Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-17 / 246. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 Október' 17. as.:— AZ EGYSÉG BECSÜLETBELI írta: Nyáry Pál református esperes ■piaÉSZ NÉPÜNK a hazasze- retet öntudatával készül népirontbizo ttságaink megalakulása során a Hazafias Népfront országos zászlóbontására. Népünk történelmének páratlan alkalma ez, igaz hazaszeretetünk megmutatására, töretlen népi egységünk messzehangzó • dokumentálására. Áz egység becsületbeli ügyünkké vált! Somogyi református egyházmegyénk lelkészei szívük szerinti ügynek tartják a Hazafias Népfront ügyét és igaz lelkesedéssel csatlakoznak pépünk egységét kifejező és azt megszilárdító pro- grammjához. Ki akarjuk venni részünket, mi refomátus lelkészek is azokból a jó szolgálatokból, melyek egész népünk boldogulására gazdag eredményeket ígérnek. Ott akarunk lenni azok között, kik nagy hálával tekintik mindazt a páratlan, nagyméretű fejlődést, mely felszabadulásunk óta eddig is meggazdagította dolgozó népünk életét, egyben tartalmat és megtisztelő hivatást adva annak. Mindenekelőtt ez a hála és köszönet tölt el engem azokért az eredményekért, melyeket felsza- babult népünk alkotó erői hoztak létre. Szinte elszámlálhatatlanok azok a létesítmények, melyekre hazafiui szeretettel és hálás öntudattal tekintek, bármerre járjak az országban. Ezek fölötti örömöm mellett mindig az az óhajom: vajha ezt a nagy örömöt át tudnám sugározni szeretett népem .minden fia szívébe! A Hazafias Népfront sokat ígér számomra. Népünk eddigi eredményei köteleznek! Ez szólít most töretlen egységbe minden igaz szándékú hazafit a továbbépítésre. Népünk életének új szakaszában hangsúlyozottan becsületüggyé vált a nemzeti összefogás kérdése. Minden erőt egyesíteni a további építésre és fejlődésre! Hűségesebb szolgálat, jobb munka, több eredmény, gazdagabb és boldogabb nép! Mindez az igazi hazafiság és öntudatos állampolgári magatartás konkrét cselekedeteinek, áldozatos tetteinek útján valósulhat meg. Néppel a népért!. Aki ezt megértette és szíve szerint magáévá tette, az a Hazafias Népfrontban feltétlenül megtalálja helyét és halogatást nem ismerve, örömmel vállalja feladatait. Nem szavakra, hanem tettekre épül népünk boldogulásának. felfelé ívelő útja. A becsületesen végrehajtott tettek frontja tehát számunkra a Hazafias Népfront. Református egyházunk lelkészei jó szolgálataikkal igyekeznek bizonyságát adni annak, hogy népünk építő egységébe tömörülnek. Kormányunk mező- gazdaságot megsegítő programjával kapcsolatban megmutatják, hogy ügyükké vált dolgozó parasztságunk támogatásának ügye, ami szorosan összefügg ipari dolgozóink jólétével, egész népünk életszínvonalának emelkedésével. E szolgálatunkat lelkes odaadással kívánjuk folytatni a jövőben is. ■fT AZAFIAS NÉPFRONTUNK munkájában hatalmasan kiszélesedik a népnevelés egész területe. Igen lényeges feladatnak tartom a népünk különböző rétegeivel való tanító, felvilágosító foglalkozást, hogy mind többen és többen lássák tiszta szemmel azt az átfogó összefüggést, melyben törvényeink és törvényerejű ren- deleteink egész népünk javára megszületnek. Népnevelő munkánknak oda kell hatnia, hogy népünk minden tagja jól értse mindazt, ami hazánkban a felszabadulás óta történik és valóban magáénak tekintse azt az utat, melyen népünk történelme halad. Meg kell értetnünk mindenkivel, hogy az ig;azi hazaszeretet annak a népnek szeretete, amelyben élünk és annak az útnak a szerete- alkotó ereje. te, amelyen népünk jár. Hazaszeretetünk gyökerei, nemzeti múltúnk megbecsüléssel őrzött haladó hagyományáig nyúlnak vissza, de úgy, hogy fejlődésünk során mindig megértjük a ma feladatait és vállaljuk azokat népünk jövőjéért. A Hazafias Népfront egységet kell, hogy jelentsen a felelősség- teljes népnevelőmunkára nézve is. De egységben kell felismernünk és kiküszöbölnünk mindazt, ami hibának, hiányosságnak bizonyul. Frontot kell alkotnunk mindaz ellen, ami népünk építő munkáját megakadályozza. A felmerülő nehézségek láttán minden erő jóakaratú egybevetésével azok elhárítására kell törekednünk, mert míg így előbbre jut népünk ügye, az ellenség nem kovácsolhat magának elképzelt tőkét azokból. Fejlődésünk akadályait népünk felelős vezetői, amint ezt nagy hálával tapasztalhattuk, idejében felismerik. Kormányprogrammunk e felismerések jegyében hathatós intézkedéseket. foganatosított. Népfrontunk feladatának tekintem a1 teljes bizalom légkörének megteremtését e felismerésekkel és az azokat követő intézkedésekkel szemben, így lesz a Hazafias Népfront , az államhatalmi szervek és mindennapi életünk között az az elszakíthatatlan kapocs, mely egész népűnk egységének kiszélesítője és egyben elmélyítője hivatott lenni. Az előttünk álló választásokig is komoly feladatok várnak tehát a Népfrontra, a legteljesebb nemzeti összefogás jegyében. ¥G¥ LESZ a Hazafias Nép- front a béke megszilárdult írontja, melyben szüntelen éberséggel és elszánt tettrekészséggel bontakozik ki népünk legkülönbözőbb osztályai és rétegei képviselőinek egymásratalált, egységben összeforró igazi hazafiságtól fütött Lelkes hangulatban folyt le az I. sz. körzet tanáestagjelölő gyűlése Péntek délután már régen véget ért a • munkaidő, amikor a Városi Tanács díszterme előtti folyosó még mindig élénk zsivajtól volt hangos. Az. óra mutatója fél hétre ugrott, amikor a Lenin-utca, Budai Nagy Antal-utca és az új piactér környékéről jött választópolgárok helyet foglaltak a fényárban úszó teremben. Az üdvözlésükre megjelent zenekar vidáman zengő hangszerei is elhallgattak és kezdetét vette a város I. ,sz. választókörzetének ünnepi tanácstagjelölő gyűlése. Elsőnek a választási bizottság elnöke, Egresi József üdvözölte a megjelenteket, majd Ungár Sándorné elvtársnő, a Hazafias Népfront-bizottság ' elnökségi tagja mondott ünnepi beszédet. Tanácsunk új vezetői a Népfront mutatta úton vezessenek bennünket-r- Ahhoz, hogy a Hazafias Népfront valóban betöltse hivatását — mondotta Ungár elvtársnő — rátermett, okos, a nép bizalmát teljes egészében élvező emberek kellenek a tanácsokba is. Ha azt akarjuk, hogy jobban éljünk, jobban gazdálkodó junk, akkor meg kell találnunk sorainkban tanácsunk új vezetőit és meg kell bíznunk őket azzal, hogy a népfront mutatta célok felé vezessenek bennünket, növeljék erőnket és segítsenek jólétünk gyarapításában. — Természetesen rá kell mutatnunk az eddigi hiányosságokra is, melyek éppen abból keletkeztek, hogy a tanács és a város dolgozó népe között nem épült ki valóban szoros . kapcsolat. A kormányprogramm célkitűzéseinek valóraváltá- sa elsősorban tőlünk, dolgbzóktól, így a körzeti választóktól is függ. ’ Az szükséges tehát, hogy a munkahelyünkön végzett jó munkán kívül javaslatainkkal, bátor bírálatainkkal, teljes odaadással segítsük a tanácsot és egész alkotó erőnkkel álljunk mellette. Nagy tetszéssel fogadott beszédé után bemutatta a jelenlévőknek dr. Kelemen János kórházi ig. főorvost, a népfront-bizottság jelöltjét, akit a választópolgárok egyhangú lelkesedéssel, bizalommal és szeretettel választottak a körzet tanácstagjeiölté- vé. ,Becsülettel szolgálom a dolgozó népet4' is táblácska figyelmeztet, hogy kihajolni veszélyes. Jó, hát nem is hajolok ki. A vonat párás üvegén át nézegetem a tova suhanó, reggeli ködtől nyirkos mezőket. A kukoricaszár fázósan barmi!, a lefejelt hórihor- gas napraforgószárak meg éppenséggel feke- íéllenek, mintha gyászolnák az elmúlt nyarat. A sás teteje is őszre mutat, csak a fűzbokor zöldéi dacos frisseséggel. A korai reggel hidegében egy paiaszt szánt. Keményen markolja az eke szarvát. A zsíros föld fényes-barnán borul ki az eke vasa a1 ól. A lova gőzöl a kemény hantok szakításától. A túlsó oldalon nyújtózkodó tágas táblán könv- nyedén fut a traktor. Vezetője ritmikusan himbálódzik a traktor vasnyergében. Vattás ruhájában fütyül a hidegre. Szemben vele két esőkabátos komoly arcú férfi vitatkozik: szántási mélységről, trágyá- .zásról, magágyról. Nyilván agronómusok. Odébb két másik utas utazási gyomorélményeiről mesél nagy hangosan. Nekik egy-egy város egy jó ebédet, egy nagy ívást, egy jó mulatságot, valami vaskos mókát, vagy valami jó üzlet emlékét idézi. »Dombóvár? Harmincegyben olyan rostélyost ettem a restiben, hogy...« Nem tudja befejezni a mondókát, mert a nyála cigányútra futott. »Hatvanban a Kis Egérben úgy berúgtam, mint a csacsi, olyan domoszlait életemben sem ittam«— emlékezik a másik. Eszembe jut a régi iskoláskönyvem egyik példázata: az erdő képe milyen más és más képet vált ki a különböző foglalkozású emberekben. A festőt a színek, a táj szépsége ragadja meg, az erdész a fák különböző fajtáit látja, az asztalos a deszkának valót, a vadász a fák között buj^ káló vadat sejti meg, a favágó meg nyilván a holnap kemény munkáját. Böngészem a menetrendet. Nem valami szórakoztató olvasmány. Mégis milyen beszédes például a ij,41. számú vonal. Csak ’éppen könyvtáros szem kell hozzá. Taszár ... Kaposhomok ... Baté... Nagyberki... Csoma- szabadi... Attala ... Kapospula vasútvonal, hosszában községben könyvtár. Sőt Egy teljes amelynek minden él egy a Baté mellett megbúvó Kapos- kereszturon is, Nagyberki mellett, Kisberkiben, Kercseligeten is, Mosdóson kettő is. Ezekben a falukban a könyvtárak világossága hullik az esték sötétjébe. Könyvek között, olvasószobákban beszélgetik meg az újságolvasó parasztok a világ sorát. Itt hányják-vetik most, hogy ki is való a tanácsba. Talán az is eszükbe jut, hogy a könyvtárak világossága a mi új, felszabadult világunk fénye. Fut a vonat. Magam előtt látom ott a hegy mögött virágokkal díszített könyvtárában Vizsraleíknét, a tanító feleségét, amint rakosgatja az este visszahozott könyveket. Foki Erzsébet büszkén írja, hogy szeptember hónapban 22 új olvasót nyert meg a könyvtárnak. Kovács Mária Kapospulán diszítgeti könyvtárát. Melegszívű emberek. Szeretik: falujuk népét, bajlódnak velük. Fut a vonat. Eltűnik az egyik kedves, tisztaarcú falu, a másik már feifeukkanik. Melegszik az ember szíve ebben a didergős, nyirkos hidegben is. * * * kocsi közepén a kalauz körül parázs vita . keletkezik. »Jaj, de aranyos!«— lelkendeznek az utasok. »Akkor is meg kell fizetni a viteldíjat!« — hangzik a kalauz szigorú hangja. Egy fiatalember pár- ‘ hetes vizslakölyköt szállít egy kis piaci kosárban. Az egész jószág csak két mókásan liffe- gő nagy fül és két lilás- barna csodálkozó szem. Eddig csendesen lapult egy kendő alatt a kosárban. Az j'lyen kiskutya még nem tudja, hogy kihajolni veszélyes. Ez esetben persze a gazdájának. A kosár peremére támasztotta fényes orrát és kérdőleg szaglászott ki a nagy kutyavilágba. A kalauz már elő is készítette a jegytömböt és írni készült. Háta mögött megszólalt egy mélyzengésű hang: »Ez nem. igazság. Ez is négy éven aluli. Miért nem ad hát féljegyet?« • A kalauz is együtt kacag az utasokkal. S zélsebesen száguld a villanyvonat Győr felé. Vidám, egyre gyorsabb ütémben kattognak kerekei, öt éve jártam erre, mégis teljesen ismeretlennek tűnik a futó táj. Almásfüzitő ... modern vonalú csillogó gyárépületek, magasra ágaskodó kai»- csú kémények, új lakóváros. Tatabánya... Fel- sőgalla ... mintha sosem láttam volna őket. Én öregedtem öt évet, ők meg fiatalodtak ■ öí- venet. A fényektől csillogó Duna bűnbánóan megszelídült. A partközeiben barnára mocskolt rétek emlékeztetnek az alázatosan hömpölygő folyam nem is olyan régi garázdaságára. Szerényen szürkéllenek a nyulgátak. A partmenti fák törzsén piszkos barna szalag idézi a keserves napok emlékét. A töltésen túl frissen szántott mezők fürödnek az. őszeléji napfényben. Az almafák sok-sok gyümölcstől terhesek. A szőlőből nótaszó hallik. Győzött az élet. Győzött a koszorúba font erő. Lám, milyen sokra képes népünk egységbe f j- gctt ereje! ' ihajolni veszélyes, de néha ugyebár tanulságos. Kelemen dr. — aki 27 éve orvos — megköszönte az iránta megnyilvánuló bizalmat, majd ezt mondotta: — Életem egész folyamán — s közel három évtizedes orvosi pályám alatt — igyekeztem odaadó, jó munkát végezni. A nép közül jöttem, közötte éltem, közötte élek most is és azt becsülettel szolgálom halálomig. Éppen ezért a legnagyobb megtiszteltetés számomra ez a jelölés. Nem csüggeszt el -az sem, hogy ezen a gyűlésen most kevesebben vesznek részt, mint amennyien részt vehetnének. Úgy fogom fel ezt, a tényt, mint a nép egy részének tapo- eatódzását még mindig a politika felé. Még sokan bizalmatlanok, mert a múltban az egyszerű dolgozó népei nagyon sokszor érte csalódás. Tudom, hogy nekünk kell az eddiginél is erőteljesebb cselekedettel meggyőzni ezeket az alapjában véve lelkiismeretes, becsületes, de talán még kevésbbé felvilágosult embereket óvatosságuk, tartózkodásuk helytelenségéről. De rosszul teszik ezek a dolgozók, hogy most, amikor minden lehetőség megvan arra, hogy beleszóljanak a politikába, még mindig húzódoznak — mondotta dr. Kelemen elvtárs, majd így folytatta: — Bizonyára mindnyájan olvasták, hallották az új kormányprogramul megvalósításával kapcsolatos további célkitűzéseket. Éppen- ez adott lendületet, akaratot nekem is ahhoz, hogy ebből a munkából részt kérjek. Tisztában vagyok a felelősség súlyával, melyet ez a jelölés jelent. De akik ismernek, azok tudják jól, hogy ajtóm nemcsak mint orvosnak, hanem mint embernek is nyitva állt mindig a dolgozó nép számára. Hiszen mindig a szegények orvosa voltam, s továbbra is igyekezni fogok minden erőmmel népemért, hazámért a legjobbat, a legtöbbet tenni. Dr. Kelemen János szavait őszinte lelkesedés, a barátság és megbecsülés szívből jövő megnyilvánulása fogadta. A dolgozó nép teljes bizalma csendült ki a további felszólalók szavaiból. ♦ Tihanyi Pál vasutas a következőket mondotta: — Nincs semmi kifogásunk a választott ellen és szívesen jelöljük őt, mert amit elmondott,, az megfelel a valóságnak. Örülök, hogy benne érdekeink, a dolgozók érdekének igaz képviselőjére támaszkodhatunk, aki hangot fog adni javaslatainknak, meglátásainknak, bírálatainknak. ígéretet teszünk arra mindnyájan, akik itt megjelentünk, hogy a következő napokban mindazoknak, akik most r tecsenek itt — ismerőseinknek, hozzátartozóinknak, munkatársainknak — elmondjuk mindazt, amit itt hallottunk és; láttunk. ígérhetjük, hogy ha legközelebb újra összegyűlünk majd, tett- rekész, a.tanácsot mindenben támogató emberekkel fog ez a terem teljesen megtelni. Egres Józsefné és Horváth Dezsőn é háziasszonyok szintén bizalmuknak adtak kifejezést, Kiss Imre elvtárs, a II. körzet párttitkára és- Nánási elvtársnő, a Városi Tanács VB-títkára szólalt még fel, s ezzel az I. körzet jelölőgyűlése véget ért. Megállapíthatjuk, hogy ez a jelölőgyűlés valóban — a szó legmélyebb- értelmében — lelkes hangulatú gyűlés volt, annak ellenére, hogy nem volt nagylétszámú. S ha a részvevők valóra váltják ígéretüket, akkor biztos, hogy a választásoknál már az egész körzet minden dolgozója ott lesz. Kellner Béla. Tanácstagjelölő gyűlés a Honvéd-utcai választókörzetben Három nappal ezelőtt népnevelők, a Petőfi-utcai általános iskola pirosnyakkendős úttörői keresték fel a Honvéd-utcai választókörzet lakóit és hívták meg őket a városunkban elsők között tartott tanácstagjelölő gyűlésre. A kis úttörők tudták, ünnepi ez az alkalom, ezért köszöntötték elsőnek ők a megjelenteket. Szállt az énekszó,, szavalatok, táncok váltották egymást: kultúrműsorral ajándékozták meg a megjelenteket. Az első^ felszólaló Negyedes Lászlóné elvtársnő, a városi népfront-bizottság alelnöke volt, aki rövid beszámolójában ismertette a tanácsválasztás jelentőségét. Elmondta, hogy kormányunk messzemenően a legdemokratikusabb választást biztosítja azzal, hogy választó körzetenként, maguk a választók javasolják á jelölteket. A továbbiakban arról a sokrétű, felelősségteljes feladatról beszélt, ami az új tanácstagokra vár, éppen ezért olyan dolgozót jelöljenek a tanácstagságra, ! aki eddigi munkájával bebizonyította: »szívén viseli a dolgoäbk érdekeit, s azokért harcolni is fog. Végül a Hazafias Népfront városi bizottsága nevében Kovács László elvtársat javasolta tanácstagnak. Kovács elvtársat jól ismerik a környék lakói, tudják, hogy fáradságot nem ismerőén végzi munkáját, ezért csattant föl a taps nevének elhangzásakor. Ezután Kovács elvtárs kért szót és röviden ismertette élettörténetét. Marcali születésű, apja ott harcolt a párt első soraiban a Tanács- köztársaság alatt. Apját a fehérek agyonverték, s ő már fiatal korában elhatározta, hogy életét a párthoz kapcsolja. Húsipari munkás, jelenleg a párt megbízásából a Délsomogyi Húsüzem igazgatója. Egymás után kértek szót a választókörzet lakói. Mátrai Géza, Nagy Vendel, Müller Emil alapszervi párttitkár, Bodrogi elvtárs, Horváth István arról beszéltek, ismerik a népfront jelöltjét, szívesen adják rá szavazatukat, megérdemli.
