Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-15 / 244. szám

Péntek, 1951 október 15. _____ ______ SOMOGYI NÉPLAP A begyűjtési megbízottak liberalizmusa lassítja Városunk dolgozói ünnepélyesen fogadták az allatbegyujtesütemét a kaposvári járásban nyári táborozásból hazaérkező katonafiainkat Dolgozó parasztjaink állampol­gári kötelezettségük pontos telje­sítésével jelentős segítséget adnak városaink hús- és zsírellátásához. Ha akadozik a sertés- és vágó- marhabegyüjtés, zökkenő áll be a városi dolgozók ellátásában. Fal- vaink dolgpzó népe joggal elvárja, hogy egyre több iparcikket kap­jon, a város pedig azt várja, hogy dolgozó parasztjaink beadási kö­telezettségük teljesítésével előse­gítsék a zavartalan közellátást. Megyénk dolgozó parasztjainak többsége megérti, mi a kötelessé­ge, s igyekszik azt pontosan tel­jesíteni. Ennek köszönhető, hogy a begyűjtő szerv, a a Megyei Állat- és Zsírbe- gyüjtő Vállalat eredménye or­szágos viszonylatban is emlí- tésreméltó: a 19 megye között a 4. helyet foglalja el a november 7 tiszteletére indított versenyben. Ezzel azonban nem szabad megelégednünk, nemcsak azért, mert az utánunk következő Vas megye mindössze 1 ponttal maradt el, hanem azért sem, mert járásainkban nem megy még min­den a rendjén. A kaposvári járás, amely nem­rég még a legelsők közt volt a versenyben, az 5. helyre szorult vissza. Szilvásszentmárton dolgozó parasztjai 59 mázsa 89 kg ser­téssel tartoznak államunk­nak, vágómarhából pedig 84 mázsa a hátralékuk. Szilvásszentmárton le­maradásához hozzájárult Zóka elvtárs, a községi begyűjtési meg­bízottjának engedékenysége. Ezt mutatja a következő eset is: Lő­rinc Sándor (kis) vágómarháját már kiselejtezték, hogy teljesíti a hatodik hónapra beütemezett 183 kg beadási kötelezettségét. Az idő azonban eljárt és Lőrinc gazda, megfeledkezve kötelességéről, a hátralékosok számát szaporította, pedig nélküle is volt belőlük elég a községben. Ennek ellenére be­adását nem emelték fel 10 száza­lékkal. A jószívűséget meg is „hálálta'“ Lőrinc Sándor. Elindult, hogy leadja a marhát a vállalat­nak, s hogy, hogy nem, a vásáron kötött ki: eladta az állatot. Ha­sonlóképpen cselekedett Pitner József né is. Általában Szabó Istvánná be­gyűjtési megbízott kedvetle­nül végzi munkáját. Jól kihasználják ezt a község „élelmesebb“ gazdái. Összevásárol­ják az állatokat, s eladják a szom­szédos megyékben. Kupeckednek. A Vélis Ferencek, Nyírő Józsefek aztán jól keresnek az üzleten. Egy-egy állat után lOOO—1500 fo­rintot vágnak zsebre. Meddig tű­rik még ezt Attalán? A kadarkutiak tartozása 206 mázsa sertés. 12-én egy 6 tagú brigád szállt ki a községibe, hogy megkezdje az el­számoltatást. A községi begyűjtési j megbízott nem hogy segítette vol- I na a brigád munkáját, de még a hátralékos gazdák kimutatását sem készítette el. A brigád mun­kája így eredménytelen maradt. A járás legnagyobb községé­ben, Nagybajomban sem jobb a helyzet. Egész sor olyan hátralékos van, aki 60—70 kg sertésbeadással tar­tozik. Bár Szőlős elvtárs munká­ja nyomán javult a helyzet, de még így is 620 mázsa hátraléka van a községnek. Persze, nemcsak hátralékos köz­ségek vannak a járásban. Van­nak jól teljesítő községek is, mint pl. Szentgáloskér, Bőszénfa és Nagyberki, ahol a dolgozó parasz­tok becsülettel tesznek eleget kö­telezettségüknek. Azonban még elég sok Attala, Nagybajom, Ka­darkút és Szilvásszentmárton van a kaposvári járásban, melyek akadályozzák, hogy a járás ismét az elsők között legyen. Hogy ez megszűnjék, a begyűjtési meg­bízottak alapos, lelkiismeretes fel- világosító munkája szükséges. Tü­relmes szóval magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak a begyűjtés fontosságát. Teremtsenek olyan hangulatot, hogy a becsületes ter­melők elítéljék a törvényszegőket, a kupeckedő gazdákat. Ha ezt megvalósítják községi begyűjtési megbízottaink, a kaposvári járás minden bizonnyal újra megszerzi magának a megyei elsőséget. A november 7-í verseny szélesítéséről tárgyalt az ipari üzemek vezetőinek értekezlete A kaposvári ipari üzemek vezetői és párttitkárai f. hó 13-án értekez­letet tartottak, melyen megtárgyal­ták a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 37. évfordulójának tisz­teletére indított munkaverseny szer­vezési kérdéseit. Az értekezlet úgy határozott, hogy a versenymozgal­mat kiszélesíti. Az üzemek csatla­kozásukat jelentették be a november 7 és a tr nácsválaszíásclk, valamint városunk felszabadulásának 10. év­fordulója alkalmából indított mun­kaversenyhez. Hegedűs Antal elvtárs, a Kapos­vári Nagymalom igazgatója az áram­szünetek és a MÁV kocsikiállítási problémájára panaszkodott, mint objektív nehézségekre, melyék gá­tolják az üzemben folyó verseny len­dületét. Budámé elvtársnő a Ba­romfifeldolgozó Vállalattól szintén a MÁV kocsinehézségeit említette meg. mint versenygátló akadályt. Liliom Lajos, a Kaposvári Ruhaüzem párt- titkára beszámolt üzemük verseny- állásáról. A teremmesterek havi 1500 forint megtakarítására tettek válla­lást. Ezzel szemben szeptemberben 4500 forintot takarítottak’ meg. A szabászok a vállalt 3000 forint he­lyett 12.000 forint megtakarítást ér­tek el, míg a szállítási költségeknél Novák elvtárs a vállalt 1000 forint helyett 3800 forintot takarított meg szeptemberben. Lukács Istvánná, a Kaposvári Textilművek ÜB-titkára rámutatott hogy amióta a november 7-re indí­tott munkaverseny megkezdődött, a fonodában naponta emelkedik a tervteljesítés. Felhívta az üzemek fi­gyelmét a verseny nyilvánosságánál! biztosítására, valamint a sztahanov- mozgalom kiszélesítésére. I Horváth Mária tejkezelő javítsa meg munkáját A város dolgozóinak szükségük van a tejre. Tudjuk ezt mi is falun és igyekszünk mind több tejet ter­melni. De a' tej termelőszövetkeze­tünkből, az aranyospusztai Béke tsz-ből nem jut el minden nap rendeltetési helyére, mert a tejke­zelő, Horváth Mária nem küld kannát a termelőszövetkezetnek és így a tej elpazarlódik. Mi lesz akkor, ha bevezetjük a napi há­romszori fejést? Ha a tej kezelők hibájából nem jut el a tej rendel­tetési helyére, ez komoly kárt okoz termelőszövetkezetünknek és a városi dolgozóknak. Szeretnénk, ha Horváth Mária pontosan telje- jesítené kötelességét és biztosíta­ná, hogy naponta elszállíthassuk a tejet. Strasszer István, Aranyos-puszta, Béke tsz. Tegnap reggel, mintha csak ne­ves ünnepre készült volna Kapos­vár, élénk sürgés-forgás színtere volt a Kossuth-tér. Ácsok szorgos­kodtak, emelvényt építettek. A munkába siető dolgozók kíváncsi­an kérdezték: milyen ünnep van ma? — Ma érkeznek a nyári tá­borozásból a kaposvári helyőrség honvédéi *— hangzott a válasz. Ezt felelték a Kanizsai-út végén elhangzott kérdésekre is, ahol szintén a honvédek ünnepélyes fogadására készültek. Itt az emel­vényre, ott a díszkapura került a felirat: Üdvözöljük a táborból be­vonuló fiainkat. Délelőtt 10 órakor harsány ze­neszó töltötte meg az utcákat, s nyomában honvédeink csizmáinak ütemes koppanása. A pattogó in­dulók hangjaira menetelő, erőtől duzzadó, pirosbarnára sült honvé­deket az utca mindkét oldaláról mosolygó szempárok kísérték egén szén az ünnepség színteréig, a Kossuth-térig. Itt már várták őket városunk vezetői: a városi párt­végrehajtóbizottság, a DISZ- bizottság és a Városi Tanács VB képviselői. Elsőnek a városi párt-végrehaj- tóbizottság nevében Bódi elvtárs üdvözölte a helyőrségi harcosait* majd a Városi Tanács VB nevé­ben Dudás elvtárs köszöntötte a nyári kiképzésből hazatért honvé­deket. . I Ezután a DISZ-bizottság titkára szólt honvédeinkhez, majd egy honvéd tett ígéretet, hogy vala­mennyien szívükbe vésik a város vezetőitől hallottakat. Nem világraszóló ünnepség volt ez a pár perc, mégis benne volti a mi hadseregünk hús a nép hú-« sából, vér a nép véréből. . , J Birkás htván alaptalanul vádolt A Hazafias Népfront marcali já­rási bizottságának vasárnapi alakuló ülésén többek között felszólalt Bir­kás István gadányi küldött. Birkái; István védelmébe vett egy dolgozó parasztot, akit Gyarmati István, az Állat- és Zsírbegyüjtő Vállalat mar­cali járási kirendeltségének vezetője megakadályozott abban, hogy hízóját szabadon értékesítse, annak ellenére, hogy már teljesítette beadási köte­lezettségét. E felszólalását lapunk 12-i számában közöltük. Tagadhatatlan, begyűjtő szerveink munkájuk során nem egy esetben figyelmen kívül hagyták a rendele­teket, megsértették dolgozó paraszt­jaink igazságérzetét. Most azonban Birkás István alaptalanul vádol­ta Gyarmati Istvánt a rendeletek felrúgásával. Az említett 8 holdas gazda — a tap« sonyi Ernyes György — 129 kg ser« téssel tartozott államunknak, ami« kor Gyarmati István megakadályoz« ta, hogy hízóját szabadon értékesít« se. A beütemezési nyilvántartás hát« ralékosnak mutatta ki Ernyes Győr« gyöt, ezt megerősítette a tapsonyi taj nács begyűjtési megbízottja is, s ezért tartotta vissza — a rendeletek értelmében helyesen — Gyarmati István Ernyes György járlatlevelét.; Hogy ez az intézkedése jogos volt* mi sem bizonyítja jobban, mint az* hogy a történtek után Ernyes Győr« gyöt a községi tanács elszámoltatta. Lehet, hogy Birkás István nem tudta, hogy Ernyes György -hátra­lékos és ezért kelt védelmére. Mert ügy gondoljuk, Birkás István is azt tartja; az állampolgári kötelezettség teljesítése minden dolgozó paraszt« nak becsületbeli ügye. Több mint 400.000 Ft értékű túlteljesítést vállaltak a barcsi fűrészüzem dolgozói A Délmagyarországi Fűrészek bar­csi üzemének dolgozói a harmadik negyedévre tett vállalásaikat 106 ezer forinttal teljesítették túl. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 37. évfordulójára és a tanács- választásra újabb vállalásokkal és azok maradéktalan teljesítésével ké­szülnek. Vállalták a többi közötti hogy az év végéig 431.933 ezer fo« rinttal teljesítik túl tervelőirányza« tukat, s ebből november 7-ig 177.141 forintot teljesítenek. A cikkenkénti tervszerűséget betartják -és a negyed« év folyamán 3 százalékkal csökken« tik termelési költségeiket. szerzett tudomást a vezetőség. Nem titok, hogy 50 mázsa takarmányt hordott haza Aranyos Reichert — jóelőre gondoskodva tehene takar­mányáról. Mondáim sem kell, hogy mindeddig őt sem vonták felelős­ségre. Miért is, hiszen tagja a veze­tőségnek; lopjon csak, lopjon, aki akar és tud, csak bírálni ne mer­jenek — ez itt a törvény. Sóikkal érdekesebb volt Kiss Sán­dor esete. Napokon keresztül nagy- mennyiségű palánta tűnt el a tsz kertészetének melegágyaiból. Ha csak pár szál lett volna, nyilván el­kerüli a figyelmet, de reggelenként egész ágyás palántának veszett nyo­ma — ám ott maradt egy lábnyom. Kiss Sándort látták hajnalonként a melegágyak körül- ólálkodni, behi­vatták hát s beszéltek vele. Az ta­gadott, de amikor kiment, addigra felhintették homokkal az udvart, s így otthagyta akaratlanul is lábnyo­mát. Ezután már nem is tagadott, bevallotta, hogy a piacra és a ro­konokhoz hordta a palántákat. A tsz vezetősége itt is megelégedett az egyszerű leleplezéssel, a tettes meg­büntetése szóba sem került. Hova lesz a haszon? — Baromfitenyészetünk is kevés hasznot hozott — ismeri be az elnök. De hogy miért, annak kifürkészése senkiinek sem jutott eszébe. Pedig érdemes egy kicsit jobban megvizs­gálni ezt az ügyet. A baromfitelep távol esik a köz­ségtől — csak a telepvezető lakásá­hoz van közel. Egy 8 holdas gyümöl­csös közepére építették a baromfi­ólat. A baromfitelepvezető az elnök sógora, ifj. Gutmann Henrik. Nehéz feladatra vállalkozik az, aki a ba­romfiak számát meg akarja állapíta­ni. Itt ugyanis nehéz tiszta képet nyerni. A raktári kimutatáson pél­dául jelenleg 1100 baromfi szerepel. A baromfigondozó viszont egész pontosan így közli a létszámot; — Úgy 1300 körül van. — Igaz, hogy 10 nappal ezelőtt még 1150, még-ko­rábban 10 nappal pedig 1248 barom­fit tartottak nyilván, de hogy ez a szám 20 nap alatt hogyan csökkent a raktárkönyvben 1100-ra, az állat­tenyésztési brigádvezető listájában 1200-ra, s -hogyan növekedett a te­lepvezetőnél 1300-ra, azt senki sem tudja. Mindegy, hogy melyik adatot fogadjuk el — ha azt nézzük, hogy ezek az állatok mennyi szemesta­karmányt fogyasztanak 10 napon­ként — valahogy úgy fest. a helyzet, hogy egy-egy baromfi fejadagja na­gyabb, mint egy emberé, vagy leg­alább is nggyobb, mint az Előre tsz tagjainak gabonarészesedése. Nagy a szemfogyasztás, de a jövedelem an­nál kevelseib-b. Kevés ember hiszi el, •hogy ezek a baromfiak a 8 holdas kertben csipegetve még elfogyaszta­nak 130 kiló szemet ás naponként ■— de még hihetetlenebb az, hogy 1300 darab baromfi ennyi szetrpfogyasztás után is napi 25, de volt úgy, hogy 2 darab tojást adott. így aztán több a kiadás a baromfitelepen, mint a -haszen, azaz mint a tsz haszna. S hogy még csak gyanúsítani se lehes­sen a telepvezetőt — ellenőrzi mun­katársa — a felesége. Ez az ellen- jőrzés csupán arra szorítkozik, ne­hogy túl feltűnően szállítsa -haza a felesleges szemestakar-mámyt, no meg a tojást. Minderről a vezetők nem beszélnek, de a tagság sem, hi­szen azt'sem tudják, hogy mekkora a baromfiállomány. Azt azonban sokalják, hogy milyen rengeteg sze­met visznek a telepre. Lógások, fegyelmezetlenségek Ma már a becsületes termelőszö­vetkezeti tagok úgy vélekednek, -hogy ez a helyzet tűrhetetlen. Nem­csak a vezetőség, az elnök egyed­uralma, a közös elherdálása, a -lopá­sok, de a hanyagsága miatt is. Tűr­hetetlen, hogy a tsz 180 tagjából csak 120-an dolgoznak rendesen, a többi a földuzzadt háztáji földön dolgozgat, sőt van, aki napszámba is eljár, -míg a tsz földjét elhanya­golják. Tűrhetetlen, hogy van olyan tsz-tag, aki még mindig nem szedte -össze a földből ‘kiforgatott burgo­nyát, amely már három hete ott van szerte-széjjel. Az sincs rendjén, hogy a kertészeti brigád 23 tagjából 9-én 16-an nem dolgoztak a közösben, s ugyanígy megy a többi napokon, így aztán nem csoda, -hogy a kerté­szetben sok minden kárbaveszik. — A becsületes gazdáknak nem veszi be a gyomra az ilyen hanyag gazdál­kodást — mondják, s bizony ebben sok igazság van. Az is visszatetsző, hogy a vezető­ség szabálytalanságok sorozatát kö­veti el. Egy kilépett tsz-tag bentma­radt üszőjét hamis járlatlevéllel ad­ták el. Elkedvetleníti a tsz tagjait az elnök kiskirályoskedása, az olyan esetek, amikor igazukért, amiért azt megmond jók, elhallgattatják az em­bereket, tűrhetetlenné teszik a bí­rálni merészeidnek a tsz«ben való tartózkodást. I-gy volt ez Tefner Zol­tánnal is, aki arra kérte a vezető­séget, hogy az alapszabály szerint osszák ki a háztáji földeket. Ez a javaslat kellemetlenül érintette a vezetőséget, siettek hát odahatni, hogy Tefner kilépjen a tsz-ből. De mélyebb gyökere is van ezek­nek a hibáknak. A tsz«be beférkő­zött, ott éveken át zavartalanul te­vékenykedő kulákok igyekeztek ki­használni a tagság és a vezetőség közötti ellentéteket. Ök voltak, akik élenjártak a fegyelembontásban, a közös munka elhanyagolásában. Lőrincz János nevével már talál­koztunk az előbbi cikkben. Az, hogy éveken át megfeledkeztek kizsák­mányoló voltáról — megtévesztette a tsz vezetőségét s felvették a tagok közé. Mint mondják, minden tevé­kenysége arra irányult, hogy meg­bontsa a tsz egységét. Dolgozni nem nagyon járt a közösbe. A tsz„ben is úgy akart élősködni, mint a múlt­ban, dologtalanul. Napokon keresz­tül háztáji teheneit legeltette. Aranyos Reichert igazi arca Még Lőrincz Jánosnál is szemtele­nebb módon viselkedett Aranyos Reichert, amint erről már előbb szó esett. Mint vezetőségi tag, talál rá módot, hogy. elégedetlenséget kelt­sen >a tagok között. De igazi arcát csak az utóbbi időben mutatta meg. Szeptember utolsó napjaiban vas­ikos borítékok tömegét hozta a posta az Előre tsz-be. Váratlanul ért min­denkit a borítékok tartalma: 37 ki­lépési nyilatkozat érkezett, közöttük Aranyos Reicherté, Lőrincz Jánosé és Felde Istváné. A termelőszövetke­zet 37 tagja, közöttük becsületes pa­rasztemberek kérték, hogy engedjék ki őket a tsz-ből. Maga a vezetőség nem tudta, hogy mi az ’oka a kilé­péseknek, de nem is igyekeztek megtudni ezt. — Ha ki akarnak lép­ni, menjenek — mondták. Vajjen mi keltette ezt a kilépési hangulatot? A kilépni akarók a ve­zetésre, a kevés osztalékra, a ha­nyagságokra hivatkoznak. Igen, ez is hozzájárult elhatározásukhoz, de nem ez a döntő, hanem Aranyos Reichert keze van a dologiban, aki két nap alatt 36 kilépést szervezett. De még ez sem volt számára elég, a Béke tsz-toen is ösztönzött egye­seket a kilépésre, de ott kudarcot vallott. Persze, munkáját nem egye­dül végezte. Segítettek neki ebben a falu kuláfcjai, akik nála szoiktak összegyűlni, hogy megbeszéljék a teéndőket. Az Előre tsz helyzetének ziláltsága jó alkalmat adott Aranyos Reiohertnek, s természetes, hogy ebben a zűrzavarban neki, azaz az ő munkájának is része van. A pártszervezet felelőssége A tsz pártszervezete megelőzhette volna mindezt, ha idejében fellép az ellenség befurakodása, a vezetés hi­bái, s a fegyelem megbontói ellen, A pártszervezet nem tette ezt, s •nem is tehette,, hiszen két év alatt csak pár alkalommal tartottak tag­gyűlést, azokat is a t.abi JB munka­társai személyesen szervezték. így a párttagok neveléséről, a párton.kívü- liek közötti politikai munkáról nem is beszélhetünk. Mint a községi pártszervezetnél* itt is ugyanaz a baj, hogy a kommu­nisták nem mutatnak példát. Az alapszervezet titkára, Molnár Géza már ia feketevágás után rászolgált a leváltásra, de különösen akkor, ami­kor megverte az egyik tsz-tagot, Landek Andrást, aki azt kérte, hogy jobban szervezze meg a vezetőség az aratást, ne végeztessenek más munkát, mint ami időszerű és sür­gős. Nem nevelte a pártszervezet tagjait s így történhetett meg, hogy a kilépni akarók között párttagok és tagjelöltek is vannak. Sürgős intézkedésekre van szűk« .ség az Előre tsz-ben, hogy ezek a hi­bák megszűnjenek. Bizonyos, hogy nemcsak a vezetőség, de a tagság egy része is hibás. De még súlyosabban esik latba a tsz pártszervezetének^ a tabi járási pártbizottság és a járási tanács felelőssége. A siófoki járásé a feladat, hogy a tsz-ben segítsen rendet teremteni, teremtsen eleven pártélétet, hogy a tsz kommunistái mutassák meg a becsületes tagok­nak, hegy ha erőskezű — de_ nem Önkényeskedő — vezetőség irányítja a tsz-t, s ha-nem engedik, hogy az ellenség közéjük furakodjon, a fe­gyelmezetlenségek szaporodjanak s Csáki szalmájának nézzék a közöst — a kötéséi Előre tsz felzárkózhat legjobb termelőszövetkezeteink közé. (Folytatjuk.) Kutas József — Nagy Tamás,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents