Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-03 / 208. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1954 szeptember 3. Megkezdődött a manílaí SEATO-értekezlet szakértőinek tanácskozása (MTI) Mint sajtójelentések: hírül adják, szerdán délután Manilában megnyalt a SEATO-értekezlet szak­értőinek tanácskozása. A szerdán megnyílt szakértői ta­nácskozáson — akárcsak a szeptem­ber 6-án kezdődő hivatalos értekez­leten —- nyolc ország küldöttei vesz­nek részt. Ez a nyolc ország: az ■Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztrália, Uj-Zéland, a Fülöp-szige*ek, Thaiföld és Pa­kisztán. Noha a hivatalos értekezlet csak a jövő hét elején kezdődik meg, a résztvevő hatalmak előtt máris aláp- vető nehézségek merültek fel. Isme­retes, hogy a nyugati hatalmak és elsősorban az Egyesült Államok ar­ra törekedtek, hogy a délkeletázsiai paktumban részt vegyen e térség valamennyi valóban jelentős orszá­ga, tehát India, Indonézia, Ceylon és Burma is. Az erre irányuló kí­sérletek kudarcot vallottak. Ezért a későbbiekben azzal az érveléssel igyekeztek rávenni a fent említett országokat az értekezleten való rész­vételre, hogy ott elsősorban nem ka­tonaikérdésekről tárgyaljanak majd, hanem »a délkeletázsiai országok számára nyújtandó gazdasági segít­ségről«. A londoni rádió kommentár­ja, amelyet a »Spectator« című kon­zervatív hetilap szerkesztője írt — hangoztatta: »A gazdasági segítség jelszava sem eléggé csábító a dél­kelet ázsiai országoknak. Ezek az or­szágok minden szempontból teljesen szabadok akarnak lenni, hogy saját útjukat járhassák és éppen ezért bizonyos bizalmatlanságot tanúsíta­nak még a külföldről jövő gazdasá­gi segély iránt is ... Ezt a tényezőt egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, mivel alapvető fontosságú az ázsiaiak szemében és egy olyart gazdasági segélytől, amelynek gyar­matosító színezete van ... jobban félnek, mint a kommunizmustól. Ez a félelem és gyanakvás ... megvan és igen erős tényező«. Kellemetlen tényező az értekezlet ihletői számára az angol külügymi­niszter távolmaradása. .Ismeretes hogy Londonban közölték: Eden külügyminiszter »a francia nemzet- gyűlés döntése miatt« nem megy el személyesen Manilába, hanem lord Reading vezeti a brit küldöttséget. Ezzel kapcsolatban az »AFP« mani- lai tudósítója megjegyzi: »Edennek az a döntése, hogy lord Readinggel helyettesítteti magát, nagy csalódást okozott az értekezlet köreiben. Ál­talánosságban megértik a hivatalos okokat, amelyekkel indokolják a brit külügyminiszter döntőét, de egyes' megfigyelők felvetik a kér­dést, vájjon Londonban nem vették- e tekintetbe Indiának a SEÁTO- értekezlet ellen megnyilvánuló el­lenséges álláspontját? Ugyanez az »AFP« jelentés arra is rámutat: »Másrészt számítani le­het arra, hogy lord Reading az ér­tekezlet során élénken tanácsolja majd kollégáinak, hogy kerüljék az olyan intézkedések ajánlását — még a gazdasági jellegükét is — amelyek ingerelhetik a Colombo-hátalmak ér­zékenységét, mert e hatalmak poli­tikai összetartását London a lehető legnagyobb mértékben meg akarja őrizni«. Ollenhauer elutasítja az Adenauer-kormány követelését Berlin (MTI). Ollenhauer, a Né­met Szociáldemokrata Párt elnöke szerdán este nyilatkozott a bonni kormány követeléseiről, amelyeket a kormány Bühlerhöhenben, Adenauer üdülőhelyén tartott minisztertaná­csán állított a nyugati nagyhatal­makkal szemben. Ollenhauer kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt nem teszi ma­gáévá ezeket a követeléseket, mert azok »teljesein háttérbe szorítják Né­metország újraegyesítésének kérdé­sét«. A Német Szociáldemokrata Párt elnöke egyszersmind hangoztat­ta, hogy pártja »visszautasít minden arra irányuló kísérletet, hogy most talán enyhített formában, vagy föld­rajzi körülhatárolással feltámaszta­ni igyekezzenek az európai védelmi közösség gondolatát«. LONDON (MTI). Mint az »AFP« jelenti, Nagy-Britannia libanoni ügy­vivője kedden azzal fordult a bei- ruti külügyminisztériumhoz, hogy Libanon »a ciprusi üggyel kapcso­latban tanúsítson szigorúan semle-. ges magatartást«. A libanoni kül­ügyminisztériumban azt közölték vi­szont a sajt ótudósítókkal, hogy »a kormány behatóan tanulmányozta a ciprusi kérdést és azt is mérlegeli, hogy ezt a problémát felveti az Arab Liga Politikai Bizottságának legközelebbi ülésén«. Schmidt-Wittmack rádiónyilatkozata az EVK elutasításáról Berlin (ADN). Schmidt-Witt­mack, a Német Demokratikus Köztársaságban menedékjogot kért szövetséggyűlési képviselő szerdán interjút adott a »De­utschlandsender« rádióban. Schmidt-Wittmack a hozzáinté­zett kérdésekre válaszolva kijelen­tette, hogy a francia nemzetgyű­lésben csak az történt, amivel minden politikával foglalkozó em­bernek számolnia kellett. Aden­auer politikája számára ez óriási vereséget jelent. Válaszul arra a kérdésre, miben látja a kiyezető utat abból a zsák­utcából, amelybe a szövetségi kormány jutott, Schmidt-Witt- máck hangsúlyozta: a szövetségi gyűlésnek végre meg kellene talál­nia a bátorságot, hogy szakítson azzal a politikával, amely kilátás­talan helyzet felé vezet. Pietro Nenni nyilatkozata a második világháború kitörésének 15. évfordulója alkalmából Bécs (TASZSZ). A Béke-Világta­nács közzétette Pietro Nenninek, a Béke-Világtanács alelnökének nyi­latkozatát. 15 évvel ezelőtt a hitlerista had­sereg betört Lengyelországba és ki­robbantotta a második világháborút — hangzik a nyilatkozatban. Ez ke­serű emléket idéz fej mindazokban a népekben, amelyeket a szörnyű háború és a náci uralom következ­tében hat éven át megszállás és pél­dátlan terror sújtott. Jóllehet, a hitlerizmusi 1945-ben szétzúzták, a béke még nem szilárd. A népeket ma is veszély fenyegeti. A béke barátai azonban megtalál­ták a háború megszüntetésének és a béke megteremtésének eszközét. Csak a kollektív biztonság nyitja meg a sikeres, egyidejű és ellenőr­zött leszerelés útját. És akkor az új- raegyesült, demokratikus és béke- szerető Németország nem jelent töb­bé veszélyt Európa és az egész vi­lág számára, akkor Németország helyreállíthatja nemzeti függetlensé­gét. Megjelent a „Propagandista“ legújabb száma VARSÓ (TASZSZ). A baltiten­geri országok partvidéke mentén békeúton« lévő »Báthory« gőzös augusztus 31-én Gdynia lengyel kikötőbe érkezett. A északi orszá­gok 800 békeharcosa tartózkodik a hajó fedélzetén. A »békeút« részvevői kedden megtekintették Lengyelország Baltitenger-melléki városait. A »Propagandista« most megje­lent augusztusi száma jelentős se­gítséget ad a propagandistáknak a kongresszus anyagaiból való jobb felkészüléshez. A lap »Készüljünk az új oktatási év nagy feladataira« c. első cikke a propagandamunka megnövekedett je­lentőségével foglalkozik az új sza­kaszban. A cikk elemzi azokat a le­hetőségeket, amelyeket pártunk III. kongresszusa anyagainak széleskörű oktatása nyújt a pártpropaganda szá­mára, s fontos útmutatásokat tar­talmaz a propagandisták részére. Az MDP III. kongresszusa anya­gainak tanulmányozásához köze a folyóirat: Csikós György, cikkét: »Pártunk harca a szocializmus alapjainak le­rakásáért hazánkban«. A cikk elem­zi azokat az eseményeket, ámene­ket e térén eddig elértünk, s lész- letesen foglalkozik azokkal a leg­főbb feladatokkal, amelyek a szo­cializmus alapjainak lerakása terén az új szakaszban előttünk állanak. Huszár István: »A szocialista, ipa­rosítás az új szakaszban« c. cikké­ben azokat a sajátos vonásokat elemzi, amelyek iparosításunkat ma jellemzik. Behatóan foglalkozik az ütem, az arányok, a szocialista tá­bor országaival való szorosabb gaz­dasági együttműködés, a gazdasá­gosság problémáival, s a feladatok­kal, amelyeket ezek alapján ipa­runknak meg kéll oldani. Nagy Ida: »Az államapparátusban meglévő bürokrácia néhány kérdé­séről« című írásában e-amzi, miért! ’ szükségszerűen érdeke a szocialista i államnak a bürokrácia irtása. Majd a cikk példák segítségével vizsgálja a bürokrácia különböző megnyilvá­nulásait államapparátusunk munká­jában és foglalkozik a bürokrácia elleni harc időszerű feladataival Válasz a »Propagandista« kéuié- seire rovatban Baranyi Gyula; »A népfront szerepe a népi-nemzeti egység megszilárdításában« c. cikke történelmileg vizsgálja a népfront- mozgalom kialakulását és fejlődését. Elemzi miért vált szükségszerűvé és lehetővé a népfront újjászervezése az új szakaszban. Gömöri Endre: »Mi történt Gua­temalában?« címmel értéked a kö­zelmúltban lejátszódott guatemalai eseményeket. Több* fontos cikket közöl a folyó­irat az 1954—55-ös pártoktatási év előkészítéséhez. Wirth Ádáim cikke: »Nagyobb fi­gyelmet az önálló tanulók tanfolya­mainak előkészítésére« — segíti a pártszervezeteket e tanfolyamuk jobb megszervezésében. E rovatban jelenik még meg: Majoros János cikke: »Az oros­házi járási pártbizottság az oktatási év jó előkészítéséért«, s Fürjes Já- nosné • cikke: '»Helyi anyagok kidol­gozása Fejér megyében« címmel.- Mit Ivasson a propagandista című rovatban a folyóirat rövid tattálmi ismertetést közöl Engels: »A mun­kásosztály helyzete Angliában«. Le­nin 9., 10. kötet, Bemal: »Tudomány és társadalom« c. művekből. Helyiséget kérnek az istvándi DISZ-fiatalok Szabó István levelezőnk írja Barcsról: Az istvándi községi ta­nács nagyon lelkiismeretlenül kezel egy-egy ügyet. Példának írja, hogy a községi DISZ-szervezet helyiségét elvették azzal, hogy marjd kiutalnak számukra egy másikat. Ennek már több hónapja. Most, hogy a DISZ-szervezetben októberben megkezdődik a Petőfi politi­kai iskola, nincs ahol a fiatalok összejönnének. Pedig szervezeti életet is szeretnének élni. Rendezvényeket sem tudnak a helyiség hiánya miatt tartani és ezáltal semmiféle kulturális élet részükre nincs biztosítva. Kérik az illetékes járási tanácsot, hassson oda, hogy megfelelő helyiséget kapjanak az istvándi DISZ-fiatalok. BÉCS (TASZSZ). Az osztrák sajtó közli, hogy a burgenlandi Frauenkirchenben aratóünnepet tartottak. A »Kisparasztok Szö­vetsége« által rendezett ünnepsé­gen többezer paraszt, földbérlő és mezőgazdasági munkás vett részt. Az ünnepi gyűlésen J. Koplenig, az Osztrák Kommunista Párt el­nöke tartott beszédet. Hangsúlyoz­ta, hogy a burgenlandi kisgazdák, földbérlők és mezőgazdasági bér­munkások legfőbb követelése most a demokratikus földreform végre­hajtása. A kormánypártok elfeled­keztek arról az ígéretükről, ame­lyet az egyes választások előtt tet­tek a parasztoknak. - ' Qél le jtMe J Ó NAPOT KÍVÁNOK. . . Parancsoljon kérem. Állok rendelkezésére. Mivel szolgálha­tok? — hadarta túlbuzgó előzé­kenységgel Nedeczky, a Bútorér­tékesítő Vállalat alkalmazottja. A leendő vásárló kissé meghatva a »kellemes« szavaktól, zavartan nyögte ki: — Egy »hálót» szeret­nék. . . olyan 8200 forintosat. — Óh! Sajnálom. . . rosszkor tetszett jönni. . . örömmel adnék, de. . . Várjon csak — mérte végig sunyi tekintetével a soffőr-ruhás fiatalembert, majd hamisan hu­nyorított, mintha szíve választott­ját lelte volna meg benne s hal­kan így folytatta: ■ — No, jöjjön csak. . . nézze ké­rem ez egy valódi cseh »háló«. Igaz, kicsit drága. . . 9500 forint az ára, de megéri. Sajnos, le van foglalva már, de ha néhány napon belül nem jönnek érte, hát a ma­gáé. . . Persze, csak úgy, ha meg­felel. Gyönyörűen mutart, kelle­messé teszi a szobát. Majd nézzen be pár nap múlva. De aztán csitt ám — tartotta oda mutató ujját összecsücsörített szája széléhez, s kémlelődve körülnézett. — De ha addig érkezne abból a 8200 forintosból’ — igyekezett erő­síteni előbbi szándékát a soffor- ruhás —! ne tessék megfeledkezni rólam. — Ahhoz sajnos kevés a remé­nyem — suttogta méltatlankodva — de azért csak nézzen be egy­két nap múlva. A vevő bár megkönnyebbülve lépett ki az utcára — mert a sok felesleges beszédet nehéz volt vé­QlLfLQ, QátlűS gighallgatnia — de arca elégedet­lenséget fejezett ki. — Elég volt « szerakosgatni azt a 8200 forin- t is, most mégsem elég. . . No mindegy, majd valahogy kitoldjuk. Szép bútort akarok venni — kavargóit a fejében. Ész­re sem vette, hogy hányán néznek rá kérdően azok közül, akik a ki­rakat előtt ácsorogtak. A kíváncsiskodók közt falusi fiatalok is voltak, akik már a többszöri hiábavaló ideutazás mi­att mérgelődtek. —‘ Többe kerül az utazgatás, mire bútort kapunk, mint a bútor árat — panaszkodott egy bőszoknyás falusi asszony. A part üsse meg ezt a bútor­boltot. . . A jóbarátoknak, roko­noknak biztos van bútor, belőlünk meg bolondot tesznek, hitegetnek, hogy majd ekkor, majd akkor. • — Ez az életszínvonal emelése? — kontrázott rá egy másik — az em­ber dolgozik, megtakarítja a pén­zét és nem kap érte, amit akar. A túloldalon két kopaszodó, po­cakos idősebb férfi állt. Látszott rajtuk, hogy nem a munkában öregedtek meg. Árgus szemekkel figyelték a kirakatszemlélőket, majd mindketten elvegyültek a tömegbe, s nagy sajnálkozva sut­togta az egyik: — Szegények. . . Ennyien várnak a bútorra. Hiába, a régi jó kereskedő szakemberek­ből már igen kevesen vannak ilyen helyeken. Csak itt-ott akad egy- kettő, de azok sem sokat tudnak már tenni a nép érdekében. . . Ezek az új emberek meg. . . — le­gyintett az egyik lekicsinylőén. — Hát ha maguk jobban értik, akkor mért nem állnak oda — cserfeskedett egy piroskendős fa­lusi asszony. — Eh! A magunkfajta ember nem soká tud ezek közt boldogul­ni — motyogta a másik kopasz hatást vadászva. :l * >) P ÁR NAP MÚLVA, éppen június 28-át mutatott a naptár, amikor a soffőr-ruhás fia­talember ismét belépett a Kapos­vári Bútorértékesítő Vállalathoz. Nedeczky, a kiszolgáló azzal sie­tett elébe: —1 Sajnos még nem tu­dok pontos választ adni. . . de délután 2-re jöjjön, akkor igen... Aztán nagy gondokba merült a boltkezelő, amint az engedelmes soffőr-ruhás tovább állt. — Most éppen, amikor itt vannak az ellen­őrzők a központból —t töprengett; — Mit tegyek, hisz én már rég) kifizettem a bútor árát,1 le van blokkolva, 5900 forint. — A, megvan! — villant fel benne egy kapzsiságra ösztönző gondolat. —Hisz Kelemen, a bolt­vezető úgyis el van most foglalva az ellenőrökkel. A.vevő meg úgy sem tudja, hogy az én feleségem az, aki lemond a »hálóról«. Úgy is tett Nedeczky, ahogy ki­gondolta. Délután két órakor már feleségével, azaz az eredeti vevő­vel várták a leendő vevőt. Amint a soffőr-ruhás a megbe­szélt időben megérkezett, már nem a kiszolgáló, hanem egy is­meretlen nő fogadta kedves nyá­jassággal. — Ön lesz a háló új vevője? — rebegte az asszony. — Igen kérem —• válaszolt amaz. — Nagyon sajnálom ezt a szép bútort < mondta látható sajnál­kozással — de sajnos, most nem tudom az árát kikerekíteni s kénytelen vagyok lemondani róla. Mire összejön a pénzem, addigra úgyis jön még ilyen bútor. Hát használják egészséggel. — Köszönöm — mondta a sof­főr-ruhás. — Akkor hát meg is tetszettek egyezni? — fontoskodott Nedecz­ky. — Én tudok egy jó és olcsó fuvarost, ha parancsolja a kar társ, iderendelem és rakodhatunk is. S OK NÉZŐJE AKADT a szép bútordaraboknak, amint pakolták fel a kocsira. — Ejha! De szép bútor! — jegyezte meg egy komolyabb férfi, akin látszott, hogy szakértelemmel vizsgálja a hálót, aztán a vevőhöz fordult: — Mondja, barátom, mit kóstált ez a. . . — Szép a bútor, de az ára is — válaszolt a soffőr-ruhás — 9500 forint volt. . . és még rájön a szállítási költség.: — No, ne mondja — hökkent meg az érdeklődő — hisz ennek a bútornak kevesebb a szabott ára... — Már pedig én egy fillért sem hazudok — vetette oda a vevő. —* Mondják, hogy hívják a kar­társat és hova viszi ezt a bútort? — fontoskodik most már még in­kább az ember. — Én Jung János gépkocsiveze­tő vagyok az Autóközlekedési Vál­lalatnál és Somogyszilba viszem a bútort. — Köszönm — mondta a kiván­csi és tovább állt. Jungék pedig vitték a bútort Somogyszil felé. Örültek nagyon az új »hálónak«. Különösen Jungné. A férfi azon­ban rossz sejtelmekkel volt tele. — Hátha igaza van annak az embernek, drága ez a bútor — la­tolgatta, de nem akarta felesége örömét megrontani. — Majd megtudjuk, ha becsap­tak. . . Kiderül hamar az ilyesmi. * * * T^EM SOK IDŐ TELT EL, amikor Jung János sejtel­me s az ismeretlen érdeklődő sza­va beigazolódott. De erről most. már beszéljen a kaposvári járás- bíróság ítéletének jegyzőkönyve: Nedeczky, Jenő a Bútorértékesítő Vállalat volt alkalmazottja felesé­gével és anyósával 1954-ben köl­tözött Kaposvárra a Magyaregre-' sen eladott ingatlan árából vett új, saját házába. Anyósával közö­sen egy hálószobabútort 5900 fo­rintért, egy konyhabútort pedig 3150 forintért vásároltak a Kapos­vári Bútorértékesitő Vállalatnál. Bár Kelemen, a volt üzletvezető igyekezett lebeszélni őket a bútor- vásárlásról — a vásárlóközönség növekvő igényeinek minél gyor­sabb kielégítésére való tekintettel —i de hiába. A kapzsiság, az üzér- kedési hajlam ott élt mélyen Ne- deczkyékben. Arra kérdésre, hogy miért adta el az ő részére annyira »szüksé­ges« bútort, Nedeczky így vála­szolt: — A pénzt az anyósom ad­ta. s miután nézeteltérés lett a családban, ő visszakövetelte a pénzt tőlem, ami viszont már hiá­nyos volt s ezt akartam pótolni. No,’most aztán lesz idejük a börtönben eldönteni, hogy érde­mes volt-e ilyen családi »perpat­vart« csinálni. . . Szűcs Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents