Somogyi Néplap, 1954. október (11. évfolyam, 232-258. szám)
1954-10-30 / 257. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1954. október 30. Gyűlölje ifjúságunk as elnyomás és szálljon síkra as emberi haladásért, kizsákmányolás minden faj táj át 9 a társadalmi igazságért9 a békéért Farkas Mihály elvtárs beszéde az egyetemi aktívaülésen a jobb tanulásra, egyenlő értékűnek tekintette a jeles tanulást a rossz tanulással. A múlt tanévben az egyetemi hallgatók 89—94 százaléka részesült ösztöndíjban. A hallgatók költségeinek túlnyomó részét az állam fedezte. Az ösztöndíj 111 forinttól 470 forintig terjedt és emellett még a diákotthon és a menza költségeinek egy részét is az állam viselte. így az egyetemi hallgatók jelentékeny része 676 forint ösztöndíjat kapott az államtól. Az oktatás egyéb költségeit is beleszámítva, egy- egy hallgató évi képzési költsége a végzők létszámára vonatkoztatva 15 —16 ezer forint volt. Amint látják, itt nem is ösztöndíjról, hanem havi fizetésről volt szó. Ennek tekintették a hallgatók, a szülők is. Sokan úgy érezték, hogy szívességet tesznek az államnak, a népi demokráciának .azzal, hogy egyetemre járnak és ezért őket fizetés Eteti meg az államtól, függetlenül attól, hogy tanulnak-e vagy sem. Számos szülő . ugyancsak úgy érezte, hogy az állam feladata az egyetemi hanga- tők eltartása. A Központi Veze ő- ségnek a közoktatás helyzetéről szóló határozata a magasabb tanulmányi színvonal elérését tűzi ki egyetemeink, főiskoláink feladatául. Nos, a most kidolgozás alatt áj ó ú.i ösztöndíj-rendszer is ezt a célt szolgálja. A tanulás eredménye szabja meg az ösztöndíj nagyságát. Minél jobban tanulsz, annál nagyobb ösztöndíjat kapsz és minél kevés'bbé tanulsz jól, annál kisebb az ösztöndíj, vagy ha rosszul tanulsz, akkor nincs ösztöndíj. Mi azt hisszük, hogy az az elv is helyes, hogy a szülők, különösen az átlagosnál magasabb jövedelemmel rendelkező szülők is gondoskodjanak gyermekük egyetemi tanulmányainak anyagi biztosításáról. Az új ösztöndíjrendszer olyan lesz, hogy a jeles, jó egyetemi hallgatók számára, bizonyos mértékig még a közepesek számára is lehetővé teszi bírálat és önbírálat visszautasítasa. Nevelésünket szoros kapcsolatba kell hoznunk a szocializmus győzelméért folyó harcunkkal Hazánk, népünk forró szeretetére, a szocializmus ügyének önzetlen szolgálatára kell nevelnünk ifjúságunkat és ami ettől elválaszthatatlan, más népek megbecsülésére, a Szovjetunió iránti rendíthetetlen, hűségre. Nem szabad, hogy ifjúságunk gondolkodását megmérgezze akár a sovinizmus, akár a cinizmus, koz- mopolitizmus. Gyűlölje ifjúságunk az elnyomás és a kizsákmányolás minden fajtáját. Szálljon síkra az emberi haladásért, a társadalmi igazságért, a békéért. Tartsa szent kötelességének hazánk függetlenségének és szabadságának megvédését bármilyen támadással szemben. Az egyetemi hallgatók iskolai és társadalmi szervezeteinek óriási a jelentősége a nevelőmunkáiban. Ahol A népnek nem olyan szakemberekre van szüksége, akik elzárkóznak a népet, a nemzetet foglalkoztató nagy kérdésektől, A Magyar Dolgozók Pántja Központi Vezetőségének tudományos és kulturális osztálya, a budapesti párt- bizottság, valamint az egyetemi párt- szervezetek csütörtökön délután egyetemi aktívaülést rendeztek az hogy amikor át kell majd vennie a szabadság — épülő szocialista -társadalmunk megőrzését és továbbfejlesztését, szabadságharcaink dicső hagyományaihoz és bátor vezetőihez méltóan nemcsak napsütéses, de viharos időkben is megállja a helyét. ►►Hogyan — mondják egyesek — a mi pártunk is követhet el hibákat?