Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-03 / 234. szám

b SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1954 október 8. Keresztsoros vetés — több termés Dr Kerekes András Termelőszövetkezetünkben a keresztsoros vetést 1952-ben al­kalmaztuk először. Eleinte idegen­kedtek a tagok az új agrotechnikai eljárástól, de aztán a termésered­mények eloszlatták a kételyeket és valamennyien meggyőződtünk arról, hogy a keresztsoros vetés terméstöbbletet jelent. Az első év­ben csak pár hold árpát vetettünk keresztsorosan. Az egysorosán ve­tett árpa 8 mázsa termést hozott holdanként, a keresztsorosan ve­tett 2 mázsával többet adott. 1953 őszén már 20 holdat ve­tettünk az új módszer szerint. A két vetés közti különbség már a növény fejlődése alatt is megmu­tatkozott. Bokros, erősszárú volt a keresztsorosan vetett árpa. Szép termést ígért, gyorsan fejlődött, a várt eredményt csak azért nem hozta meg, mivel jégverés érte. A jégkár ellenére is 12 mázsát adott holdanként. Búzánkat eddig mindig egysoro­sán Vetettük. A rossz időjárás és a jégverés ellenére elég jó termést adott az idén is, 8 mázsa termett holdanként. Ezzel a termésered­ménnyel természetesen nem elé­gedhetünk meg, még magasabbra kell növelnünk a gabona termés­átlagát. Ezért az idén a búzát is 15 holdon keresztsorosan vetjük. Az ősziárpát már földbe tettük: keresztsorosan vetettük, jól előké­szített talajba. A keresztsoros ve­tés valóban magasabb termésered­ményt hoz, magában azonban nem elegendő. Termésnövelő hatása csak úgy mutatkozik meg, ha a magot jól előkészített, elmunkált magágyba vetjük. Mi az idén is három szántásba vetettük a gabo­naféléket, jól megtrágyázott föld­be. Biztos, hogy jövőre az eddi­gieknél magasabb termést takarít­hatunk be ősziárpából és búzából egyaránt. Elmondta: Domokos József, a balatonszárszói Béke tsz elnöke. a kaposvári népfrontbizottság tagja Hét esztendő telt el, amióta itt dolgozik fáradhatatlanul Somogy me­gyében. Hét esztendő nem sok idő, kevés. Az idő rohan s vele rohan, fejlődik a mi világunk, rohamosan szépül életünk is. S ennek a szépülő, csinosodó világnak egyik buzgó munkása dr. Kerekes András. Hét esztendő a kultúra szolgálatá­ban, ez az ő somogymegyei munkás­sága. 1947-ben megyei szabadműve­lődési felügyelő volt. Hogy mit je­lentett akkor kultúrmunkásnak len­ni, amikor okosszemű parasztok, ér­telmestekintetű munkások szívták magukba az előadások, kultúrműso­rok tanításait, mint szomjas ember, akit hosszú időn át elzártak az él­tető italtól — dr. Kerekes András megtanulta. 1949-ben. az állami könyvtárhálózat kiépítésének kezde­tén a megye könyvtárainak vezetőjé­vé tették. Azóta 210 népkönyvtár, 6 járási és 4 önálló községi könyvtár munkáját irányítja. S mint aki eljegyezte magát a ne­velőmunkával — Kerekes András szakadatlanul tanul és tanít. A Tár­sadalom- és Természettudományi Mielőbb vessük el őszi gabonáinkat! Az őszi talaj előkészítés és vetés munkájában igen nagy a lemara­dás megyénkben. Azok a termelőszövetkezetek és községek, melyek a vetésnek ide­jében nekifogtak, jó munkával, megfelelő minőségben el is végez­ték. A somogycsicsói Békebástya tsz 60 hold ősziárpáját már szep­tember 8-án elvetette. A nágocsi Szabadság tsz 105 hold ősziárpája helyenként zöldéi. Községeink kö­zül Vízvár egyénileg dolgozó pa­rasztjai az árpa vetését elsőnek végezték el. Ezeken a helyeken a terméskilátások is jók lesznek. Az öreglaki Ifjúgárda tsz az ősziár­pát, rozsot teljes egészében, búzá­jának pedig már legnagyobb ré­szét elvetette. De sok olyan köz­ség van, mint Zselickisfalud, ahol még igen keveset vetettek a gaz­dák. K lemaradást lendületes mun­kával hozzuk helyre. A vetés alá történt szántást mindig azonnal munkáljuk el: boronával, szükség esetén hengerrel. Helyes, ha nem friss szántásba vetünk, hanem a talajt egy ideig ülepedni, érni hagyjuk. Ezt az ülepedést meg­gyorsíthatjuk, ha hengerezzük a talajt. Sok termelőszövetkezet és egyé­ni gazda idei gazdag aratása, bizo­nyítja, hogy helyes volt a párt és a kormány törekvése, amikor már a múlt esztendőben tanácsolta, hogy minél korábban vessük el a gabonát. így ért el Tóth Ferenc belegi 14 holdas gazda 3.5 holdon 41 q-ás búzatermést, vagy a somi Béke tsz 17 holdon elvetett búzá­jával 14 q-ás átlagtermést. A korai vetések jobb fejlődésé­nek élettani okai is vannak. A még elég meleg földbe került mag mihelyt nedvességet kap, azonnal csírázásnak indul. A továbbiakban azért kell a vetést nagyobb igye­kezettel folytatni, hogy gabonáink még a hideg beállta előtt megerő­södjenek és jobban ellenálljanak a fagynak. Ha bekövetkezik a tartós őszi esőzések időszaka, lehet, hogy he­tekig pem mehetünk rá a szántó­földre, vagy csak igen rossz talaj­munkát végezhetünk. A fogaterő, a gépek és az emberi munkaerő tervszerű felhasználása is megkö­veteli a vetések minél előbbi be­fejezését. A napokban elvetett bú­za már nem is nevezhető korai vetésnek. A búza vetési ideje el­érkezett. Követnünk kell azoknak a termelőcsoportoknak jó példá­ját, melyek már elvetettek. A ga- mási Haladás tsz 70 hold ősziárpa és 83 hold rozs vetését befejezte, ösziárpája zöldéi, s ezideig már elvetett több mint 50 hold búzát is. Nagyszakácsi, Vízvár, Porrog- szentpál az árpa és a rozs vetésé­vel végzett és már jelentős meny- nyiségű búzát is vetettek a község dolgozó parasztjai. A felsorolt példák nyomán in­duljon meg az összes községben, termelőszövetkezetben a búza ve­tése, hogy minél előbb és minél jobban lerakhassuk jövő évi nagy \ termésünk biztos alapjait. ! Hámori. Ismeretterjesztő Társulat előadója, s előadásain ma is szomjasan figyel­nek a munkások, parasztok. Tevé­keny munkása a megyei íróesoport- nak; két irodalmi pályázat első di­ját nyerte már el novelláival, ame­lyekben kitűnő meglátással s ábrá­zolóerővel mutatja be mai életünk legtipikusabb eseményeit. Résztvett a helyi kiadványok szerkesztésében és írásában, amelyek bemutatják Kaposvár és Somogy megye múlt­ját, jelenét, a megye termelőszö­vetkezeteinek életét és munkáját. Ki­állítások, előadások szervezésében működik közre. örömmel fogadta a város dolgo­zóinak bizalmát, amikor elfogadták jelölését z népfront-bizottságba. I)r. Kerekes András, mint eddigi mun­kája során már számtalanszor bebi­zonyította, hasznos, munkás tagja lesz a népfront-bizottságnak. Már most számtalan terve, gondolata van, amelyeket szeretne, ha a nép­front-bizottság programm.jába • venne: bővíttetni a könyvtárhálózatot a vá­rosban; a könyvek már megvannak, csupán helyiségekre van szükség, .ló lenne már megoldani az állandó városi kultúrház kérdését is, fellen­díteni Kaposvár kultúréletét. Dr. Kerekes András, a kaposvári népfront-bizottság tagja, tanácsaival, kulturális tevékenységével bizonyára sok segítséget ad a városi népfront- bizottságnak. Bizalommal nézünk munkája elé és sok sikert kívánunk hozzá. Megválasztották a kaposvári népfrontbizottság tagjait Ünnepélyes keretek közt választot­ták meg Kaposvárott a városi nép­front-bizottságot pén teken délután a Városi Színházban. Este 6 órára zsú­folásig megtelt a színház nézőtere. A kaposvári üzemek, hivatalok, vál­lalatok dolgozói, tsz-tagok, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok, orvo­sok, tanárok, kisiparosok, házias szonyok tömege jelent meg a szín­házban, hogy meghallgassa az elő­készítő bizottság elnökének beszá­molóját, majd résztvehessen a ka­posvári népfront-bizottság tagjainak választásában. A lobogókkal és virágokkal díszí­tett színpadon az elnökség és az előkészítő bizottság számos tagja fog­lalt helyet, s a Himnusz eléneklése után Mikecz János elvtárs, a Városi Tanács VB- és egyben a kaposvári népfront előkészítő bizottság elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd ismertette a Hazafias Népfront jel­legét, célkitűzéseit. Beszélt a nép­front-mozgalom történelmi előzmé­nyeiről, a nemzet hazafias erői ösz- szefogásának jelentőségéről. Mikecz János elvtárs beszámolója után az ülés megválasztotta a ka­posvári népfront-bizottságot. Mind a negyvenegy jelöltet lelkes tapssal fogadta el a gyűlés. A többi között a kaposvári nép­front-bizottságba jelölték Kelemen Jánost, a Megyei Kórház igazgató fő­orvosát, Urbancsek János cukorgyá­ri munkást, Lukács József szerelőt, Magyar Istvánná háztartásbelit, Deszkalovics Pálné tsz-tagot, Tadics Dezső asztalost, Boros Dezső tanárt, Balázs Jolán és Simon Teréz fonó­nőket, Németh Kálmán és Nemes- vidi András dolgozó parasztokat, Móri Lajos járásbírót, dr. Takáts Gyula múzeumigazgatót, Nyakas Jó­zsef zeneiskolai igazgatót, Vörös Jó­zsefet, a Vas- és Fémipari Kombinát párttitkárát, Tóbi Kálmán járásbí­rót, Mikecz Jánost, a Városi Tanács elnökét. Országos kongresszusi küldöttnek javasolták Nyári Pál református es­perest, Virányi Józsefet, a Megyei Békebizottság titkárát, dr. Tarján' László főorvost, Szántó Józsefet, a Megyei Pártbizottság agit.-prop. tit­kárát, Simon Mihály dolgozó parasz­tot, Szalai Irén úttörővezetőt, Szabó Gyulát, mint a megyei írócsoport képviselőjét. A jelölteket az ülés részvevői elfogadták. A megyei népfront-bizottságba 32: jelölés történt. Mind á 32 jelöltet egyhangúlag megválasztották. így a megyei népfront-bizottság tagja lett a többi között Tóth István, a Megyei Pártbizottság első titkára, Varga Ká­roly országgyűlési képviselő, Misz- ner Gyula mozdonyvezető, Hermann Antal honvédfőhadnagy, dr. Gyócsi János orvos, Móring Ferenc tsz-tag, Endrédi Lajos MSZT-titkár, Gárdo­nyi János fodrász. A népfront-bizottság megválasz­tott tagjai nevében dr. Kelemen Já­nos, a Megyei Kórház igazgató fő­orvosa szólalt fel. Megköszönte a bizottság tagjai nevében a város dol­gozóinak bizalmát s ígéretet tett. hogy igyekeznek megvalósítani az előttük álló feladatokat. Beszélt azokról az eredményekről, amelye­ket Kaposvárott tapasztalhatunk, a város Iparosodásáról, fejlődéséről, s megfogadta a bizottság tagjai nevé­ben, hogy minden igyekezetükkel, észrevételeikkel, tanácsaikkal és bí­rálataikkal a város dolgozóinak ér­dekét szolgálják. A Hazafias Népfront alakuló köz­gyűlését kultúrműsorral zárták be. Á közösség iránti felelősség hatja át Kelemen Ferenc népfrontbizottsági tagot Kelemen Ferencet, a Vas- és Fémipari Kombinát dolgozóját is jelölték a Kaposvári Hazafias Népfrontbizottságba. Kelemen Fe­renc már eddig is példamutató munkát végzett s mindenkor szí­vesen foglalkozott a közügyekkel. Jó munkát végzett a békebizott- sáebam, de munkahelyén is. Mun­katársai csak elismerőleg nyilat­koznak róla, s becsülik áldozat- készségéért, példamutatásáért. Ahol csak teheti, segíti társait nemcsak a munkában, de ügyes­bajos dolgaik intézésében is. Mint az üzem munkaprogrammosa, igen felelősségteljes munkát végez: 5- osztja szét a