Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)
1954-09-03 / 208. szám
Péntek, 1954 szeptember 3. SOMOGYI NÉPLAP S Mi az oka9 hogy Bate község lemaradt as adófizetésben Baté község szocialista .jelenünk, :a falu és vele együtt a lakosság megváltozott, boldog életformáját tükrözi vissza. A felszabadulás óta eltelt esztendők virágzó fejlődését .szinte lehetetlen a számszerűség formájában lemérni. Élőszóval hirdeti ezt a község gyönyörű szép kultúrháza, szocialista kultúránk falusi fellegvára. A nyárvégi nap arany sugárral vonja be ■á kultúrház formásán ívelt, szép oszlopait, melyből erő és biztonság árad felénk. A falu megnövekedett életked- . vét bizonyítja, hogy a volt nincstelenek 40 új lakóházat építettek ezideig. Messzehangzóan beszél a sok családi otthon apraja és nagyja, hogy a sok szorgos munkáskéz mire is volt képes népi demokráciánk alig egy évtizede alatt. Gazdagon fizet a föld, se szeri, se száma a sok apró- és lábas jószágnak. Mindenütt bizakodó hangulat vesz körül bennünket, egy boldog nép reményteljes élete tárul fel szemeink előtt. A jövőben új állatorvosi lakást épít a falu népe, korszerű állatorvosi rendeiőypL Élvezi a kormányprogramom által nyújtott lehetőségeket. Hiba lenne azonban azt hinni, hogy ebben a községben is minden a rendes kerékvágásban halad. A község lakossága az adófizetéssel lemaradt. A községi pártszervezet, a tanács, nem alakított ki megfelelő helyi politikát, mely a lakosságot arra készítetné, hogy az adót az esedékességkor befizesse, s ez a község további felemelését szolgálja. Bernáth Sándor elvtárs, a községi tanács elnöke nem fordít kellő figyelmet erre a feladatra. Nem szervezi meg — a párt- és tömegszervezetekkel karöltve — a pontos adófizetést, nem foglalkozik a hátralékos gazdákkal, mert maga is adósa a nép államának. így történhetett meg, hogy a község a III. negyedévben egyhavi elmaradást mutat az adófizetésben. Felelősség hárul a tanács VB-tag- jaira is. Gyurák János elvtárs többezer forinttal adósa államunknak, pedig ha megszemléljük portáját, megállapíthatjuk, hogy van ott minden bőségesen: tele a pajta és tele az ól. Tudna ő fizetni, de megvárta, míg az adóbeszedők zálogolnak és a törvény szigorát alkalmazzák. Azonban még erre sem volt hajlandó fizetni, mert amikor felhívták, hogy augusztus 31-én, kilenc órákor tartózkodjon lakásán, mert a -lezálogoit cikkeket a község pénzügyi dolgozói értékesíteni fogják, bezárta lakását és egész családjával együtt eltávozott hazulról. Az ilyen magatartással természetesen nem lehet a dolgozó nép bizalmát élvezni. Cselekedete súlyos és elítélendő! Ézt látja az egész község szeme, ezért történhetett meg, hogy aug. 31-én Török István Sztálin-u. 5. sz. alatti lakos a törvénnyel szembehelyezkedve, önmagáról, teljesen megfeledkezett és az értékesítésre felvezetett szarvasmarháját durva, erőszakos módon hazavezette. Az ilyen cselekedetéért a bíróság előtt kell számot adnia. A tanács tagjai sem példamutatók. Vigh Ferenc és Vég János a földosztáskor földet kaptak és azóta házat is építettek maguknak, de adójukat nem fizetik pontosan. Mit várhat a. község az államtól, amikor a lakosság nem teljesíti az állam iránti kötelességét. A pénzügyi állandó bizottság tagjai, Vörös Márton elvtárssal az élen adójukat kifizették, de a felvilágosító munkát a jövőben biztosabb alapokra kell helyezniük. Nem lehet azt mondani, hogy Baléban nincsenek jól fizetők, igenis, hogy vannak, pl. Kontra György, Törzsök György, Branlkovics József és még sokan másak. Ki kell hogy alakuljon a községben egy olyan közösségi érdek, amely megköveteli a pontos adófizetést. A dolgozó parasztságnak tudatosan fel kell ismernie, hogy a határidőben való fizetéssel saját boldogabb jövőjét segíti elő. Fizessen először a községi tanács elnöke és akkor majd rendet, teremthet ezen a téren a községben, mert nem lehet vizet prédikálni és bort inni. Személyes példaadással lehet csak az elmaradottakat felvilágosítani. Kérje fel erre a munkára a község pénzügyi állandó bizottság tagjait, bízza meg őket újabb és újabb feladatokkal, mert akkor a munka eredményes * lesz, megnyugszik a község lakossága és bátran nézhet a reményteljes jövője elé. Jól halad az őszi munka a barcsi határban Szorgalmas munka folyik a barcsi határban. Napraforgóval és burgonyával megrakott szekerek kerülgetik egymást a dülőutakon, megkezdődött a kapásnövények betakarítása. A napraforgó már több helyen beérett. Van olyan gazda, aki már -teljesítette napraforgóbeadását. A korai burgonyákat már szedik, sokan teljesítették beadásukat is. A község eddig 32.8 százalékra teljesítette a burgonyabeadási tervét. A kapásnövények betakarítása mellett fontos munka még a rétek második kaszálása is. A gondos gazdák már lekaszálták rétjüket, rendekbe szárad a friss, illatos széna, lesz takarmány az állatoknak télire. A barcsi dolgozó parasztok tudják, hogy aki idejében vet, jövőre többet arat, több termést takarít be. Ezt már számtalan péld*a bebizonyította, ezért igyekeznek is a megszabott határidőre földbe tenni gabonájukat. A vetőszántást eddig 30 holdon végezték el az egyéni dolgozó parasztok, a termelőszövetkezet 40 holdon. A szántások megkezdése előtt a soványabb földekre kihordták az istállótrágyát is, mert tudják, hogy csak tápdús talajban terem jó gabona. 140 holdat istállótrágyáztak a vetések alá. Henézi Lajos dolgozó paraszt, már elkészítette a talajt ősziárpa alá, a héten elveti a magot. Csenki Lajos és Kálló István, á község élenjáró gazdái sem késlekednek, szépen elmunkálták az ősziárpa alá földjüket, ők is elvetik a napokban az árpát. Gondolkodóba estek a somogyaracsiak Régóta figyelik már a somogyaracsi gazdák a környező termelőszövetkezetek munkáját, életét, mustrálgatják azok terményeit — a közös gazdálkodás gondolata eddig még nem forgott annyira közszájon, mint az utóbbi napokban. Mindennek persze külön története van. Kezdődött a dolog azzal, hogy egy napon Peti Sándor rinyaújlaki tsz- tagnak úgy hozta a dolga, hogy bevetődötit So- mogyaracsra. Rinyaúj- lak nincs olyan messze Somogyaracstól, hogy messziről jött ismerősként fogadták volna — de arrafelé már úgy szokás, hogy csak meg- invi táijá!k az ismerősök a vendéget egy kis beszélgetésre, mert hát jó arról tudni, hogy náluk milyen volt a termés, ki honnan hozott asszonyt a házhoz, no meg mit Csinálnak a rinyaújlaki rokonok, ismerősök,. Válaszolgatott szorgalmasan Peti Sándor F. Nemes Imre kérdéseire, de csak akkor csillant föl igazán a szeme, amikor a körülöttük tihlábolók közül így kérdezte valaki: — Aztán' mi újság nálatok a csoportban, Sándor? A legszűkszavúbb apának is megoldódik a nyelve, amikor gyermekeiről kérdezik. Hogyne ömlött volna Peti Sándorból is a szó — aki amúgysem szűkszavú — amikor a legkedvesebb családról, a tsz-ről kérdezik, méghozzá olyanok, akik csak kívülről látják, vagy hallomásból, újságból olvasott hírek alapján szövögetik elképzeléseiket a közösről. így dicséri az apa is reménységét, a fiát, ahogy Peti Sándor öntötte magából a szavaikat, számokat — a közös dícséretét. — Aztán azt kérdezitek, hogyan élek? Gyertek csak el egyszer a .tsz-portára, vagy akár az én kis háztájimhoz, tudom, eláll a szemetek- szátoik a csudáüattól, mert ott van ám látnivaló. — Tudod — fordult Nemes Imréhez — amióta én meguntam maJ gamban küszködni, azóta minden évben két hízót vágok. Nem ám csak a részesedés tesz gazdaggá. ' Látnád á háztáji gazdaságom. Jól tejelő tehenem van, már csak a szabadtejért is szép kis összeget kapok. Én bizony már nem hagynám ott sepi- miért a tsz-t, s ti meg még mindig nem akarjátok jobbra fordítani a sorsotok? Hát ezt a beszélgetést máig sem felejtették el a somogyaracsiak. Úgy érezték, hogy Peti Sándor bogarat tett a fülükbe, s ez aztán nem hagyja őket, nyugodtan. Most már akadt olyan gazda is, mint Nemes József (Balog), aki so- katsejtetően jegyezte meg: — Lám, mondtam én már a csépléskor is. hogy érdemes gondolkodni a tsz-ről, mert nem kis dolog, amit azok csinálnak, hát még a jövedelem ... Másnap már jobban észrevették Kőfaragó Lászlót is, aki a tavalyi zárszámadás után vásárolt motorkerékpárjával megint átrobogott a községen. — Hiába, no —mondták — jól fizethet a közös, ha még motorkerékpárra is telik. De az sem szaladt el a fülük mellett, amit Szrés József tanácselnöktől hallottak, aki'akkoriban, amikor Rínya- újlakon megalakultak a tsz-ek — ott volt tanácstitkár. — 0 csak ismeri a dolgokat — mondták. Szrés József aztán el is mondta tapasztalatait.. Emlékezetes marad a gazdagyűlés, amelyen beszámolt a rinyaújlaki tsz-ek születéséről, a tagok jövedelméről és a' tsz-ek jelenéről. Gondolkodóbbak lettek az arcok, amikor arról hallottak, hogy a Petőfi tsz-ben Kótai István most vásárolt 20 ezer téglát, 30 mázsa meszet, s emellett 8 ezer forintját őrzi a takarékpénztár. Tavalyi gabonája még annyi van, hogy egy évig is elegendő öttagú családjának. — Igen ám —< szólt valaki közbe — hiszen, a család három tagja dolgozik a tsz-ben. — De annyival több munkaegységük van — kapta meg hamarosan a közbeszóló a feleletet. — Olyan munkaegység, amelyre egyenként már 11 forint előleget adtak. Az ilyen érveken aztán nem l.ehet egyszerűen átsiklani. Mindehhez még az kellett, hogy néhány somogyaracsi gazda — köztük Bi- csár György is — meglátogatták a barcsi Vörös Csillag tsz-t. Amit ott láttak — az elég volt arra, hogy mostanában, ha két ember összetalálkozik Somogy- aracson, elsőnek a termelőszövetkezetre terelik a szót. Temesvári Imrének már határozott elképzelései vannak a tsz-ről. Még föl sem vetődött a tsz-alakítás gondolata, ő már az egyetértésről, a munka- szervezésről beszélt. — Jó vezetés és jó szervezés kell, ha már csinálunk valamit. Ha húszon leszünk, ne legyen negyvenféle akaratunk, akkor aztán hamarosan úgy meggya- rapszunk, hogy még a régebbi tsz.-ek is megirigyelnek bennünket, még a három rinyáújla- ki csoport is. így történt tehát, hogy Semogyaracson mostanában olyan elgondolko- dóak az emberek, s ha aztán még a falu kommunistái is határozottabban állnak ki a közös gazdálkodás gondolata 'mellett, akkor hamarosan csírát hajt az a gondolat, amit a so- mogyaracsiakban elvetettek, s ami most any- nyira gondolkodóba ejtette őket. De ez már nem a múlthoz tartozik, hanem a közeli holnaphoz. S egész bizonyos, hogy erről hamarosan egy új történetben, a somogyaracsi tsz születésének történetében számolhatunk be... Vitassuk meg a tanácstörvénytervezetet A marcali járás párt- és fanácsszerveí ismertetik a dolgozókkal a ianácstörványtervezetet A marcali járásban a községi tanácsok VB-üléseket tartanak, amelyeken a községek vezetői1 megvitatják a tanácstörvénytervezetet és megbeszélik a módját annak, hogyan ismertessék széleskörűen azt a dolgozókkal. A községi VB-üléseken a járási tanács dolgozói is részt vesznek és segítik a vitát, válaszokat adnak a felmerült kérdésekre. Tapsonyban a VB-ülésen főleg a felsőbb/szervek ellenőrző munkáját vitatták. Az egyik VB-tag javasolta, hogy az ellenőrzést kellene megjavítani, mert igen sok az ellenőr, de ezek már csak akkor állapítják meg a hibákat, amikor nem lehet azt kijavítani és rendszerint a felelősségrevonást kell alkalmazni. Sokat beszéltek arról a község dolgozói, hogy sok az aktatáskás. sok az ígérgetés, de az intézkedés kevés. A marcali községi VB-ülésen Pados József iskolaigazgató és Mandli József VB-tag azt javasolták, hogy egy-egy választókerületben necsak egy jelölt legyen, hanem kettő is, hogy ezáltal a dolgozó parasztok meg tudják szabni azt, kire adják szavazatukat. A VB-ülésen már foglalkoztak a tanácsok pénzgazdálkodásának egyszerűsítésével és igen helyeselték a minisztertanács ezen intézkedését. Somogyzsitfán a végreharj tóbizottság tagjai a tanácstörvénytervezetnek azt a pontját helyeselték, amelyik azzal foglalkozik, hogy akkor is össze lehet hívni tanácsülést, amikor a helyi érdekű dolgokat vitatják, nemcsak akkor, ha az állami feladatok végrehajtását kell megszabni. Böhönyén az egész tanácsapparátus megvitatta a »Szabad Nép«- j ben megjelent törvénytervezetet, | s elhatározták, hogy kisgyűléseket tartanak a tanácstagokba pedagó- 1 gusok bevonásával. A kisgyűlése- ken felvilágosítják a dolgozókat a tanácsválasztás jelentőségéről, választ adnak a felmerülő kérdésekre. Szükség is van a felvilágosító munkára Böhönyén, mert sok téves nézettel lehet találkozni a községben. Olyan hangok vannak, mint azt Páifai Gyuláné elvtársnő, a tanács dolgozója az összeírás alkalmával tapasztalta: »Minek a választás, úgysem választhatják rheg azt, akit akarnak.« Vissza [ kell verni az ilyen hangokat a községi szerveknek és meg kell szólaltam azokat a dolgozó parasztokat, akik elmondják: »jó lesz, ha újjáválasztják a tanácsot, mert sok tanácstagot egyáltalában nem láttak a tanácsülésen és nem tettek semmit a község dolgozói érdekében.« Nem voltak megelégedve a böhönyei dolgozó parasztok pl. Rajna Zoltán, Máté Sándorné tanácstagokkal, de szívesen látnák a tanácsban az olyan becsületes, jó gazdákat, mint Horváth János (Rózsa), Szabó Sándor, akik becsülettel teljesítik állam iránti kötelezettségüket és a közösség érdekében is tevékenykedtek, bár nem voltak tanácstagok. , A járási tanács most azt tervezi, hogy a járási tanács dolgozói, tagjai szeptember 15-ig a’ községekben fogadóórákat tartanak és így kb. 18 községben tudnának beszélni a dolgozókkal a tanácstörvénytervezetről, a tanácsválasztásról. A pártszervezetek a most folyó taggyűléseken vitatják meg a tennivalókat a tanácstörvénytervezet ismertetésére, a tanácsválasztások előkészítésére. fc -—■■■■ —i ■■■■■ ■■ ii ii_ T33» l' \ Vegyék igénybe a gépeket a tabi téglagyárban Pártunk és kormányunk évről- évre több és jobb géppel biztosítja iparunk fejlődését. A téglagyárak az elmúlt évben több olyan gépet kaptak, amelyek üzembehelyezésével nagymértékben nőtt a termelékenység és így a lakásépítésnél a. téglát biztosítani tudják. A téglagyárak eddig csak a kézzel- vetést alkalmazták, ami lassúbb, drágább és minőségileg sem volt olyan, mint a gépivetésű tégla. A tabi téglagyárról sem feledkezett meg népgazdaságunk és két hónappal ezelőtt egy nagyobb méretű téglaprést kaptak egy szállító- szalaggal együtt. Az ember azt várta volna, hogy szorgos munka kezdődik az új gépek beállításával, de a látottak nem ezt igazolták. A két gépet még mindig nem állították be a termelésbe. A dolgozók között gépéllenes hangulat uralkodik, azt mondják: »A gépek beállítása kiesést jelentene a termelésben és elveszítenék keresetüket.« Az újtól általában félnek, így van ez a tabi téglagyár dolgozóinál is. De ez a tartózkodás csak addig van, míg nem bizonyosodtak meg afelől, hogy segíti és megkönnyíti munkájukat a gép. Ha két hónappal ezelőtt a téglaprést beállították volna, nem lenne ma 700 ezer tégla tartozásuk népgazdaságunknak. A létszámhiányt a téglaprés és a szállítószalag alkalmazásával nagyban csökkenthetik. Keresetüket a téglagyár dolgozói nem vesztik el, mert jelenlegi is létszámhiánnyal küzdenek és a gépek beállítása részben pótolná a hiányzó munkaerőt, csökkentené az elmaradást. A gép a dolgozókért van, ezt kell szem előtt tartani a tabf téglagyár dolgozóinak, csak így, gépek segítségével tudják pótolni az elmaradást. NAGY JÓZSEF TUDJA, MIÉRT DOLGOZIK * Régen dolgoztam itt, még 1941-ben, a felszabadulás előtt. Mégis mmdenhonnan ismerősként üdvözöl nek. Régi emlékek újulnak fel bennem az öreg falaik között, amikor a Cukorgyárban járok. Azóta nagyon megváltozott minden: a falak, az emberek. Minden más, sdk újat fedezek fel. A mázsaházzal szemben építkezés folyik, készül az új étkezde, a leégett cukorraktár helyett is készül az új, ami szebb és korszerűbb lesz a réginél. A kampány még nem kezdődött meg, így most csak az állandó munkások dolgoznak. Mind régi dolgozók, akik 10—20 éves emlékeikkel térnek haza esténként munkájúkból. Nagy József is itt kezdte pályafutását. Szakmát akart tanulni, s így került 1937-ben a Cukorgyárba, inasnak. 1940-ben segéd, majd csoportvezető lett az .öntödében. Jó munkájáért elnyerte a sztahanovista címet. Neve felett tábla hirdeti a 149 százalékot. 7 hónap óta a sztahanovista szint felett teljesíti normáját. Dolgozótársait segíti tapasztalatátadással. Hosszú idő óta havonta 1000— 1100 forintot tud adni feleségének, hogy gyermeke nálánál sokkal jobb körülmények között nőhessen fel, mint ő, tudja, megbecsült tagja lesz társadalmunknak. Sokan elfelejtik a múltat, de a »nagyj.ózsefek« sohasem! Ők tudják, miért dolgoznak. ' ; — Szántó —
