Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-07 / 237. szám

Csütörtök, 1954 október 7. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SOMOGYI NÉPLAP POSTÁJÁBÓL Somogyvámos fejlődése útjának mérföldkövei Jó félóra az út gyalog a somogyvári állomástól Somogyvámos községig. Szép kukorica-, kölestáblák, vetés alá készített friss föl­dek mellett vezet az út a faluig. Ha a község felé megyünk, már messziről látjuk az épülő 3 tantermes iskolát. Az épület mellett se­rényen szabják az ácsok a tetőszerkezetet, sietnek, hogy mielőbb fel- tehessék. Az állásokról vidám nóta száll: a DISZ-fiatalok rak­ják a téglát, hordják a maltert; fiatalos jókedvük még az időseb­bekre is hat. A Rákosi Mátyás-utca elején barátságosan hivogat a tanácsház — szintén ötéves tervünk létesítménye — felépítéséhez 30 ezer forintot adott államunk. Tágas, világos épület, ahol az új szellem, népi demokráciánk egészséges, tiszta levegője honol. Nap­köziotthont is kapott a község, és nemsokára villany is lesz a falu­ban. Ezenkívül 15 ezer forintos beruházással postaközpont épül. 1955-ben negyedmilliós beruházással megkezdik a kultúrotthon épí­tését. Ezek a létesítmények mérföldkövek Somogyvámos fejlődé­sének útján. Ruda Gyula 11 nagyállási tsz-tagnk szívesen fogadjál! vissza azokat, akik meggyőződtek arról, hogy jobb a közösben Nagyállás kommunistái nem hagyták, hogy termelőszövetkeze­tük felbomoljon; megmagyarázták a kilépni szándékozóknak, hogy a boldogulás útja egyedül a közös gazdálkodás. S a kommunistáknak igazuk lett. Az idei termésből munkaegységenként 3.9 kg ke­nyérgabonát osztottak, havonta pedig rendszeresen pénzelőlegét kapnak a tagok. Nincs olyan tsz- tag, akinek ne lenne eladó kenyér- gabonája. Minden tagnak van ház­táji tehene, hízója, 1—2 süldője, ezenkívül szép baromfiállománya. Banicz György, a tsz jühásza, aki ez év áprilisában került a tsz-be — addig Budapesten mint ipari munkás dolgozott — sajnálja, hogy nem korábban jött haza. Fél év alatt feleségével együtt 421 munkaegységet szerzett. Nekik is van háztáji tehenük, 2 darab sül­dőjük. Megállja a helyét a tsz-ben Banicz György; a gondjaira bízott 200 darab juhot nagy szakérte­lemmel kezeli. A tsz példásan teljesíti állam iránti kötelezettségét; készpénz­adóját már 1955 első félévéig ren­dezte. Mindezt látják a kívülállók is és azok közül, akik tavaly ki­léptek a tsz-ből, most mind töb­ben gondolkodnak, hogy vissza­térnek a nagy családba. A tsz-ta- gok szívesen fogadják vissza azo­kat, akik meggyőződtek arról, hogy jobb a közösben. Tamás Lajos Burgonyából 140 q-ás átlagtermésre számítanak a somogyszobi Búzakalász tsz-ben Somogyszob mindhárom termelőszövetkezetében nagy lendület­tel láttak az őszi munkákhoz. Az Úttörő tsz a vetéstervben elő­irányzott gabonafélék vetését már befejezte. A bíbor, repce, árpa és a rozs már kikelt. A Búzakalász tsz-ben most szedik a burgonyát, 140 mázsás átlagtermésre számítanak. Szép termést ígér a Kossuth tsz cukorrépatáblája is, ami a gondos növényápolás és műtrágyázás eredménye. Bajor Lajos 1354 választási malac terven felül A Böhönyei Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat dolgozói versenyt indítottak a harmadik negyedév elején. Vállalták, hogy a negyed­évben terven felül 400 darab vá­lasztási malacot adnak népgazda­ságunknak. Vállalásunkat túlteljesítettük: ■400 darab választási malac helyett 1354-et adtunk terven felül nép­gazdaságunknak. Hogy vállalásun­kat túlteljesítettük, az nagyrészt köszönhető Bulár József és Né­meth János ÜB-elnököknek is, akik állandó felvilágosító munkát végeztek a dolgozók között. Az egyéni versenyben szép ered­ményt ért el Csendes Anna és Ko­vács Ilona: választási átlaguk 13 kg helyett 16.5 kg volt. Ihász János Sz. B.-elnök. A NÉPFRONTMOZGALOM HÍREI Eredményekben gazdag öt esztendő írta: Herbert Warnke, a Szabad Német Szakszervezetek Szövetségének elnöke A csökölyi népfront-bizottság kidolgozta a falu villamosításának tervét Csököly község lakossága a né­hány évvel ezelőtt kapott kultúr- otthonban gyűlt össze hétfőn este, hogy megválassza a Hazafias Nép­front-bizottságot. Homár Józsei VB-elnök tartotta meg az előké­szítő bizottság beszámolóját és tette meg javaslatát a jelöltekre. A gyűlés részvevői bizalmuk jelé­ül lelkes tapssal fogadták el a je­lölteket, akik között értelmiségi, dolgozó paraszt és iparos egyaránt képviselve van. A népfront-bizott­ság tervet dolgozott ki, mely sze­rint a falut villamosítani fogják. Jó munkát végzett a hetesi előkészítő bizottság Kedden este gyűltek össze a he­tesi dolgozók, hogy megválasszák a' Hazafias Népfront-bizottságot. Az úttörők kultúrműsora után vá­lasztották meg egyhangúan György Lajos hetesi plébánost a Megyei Népfront-bizottságba és kongresszusi küldöttnek, Törzsök Ignác kaposvári plébánost a járá­si népfront-bizottságba. A helyi bizottságba többek között bevá­lasztották Illés Pál termelőszövet­kezeti tagot, Horváth József egyé­ni dolgozó parasztot, Balázs Já- nosné termelőszövetkezeti párttit­kárt és Daróczi Tamás községi párttitkárt. Az előkészítő bizott­ság jó munkát végzett a község­ben, a jelölteket a dolgozók vé­leménye alapján választotta ki; :: Zomi László mintagazdát választották meg a zselicszentpáli népfront-bizottság elnökének Zselicszentpálon vasárnap este jöttek össze a falu dolgozói, hogy megválasszák a Hazafias Nép­front-bizottság tagjai. A község majd valamennyi lakosa ott szoron­gott a tanácsteremben, és egyhan­gúlag választották meg Zomi László mintagazdát a népfront-bi­zottság elnökének. A bizottság tervet dolgozott ki arra, hogy csatlakozik a zselicségi állatte­nyésztés fejlesztésének programm- jához. \ NÉMET NÉP október 7-én ünnepli a Német Demo­kratikus Köztársaság megalakulá­sának ötödik évfordulóját. Az NDK megalakulása súlyos csapás volt az imperialistákra, akik arra törekedtek, hogy egész Németor­szágban visszaállítsák a monopó­liumok, a nagytőkések uralmát. Sztálin elvtárs a Német Demokra­tikus Köztársaság megalakulását Európa történelmében forduló­pontnak nevezte. Öt évvel ezelőtt teremtették meg Németország egy részében az ország első valóban demokratikus államhatalmát. A postdami hatá­rozatoknak megfelelően, a szov­jet nép baráti segítségével hozzá­láttunk demokratikus államren­dünk alapjainak lerakásához. Ki­ragadtuk a hatalmat a nagytőké­sek és földbirtokosok kezéből, akik két világháború borzalmait zúdították népünkre. Az üzemek, a föld a nép tulajdonába került. A munkásosztály, amely szövet­ségben van a dolgozó parasztság­gal, a vezető erő az NDK-ban. A Z NDK-BAN az új irányvo­nalra való áttérés óta meg­gyorsult az életszínvonal emelke­dése. Ma már sokkal jobban ki tudjuk elégíteni a lakosság szük­ségleteit. Ezt elsősorban maguk­nak a dolgozóknak jó munkája tette lehetővé. A Szovjetunió és a népi demokratikus országok nyersanyagszállítmányokkal segí­tették az új irányvonal megvaló­sítását. Különösen ki kell emelni azt a segítséget, amelyet a szovjet nép élenjáró munkamódszerei, gazdag tapasztalatai átadásával is nyújtott. Üzemeinkben fellen­dült az élmunkásmozgalom, növe­kedett a termelékenység. Az elért eredmények lehetővé tették, hogy röviddel az új irány­vonal bejelentése után felemeljük a béreket. Az ezt követő adócsök­kentés 450 millió D-márkával, az árleszállítás pedig 3 milliárd már­kával növelte a lakosság vásárló- képességét. Még ugyanebben a2 évben 200 millió D-márkával emeltük a munkaképtelenek és rokkantak járadékát. Jelentős in­tézkedéseket hoztunk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javítására szociális és kul­turális téren egyaránt. Uj üzemi étkezdéket, bölcsődéket, napközi­otthonokat nyitottunk, stb. Államunk és szakszervezeteink egyre több dolgozónak nyújtanak üdülési lehetőséget. Ebben az év­ben például 770 ezer dolgozó üdül a szakszervezeti üdülőkben. A nyár folyamán 650 ezer gyermek töltötte szünideje egy részét gyer­meküdülőkben, vagy úttörőtábo­rokban. Az üzemekben közel 12 ezer kultúrotthon, illetve kultúr­terem, többezer könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. A mun­kások ezrei járnak szakiskolára, tanfolyamokra. Fiataljaink előtt minden lehetőség nyitva áll. Álla­munk a sportfejlesztésre is nagy összegeket fordít. lyi EZÖGAZDASÁGUNK ar­culata is megváltozott; gé­pesítésének üteme jelentősen meg­gyorsult. Ma már a gép- és trak­torállomások széles hálózatával rendelkezünk. Ebben is nagy se­gítségünkre volt a Szovjetunió, amely sok korszerű mezőgazdasá­gi gépet, szerszámot szállított ne­künk. De mi magunk is egyre több mezőgazdasági gépet gyár­tunk, hiszen már megvan hozzá az alapunk: a nehézipar, a gép­gyárak meg az erőművek. Föld­munkásaink, dolgozó parasztjaink tízezrei léptek a társas gazdálko­dás útjára. Eddig 4974 termelőszö­vetkezetet alakítottak és hathatós segítséget nyújtanak a szocializ­mus alapjainak lerakásához a me­zőgazdaságban. A nyugatnémet lakosok ezrei,- száz meg száz küldöttség látoga­tott már eddig a Német Demokra­tikus Köztársaságba, hogy saját szemükkel győződjenek meg az NDK-ban folyó békés építő mun­káról. Ellátogatnak üzemeinkbe és falvamkba, megtekintik üdülő­inket, szanatóriumainkat, bölcső­déinket és más létesítményeinket,- majd hazatérve leleplezik a hábo­rús uszítok hazug koholmányait az NDK-ról. A NÉMET DEMOKRATIKUS köztársaság lakossá­ga október 17-én választja meg képviselőit a népi kamarába, a ke­rületi, körzeti és községi képvise­lőtestületekbe. Ez a választás egy­ben , állásfoglalás is lesz kormá­nyunk politikája, az életszínvonal további emeléséért, Németország egységéért és a békéért folytatott harca mellett. A Német Demokra­tikus Köztársaság fennállásának hatodik évében nagy feladatok várnak ránk. Bizonyos, hogy a szocializmus alapjainak lerakásá­ban és nemzetünk életérdekeinek védelmében újabb jelentős ered­ményeket érünk majd el. is. Ugyanis mint földhasznosító, a tartalékföldeket Szalayval ő osztotta ki. Érthető, hogy maga felé is haj­lott a keze és az sem meglepő ta­lán, hogy meghalt rokonainak a gaz­dakönyvét és földjeit használja, hogy kisebb beadása legyen. Példáját meglehetősen sokan át­vették. Talán egyetlen olyan község sincs a barcsi járásban, ahol ennyi 2 gazdakönyves található egy család­ban, holott a földet közösen műve­lik és közös háztartásban élnek. Nem ritka azoknak a száma, akik 2 te­henét tartanak, de csak egyet jelen­tenek be s kötelező tejbeadásuknak sem tesznek eleget. Sokan nem fize­tik az adót, hanem spekulálnak, meg­várják az adóügyi megbízottakat és jeleneteket rögtönöznek, hogy lejá­rassák, megfélemlítsék őket.. A han- goskodók közé tartozik Jobbágy Ká­roly volt béresgazda, aki a tanács- oan csak ordítozni tud, követelőzik ■és nyíltan a népi demokrácia ellen izgat. Az igazság kedvéért meg kell írni, hogy nem nagyon szeretik a fa­luban, mert iszik, családjával keve­set törődik. Most sokan nevetnek is rajta: adótartozásai fejében tehenét elvitték, pedig azt hitte, hogy nála ez nem fordulhat elő. Mit mondanak a becsületes gazdák A község lakóinak többsége nem tartozik ezek közé az emberek közé, hanem elítéli őket, sőt haragszik rá­juk. Ugyanakkor joggal neheztel a tanács dolgozóira. Azt mondja pél­dául Lonyán József egyéni gazda: »Én igyekszem becsületesen teljesíte­ni beadásomat, fizetni adómat. Még­is énhozzám jönnek a megbízottak, ahol pedig el vannak maradva, még csak a kapun sem kopogtatnak«. Lo­nyán József nincs egyedül ezzel a véleménnyel. Más sérelemről is be­szélnek a többiek. Miháldinecz György, Breszkovics József, Szabadi Mihály, Simeta György, Káplár Adolf a tanács gyengeségének tart­ja, hogy az apaállatok leromlottak, a mezei kutak nincsenek felszerelve, nincs a község lakossága tüzelővel eUátva stb. Ezek a dolgozók várják, hogy a tanács és a párt­szervezet erős kézzel lecsapjon a törvény megszegőire, de azt is joggal követelik, hogy a falu egészét foglalkoztató problémákat a felsőbb szervek segítségével, vagy öntevékenyen megoldja. Ezek a gazdák igen jól, szorgalma­san dolgoznak; nem nyugszanak, míg adójukat nem rendezik; olvasnak, ta­nulnak, tehát a falu egészséges mag­ját képezik. Csak egy hibájuk van: önmaguk nincsenek azon, hogy a helyzet megváltozzék, nem segítik a tanácsot és a pártszervezetet, nem tárják fel előttük a hibákat. Ez a magatartásuk abból fakad, hogy gyengének tartják e szerveket. És ebben van némi igazság. Hol a pártszervezet ? Egy erős, egységes pártszervezet már régen felszámolta volna ezt az állapotot. A babócsai pártszervezet azonban igen sok okból jelenleg nem képes erre. Miért van ez? AZ ELSŐ OK: a párttagok nagyrésze nem érez felelősséget munkájáért, maga­tartásáért. Mert lehet-e mással magyarázni az ellenség garázdálkodását, mint azzal, hogy egyesek elvesztették harci len­dületüket és önmagukkal törődnek csupán. Talán igaza volt az egyik párttagnak, amikor azt mondta: »Le­het, hogy mind a 6 tanácselnök le­bukása az osztályellenség műve«. Gondoljuk meg: miért nem álltak oda Fejes Péter mellé a kommunis­ták, mielőtt a poharazást megkezdte; miért nem támogatták Kerti Jánost, a munkáskádert, hogy felismerje fel­adatait és bízzék az emberekben? A MÁSODIK OK: a pártszervezet nem egységes. Tagjai nem becsülik egymást, sőt vannak, akik lenézik a többieket. Nem volt ez mindig így. »Ha azelőtt láttuk egymást az utcán — mondja Riedler elvtárs — nem tudtunk el­menni egymás mellett anélkül, hogy ne bfefzéltük volna meg a problémá­kat, a teendőket. És most? Nézze meg az elvtárs, van olyan párttag, aki nem köszön a másiknak«. Ezt a hangulatot valaki mesterségesen táp­lálta. magától nem jöhetett létre. Az osztályellenség Deák Sándor patiku­son keresztül jelent meg. Kezdetben azt vették csak észre, hogy tartóz­kodó modorú, később a szemináriu- tfiokon már teljesen külön ült, nem érintkezett a többiekkel. Viszont be­vonta társaságába Szolnoki Alajost, az akkori párttikárt, aminek követ­kezménye a teljes züllesztés volt. Szolnoki diktatúrát gyakorolt a gyű­léseken, a tagság lassan elvesztette öntevékenységét, többé nem bírált, nem mondott véleményt. Deák keze volt a játékban, de mögötte ott állt Fehér, a gyilkos katonatiszt, akinek a lányát Deák elvenni készül. Csak természetes, hogy Szolnoki révén Fe­hér a malomban, lánya pedig a ME- ZÖKER-nél talált alkalmaztatást. A pártszervezetben pedig még él ez a szellem, annak ellenére, hogy Deák már visszaküldte tagsági könyvét a pártbizottságnak. A HARMADIK OK: a pártszervezet nagy vérveszte­séget szenvedett. 1948-ban még 120 párttag és 2 alap­szerv volt a községben. A felülvizs­gálat alkalmával kto. 100-at zártak ki ilyen kérdések mellett, mint pl.: »Mi a protoplazma?« A felülvizsgálat után is gondoskodtak egyesek, hogy csökkenjen a létszám. Harcos, derék párttagok kerültek ki a párt sorai­ból egyéni bosszú miatt. Riedler Ádá- mot Sőregi párttitkár, Kovács Jenőt pedig Mesterné záratta ki a tagság néma tüntetése mellett. Ezek az em­berek pedig jól dolgoztak, képzett marxisták voltak és jórészük volt a reakció visszaszorításában. A pártból való kizárásuk után ezek az elvtár­sik aztán teljesen visszavonultak, passzívan nézték a karrieristák kis­királykodását. A NEGYEDIK OK: néhányan nem valók a párt so­raiba. Csak egyéni érdekeik elérésére hasz­nálják fel tagságukat. Ott van pél­dául Vukmann Adolf tagjelölt, a ve­zetőség tagja, DISZ-titkár, aki csak addig dolgozott, amíg jó álláshoz nem jutott. Most már nem jár vezetőségi ülésre, ha elmegy a taggyűlésre, el­alszik, egyszóval semmi köze nincs a párthoz. Vannak olyanok, akik nem dolgoznak, alkalmi munkából élnek és akiktől a parasztság nem vesz jó példát. Ilyen pl. Huszár Jó­zsef, akiről nem tudják, miből él. Ide tartozik 'Mesterné is, aki túlzó magatartásával a párt ellen hangolt sok dolgozó parasztot és lejáratta a párt tekintélyét korruptságával, ha­szonlesésével. AZ ÖTÖDIK OK: nem jó a párttagság összetétele. A 19 párttag között egyetlen dolgozó paraszt sincsen. Mind alkalmazott vagy alkalmi mun­kás és csak egyetlen nő jelenik-meg a taggyűlésen, Mesterné. A falu dolgozói addig nem lépnek be a párt­ba, amíg tagjai be nem bizonyítják, hogy képesek és méltók a falu po­litikai vezetésére, hogy van felelős» ségérzetük és elintézik a dolgozók ügyeit. , Mi a teendő? Ez hát Batoócsa múltja és jelene. Hogy mi lesz a jövője? Ez attól függ, mit tesznek a felsőbb szervek, a falu dolgozói és — a kommunisták. Parancsolóan szükséges, hogy a já­rási pártbizottság és a járási tanács Babóesán, mint a járás egyik legna­gyobb községében, alapos vizsgálatot tartson és a dolgozók, a helyi tanács segítségével rendet teremtsen. A he­lyi tanács öntevékenyen intézze el a jogos kívánságokat és tartsa erősen kézben a falut. A pártszervezet tagjai és vezető­sége pedig érezzék a kialakult hely­zetért felelősségüket. Tegyenek meg mindent, hogy a dolgozó parasztok­kal való kapcsolatuk megszilárdul­jon, a pártszervezeten 'belül az egy­ség, a fegyelem helyreálljon. Minél több dolgozó parasztot, nőt vonjanak be a párt soraiba, teremtsenek erős, ütőképes pártszervezetet. Ezt kívánja az állam, a falu érdeke. Babócsa kommunistái, becsületes dolgozói harcoljanak községük be­csületéért, jó híréért. Csákvári János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents