Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-07 / 237. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 október 1. Csou En-laj fogadáson látta vendégül a Kína újjáépítéséi részvevő szovjet szakértőket Peking (Uj-Kína). A Kína újjáépítésében részvevő szovjet szakértők tiszteletére Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke október 4-én fogadást rendezett. A fogadáson megjelentek a jelenleg Kínában időző szovjet kormányküldöttség tagjai, közöttük A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, N. M. Svemyik, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának elnöke, G. F. Alekszandrov, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztere. Jelen volt továbbá P. F. Jugyin, a Szovjetunió kínai nagykövete. A fogadáson megjelentek továbbá a Pekingiben és Kína különböző részein dolgozó szovjet szakértők, a kínai közélet számos kiemelkedő személyisége és a pekingi egyetemek és főiskolák tanári karának küldöttei. A fogadáson mondott beszédében Csou En-laj a szovjet szakértők felé fordulva kijelentette: „Amikor Önök gazdag tudásukkal és tapasztalataikkal segítenek Kína újjáépítésében, és résztvesz- nek a kínai dolgozók kiképzésében, ezzel hozzájárulnak Kínában a szocialista társadalom sikeres építéséhez szükséges kedvező viszonyok megteremtéséhez. A kínai nép soha nem felejti el ezt a mély barátságot és őszinte segítséget. Ez mutatkozik meg abban, hogy a Kínai Népköztársaság alkotmányának bevezetője leszögezi a Kína és a Szovjetunió közötti megbonthatatlan barátság tényét.“ P. F. Jugyin, a Szovjetunió nagykövete beszédében kijelentette: „Boldogok vagyunk, hogy Kínában élhetünk és dolgozhatunk, mert itt naponta tanúi lehetünk azoknak az eredményeknek, amelyeket a kínai nép a gazdasági, politikai és kulturális építés terén elér és tanúi lehetünk annak, hogy Kína egységes, hatalmas országgá vált.“' Az ENSZ-közgyűlés október 4-i délelőtti és délutáni teljes ülése New York (TASZSZ). Az ENSZ- közgyűlés október 4-i délelőtti teljes ülésén Venezuela, Anglia és Franciaország küldöttei szólaltak fel az általános vitában. Az angol megbízott beszédében figyelmet keltettek a Szovjetunió külpolitikája ellen intézett rágalmazó támadások és az a kísérlet, hogy ferde megvilágításba helyezze Visinszkijnek, a szovjet küldöttség vezetőjének szeptember 30-i beszédét. Az angol küldött felszólalásától eltérően a francia megbízott beszéde mérsékeltebb és tartózkodóbb jellegű volt. A francia küldött állást foglalt az ENSZ egyetemes jellege mellett és követelte, hogy a szervezet kapui álljanak nyitva minden békeszerető ország előtt. Hozzáfűzte, hogy az új tagfelvételek kérdésének megoldása során ezt a kérdést nem kell összekeverni valamely állam kormánya elismerésének kérdésével. Magyar filmhét lesz Bulgáriában — bolgár filmbét lesz Magyarországon A magyar-bolgár kulturális egyezmény keretében október 11. és 17. között magyar filmhetet rendeznek a Bolgár Népköztársaságban. A filmhéten az „Életjel“, a „Rákóczi hadnagya'“, a „Kis- krajcár“ és a „Harag napja“' c. filmeket mutatják be. A bulgáriai magyar filmhétre filmművészeti küldöttség is utazik majd. A küldöttség vezetője Illés György Kos- suth-díjas, nemzetközi békedíjas operatőr, tagjai: Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas, érdemes művész, filmrendező és Berek Katalin, a Nemzeti Színház művésznője. Néhány nappal a bulgáriai magyar filmhét után október 21. és 28. között második alkalommal rendezik meg hazánkban a bolgár filmhetet, amelynek műsorában a „Szeptemberi hősök'“ és a „Dal az emberről“ c. új bolgár filmalkotások szerepelnek. A filmhéten felújítják a korábban már bemutatott „Kálin a sas“', „Boldogság felé“, „Iga alatt'“, „Hajnal a haza felett“ és a „Riadó“' c. filmeket. Miért nincs verseny a nternyei gépállomáson? Úgy peregnek, váltják egymást a napok, mint a filmvetítővásznon az események. Rohamosan közeledik október vége, november eleje, az az idő, amikor már minden őszi vetőmagnak a földben a helye, hogy dús hajtásokkal, megerősödött gyökérzettel várhassa a telet. Ilyenkor minden perc drága, minden késlekedés a paraszti munka gyümölcsének csökkentését jelenti. Nagy is a sürgés-forgás a földeken! Szaporán forognak a vetőgépek kerekei, s hintik el a kövérke kis magokat, a jö- vőévi kenyeret. A t,sz-ek és az egyéni gazdák e harcát segítik a gépállomások. A mernyei gépállomás körzetében azonban nem valami megnyugtató kép tárul a szemlélő elé. A határt járva, a tsz-ek és egyéni parasztok munkáját figyelve, AZT HINNÉ AZ EMBER, HOGY A KÖRNYÉKEN NINCS IS GÉPÁLLOMÁS. Pedig van, csak nem dolgozik megfelelőképpen, munkája nem a leg- kielégítőbb. Miért nem olyan hangos Mernye és a környező községek határa a traktorok dübörgésétől, mint a nyárón. Talán nincs annyi munkájuk a gépeknek, nincs mit tenniük? Nem ez áll fenn. Munka van, semmivel sem kevesebb, mint a nyáron, sőt a szántanivaló jóval több, mint akkor. Csak a gépállomás dolgozói nem végzik ezt olyan lendületesen, lelkesen, mint ahogy a nyáron tették — és itt a hiba. A csép- lés és a nyári talajmunkák idején élénk verseny volt a gépállomáson: egymással versenyeztek a , brigádok, a traktorosok; versenyzett a gépállomás minden dolgozója. Születtek is kiváló, szép eredmények. Patacsi Géza például az alkotmányünnepi versenyben elnyerte a járási párt,- végrehajtóbizottság — a járás legjobb traktorosának iáró — vándorzászlaját. A gépállomás versenyzászlaját is megszerezte, a vele járó jutalommal. De nemcsak egyének, hanem brigádok is tűntek ki jó munkájukkal A Prekác-brigád például mindig az elsők között haladt, túl is teljesítette a tervét. Most azonban — mint már a cikk elején is említettük — nem ez jellemző a gépállomásra, a traktorosokra. A gépállomáson nem valami jó a hangulat. A traktorosok dolgoznak, tevékenykednek, de .nem úgy, mint ahogy most, az őszi nagy munkák idején a traktorosoknak dolgozniuk kellene és ahogy elvárják tőlük a tsz-ek és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok. A vezetés körül van a hiba. És hiba van a pártszervezet munkájában is. Nem megfelelő a nevelőmunka, nem kielégítő a kommunisták példamutatása. Egyszóval a nyári győzelmek után álomba szen- derültek a párt- és gazdasági vezetők egyaránt. Nézzük először a pártszervezet munkájának fogyatékosságait, amelyekből nagyrészt a gazdaságvezetés hibái is fakadnak. Kiskirályok, törvénysértés, as ellenség garázdálkodása Bakácsán A lankás, délnek lejtő Somogy utolsó nagyobb emelkedésénél terül el Babócsa. Valamikor, talán a tö- rökdúlás idején, része lehetett a végvári erődrendszernek, amit a nagytemplom aljában húzódó várfal, a feketéd ásító hatalmas pincelejárat is bizonyít. A fákkal körülvett nagyközséget a kanyargós Rinya úgy öleli körül, mintha egy nagyszabású vár vizesárka volna. Belül azonban minden olyan, mint egy másik faluban. Kis házak, szövetkezeti boltok, tanácsház. A főtéren lévő új óvoda, napközi, a mozi, a gondosan ápolt, megnyírt fák, a kastélyból lett iskola mutatja, hogy Babóesán is a népé lett minden. A poros utcákon kocsik, az olajfúró vállalat autói közlekednek, de a szomszéd községek dolgozói is sűrűn felkeresik fogataikkal a falut. Mert Babócsa fontos közlekedési és gazdasági gócpont ezen a környéken. Látszólag minden rendben van itt, az élet, a hétköznapok és ünnepek mennek egymás után, az emberek szorgalmasan, becsületesen dolgoznak, úgy, mint máshol, ebben a lüktető, sodró iramban fejlődő hazában. Ez azonban csak felszínes kép. A valóság más. Történt itt valami az emberekkel, amit fel kellene deríteni, amit meg kellene változtatni: visszaadni bizalmukat, lelkesedésüket sajátmaguk és az ország ügye iránt és elfelejtetni velük azt a- néhány évet, amíg idáig jutottak. Mert most, ha beszélünk velük, a kalap vagy a kendő alól bizalmatlan tekintet és hitetlenkedő beszéd fogad, vádolnak és panaszkodnak, szidnak mindent és védekeznek minden ellen. Vélt vagy igaz jogaikra hivatkoznak és maguk elfeledkeznek kötelezettségükről, sőt vannak, akik ravaszkodnak, spekulálnak, visszaélnek a község jelenlegi állapotával. Ez a magatartás a legkülönbözőbb módokon jut kifejezésre. A legsúlyosabb talán a begyűjtés és az adókötelezettség iránti rossz viszony. A számok a következő képet mutatják. Az évi állam iránti kötelezettség teljesítése így néz ki: sertésbeadás 38 százalék, marhabeadés 58 százalék, tojásbeadás 42 százalék, 'baromfibeadás 40.5 százalék, tejbeadás 22 százalék, adófizetés 41.1 százalék. A 870 adózó közül 800 még nagyobb összeggel hátralékos, 60 dolgozó paraszt pedig még egyetlen fillért sem fizetett be. A tanácstagok közül 28-an kb. 70 ezer forinttal adósak az államnak. Nem nagyon érdeklődnek itt a közügyek iránt sem. Értekezletre, tanácsülésre alig néhá- nyan járnak. Egyébként, ha a tanácsról van szó, csak legyintenek egyet az emberek. A pártszervezetnek alig van több tekintélye, mint a tanácsnak. A 19 párttag között egyetlen dolgozó paraszt sincsen. A helybeli földművesszövetkezet igazgatóságában kétes elemek vannak, rokoni kapcsolatok' uralkodnak. Egyesek ezek közül kijelentik: ►’•Itt a kommunisták nem dirigálnak, azt teszünk, amit mi akarunk«. Nem csoda, ha így a boltban drágábban adják az árut a megszabottnál, fosztogatják a népet. És a termelőszövetkezet? Megvan, jó eredményeket ér el, de mégsincs belépő, mert "-ott csak egy ember dolgozik, Radies, a párttitkár«. A falu kommunistái azt tartják, hogy minden állapot, fejlődés vagy visszaesés valami régebbi folyamat következménye. Ez a helyzet, ez a magatartás Babóesán is az utóbbi évek során alakult ki. Nézzünk hát a dolgok mélyére. 2 év alatt"6 tanácselnök Nem volt ez mindig így Babóesán. 1950-ben, Radics István idejében még rendiben mentek a dolgok; a dolgozó parasztok tisztelték a tanácsot és vezetőjét, befizették adójukat, teljesítették beadásukat. Radicsot azonban kisebb szabálytalanságok miatt elmozdították. És ami ezután következett, azért a járási tanács felelős: 2 év alatt 6 tanácselnök váltogatta egymást Babóesán. Volt olyan időszak, amikor 2 hónap sem kellett egy elnök eltávolításához. De menjünk sorjában ... Radics István után Balatoni tanácselnöknek azért kellett mennie, mert az adóba lefoglalt bort a nyílt utcán fogyasztotta a hordóiból. Leváltása helyes volt. Utána 'Szabó János vezette az ügyeket, a dolgozók megelégedésére. Ez azonban mindössze 2 hónapig tartott, mert őt szabályszerűen “-kifúrta« Mester Jánosné, aki rövid tanácselnöki működése alatt külön fejezetet írt a község történetének lapjain. Szavaival, magatartásával félelmetes légkört teremtett maga körül, igazi »kiskirály«, élet-halál ura volt. Véleménye alapján derék embereket zártak ki a pártból (erről majd később), s mozdítottak el állásából vagy a tanácsból. E tetteinek alapos oka volt. Szabó Györgyöt pélA GÉPÁLLOMÁSON NINCS VERSENY Egyetlen brigád, egyetlen traktoros sem versenyez egymással. A párt- szervezet vezetősége még csak meg sem kísérelte, hogy az alkotmány- ünnepihez hasonló versenyt szervezzen november 7 tiszteletére. A kommunisták nem mutatnak példát. Ök sem tesznek többet, mint az egyszerű pártonkívüliek. Mit. tesznek a népnevelők, a pártakt.íva, a kommunisták a terv maradéktalan teljesítése érdekében? A válasz egyszerű. Nagyon keveset. Ez nem is csoda, hisz végeredményben nincs a gépállomáson 'senki, aki megbízná őket feladatokkal.' Nem irányítja, nem mozgósítja őket. senki. A PÁRTSZERVEZET VEZETŐSÉGE GYENGÉN DOLGOZIK, nem igyekszik betölteni feladatát. A pártszervezet vezetősége öt tagból áll. Ebből mindössze egy ember dolgozik: György Ignác elvtárs. a titkár. A többi vezetőségi tag nem érez felelősséget a pártszervezet, a gépállomás munkája iránt. így természetesen a vezetőségi ülések is rendkívül alacsony színvonalúak. A vezetőség tagjai közül hol az egyik, hol a másik hiányzik a vezetőségi megbeszélésekről, s így legtöbbször meg sem tudják tartani az üléseket. Ha megtartják is, a pártszervezet problémáinak, a gépállomás ügyeinek megbeszélése helyett személyi ügyekkel, egyéni problémákkal foglalkoznak. A pártszervezet vezetői egymás ügyeit, bajait igyekszenek orvosolni. A bírálat, úgyszólván teljesen ismeretlen a pártszervezet életében. Kihalt a bírálószellem, mivel a kritikát a legtöbb esetiben sértődé- kenység követte. Prekácz elvtárs, a vezetőség egyik tagja, ha megbírálták, napokig nem beszélt a bírálóval, s hosszú ideig nem volt. hajlandó dolgozni, pártmunkát végezni. S ez hova vezetett? Mindenki elhallgatott, senki nem szólt semmit, a vezetőségi ülések, a taggyűlések mind azt a látszatot keltették, hogy a gépállomáson minden jól megy, nincs semmi baj, nincs olyan dolog, amelyen vitatkozni lehetne. I.gy aztán sem a taggyűlések, sem a vezetőségi ülések nem foglalkoztak a hibákkal és nem szabták meg a feladatokat, nem irányították a kommunisták figyelmét a legfontosabb tennivalókra. A pártszervezet vezetősége szinte belefásult ebbe a tétlenségbe. Akkor, amikor az ipari és a mezőgazdasági dolgozók teljes erőbedobással versenyeznek, harcolnak terveik teljesítéséért, itt a pártszervezet vezetői egyáltalán nem tartják »veszélyesnek«, hogy nincs verseny, nincs lendület a munkában. A pártszervezet tehát, sürgősen javítsa meg munkáját. Ne tétlenkedjenek, ne kényelmesked.ienek, erre nincs idő. Meg kell élénkíteni a párt-1 életet. Eleven, aktív, örökké tevékenykedő kommunistákra van szükség, akiknek nevelőmunkája nyomán a gépállomás pártonkívüli dolgozói is mozgékonyabbak', lelkesebbek lesznek. S hogy ilyenek legyenek a párttagok, arra a vezetőségnek kell nevelni őket. A LEGSÜRGŐSEBB FELADAT elindítani a munkaversenyt, mert csak ezzel mozdulhatnak el az utolsók közül. A pártszervezet felelős a gépállomás tervének teljesítéséért is. A vezetőségnek olyan politikai munkát kell végeznie, hogy hatása érződjék a gazdasági eredményeken. A gépállomás igazgatóját rendszeresen számoltassa be végzett munkájáról a pártszervezet vezetősége, és ezt Tátrai elvtárs, a gépállomás igazgatója ne vegye molesztálásnak, mint ahogy eddig. A taggyűlések, a vezetőségi ülések a pártéiet feladataira épüljenek fel. Nagyon fontos, hogy a vezetőség minden tagja dolgozzék. Minden elvtársat pártmegbizatással kell éllátni, annak végrehajtásáról be kell számoltatni. Tegyenek félre minden kényelmeskedést a pártszervezet vezetői, a kommunisták. A PARTTAGOK LEGYENEK ÉLHARCOSOK, mint a nyáron. Ne felejtsék, az ő munkájuktól nagyban függ, hogy a gépállomáson a traktorosok hogyan látják el feladataikat. Különösen nagy szükség van a pártbizalmiháló- zat kiépítésére. Csak jóiműködő pártcsoportokkal tudják összefogni, mozgósítani a szétszórt területeken dolgozó kommunistákat, pártonkívülie- ket. A járási párt-végrehajtóbizottság gépállomások munkájával foglalkozó titkára segítse a pártszervezet vezetőségét, adjon módszerbeli segítséget ahhoz, hogy jó vezetőkké váljanak, jól elláthassák feladataikat. Ahogy a pártszervezet vezetői elmondták, a hiba abban van, hogy nem látják tisztán, mi a feladatuk, nem látják, hogy mint pártvezetőségi tagoknak mit is kell tenniük a tervek végrehajtásáért. Ha az igazgató elvtársat be akarják számoltatni munkájáról, ha méghívják a pártvezetőségi ülésre, az legtöbbször sok munkájára hivatkozva nem számol be és felesleges nyűgnek tartja a vezetőségi üléseken való megjelenést. Hogy ez megváltozzék, ahhoz a pártbizottságnak kell segítséget adnia. Nagyon helyes lenne, ha a pártbizottság harmadtitkára vagy körzeti instruktora résztvenne egy pártvezetőségi ülésen és ott megismerkedne a pártszervezet vezetőivel. Itt mód és lehetőség nyílna arra, hogy minden pártvezetőségi tag megtudja, mi a feladata, milyen felelősség nyugszik a vállán. Nincs idő a késlekedésre, mindent meg kell tenni, hogy a pártszervezet munkája megjavuljon, a gépállomás eredményei növekedjenek s a tervet maradéktalanul teljesítsék. Wirth Lajos. dául azért mozdíttatta el tanácsbeosztásából, mert az nem volt hajlandó vágási engedélyt kiadni olyanoknak, akik beadásban hátralékosok voltak — és akiknek Mesterné önkényesen mégis engedélyt adott. Természetes, hogy a szolgálatok fejében innen is, onnan is csurrant valami. Beszélik, hogy a varrónő ingyen dolgozott neki, Sifter hentesnél pedig mindig rendelkezésére állott bizonyos mennyiségű hús. Az emberek ezt tudták, de hallgattak, mert a tanácselnöknek a megyénél jelentős kapcsolatai voltak. Addig járt azonban a korsó a kútra, míg be nem teljesedett rajta 4 közmondás: Mestemét egyszercsak Kerti Gábor váltotta fel az elnöki székben. Sokat vártak tőle, hiszen Pestről jött, csepeli munkás volt. Azonban kerülte az embereket, munkáját nem szerette és sokszor látták, amint az állomáson üldögélt, nézte és várta a vonatokat. Egyszer aztán felpakolt és visszament szerszámaihoz. Helyébe egy jóeszű, jómegjelenésű fiatalember, Fejes Péter került. A jó kezdet után azonban ő is elbukott. Egyre sűrűbben járt kocsmába, egyre többen látták részegen és egyre kevesebben bíztak benne. Működésére az tett pontot, hogy egy mámoros pillanatában az elnöki szobában céllövészetet tartott. S ezért áll most a tanács 2 hónap óta elnök nélkül... A gyakori elnökcserét egy jó belső apparátus kisebb zökkenőkkel elbírta volna. Súlyos hiba azonban, hogy a tanács dolgozói közül mindössze egy van 2 éve beosztásában és a titkártól kezdve a beosztottakig a többiek más községekből valók. Természetes, hogy így helyi ismeretekkel nem igen rendelkeznek, nem tudják a törvénytelenséget felismerni és felszámolni, de legfőképpen nem tudják a becsületes embereket megtalálni és rájuk támaszkodni. Igaz, hogy a helyi ismereteket lassan meg lehet szerezni, az emberekkel is lehet foglalkozni, ha valaki becsületesen dolgozik. Ezzel is báj volt (és van is) azonban a tanácsban. Szalay István mezőgazdasági előadónak például a földeken kellett volna »laknia«, hogy helyesen irányítsa, ellenőrizze a munkák elvégzését. Ehelyett azonban vagy bent ült az irodában, vagy a faluban kószált, de legsűrűbben a kocsmában volt található. ' A következmények A falu dolgozói lassan felismerték a helyzetet. Aki sűrűn megfordult a községben, szinte kitapinthatta, miként reagálnak a becsületes emberek és miként egy másik kisebb ré- teg, amely kihasználta a kínálkozó alkalmat. Egy szó mint száz: aránylag rövid idő alatt teljes zűrzavar állott -be. A nagyhangúak, a csava- roseszűek átvették az irányítást és most tobzódik a reakció, működik az osztályellenség, egyesek nap mint nap játsszák ki a törvényt. És mindezt a tanács, a pártszervezet jelenlétében és a becsületes dolgozók tudtával. Csak néhány példát: a községnek 90 hold földjét »feketén« használják, nem adóznak róla. Megkárosítják ezzel az államot, de a többi babócsait is. A gyanú ott ólálkodik Vodenyák Imre körül, akinek mindössze 9 holdja van bejelentve, de 60 mázsa gabonája volt ez évben. (És hol van még a többi ve- temény?) Ugyanígy beszélnek a Zrínyi-utcai Radics Józsefről és Tóth Vendelről is. Ez utóbbinak köszönhető egyébként a földek »eltűnése«
