Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-02 / 233. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954 október 2. DR. JOHN: Berlin (ADN). Dr. Otto John, a nyugatnémet alkotmány védelmi hivatal völt elnöke nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat, amelyet a német demokratikus sa.itó vezető helyen közöl, á többi között a következőket állapítja meg: Adenauer konokul és megátalkodotton folytatja a dicstelen »erőpolitikát«, amellyel Hitler egyíztoen már szerencsétlenségbe döntött bennünket. A szövetségi köztársaság politikája nyugatnémet hadosztályok felállításának követelésében merül ki. Ez a politika háborúval fenyeget. A bonni parlamentnek a Jolin- ügyben folytatott vitája újra igazolta, mennyire helyes volt elhatározásom, hogy a Német Demokratikus Köztársaságba jövök és innen folytatom a küzdelmet a fenyegető háború ellen' és Németország újraegyesítéséért. Akadnia kellett valakinek, aki félreveri a vészharangot és óva inti a németeket Adenauer őrült «-erőpolitikájától«, amely . csak Németország teljes pusztulásához vezethet. Számunkra, németek számára most az a legfontosabb — és ez véleményem szerint az utolsó esély, amelyet a. sors nyújtott nekünk, hogy elfogulatlanul megvizsgáljuk jelenlegi helyzetünket, valamint a német újraegyesítés békés módozatait ia kell a belliéről, új politikát kezdhessen — hogy felismerjük új életünk felépítésének lehetőségét a keleti és nyugati világ között és megvalósítsuk ezt a lehetőséget. Nincs igazi és meggyőző ok annak megakadályozására, hogy a' szövetségi köztársaság és a Német. Demokratikus Köztársaság között tárgyalások kezdődjenek. Ezek a tárgyalások kölcsönös jóakarattal döntő eredményeket hozhatnak. Azok is, akik ma még elutasítják a tárgyalások gondolatát, előbb-utóbb belátják majd, hogy a német újraegyesítés felé vezető úton a keleti és nyugati németek eszmecseréje az első lépés. Ezt a lépést minél hamarabb meg kell tenni. Adenauer eddig meghiúsított min-r den tárgyalást Nyugat-Németország é.; a Német Demokratikus Köztársaság között. Adenauer elmélyítette Németország kettészakítottságát és megzavarta az európai népek nyugalmát. A politikában nem a jámbor óhaj és nem az állítólagos jószándék, hanem kizárólag az elért hatás és eredmény a döntő. A bonni kancellár tevékenysége katasztrofális volt Németország és Európa számára. Adenauernek távoznia kell helyéről, hogy Nyugat-Németország a. béke és a nemzeti egység megteremtésére irányuló új politikát kezdhessen — hangoztatja nyilatkozatában dr. John. A WASHINGTONI FRANCIA-AMERIKAI tárgyalásokról Washington (TASZSZ). Washingtonban .befejeződtek a francia-amerikai tárgyalások. A tárgyalások szeptember 27-től 29-ig folytak, Indokínáról. A sajtójelen- tésekből kitűnik, hogy Indokína politikai, katonai és gazdasági problémáit tárgyalták meg. A sajtónak közzétételre átadott közlemény szerint Franciaország „meghatározandó méretben“ tart fenn fegyveres erőket Laoszban, Kambodzsában és Dél-Vietnam- ban. A közleményből kitűnik, hogy az Egyesült Államok fogja fedezni a francia csapatoknak e három államban való tartózkodását és támogatni fogja ezen államok mindegyikének fegyveres erőit. Sajtókörökben felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy ez a megállapodás megsérti a vietnami hadműveletek megszüntetéséről szóló genfi egyezmény szellemét. Ezenkívül — a közlemény szerint — az Egyesült Államok jogot nyert arra, hogy közvetlenül „segítse“ Laoszt, Kambodzsát és Dél- Vietnamot. Mint ismeretes, ezt a „segítséget“ eddig Franciaországon keresztül nyújtották. Az úgynevezett „Bolgár Nemzeti Bizottságiról Szófia (TASZSZ). Petro Trifonov és Milorad Mladenov, az emigráns úgynevezett „Bolgár Nemzeti Bizottság“ két Bulgáriába visszatért volt funkcionáriusa szeptember 29-én sajtóértekezletet tartott a „Bolgár Távirati Irodá“- ban. Trifonov hangsúlyozta nyilatkozatában, hogy hazatérése teljes mértékben önkéntesen történt és hogy a reakciós nyugati sajtó és rádió által Trifonov és Mladenov „erőszakos elhurcolásáról“ terjesztett álhírek a külföldön maradt emigránsok . megfélemlítését célozzák, azt, hogy megakadályozzák őket Trifonov és Mlade- ’nov példájának követésében és eltitkolják visszatérésük igazi okait. Trifonov az amerikaiak által Gemeto tevékenységéről szólva kiemelte, hogy ez a bizottság az amerikaiak támogatásával és amerikai pénzen diverzáns kiképző iskolává, Bulgáriában kémkedést és felforgató tevékenységet kifejtő káderek kiképző intézményévé vált. Bizalmi szavazás az olasz képviselőházban Róma (MTI). Csütörtökön bizalmi szavazást rendeztek az olasz képviselőházban azzal kapcsolatban, hogy a Scelba-kormányt több vád érte a Montesi-ügyben. Hírügynökségi jelentések szerint a képviselőház 294 szavazattal 264 ellenében, 7 tartózkodás mellett, tehát igen csekély többséggel bizalmat sza-> I vazott a kormánynak. Kudarcot vallott jós A »Junge Welt« című német lap idézeteket gyűjtött csokorba tavalyi és idei Adenauer beszédekből, amelyekben a bonni kancellár egyre azt erősítgette, hogy Franciaország feltétlenül beleegyezik az »európai védelmi közösség« létrehozásába. Adenauer így akarta meggyőzni honfitársait amerikai politikájának helyességéről. És most lássunk egy-két virágszálat a díszes csokorból. * * * »Véleményem szerint a többi partner ősszel ratifikálni fogja a szerződést«. (Az Egyesült Államokban 1953 elején mondott beszédéből.) * * * »1954 január-februárjára várható a kedvező francia döntés az EVK-ra vonatkozóan«. (1953 novemberében Stuttgartban mondott beszédéből.) * * * »Az EVK már 1954- ben működésbe lép«. (Bonnban, 1954 március 2-án amerikai kiadóknak és szerkesztőknek adott nyilatkozatából.) * * * »Szilárdan hiszek abban, hogy 'Fráncia- ország rövidesen ratifikálni fogja az európai védelmi közösségről szóló szerződést«. (1954 március 14-i athéni beszédéből.) * * * »Franciaország még augusztus előtt elfogadja az EVK-szerző- dést«. (Berlinben, 1954 július 20-án külföldi újságíróknak adott nyilatkozatából.) * * * »Akár hiszi, akár nem, én továbbra is hiszek abban, hogy Párizs elfogadja az európai védelmi közösség eszméjét«. (1954 augusztus 23- án, a brüsszeli értekezlet után tett nyilatkozatából.) * * * A bonni kancellár »jóslatai«, mondani sem kell, nem teljesedtek be. A »Junge Welt« gúnyosan írja: »Ez a sorsa az efféle jósoknak. A népek keresztülhúzzák kalandor számításokon alapuló terveiket«. Ahová nem a kommunisták vetnek, ott az ellenség; hinti el a magot V alamikor, nem is olyan régen, az alig tíz éve letűnt zsarnoki rendszerben élt-e valaki nyomorúságosabban, mint a téglagyári munkás? Éhezett-e, fázott-e valaki többet, mint a téglások? Nem. Akik már náluk is többet szenvedtek, többet nélkülöztek, azok csak a börtönök lakói voltak, akik sötét zárkákban tengették életükét. De ezekből kevesen érték meg a felszabadulást, a jobb életet, mert a Horthy-pribékek kezenyomán ki előbb, ki utóbb a halál martaléka lett. Nem kell messze menni, nem kell sokat barangolni, ha olyan emberekkel akarunk beszélni, akiknek elbeszélése nyomán feltárul a téglások múltja, a téglagyári munkások évtizedes gyötrelme. Kaposváron, a Szigetvári-utcai téglagyárban még sok olyan munkás van, aki a múltban ugyanezen a helyen ázott, fázott, nélkülözött és félt a holnaptól. A régi munkások, az öreg téglások nem felejtik a múltat. Nem lehet elfelejteni a nélkülözések napjait, éveit, nem lehet elfelejteni az élet-halál- harcot a betevő falátért. Jól emlékszik még Szegfű Mihály -— aki már 25 éve téglás — azokra a szörnyű évekre, amikor hosszú napokat töltöttek a városház előtti „köpködőn“, sokszor 90-en, 100ari is, hogy 10—20 fillérért megalázkodjanak és fillérekért cipelhessék a „nagyságos .urak“ és asszonyok piaci kosarait. N agy Sándor elvtárs emlékezetében is ott él még a múlt keserve. .— Emlékszem arra j a gyászos menetre — mondja —, I amely szinte hetente vonult a vá- 1 rosház elé deputációba, munkát, megélhetést követelni. És mit kaptunk? Mit váltottak ki az urakból a követelődző tekintetek, elkeseredett munkástüntetések? Ütlegelést, csendőr- szuronyt. A sokat szenvedett Szigetvári- utcai téglagyáriak elmondják, hogy a gyár az 1933. utáni időkben csak a nyári hónapokban foglalkoztatta a munkásokat. Ősszel és télen kenyér nélkül maradt a 70—80 család, s aki zúgolódott, követelődzött, azt* még a nyomorúságos lakásból is kitették. S akik a lakásokban maradhattak, azoknak is milyen otthonuk volt? Vizes, nyirkos, egészségtelen, súlyos betegségeket szülő lakás. Kultúra? Művelődés? írás? Olvasás? Ki mert volna ilyenre gondolni a téglások közül? Hisz 80 százalékuk még a betűvetést sem tanulta meg! Hová vezetett a nyomor, elkeseredés, az elviselhetetlenné váló nélkülözés? A züllésbe. A házhozálló pár fillért megitták. Az egy-két órás mámorban kerestek vigaszt, fájdalomcsillapítást. S mi következett pbből? Rossz még rágondolni is, de így. volt. Családok váltak szét, gyermekek maradtak apa-anya nélkül és kerültek tömegesen a lelencházakba. XT lég ennyi a múltból. Néz- A-^ zük meg a jelent. Járjuk körül a munkahelyeket, beszélgessünk az emberekkel, tekintsünk be az égetőkemencék tátogó száján, melyet valamikor a halál ásításához hasonlítottak a munkások. Feleletet kapunk a téglások mostani életére, megváltozott élet- körülményeikre. Az egyik téglagyári lakásban vagyunk. Cementlapos konyha, padlós szoba, szépen felpasztázva; frissen festett ablakok, ajtók, többezer forintos bútor. Kié ez a lakás? Nagy Sándor téglaégetőé. Kultúrterem van a gyár területén, gyönyörűen festett díszletekkel, beépített színpaddal, pingpongasztallal, sakktáblákkal és sok egyéb szórakozási eszközzel, amely mind a gyártelep lakóinak kényelmét, szórakozását, művelődését szolgálja. Az ebédlőben mintha vendégeket várnának. Szépen, ízlésesen megterített asztalokon fehér porcelántányérok, fényes evőeszközök, virágcsokrok. A szakácsnő mosolyogva mondja, hogy náluk minden délben ilyen vendégség, van. így várják ebédre a dolgozókat, a szorgalmas téglásokat. Hát a munkahelyek? A munkakörülmények? A kereset? Erről is beszéljenek a tények. Az idénymunka megszűnt, minden dolgozó állandó alkalmazott lett. A munka sokkal könnyebb, mint a múltban. Gépesítették az üzemet. S ez nem kis dolog —1 ezt a téglagyáriak tudják a legjobban, akik a múltban mindent kézi erővel végeztek. A kereset? A kihordók 1300—1500 forintot, a behordok 1000—1200 forintot, az időbéresek — akik öregebbekből és fiatalokból állnak, olyanok, akiket a múltban sehol sem alkalmaztak —> 750—800 forintot keresnek. Munkaruha, hűségjutalom és más egyéb juttatás mind a téglagyári munkások javát szolgálja, életét szépíti. Ilyen változás történt a Szigetvári-utcai téglagyár dolgozóinak életében 1945 óta. C mégis sokszor a zúgolódás, az elégedetlenség szavát lehet hallani egyes dolgozók szájából. Ha ennek okát vizsgáljuk, mindenekelőtt az üzemi pártszervezet munkáját kell megnézni. A pártszervezet becsületes, jó kommunistákat tömörít magába. Többségük régi, kipróbált harcosa a pártnak. 1950-ben, a gyár államosításakor nagy küzdelmet vívtak, sok támadást, szabotázskísérletet vertek vissza, hiúsítottak meg. Aztán lassan minden a rendes kerékvágásba terelődött. Békés, szorgalmas munkával töltött napok következtek. A munkások végleg birtokukba vették a gyárat, kiszorították a gyárost, kiűzték ügynökeit. S ekkor a párt- szervezet, a sok kemény harcot megvívott kommunisták pihenni tértek, úgy gondolták, hogy most, miután túl vannak a nehézségeken. nincs szükség olyan erőfeszítésekre, mint az előző években, nem kell úgy harcolniuk, mint eddig. Pedig ezután is lettek volna tennivalók, de nem láták meg a feladatokat. A vezetőségi ülések, a taggyűlések minden esemény nélkül váltogatták egymást. A párt- szervezet befelé fordult, a párttagok csupán egymás munkáját, tevékenységét bírálgatták, egymás hibáit javítgatták. Békés, nyugodt szervezeti életet éltek. igfeledkeztek a pártonkívüA*A li dolgozókról. Nem nevelték őket, nem formálták gondolkodásukat, nem alakítgatták véleményeiket. Megfeledkeztek arról, hogy. — bár a gyár tulajdonosa és szóvivői eltűntek, de még ott lappang, ott él a kiszorított népnyúzók „ideológiája“, uszítása, elégedetlenség szítása a dolgozók között. S hogy ez a fertőzni akaró elhintett mag milyen talajra talál a dolgozók körében, az attól függ, hogy a pártszervezetnek milyen befolyása van a dolgozókra, a pártszervezet hogyan foglalkozik az emberekkel, a kommunisták hogyan igyekeznek elültetni a dolgozókban a párt eszméjét. Attól is függ, hogy a kommunisták megtalálják-e ellenszerét az ellenség rágalmainak. A téglagyári pártszervezetnél itt volt a hiba: nem figyelt fel az ellenség aknamunkájára. Nem gondolt arra, hogy az ellenség ügynökei minden olyan területre magot szórnak, ahol mi elmulasztottuk a magvetést. r Tgy történt, hogy egyes dolA gozók keveselték a fizetést, nem elégedtek meg az évenként juttatott munkaruhákkal, természetesnek vették a védőitalokat, természetesnek vették a bőséges, jó étkezést, magától értetődőnek tekintették a szép lakóházakat, a kultűrházat és azt, hogy gyermekeik felsőbb iskolákban tanulhatnak. Ezek a dolgozók megfeledkeztek arról, hogy mindezt a fel- szabadulásnak, a pártnak, népi. demokráciánknak köszönhetik. Megfeledkeztek arról, hogy a múltban mindez nem volt, sőt még a betevő falatra is alig tellett. A kommunistáknak rendszeresen hallatniuk kellett volna szavukat. A kommunisták feladata lett volna visszaverni a támadást, megcáfolni az ellenség rágalmait és szétzúzni az uszításokat. Ehelyett tétlenül nézték, hogy a békekölcsönjegyzés idején olyan dolgozók, akik 1400—1500 forintot keresnek, arra hivatkoztak, hogy nincs pénzük. Jó lett volna alaposan megnézni, hogy miből adódik ez, mi ennek az oka. Mert nyilvánvaló, hogy az ellenség keze volt emögött. A pártszervezetnek ezentúl éberebbnek kell lennie. Nem szabad, hogy a pártszervezet vezetői elkényelmesked jenek és csendes szemlélői legyenek a napi eseményeknek. Harcolniok kell bátran. Mindenekelőtt meg kell javítani a népnevelőmunkát, szorosabbra kell fűzniük a párt és a tömegek kapcsolatát. A kommunisták szüntelenül neveljék a dolgozókat. Világosítsák fel őket, magyarázzák meg nekik pártunk politikáját. Van mivel érvelniük, csak körül kell nézniük. A gyár kommunistái sokkal nehezebb helyzetben is megállták már a helyüket. Most ne tudnának helytállni, (amikor számtalan alkotásunk, a dolgozók növekvő jóléte is mutatja, hogy jó úton haladunk? Nem hisszük, hogy éppen most torpannának meg. TWTagy J. Sándor, Cseh József, AN Geges György elvtársak, régi, jó harcosok, álljanak az élre, neveljék, mozgósítsák a téglásokat. Vezessék győzelemre az üzem dolgozóit! Ne hagyják magukat! Lássanak munkához, s lásson munkához a pártszervezet minden tagja, hogy minél előbb újabb eredmények dicsérjék a téglagyár kommunistáinak, dolgozóinak munkáját. Wirth Lajos A minisztertanács határozata az 1954-55. évi fűtési idényről A minisztertanács határozatot hozott az 1954/55. évi fűtési idényről. A határozat értelmében a fűtési idény október 15-én kezdődik. Központi, vagy kályhafűtéssel rendelkező állami szerveknél, vállalatoknál és a központi fűtéses lakóházakban október 15 után akkor lehet megkezdeni a fűtést, ha az Országos Meteorológiai Intézet előrejelzése szerint a várható napi középhőmérséklet plusz 10 Celsius foknál alacsonyabb lesz. Kórházak, rendelőintézetek, óvodák, csecsemőotthonok, vagy ezekkel egyenlő elbírálás alá tartozó egészségügyi intézmények, iskolák, egyetemek, napköziotthonok, valamint az Állami Balett Intézet, az Állami Operaház és az Állami Operaház Erkel Színháza helyiségeiben október 15-én a fűtést a külső hőmérséklettől függetlenül meg lehet kezdeni, ha a helyiségek belső hőmérséklete 18 Celsius fok alá süly- lyed. November 1 után a külső hőmérséklettől függetlenül a fűtés kötelező. A központilag fűtött helyiségekben a belső hőmérséklet a külső hőmérséklettől függően 8—14 órán át plusz 18 Celsius fokon tartandó. Lakóházak épülnek a gépállomásokon 420 kétszobás szolgálati lakás építését kezdték meg idén az ország különböző gépállomásain. Most újabb, mintegy 7 millió forint beruházási hitelt kaptak a gépállomások, hogy még ebben az esztendőben további 89, vidékre helyezőit szakember és szakmunkás költözhessen be új otthonába. Október 2-án éjfélkor megszűnik a nyári időszámítás A minisztertanács határozata értelmében a nyári I időszámítás, amelyet május 23-án 1 vezettek be, október 3-ig tart. Öktóber 2-án 24 órakor tehát az órákat 23 órára kell visszaigazítani.