« Egyetemi hallgatóink egy részének gondolkozását zavarja az is, hogy az ellenség eltorzítja, felnagyítja a hibákat azért, hogy bizalmatlanná tegye egyetemi hallgatóinkat a párt és a kormány politikája iránt. Sajnos, it.t-ott. egyesek az ellenség befolyása alá is kerülnek. Mindenekelőtt meg kell érteni, építők »Rózsa Ferenc« kultúrottho- nában. Az aktívaülést Kovács István nyitotta meg, majd Farkas Mihály emelkedett szólásra. Farkas elvtárs többek között a kő- vétkezőket mondotta: nem adták fel a harcot és az egyetemi hallgatók között is igyekeznek kiépíteni hadállásaikat. Azon, hogy ezt az osztályellenség megkísérli, nincs mit csodálkozni. Ez az osztályharc logikája. Ebben a harcban a mi egyetemi ifjúságunknak helye természetszerűen az új mellett, a munkásosztály, a dolgozó nép oldalán van. Nemcsak azért, mert a mi főiskolai hallgatóink túlnyomó többsége ma már a dolgozó nép fiaiból és leányaiból kerül ki, hanem azért is, mert a mi új értelmiségünknek, a mi jövendőbeli mérnökeinknek és orvosainknak, tudósainknak és művészeinknek csak a szocialista Magyarország felépítése ad nagy, lelkesítő perspektívát. Az ellenséges régi, elhaló ideológiai áramlatok, nézetek sokszor behatolnak a mi főiskoláinkba, anélkül, hogy kellő ellenállásra találnának, sőt mi több, a »demokráciára« hivatkozva bizonyos szabadsághoz is jut az ellenséges nézetek terjesztése a sokszor gyanútlan, tapasztalatlan munkás-paraszt származású hallgatók között is. Ez mutatja, hogy az egyetemeken és főiskolákon dolgozó kommunisták, a párt- és a DISZ-szervezetek ez- ideig még nem tudták úgy megvalósítani az ifjúság 'kommunista szellemiben való nevelését, ahogy azt tőlük elvárja a párt, ahogy azt megkívánja a népi demokrácia érdeke. fejlődésével és erősödésével fejlődtek és erősödtek önök is. Kérdem én — elvtársak — nem tükrözi-e az önök fejlődése is szabad hazánk, épülő új társadalmunk egyik legszebb vívmányát és eredményét? Aki ezt nem veszi észre, vagy tagadja, az nem látja a fától %az erdőt és azt a hatalmas fejlődést, sőt mi több, azt a merész ugrást, amelyet hazánk az elmaradottságból a haladás felé, népünk az elesettség- bői a jólét felé vezető úton megtett. Vannak olyanok, akik unalmas témának tekintik, ha az elmúlt történelmi eseményekben gazdag tíz év hatalmas eredményeiről haiilanak beszélni. Az elért — népünk életében új történelmi korszakot megnyitó — eredményekkel szemben közömbös magatartásban népünk hatalmas alkotásának, pártunk nagyszerű harcának megengedhetetlen lebecsülése rejtőzik. Emlékezzenek csak arra, hogyan álmodoztak népünk leghaladóbb gondolkodói és vezérei, Kossuth, Petőfi, Széchenyi az iparról, a földről, a szabadságról és a függetlenségről. Legjobbjaink álmai, merész, jövőbelátó tervei nem tudtak testet ölteni — álom, ábránd- maradt, mert népünk szolgasorsban szenvedett, mert a rabság bilincsei megbénították népünk hatalmas erejét. És íme, a szabadság tíz évé alatt népünk tudása, szorgalma, alkotó- készsége messze túlszárnyalva valóra váltotta nemzeti nagyjaink legmerészebb terveit is. Az eredmények lebecsülése mögött a szabadság lebecsülése húzódik meg. Márpedig a szabadság egy nemzet számára a legdrágább kincs, anélkül a nemzet nem nemzet! hogy a mi pártunkat, a munkásosztály forradalmi pártját nem az különbözteti meg a polgári pártoktól, hogy nem követhet el hibákat, noha éppen azért, ment pártunk tevékenységét a marxizmus-leninizmus határozza meg, a hibák elkövetésének a lehetősége kisebb a mi ipártunikban. A mi pártunkat nem utolsósorban az különbözteti meg a polgári pártoktól, hogy ha hibát követ el, azt nyíltan beismeri, annak okait felfedi és népünkre támaszkodva mindent megtesz a hibák igyors megszüntetése érdekében. A mi pártunk politikájában csak ideig-óráig mutatkozhatnak helytelen nézetek és módszerek. Ezeknek a megszüntetése és felszámolása csak erősíti a pártot, növeli harckészségét, megszilárdítja politikai egységét. így van ez most is, amikor pártunk a legutóbbi KV ülésén felszámolta a helytelen nézeteket és módszereket, biztosítva ezzel pártunk új politikájának és az új kormánypro- grammnak ingadozás nélküli végrehajtását. , Farkas alvtárs ezután behatóan foglalkozott az új gazdaságpolitika, kérdéseivel, majd így folytatta: Uj politikánkkal kapcsolatban bizonyos. perspektívátlanság ütötte fel a fejét egyetemi hallgatóink, sőt mi több: itt-ott egyetemi tanáraink között is. Van-e valami komoly alap a per- spektívátlanságra? Állítom, hogy nincs. Azt hiszem, hogy ez az úgynevezett perspektívátlanság, vagy másszóval az a nézet, hogy most kevesebb mérnökre, kevesebb tanárra, tudósra, szakemberre lesz szüksége épülő szocialista társadalmunknak, azért merülhetett fel, mert egyetemi hallgatóink — és bocsánat, talán részben egyetemi tanáraink sem mélyültek el eléggé új politikánk tanulmányozásába és ezért jutottak ilyen következtetésre. Épülő szocialista társadalmunknak nem kevesebb, hanem mind több egyetemi szakképzettséggel rendelkező fiatalságra lesz szüksége Persze, a népgazdaság átcsoportosítása bizonyos átcsoportosítást von maga után a szakemberek képzésében is. Hiba volt az, hogy túlméreteztük egyes értelmiségi szakmák mennyiségi fejlesztését, mint ahogy hiba volt egyes népgazdasági ágak túlzott fejlesztése. De ha mi most a helyes arányokat helyreállítjuk, mennyiben jelenti ez az értelmiségi munka lebecsülését?! Az új szakasz követelményeinek megfelelően azokat az iparágakat kell egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberekkel ellátni, amelyek fejlesztése most sorra kerül. Egyes területeken kevesebb, más területeken több egyetemi végzettségű szakemberre van szükség. Ezen a téren is biztosítani kell az arányokat. Szó sincs arról, hogy az új szakasz politikája csökkenti az értelmiségi képzést. A szocializmust nem lehet növekvő számú értelmiségi szakemberek nélkül felépíteni. De ezen a téren sem szabad előreszaladni, hanem lépést kell tartani a fejlődés ütemével. Lehet, hogy egyeseket megtéveszt az a tény, hogy ebben az évben 15.500 érettségizett tanuló kérte felvételét az egyetemekre a gimnáziumokból, technikumokból, ugyanakkor ezekből csak 6380 tanulót vettek fel. A múltban —elvtársak — valljuk be, bizonyos nyomást gyakoroltunk, hogy az érettségizett tanulók egyetemre iratkozzanak be, tekintet nélkül arra, hogy alkalmasak voltak-e -arra, vagy sem. Helyes volt ez a módszer? Azt hiszem, alig tehet, ennek a helyességét elismerni. Az egyetemi hallgatók számának túlzott, magasra való sró- folásával csökkentettük a tanulmányi színvonalat, komolyan lazítottuk a tanulási fegyelmet. A felvételi keretszámok csökkentése lehetővé tette a minőségi szempontok fokozottabb érvényesítését. Ebben a tanévben olyan fiatalok kerültek be az egyetemekre és főiskolákra, akik megfelelnek a nagyobb tanulmányi követelményeknek. A kevesebb felvett egyetemi hallgató ugyanakkor jobban megbecsüli azt, hogy egyetemre, vagy főiskolára kerülhetett. Nagy vitát váltott ki egyetemi hallgatóink között az ösztöndíj csökkentése. Kezdetben, mivel a kommunisták és diszisták nem magyarázták meg ennek az intézkedésnek a célszerűségét és helyességét, sokan helytelenül magyarázták az ösztöndíj csökkentését. •Lehet-e premizálni a rossz tanulást? Világos, elvtársak, hogy nem lehet. Ha ez helyes lenne, akkor be kellene az üzemekben is vezetni azvift rendszert, hogy prémiumot kap az a munkás is, aki csökkenti a selejtet, de az is, aki növeli a selejtet. Helyes lenne az ilyen prémium-rendszer? Világos, hogy nem! Nyíltan meg kell mondani, hogy a múlt évben érvényben lévő ösztöndíj-rendszer nem volt helyes. Nem volt helyes azért, mert nem ösztönözte az egyetemi hallgatókat' akik szemellenzővel, szűk .szakmájukba begubózva járnak a világon, akiket nem érdekel munkájuk értelme,, célja, az egész nép erőfeszítésével való összefüggése. De