Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-17 / 246. szám

Vasárnap, 1954 október 17. SO KULÁKMENTÉS, SZÁJTÁTISÁG, KÉTKULACSOSSÁ IV. Ki a kuiákokkal a Béke tsz-ből! A község másik termelőszövetkezete, a Béke tsz sem sokban külön­bözik ,az Előre tsz-től. Az évekkel ezelőtt keletkezett s azóta elburján­zott hibák, a gyengekezű vezetés, az ellenséggel való megalkuvás, s a tabi járás vezetőinek hanyagsága itt is éreztetik hatásukat. A Béke tsz, hasonlóan az Előre termelőszövetkezethez — jó adottságokkal rendelke­zik, minden lehetőség megvan eredményes működéséhez. 18 pár saját fogattal, a gépállomástól kapott erő- és munkagépekkel időben elvégez­hetnék a vonóerőt igénylő mezőgazdasági munkákat. A függetlenített elnök és öt brigádvezető irányításával a több mint 130 tag jó termést érhetne el a csaknem 8 és félszázholdas közös földterületen. A kerté­szet, szőlészet és a gyümölcsös ugyancsak szép hasznot hajtana, s olyan természetbeni és pénzbeli osztalék juthatna a munkaegységekre, hogy a Béke tsz jó jövedelmezőségével a szövetkezeti gazdálkodás vonzó pél­dája lehetne. S hogy ez nincs így, annak nyomós okai vannak. Vegyük tehát sorra, mik akadályozzák a tsz fejlődését, mik fékezik előrehaladá­sát. Nagyobb a háztáji terület a megengedettnél A tsz-ekbe tömörült parasztok fő jövedelme a közös gazdálkodásból ered —• így írja ezt elő az alapsza­bály. A Béke tsz-ben azonban meg­változtatták ezt az elvet: úgy áll a helyzet, hogy a tagok a közösből ka­pott osztalékot a háztáji jövedelem kiegészítőjének tekintik. A tsz-ben ugyanis minden tag nagyobb terüle­tet tart háztáji gazdaságként, mint a megengedett. Magának az elnöknek a háztáji területen kívül külön munkát, de külöp jövedelmet is biztosít a vele egy háztartásban élő anyja szőleje és földje. De másutt is van földje az elnöknek, Bakonyi Vilmosnak: Ba­latonszárszón, amel^pt kishaszonbér- ben műveltet. Bakonyi Adómnak, az elnök unokabátyjának, aki ugyan­csak tsz-tag — a háztájin kívül 1 hold kukorica, 200 négyszögöl bur­gonya és 400 négyszögöl szőlő növeli munkáját s jövedelmét. Ez a vele egy háztartásban élő anyósa nevén van. Ez a terület még bővül a nagy­anya földjével is. Az elnök bátyja, ifj. Bakonyi Ádám ugyancsak vagy 6 hold földet tartott kint a háztájin kívül. Ide sorolhatnánk még a két Fenyvesit, de még több tsz-tagot, akik item viFték be belépésük alkal­mával az összes földet a tsz-be s így többholdas a háztáji gazdaságuk. Súlyos hih^i a háztáji területek ilyenmérvű növelése, de az is hozzá­járul a tagok elégedetlenségéhez, hogy a tsz 18 pár lova 14 helyen van elhelyezve, csaknem valamennyi ló régi gazdájánál. A tsz-ben nem is­merik azt, hogy a »mi lovaink« — ott így beszélnek: »az én lovam«; természetesen azok, akik belépésük­kor lovat is vihettek a tsz-be. Ezek a -többi tag rovására különböző előnyökben részesülnek: a lovakat elsősorban nem közös, ha­nem egyéni célokra használják fel, velük művelik háztáji területeiket, s a fogatokat egyéni fuvarok céljai­ra is felhasználják —‘a vezetőség és a tagság határozata ellenére minden térítés nélkül. A közös takarmányt — mert ha takarmányról van szó, akkor mindjárt a közös lovairól be­szélnek — hazaszállítják, s nemcsak a lovak, de a háztáji állatok eteté­sét is ebből végzik. Ez méltán váltja ki a tsz-tagok többségének elégedet­lenségét, akadályozza az egyenlőség kialakulását és kárára van a közös vagyon gyarapításának. Az egyéni érdek a közös érdek előtt Most, az őszi hónapokban igen meglazult a munkafegyelem. A na­pokban is, amikor égetően sürget az őszi kalászosok vetése — s erre az idő is kiválóan alkalmas — a tsz- tagok többsége vetés helyett mégis a háztáji kukorica betakarításához fogott, természetesen a szövetkezet fogataival, vagy éppen szüretelt. 15-én a tsz-tagok 75 százaléka, ház­táji munkát végzett — de így volt ez az előző napokban is. S a tsz ve­zetősége ezt szótlanul tűri, sőt maga a vezetőség, elsősorban Bakonyi Vil­mos tsz-elnök is a maga háztáji föld­jén dolgozott, s ő is ellenszolgálta­tás nélkül veszi igénybe a tsz foga­tát kívülálló édesanyja földjének megművelésére. Nem látják a Béke tsz vezetői és tagjai, hogy a gabona­vetéssel való késlekedéssel saját ma­gukat rövidítik meg, t ha késve vet­nek, kevesebbet aratnak s kevesebb gabonát oszthatnak a jövő évben? Miért segíti elő a -vezetőség, hogy az egyéni érdek a közös érdek elé ke­rüljön, s miért hagyja és miért ré­szese maga is annak, hogy egyes megkülönböztetett tagok jogtalan előnyökben részesüljenek a többiek­kel szemben? Tiszteletbeli tagok Vannak olyan tagjai is a Béke ter­melőszövetkezetnek, akik ugyan él­vezik a tsz-tagság kedvezményeit, háztáji területük is van, de közös földbe egyszer sem vágták -bele ka­pájukat. Ilyen a többi között Jakab Endre, aki egyébként asztalosmester és Vodnánszki Béla; a földművesszö­vetkezet italboltjának kezelője. Mindketten beléptek annakidején a termelőszövetkezetbe, de lassan' el­maradtak á .közös munkából s ma már állást vállaltak, de a tsz-nek to­vábbra is nyilvántartott tagjai, még­hozzá háztáji területtel. Jakab Endre kívülállóknak dolgozik, nem a tsz, hanem a maga hasznára. Vodnyán- szki Béla — akinek munkaerejére ugyancsak nagy • szüksége lenne a Béke tsz-nek — párttag létére ön­kényesen -otthagyta a szövetkezetét, de a kiadott háztáji gazdaságot mindketten továbbra is művelik. A vezetőség szemet hunyt efölött is, de még sok más téren érezteti ha­tását a vezetőség gyengesége, hatá­rozatlansága. Mint a tagok mondják — tiszteletbeli tsz-tagokra semmi szükségük. Haszontalan melléküzemág A tsz melléküzemágat" is létesített, hogy ezzel gyarapítsa a tagok jöve­delmét. Italboltot létesített Budapes­ten, a Corvin-téren, hogy ott a tsz saját termésű borát és a tagok sző­lejének termését is értékesítse. A melléküzemág azonban sovány hasz­not hajt á tsz-nek, nem mintha Bu­dapesten nem volna kellete a híres kötcsei bornak, hanem egészen má-1 sért: az italboltban ugyanis Schu- -roan Zoltánt alkalmazták, aki nem tagja a tsz-nek, hanem megállapított havi fizetést-kap. Ez már magában véve is ellenkezik az alapszabállyal — de még felháborítóbb, hogy Schu- man Zoltán becsapja a szövetkeze­tét, s a vezetőség ezt is' elnézi. A dús haszonból ugyanis csak fillérek kerülnek a tsz pénztárába, a többin Schuman Zoltán osztozik valakivel. Ebben az évben több mint 220 hektoliter bort szállított fel Pestre a tsz terméséből. Ezenkívül a falu­ban is összevásárolta a bort beszer­zője, Reichert Imre, aki függetlení­tett állattenyésztési brigádvezető — de úgy látja, hogy kifizetődőbb bor- beszerzéssel foglalkozni, mint a tsz áljatairól gondoskodni. A 220 hekto­liter bor eladásából — legalább is Schuman elszámolása szerint 6900 forint évi jövedelme lett a tsz-nek. Számoljunk csak egy kicsit! Ha csak 2 forintos nyereséget is számítunk literenként —- akkor is 44 ezer forint a tiszta jövedelem. De ez csak — te­gyük fél — 2 forint nyereségnél van így. A bort ezzel szemben Schuman Zoltán nyilván nagyobb jövedelem­mel adja tovább. Schuman Zoltán és beszerzője hatalmas nyereséget vág­nak zsebre évenként. A tsz-tagok már nem egyikben bírálták a veze­tőséget, hogy eltteri ezt, ám a tsz veze­tőcége inkább körülhízélgi Schuman Zoltánt, semminthogy alaposan a körmére nézzen abban a boltban, amely ugyan a tsz nevét viseli, de az igázi tulajdonosa mégiscsak a hasznot zsebrevágó Schuman Zoltán. Az italbolt kezelője kéthetenként — de van úgy, hogy gyakrabban is — előkelő személygépkocsin látogat el Kötcsére, néha magasrangú kíséret­tel, amelynek tagjai szívesen pat­ronálják a tsz borospincéit. Ekkor indulnak útnak a kisebb »ajándék« borszállítmányok és később a na­gyobbak. Ezek á látogatások, de in­kább a vendégek kölcsönzik Schu­man Zoltánnak azt a fölényt, amelv- lyel a vezetőséget kezeli s akik »ösz- szeköttetéseire« való tekintettel in­kább elnézik spekulációit. Nevükkel már találkoztunk Alaposabb vizsgálat — ugyanúgy, mint az Előre tsz-ben — itt is szá­mos visszaélésre derítene fényt. A Béke tsz-ben sok azonos hiba talál­ható a másik tsz-szel, sok olyan eset történt, amety belülről bom­lasztja *a termelőszövetkezetet. Nem véletlen ez. Első cikkünkben emlí­tettük, hogy számos kulákot elfeled­tek kizsákmányoló számba venni s jobban ügyelni rájuk. . emberek nem tűntek ei olyan helyen találkoztum ahol nem is vártuk. Ez. emberek beférkőztek a termek vetkezetbe s ott, bomlasztják bei. ről a tsz-t, végzik aljas aknamunká­jukat. Itt, a Béke tsz-ben találkozunk is­mét György Henrikné kulákasz- szonnyal, mint. sertésgondozóval, aki még ma is kizsákmányolja la­kóját. Landek Lajosról is beszéltünk már. Az egykori malomtulajdonos kulák ma a Béke tsz tagja. Trimmel Henrik volt kulák sem maradt el társaitól, ő is a tsz-ben bújt meg, ahol most a kulákok együtt dolgoz­nak volt cselédeikkel »az osztály­béke« hirdetőiként. A tsz-ben — mint társai — ő sem tagadta meg kulák voltát. Ravaszul számítva, nem vitt be mindent magával1 a tsz- be. Darálásra alkalmas villanymotor­ját kívül hagyta — holott ez is el­lenkezik az alapszabállyal — s a tsz nevére szerzett darálási enge­déllyel tsz-tagsága mellett darálás­hoz folyamodott. Egyaránt darál a a tsz-nek és kívülállóknak, csak a haszon éhből is meglegyen. Mint tsz- tag — a darálóhelyiség használatá­ért, ha a tsz-nek darálnivalója akad —- ugyancsak megköveteli az il szá­zalék részesedést. Érdemes beszélni múltjáról: ő volt az, aki 1945-ben, amikor földet osztottak, ellenezte egyesek földjeinek szétosztását, kü­lönösen rokonáét, a »Dolláros« Lux Henrikét, akinek földjéből 6 holdat házhelynek akartak kiosztani. Boór Ferenc, az egykori kulák kovács- mesterrel is a tsz-ben találkozunk. Követve Trimmel Henrik példáját — ő is becsapja a tsz-t. Megengedték ugyan neki, hogy egyénieknek is dol­gozhat, azzal, hogy az elvégzett mun­kát műhelynaplójában tüntesse fel, s a kapott munkabért fizesse be a tsz pénztárába. Boór Ferenc a mű­helynaplót nem vezeti, és ha a ha­szonról érdeklődnek tőle, azt ha- zudja, hogy a munkadíjért szerszá­mokat vásárolt. A műhely szerszám- készletét mindeddig nem leltározták s így még módja van félrevezetni a tagságot. Lohr Henrikné kulákasz- szony is a tsz tagja. Ő az, aki nem munkával igyekszik jövedelemre szert tenni, hanem gabonaspekulá- ciókat folytat. Tetemes mennyiségű terményt harácsol össze a tsz tag­jaitól, de a kívülállóktól is s azt ér­tékesíti busás haszonnal. Ezek a kulákok ma a Béke tsz-ben rontják a levegőt, bomlasztják a tsz-t. Nem véletlen tehát, hogy a tsz- ben súlyos hibák fordulnak elő. Nem véletlen az sem, hogy tavaly ezek az emberek ívet köröztettek a tsz-tagok között, kilépésre buzdítva őket. Az sem véletlen műve, -hogy augusztus­ban kigyulladt s elégett a tsz szé­rűjén 900 kereszt gabona szalmája, majdnem felperzselve a falut is. Ér­ződik tevékenységük akkor is, ami­kor lebeszélik a tagok nagyrészét a közös munkáról. Céljuk világos: késleltetik a munkákat, hogy keve­sebb legyen az osztalék, nagyobb le­gyen az elégedetlenség. és a kilépők száma, s végül teljesen felbomlasz- szák a termelőszövetkezetet. Ki lehet javítani a hibákat Ilyen körülmények közt minden becsületes tsz-tagnak a vezetőséggel karöltve kell helytállnia a munká­ban, a tsz megerősítésében és az el­lenség elleni harcban. Nagyok a hi­bák a Béke tsz-ben s az ellenség mesterkedésének a hatása az, hogy a tsz-tagok elégedetlenek a vezetés­sel. Helytelen tehát, hogy a vezető­ség elhatározta, hogy lemond. Külö­nösen helytelen ez Bakonyi Vilmos elnöktől, aki kommunista. Neki kell helytállnia elsősorban,, s leküzdve a határozatlanságot, bátran szembe- száílnia a hibákkal és a tsz-ben meg­bújt ellenséggel. Ne napolják el te­hát a közgyűlést, mint most tették, ne féljenek a bírálattól, mert a ta­gok bírálata segíteni fog munkájúk­ban, az ellenség eltávolításában. Sok a hiba, de megvan a mód azok kijavítására. Kérjék ehhez a siófoki járási párt-végrehajtóbizottság se­gítségét, s az segíteni fog; segít a párt és segítenek a becsületes tsz- tagok. Lépjenek fel keményen min­den lazaság, hiba ellen, s ragaszkod­janak mindenkor a termelőszövetke­zetek alkotmányához, az alapszabály­zathoz, mert a hibák nagyrésze az alapszabály megszegéséből adódik. Mindenekelőtt azonban ebrudalják ki az ellenséget a tsz-ből. Hiszünk abban, hogy a Béke tsz, megtisztulva az ellenségtől, a ke­ménykezű vezetőség és a tsz becsü­letes tagjainak összefogásával ha­marosan virágzó termelőszövetkezet­té válik. (Folytatjuk.) Kutas József — Nagy Tamás. be taniu ről, aho­lenleg a nu„ utolsó helyen: ményféleségből vonta, a begyűjtés a járásban. A nagyatádi járás vezetőinél., begyűjtési szerveinek jobban meg kell fogniuk a munkát. Nevelő, felvilágosító szóval ma­gyarázzák meg a dolgozó parasz­toknak, hogy minden gazdának becsületbeli ügye az állam iránti kötelezettség teljesítése. A tör­vény betartása mindenkire köte­lező: kukoricából a töréstől számí­tott 8, burgonyából 3, napra­forgóból 8 napon belül köte­lam- sében a alapján a jaru következő: Járás: Begyűjtési hív 1. fonyódi Győréi József 2. csurgói Horváth György 3. barcsi Hollósi József h. 4. siófoki Balassa Tibor 5. tabi Kovács István 6. marcali Sifter Jenő 7. kaposvári Gajdos László 8. nagyatádi Borbandi Ambrus Gépállomásaink őszi tervteljesítése Gépállomásaink lemaradtak az őszi tervteljesítésben. A tervidő­szak szeptember 1-től november 30-ig tart. Az október 10-i érté­kelés szerint gépállomásaink Ösz- szes tervfeladatuknak csak 30 százalékát teljesítették. A megye legjobb gépállomása Háromfa, 45 százalékos elfogadható teljesítés­sel, második Segesd, 38.2, harma­dik Csurgó 38 százalékkal. Szégyenteljesén lemaradt a kaposvári gépállomás 21.8 százalékos tervteljesítésével. Az őszi tervben még több mint 10 ezer normálholdat kell telje­sítenie, hogy őszi tervét befejez­hesse. Készített-e számadást a gépállomás igazgatója és főagre- nómusa, hogy mi a tennivalójuk lemaradásuk behozására? Ha a gépállomás 30 szántótraktora két műszakban dolgozna és minden traktor teljesítené műszaknormá­ját, akkor is 42 munkanapra len­ne szükség az őszi tervtelj esi lés­hez. Magyarán ez azt jelenti, hogy minden nap minden trakto­ristának november 30-ig 4.5 hold középszántást kell elvégeznie. Na­gyon jól tudják a kaposvári gép­állomáson — de a megyei gépállo­mási igazgatóság is könnyen rá­jöhet —, hogy ez olyan munka- szervezés és irányítás mellett, amely jelenleg folyik a kaposvá­ri gépállomáson, lehetetlen. Hasonló tűrhetetlen lemaradás van az ős/i tervteljesítésben a tabi és a fonói gépállomáson is. Minden -gépállomási igazgatónak, de a megyei igazgatóságnak is fi­gyelemmel kell lennie arra, hogy az elkövetkező időben az időjárás komoly akadályozója lehet a lerv- teljesítésnek. Az éjszakák mind hidegebbek lesznek, s a tapaszta­latok azt bizonyítják, hogy a két műszakban dolgozó traktoristák­nál az éjszakai műszak nehezebb. Bekövetkezhet az esős időszak, amikor kénytelenek lesznek majd több napot, esetleg hetet is tét­lenül állni a traktorok a nagy esőzés miatt. A jelenlegi időjárás a legkedvezőbb a szántási munká­latokra. A gépállomásoknak mindent el kell követniük, hogy az egy műszakra eső feladatukat a traktoristák teljesítsék, ne úgy, mint a legutolsó 5 nap­ban, amikor az egy gépre jutó na­pi teljesítmény 4.4 normálhold,- ami azt jelenti, hogy a két mű­szakban dolgozó traktorok a napi műszaknormának még az 50 szá­zalékát sem teljesítették. Gépállomásainkon mindenütt vannak élenjáró traktoristák. Ezeknek az eredményét, keresetét népszerűsítsék. Tóth István elvtárs, a csur­gói gépállomás traktoristája pl. több mint 250 normál- hoídnyi munkát végzett az őszi kampányban; ezzel egész évi tervének 50 száza­lékát teljesítette, s szeptember ha­vi keresete csaknem 4000 forint} A megye legjobb brigádja Gá- bel Lajos háromfai brigádvezetőé, aki őszi kampánytervét már 77.7 százalékban teljesítette. Gépállomásainkat bíráltuk la­punk vasárnapi számában a siló- zási tervteljesítés nagyfokú lema­radása miatt. Sajnos az eredmény nem változott: 5 nap alatt gépállomásonként még 100 köbmétert sem silóz­tak. A silózási lehetőségek pedig meg­vannak, ezt bizonyítja Skiba Mi­hály lengyeltóti traktorista, aki az őszi kampány alatt 850 köb­métert silózott, többet, mint a tapsonyi, nagybajomi, segesdi; csurgói és csokonyavisontai gép­állomás együttvéve. Gépállomásaink igazgatói, a megyei igazgatóság tartsa szív­ügyének az őszi terv teljesítését; javítsák meg munkájukat, mert a terv törvény, teljesítése min­denkire nézve kötelező. A közösség ügyéért harcolni tudó dolgozót jelöltek Böhönyén Böhönyén pénteken este az egyik választókörzetben Lengyel Miklós dolgozó parasztot javasolta a nép­front-bizottság tanácstagjelöltnek. Néhányan, általános érvekkel, támo­gatták is a jelölést. Elmondták, hogy Lengyel Miklóst dolgos ember­nek ismerik, hátralékban nincs sem­mivel és majd asak belejön a mun­kába. A körzet többi választója már nem így vélekedett. Igaz ugyan, hogy Lengyel Miklós dolgos, be­csületes ember, de magatartá­sában több hiba van. Nem olyan, akire lehet számítani a közügyek jó elintézésében. A többség helyes bírálata alapján nem is jelöl­I ték a választókörzet dolgozói Lengyel Miklóst, mert csak akkor lehet be-* lőle jó tanácstag, ha hibáitól igyek­szik minél előbb megszabadulni, ha változtat eddigi magatartásán és gaz­datársainak: példaképévé válik, s nemcsak az állam iránti kötelezett­ségek teljesítésében, hanem a dol­gozó parasztság közös problémáinak megoldásában is tevékenyen részt- vesz. Több jelöltre gondoltak a körzet lakói, választói, míg megtalálták — alapos vita után — Pável József dolgozó paraszt személyében azt a jelöltet, aki megfelel a követelmé­nyeidnek, aki képviselni tudja vá­lasztóit.

Next

/
Thumbnails
Contents