Somogyi Néplap, 1954. szeptember (11. évfolyam, 206-231. szám)

1954-09-23 / 225. szám

1 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1954 szeptember 23. Az országgyűlés szerdai ülése Az országgyűlés szerdán folytatta munkáját. Az ülésen megjelent Rákosi Mátyás elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségé­nek első titkára, Nagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának ^Inöke, a kormány, valamint a Ma­gyar dolgozók Pártja Központi Vezetőségének számos tagja. A diplomatapá'holyokban helyet foglalt a Budapesten akkreditált diplomáciai testület számos tagja. Mekis József, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg az ülést, ame­lyen folytatódott a tanácsokról szóló törvényjavaslat vitája. Az első fel­szólaló Péter János református püspök, országgyűlési képviselő volt. Péter János református püspök felszólalása A református egyház hivatalos ál­lásfoglalását idézem, amikor itt is ünnepélyesen kijelentem, hogy mi a magyar református egyházból tiszte­lettel és szeretettel tekintünk nép- köztársaságunk alkotmányára. Tisz­telettel és szeretettel, mert benne a nép győzelmének és ugyanakkor az egyház szabadságának garanciáját látjuk. Az elnyomatás hosszú évszázadai­nak meg-megújuló szabadságmozgal­maiban és %ősi harcaiban a magyar református egyház legjobbjai számos kiemelkedő alkalommal a szabadság, a felemelkedés, a nép ügye mellett állottak. Mélységes hitbeli és történelmi gyökere van tehát annak, hogy a magyar református egyház hálásan és örömmel él népköztársaságunk elért eredményei között. Az elnyomatás letűnt századainak emlékei, a hősies harcok nemzedéke­ken át világító példái, a felszabadu­lás utáni évek küzdelmei és ered­ményei érlelték a magyar népet ar­ra, hogy élni tudjon az alkotmány­ban így kifejezett lehetőséggel: »Ha­zánkban minden hatalom a dolgozó népé«. Igen: »Lettünk, mi eddig nem valánk« — nagykorú nép, a szabad­ságot és békét szerető nagykorú né­pek társaságában. A múlt el nem felejthető fájdalmas emlékei és a mai világhelyzet feszültségei adnak időszerű értelmet Vörösmarty sza­vainak: »Nincs hatalom — mely visszanyom«. Van pedig hatalom, nagyon is fondorlatos, amely sze­retne visszanyomni. Éppen a leg­utóbbi hetekben a legszemélyesebb tapasztalatok során kaptam ízelítőt ezekből a fondorlatokból. Néhány héttel, sőt nappal ezelőtt még en­nek a fondorlatnak a cselszövései vettek körül Amerika partjain. Egy öttagú magyar delegációval vettem részt az Amerikai Egyesült Államok­ban az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén. Az egyházak képvise­lőivel való együttlétünk örömét a legravaszabb fondorlatokkal igyekez­tek megzavarni bizonyos amerikai politikai személyek és hivatalos szervek. Nyílt titok volt, egyházi és poli­tikai lapok kifejezetten meg is ír­ták, hogy miként ellenőrizték min­den lépésemet a titkosrendőrség tag­jai. Nehezen tételezhető fel a vizum- korlátozások leleplező ismeretében, hogy ez az intézkedés biztonságunk védelmét akarta volna szolgálni. Pe­dig talán ez sem lett volna. egészen felesleges: Chicago tőszomszédságá­ban üléseztünk és ottartózkodásunk három hete alatt négy embert lőttek agyon Chicagóban a nyílt utca so­rán. Még a közömbös szemlélőket is megbotránkoztatta számos eljárás — enyhén szólva szokatlansága. Csak egyet emelek ki. Egyes hivatalos személyek előbb szemenszedett va­lótlanságokat kürtőitek világgá elle­nünk, majd pedig, amikor a sajtó képviselői, mintegy hatszáz újságíró sajtókonferencián szerette volna hal­lani ezekről a mi véleményünket, akkor ugyanezeknek a hivatalos sze­mélyeknek a hatósága letiltotta a sajtókonferenciát. A sajtó érdeklődé­sét természetesen mindez nem csök­kentette. Interjú során az egyik na­pilap tudósítója delegációnknak ezt a kérdést is feladta: »örülnek-e Önök annak, hogy az Amerikai Egyesült Államokban részt vehettek az Egyházak Világtanácsa második nagygyűlésén? Szándékukban van-e az Egyesült Államokat ismét meg­látogatni?« Mit lehetett erre a kér­désre felelni? A következőt felel­tük: »Annak örülünk, hogy az Egy­házak Világtanácsa nagygyűlésén részt vehettünk. A vizumkorlátozá- sok miatt ittartózkodásunkat nem le­het Amerika meglátogatásának te­kinteni. Ha tehát újra ideutaznánk, az nem lenne Amerika ismételt meg­látogatásának nevezhető«. Jól tudjuk — folytatta — hogy a fondorlatok és kellemetlenkedések •nem a mi személyünknek, hanem a béke ügyének, népünk szabadságá­nak, a további emelkedés lehetősé­gének szóltak. Beszédes példázatát kaptuk ezekben annak, hogy a béke ellen csak hazugsággal, csak erkölcs­telenül, az igazságtól való félelem­ben lehet hadakozni, de hiába, mert valóban »Nincs hatalom, amely visz- szanyom«. Bármilyen hatalmaskodó és fon­dorlatos erő akarja is vissza­nyomni, a béke ügye egyik szép győzelmet a másik után aratja. Erről adott ékes bizonyságot az Egyházak Világtanácsának nagygyű­lése is. A béke ügye ellen harcba vetett s kívülről irányított zavaró tényezők sem tudták megakadályoz­ni, hogy az Egyházak Világtanácsá­nak evanstoni nagygyűlése a hidro­génbomba és minden tömegpusztító fegyver eltiltása, a leszerelés, a kü­lönböző rendszerek békés egymás mellett élése és a hatalmak közvet­len tárgyalása mellett nyilatkozzék. Hiába minden cselvetés. A béke erői valóban nőttön-nőnek és nincs ha­talom, mely ezeket az erőket vissza- ijyomhatná. Népünkkel együtt en­nek örülünk, miközben népünk, biz­tosan élve. a kezébe adott hatalom­mal, egyre nagyobb eredmények kö­zött halad a felemelkedés útján. Ennek a felemelkedésnek új szakaszát látom az új tanácstörvény terve­zetében. A most továbbfejlődő tanácsok a nemzeti egységnek hatalmas és aktív kifejezői lesz­nek. Múltúnk számos nagy példát mutat arra, hogy küzdelmes vállalkozások miként mozgatták meg az egész nem­zetet, mégis a nemzeti összefogás arányainak, erejének, alkotó lehető­ségeinek történelmünk során soha nem tapasztalt gazdag időszakába lépünk a Hazafias Népfront újjá­szervezésével, amelyben az a tör­vénytervezet, majd ennek nyomán az új tanácsválasztás örvendetes ese­mény lesz. Elmondhatom, hogy ezt a nemzeti összefogást örömmel üdvözli a ma­gyar protestantizmus, áldást és sok jó eredményt kíván működéséhezés a maga erejével is részt kíván ven­ni építő nemzeti céljaink minél jobb meg valós ít ásában. Az új törvényjavaslat néhány jel­lemző vonását szeretném kiemelni — hangsúlyozta ezután — mint amelyek biztosítékot nyújtanak ar­ra, hogy az új tanácstörvény segít­ség lesz ezeknek a nemzeti céloknak az eredményes munkálásában. Mindenekelőtt ezt emelem ki: az államhatalom és államigazga­tás fokozatos szerveit az új tör­vény úgy állítja egymás mellé és egymás fölé, hogy a népkép­viseleti testületek a parlament­től a községi tanácsokig állandó irányítói, ellenőrzői és a szükség szerint korrigálói lehessenek — az eddiginél biztosabban és haté­konyabban — az államigazgatási szerveknek. A tanácstagok kapcsolata a vá­lasztókkal az eddiginél közvetleneb­bé válik az új törvény intézkedései következtében. Mivel ez a tervezet hazánknak, népünknek jó, a nemzeti összefogást a közjó ápolása érdekében elősegíti, ezért a törvényjavaslatot örömmel fogadom el — fejezte be szavait. Parragi György Kossuth-díjas újságíró felszólalása Hangsúlyozta: a tanácsokról szóló törvényjavaslat az életnek, a min­dennapi életnek á törvényjavasla­ta. Kifejezésre jut ez elsősorban ab­ban a tényben, hogy a nép akarata hozta létre, sokezer hozzászólásnak, észrevételnek, bírálatnak kohójában formálódott és edződött meg. Az or­szág túlnyomó többsége bizalommal várja az előttünk fekvő törvényja­vaslat életbelépésétől a tanácsi mun­ka megjavulását, a tanácsrendszer magasábbfokú, minőségi fejlődését. Az új törvényjavaslat lehetővé te­szi, sőt kötelességévé teszi minden tanácsnak, minden végrehajtóbizott­ságnak, hogy a maga kettős szerepé­nek, vagyis államhatalmi és állam- igazgatási feladatainak megvalósítá­sában egyszerre legyen a magyar élet fáján levél, amelyen keresztül lélekzik, asszimilál ennek az élet­nek a fája és ugyanekkor gyökér, amely mélyen behatol a népnek, a magyar történelem haladó hagyomá­nyainak, a magyar nép hazaszere­tetének talajába és onnan felhozza az életet adó tápanyagokat az ágak­ba, a lombokba. Az új törvényjavaslat legfontosabb célja az, hogy a nép hatalmát még jobban megszilárdítsa, kiterjessze. Ez a törvényjavaslat az igazi auto­nómiát, vagyis az igazi önállóságot, az igazi önkormányzatot biztosítja a népi hatalmi szervek, a tanácsok számára. Megvalósul Kossuth Lajos poli­tikájának alapelve: »A néppel a népért«. E törvényjavaslat a nép hatalmának gyakorlati biztosítéka az alkotmány alapelvei mellett. Ezzel a javaslattal nemcsak mi, az országgyűlés tagjai, i de a nép széles tömegei is behatóan | foglalkoztak, mielőtt az országgyűlés i elé került volna — mondotta, majd a tanácsrendszer jelentőségéről szólt. Parragi György ezután a falu egyes kérdéseire tért át: A felszabadulás hozta meg pa­rasztságunk legnagyobb eseményét, a földreformot és azóta különösen a júniusi párthatározatok és a kor- mányprogramrh óta a mezőgazdaság fejlesztése lett a kulcskérdése az új szakasz politikájának. Én azt szeretném, ha az új ta­nácstörvény által megválasztandó minden tanácstag és minden végre­hajtóbizottsági tag egyéni szeretettel, emberiesség­gel is támogassa dolgozó pa­rasztságunkat akár tsz-ekben, akár állami gazdaságokban dol­goznak, vagy pedig mint egyénien gazdálko­dó parasztok művelik a földet, biz­tosítják népünknek a mindennapi kenyeret. Ezután hangsúlyozta: a munkás- parasztszövetség az alapköve az új tanácsi törvény megvalósításának, de elősegíti a megvalósítást az értel­miség bevonása a tanácsok munká­jába. Végleg el kell tűnnie — mon­dotta — minden értelmiségellenes előítéletnek az új tanácsokból. A ré­gi tanácsokban nem egy helyen elő­fordult, hogy különösen a falvakban az értelmiséget egyenesen számkive­tették a tanácsok munkájából. A pantallót, a nyakkendőt, az okleve­let sokszor diszkriminációs 'jelnek tekintették. Ez nem volt így jó. A néphez hű értelmiség nemcsak most, ,de a múlt. századokban is megmu­tatta, hogy a haladásnak, a nép szeretetének, a haza függetlenségé­nek fáklyahordozója és a magyar ér­telmiség többsége most, is ott áll a nép mellett, teljesíti hazafias köte­lességét a népért, a haza független­ségéért, a békéért folytatott nagy harcban, küzdelemben — mondotta, majd a törvényjavaslatot elfogadta. Üdvözlő távirat a Bolgár Néphadsereg Napja alkalmából PETR PANCSEVSZKI VEZÉREZREDESNEK, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi miniszterének, SZÓFIA Bolgár Néphadsereg Napja alkalmából mind a magam, mind pedig a magyar néphadsereg harcosai és parancsnokai nevében forró üdvözletemet küldöm Önnek és a testvéri bolgár néphadsereg egész személyi állományának. Kívánom, hogy a bolgár néphadsereg újabb sikereket érjen el a katonai és politikai kiképzésben és ezáltal továbbra1 is biztosítsa a baráti bolgár nép békéjét, szabadságát, füg­getlenségét és a szocializmus építése terén kifejtett hősi munkáját. Budapest, 1954 szeptember 23. | Bata István altábornagy, • a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. Adenauer felszólította a nyugati hatalmakat, hogy tegyenek formai nyilatkozatot Nyugat-Németorezág megszállásának megszüntetéséről Berlin (MTI). Adenauer bonni kancellár lapjelentések szerint a főbiztosok útján hivatalosan fel­szólította a nyugati hatalmakat, közöljék minél előbb nyilatkozat­ban, hogy megszüntetik Nyugat- j Németország megszállását. Aden­auer kötelezettséget vállalt, hogy a megszállási rendszer formális megszüntetése után nyombán el­lennyilatkozatot tesz, amelyben fontos jogokat biztosít majd a nyugati hatalmaknak, elsősorban azt a jogot, hogy az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország csapatai a nyugat­német adófizetők költségén to­vábbra is Nyugat-Németországban maradhassanak. Adenauer ezzel az átlátszó mes­terkedéssel egyfelől biztosítani akarja, hogy az uralmának leg­főbb támaszát jelentő amerikai csapatok továbbra is Nyugat-Né- me.tországban maradjanak és hogy a „szuverénitás“ kivívásának ér­demére hivatkozva próbálja majd hanyatló politikai tekintélyét alá­támasztani. Ho Si Mirth elnök nyilatkoznia a Vietnam előtt álló új feladatokról Észak-Vietnam (Uj-Kína). Ho Si .Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke az „Uj-Kína“ hírügynökség tudósítójának leg­utóbb adott nyilatkozatában azok­kal az újabb feladatokkal foglal­kozott, amelyek Észak-Vietnam felszabadítása nyomán a vietnami nép előtt állnak. Ho Si Minh elnök rámutatott, hogy most meg kell tanulni békés viszonyok között dolgozni és küz­deni. :1 A vietnami népnek az elkövet­kező szakaszban a következő álta­lános feladatai vannak: 1. Megszilárdítani a békét, meg-, akadályozni és iéküzderi minden cselszövést, amely a fegyverszüneti egyezmény ellen irányul: 2. törekedni a földreform befe­jezésére, a termelés helyreállításá­ra és növelésére, a' nemzetvéde­lem erejének fokozására és Észak- Vietnam felépítésére; 3- megvalósítani a nemzeti egy­séget, a függetlenséget és a de­mokráciát. Ho Si Minh elnök befejezésül hangsúlyozta: nehézségek és aka­dályok természetszerűleg felme­rülhetnek. Meggyőződésünk azon­ban, hogy az egész pártnak, az egész hadseregnek és az ország né­pének egységes harcával véjáil i$ létrejön a békés, egységes, függet­len és demokratikus új Vietnam. KIS HÍREK A NAGYVILÁGBÓL STRASBOURG (MTI). Az „AFP“ jelenti, hogy az úgyneve­zett Európa-tanács tanácskozó közgyűlése kedd délelőtti ülésén a Délkelet-Ázsiával, a leszerelés­sel, valamint a Kelet és Nyugat közötti kereskedelmi kapcsola­tokkal foglalkozó jelentéseket tanulmányozta. Párizs (MTI). New Yorkbam tör­tént elutazása előtt — ahol a fran­cia küldöttség tagjaként részt vesz az ENSZ-közgyűlés 9. ülésszaká­nak tanácskozásain — Jules Moch nemzetgyűlési képviselő nyilatko­zott a sajtó képviselőinek a világ- politikai helyzet alakulásáról. Vé­leménye szerint az EVKl-szerző- dés francia visszautasítása után az egyedüli elképzelhető „pótmegol­dás“ a nemzetközi ellenőrzés mel­lett történő progresszív általános leszerelés. Szerinte a hőhatáson alapuló atomfegyverek terén a leg­utóbbi időben elért fejlődés pa- rancsolóan megköveteli az általá­nos leszerelést és önmagában vé­ve is tárgytalanná tesz minden más, az EVK helyettesítésére hi­vatottnak látszó „pótmegoldást“. Ami pedig a francia szocialista pártból történt kizárását illeti azért, mert az EVK-szerződés el­utasítása mellett foglalt állást, Ju­les Moch kijelentette: „elutasító magatartásommal nem tettem mást, minthogy igyekeztem meg­védeni Franciaország és a béke ügyét.“ PEKING (Uj-Kína). A „Viet­nami Tájékoztató Iroda jelenti: A vietnami néphadsereg szep­tember 18-án Sam-Son-nál sza- badonbocsátott 104 politikai foglyot. Ezeket a szabadonbo- csátott foglyokat útnak indítá­suk előtt a francia hajón tisztek tettleg bántalmazták, mert di­csérettel emlékeztek meg arról, hogy a vietnami néphadsereg megkegyelmezett nekik. A sza­badonbocsátott politikai foglyok közül erre 95-en kiszálltak a ha­jóból, panaszt tettek a vietnami néphadsereg és a Francia Unió haderő megbízottainál és kije­lentették, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaság kormá­nyának uralma alatt álló terü­leten óhajtanak maradni. Chile (MTI). A „Reuter“ je­lenti, hogy a chilei köztársasági elnök hétfőn az ország túlnyomó részében kihirdette az ostromálla­potot. A londoni rádió jelentése szerint az ostromállapot kihirde­tése óta katonaság őrzi a chilei rézbányákat. A kormány közlemé­nye szerint azért rendelték el az ostromállapotot, mert a parlament késlekedik azoknak az intézkedé­seknek jóváhagyásával, amelyek rendkívüli felhatalmazást adnának a kormánynak. A kormányközle­mény „az általános sztrájk veszé­lyével“ is indokolja az ostromálla­pot kihirdetését. Ugyancsak a „Reuter“ közli, hogy az Anaconda Copper Mining Company ameri­kai vállalat tulajdonában lévő Portrerillos üzemben összeütközés­re került sor a munkások és rend­őrök között. 16 munkást letartóz­tattak. RÓMA (MTI). Az olasz parla­ment kedden a szenátus ülésé­vel megkezdte őszi ülésszakát. A képviselőház szerdán tartja első ülését. A szenátus ülésén felolvasták Scelba üzenetét, amelyben a miniszterelnök tá­jékoztatást nyújtott Piccioni le­mondásával kapcsolatos változá­sokról. A kormány azt akarta elérni, hogy ne vitassák meg ezeket a változtatásokat, de az ellenzék ragaszkodik a vita le­folytatásához, amelyre még e héten sor is kerül.

Next

/
Thumbnails
Contents