az osz­tag megkerülő hadmozdulatra indult a szinte járhatatlan hegyi ösvénye­ken. Besötétedés után létrejött az' ösz- szeköttetés a segítségünkre küldött dunai naszádokkal. Az ütközet sor­sa eldőlt. Hadosztályunk hajnalban összeszedte minden erejét, s a ten­gerészgyalogsággal együtt, a naszá­dok hatalmas tüzérségi tüzének tá­mogatásával megsemmisítő csapást mért az ellenségre, amelyet a jugo­szláv partizánok közben hátbatá- madtak. Szabad volt az út. A HARMADIK UKRÄN FRONT- 11 csapatai éjjel-nappal áradtak délnyugat felé. Nem hagytak lélek- zetvéteOnyi időt az ellenségnek, nem hagyták, hogy rendbeszedje szétszórt csoportjait. A nép mindenütt öröm­ujjongva fogadott, övéinek érzett bennünket. Ünnepi ruhában sorakoz­tak fel az emberek az utcákon, az utak mentén virágot szórtak. A fal­vakban minden jóval roskadásig megrakott asztalok, gyümölcsök he­gyei vártak ránk. Hordószámra hoz­ták a. tüzes bort... Az egyik faluban igen-igen öreg ember jött hozzám és katonákat kért. Kiderült, hogy a szomszéd fa­luból küldték katonákért, nem a né­metek ellen, azok már eltakarodtak, hanem azért, hogy náluk vendéges­kedjenek. — Felkészültünk orosz barátaink fogadtatására — mondta az öreg. — Terítve az asztalok, megrakva a leg­jobb falatokkal. Csapravertük leg­jobb borainkat. Legalább pár kato­nát küldjön hozzánk két napra. Ka­tonák nélkül haza sem mehetek... b es ira A Somogyi Néplap Szerkesztősége megyénk és hazánk felszaba­dulásának 10. évfordulójára ünnepi cikkpályázatot hirdet. Pályázni lehet elbeszéléssel, élményleírással, verssel, mely a felszabadulás, az elmúlt 10 év- eseményeiről, az egyén, a közösség, a város, a falu éle­téről és harcáról szól. A prózai írásművek terjedelme legfeljebb 150 géppel írott sor lehet. Pályadíj: I. 500 forint, Beküldési határidő: II. 300 forint 1. 1954 november 25. III. 150 forint. 2. 1955. március 15. A szerkesztőség mindkét időpontban díjazza a cikkeket. Elő­ször 1954 december 2-án, Kaposvár és megyénk egyrésze felsza­badulásának 10. évfordulója, másodszor 1955 április 4-én, hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmával. Műid a díjazott, mind a közlésre alkalmas írásművek a Somo­gyi Néplapban megjelennek. A pályadíjakon kívül a lapban megje­lent írásokat a szerkesztőség jutalmazza. Somogyi Néplap Szerkesztősége A Német Kommunista Párt titkárságának nyilatkozata Berlin (TASZSZ). Az „ADN“ hírügynökség közli: a Német Kommunista Párt titkársága Adenauernek- a Saar-kérdéssel kapcsolatos tárgyalásait érintve nyilatkozatot tett közzé, amely a többi között így hangzik: „Adenauer minden erőfeszítése arra irányul, hogy kiharcolja Nyu­gat-Németország remilitarizálását. A Saar-vidéki németek érdekei csakúgy, mint az egész pémet nép érdekei közömbösek Adenauer számára. Az igazság elferdítése Aden- auernek az az állítása, hogy a Saar-vidékről való lemondás csupán ideiglenes intézkedés a békeszerződés megkötéséig. Az „ideiglenes statútumot-* oly módon akarják stabilizálni, hogy a békeszerződés megkötése után se lehessen felvetni megváltoztatásá­nak kérdését. Az az ígéret, hogy a Saar-vidé- ken helyreállítják a politikai és polgári szabadságot, csupán megté­vesztés, hiszen Adenauer kormá­nya a Saar-vidéken lábbal tipor­ja a demokratikus jogokat és a nép szabadságát.“ A Saar-kérdést Németország érdekeinek megfelelően csupán a jogos és demokratikus béke- szerződés megkötése útján le­het megoldani, amely helyreállítja majd Német­ország egységét, beleértve a Saar« vidéket. A nyilatkozat befejező része így hangzik: „A Német Kommunista Párt vezetősége ünnepélyesen ki­jelenti: a Saar-vidék német volt, ma is az és német is marad!‘‘ A bonni parlament november 18-án vitatja meg a párizsi tárgyalások eredményét Berlin (MTI). A bonni szövetsé­gi gyűlés elnöksége Adenauer ké­résére csak november 18-ra tűzte napirendre a párizsi tárgyalások eredménye feletti parlamenti vi­tát. A késői időpontot Adenauer küszöbön álló amerikai utazásával indokolták. A külpolitikai vita előtt Adenauer kormánynyilatko­zatot tesz a bonni parlamentbem A nép szeretete és hálája kísérte útjában a szovjet hadsereget. A DUNA ÉS SZÁVA összefo- lyásánál, a magas jobbparton mintegy fehér kőből kifaragva, áll Belgrád, Jugoszlávia fővárosa. 1944 október 16-án kezdődött meg a harc Belgrádért. Az ellenség keményen ellenállt. A város fekvése is igen alkalmas a védelemre. Az ostrom egyszerre több irány­ból indult meg. Délkeletről Zsdánov tábornok had­testének páncélosai törték át a vé­delmi vonalat. Délnyugatról a jugo­szláv népi felszabadító hadsereg el­ső hadteste szállt harcba hazája fő­városáért. Benn a városban belgrádi partizá­nok ezrei tevékenykedtek. Mialatt mi az ország északkeleti részén, Mihajlovac körzetében foly­tattunk hadműveleteket, a jugoszláv felszabadító néphadsereg Belgrádtól nyugatra és északnyugatra műkö­dött, szorongatta az ellenséget. ... Irgalmatlanul elkeseredett harc folyt Belgrádért. Egyes helyek újra és útra gazdát cseréltek. Harc folyt minden házért, minden útkeresztező­désért, mindegyik városnegyedért. A lakosság a heves tűz ellenére az ut­cákon volt. A belgrádiak a veszély- lyel nem törődve megmutatták az ellenség tüzelőállásait, megmagya­rázták az utcák fekvését, megmond­ták, merre kell menni... Katonáin­kat itt is. az ellenséges tűzben, grá­nátok robbanása, hernyótalpak csi­korgása, golyófütty közepette bará­tokként, övéikként fogadták a jugo- szlávok. Most is emlékszem egy esetre, azt hiszem, sosem fogom elfelejteni. Had­osztályunk egyik rohamosztaga meg­akadt egy útkereszteződésnél. A sarokház alagsorából erős gépfegy­vertűz zárta el az útját. A sarokhá­zat megkerülnie sehogysem sikerült. Késedelmeskedni pedig megenged­hetetlen, sőt veszélye-, volt. Váratlanul furcsa öliözékű ember kúszott oda a parancsnokhoz. Sza­kadozott átmeneti kabátban volt, de kalap nélkül, papucsban. Vezetőnek ajánlkozott. Elmondta, hogy tudja, merre lehet megkerülni a sarokhá­zat. A rohamosztag parancsnoka em­berei egyrészét félrevezetésül ott« hagyta, s osztaga zömével követte az önkéntes vezetőt, akit a katonák »tanítónak« neveztek el (később ki­derült, hogy tényleg tanító volt). A tanító átjáróházakon, pinceátjá­rókon kérésziül vezette a szovjet harcosokat. Háztetőkön, itt-ott kerí­téseken, tűz alatt álló utcarészeken át vezetett a nehéz és veszélyes út. A rohamosztag azonban félóra alatt az ellenség hátába került. Rövid ro­ham, néhány gránátrobbanás és az út szabaddá vált. Amikor a parancsnok megfordult, hogy köszönetét mondjon a vezető­nek, látta, hogy a tanító egy házfal­hoz támaszkodik, nehezen lélekzik, már-már elveszíti eszméletét;.. Egészségügyieket hívtak. Eközben egy lány szaladt oda valahonnan a tanítóhoz. Átölelte, leültette, vala­mit mondott neki. Kiderült, hogy vezetőnk, a lány apja, közvetlenül az ostrom kezdete előtt súlyosan megbetegedett. Az or­vosok ágyba parancsolták. Szigorúan megtiltották neki, hogy felkeljen. Tökéletes nyugalmat és pihenést ja­vasoltak. A' tanító azonban nem bír­ta tétlenül szemlélni az eseménye­ket, s kihasználva lánya pillanat­nyi távollétét, úgy-ahogy felöltözött, kiment az utcára, bele a harcok kel­lős közepébe. Honnan vette az erőt ez a beteg, öreg ember hőstettéhez? Nehéz és mégis könnyű válaszolni erre a kérdésre. Mint hazáját, szülő­városát szerető ember egyszerűen nem tudott pusztán szemlélője ma­radni a főváros felszabadításának ... * * * 1944 OKTÓBER 20-ÄN Belgrád felszabadult. Moszkva aznap dísztűzzel tisztelgett Belgrád felsza­badítóinak. Hadosztályunk már Belgrádon túl járt ezen a napon. Még előttünk állt Jugoszlávia teljes megtisztítása a hitlerista megszállóktól, még előt­tünk állt egy darabja ainnak az út­nak, amely elvezetett a teljes győ­zelemhez, a békéhez.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents