Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 Október' 17. as.:— AZ EGYSÉG BECSÜLETBELI írta: Nyáry Pál református esperes ■piaÉSZ NÉPÜNK a hazasze- retet öntudatával készül népirontbizo ttságaink megalakulá­sa során a Hazafias Népfront or­szágos zászlóbontására. Népünk történelmének páratlan alkalma ez, igaz hazaszeretetünk megmu­tatására, töretlen népi egységünk messzehangzó • dokumentálására. Áz egység becsületbeli ügyünkké vált! Somogyi református egyházme­gyénk lelkészei szívük szerinti ügynek tartják a Hazafias Nép­front ügyét és igaz lelkesedéssel csatlakoznak pépünk egységét ki­fejező és azt megszilárdító pro- grammjához. Ki akarjuk venni ré­szünket, mi refomátus lelkészek is azokból a jó szolgálatokból, me­lyek egész népünk boldogulására gazdag eredményeket ígérnek. Ott akarunk lenni azok között, kik nagy hálával tekintik mindazt a páratlan, nagyméretű fejlődést, mely felszabadulásunk óta eddig is meggazdagította dolgozó né­pünk életét, egyben tartalmat és megtisztelő hivatást adva annak. Mindenekelőtt ez a hála és kö­szönet tölt el engem azokért az eredményekért, melyeket felsza- babult népünk alkotó erői hoztak létre. Szinte elszámlálhatatlanok azok a létesítmények, melyekre hazafiui szeretettel és hálás ön­tudattal tekintek, bármerre jár­jak az országban. Ezek fölötti örö­möm mellett mindig az az óha­jom: vajha ezt a nagy örömöt át tudnám sugározni szeretett népem .minden fia szívébe! A Hazafias Népfront sokat ígér számomra. Népünk eddigi eredményei kö­teleznek! Ez szólít most töretlen egységbe minden igaz szándékú hazafit a továbbépítésre. Népünk életének új szakaszában hangsú­lyozottan becsületüggyé vált a nemzeti összefogás kérdése. Min­den erőt egyesíteni a további épí­tésre és fejlődésre! Hűségesebb szolgálat, jobb munka, több ered­mény, gazdagabb és boldogabb nép! Mindez az igazi hazafiság és öntudatos állampolgári magatartás konkrét cselekedeteinek, áldozatos tetteinek útján valósulhat meg. Néppel a népért!. Aki ezt megér­tette és szíve szerint magáévá tet­te, az a Hazafias Népfrontban fel­tétlenül megtalálja helyét és halo­gatást nem ismerve, örömmel vál­lalja feladatait. Nem szavakra, ha­nem tettekre épül népünk boldo­gulásának. felfelé ívelő útja. A becsületesen végrehajtott tettek frontja tehát számunkra a Haza­fias Népfront. Református egyhá­zunk lelkészei jó szolgálataikkal igyekeznek bizonyságát adni an­nak, hogy népünk építő egységébe tömörülnek. Kormányunk mező- gazdaságot megsegítő programjá­val kapcsolatban megmutatják, hogy ügyükké vált dolgozó pa­rasztságunk támogatásának ügye, ami szorosan összefügg ipari dol­gozóink jólétével, egész népünk életszínvonalának emelkedésével. E szolgálatunkat lelkes odaadással kívánjuk folytatni a jövőben is. ■fT AZAFIAS NÉPFRONTUNK munkájában hatalmasan kiszélesedik a népnevelés egész területe. Igen lényeges feladatnak tartom a népünk különböző réte­geivel való tanító, felvilágosító foglalkozást, hogy mind többen és többen lássák tiszta szemmel azt az átfogó összefüggést, melyben törvényeink és törvényerejű ren- deleteink egész népünk javára megszületnek. Népnevelő mun­kánknak oda kell hatnia, hogy né­pünk minden tagja jól értse mind­azt, ami hazánkban a felszabadu­lás óta történik és valóban ma­gáénak tekintse azt az utat, me­lyen népünk történelme halad. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy az ig;azi hazaszeretet annak a népnek szeretete, amelyben élünk és annak az útnak a szerete- alkotó ereje. te, amelyen népünk jár. Hazasze­retetünk gyökerei, nemzeti múl­túnk megbecsüléssel őrzött haladó hagyományáig nyúlnak vissza, de úgy, hogy fejlődésünk során min­dig megértjük a ma feladatait és vállaljuk azokat népünk jövőjéért. A Hazafias Népfront egységet kell, hogy jelentsen a felelősség- teljes népnevelőmunkára nézve is. De egységben kell felismernünk és kiküszöbölnünk mindazt, ami hibának, hiányosságnak bizonyul. Frontot kell alkot­nunk mindaz ellen, ami né­pünk építő munkáját megaka­dályozza. A felmerülő nehézségek láttán minden erő jóakaratú egy­bevetésével azok elhárítására kell törekednünk, mert míg így előbbre jut népünk ügye, az ellen­ség nem kovácsolhat magának el­képzelt tőkét azokból. Fejlődé­sünk akadályait népünk felelős vezetői, amint ezt nagy hálával tapasztalhattuk, idejében felisme­rik. Kormányprogrammunk e felis­merések jegyében hathatós intéz­kedéseket. foganatosított. Népfron­tunk feladatának tekintem a1 teljes bizalom légkörének megteremtését e felismerésekkel és az azokat kö­vető intézkedésekkel szemben, így lesz a Hazafias Népfront , az államhatalmi szervek és minden­napi életünk között az az elszakít­hatatlan kapocs, mely egész népűnk egységének kiszélesítője és egyben elmélyítője hivatott lenni. Az előttünk álló választásokig is ko­moly feladatok várnak tehát a Népfrontra, a legteljesebb nemze­ti összefogás jegyében. ¥G¥ LESZ a Hazafias Nép- front a béke megszilárdult írontja, melyben szüntelen éber­séggel és elszánt tettrekészséggel bontakozik ki népünk legkülönbö­zőbb osztályai és rétegei képvise­lőinek egymásratalált, egységben összeforró igazi hazafiságtól fütött Lelkes hangulatban folyt le az I. sz. körzet tanáestagjelölő gyűlése Péntek délután már régen véget ért a • munkaidő, amikor a Városi Tanács díszterme előtti folyosó még mindig élénk zsivajtól volt hangos. Az. óra mutatója fél hétre ugrott, amikor a Lenin-utca, Budai Nagy Antal-utca és az új piactér környékéről jött választópolgárok helyet foglaltak a fényárban úszó teremben. Az üdvözlésükre megjelent zene­kar vidáman zengő hangszerei is elhallgattak és kezdetét vette a város I. ,sz. választókörzetének ünnepi tanácstagjelölő gyűlése. Elsőnek a vá­lasztási bizottság elnöke, Egresi József üdvözölte a megjelenteket, majd Ungár Sándorné elvtársnő, a Hazafias Népfront-bizottság ' elnökségi tagja mondott ünnepi beszédet. Tanácsunk új vezetői a Népfront mutatta úton vezessenek bennünket-r- Ahhoz, hogy a Hazafias Nép­front valóban betöltse hivatását — mondotta Ungár elvtársnő — ráter­mett, okos, a nép bizalmát teljes egé­szében élvező emberek kellenek a tanácsokba is. Ha azt akarjuk, hogy jobban éljünk, jobban gazdálkodó junk, akkor meg kell találnunk so­rainkban tanácsunk új vezetőit és meg kell bíznunk őket azzal, hogy a népfront mutatta célok felé vezesse­nek bennünket, növeljék erőnket és segítsenek jólétünk gyarapításában. — Természetesen rá kell mutat­nunk az eddigi hiányosságokra is, melyek éppen abból keletkeztek, hogy a tanács és a város dolgozó népe között nem épült ki valóban szoros . kapcsolat. A kormánypro­gramm célkitűzéseinek valóraváltá- sa elsősorban tőlünk, dolgbzóktól, így a körzeti választóktól is függ. ’ Az szükséges tehát, hogy a munkahelyünkön végzett jó munkán kívül javaslataink­kal, bátor bírálatainkkal, teljes odaadással segítsük a tanácsot és egész alkotó erőnkkel álljunk mellette. Nagy tetszéssel fogadott beszédé után bemutatta a jelenlévőknek dr. Kelemen János kórházi ig. főorvost, a népfront-bizottság jelöltjét, akit a választópolgárok egyhangú lelkese­déssel, bizalommal és szeretettel vá­lasztottak a körzet tanácstagjeiölté- vé. ,Becsülettel szolgálom a dolgozó népet4' is táblácska figyel­meztet, hogy kiha­jolni veszélyes. Jó, hát nem is hajolok ki. A vonat párás üvegén át nézegetem a tova suhanó, reggeli ködtől nyirkos mezőket. A ku­koricaszár fázósan bar­mi!, a lefejelt hórihor- gas napraforgószárak meg éppenséggel feke- íéllenek, mintha gyá­szolnák az elmúlt nya­rat. A sás teteje is őszre mutat, csak a fűzbokor zöldéi dacos frisseséggel. A korai reggel hidegé­ben egy paiaszt szánt. Keményen markolja az eke szarvát. A zsíros föld fényes-barnán bo­rul ki az eke vasa a1 ól. A lova gőzöl a kemény hantok szakításától. A túlsó oldalon nyújtózko­dó tágas táblán könv- nyedén fut a traktor. Vezetője ritmikusan himbálódzik a traktor vasnyergében. Vattás ruhájában fütyül a hi­degre. Szemben vele két esőkabátos komoly arcú férfi vitatkozik: szántá­si mélységről, trágyá- .zásról, magágyról. Nyil­ván agronómusok. Odébb két másik utas utazási gyomorélmé­nyeiről mesél nagy han­gosan. Nekik egy-egy város egy jó ebédet, egy nagy ívást, egy jó mulatságot, valami vas­kos mókát, vagy valami jó üzlet emlékét idézi. »Dombóvár? Harminc­egyben olyan rostélyost ettem a restiben, hogy...« Nem tudja befejezni a mondókát, mert a nyála cigányútra futott. »Hat­vanban a Kis Egérben úgy berúgtam, mint a csacsi, olyan domoszlait életemben sem ittam«— emlékezik a másik. Eszembe jut a régi is­koláskönyvem egyik példázata: az erdő képe milyen más és más képet vált ki a kü­lönböző foglalkozású emberekben. A festőt a színek, a táj szépsége ragadja meg, az erdész a fák különböző fajtáit látja, az asztalos a deszkának valót, a va­dász a fák között buj^ káló vadat sejti meg, a favágó meg nyilván a holnap kemény munká­ját. Böngészem a menet­rendet. Nem valami szórakoztató olvas­mány. Mégis milyen be­szédes például a ij,41. számú vonal. Csak ’ép­pen könyvtáros szem kell hozzá. Taszár ... Kaposhomok ... Baté... Nagyberki... Csoma- szabadi... Attala ... Kapospula vasútvonal, hosszában községben könyvtár. Sőt Egy teljes amelynek minden él egy a Baté mellett megbúvó Kapos- kereszturon is, Nagy­berki mellett, Kisberki­ben, Kercseligeten is, Mosdóson kettő is. Ezekben a falukban a könyvtárak világossága hullik az esték sötétjé­be. Könyvek között, ol­vasószobákban beszél­getik meg az újságolva­só parasztok a világ so­rát. Itt hányják-vetik most, hogy ki is való a tanácsba. Talán az is eszükbe jut, hogy a könyvtárak világossága a mi új, fel­szabadult világunk fé­nye. Fut a vonat. Magam előtt látom ott a hegy mögött virágokkal dí­szített könyvtárában Vizsraleíknét, a tanító feleségét, amint rakos­gatja az este visszaho­zott könyveket. Foki Er­zsébet büszkén írja, hogy szeptember hónap­ban 22 új olvasót nyert meg a könyvtárnak. Ko­vács Mária Kapospulán diszítgeti könyvtárát. Melegszívű emberek. Szeretik: falujuk népét, bajlódnak velük. Fut a vonat. Eltűnik az egyik kedves, tiszta­arcú falu, a másik már feifeukkanik. Melegszik az ember szíve ebben a didergős, nyirkos hi­degben is. * * * kocsi közepén a kalauz körül pa­rázs vita . keletkezik. »Jaj, de aranyos!«— lel­kendeznek az utasok. »Akkor is meg kell fi­zetni a viteldíjat!« — hangzik a kalauz szi­gorú hangja. Egy fiatalember pár- ‘ hetes vizslakölyköt szál­lít egy kis piaci kosár­ban. Az egész jószág csak két mókásan liffe- gő nagy fül és két lilás- barna csodálkozó szem. Eddig csendesen lapult egy kendő alatt a kosár­ban. Az j'lyen kiskutya még nem tudja, hogy kihajolni veszélyes. Ez esetben persze a gazdá­jának. A kosár peremé­re támasztotta fényes orrát és kérdőleg szag­lászott ki a nagy kutya­világba. A kalauz már elő is készítette a jegytömböt és írni készült. Háta mögött megszólalt egy mélyzengésű hang: »Ez nem. igazság. Ez is négy éven aluli. Miért nem ad hát féljegyet?« • A kalauz is együtt ka­cag az utasokkal. S zélsebesen száguld a villanyvonat Győr felé. Vidám, egy­re gyorsabb ütémben kattognak kerekei, öt éve jártam erre, mégis teljesen ismeretlennek tűnik a futó táj. Almás­füzitő ... modern vona­lú csillogó gyárépületek, magasra ágaskodó kai»- csú kémények, új lakó­város. Tatabánya... Fel- sőgalla ... mintha so­sem láttam volna őket. Én öregedtem öt évet, ők meg fiatalodtak ■ öí- venet. A fényektől csillogó Duna bűnbánóan meg­szelídült. A partközei­ben barnára mocskolt ré­tek emlékeztetnek az alázatosan hömpölygő folyam nem is olyan ré­gi garázdaságára. Szeré­nyen szürkéllenek a nyulgátak. A partmenti fák törzsén piszkos bar­na szalag idézi a keser­ves napok emlékét. A töltésen túl frissen szántott mezők fürödnek az. őszeléji napfényben. Az almafák sok-sok gyümölcstől terhesek. A szőlőből nótaszó hallik. Győzött az élet. Győzött a koszorúba font erő. Lám, milyen sokra ké­pes népünk egységbe f j- gctt ereje! ' ihajolni veszélyes, de néha ugyebár tanulságos. Kelemen dr. — aki 27 éve orvos — megköszönte az iránta megnyilvá­nuló bizalmat, majd ezt mondotta: — Életem egész folyamán — s közel három évtizedes orvosi pá­lyám alatt — igyekeztem odaadó, jó munkát végezni. A nép közül jöt­tem, közötte éltem, közötte élek most is és azt becsülettel szolgálom halá­lomig. Éppen ezért a legnagyobb megtiszteltetés számomra ez a je­lölés. Nem csüggeszt el -az sem, hogy ezen a gyűlésen most kevesebben vesznek részt, mint amennyien részt vehetnének. Úgy fogom fel ezt, a tényt, mint a nép egy részének tapo- eatódzását még mindig a politika felé. Még sokan bizalmatlanok, mert a múltban az egyszerű dolgozó népei nagyon sokszor érte csa­lódás. Tudom, hogy nekünk kell az eddigi­nél is erőteljesebb cselekedettel meggyőzni ezeket az alapjában véve lelkiismeretes, becsületes, de talán még kevésbbé felvilágosult embere­ket óvatosságuk, tartózkodásuk hely­telenségéről. De rosszul teszik ezek a dolgozók, hogy most, amikor min­den lehetőség megvan arra, hogy beleszóljanak a politikába, még mindig húzódoznak — mondotta dr. Kelemen elvtárs, majd így folytatta: — Bizonyára mindnyájan olvas­ták, hallották az új kormánypro­gramul megvalósításával kapcsola­tos további célkitűzéseket. Éppen- ez adott lendületet, akaratot nekem is ahhoz, hogy ebből a munkából részt kérjek. Tisztában vagyok a felelős­ség súlyával, melyet ez a jelölés je­lent. De akik ismernek, azok tudják jól, hogy ajtóm nemcsak mint or­vosnak, hanem mint embernek is nyitva állt mindig a dolgozó nép számára. Hiszen mindig a szegények orvosa voltam, s továbbra is igyekezni fogok minden erőmmel népemért, hazámért a legjobbat, a legtöbbet tenni. Dr. Kelemen János szavait őszinte lelkesedés, a barátság és megbecsülés szívből jövő megnyilvánulása fo­gadta. A dolgozó nép teljes bizalma csendült ki a további felszólalók szavaiból. ♦ Tihanyi Pál vasutas a következő­ket mondotta: — Nincs semmi kifo­gásunk a választott ellen és szíve­sen jelöljük őt, mert amit elmondott,, az megfelel a valóságnak. Örülök, hogy benne érdekeink, a dolgozók érdekének igaz képviselőjére támasz­kodhatunk, aki hangot fog adni ja­vaslatainknak, meglátásainknak, bí­rálatainknak. ígéretet teszünk arra mindnyájan, akik itt megjelentünk, hogy a következő napokban mind­azoknak, akik most r tecsenek itt — ismerőseinknek, hozzátartozóink­nak, munkatársainknak — elmond­juk mindazt, amit itt hallottunk és; láttunk. ígérhetjük, hogy ha legkö­zelebb újra összegyűlünk majd, tett- rekész, a.tanácsot mindenben támo­gató emberekkel fog ez a terem tel­jesen megtelni. Egres Józsefné és Horváth De­zsőn é háziasszonyok szintén bizal­muknak adtak kifejezést, Kiss Imre elvtárs, a II. körzet párttitkára és- Nánási elvtársnő, a Városi Tanács VB-títkára szólalt még fel, s ezzel az I. körzet jelölőgyűlése véget ért. Megállapíthatjuk, hogy ez a jelölő­gyűlés valóban — a szó legmélyebb- értelmében — lelkes hangulatú gyű­lés volt, annak ellenére, hogy nem volt nagylétszámú. S ha a részvevők valóra váltják ígéretüket, akkor biz­tos, hogy a választásoknál már az egész körzet minden dolgozója ott lesz. Kellner Béla. Tanácstagjelölő gyűlés a Honvéd-utcai választókörzetben Három nappal ezelőtt népneve­lők, a Petőfi-utcai általános iskola pirosnyakkendős úttörői keresték fel a Honvéd-utcai választókörzet lakóit és hívták meg őket a vá­rosunkban elsők között tartott ta­nácstagjelölő gyűlésre. A kis úttörők tudták, ünnepi ez az alkalom, ezért köszön­tötték elsőnek ők a megjelen­teket. Szállt az énekszó,, szavalatok, táncok váltották egymást: kultúr­műsorral ajándékozták meg a megjelenteket. Az első^ felszólaló Negyedes Lászlóné elvtársnő, a városi nép­front-bizottság alelnöke volt, aki rövid beszámolójában ismertette a tanácsválasztás jelentőségét. Elmondta, hogy kormányunk messzemenően a legdemokratiku­sabb választást biztosítja azzal, hogy választó körzetenként, ma­guk a választók javasolják á je­lölteket. A továbbiakban arról a sokrétű, felelősségteljes feladat­ról beszélt, ami az új tanácsta­gokra vár, éppen ezért olyan dol­gozót jelöljenek a tanácstagságra, ! aki eddigi munkájával bebizonyí­totta: »szívén viseli a dolgoäbk érdekeit, s azokért harcolni is fog. Végül a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében Kovács László elvtársat javasolta ta­nácstagnak. Kovács elvtársat jól ismerik a környék lakói, tudják, hogy fá­radságot nem ismerőén végzi munkáját, ezért csattant föl a taps nevének elhangzásakor. Ezután Kovács elvtárs kért szót és röviden ismertette élettörténetét. Marcali születésű, apja ott har­colt a párt első soraiban a Tanács- köztársaság alatt. Apját a fehérek agyonverték, s ő már fiatal korá­ban elhatározta, hogy életét a párthoz kapcsolja. Húsipari mun­kás, jelenleg a párt megbízásából a Délsomogyi Húsüzem igazgatója. Egymás után kértek szót a választókörzet lakói. Mátrai Géza, Nagy Vendel, Mül­ler Emil alapszervi párttitkár, Bodrogi elvtárs, Horváth István arról beszéltek, ismerik a nép­front jelöltjét, szívesen adják rá szavazatukat, megérdemli.

Next

/
Thumbnails
Contents