mi az, ami biztos iránytűvel szolgál mindany- nyiunk számára, hogy megtaláljuk a helyes feleletet ezekre a kérdésekre, ami megmutatja munkánk célját és értelmét, ami utat mutat .nekünk egyéni és kollektív cselekvésünkben? — Ez az iránytű a marxizmus-leninizmus tudományos világnézete, forradalmi társadalomszemlétete. Meg kell állapítani — elvtársak — hagy nincs minden rendben az egyetemisták hivatástudatával, kötelességérzetével sem. Mint hallottam, évről-évre megismétlődik a végzős hallgatók elosztásánál, hogy sokan nem akarnak vidékre menni. Ezek az elvtársak nyílván azt gondolják, hogy az ország csak a fővárosból áll. Meg kell mondani ezeknek az elvtársaknak, hogy az ország Budapestiből és a vidékből, a vidéki városokból, falvakból, tanyákból is áll. és hogy a jövőt nemcsak a fővárosban építjük. (Nagy taps.) Népünk jövőjének, boldog életének a sorsa .nem utolsósorban a falun, a parasztság között dől el és elsősorban itt kell még .sokkal többet tenni, hogy ez a jövő közelebb kerüljön. Átmeneti gazdasági nehézségeink ellenére hazánk új, nagy fellendülés küszöbéhez érkezett. Ha júliusban, augusztusban voltak olyanok, akik aggódva szemlélték az a nagyobb gondok nélküli tanulást. Amint látják, nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy a kormárryprogramm rosszabb helyzetet teremt az egyetemi hallgatók számára. A különbség az, hogy nem a tanulmányi eredményektől független fizetést, hanem ösztöndíjat kapnak a tanulmányi eredmény színvonalának megfelelően. A kormányprogramra, pártunk új politikája mindenütt fokozottabban segít ott, ahol többet, jobbat termelnek, ahol jobban tanulnak. Ez az alapelv jut kifejezésre a tervezett új ösztöndíjrendszerben is. (Taps.) Az oktatás és a nevelés e mechanikus kettéválasztása egyetemi ifjúságunk helyes nevelésének egyik kerékkötője. Az oktatás akkor eredményes, ha azt támogatja a nevelés. Az oktatással szervesen Összenövő nevelés megtermékenyíti, eiőreviszi, gazdagítja az oktatást. Míg ellenben, ha az oktatás nevelés nélkül folyik, az egyetemi hallgató tudása sem tud kielégítően fejlődni. A nevelés az eredményes oktatás döntő feltétele. Másrészt viszont a helyes világnézeti alapon és magas tudományos színvonalon folyó oktatás a legszilárdabb bázisa ifjúságunk nevelésének. Ezért nem szabad az egyiket elszakítani a másiktól. Ezután Farkas elvtárs arról beszélt, milyen tartalmú tegyen, milyen irányban haladjon egyetemeinken a nevelőmunka?' Ki kell alakítani ifjúságunkban a helyes közösségi magatartást — mondotta többek között. — Embertársaikhoz való viszonyukat a szocialista humanizmus hassa át. Ifjúságunkhoz méltatlan a cinikus magatartás a nőikkel, a tiszteletlenség az öregekkel, a segítőkészség hiánya az arra rászorulókkal szemben, az individualista, gőgös elkülönülés, a a DISZ nem él szerves életet, ahol .nem sikerül kialakítania olyan közszellemet, amely elítéli a fegyelmezetlenséget, a közönyt, a cinizmust — ott az oktatóknak és más egyetemi ►►felsőbbségnek« még olyan helyes rendelkezései sem fognak sikert aratni. Egyetemi hallgatóink, akiknek nagyrésze DISZ-tag, gyakran elégedetlenül úgy beszélnek, a DISZ-ről, mintha nem is saját, szervezetükről ■lenne szó. Ezek a diszisták megfeledkeznek arról, hogy a DISZ jó vagy rossz munkája elsősorban a tagság jó vagy rossz munkájától függ. Amikor az egyetemi hallgatóság neveléséről van szó, nem. lehet figyelmen kívül hagynunk a marxiz- mus-leninizmus tanulását, annál is inkább, mert sok egyetemi hallgató lebecsüli ezt a tantárgyat. eseményeket, ma nagy pártunk Központi Vezetőségének történelmi .jelentőségű októberi határozata után a növekvő bizalom, az erősödő mimkakedv, a szebb magyar jövőbe vetett rendíthetetlen hit légköre bontakozik ki mindenütt az egész országban. A múlt héten lezajlott Hazafias Népfront-kongresszus, amely most indul igazában hódító útjára, csak fokozni fogja népünk lendületét, alkotókészségét és kezdeményező erejét. A Hazafias Népfront a gazdává vált nép eleven, harcos mozgalma, mely szebbé, boldogabbá akarja az országot formálni. A Hazafias Népfrontban ölt testet — erőteljesebben, mint bármikor — az, hogy népünk saját kezébe veszi sorsának intézését. A haza örökre a népé, a nép örökre a hazáé! Farkas elvtárs a továbbiakban a tanácsválasztás jelentőségéről beszélt és leszögezte, hogy egyetemi oktatógárdánk és diákifjúságunk legyen a maga területén a népi-nemzeti egység élharcosa. Farkas Mihály elvtárs nagy tapssal fogadott beszéde után több egyetemi hallgató szólalt fel. Az elhangzott felszólalásokra Andies Erzsébeti az oktatásügyi miniszter első helyettese válaszolt. A zárszó után a részvevők elénekelték az Internacionálétí Ifjúságunk tisztán akarja látni nemcsak a ma kérdéseit, de a jövőt is Ifjúságunk joggal teszi fel a kérdések sorozatát, mi miért történik, látni alkarja az összefüggéseket, meg akarja érteni a különböző párt- és kormányhatározatok szerepét, értelmét; tisztán akarja látni nemcsak a ma kérdéseit, de a jövőt is. Sajnos, egyetemi ifjúságunk kérdéseire eddig nem adtunk kielégítő választ, ami megnehezítette :a tájékozottságát és elhomályosította világos látását. Ezen feltétlenül változtatni kell! Ha valakinek joga van kérdéseket feltenni, a különböző eseményekről felvilágosítást, magyarázatot kérni, az a fiatalság! A párt- és DISZ-szervezetek, de a párt és az állam vezetői is kö- telességüknék kell hogy tartsák választ adni a fiatalság kérdéseire, mert ezzel is hozzájárulnák ahhoz, hogy tudást szomjazó és a fejlődés összefüggéseinek megértését kereső fiataljaink helyesen lássanak. Mai egyetemi hallgatóinkat az épülő szocialista társadalom neveli már. Persze hazánk még az átmenet — a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet —■ korszakában él, tehát forradalmi korszakot .él át. Ez az átmeneti korszak rányomja a bélyegét egyetemi hallgatóink gondolkodására és magatartására is. A régi és az új, a születő és az elhaló az egyetem falai között is szemben áll és harcol egymással. A régi, a kapitalista-reakciós erők Márpedig a kommunista elvi szilárdság és harcosság új értelmiségi ifjúságunk helyes nevelésének alapvető követelménye Az elvhűség, a harcos helytállás, a céltudatos optimizmus mindig is az élenjáró fiatalság legszebb erényeihez tartoztak és a tapasztalat azt mutatja, hogy nincs semmi ok annak feltételezésére, hogy azok az erények kivesztek volna a mi egyetemeink. és főiskoláink fiatal kommunistáiból. Mivel magyarázhatjuk mégis, hogy a kommunista és disz- dsta egyetemi hallgatóik között sajnos eléggé gyakran találkozhatunk az elvi gyengeség, a nem kielégítő harcosság, a sötét pesszimizmus jeleivel? Azt hiszem, hogy ezeknek a gyengeségeknek a két legfontosabb forrása: egyrészt az elmúlt tíz év hatalmas eredményeinek lebecsülése, másrészt a mi népi demokratikus életünkben mutatkozó nehézségek, hiányosságok és hibák meg nem értése, helytelen felfogása, ami megtalálható nemcsak a főiskolai diákság széles köreiben, hanem gyakran a kommunista egyetemi hallgatók között is. ■Engedjék meg nékem, hogy emlékeztessem önöket arra, hogy mialatt elvégezték a középiskolát és elkezdték, vagy tovább folytatják egyetemi tanulmányaikat, átalakult az egész ország, létrejött és megerősödött népünk hatalmas munkája és harca eredményeként az új népi demokratikus Magyarország. A felszabadulás idején, ezelőtt tíz évvel, egyetemi hallgatóink nagyrésze még gyermekkorát élte. Sokan akkor még álmodni sem mertek arról, hogy megnyílnak előttük az egyetemek kapui. Az új demokratikus Magyarország A jelenkor magyar fiatalságának történelmi küldetése, hogy készüljön fel az életre,