megrendeléseket, el­lenőrzi az üzemrészeket s elbí­rálja, hogy mennyi és milyen munkát képes végezni egy-egy üzemrész. Kelemen Ferenc, mint népfront­bizottsági tag, a jövőben még jobb munkát végez, s megfogadta, hogy tevékenységét még fokozottabban a közösség ügyéért érzett felelős­ség hatja át. GONDOLATOK PETŐFI SZOBRÁNÁL- írta: Szabó Gyula i. „Barangolék föl és le eélialan A nagy hazának minden fajain/* (Levél egy színész barátomhoz. A ma FELAVATÁSRA kerülő kaposvári Petőifi-szoborról be­szélgetvén, a napokban valaki azt kérdezte, járt-e Petőfi valaha is So­mogybán? Másszóval: van-e helyi vonatkozású indoka is annak, hogy Petőfi Sándor Kaposvárott is szob­rot kap? Gondolkozás nélkül kije­lentettem: nincsen olyan emlék, vagy bizonyság, amely amellett tanúskod­nék, hogy Petőfi járt volna me­gyénk területén. Az azonban alapo­san feltételezhető, hogy nem volt is­meretlen előtte ez a vidék sem. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy katona, diák és vándorszínész korá­ban sokfelé megfordult az ország­ban. Egyik diákköri barátjánál kedves napokat tölt a szomszédos Tolna me­gyében. Honnét, merről érkezett ide, s mely irányban távozott innen, -nem tudjuk. Soproni katonáskodása közben mégbetegedett, s a gráci kórházba 'került. Innét 1841 februárjában ki­kerülve, sokáig bolyongott a Dunán­túlon. Végül is részben hivatásér­zetből, részben szükségből, beállt színésznek a Sió mellett fekvő Ozora községben működő Sepsy Károly-fé- le színtársulatba. S mint írja, e tár­sulattal Faluzgatánk jó 9 balszerenfs* közi. . . „ De hogy merre faluzgattak, azt ma már nem tudjuk Ez a társulat azonban röviddel P,etőfi belépése után feloszlott, S én újra jártam széles e hazát, Míg keblébe vett inás társaság. . . A múltban kiadott somogymegyei monográfiák kísérletet sem tettek arra — az egy Noszlopy Aba Tiha- méron kívül —, hogy felkutassák: az állandó, jellegű színtársulatokon kívül mely vándortársulatok járták a somogyi falvakat. Megyénk kul­túrtörténetének legjelentősebb feje­zetét jelentené ennek az elhanyagolt kérdésnek a feltárása és tisztázása. Mennyivel könnyebb volna a dolgunk most, ha határozottan állíthatnánk azt, amit most csak feltételesen me­rünk következtetni, hogy a vándor- színész Petőfi valamelyik vándortár­sulattal talán megyénk területére is elvetődött?... Egy ilyen feltevést alátámaszta­nak az ozorai tartózkodáson kívül olyan tények, mint a székesfehérvári és veszprémi színtársulatnál való hosszabb-rövidebb ideig való idő­zése. Ezek a társulatok az egész Dunántúlt bejárták, Somogyot is be­leértve. Aztán itt van a pápai diákosko- dásának fontos és jelentős ténye. Itt írta első, nyomtatásban is megjelent versét, s innét küldte el azt Bajza Józsefnek, 1842-ben. Tudunk arról is. hogy Pápára me­net megfordult Sümegen is. Való­színűsíteni lehet, hogy útja a szán­tód—tihanyi átkelőhelyen vezethe­tett, a Balaton északi partján, Keszthely—Tapolca irányában, Sü­megre. A fillér nélkül nyomorgó fiatalember itt. adta el a batyujában lévő néhány könyvét Kisfaludy Sán­dornak, s a tőle kapott pár hú­szassal megy tovább Pápa felé. Ozoria, Székesfehérvár, "Veszprém, Sümeg, Sopron, Pápa — mindezek tények. Hogy ezeket a helyeket So­mogy érintésével járta-e be, az ép­pen ' úgy állítható lehetségesnek, mint amennyire nem. Ilyen, bizonytalan alapokon nyug­vó feltevések alapján azonban nem költöztethetnénk Petőfit a somogyi Helikonra. De nincs is erre szüksé­ge Petőfinek. A dohos matrikulák fölött vaksin hunyorgó lokálpatrio­tizmus kezéből maga ütötte ki a honossáavató pennát, amikor a nem­zet történelmén tisztítótűzként vé­gigzúgó élete hamuvá porlasztotta bölcsőjének és koporsójának fizikai­lag érzékelhető, parányi darabkáját is. Nincs olyan hely az országban, ahol megtámadhatatlan bizonyos­sággal állíthatnánk, hogy itt rin­gott bölcsője, vagy ott takarja szemfedőként jövőbelátóit szemeit a halálosan szeretett, édes anyaföld. Örök honos ő ennek a hazának; a té- ,rein mindenütt, ahol a tiszta szere­lemben, a szülői tiszteletben, a ter­mészet szépségeinek csodálatában és a haza szenvedélyes szeretetében fogantatott magyar igéktől zenge­nek az otthonok, iskolák és műhe­lyek falai, a délibábos rónaságok, a játékos szellőtől borzorigó csalitok és zúgó rengetegek és ahol a sza­badságért kiomlott hősi vér áztatta a honi föld rögeit. Amit a népért és népének élt költő pályabérként önmagának re­mélhetett, azt megnyerte ő. Petőfit már életében a magáénak tudta az egész magyar nép, s a halála óta eltelt csaknem egy évszázad méginkább elmélyítette ezt a tuda­tot költő és nemzete között. <* II. „Dicső neve költő fiadnak. Anyám, soká, örökkön él.“ (Jövendőd és.) M eggyőződésem, hogyha valami világkatasztrófa min­den írását elpusztítana a földön, Pe­tőfi neve akkor is megmaradna és tovább élne azon keveseké között, akiknek életműve túlnőve az anya- giság korlátain, immár «éltető esz­mévé finomult.« Ügy mutatja a magyar kultúrhis- tória tanúsága, hogy Petőfi óta tud­ják és érzik a költők, hogy az ad­dig lebecsült »póétáskodás« több, mint ügyes betűiparosok henye já­téka a szavakkal és gondolatokkal; költőnek lenni: valami nagy és szent dolog: eleve elrendelt, vezér i küldetés! Benne élni a nép, a nemzet, az emberiség forróáramú életének vérsejtjeiben, lázítani, for- rósíta.ni azokat, a mindig szebb, a mindig emberibb irányába vivő ereken, az öröklét, a maradandóság- ba való átlényegül és felé. Tapintsunk ujjainkkal a nép min­dennapi életének pulzusára, s állí­tásunkat igazolni fogja az élő, a lük­tető igazság ezernyi dobbanása. Fi­gyeljük csak! Nyárvégi vasárnap délután egyik városszéli, álmosan nyújtózó kis utcában sétálgattam. Az ájult csend­ben minden aludni látszott, s lám, egy ház udvarán az ajtó előtt né­pes család üldögél s középütt, a kü­szöbön ülve, az apa »A helység ka­lapácsáét olvassa fennhangon, áhi- tatos figyelemmel hallgató övéinek. Meglopva a pillanatot, gyorsan szi­vembe zártam e mesekönyvbe kí­vánkozó illusztrációt... Egy utcával odébb egy ablak alatt bénította meg a hétköznapi csodák kövein andalgó lépteimet a sejtel­mesen meglibbenő függönyön átszű­rődő varázslat: tiszta vágytól epedő fiatal leányhang csurgatott ezüst­hangokat a »János vitéz« Iluskájá- nak kékszínű mesetavába... Mint aki villamossággal telített vezetéket markol, nem engedett a varázslat, nem engedtem el az élet csodálatosan lüktető pulzusát, ame­lyen a halhatatlan költő géniusza dobolta: csak tovább, még tovább? Idő és tér kihullott tudatomból, s csak arra ocsúdtam föl, mikorra ha­zakerültem, hogy most meg a rádió hullámain jöjjön elibém szellemtes­te a »Szeptember végén« félelmete­sen gyönyörű látomásain... Mindez csupán pár óra élménye a városnak egy parányi darabkájáról. Mekkora erővel zenghet ez a költői örökkévalóság az egész város, az egész ország és még tovább: az egész világ emberiségének testében? Ezt felmérni szinte lehetetlen! Pe­dig ebben van elrejtve s költővé létei mélységes titka. Ezerszínű szőt­tes ez a titok. Mi most csak két aranyszálát próbáljuk kibontani. A tanulság minden költőre illik és kö­telező.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents